Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik mai ülésünk napirendjének megállapítása. A napirendre, az ülés időtartamára, a felszólalási időkeretekre az Országgyűlés elnökének jogkörében terjesztem elő a javaslatot. A benyújtott önálló indítványokról és a hatáskörrel rendelkező bizottságok kijelöléséről a honlapon tájékozódhatnak.

Most a napirend módosítására irányuló javaslatról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselőcsoportja azt javasolta, hogy a hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény módosításáról szóló T/12364. számú törvényjavaslat általános vitájára a lezárásig a mai ülésen, a "Nemzeti drogellenes stratégia 2013-2020 - Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen" című H/11798. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitáját követően kerüljön sor. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi ajánlásról döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a napirendi ajánlást az előbbiekben elfogadott módosítással. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendet elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most határozathozatalra kerül sor, előtte azonban jelenlét-ellenőrzést tartunk. Kérem, ellenőrizzék, hogy kártyájukat elhelyezték-e a szavazógépben. Kérem, hogy most nyomják meg valamelyik szavazógombot. (Megtörténik. - A jelenlévők száma: 222.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés határozatképes.

Kérem azokat a képviselőket, akik észlelték, hogy a szavazógépük nem működik, kézfelemeléssel jelezzék. (Megtörténik.) Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat zárószavazása. A törvényjavaslatot T/12100. számon, az egységes javaslatot pedig T/12100/12. számon kapták kézhez. Az Országgyűlés a tegnapi ülésén lefolytatta a záróvitát és döntött az indítványokról. Az Országgyűlés elnöke a megszavazott javaslatokat megküldte a Költségvetési Tanácsnak. A Tanács a stabilitási törvény 26. §-a alapján döntött a törvényjavaslat elfogadásához szükséges előzetes hozzájárulásról. Ezt T/12100/17. számon a honlapon megismerhetik.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/12100. számú törvényjavaslatot az egységes javaslat tegnap módosított szövege szerint.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 218 igen szavazattal, 24 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk. Munkánk folytatásáig két perc szünetet rendelek el. (Rövid szünet. - Számos képviselő távozik a teremből.)

(10.00)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Megkérem képviselőtársaimat, szíveskedjenek a helyüket elfoglalni.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a "Nemzeti Drogellenes Stratégiáról 2013-2020 - Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen" című országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést H/11798. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Simicskó István úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az új, Magyarországon a harmadik középtávú drogpolitikai stratégia megalkotását összetett szakmai, társadalmi és gazdasági indokok tették szükségessé. Az új drogpolitikai nemzeti drogellenes stratégia kidolgozására a szaktárca egy hazai és nemzetközi téren is elismert szakértőkből álló munkacsoportot kért fel. A koncepció többszörös átdolgozása nyomán egy olyan, a kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. kormányrendeletben foglalt követelményeknek is megfelelő, korszerű dokumentum született, amely összhangot mutat a kormány kapcsolódó ágazati stratégiáival.

Az itt a kezemben tartott drogellenes stratégia (Felmutatja.) összesen 96 oldalon, nyolc fejezetben és hat kiegészítő melléklettel ad világos helyzetképet, tartalmazza az alapértékeket, a célkitűzéseket, az egészségfejlesztést, a kábítószer-fogyasztás megelőzését, az ellátás, a felépülés, a kínálatcsökkentés rendszerét és a feltételeket is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez a stratégia megvalósuljon, amely nagyon komoly célokat fogalmaz meg.

A javaslat közigazgatási egyeztetése során beérkezett valamennyi intézmény és szervezet valamennyi szakmai észrevétele gondos és tételes kiértékelésre került, és túlnyomó többségük befogadásra és beépítésre került. A stratégiáról szóló javaslat társadalmi egyeztetése során a történelmi egyházak egyöntetűen támogatták azt. A kormány szándékának megfelelően az anyagban hangsúlyosan jelenik meg a szigorító rendőri intézkedések foganatosításának szüksége a terjesztői hálózatokkal és a szervezett bűnözéssel szemben, a nemzeti biztonsági stratégiával való összhang megteremtése, továbbá a korszerű bűnmegelőzési és bűnüldözési beavatkozások hatékonyabb alkalmazásának követelménye. Ezen túlmenően kiemelt hangsúly került a gyermekek és a felnövekvő generáció védelmére, illetve e célból a társadalmi bűnmegelőzés és a köznevelési terület közötti együttműködésre, ennek nyomán a stratégia kiegészült a Nemzeti alaptanterv és a stratégia kapcsolódásának bemutatásával.

A stratégia a szerhasználat megelőzésére és minimalizására, az egyéni, társadalmi kockázatok és károk jelentős csökkentésére, valamint bűnmegelőzési és bűnüldözési beavatkozások széles körű alkalmazására helyezi a hangsúlyt. Az új nemzeti stratégiában megfogalmazott fő cél az illegális és a visszaélésszerű legális szerhasználat visszaszorítása, célzott közösségi alapú beavatkozások segítségével. A nemzeti drogellenes stratégia alappillére a drogok nélküli életmodell elterjesztése, népszerűsítése. Ösztönzi az egészséget alapértékként közvetítő közösségerősítő szemléletmód népszerűsítését, a kezelés, ellátás szempontjából a felépülés-központú megközelítés megerősítését és a szenvedélybetegek reintegrációját, tehát visszaillesztését, visszahelyezését a társadalomba. Mindezek elérésében az eddigieknél lényegesen nagyobb szerepet kap a megelőzési tevékenység, valamint a családok és a helyi közösségek bevonása, megerősítése, akik védő szerepet töltenek be. A kormány a kábítószer-probléma visszaszorítását célzó szemléletével és az ennek érdekében készített új nemzeti drogellenes stratégiával nem csupán a drogfogyasztókhoz szól, helyette a teljes magyar társadalom számára fogalmazza meg stratégiai irányelveit.

A dokumentum a célcsoportokhoz igazítottan a teljes magyar társadalom megszólítása érdekében főbb üzeneteket is megfogalmaz, amelyek a következők: a társadalom tagjai számára egyértelmű üzenetet közvetít arra vonatkozóan, hogy a kormány elkötelezett a kábítószer-probléma visszaszorítása mellett, és ehhez átfogó és hatékony eszközökkel rendelkezik. A kábítószer-használatot elutasítóknak megerősítést ad, hogy jó úton járnak, olyan értéket képviselnek, amit érdemes másoknak is továbbadni. Felhívja a szakmai közösségek és a segítő hivatások művelőinek a figyelmét arra, hogy markáns szerepük van a stratégia megvalósításában. A kábítószereket kipróbálóknak egyértelműen jelzi, hogy a szerhasználattal kockázatot vállalnak, ártanak maguknak és ártanak a környezetüknek. A függőknél rávilágít arra, hogy felépülésük lehetséges, vannak olyan programok, kezdeményezések, a józanság értékét vállaló és hirdető közösségek, amelyek segítségével életük alakulását alapvetően megváltoztathatják, jó irányba terelhetik. Az egyéneknek és a helyi közösségeknek azt üzeni, hogy mindenki felelős a vele együtt, illetve a környezetében élő személyek sorsának alakulásáért.

A nemzeti drogellenes stratégia kiindulópontját tárgyszerű helyzetkép és helyzetelemzés képezi. A dokumentum meghatározza a vonatkozási területeket, az alkalmazott szemléletmódot, a stratégia feladatait, alapértékeit, az általános és a konkrét célkitűzéseket. Rögzíti a nemzeti drogellenes stratégia beavatkozási területeire, úgymint az egészségfejlesztés, a kábítószer-megelőzés, -kezelés, -ellátás, -felépülés, kínálatcsökkentésre vonatkozó cselekvési irányokat, célkitűzéseket, feladatokat és prioritásokat, továbbá tartalmazza a végrehajtásához szükséges emberi és társadalmi erőforrásokat is, valamint körképet fest az Európai Unióban alkalmazott nemzeti drogstratégiákról is.

Az új nemzeti drogellenes stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat elfogadása rendkívül sürgős és sürgető feladat, hiszen a rövid távú tervezést szolgáló tervdokumentum kialakítása és elfogadása csak ezután válik lehetségessé. A közelmúltban történt, az új pszichoaktív szerek használatához köthető sajnálatos halálesetek szintén a stratégia elfogadását sürgetik. Közös felelősségünk szülőként és döntéshozóként is, hogy minél tervezettebben és hatékonyabb eszközökkel léphessünk fel annak érdekében, hogy gyermekeink, fiataljaink egészséges, szermentes életet élhessenek. Ebben egyébként nagyon nagy szerep és lehetőség hárul a sportra is, az egészséges életmód megszerettetésére. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a fiatalok, a gyermekeink egészségtudatos életmódban, életszemléletben nőjenek föl.

