A felszólalás szövege:

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az Egészségbiztosítási Alap 2000. évi költségvetésének kiadási főösszege 767 052 millió forint, ezen belül a gyógyító-megelőző tevékenységre 358 803 millió forintot kívánunk fordítani.

(19.20)

A gyógyító-megelőző ellátások között szerepel egy nagyon fontos tétel, egy 8638 milliós tétel, mely a védőnői szolgálat, az anya- és gyermek-, valamint az ifjúságvédelem céljait szolgálja. Ez a tétel 9,4 százalékkal több, mint az előző évi. Ez a szám messze túlnő a számértéken, mert óriási jelentősége van a felnövekvő nemzedékek testi és lelki egészségében, azonban azt is kell tudnunk, hogy e címen nemcsak a tb-költségvetés keretében állnak rendelkezésre összegek, hanem más minisztériumok költségvetése is tartalmaz ilyen jellegű kiadásokat. Például az Ifjúsági és Sportminisztérium, illetőleg a Szociális és Családügyi Minisztérium céljai és költségvetési tételei tartalmaznak gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat.

A 2000. évre tervezett fejlesztések keretén belül - mivel az előző évi fejlesztések területén elmaradások vannak - a védőnői hálózat, az anya-, gyermek- és csecsemővédelem 200 millió forint fejlesztést igényel. A megvalósításra kerülő fejlesztések a védőnői hálózat munkájának számítástechnikai hátterét kívánják megteremteni, erre pedig nagy szükség van, hiszen, tisztelet kivételnek, jelenleg e téren nagy hiányosságok tapasztalhatók, különösen vidéken, hátrányos helyzetű kistelepüléseken. E településeken ugyanakkor a védőnők meghatározó szereplők a magyar lakosság egészségügyi állapotának javításában: állami közszolgáltatásként az emberek lakóhelyén, a családok napi életében, a közösségi összefogás kialakításában nyújtanak támogatást; érzékenyen és közvetlenül reagálnak a családok egészségügyi és szociális igényeire és problémáira; munkájuk során együttműködnek a helyi közigazgatással, az oktatási intézményekkel, karitatív és civil szervezetekkel.

A magyar védőnői ellátás évtizedek óta magas nemzetközi elismertséget vívott ki sok EU-s és csatlakozni szándékozó országban is. Az Európai Közösség országai közül Angliában Írországban, Dániában és Hollandiában van hasonló, mint a mi védőnői szolgálatunk. Az eltérés a mi javunkra az, hogy komplex családgondozás részeként jelenik meg a várandós és gyermekágyas anyák gondozása. A védőnők munkájukban követik a generációk sorsát a gyermek tervezésétől, annak megszületése után 18 éves koráig a családgondozás rendszerében, mely kiterjed népegészségügyi és egészségfejlesztési, anyavédelmi, családtervezési, csecsemő- és gyermek-egészségügyi gondozásra, gyermek- és családvédelmi gondozásra. Erre a komplex védőnői feladatrendszerre tudjuk építeni az egészségfejlesztés újonnan kialakítandó rendszerét.

Fontos feladatot szán a védőnői hálózatnak a közeljövőben tárgyalandó nemzeti családpolitikai koncepció, valamint az 1047-es kormányhatározat is, amely kimondja, hogy a roma családok társadalmi-gazdasági felzárkózásának elősegítése a családpolitika kiemelt feladata. Első lépésként a védőnői szolgálatot alkalmassá kell tenni arra, hogy a cigány szülők családtervezési, terhességi, csecsemőápolási problémáinak megoldásához segítséget tudjanak nyújtani. További lépésként támogatni szükséges, hogy a roma fiatalok közül legyenek többen olyan érettségizett fiatalok, akik a főiskolát elvégezve a védőnői hivatást választják, az igazi, hatékony munkát ők tudják majd végezni e területen. Ha egyre többen fognak dolgozni roma fiatalok védőnőként, akkor lakóhelyem környékén, a Borsod megyei kistelepüléseken is csökkenni fognak a népegészségügyi problémák.

Ezért tartom nagyon jónak a védőnői szolgálat elő-irányzatának inflációt meghaladó emelését, és kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a 2000. évi tb-költségvetésben ezt a tételt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Szeretném megköszönni Vojnik Mária szavait, szeretném megköszönni, hogy a hozzászólásomat úgy értékelte, hogy segítő szándék van benne, és hogy különösen kiemelte a romakérdéssel való foglalkozást. Szeretném elmondani, hogy mi otthon, Borsodban ezt nemcsak szóban próbáljuk tenni; ebben az évben már sikerült egy olyan lépést tenni, aminek négy vagy öt év múlva meglesz az első eredménye is, mert négy vagy öt év múlva Kesznyétenbe és Ároktőre családgondozó, védőnő fog hazajönni. Most sikerült a Borsod megyei közgyűlés elnökének segítségével az anyagi lehetőségét megteremteni a továbbtanulásához, az elindulásához, és nagyon várjuk, hogy erre a két nagyon nehéz sorsú településre majd az egyetem, illetőleg a főiskola elvégzése után visszakerüljenek.

Köszönöm.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az előttünk álló T/1894. számú, az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló törvényjavaslatot a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja egyöntetűen és jó szívvel támogatja. A bizottsági ajánlásokból és a bizottsági ülések jegyzőkönyvéből azt is láthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat egyike azon kevés törvényjavaslatoknak, amelynek pártállástól függetlenül támogatottsága van.

Támogatottságát annak is köszönheti, hogy gyökerei, csírái már 1997-re, '98-ra nyúlnak vissza, már akkor történtek lépések a megvalósulás irányába. Ezzel a törvényjavaslattal megvalósul az a társadalmi szolidaritás, amelyet a jó szándékú emberek saját házuk táján, saját háztartásuk területén rendszeresen megvalósítanak, miszerint ha valamire nincs szükségük, csak helyet foglal a szekrényben, a polcokon, de azt a rászoruló emberek még használni tudják, azt nem a kukába, nem a kályhába teszik, hanem eljuttatják azokhoz, akiknek ez segítséget jelent megélhetésük biztosításában.

Az egyén mindig is nehezen tudta elfogadni, és értetlenül állt az olyan médiatudósítások előtt, hogy a világ valamely pontján nagy mennyiségű élelmiszert, ruhaneműt semmisítenek meg akkor, amikor az emberek egy részének hiányzik mennyiségben és minőségben a tápláléka és a ruházata.