(10.10)

A sportot eszközként használjuk, lehetőséget teremtünk a sportoláshoz, ösztönözzük a gyermekeinket, hogy sportoljanak. Számos sportágválasztó indult el az országban. Néhányszor már elmondtam ebben a körben is: mindig szívet melengető az a látvány, az érzés, amikor ott vagyunk egy-egy ilyen sportágválasztó alkalmával. Például két héttel ezelőtt Újbudán a Kopaszi-gáton volt egy remek sportágválasztó, ahol több mint 4 ezer gyermek vett részt. Most már harmadik alkalommal rendezzük meg Újbudán ezt a rendezvényt, ezt az eseményt. A kerületi iskolás gyermekek rengetegen jönnek el szülőkkel együtt, próbálják ki a sportot, és ezen keresztül is a helyes értékrendet, a helyes életmódot választhatják. A sport a legjobb gyógyszer, tudjuk, éljenek ezzel a gyermekeink és a fiataljaink! A kormány minden lehetőséget megteremt arra, hogy minél többen sportolhassanak.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy tárgyalja meg a nemzeti drogellenes stratégiáról 2013-2020-ig terjedő időszakra vonatkozó országgyűlési határozati javaslatot, fogadja el azt. A parlamenti bizottságokban már kialakult támogató többség ismeretében remélem, hogy valamennyi frakció, valamennyi képviselőtársam támogatni fogja az előttünk fekvő javaslatot. Hiszem, hogy a stratégiában megjelenített értékek párthovatartozás nélkül támogathatók, sőt képviselhetők. A társadalom, a gyermekeink és a fiataljaink védelme a kábítószerektől közös nemzeti érdekünk. Kérem az önök támogatását ehhez.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Ágh Péter képviselő úrnak, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

ÁGH PÉTER, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság a tegnapi napon megtárgyalta a "Nemzeti drogellenes stratégiáról - Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen" című határozati javaslatot. A bizottság a törvényjavaslatot 16 igennel, 5 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta.

Az új nemzeti drogstratégia megalkotását alapvetően az is indokolta, hogy hazánk a korábbi tranzitország helyett célország lett a drogfogyasztás és -terjesztés területén. Az új stratégia szükségességét az is erősíti, hogy egyre fiatalabb korosztályok lesznek hazánkban drogfelhasználók. Az új nemzeti stratégiában megfogalmazott fő cél az illegális és a visszaélésszerű legális szerhasználat visszaszorítása célzott, közösségi alapú beavatkozások segítségével. Az új stratégiában az eddigieknél lényegesen nagyobb szerepet kap a megelőzési tevékenység, valamint a családok és a helyi közösségek bevonása azzal, hogy minél erősebb védő szerepet tölthessenek be a megelőzésben és a már függővé vált emberek visszavezetésében, kezelésében.

Az előterjesztés társadalmi egyeztetésre is került, amelynek keretében az egyházak, szakmai és civil szervezetek egységesen támogatták a nemzeti stratégia középtávú feladatait meghatározó dokumentumot. Az előterjesztés az új stratégiában nem titkolt célként jelölte meg a drogok visszaszorításának a lehetőségét, ami hozzájárulhat a függőség hatékony csökkenéséhez is. Magyarország Kormánya a kábítószer problémakörének egészét új szemlélettel közelíti meg, ugyanakkor sürgeti a bűnmegelőzési és a bűnüldözési eszközök hatékonyabb alkalmazását.

A bizottság kormánypárti szakpolitikusai mindezek alapján általános vitára alkalmasnak találták és támogatják a határozati javaslatot.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt két képviselő kívánja előterjeszteni, mindösszesen ötperces időkeretben.

Megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

PÁL BÉLA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottsági ülésen megfogalmazott kisebbségi vélemények alapján minden hozzászóló egyetértett azzal, hogy fontos és társadalmi kérdés a drogellenes stratégia, amelyben természetesen minden politikai pártnak, szervezetnek és a kormánynak megvan a feladata.

Ebben a tekintetben az MSZP is ugyanezt a véleményt képviseli, azt azonban furcsának tartjuk, és elmondtuk a bizottság ülésén is, hogy ha ez valóban így van, akkor miért nincs még csak utalás sem arra a társadalmi konszenzussal elfogadott drogellenes stratégiára, amelyet annak idején 2009-ben terjesztettünk a tisztelt Ház elé, és amelyet 2010-ben el is fogadott az Országgyűlés, és amely 2018-ig határozta meg azokat a feladatokat, amelyeket ebben az időszakban el kellett volna végezni. Ennek nyomait sem találtuk az elmúlt három évben, illetve pontosabban találtuk, mert a megelőzésre szánt összegek 1 milliárdról valamivel több mint 300 millió forintra csökkentek, és a kábítószerügyi eseti bizottság, amely az elmúlt ciklusban működött, ebben a ciklusban nem kapta meg a kormánypártoktól azt a támogatást, hogy továbbra is működhessen.

Itt tehát kis túlzással bár, de azt lehet mondani, hogy nem nagyon látjuk, nem nagyon tapasztaljuk, hogy az elmúlt három évben mi történt ezen a területen, azt azonban igen, hogy a választásokhoz közeledve most a Fidesz-KDNP rettenetesen fontosnak tartotta ezt a kérdést elővenni. Az általánosságok szintjén, azt kell mondani, hogy nincs is baj. Csakhogy ezen a területen konkrét ártalomcsökkentő intézkedésekre lenne szükség, amelyeket hiányolunk, állítólag ez majd a három hónap múlva megjelenő cselekvési tervben kap megjelenési lehetőséget.

Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az új szemlélet, amelyre utalnak, döntően abban nyilvánul meg, hogy újra elsősorban büntetőjogi szankciókkal szeretnék megoldani ezt a kérdést. Úgy találjuk, hogy kevesebb figyelem fordul a megelőzésre, a prevencióra, és bár szólamokban nincs hiány, hiszen a sport a legfontosabb eszköze a megelőzésnek, mint ahogy mondta az államtitkár úr is, azért mi emellett nagyon nagy szerepet tulajdonítanánk azoknak a hálózatoknak, amelyek e kérdéssel foglalkoznak akár civil, akár állami területen. Ezt a kettősséget tehát fontosnak tartjuk, azonban ebben a dokumentumban nem látjuk garanciáját a megvalósításnak, ezt tartózkodásunkkal fejeztük ki. Részletesen szeretnék majd kitérni a hozzászólásomban arra, hogy miért.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Baráth Zsolt képviselő úrnak, aki a másik előadója a kisebbségi álláspontnak. Öné a szó.

BARÁTH ZSOLT, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Három tartózkodásunkkal mi is kifejeztük a bizottsági ülésen aggályainkat és előzetesen, hogy mi is lesz ebből a határozati javaslatból. Kíváncsian várjuk ezt a vitát, és kíváncsian várjuk majd azokat a módosítási lehetőségeket, amelyeket eddig nagyon nem fogadott el a kormány, főleg azokat, amelyeket a Jobbik részéről beadtunk. Pedig konstruktív ellenzékként és jó szándékkal, szakmai alapokon szoktuk ezeket a módosító javaslatokat megfogalmazni.

Az aggályaink a következők. Elsősorban az, hogy 2013 vége van. Elmondtam a bizottsági ülésen is, itt is elmondom, kénytelen vagyok, hogy kicsit kampányszaga van ennek a dolognak, habár nehezen tudom elképzelni, hogy egy drogellenes stratégiával hogyan lehet kampányolni. De szeretném azt kiemelni, hogy a fiatalságról van szó, de azt is szeretném hozzáfűzni, hogy nemcsak a 18 év alatti fiatalkorú gyermekek, illetve kiskorúak problémája ez, hanem sajnos felnőttkorban is egyre erőteljesebben és súlyosabban jelentkezik ez a, már nem is jelenségszinten működő, időnként katasztrofális helyzeteket indukáló folyamat.

A problémánk az, hogy ez a 2013-tól 2020-ig terjedő stratégia mennyiben fogja lefedni ezt az időintervallumot, ez kissé hosszúnak tűnik. Problémánk, aggályunk az is, hogy 2010 óta a drogmegelőzésre egyre kevesebb pénzt szán ez a kormány. A három pillér, amin nyugszik a határozati javaslat, a prevenció, a kezelés, a bűnmegelőzés talán ezzel párhuzamosan, valamint a családi közösségek megsegítése, ez jónak, ígéretesnek tűnik. A puding próbája az evés; nagyon sok múlik majd a megvalósításon. Úgyhogy ehhez a következő nyolc hónapban a jelenlegi kormány regnálása nem tudom, mire lesz elég, de az kétségtelen, hogy a Jobbik 2014-től, amikor kormányra kerül, ezt más alapokra fogja helyezni, de természetes, hogy a hasznosítható dolgokat meg fogja tartani a drogellenes stratégiából.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Iván László képviselő úrnak, aki az egészségügyi bizottság álláspontját ismerteti.

(10.20)

PROF. IVÁN LÁSZLÓ, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az Országgyűlés egészségügyi bizottsága 2013. szeptember 23-án megtárgyalta a kormány H/11798. számú országgyűlési határozati javaslatát a nemzeti drogellenes stratégiáról a 2013-2020 közötti időszakra, amelynek témája - nagyon érdekes -: "Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen". A határozati javaslatot az egészségügyi bizottság 18 igennel, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

A bizottság megállapította, hogy az új nemzeti drogellenes stratégia középtávú stratégia, amelynek a megvalósításához szakmapolitikai programokra van szükség. A stratégiában megfogalmazott fő cél, ahogy ezt már hallottuk is, az illegális és visszaélésszerű legális szerhasználat visszaszorítása célzott közösségi alapú beavatkozások segítségével. Mindezek elérésében az eddigieknél lényegesen nagyobb szerepet kap a megelőzési tevékenység, valamint a családok és a helyi közösségek bevonása, megerősítése, akik védő szerepet töltenek be.