A törvényjavaslat megfogalmazza azt a társadalmi elvárást, hogy azok a termékek, amelyek büntetőeljárás vagy szabálysértés során elkobzásra kerülnek, a rászorulók megsegítésére fordítódjanak, közérdekű felhasználás célját szolgálják. Az elmúlt másfél évben a természeti csapások során, illetőleg '98 karácsonyán és '99 húsvétján egyedi döntésekkel a vám- és pénzügyőrség raktáraiban levő készletekből már valósultak meg segélyezési akciók, de látható, hogy hosszú távon nem kampányszerű, eseti, egyedi aktusokra van szükség, hanem ésszerű folyamatszabályozást kell létrehozni, amely ugyanakkor kikerül minden felesleges bürokráciát.

E feladatot - szerintünk jól végiggondolva - a törvényjavaslat a Szociális és Családügyi Minisztérium mellett működő karitatív tanácshoz telepíti.

(15.00)

Helyesnek tartjuk, hogy a lebonyolításban azon karitatív szervezetek vehetnek részt, amelyek ezt önként vállalják.

A törvényjavaslat előkészítése során négy karitatív szervezet véleményét volt lehetősége az előterjesztőnek megismernie; a Magyar Vöröskereszt, az Ökumenikus Szeretetszolgálat, a Magyar Karitász és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nyilvánított véleményt a törvényjavaslattal kapcsolatban. Az ő véleményük a törvényjavaslat minden pontját illetően támogató volt. Ez azért lényeges, mert ezek azok a szervezetek, amelyek az elmúlt tíz évben a legnagyobb gyakorlatot szerezték meg a rászorultak segélyezésében.

A törvényjavaslat a karitatív szervezetek számára nemcsak munkát jelent majd, hanem jelentős áruszállítási és raktározási költségeket, mivel átvállalják az államtól ezen árukészlet költségeit, amely a háttéranyag számításai szerint 200-220 millió forintot tesz ki évente.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt lényegesnek tartja a törvényjavaslat azon pontját, miszerint az ingyenes juttatás mértéke az egyéni szükségleteket meg nem haladó mértékű kell hogy legyen.

Ugyanilyen fontossággal bír szerintünk a karitatív szervezettel kötendő írásbeli szerződés szükségességét megfogalmazó szabályozás is, amely garanciákat fogalmaz meg arra nézve, hogy a hozzá került dolgokat ingyenesen és közvetlenül a rászorultakhoz juttatja el, meggátolva, hogy ezen áruk kereskedelmi forgalomba kerüljenek. El kell kerülni mindazon buktató utakat, amelyek révén e nagyon jó szándékú és nemes kezdeményezés a visszájára fordul, és akár a legcsekélyebb mértékben is, de nem az eredeti célt, a rászorulók megsegítését szolgálja, hanem lehetőséget ad néhány ügyeskedő nyerészkedésére.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a törvényjavaslat szoros határidőket szab mind a karitatív tanácsnak, mind pedig a lebonyolítást vállaló karitatív szervezetnek a közérdekű felhasználást kezdeményező döntésre, illetőleg a közérdekű felhasználásra biztosított árukészlet elszállítására.

Remélni szeretnénk és szorgalmazzuk, hogy a rászorultakhoz való eljuttatás is ilyen gyors legyen, mert a magyar közmondás szerint is kétszer ad, ki gyorsan ad, és ez jelen esetben is igaz. Remélhető, hogy az ősz végén elkobzott hamis márkajegyű téli dzsekik még a tél során, a nyár elején elkobzott pólók a nyár során eljutnak a rászorultakhoz. Ugyanezt reméljük az élelmiszerek esetén is, hogy még a szavatossági határidőn bőven belül kerül sor a szétosztásra. Nem szabad, hogy ilyen jellegű problémák megingassák a bizalmat e társadalmi szolidaritást segítő törvénnyel szemben.

Szükségesnek és kellő részletezettségűnek tartjuk az elkobzott tárgyak biztonságosságával kapcsolatos eljárási rendet, hisz nem engedhető meg, hogy jótékony célú juttatás a rászorultak biztonságát veszélyeztesse.

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény értelmében forgalomba csak biztonságos áru hozható. A forgalmazót terhelő felelősség jelen esetben a közérdekű felhasználást lebonyolító szervezetre is kiterjed, ezért helyes, hogy a törvényjavaslat szerint, amennyiben az áru biztonságosságával kapcsolatban kétség merül fel, a közérdekű felhasználás elrendelése előtt az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek az áru biztonságosságának ellenőrzésére piacfelügyeleti eljárást kell kezdeményeznie, melynek során elvégezhetők a szükséges vizsgálatok. Ha a lefolytatott vizsgálat ezek után azt eredményezi, hogy az áru nem biztonságos, akkor a karitatív szervezet köteles azt haladéktalanul visszaszolgáltatni.

Meg vagyunk győződve arról, hogy ez az eljárási rend szükséges és nem felesleges adminisztrációs teher a rászorultak mint fogyasztók egészségének és biztonságának védelme érdekében. Nagyon fontos, hogy a legjobb szándékú, de nem teljes körültekintéssel megvalósuló juttatás ne vezessen egyetlen esetben sem ha nem is súlyos, de kellemetlen következményekhez.

Előre nem vélelmezhető, nem is becsülhető, hogy a hamis áruvédjeggyel ellátott áruk elkobzása esetén milyen arányt fog képviselni az az árumennyiség, amelynél a jogaiban sértett személy a közérdekű felhasználáshoz hozzájárul, illetve az az árumennyiség, amelynél a bírósági végzés a jogsértő mivolttól való megfosztást ír elő.

Kérdéses, és csak a gyakorlat fogja számszerűsíteni, hogy mekkora a jogsértő mivolttól való megfosztási költség, ami még vállalható, elviselhető a karitatív tevékenységet lebonyolító szervezet számára. Az is előfordulhat, hogy ami még az egyik szervezet számára elfogadható költség, az már egy másik szervezet számára nem vállalható. A Szociális és Családügyi Minisztériumnak fel kell készülnie arra, hogy vélhetően a hamis áruvédjegytől való magasabb megszabadítási költségű áruk köre lesz az, amelynél a lebonyolítás a minisztériumra - mint első az egyenlők közti karitatív tanácsi tagra - hárul. Ez valahol természetes is, mert ahogy a többi karitatív szervezetnek, úgy az államnak is szerepet kell vállalnia a közhasznú felhasználás lebonyolítási költségeiben.