A stratégia beavatkozási területei az egészség, kábítószer-megelőzés, a kezelés és ellátás, a felépülés, valamint a kínálat csökkentése. Az új stratégiára szükség van, mert a 2009. évi stratégia már hatálybalépésére idejét múlttá vált a köznevelés, az egészségügyi és szociális ellátás rendszerének változásai, a magyar közigazgatás átszervezése, illetve az önkormányzatok szerepének és feladatkörének jelentős átalakítása miatt. Szükségességét a szerfogyasztási tendenciák rohamos változása különösen hangsúlyozza, a szerfogyasztás ugyanis egyre fiatalabb korban jelenik meg, a problémás kábítószer-fogyasztók száma növekszik. A klasszikus szerek mellett teret nyertek a tiltott szerek, az új szintetikus és pszichoaktív szerek; a tiltott szerek aránya és a használók aránya először haladta meg az európai átlagot.

A vitát követően több érdemleges kérdés és észrevétel, valamint javaslat hangzott el, majd az erre adott kielégítő válaszokkal a bizottság elfogadta és általános vitára alkalmasnak tartotta a stratégia határozatait.

Befejezésképpen még annyit szeretnék megfogalmazni, hogy a bizottságban többféle szempont merült föl, a drogstratégia és a droggal kapcsolatos kérdések még mindig újabb és újabb kutatásokat tesznek szükségessé, és ezt ajánlotta is a bizottság. Nyilvánvaló, a kutatások nem egyszerű statisztikák, nem egyszerűen százalékok, mert az nem közelíti meg a drogfolyamatoknak és a droghatásoknak a valódi hátterét. A valódit különben sem tudjuk föltárni, hiszen ezeréves, sőt sok ezer éves múltja van, de meg kell kísérelnünk a felméréseken túl a személyre szabott elemzéseket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szilágyi László képviselő úrnak, aki a bizottságban megfogalmazott kisebbségi álláspontot ismerteti.

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tartózkodtam egyedüliként az egészségügyi bizottságban, és ez a tartózkodás annak szól, hogy a mai napig nem értjük, miért kellett kidobni a 2009-es stratégiát, azt a stratégiát, amely komoly szakmai bázison alapult, komoly társadalmi egyetértés övezte, és megfelelő alapja lehetett volna annak, hogy elkezdődjön valóban az a bizonyos drogellenes küzdelem, amit ebben a stratégiában annyira dramatizál a mostani előterjesztő.

Három év késedelem történt. A mostani határozatban az van, hogy hatályát veszti a 2009-es országgyűlési határozat, ez azt jelenti, hogy a mai napig hatályban volt, és mégsem történt elegendő cselekvés ennek szellemében. Nagyon keveselljük azt, amit tett a kormány az eddigi időszakban. Azt mondta államtitkár úr az imént, hogy egyértelmű üzenet a társadalomnak, hogy ez a kormány a kábítószer visszaszorításában érdekelt, de azt is tudjuk máshonnan, hogy egy dolog, amit mondunk, más dolog, amit cselekszünk, és igazából a cselekedetekre kell figyelni; ez egyértelmű üzenet volt egy bizonyos magas helyről. S az eddigi cselekedetek azt mutatják, hogy olyan nagyon sok minden nem történt az elmúlt három évben, és komoly veszteségeket szenvedtünk.

Az nagyon fontos, hogy felépülés-központú a stratégia, de ez nem jelenti azt, hogy az ártalomcsökkentést sutba lehet dobni, márpedig a kormányzati cselekvések, sőt az egyes önkormányzatok cselekvései ebbe az irányba mutatnak. Az ártalomcsökkentésnek ugyanúgy megvan a létjogosultsága és fontossága, és bizony nagyon fontos lenne finanszírozni az ezzel kapcsolatos állami és civil szervezeteket. Hiszen ha ezt nem tesszük, akkor nagyon nagy a veszélye annak, hogy olyan jelenségeket öntünk a saját nyakunkba, amelyek sokkal drágábban és sokkal nagyobb veszteségek árán lesznek kezelhetőek. A vita további szakaszában is szeretnék majd felszólalást kérni és erről részletesen beszélni.

Mi történt itt? Láttunk egy olyan jelentést, a Nemzeti Drog Fókuszpont 2011-es jelentését, amelyből nagyon fontos megállapításokat, szakemberek által tett megjegyzéseket kihúztak, és ezzel mintegy kozmetikázták a jelentést, és így terjesztették be a bizottságnak. Nagyon nem gondolom, hogy ilyen módon kellene ehhez a kérdéshez állni, bizony meg kellene mondani az igazat a döntéshozóknak, és el kellene mondani minden szakmai véleményt, ami felmerül, és utána a döntéshozónak az a feladata, hogy ezek közül kiválassza azt, amelyik számára fontos, és ami alapján megtervezi a törvényalkotási munkát.

Magam terjesztettem be egy eseti bizottságra irányuló határozati javaslatot. Ezt mind az egészségügyi, elsősorban az ifjúsági bizottság annak idején, mind pedig a plenáris ülés elutasította, pedig rengeteg tennivaló lenne mind a társadalmi kommunikációban, mind az új jelenségek feltárásában és detektálásában, mind pedig a nemzetközi jó gyakorlatok és az európai uniós direktívák becsatornázásában. Úgyhogy továbbra is azt gondolom, hogy nagyon nagy szükség lenne egy ilyen eseti bizottságra, nagyon kár, hogy erre nem volt lehetőség.

Nyilván nagyon fontos a megelőzés-központú szemlélete ennek a stratégiának, de olyan nagy előrelépést és újszerűséget, új szemléletet nem látunk az előzőhöz képest, abban is megelőzés-központú volt a szemlélet. Annyit látunk csak ennek a kormánynak a tevékenysége által, hogy itt a büntetőjogi szigorítás volt jellemző, az új Btk. számos olyan elemet tartalmaz, amit mi annak idején is opponáltunk, és nem gondoljuk, hogy ez igazából a megelőzés és a leszoktatás irányába vagy pedig akár az illegális kereskedelem irányába hatna.

Nagyon lecsökkentek a források, amelyekkel a civil szervezetek, akár a prevencióval, akár az ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek gazdálkodhatnak, drámai mértékben csökkentek, és ezek a pályázatok rendre későn íródnak ki, rendre csúsznak a kifizetések, és emiatt komoly probléma van.

Mi az, ami újszerű ebben az új stratégiában a 2009-eshez képest? Igazából én nem látok érdemi különbséget, megmondom őszintén, csak leöntötték egy ilyen szokásos nemzeti együttműködési mázzal, ilyen hagymázas elképzeléseket lehet benne olvasni, hogy 2020-ra drogmentes lesz az ország. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nyilvánvalóan ez kitűzhetetlen és megvalósíthatatlan cél. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Farkas Gergely képviselő úrnak, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadójának, 5 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

FARKAS GERGELY, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napon az oktatási, tudományos és kutatási bizottság megtárgyalta az előttünk fekvő drogellenes stratégiát, és egyhangúlag támogatta azt. Kritikák felmerültek, részben a stratégiától függetlenül az elmúlt három év kormányzati drogpolitikájára vonatkozóan, részben pedig konkrétan a drogstratégiában meglévő hiányosságra való figyelemfelhívás is elhangzott.

A bizottsági ülésen - annak ellenére, hogy mindösszesen egy és negyedórás ülésről volt szó - az MSZP és az LMP képviselője már nem képviseltette magát, ennek is tudható be, hogy egyhangú lett, támogató lett a bizottság álláspontja. Jómagam is fogalmaztam meg kritikákat, ezeket viszont nem a többségi álláspont ismertetőjeként, hanem normál felszólalóként, a Jobbik-frakció felszólalójaként szeretném elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót.

Felszólalásra következik Mátrai Márta képviselő asszony, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó.

(10.30)

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A polgári kormány a korábbiaktól jelentősen eltérő szemléletmód igénybevételével új drogpolitikai dokumentum kialakításáról döntött. Ez a következő okokra vezethető vissza. Egyrészt jelentős változások történtek a kábítószer-probléma kezelésében érintett egyes részterületeken, így az egészségügyben, az oktatásban és a közigazgatás területén, illetve ezek feltételrendszerében, másrészt pedig mélyreható társadalmi és gazdasági változások is voltak az elmúlt időszakban. Erőteljesen negatív elmozdulás történt az egyes szerek használatának tendenciáiban, ami az elmúlt években jelentősen átalakult kábítószerpiac változásainak is köszönhető. A kínált szerek és azok terjesztése is folyamatosan változott. Az elmondottakon túl az új pszichoaktív anyagok, az úgynevezett dizájnerdrogok széles körű elterjedése nemcsak a szerhasználati struktúrát rendezte át, de komoly kihívás elé állította a kormányzatot és a kábítószerek használatával foglalkozó szakembereket is.