Tisztelt Képviselőtársak! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a T/1894. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, és támogatja a minél előbbi törvénnyé válását és hatékony működését.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi bizottság mint elsőként kijelölt bizottság az 1999. november 24-ei ülésén az Egészségügyi Minisztérium és a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Kémiai Biztonsági Intézetének képviselői részvételével megtárgyalta a T/1802. számú, a kémiai biztonságról szóló törvényjavaslatot. A lefolytatott vita alapján a fenti törvényjavaslatot bizottságunk 13 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találta az alábbi észrevételekkel és kiegészítésekkel.

A törvényjavaslat benyújtását és megtárgyalását szükségesnek és időszerűnek tartjuk mind az egészség- és környezetvédelem, mind pedig az Európai Unióhoz való csatlakozásunk jogharmonizációs feladatainak részeként. A kémiai biztonság jelenlegi szabályozása széttagolt, 163 jogtárgy foglalkozik e terület valamely szegmensével. Jelenleg hiányzik az egységes törvényi szintű szabályozás. Úgy véljük, hogy a kémiai biztonságról szóló törvényjavaslat elválaszthatatlan a hulladékgazdálkodásról és a növényvédelemről szóló törvénytervezetektől, ezért nagyon fontosnak tartjuk a majdani törvényi szabályozások összehangolását.

Véleményünk szerint egyes lényegi kérdések szabályozása hiányzik a törvénytervezetből. A törvény hatálya nem terjed ki a vámterületekre, illetőleg a veszélyes anyagok és készítmények telephelyen kívüli szállítására. Jóllehet, ezeket a kérdéseket kormány- és minisztériumi rendeletek már szabályozzák, mégis, mivel egy ernyő jellegű törvényről van szó, célszerű lenne az egységes szabályozás szellemében e törvény hatályát ezekre a kémiai biztonság szempontjából nagyon fontos területekre is kiterjeszteni.

Bizottságunk a törvénytervezet hiányosságaként érzékeli az export szabályozásának a hiányát. Bár az Európai Unióban már 1992-től szabályozott az úgynevezett PIC-listás anyagok exportja, e törvényjavaslatban e terület nem kap megfelelő hangsúlyt. Nem vagyunk arról sem meggyőződve, hogy a törvénytervezet által a törzskönyveztetőre hárított információszerzési és -továbbítási kötelezettség megfelelően tud-e majd működni, mivel a forgalmazó, illetőleg a gyártó esetleg ellenérdekelt lehet az új információ közlésében. Elvárható-e tőle, hogy mindent megtegyen a számára esetleg hátrányos következményekkel járó új információk megszerzéséért? Gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, hogy mindent megtett-e a legújabb kutatási eredmények megismeréséért.

Bizottságunk a vita során hiányolta a törvényjavaslat végrehajtásiutasítás-tervezeteit. Ezek ismerete a törvényjavaslat ernyő jellege miatt nélkülözhetetlen az érdemi döntéshez. A környezetvédelmi bizottság a lehető leggyorsabban meg kívánja ismerni a végrehajtási utasításokat, és aktív részt vállalunk a felmerült javaslatok, általunk szükségesnek ítélt korrekciók tárgyában lefolytatott egyeztetésekben.

Úgy érezzük, hogy a felmerült hiányosságok és javaslatok alapján a törvénytervezet néhány ponton kiegészítésre, felülvizsgálatra szorul. Ezen pontosítások megtörténtével a törvénytervezet a hatályos hazai törvényekkel és az uniós jogszabályokkal összhangban lesz, és minden tekintetben alkalmassá válik a kémiai biztonság kérdésének körültekintő, kellő részletezettségű szabályozására.

Tisztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi bizottság - az ismertetett észrevételek és kiegészítések mellett - a kémiai biztonságról szóló törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartja, és javasolja az Országgyűlésnek a törvénytervezet megtárgyalását.

Köszönöm. (Taps.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a kémiai biztonságról szóló T/1802. számú törvényjavaslatot mind színvonalában, mind pedig szabályozási mélysége tekintetében általános vitára alkalmasnak tartja. Megismerve a törvénytervezet elkészültének nemzetközi és hazai előzményeit, a törvénytervezet megtárgyalását fontosnak és időszerűnek tartjuk.

Mint tudjuk, Magyarország jelentős méretű vegyiparral rendelkező ország. A vegyi anyagok pedig életciklusuk során három problémát idézhetnek elő: egészségkárosítóak lehetnek, környezetkárosítóak lehetnek, kémiai balesetet okozhatnak.

(10.20)

Ezért a törvénytervezet célja az ember és a környezet megvédése a sokasodó számú vegyi anyagok és vegyi készítmények káros hatásaitól.

Csak üdvözölni tudjuk azt, hogy a törvénytervezet kimondja: a kémiai biztonsághoz való jogot minden magyarországi lakos és Magyarországon tartózkodó személy alanyi jogává kívánja tenni. A kémiai biztonság megteremtésének és a fenntartható fejlődés megvalósításának előfeltétele az átfogó és hatékony szabályozás. A jelenlegi szabályozás széttagolt: 163 érvényben lévő jogszabály rendezi a kémiai biztonság különböző területeinek eljárási rendjét.

Mi is látjuk, hogy egy ennyire túlméretezett szabályozás nehezen átlátható. Ugyanakkor problémát jelent még az is, hogy a különböző területek szabályozása különböző színvonalú. Mindannyian tudjuk, hogy az európai uniós csatlakozásunknak elengedhetetlen előfeltétele a közösségi jogrendszerrel való harmonizálás. Összességében megállapítható, hogy jelenleg a kémiai biztonság jogi szabályozásában egymás mellett hatályban vannak a korábbi, még nem a közösségi jogharmonizáció során kialakított jogszabályok és a korszerű, már európai uniós előírásoknak megfelelő szabályozások.

A jelenleg érvényben lévő rendeletek - a 233/1996-os kormányrendelet, illetőleg a 4/1997-es népjóléti minisztériumi rendelet - csak részben szabályozzák a kérdést: nem terjesztették ki a rendelet hatályát valamennyi ipari, fogyasztási vegyi anyagra, kőolajtermékre.

Az általános vitában most tárgyalandó törvénytervezetnek minden lényeges területre átfogó és áttekinthető szabályozást biztosító, úgynevezett ernyőtörvénynek kell lennie, amelyre az egyes minisztériumok felelősségével, irányításával a részfeladatok szabályozása felfűzhető.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt két területen nem tartja elegendőnek a szabályozást, pontosan azért, mert a törvénynek - ernyőtörvény jellege miatt - lényegesen átfogóbbnak kell lennie, mint a jelenleg veszélyes anyagokkal kapcsolatos eljárás szabályozási rendje.