A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy a szerfogyasztás egyre fiatalabb életkorban jelenik meg. Sajnálatosnak tartjuk, hogy számos kábítószert kipróbáló már 14 éves kora előtt kapcsolatba kerül ezekkel a szerrel. A legtöbb szer vonatkozásában nagy bizonyossággal állítható, hogy a problémás kábítószer-fogyasztók száma a növekedés, a heroin használata pedig némiképpen a csökkenés irányába hatott. A droghasználatban a klasszikus szerek mellett teret nyertek a szintetikus szerek, azon belül az új pszichoaktív anyagok, egymástól eltérő fogyasztói mintázatot mutatnak a különböző iskolatípusokban tanuló diákok. A fogyasztási szokások az adott település típusa szerint is változnak, bár az egyes településtípusok közötti különbségek mérséklődtek.

A benyújtott előterjesztés társadalmi egyeztetése alkalmával az egyházak egybehangzóan támogatták a határozati javaslatban foglaltakat. A szakmai és civil szervezetektől érkező észrevételek túlnyomó többségének átvezetése megtörtént, a szakmai koncepciónak megfelelő módon. Az át nem vezetett észrevételekről szólnék néhány szót. Jellemzően a szenvedélybetegségek kezelésére irányuló integrált stratégia megalkotására vonatkoztak ezek az észrevételek. Ennek kialakítására a szabályzási rendszerek eltérősége nem ad lehetőséget, illetve az uniós és a nemzetközi gyakorlatban sem létezik rá példa. A be nem fogadott észrevételek és javaslatok másik csoportja jellemzően a szerfogyasztók emberi jogainak hangsúlyosabb megjelenítését tartalmazza. A kormány határozott álláspontja szerint azért nem támogathatóak ezek a benyújtott észrevételek, mert a szerfogyasztók emberi jogai a társadalom egészének mint közösségnek a jogai, az egyén élethez való alapjoga elé nem helyezhetőek. Az át nem vezetett észrevételek harmadik csoportja az ártalomcsökkentés tevékenységi körét önállóan kívánta volna megjeleníteni, ez azonban álláspontunk szerint ellentétes lett volna a határozati javaslat koncepciójában megfogalmazottakkal.

Megdöbbentő, hogy az európai kábítószerpiacokon átlagosan heti egy új pszichoaktív anyag jelenik meg. A világhálón elkövetett bűncselekmények száma napról napra nő a kábítószer, illetve az új pszichoaktív szerek kínálatával összefüggésben. Az egyik legnehezebben ellenőrizhető terület az internetalapú bűnelkövetés. A kábítószerekkel és új pszichoaktív anyagokkal való internetes kereskedelem megakadályozása gyorsan foganatosítható intézkedéseket igényel. Ezért szükséges az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel előírása az ilyen jellegű bűncselekmények miatt folytatott eljárások során. A Belügyminisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyetértett a blokkolás előírásával.

A parlament elé került előterjesztést a kormány június 19-i ülésén az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele előírásával fogadta el. A kormány döntése alapján a nemzeti drogellenes stratégia a következő alapvetéseket tartalmazza. Cél az ifjúság elrettentése a kábítószer-fogyasztástól. Cél, hogy Magyarország kábítószermentes övezetté alakuljon 2020-ig. Álláspontunk szerint nincs különbség kábítószer és kábítószer között.

Az Alkotmánybíróság 54/2004. (XII. 13.) alkotmánybírósági határozatában kiemeli az alábbiakat. Az Alkotmánybíróságnak a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos büntetőjogi tényállás kapcsán olyan kérdésekben kellett döntenie, amelyek világszerte hosszú ideje vitatottak. Ezért részletesen áttekintette a nemzetközi szerződések mellett más államok erre vonatkozó szabályozását, a nemzetközi intézmények releváns állásfoglalásait, illetve az ezeket megalapozó elvek és álláspontok rendszerét. Az ENSZ-egyezmény preambuluma arra is utal, hogy a kábítószer-fogyasztóvá válás veszélye a gyermekeket fenyegeti a legjobban, akiket más társadalmi csoportnál gyorsabban használnak fel visszaélésszerű magatartások elkövetésére. Kiemeli az alkotmánybírósági határozat a gyermekegyezményt. Ugyanis azt mondja, hogy a gyermekegyezményt aláíró magyar állam számára az alkotmányból közvetlenül levezethető követelmény, hogy a jogi szabályozás minden területen a gyermek mindenek felett álló érdekét vegye figyelembe.

Tisztelt Országgyűlés! Figyelemmel Magyarország Alaptörvényére, a vonatkozó sarkalatos törvényekben és hatályos jogszabályokban foglaltakra, az új nemzeti drogellenes stratégiáról szóló országgyűlés határozati javaslat elfogadása rendkívül sürgető feladat, hiszen a rövid távú intézkedéseket szolgáló szakmapolitikai program tervezése, amelyet az elfogadását követő három hónapon belül kell elkészíteni, csak ezután kezdődhet meg. Amennyiben nem fogadjuk el a stratégiát, úgy az azt jelenti, hogy jelentős politikai kockázatot vállalunk magunkra. A közelmúltban történt új pszichoaktív szerek használatához köthető sajnálatos halálesetek szintén a stratégia elfogadását sürgetik.

Fontos kiemelni továbbá, hogy a 2009. évi stratégia már hatálybalépésének időpontjában idejétmúlttá vált, a köznevelés, az egészségügyi és a szociális ellátórendszer változásai, a magyar közigazgatás rendszerének átszervezése, illetve az önkormányzatok szerepének és feladatkörének jelentős átalakulása mindezt indokolttá teszik. Az új nemzeti stratégiában megfogalmazott fő cél az illegális és a visszaélésszerű legális szerhasználat visszaszorítása célzott, közösségi alapú beavatkozások segítségével. Mindezek elérésében az eddigieknél lényegesen nagyobb szerepet kap a megelőzési tevékenység, valamint a családok és a helyi közösségek bevonása, megerősítése, akik védő szerepet töltenek be.

A nemzeti drogellenes stratégia a következő alapvetéseket, vagy ha úgy tetszik, prevenciós javaslatokat tartalmazza. Drogok nélküli életmodell elterjesztését, az egészséget alapértékként közvetítő, közösségerősítő szemléletmód kialakítását, a kezelést, ellátás szempontjából a felépülés-központú megközelítést, a szenvedélybetegek reintegrációját. Ezzel párhuzamosan rendkívül szigorú és határozott fellépést képvisel a kereskedői típusú magatartásokkal szemben. Ily módon a stratégia egyfelől a felnövekvő generáció felelős védelmét képviseli, megértést és gondoskodó segítségnyújtást szorgalmaz a drogproblémában érintettek számára, másfelől kérlelhetetlen szigorral történő eljárást ígér a terjesztőkkel szemben, amihez átfogó és hatékony eszközökkel rendelkezik mind a kereslet-, mind a kínálatcsökkentési beavatkozások területén.

Magyarország Kormánya a kábítószer-probléma visszaszorítását célzó, radikálisan új szemléletével és az ennek érdekében készített új nemzeti drogellenes stratégiával nem csupán a drogfogyasztókhoz szól, helyette a teljes magyar társadalom számára fogalmazza meg stratégiai irányelveit. Az új stratégia a józanság kultúráját kívánja elterjeszteni, miközben intenzíven sürgeti a bűnmegelőzési, bűnüldözési eszközök határozott alkalmazását, az eredményes fellépést a terjesztő hálózatokkal, valamint a kábítószer használatával összefüggő bűncselekményekkel szemben. A dokumentum alkalmas a célcsoportokhoz igazítottan a teljes magyar társadalom megszólítására, ezért javasoljuk, tisztelt Országgyűlés, ennek megtárgyalását és elfogadását.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

(10.40)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Szilágyi László független képviselő. Öné a szó, képviselő úr.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen a szót. A háznagy asszony két megjegyzésére szeretnék reagálni. Az egyik az, hogy nagyon sürgető elfogadni ezt a stratégiát. Mi ezt mondjuk három éve, hogy ha már kidobták az előzőt, nagyon csodáltuk, hogy három évig miért nem terjesztenek be újat, és mért nem kezdődik el ez a fajta munka, és számtalan felszólalásban és közleményben sürgettük ezt a stratégiát. Örülünk, hogy végre itt van, hogy végre tudunk erről beszélni.

A másik, hogy azt mondta a háznagy asszony, hogy nincs különbség kábítószer és kábítószer között. Ez nagyon veszélyes szemlélet. Hadd mondjak egyetlen példát! Vannak olyan szerek és mindenféle van ebben a csoportban szerencsére, amelyeknek tudjuk az összetételét, tudjuk az élettani hatását, és tudjuk azt, mit kell tenni azzal a beteggel, akit intoxikált, életveszélyes állapotban behoznak a sürgősségi osztályra. Meg tudjuk menteni az életét. Ez a kábítószerek egyik csoportja.