E törvénytervezet hatálya kiterjed az embert és a környezetet veszélyeztető anyagokra és készítményekre, illetőleg az ezekkel folytatott összes tevékenységre. Azt el tudjuk fogadni, hogy ne terjedjen ki jelen törvénytervezet hatálya azon termékekre, amelyekre vonatkozóan a jelenleg már érvényben lévő szabályozás megfelel e törvénytervezetben megfogalmazott követelményeknek; ilyenek például a gyógyszerek, a kozmetikumok, az élelmiszerek. Nagyon helyesnek tartjuk azt is, hogy az emberi egészség és a környezet védelme érdekében még ezen anyagok esetében is elrendelhető a törvénytervezet egyes rendelkezéseinek alkalmazása.

Ugyanakkor azt már nem tudjuk elfogadni, hogy két olyan fontos területre ne terjedjen ki a törvény hatálya, mint a vámterületek és a veszélyes anyagok telephelyen kívüli szállítása.

Nézzük meg először a vámellenőrzés alatt álló veszélyes anyagok és veszélyes készítmények kérdését! Egy jelentős kémiai baleseti kockázattal bíró anyag tulajdonsága, hogy baleseti kockázatának hatása nem korlátozódik egy kerítésen belüli területre. A vámellenőrzés során a veszélyes anyagok nemzetközi forgalomban történő szállításának ellenőrzését, illetőleg kőolajtermékek esetében mint magas adótartalmú jövedéki termékek exportjának, importjának nyomon követését végzi a speciális vámigazgatási és nem vegyészeti szakismeretekkel rendelkező dolgozói állomány. Számunkra semmivel nem indokolható, hogy miért ne vonatkozzon ezen anyagokra a törvényjavaslat feliratozási, címkézési előírásokat tartalmazó 17. §-a vagy a kockázatbecslési, illetőleg kockázatcsökkentési szabályokat tartalmazó 19. §, amelyek olyan egyetemleges szabályokat írnak elő, melyekkel csökkenthető a környezet károsítása és a kémiai baleset kockázata.

Ezen előírásoknak minden veszélyes anyaggal és készítménnyel való tevékenységre vonatkoznia kell, ezért nem tudunk eltekinteni e kérdésben a kémiai biztonság ernyőjének teljes kinyitásától.

Most vizsgáljuk meg a szállítás kérdését! Egy 1999. március 9-i újságcikket idéznék, miszerint a brüsszeli integrációs tárgyalások során a legtöbb elmarasztalást a veszélyes anyagok szállításának szabályozatlansága, illetőleg a szabályozás nem kielégítő működése miatt kapjuk. Ha tehát meg akarunk felelni az uniós elvárásoknak, akkor a szállítás kérdését nemhogy nem szabad kivenni a törvénytervezet hatálya alól, hanem e kérdésre kétszeresen oda kell figyelni.

A törvénytervezet azzal indokolja a hatályosság ki nem terjesztését a veszélyes anyagok szállítása területére, hogy ezt a területet a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium szabályozza. Igaz, hogy a KHVM ugyan közlekedési áganként, nemzetközi egyezményekhez csatlakozva valóban szabályozza a szállítást, de fontos tudni, hogy ezek az előírások csak a szállítás szempontjából veszélyesnek tekintett árukra vonatkoznak, nem pedig a kémiai biztonság szempontjából vizsgálják a veszélyt.

Szállítás szempontjából veszélyes szállítmány lehet egy nem rögzített rakományú, terméskővel vagy almával púposan megpakolt teherautó vagy egy utánfutóról elszabaduló állat. Nem kétséges, hogy veszélyes szállítmányok ezek, melyek szállítását megfelelően szabályozni kell, de ez nem oldja meg a kémiai biztonság problémáját. Jelen törvénytervezet azon anyagokra vonatkozik, amelyeknek már a megléte, keletkezése, termelése veszélyezteti kémiai biztonságunkat; ezen anyagok mozgatása, szállítása csak növeli, fokozza ezt a veszélyt.

Nem lehet egy kalap alá venni egy élő sertést, egy teherautóról leguruló almát például egy cseppfolyós PB-gázt szállító tankautóval. A kémiai biztonság szempontjából veszélyes anyagok szállítása fokozott gondosságot, fokozott körültekintést igényel a szabályozás területén is. A veszélyesség csoportjainak meghatározásánál szeretnénk egzaktabb meghatározásokat látni a majdani törvényben.

Tudjuk, hogy a jelenlegi hazai szabályozásban is és az európai uniós szabályozásban is elfogadott, miszerint nagyon mérgező az az anyag, amely igen kis mennyiségben halált vagy heveny egészségkárosodást okoz, illetőleg mérgező az, amelynek kis mennyisége teszi ugyanezt. Ez a meghatározás azért tud működni, mert van mögötte egy olyan szakmai tapasztalat, szakmai gyakorlat, amely az igen kis mennyiséget gondolatban behelyettesíti a néhány ezreléknyi, néhány ppm-nyi mennyiséggel, a kis mennyiséget pedig a néhány százalékkal. Egy gyakorló vegyésznek ez nem okoz problémát, de már egy jogász számára fogós kérdés lehet, mert nem biztos, hogy egyértelmű, hogy mi számít igen kis mennyiségnek, illetőleg kis mennyiségnek egy halálos kimenetelű mérgezés esetében.

Azért, mert az Európai Unióban ez ilyen módon van megfogalmazva, attól mi még tehetjük ezt pontosabban, jobban. Senki nem tilthatja meg, hogy mi egy szabályozásban egzaktabbak legyünk az Uniónál. Ezért szeretnénk, ha az anyagok mérgező tulajdonságainak meghatározása differenciáltabb, egyértelműbb mennyiségi kategóriákkal történne.

A kémiai biztonság egy másik területén, a veszélyes anyagok osztályozásánál azt a véleményünket tudjuk megfogalmazni, hogy túl merevnek, rugalmatlannak, nem minden veszélyes anyagtípusra megtarthatónak tartjuk azon előírást, miszerint a veszélyes készítményeket minden olyan esetben újra kell osztályozni és a készítmény nevében ezt meg kell jeleníteni, ha összetételében változás történik.