A másik csoportjának nem ismerjük sem a nevét, sem az összetételét, sem az élettani hatását, és ezek különösen veszélyesek, ezért ennek a stratégiának kiemelten kell ezekkel foglalkozni, és egy olyan eszköztárat kell végre életbe léptetni, ami ezt valamilyen módon kezeli. Ez bizony laborkapacitás, kutatói kapacitás, egy sajátos jelzőrendszer, sajátos nemzetközi információs rendszer, hogy ezeket a szereket minél hamarabb megismerjük, egy sajátos felderítési munka, hogy megtudjuk, milyen csatornákon jut el ez a fiatalokhoz, és ennek a stratégiának kiemelten kell foglalkoznia azokkal a szerekkel, amelyeknek még nem ismerjük az összetételét. Nagyon helyesen több helyen is foglalkozik ezekkel az új, pszichoaktív dizájnerdrogokkal a stratégia, csak nem látjuk még azt az új eszköztárat és új apparátust, amit ennek érdekében be akar vetni a kormány.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Simicskó István államtitkár úrnak. Öné a szó.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a vita mederbe való terelése érdekében, nyilván senkit nem korlátozva a hozzászólásban, de félreértések tisztázása végett úgy érzem, fontos, hogy tudjuk, hogy három hónap áll rendelkezésre, hogy a cselekvési tervet elkészítsük. Tehát a stratégia megfogalmaz fontos célokat, nagy célokat, amiben kérjük az önök támogatását, kérjük a civil szervezetek támogatását, az egész magyar társadalom támogatását, hiszen a gyermekeinkről, a fiataljainkról van szó, hogy a rájuk leselkedő veszélyeket visszaszorítsuk, illetve felhívjuk a figyelmet arra, hogy milyen veszélyek vannak. Azt hiszem, nem lehet most elvárni egy stratégiától azt, hogy a cselekvési terv minden egyes pontját végigtaglalja - így is 90 oldalas lett az anyag -, a cselekvési terv el fog készülni három hónapon belül, ahhoz várunk javaslatokat a végrehajtáshoz. Ezt fogja majd tükröztetni.

Másrészt: miért volt erre szükség? Mátrai Márta kiválóan elmondta, én is igyekeztem erre az expozéban kitérni, hogy bizonyítsam, miért volt erre szükség. Nyilván megalapozott folyamatnak vagyunk a részesei, hiszen idő állt rendelkezésre, de hosszas egyeztetések kellettek ahhoz mind közigazgatási szempontból, mind pedig a civil szervezetek szempontjából, többtucatnyi szervezettel egyeztettünk, pont azért, hogy világos, egyértelmű stratégiai célkitűzést fogalmazzunk meg.

Hozzáteszem, hogy MSZP-s kollégáink elmondták egyébként - Pál képviselő úr - a bizottsági ülésen, hogy miért most készült ez, most is elhangzott. Az előzőt azért kellett megváltoztatni, nemcsak azért, amit elmondott Mátrai Márta képviselő asszony, hanem azért, mert 2009 decemberében nyújtották be a parlament elé, a választások előtt néhány hónappal, a cselekvési tervet már nem is volt idő elkészíteni, tehát ezért is szükség volt egy újra, egy megalapozottra, amely nagy célokat fogalmaz meg. Úgyhogy szerintem azon ne siránkozzunk, hogy azt miért nem hajtottunk végre, amit 2009 decemberében az előző kormány elfogadott, amelyhez nem is volt cselekvési terv. Tehát azt hiszem, fontos, hogy egyrészt tisztázzuk azt, hogy lesz egy cselekvési terv, amely konkrét feladatokat ró majd mindannyiunkra, és attól várjuk majd el azt, hogy pontosan milyen konkrét intézkedésekre lesz ahhoz szükség, hogy ezt a nagy küzdelmet végigvigyük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! További kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. (Pál Béla: Pál Tibor!) Pál Tibor, bocsánat! Megkövetem a képviselő urat, nem akartam átkeresztelni.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, semmi probléma. Azért kértem szót, mert ahogy hallgattam Mátrai Márta hozzászólását, azt mondta, hogy kábítószermentes övezet legyen 2020-ig Magyarország, ez olvasható is a stratégiában. Azt gondolom, hogy persze, célként ez jó, tehát lehet ilyet mondani. De azért azt fontos tudni, hogy az ártalmak csökkentését célként kitűzni nagyon fontos dolog, viszont ha a stratégiát valóban végigolvassuk, van ebben egy nagyon fontos rész az elemző szakaszban. Ezt most felolvasnám, mert azt gondolom, hogy a vita további menetében is nagyon fontos szerepet játszhat. Az elemző szakaszban azt írja a stratégia, és ezt maguk az előterjesztők is elismerik, hogy a kábítószer-használat növekedése mögött a társadalom frusztráltsága, az emberek szorongása, kilátástalan, feszült életvitele húzódik meg.

Azért mondom ezt, mert szeretném jelezni, hogy hibás minden olyan szemlélet, amely úgy gondolja, hogy a drogproblémát a felületi vagy tüneti kezeléssel lehet megoldani. Ilyet persze kell csinálni, és helyes, hogy van is ezen hangsúly, de azért az alapproblémát nem árt, ha egyformán látjuk, és ez világosan benne van az előterjesztésben, a stratégiában, az előterjesztők is elismerik.

Tehát mindaddig, amíg a gazdasági, a társadalmi okok jelen vannak, és hogy ez most 2020-ig megváltozik-e vagy sem, és beszélhetünk-e majd 2020-ban olyan Magyarországról vagy olyan családokról, ahol már nem lesz feszültség, nem lesz gond a családon belül a megélhetéssel, mindenki jól fog élni, gyönyörű környezetben, ebben nekem van némi fenntartásom, hogy ez valóban így lesz-e.

Szeretném jelezni tehát, hogy az igazi okok a társadalmi okokban keresendőek. És ahogy el van ismerve és le van írva, erre kellene igazán választ adni, és azt gondolom, hogy erre nagyon kevéssé kapunk választ a stratégiában, hogy ez hogyan fog megváltozni a következő években, pedig szerintem kiváltó okként ezeket kell nézni, az összes többi felületi kezelés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És azt gondolom, hogy a büntetőeljárás irányába elindulni pedig kimondottan rossz irány ebben a kérdésben.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Mátrai Márta képviselő asszony, az Országgyűlés háznagya.

Megadom a szót.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úr már nagy részét elmondta annak, amit szerettem volna hozzáfűzni. Szilágyi képviselőtársamnak szeretném mondani, az, hogy nincs különbség kábítószer és kábítószer között, ez úgy értendő, hogy mindenképpen el kell érnünk, hogy a leggyengébb kábítószer is kikerüljön abból a körből, hogy elérje a fiatalokat. Tehát én ezt így értem, hogy a kábítószer legenyhébb fokozata is már óriási kárt tud okozni a felnövekvő fiatalok, illetőleg a fiatal nemzedék számára.

Három hónap áll rendelkezésre, úgy, ahogy elmondta államtitkár úr; a cselekvési tervre nem kívánok a továbbiakban kitérni.

Viszont arról, amit Pál Tibor képviselőtársam mondott, engedje meg, hogy elmondjam, hogy az igenis nagyon fontos cél kell hogy legyen, hogy 2020-ig drogmentessé váljon az ország. Ha ön elolvasta volna figyelmesen ezt a drogpolitikai stratégiát, amit letettünk az asztalra, akkor abból egyértelműen kitűnik, hogy van egy olyan társadalmi környezet, ahol a gyerekek céltalanul csellengtek egészen eddig.

Rendkívül fontosnak tartom azt a köznevelési törvényt, amelyet az Országgyűlés sarkalatos törvényként elfogadott, hiszen ezek a csellengő gyerekek nem kerülnek a továbbiakban az utcára. A cél az, hogy bent maradjanak a közoktatásban, bent maradjanak a köznevelésben, céljuk legyen a tanulás, a sport, a nyelvek, a zene, az egyéb olyan elfoglaltságok megteremtése az iskola keretein belül, hogy ne a plazákban legyenek csoportosan, mint ahogy az sajnálatos módon az elmúlt nyolc évben tapasztalható volt, sokszor szóvá is tettük, de nem történt semmilyen intézkedés e tekintetben.

Azt gondolom, hogy ez is borzasztó jó dolog, hiszen a köznevelési csomagunk, tervünk mindenképpen arra irányul, hogy a gyerekeket összetartsa és nemes cél felé fordítsa az érdeklődésüket.

Ugyanakkor természetesen még egy mondatot a családokra is kell fordítani, tehát a családi környezet, a szülői háttér mindenképpen rendkívül fontos, hogy ezek a gyerekek elérjék azt a célt, amit végül is ez a stratégia megfogalmaz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásokkal folytatjuk munkánkat.

Kétperces felszólalásra következik Pál Béla képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A háznagy asszony bizonyára nem haragszik meg érte, de pontosítanom kell egy megjegyzését, amelyet biztos az idő rövidsége miatt vagy gyorsan akarta mondani a hozzászólását, azért tett így. Úgy fogalmazott, hogy gyerekek csellengtek egészen idáig.