Csak vegyünk egy egyszerű példát, mint az autóbenzinek! Egy 98-as oktánszámú autóbenzin legalább két tucat receptúra alapján keverhető ki, attól függően, hogy melyik komponenséből éppen milyen oktánszámú és mennyi van készleten. Ezek a benzinek mind motorikus szempontból, mind pedig egészség- és környezetkárosító hatásukat tekintve teljesen azonosak, hisz mindegyik komponensük szénhidrogén. Amennyiben valóban a törvénytervezet eljárását kell megvalósítani, akkor lesz 98/A, 98/B vagy egyéb jelzésű 98-as motorbenzin.

Ezt természetesen nem akarhatjuk, mert semmi értelme. De ha a törvénytervezet jelenlegi megfogalmazása maradna, ezt kellene cselekednünk.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja azt a törekvést, hogy a polgárok környezeti tudatosságának emelése érdekében már az iskolában a nemzeti alaptanterv keretében, majd a középiskolában is tananyagként szerepeljen a kémiai biztonság kérdése.

Természetesen a munkavédelmi oktatásokon is találkozni fognak a veszélyes anyaggal dolgozók e törvénnyel. Miután a kémiai biztonság mindannyiunk érdeke, mindannyiunk felelőssége és lehetséges munkaterülete, ezért meggyőződésünk, hogy ennek a törvénynek nagyon közérthetőnek, nagyon világosnak és egyértelműnek kell lennie. Számunkra akkor jó egy törvény, ha egy átlagos műveltségű, középfokú, nem szakirányú végzettségű ember is könnyen el tud benne igazodni.

(10.30)

Jelenleg e törvénytervezet még nem minden pontjában felel meg ezen elvárásunknak. Világosan érzékelhető, hogy a törvénytervezet minden egyes mondata mögött kötetnyi ismeretanyag, kötetnyi tudás van. A törvénytervezet készítője minden mondat mögött tudja, mi minden tartozik még a témához. Az átlag törvényolvasó viszont nem rendelkezik ezzel a tudással, ezért számára nem teljesen világos például, hogy mit kell tenni és milyen dátummal kezdődően a régi anyagokkal, illetőleg az újakkal. Az, hogy mikortól kell bejelenteni, illetőleg mikortól kell törzskönyveztetni a régi, illetve az új anyagok esetében, ez csak többszöri olvasás, értelmezés után érthető meg a 6. és 9. §-ból.

Mondanék még egy jellemző példát arra, hogy csak ezt a törvénytervezetet olvasva, háttér-információval nem rendelkezve mennyire nem egyértelműek egyes teendők. A veszélyes anyagok tekintetében - helyesen - más-más a bejelentési eljárás a veszélyes anyag mennyiségétől függően; egyszerűbb egy 100 kilogramm alatti mennyiségben, és bonyolultabb 100 kilogramm felett. Teljesen természetes, hogy 10 tonna feletti mennyiségnél még ennél is szigorúbb eljárási rend szükséges.

De nézzük mit mond erről a törvénytervezet! "Nem kell külön bejelenteni a nagy tömegben, évente 10 tonnát meghaladó mennyiségben gyártott vagy importált veszélyes anyagot." Ennyit mond a jogszabály, semmi többet. Ez pedig pontosan az ellentéte annak, amit mondani akar, amit mondania kell. Azt ugyanis, hogy 10 tonna felett az egészségügyi miniszter által meghatározott, bővített információs adatszolgáltatási kötelezettséget kell teljesíteni, amely több információt tartalmaz a 10 tonna alatti veszélyes anyagok bejelentése eseténél. Aki nem ismeri az összes eddigi hazai és EU-szabályozást, az a törvénytervezetből akár arra a következtetésre is juthat, hogy csak 10 tonna felett érdemes foglalkozni a veszélyes anyagokkal, mert onnantól kezdve nincs bejelentési kötelezettség. Az ilyen félreérthető megfogalmazást módosító javaslatokkal igyekezni fogunk egyértelművé tenni és pontosítani.

Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A Fidesz-Magyar Polgári Párt az ismertetett javaslatokkal és a környezetvédelmi bizottság által megfogalmazott kiegészítésekkel a kémiai biztonság törvényjavaslatát általános vitára alkalmasnak tartja, és módosító javaslataival segíteni fogja egy hatékony és jó törvényi szabályozás megszületését.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az egészségügyi és szociális bizottság 2000. február 2-ai bizottsági ülésén megtárgyalta a hulladékgazdálkodásról szóló T/2034. számú törvényjavaslatot. Bizottságunk nevében először is köszönetet szeretnék mondani a törvénytervezetet kiegészítő hatásvizsgálatért, hatástanulmányért. Minden törvénytervezetet ilyennel kellene ellátni, de nem vagyunk e téren elkényeztetve.

Bizottságunkat a hulladékgazdálkodási törvénytervezet egészségvédelmi, közegészségügyi szempontból és speciálisan az egészségügyi ágazatban keletkező veszélyes hulladékok kérdésében érinti. A vita során először ebben a kérdésben merültek fel észrevételek, hisz mind a kórházakban, mind a rendelőintézetekben, de a helyszíni betegellátás területén is számos veszélyes hulladék keletkezik feleslegessé váló gyógyszerek, a gyógyszerekkel érintkező csomagolóanyagok formájában. Kérdésként merült fel, hogy az égetéssel kezelt veszélyes hulladékoknak mi a további sorsa: égetés után továbbra is veszélyes, vagy már kommunális hulladékként kezelhető?

Képviselőtársaim hiányolták a törvénytervezetből a szelektív hulladékgyűjtés mint definíció szerepeltetését. Ez a fogalom csak a szövegben szerepel, pedig a jövőbeni fontossága igényelné a fogalmi meghatározását is.

Bizottságunkban szóltunk a kistelepülések hulladékgazdálkodási feladatainak megoldási lehetőségeiről is. Annak a véleményünknek adtunk hangot, hogy az önkormányzatokat sokszor egyetlen szempont vezérli a döntésükben, mégpedig az, hogy ki végzi el a munkát a legolcsóbban, ez pedig nem mindig esik egybe a környezetvédelmi szempontból legjobb ajánlattal. Ha nem így lenne, nem így néznének ki a településeket körbe vevő erdeink-mezeink.

Felvetődött még az ülésünkön, hogy akkor, amikor egy jövőbe tekintő, magas szintű hulladékgazdálkodási törvényt készülünk megalkotni, akkor a településeknek a hulladékgazdálkodással kapcsolatos nagyon szomorú ténnyel kell szembenézniük: mégpedig a kukázás, a guberálás kérdésével. A települések szabálysértési munkáját sokszor teljesen leköti ennek a szomorú, de létező tevékenységnek a szankcionálása, nem beszélve a következményeiről, a szabálysértést esetleg elzárással való megváltásnak a település közhangulatát befolyásoló tényéről. Szemérmesen nem hallgathatunk a létező valóságról!

A fenti észrevételek mellett bizottságunk a törvénytervezetet egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az előttünk álló T/1802. számú, a kémiai biztonságról szóló törvényjavaslatnak, ahogy a katasztrófák elleni védekezés tárgyú törvénynek is, szomorú esemény ad aktualitást. Ahogy a katasztrófák elleni védekezés esetében az átélt gázkitörés és a rendkívüli hóhelyzet, úgy most a térségünkben, a Tisza partján ökológiai katasztrófát jelentő ciánszennyeződés irányítja rá a figyelmet az aktuális törvényjavaslatra, és helyettünk is felteszi a kérdést, hogy hogyan is állunk a kémiai biztonsággal.

Az eseményeket látva bizony azt mondhatjuk, hogy kémiai biztonságunk törékeny és sérülékeny, nemcsak rajtunk áll, mint ahogy a jelenlegi helyzet is mutatja: a katasztrófa nem áll meg az ország határainál, és védtelenek vagyunk vele szemben. Más országban valaki vagy valakik nem jól végezték el a kockázatbecslést, illetve a kockázatcsökkentési intézkedéseket, és most hosszú időre oda a Tisza-partiak kémiai biztonsága, és még hosszabb időre oda a hitük, hogy ezen alkotmányos jog számukra megteremthető.

Tulajdonképpen mindannyian tudjuk, hogy a kemizációból, a vegyi anyagok rohamosan növekedő számából milyen veszély leselkedik ránk, de ez a tudás passzív tudás marad mindaddig, ameddig nem szembesülünk magunk is egy vegyi katasztrófa okozta pusztítással, az élővilág elpusztulásával. Ez a Nagybányáról érkező ciánszennyeződés fel kell hogy rázzon bennünket, törvényalkotókat és a jelen törvénytervezetet tárgyaló képviselőket is, és meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogy a kémiai biztonság tekintetében esetleg nem kell-e felhatalmazást, feladatot adni a Külügyminisztériumnak is a határon túlról érkező kémiai bizonytalanság meggátolása és szankcionálása tárgyában.

Miután a törvény ernyőtörvény, és még sok minden és sok mindenki aláfér, hátha jobban megvéd bennünket így kemizált korunk veszélyeitől, segít megteremteni az egészséges környezethez való alkotmányos jogunkat. A továbbiakban a törvény ernyő jellegéről és ennek fontosságáról szeretnék néhány szót szólni.

A jelenlegi törvény elődje egy tulajdonképpen szakmai jellegű, azt is mondhatnám, hogy a vegyész és az egészségügyi szakma számára készült 1996-os kormányrendelet.

(14.10)

A neve is ezt sugallta: a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos eljárás szabályairól. A veszélyes anyagokkal pedig a veszélyes üzemek dolgozói járnak el, így ha az utca embere hallott is erről a kormányrendeletről, akkor rögtön úgy érzékelte, hogy ez nem az ő területe, nincs ráhatása, nincs hozzá köze.

A jelenlegi törvénytervezet teljesen más, de nagyon helyes álláspontból indul ki, melyet a preambulumban meg is fogalmaz, miszerint figyelembe véve az ember legmagasabb szintű testi és lelki egészségéhez, valamint a környezet épségéhez fűződő alkotmányos jogait, a Magyarországon tartózkodó természetes személyek kémiai biztonsághoz kapcsolódó jogosultságainak biztosítása érdekében a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények káros hatásainak megfelelő módon történő azonosítása, megelőzése valamint elhárítása céljából alkotjuk meg ezt a törvényt. A törvény célja tehát az, hogy a hétköznapi ember, az utca embere és vele együtt mindannyiunk kémiai biztonságát megteremtse. Ez óriási feladat, és óriási felelősség.

A módosító javaslatainkban a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről azt kívánjuk elérni, hogy a törvény ernyő jellege fedjen le minden területet és potenciális veszélyhelyzetet, mert az utca emberének teljesen mindegy, hogy vámterületről, vagy azon kívülről érkezik a veszély, illetőleg szállított, vagy egy helyben álló raktározott vegyi anyag veszélyezteti az ő biztonságát. Számára a veszély egyformán veszély, és nem érdekli, hogy a veszélyes tevékenységet melyik minisztériumhoz tartozó jogszabály venné ki a kémiai biztonság ernyője alól.

Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem ért egyet, és nem támogatja a törvény hatálya alól kivenni sem a vámterületeket, sem pedig a szállítás kérdését. Sőt azt kell hogy mondjam, külön kérjük, hogy a szállításra kiemelt figyelmet fordítsunk, mivel az egy helyben lévő veszélyes anyag is veszélyes, de ha azzal még közlekednek is nem veszélytelen útjainkon, akkor veszély igazán csak a veszély. Hisz tudjuk, hogy a szállítási jogszabályok a veszélyességet csak a szállítás szempontjából vizsgálják meg: ha leesik az áru, akadályt, a közlekedés szempontjából balesetveszélyes helyzetet teremt; ha kifolyik az anyag, az út csúszóssá válik. De nem vizsgálja a kémiai szempontból kialakuló veszélyt. Ezért kell kétszeresen odafigyelni erre, mert a veszélyes anyagok szállítása veszélyes közlekedési, szállítási szempontból, és veszélyes egészségkárosító, környezetet károsító hatása miatt.

Ez a törvény legkényesebb része, és módosító javaslattal készülünk, hogy az általunk látott nagyon fontos problémát orvosolni tudjuk. A törvénnyel szemben elvárásunk az - miután ez mindannyiunk kémiai biztonságáról szól, és mindannyiunknak fontos ismernie az ebben foglalt jogait és természetesen a kötelességeit -, hogy egyszerű nyelvezetű, közérthető legyen.

Külön kiemelendő, hogy alapfogalmai és tételei a nemzeti alaptantervben is helyet kell hogy kapjanak, ezért általános és középiskolás ismeretekkel rendelkezők számára is érthető nyelven kell íródnia. Az előterjesztő bizonyára csodálkozni fog számtalan, közérthetőséget jobbítani szándékozó módosító javaslatainkon, de mindezt többévi munkavédelmi oktatói múlt birtokában merem javasolni. A mi célunk is az, hogy egy minden szempontból jó törvény készüljön, és ne csak a szakma, hanem mindannyiunk számára.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A kémiai biztonság törvénye a neve szerint egy nagyon komoly műszaki törvény, de valójában egy nagyon egyszerű dologról szól. Arról szól, hogy hogyan érezhetjük magunkat biztonságban, mi mindent kell megtenni ahhoz, hogy az egészségünk és a környezetünk épsége megőrizhető legyen.