Ezt, háznagy asszony, mindazon gyerekek nevében ki kell kérnem, akik nem csellengtek. Valóban, a gyerekek egy része csellengett, mint ahogy cselleng ma is, és mindannyiunk közös érdeke, hogy kevesebb legyen a számuk, de a gyerekek jelentős része nem csellengett. Egyébként a csellengők számának növekedésében meg csökkenésében elég nagy szerepe van a társadalmi körülményeknek, amelyekre most, mivel nem a vitához tartozik konkrétan, nem akarok részletesebben kitérni, de például a szegénység növekedése, amely az elmúlt ciklushoz képest növekedett, ebbe az irányba hat.

Államtitkár úrnak szeretnék reagálni a hozzászólására, mivel megszólított.

(10.50)

Nem siránkozik az MSZP, államtitkár úr, azon, hogy a korábbi stratégiával mi történt, annál is inkább, mivel látjuk, hogy számos eleme megjelenik ebben a stratégiában, de azt tényként meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt három évben nem nagyon történt semmi ezen a területen. Azokat az ellenzéki kezdeményezéseket, amelyek azt célozták, hogy folyamatosan figyelemmel legyen kísérve e terület, lesöpörték. Ilyen volt például a kábítószerügyi eseti bizottságra vonatkozó javaslat, és idetartozik az is természetesen, hogy sajnálatos módon csökkent 1 milliárd forintról valamivel több mint 300 millió forintra a megelőzésre szánt összeg. Ez nem siránkozás, kedves államtitkár úr, ezek a tények.

Örülünk, hogy beterjesztik ezt a stratégiát, de még jobb lett volna, ha az elmúlt három évben is ilyen súllyal foglalkoznak ezzel a területtel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Vágó Gábor képviselő úr, LMP-képviselőcsoport. Öné a szó.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Mátrai Márta képviselő asszony által felvetett csellengésügyhöz szeretnék hozzászólni. Az Ifjúság 2012 kutatás alapján a fiatalok, ha megkérdezik őket, hogy hol van a törzshelyük, ahol a barátaikkal összegyűlnek, akkor csupán 10 százalékuk mondja azt, hogy ez plazában van, és 45 százalékuk mondja azt, hogy egy vendéglátó-ipari egységben van. Ami ennél is súlyosabb, az, hogy csupán 6 százalék mondja azt, hogy valamilyen ifjúsági házban vagy művelődési házban van ez a törzshely, miközben a megelőzés szempontjából az volna a fontos, hogy alacsonyküszöbű, védett helyeken legyenek, ahol valódi közösséget tudnak alkotni a fiatalok, és hasznosan, kulturáltan tudják eltölteni a szabadidejüket. Erre kellene hangsúlyt fektetni.

De ha megnézzük, ez a stratégia csak szóban szól a megelőzésről, valójában nem teszi mögé sem a költségvetési háttereket, sem azokat a formákat, amik például az ilyen ifjúsági közösségi terek lehetnének. Amíg nincsenek meg az alternatívák, addig folyamatosan ebben a béklyóban fog vergődni az ország, és a fiatalok is ugyanúgy talajvesztettek maradnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalásokkal folytatjuk munkánkat.

Felszólalásra jelentkezett Pál Béla képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt nagyon fontosnak tartja a drogellenes stratégiát, ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy érthetetlen, hogy ez egy drogellenesstratégia-mentes időszak után került a parlament elé, hiszen az utolsó szakmai konszenzussal elfogadott stratégiát 2010 decemberében elfogadhatatlannak nyilvánította a jelenlegi kormány képviselője, a jelen anyag ismeretében, hadd mondjam meg őszintén, teljesen érthetetlenül.

Az viszont tény, hogy a kormány négy éve elmulasztja végrehajtani a mai napig a parlament által érvényesnek tekintett stratégiát, egyetlenegyszer sem számolt be a végrehajtásáról az előírt parlamenti bizottságban. Ugyanakkor semmi nem kellett volna, hogy megakadályozza abban, hogy ehhez készítsen aztán egy cselekvési tervet, főleg azért, mert annak idején az összes ellenzéki javaslatot, a Fidesz javaslatait is befogadtuk.

Az anyag részletes áttanulmányozása után nem is nagyon látható, hogy mi is az a meghatározó különbség, ami az elmúlt több mint három évben tapasztalható tétlenkedést, e terület látványos elbizonytalanodását, amortizálódását indokolja, ugyanis nem született sem jobb, sem korszerűbb, sem pedig célkitűzéseiben jobban megvalósítható anyag, még akkor sem, ha tisztelet és megbecsülés mindazoknak a szakmai területen működő szervezeteknek, amelyek ezt a stratégiát is ellátták jó tanácsaikkal.

Azonban szeretném egy dologra felhívni a figyelmet. Azzal, azt gondolom, komolytalanná válik a jelenlegi kormányzat is, hogy ha van egy drogstratégia, amely 2010-től 2018-ig érvényben van, annak átveszi jelentős elemeit, de mivel ez az MSZP-kormány idején született, ez nem lehet megvalósítható, ehhez nem lehet cselekvési tervet készíteni. Az elmúlt három évben nem is volt szabad ezzel a területtel foglalkozni, mert hisz a korábbi kormány készítette, de most majd csinálunk egy újat, amely 2013 és 2020 között, tehát két évvel további időszakra határozza meg a feladatokat. A legjelentősebb elemeket átvesszük a korábbiból, és ez aztán a mi stratégiánk, ez megoldást jelent. Államtitkár úr, ez magában hordozza azt a veszélyt, hogy mindaz, amit mi itt mondunk a parlamentben, hogy politika felettinek tartjuk, hogy társadalmi kérdés, hogy a gyerekek, a jövő érdekében tesszük, mindez csak elszálló szó marad, ha hiányoznak ehhez a tettek. Semmi sem kellett volna, hogy meggátolja önöket abban, hogy az elmúlt három évben ne csökkentsék az e területre szánt forrásokat, és az elmúlt három évben azokat az elemeket, amiket egyébként belefoglaltak ebbe a stratégiába is, elkezdjék megvalósítani.

Tényleg jó döntés volt - tiszta lelkiismerettel tudják állítani - a 2009-ben elfogadott stratégia megvalósításától eltekinteni az elmúlt időszakban? És tényleg az volt a cél, hogy mára a terület minden pontján ezer sebből vérezzen, hogy leszűküljenek a források, és gyakorlatilag egy csomó dolgot újra és újra kelljen kezdenünk? Az elmúlt három évben érdemben egyszer sem foglalkozott az Országgyűlés a kábítószer-probléma hazai állásával, hiszen a kormányzó párt minden ilyen kezdeményezést megsemmisített. Említettem már a kábítószerügyi eseti bizottság felállításával kapcsolatos képviselői kezdeményezést, amelyet lesöpörtek. Beszűkítették a forrásokat. A problémák pedig ezen a területen sem oldódnak meg maguktól, azokkal foglalkozni kell folyamatosan, tényleg pártpolitikától függetlenül, és szakértelemmel.

Milyen is az előttünk fekvő stratégia? Ennek a kérdésnek a megválaszolásánál is nehéz lenne eltekintenünk a keletkezés körülményeitől. A kidolgozás három éve alatt sokat változott a dokumentum, előnyére, kétségtelenül, néhány ponttól eltekintve. Ezek közül az első maga a cím: "Nemzeti drogellenes stratégia 2013-2020 - Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen". Ez rendben is lenne, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezzel Magyarország a kilencvenes években uralkodó nyelvezethez tér vissza. A cím tűnhet egyébként lényegtelen kérdésnek, de korántsem az. Erős üzenetet hordoz, ami idegen a drog-, kábítószer-jelenség tényalapú megközelítésétől, hiszen az Európai Unió 2013-2020 közötti időszakra vonatkozó stratégiája is más irányba halad már, a korábbi "drogprobléma" kifejezést a "drogjelenséggel" helyettesítette. Noha az egyes tagállamok saját hatáskörükben fogalmazzák meg a drogpolitikájukat, a folyamatos konzultációk és egyeztetések eredményeképpen az álláspontok és a problémakezelés módja általában közelít egymáshoz. Eltűnőben van a militáns hangvétel, nem drogellenes háborút folytatnak a tagállamok, hanem a népegészségügyi szempontokat és közjót szem előtt tartó problémakezelésre helyezik a hangsúlyt. Az Országgyűlésnek benyújtott dokumentum ebben a tekintetben sajnálatosan eltér az európai gondolkodásmódtól.

Nézzük a célrendszert! A stratégia távlati célként a kábítószermentes Magyarország elérését tűzi ki 2020-ig. Annak ellenére, hogy ez egy nagyon szép célkitűzés - bár így lenne, bár megvalósítható lenne! -, de a világban és Magyarországon belül tapasztalható tendenciák alapján ez nem tűnik reálisnak, hogy finoman fogalmazzak. A nemzeti drogellenes stratégia persze mégsem mondhat le arról a törekvésről, hogy a következő generációk életéből eltűnjenek a kábítószerek, és igazán dicséretes az a törekvés, hogy megvalósítsuk a drogmentes Magyarországot, mert a végcél mindenképpen ez kell legyen.

De vajon megteremtődnek-e ennek a feltételei azzal, amit már az előbb említettem, hogy három évig nem foglalkozunk ezzel a problémával, majd most, a választások előtt gyorsan elővesszük? Nyilván nem, ahogy erre már ráébredt a világ számos országa, továbbá maga az ENSZ is, amely az 1998-as nagygyűlésén célul fogalmazta meg a kábítószer-probléma érdemi megoldását. Sajnos ennek a célnak az elérése nem sikerült a rendelkezésre álló tíz év során. Kétségkívül ebben jobb eredményeket Európában sikerült elérni, ahol bár a probléma nem oldódott meg, de mederben tarthatóvá vált.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ennek a relatív sikernek az egyik legfőbb oka a keresletcsökkentési tevékenység, és azon belül is a korszerű, népegészségügyi megfontolásokat érvényesítő ártalomcsökkentő beavatkozások. Ezt a viszonylag kedvező helyzetet - egyébként erre a stratégia is utal - a dizájnerdrogok tömeges megjelenése zavarta meg leginkább, és 2010 után ez a jelenség sajnálatosan érintette Magyarországot is. De vajon kitér-e erre az új jelenségre a súlyának megfelelően a stratégia? Ha számszerű megjelenését nézzük, azt tapasztaljuk, hogy a szöveg nyolc alkalommal említi a jelenséget, de a speciális ártalomcsökkentő beavatkozások tekintetében egyetlen alkalommal sem jelenik meg.

Azok a kezdeményezések, amelyek e területen megvalósultak az elmúlt években - a stratégiától függetlenül -, mind olyanok, amelyeket még az előző kormány kezdeményezett, vagy a szakmai területen tevékenykedő csoportok, szakmai szervezetek, intézmények, ugyanakkor a beavatkozások tartalmi és szervezeti megújítása tekintetében egyetlen értelmezhető szempont sem fogalmazódik meg az anyagban.

(11.00)

Az, hogy egy újabb szert vagy egy szercsoportot helyezünk a tiltólistára, nem oldja meg a problémákat; tisztességes prevenciós tevékenységre, a kezelő-ellátó rendszer célirányos fejlesztésére van vagy lenne szükség ahhoz, hogy a tényleges problémára érdemi válaszokat adjunk.

És hogy az aktualitásokról se feledkezzünk meg: biztos, hogy nem az az irány a helyénvaló, amelyik felbontja az együttműködést, az együttműködési megállapodást az ország egyik legrégibb ideje működő szakmai szolgáltatójával a Józsefvárosban, mert még 2013-ban is vannak olyanok, akik azt feltételezik, hogy egy problémát az okoz, ha azzal szakszerűen foglalkoznak. Ezzel az erővel egyébként a rendőrség tevékenységét is be lehetne szüntetni, hiszen akkor biztosan kevesebb bűnesetről tudnánk.

Én azt gondolom, hogy nagyon nagy szerepe van azoknak a szakmai szolgáltatóknak, szervezeteknek, civil szervezeteknek a családon, iskolán túl is, akik ezen a területen tevékenykednek, és akiket elismerés illet a munkájukért.

És szóljunk a stratégia környezetéről. A szöveg több helyen megemlíti, és államtitkár úr is szólt a bevezetőjében arról, milyen fontos, hogy az egészségügyi stratégiával összhangban legyen. Ez így igaz. Idetartozna egyébként az is, hogyha lenne egy alkoholstratégia és egy mentálhigiéné-stratégia, hiszen mindezekkel is meg kellene teremteni a megfelelő összhangot. Ez valóban így van, így érvényes; és sajnos egy népegészségügyi stratégia is fájóan hiányzik abból, hogy ezt az egész stratégiát egy nagyobb egészbe lehessen elhelyezni. És akkor még nem is szóltam arról, hogy komoly finanszírozási gondokkal küszködik mind az egészségügyi, mind a drogprevencióval foglalkozó intézményrendszer, amely nélkül a stratégiát nem lehet megvalósítani.

A stratégia intézményi hátteréről a kormányzati kommunikáció 2010 végén arra hivatkozott, hogy megváltozott a helyzet, és az újragondolt drogpolitikai prioritások teszik szükségessé a 2009-es stratégia sutba dobását és egy új dokumentum elkészítését. Hát valóban, most már van egy olyan változás a magyar társadalomban, ami szükségessé teszi napjainkban is az új megközelítések, megoldási módok alkalmazását. Ezek közül például az egyik a közigazgatási rendszer markáns átalakítása. Ezzel kapcsolatban viszont nem tartalmaz érdemi eligazítást a stratégia, ezen szempont érdemi vizsgálata nélkül pedig nem lehet végrehajtható stratégiai iránymutatást megfogalmazni.

Azt pozitívumnak tartjuk, hogy alaposan támaszkodtak a 2009-ben elfogadott stratégia tartalmára. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy a szakmai szervezetek is támogatták az akkor szakmai szempontból és szakmai támogatással elfogadott stratégiát is.

Összességében azonban elmondhatjuk, hogy a választások küszöbén a kormányzati erők most egy új drogstratégiával álltak elő azon a területen, amit az elmúlt három évben nem tartottak fontosnak. Van tehát három elvesztegetett évünk, ami az akkor még, a 2009-10-ben létező rendszert alapjaiban kezdte ki, amortizálta a szakemberek és a szervezetek munkakedvét, elkeseredettséget és bizonytalanságot eredményezett, beszűkült az együttműködés, beszűkültek a források, lecsökkentek a kutatások, nincs megfelelő szakmai béke. Kárvallottjai ennek a drogproblémával küzdők, a hozzátartozóik, a fiataljaink, és én azt gondolom, hogy az egész magyar társadalom.

Éppen ezért a szocialista frakció támogatni nem tudja az előterjesztést, de tartózkodásával azt a felelősségérzetet kívánja demonstrálni, amit a terület iránt érez, hiszen ha még továbbra is késlekedik a drogellenes stratégia elfogadása, az csak a terület, a szakmai kezdeményezések további szétzilálódását eredményezné.

Bízunk abban, államtitkár úr, hogy egy önök által elfogadott stratégia megvalósításáért most már valóban nekilátnak és cselekednek, valóban összehozzák azokat az intézkedéssorokat a három hónap múlva elkészülő cselekvési tervben, amely a megelőzésre helyezi a hangsúlyt, és nemcsak a büntető szankciók alkalmazására, mert ez valóban a magyar társadalom érdeke, mindannyiunk érdeke egyaránt.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Egyébként a Magyar Szocialista Párt e gondolatok jegyében tartózkodik a törvény megszavazásától. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Kettőperces reagálásra megadom a szót Ékes Józsefnek, a Fidesz képviselőjének.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Végighallgatva az eddigi hozzászólásokat, érdekesek a Pál Béla és Pál Tibor képviselőtársam által megemlítettek, hiszen a megelőzésre helyezzük elsődlegesen a hangsúlyt. Ez a cél tulajdonképpen. Ebben azért az oktatási rendszer átalakítása, a sporttörvényeknek, támogatási rendszereknek a kialakítása, a mindennapos testnevelés, ez is egy része a megelőzésnek. Hiszen egy egészséges fiatal ember, egy sportot szerető fiatal ember kevésbé jut abba az állapotba, hogy droghoz nyúljon.

Visszaemlékezem a 2000-ben történt drogstratégiára, és itt Pál Bélának mondanám, akkor hatalmas vitát folytattunk itt a parlamentben, éjjel-nappal erről szólt a különböző vitáknak és a sajtómédiának is a megjelenítése, és akkor még volt egy olyan törekvés az ellenzéki oldalról, MSZP-SZDSZ részéről, hogy Magyarországon az enyhe drogokat meg kellene engedni, mint ahogy Hollandiában. Ez úgy visszacseng a fülembe, és 2002 után, amikor megvolt a kormányváltás, akkor egyből belenyúltak abba a drogstratégiába, amelyet annak idején a Fidesz a maga részéről a parlament előtt megvitatott, megalkotott, és elég keménynek fogalmaztuk akkor, és ugye elveszett kilenc év. Pál Béla mondta, elveszett három év. Elveszett kilenc év, képviselőtársam, mert hogyha akkor az a drogstratégia végig tudott volna menni, meg tudott volna valósulni, akkor nem veszett volna el ennyi idő, és nem fordultak volna a fiataljaink különben a könnyű és könnyebb drogok irányába, és nem terjedt volna el ilyen mértékben.

Én szeretném még egyszer kihangsúlyozni, ahogy ön is elmondta, hogy a 2009-es stratégiából a mostani stratégiában is sok elem van benne. De hát akkor próbáljunk meg együtt gondolkozni és a tartózkodásokat úgy megváltoztatni, hogy inkább álljanak melléje, és hogyha lehet, akkor módosítókkal inkább a szigorítás irányába lépjünk el, és a megelőzésre, az egyénre, a közösségre, ahogy Iván professzor úr is mondta, elsődlegesen odahelyezzük a hangsúlyt.