Ezt a törvényt nemcsak a szakemberek fogják használni, hanem a nemzeti alaptanterv része is lesz, hogy a gyerekek már ebbe nőjenek bele, természetes legyen számukra az egészséges környezethez való jog. Ugyanakkor a munkavédelmi oktatásnak is témáját fogja ez jelenti, ezért nagyon fontos, hogy ez a törvény ne hivatali bikkfanyelven legyen megíródva, hanem a lehető legegyszerűbben, a lehető legpontosabban legyen megfogalmazva. Valószínűleg ez az oka annak, hogy az első részéhez, az alapfogalmakhoz olyan sok módosító javaslat került beadásra, mert minden onnan indul ki, hogy az alapfogalmakat elég pontosan határozzuk-e meg.

A módosítók közül ki szeretném emelni az alapfogalmaknál a vegyi anyag életciklusát. Talán ez az egyik legfontosabb fogalom, hogy pontosan határozzuk meg, hogy tulajdonképpen a vegyi anyag életciklusa mettől meddig terjed.

A módosító javaslatom lényege, amelyet az 5. pont alatt olvashatnak el képviselőtársaim, azt tartalmazza, hogy nemcsak a hulladék újrahasznosításáig, illetőleg az ártalmatlanításáig tart ez az életciklus, hanem annak befejeződéséig. Tehát magát a folyamatot is, az újrahasznosítás és az ártalmatlanítás folyamatát is fel kell hogy ölelje, hisz a veszélyességét még abban a ciklusban sem veszti el.

Szeretnék még utalni arra, hogy nagyon fontos része a törvénynek, mire terjed ki, illetőleg mire nem terjed ki e törvény hatálya. Ez azért lényeges, mert ez a törvény tulajdonképpen egy ernyőtörvény, ami alá be kell csatlakoztatni e témának az összes többi jogszabályát. Talán a 2. § - ami a kiterjedésére, a hatályára vonatkozik - kavarta a legnagyobb vitát. Arra a két módosító javaslatra szeretnék utalni, amit én adtam be, nevezetesen, hogy vonatkozzon a vámterületekre és a szállítás kérdésére.

Mindkettő nagyon lényeges, mert az érvényben lévő vámszabályok közgazdasági tevékenységet szabályoznak, és a vámterületeken a veszélyes anyagokkal olyan emberek foglalkoznak, akik pénzügyi-gazdasági szakemberek, és a lehető legtávolabb esnek ettől a szakmától. A másik terület, a szállítás kérdése pedig a kémiai biztonság legérzékenyebb területe, mert tudjuk, hogy általában is, ha veszélyes egy anyag, azáltal, hogy azt mozgatják, le-fel pakolják, szállítják közúton, vízi úton, sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy a kiszerelése, a csomagolása megsérüljön, és ezáltal a környezetünket veszélyeztesse.

Ezért ennek a kémiai biztonságról szóló törvény hatálya alá tartozását mindenképpen indokoltnak tartanánk. Köszönöm. (Taps.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A második vitaszakaszban szeretném kiemelni a törvényjavaslat 3. § b) pontjának a kiegészítését. Ez arról szól, hogy az eredeti szövegezés nem eléggé egzakt módon határozta meg, hogy a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények közül mi számít nagyon mérgezőnek, illetve mérgezőnek. A szabályozás eredetileg úgy szólt, hogy nagyon mérgező az, ami igen kis mennyiségben okoz halált vagy heveny egészségkárosodást, míg mérgező az, amelyik kis mennyiségben okozza ugyanezt. Véleményünk szerint műszakilag, de főleg jogilag nehezen megfogható az, hogy bizonyos esetekben mit jelent a "kis mennyiség" és az "igen kis mennyiség".

A 36. szám alatt beadott módosító javaslat nagyon pontosan meghatározza a "nagyon mérgező" és a "mérgező" kategóriát, aszerint, hogy szájon át került a szervezetbe vagy pedig bőrön keresztül szívódott fel. Ez a módosító javaslat minden kétséget eloszlat, és miután tól-ig határokat határoz meg például a "mérgező" kategóriánál, de a "nagyon mérgező"-nél is, mert úgy mondja, hogy "kisebb, mint", ezért úgy gondolom, ez pontos, egzakt és mindenki számára elfogadható lesz.

A következő terület, amihez hozzá szeretnék szólni, az "ismert összetételű anyagok" osztályba sorolt veszélyes anyagok újraosztályozási kérdése. A jogszabály az 5. § (6) bekezdésében előírja, hogy amennyiben egy "ismert összetételű" osztályba sorolt veszélyes készítménynél az összetevők számában vagy az összetételben változás történik, akkor újraosztályozásra van szükség, és az újraosztályozásnál annak a tényére, hogy az összetevők számában vagy az összetételben változás történt, a névben utalni is kell.

Ez így elmondva teljesen logikusnak tűnik, de szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy például ilyen ismert összetételű veszélyes anyag az autóbenzin is. Én évekig voltam egy olyan üzem művezetője, ahol benzint kevertünk, úgyhogy tudom, hogy egy benzin aznap hogyan keverődik ki, az attól függ, hogy melyik tartályban mennyi és milyen összetételű anyag van. Ha a szabályozás így maradna, akkor a benzin osztályozása 98/A, B, C és X lenne, mert a megfelelő oktánszámot és paramétereket naponta mindig más biztosítja. Ezért javaslatomban a jogszabályban meghatározott egyes kőolajipari termékeknél a névben való megjelölés elhagyását javaslom.

Következő módosító javaslatom arra vonatkozik, ahol a 10 tonnánál nagyobb mennyiségek bejelentését határozza meg a törvényjavaslat; ez a 7. § (6) bekezdésében szerepel, és a módosító javaslatom a 66. sorszámot viseli. Ez volt talán az a pont, amihez a legtöbb módosító javaslat érkezett, illetve az általános vitában is ez a rész lett a kritikák célpontja, mert az eredeti megfogalmazás eléggé szerencsétlen módon azt a kényszerképzetet keltette, hogy a kis mennyiségre nagyon odafigyelünk, míg a nagyobb mennyiségre nem annyira. Ez olyan, mintha a tyúklopást nagyon fontos lenne megnéznünk, de a milliárdokat már kevésbé, és ez valahogy mindenkinek szemet szúrt.

Mindenki a vérmérséklete szerint adott be módosítást, én az ismételt bejelentést emeltem ki. Nem kell ismételten bejelenteni, ha egyszer már bejelentették, és meghatároztam, hogy milyen paragrafusok, milyen előírások szerint nem kell ismételt bejelentést tenni a 10 tonna fellett. Vélhetően a többi módosító javaslat is elfogadható, mert minden módosító javaslat azt a megfogalmazást, ami mintha könnyítést jelentene a 10 tonna feletti veszélyes anyagok esetében, orvosolni szeretné.

Köszönöm.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én ebben a vitaszakaszban csak egy módosító javaslatra szeretnék utalni, nevezetesen a 34. § (4) bekezdését módosító javaslatra. Ez arról szól, hogy az egészségügyi miniszter az EINEC-ben szereplő anyagok jegyzékét mikori dátummal tegye közzé. A bizottságunkban éles vitát váltott ki, hogyan lehet elvárni, hogy mindenki más felkészüljön ennek a törvénynek a végrehajtására, ha ebben a tekintetben nem adunk megfelelő felkészülési időt a törvényt alkalmazóknak. Igaz az, hogy ez a lista angol nyelven rendelkezésre áll, de úgy gondoljuk, hogy legalább 30 nappal előtte ezt magyarul is meg kell jelentetni. A vita végül is nem elviekben szól, mert mind az előterjesztő, és azt hiszem, minden egyes képviselő egyetért azzal, hogy jó lenne, ha 30 napos felkészülési idő lenne. Itt, azt hiszem, az anyagiak azok, amelyek határt szabnak.

A módosító javaslatok bizottsági vitájából is látszik, hogy a gazdasági bizottság és az előterjesztő, aki ismeri a gazdasági lehetőségeit, ezt a módosító javaslatot nem támogatja. Viszont a környezetvédelmi bizottság egyöntetűen támogatta ezt a módosító javaslatot, ami úgy gondolom, segítséget jelentene a törvény alkalmazóinak, megfelelő anyagi terheket viszont a tárcának. Köszönöm.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy a nyugdíjasok helyzete nem könnyű, és nem volt az a rendszerváltást megelőzően sem. Szüleink anyagi sorsában, megélhetésében nem hoztak javulást a '90-es évek. A rendszerváltást követően a nyugdíjak vásárlóértéke rohamosan csökkent, a nyugdíjak emelése jelentősen elmaradt az infláció növekedése mellett. Különösen igaz ez a Horn-Kuncze-kormány időszakában az 1995-96. évre, amikor a nyugdíjak vásárlóértéke számszerűn 1995-ben 12,8 százalékkal, illetőleg 1996-ban 10 százalékkal csökkent. Megértjük az előterjesztők bűntudatát, mivel a nyugdíjak fent jelzett mértékű csökkenése az ő kormányzásuk idejére esik. (Taps a Fidesz soraiban.)

A Fidesz-Magyar Polgári Párt fontosnak tartja a nyugdíjasok és minden más társadalmi réteg helyzetének javítását. A Fidesz vezette polgári kormány fő célkitűzése az infláció megfékezése, a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzése és emelése. Az infláció leszorítása 10 százalékra volt a cél 1999-ben, és ez a cél minden ellendrukkerünk előrejelzése ellenére, minden csomagküldő szolgálat igénybevétele nélkül megvalósult. (Taps a Fidesz soraiból.) A nyugdíjak emelése átlagban 14,2 százalék volt, de a legmagasabb nyugdíjak esetében is 11 százalék, azaz infláció feletti. (Kuncze Gábor: Taps!) 2000-ben 6,3 százalékos inflációt és 8 százalékos nyugdíjemelést terveztünk. 2000-ben első ízben valósul meg az "együtt sírunk, együtt nevetünk" elve a nyugdíjak emelésében, azaz az emelés mértékét a fogyasztói árnövekedés és az átlagkereset növekedése együttesen határozza meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

(18.20)

A 2000. év költségvetése kapcsán döntöttünk még arról is, hogy amennyiben az árak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), illetve a keresetek növekedése magasabb a tervezettnél, visszamenőleg újabb nyugdíjemelést kell végrehajtani. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt két évben örvendetesen növekedett a bűncselekmények felderítettsége, eredményesebb lett a rendőrség munkája. Egy területen azonban a sértettek nem érzékelik az eredményesség növekedését, ez pedig a bank- és brókervilág bűncselekményeinek felderítettsége. Sokszor éri vád az embereket, hogy mumust látnak a pénzvilágban, bankár- és brókerellenesség uralkodik hazánkban. Sajnálatos módon azonban az elmúlt években napvilágra került bűncselekmények ezt a közfelfogást csak erősíteni tudták. Érthető az állampolgárok türelmetlensége, hiszen a nehezen megtakarított pénzüket elherdáló, sőt eltulajdonító bankárok és brókerek sokkal szigorúbb fellépést érdemelnek a bűnüldöző szervek részéről.

A konkrét kérdésem: miért nem lehet még mindig tudni a London Bróker tevékenységének felfüggesztése után nyolc hónappal sem, hogy kik voltak a brókervilágban is kimagaslóan nagy, 1,5-2 milliárd forintnyi részvénycsomag eltüntetői?

(17.00)

A sértettek kezdetben is nagyon türelmetlenek voltak, de elfogadták, hogy egy több mint tíz helyi irodában működő, több mint 8 ezer befektetővel rendelkező cég átvizsgálása hosszadalmas feladat. A feljelentés megtörténte óta azonban egyre fogy a türelem, és egyre nagyobb a csalódottság. Különösen azt értik meg nehezen a károsultak, hogy a rendőrség milyen eredményességgel derítette fel a pénzek eltüntetését, ha a cég vezérigazgatóját 72 órás előzetes letartóztatás után szabadon engedték.

Kérdezem ezért az államtitkár urat: mivel magyarázható a nyomozás elhúzódása, és reménykedhetnek-e még a London Bróker Rt. ügyfelei a bűnösök felelősségre vonásában és káruk megtérülésében?

Tisztelt Államtitkár Úr! Amíg ezekre a kérdésekre nem tudunk megnyugtató választ adni, addig az embereket nem lehet abban a hitükben megingatni, hogy csak kicsit lopni tilos, nagyot viszont érdemes. Várom megnyugtató válaszát. (Taps.)