ELNÖK: Kétperces időtartamban megadom a szót Pál Bélának, az MSZP képviselőjének.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök neki, hogy Ékes József képviselő úr érdekesnek tartotta azt a megközelítést, amelyet mi, két azonos vezetéknévvel rendelkező képviselők megfogalmaztunk itt ezen az oldalon. És bizonyára, ahogy mondta, hogy cseng a füle, azért nem hallotta egészen pontosan, amit mondtunk; elnézést kérek, csak más oka nem lehet természetesen, mert tudom, hogy képviselőtársam mindig figyel.

Mi arról beszéltünk, képviselő úr, hogy fontos a büntetőjogi szankcionálás is a megelőzés mellett, és mindazon intézmények mellett, amelyeket ön egyébként egészen pontosan felsorolt. Azzal, amikor visszahivatkozott, azzal nem értettünk egyet, és most sem értünk egyet, hogy a büntetés és a szankcionálás fegyvere szigorúbb legyen a kábítószer elleni küzdelemben a cselekmény elkövetésénél. Hiszen gondoljuk végig: a júliusban hatályba lépett változások közül a legfontosabb szigorítás például a Btk.-ban, hogy a fogyasztás ismét önálló elkövetési magatartásként kerül vissza a Btk.-ba, tehát a csekély mennyiségű kábítószer tartásával egy büntetési kategóriába kerül a törvény szerint, és két év szabadságvesztéssel büntetendő.

Képviselő úr biztosan egyetért azzal, hogy az a szerencsétlen fiatalkorú gyerek, aki valamilyen módon kapcsolatba kerül a kábítószerrel, és akkor, abban a pillanatban megpróbálja, rettenetesen helytelen, de lehet, hogy akkor magára van hagyva, és a társai vagy más hatására megpróbálja, az nem lehet, hogy ugyanazon kategóriába kerüljön, mint az, aki egyébként kábítószert birtokol is. Biztos, hogy jó a szándékuk, de ezzel nem lehet elérni azt a célt, amit szeretnénk, hanem indokolatlanul büntetünk sokszor olyan embereket is, akikkel kapcsolatban fontosabb lenne a prevenció azokon a területeken is, amelyet ön felsorolt.

Csupán erre hívtuk fel a figyelmet, viszont ezen a területen az elmúlt három évben, mint ahogy említettem, egyharmadára csökkentek a források. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Iván László képviselő úr, Fidesz.

PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Meg kell mondjam, hogy mint a történelem kövülete is nyilatkozom, de ezen kívül 1958 őszén kaptam akkori professzoromtól a pszichiátriai klinikán azt a feladatot, '58-ban, hogy számoljak be "A drog útja a világban" című témáról. Titkos adatok, titkos problémák tömege halmozódott fel akkor már a társadalomban, és akkor, aminek utána tudtam nézni, 25 ezer olyan keménydrog-fogyasztó volt, akikről tudtak, és ezt teljesen elfedték.

(11.10)

Tehát egyszerűen nem lehetett ezt a témát előrehozni, előtérbe helyezni. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy mindaz a törekvés, ami a drogkérdésben a világon bárhol és itt, Magyarországon is történt a régebbi korszakokban a régebbi kormányzások, a régebbi ideológiák mentén, gyakorlatilag kudarcot vallott. Ugyanakkor ezt az úgynevezett folyamatrendszert, amellyel megpróbálkozott a társadalom, megpróbálkoztak a szakmák sok-sok tudományos eredménnyel... - áttörte a nyilvánosság felé a könnyűdrog-ügy kérdését, a könnyű drogok alóli mentesítés kérdése már szóba sem kerülhetett, hiszen a Vörösmarty téren a kendermagosok meg a többiek nagyon is fontosnak tartották, hogy a marihuánát propagálják.

A jelen helyzetben Magyarország számára, függetlenül attól, hogy ki mit, hol, mennyit vétett, én azt mondom, hogy a feladat, hogy rendszerszemléletben, a rendszergyakorlathoz közelítve személyre szabhatósággal, csoportra alkalmazhatósággal dolgozzuk ki a következő években mindazt a módszert, amivel valóban el tudunk érni eredményt. Eddig igazán érdemi eredmény nem volt. Nagyon szeretném, ha tudomásul vennénk, hogy ez közfelelős közkötelesség.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló kettő percben Szilágyi László független képviselő.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen a szót. Ékes képviselő úrral teljesen egyetértünk abban, hogy a megelőzés és a megelőzési szemlélet a legfontosabb. De ha ez valódi cél lenne, akkor azt látnánk, hogy tele vannak az iskolák kiképzett pedagógiai asszisztensekkel, akik tisztában vannak a problémával, lenne iskolapszichológus, sőt esetleg pszichiáter, amikor éppen arra van szükség. Lenne szociális munkás, aki egészen pontosan látja a drogpiaci történéseket és felkészült a témában. Egymásnak adnák a kilincset az addiktológusok és a civil szervezetek, amelyek ezzel a tematikával foglalkoznak. Ezt kellene rendszerszerűen felépíteni. Ez lenne a közös feladatunk, hogy minél több ilyen esemény legyen, és minél több ilyen információval találkozzanak a fiatalok, és ez csak az egyik célcsoport.

Ehelyett mit látunk? Iskolarendőr van, aki végtelenül röhejes módon narancssárga lufikat tart magasba az évnyitón, és elrettentésként ott áll az iskola kapujában iskolakezdéskor. Itt az elrettentés a cél, ezt hallottuk a háznagy asszonytól az imént. Elrettentési céllal operálni nem érdemes, ezzel nem lehet fiatalokat rávenni arra, hogy kerüljék a szereket. Nem hiszek benne, és ezek a nemzetközi tendenciák, csupán az elrettentésre felépített drogpolitika nem lesz sohasem eredményes.

A másik dolog, hogy ha a megelőzés lenne az igazi célunk, akkor tele lenne a média olyan állam által finanszírozott kampányokkal, amelyek valamilyen módon a szermentességről szólnak, vagy legalábbis a drogfogyasztás veszélyeiről szólnak. Lehet, hogy csak én nem látom, mert nem vagyok tévénéző ember, de nincs ilyen. Erre nagyon sokat kellene költeni. Óriási nagy médiakampányokra lenne szükség. Telíteni kellene a médiateret annak érdekében, hogy a gyerekek találkozzanak ezekkel az információkkal, és ne csak az interneten találkozzanak azokkal a nemkívánatos információkkal.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót szintén kettőperces időkeretben Pál Tibornak, az MSZP képviselőjének.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal a gondolkodásmóddal, amely azt mondja, hogy rendszerszemlélet legyen, teljes mértékben egyet tudok érteni. Az előző hozzászólásomnak is az volt a lényege, hogy ne csak a végállomást nézzük, a végső kezelést, hanem próbáljuk meg az elejét, a társadalmi okokat nézni. Tényleg arra utaltam, hogy a stratégiában egyébként nagyon jól le van írva, hogy mi az igazi probléma. Az a probléma, hogy rengeteg frusztráltság van az emberekben, feszültség van az emberekben. Azt kell mondani lefordítva, hogy megélhetési gondok, családon belüli problémák, és ezek eredményezik azt, hogy sok helyen a fiatalok a kábítószerhez fordulnak.

Azt gondolom, hogy a szigorítás mint hívószó, nem a legjobbhívó szó ebben az esetben. Gondoljanak bele, mondjuk, éppen a dohányzás, ha erről beszélünk, a szigorításának mi lett a következménye, vagy gondoljanak a hajléktalanság problémájára. De ha már itt idősebb képviselőtársaim is vannak, hadd utaljak arra, hogy amikor a Coca-Colát behozták Magyarországra, biztos emlékeznek rá, hogy azt mennyire tiltották. És mi lett a tiltás eredménye? Házibulikon titokban itták a Coca-Colát először. Volt erről musical, lehetett látni a színházban. Összességében arra szerettem volna utalni, hogy ez a hívószó és ez az irány nem a legjobb irány.

Azt gondolom, érdemes volna a vitát egy kicsit abba az irányba elfordítani, amiről itt már volt szó, Pál Béla képviselőtársam szólt róla: Józsefvárosról, a Kék Pontról és a tűcsereprogramról. Ha valaminek a mai napon van igazán értelme, akkor arról kellene beszélni, hogy miközben a kormányzati propagandában azt mondják, hogy kezeljük ezeket a problémákat, ugyanaz a képviselő, aki itt ül, polgármesterként a Józsefvárosban egyébként meg felmondja a szerződést azzal a szakmai szervezettel, amely több mint 3 ezer drogossal, kábítószer-használóval foglalkozik. Egyébként azok 60 százaléka a Józsefvárosban él, ő pedig felmondja a szerződést. Mi lesz ennek a következménye? Szép statisztika lesz, és persze hogy elkezdenek rejtőzködni ezek az emberek.

Ezt lehet elérni az ilyen típusú magatartással, a szigorítással és azzal, ha nem működünk együtt a szakmai szervezetekkel.

ELNÖK: Révész Máriusznak, a Fidesz képviselőjének a reagálása következik.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Több minden elhangzott, amire szeretnék reagálni. Az egyik, hogy a rendőrök elrettentésül ott állnak az iskolák kapuiban. Szeretném elmondani, hogy a rendőrök - legalábbis Kőbányán mindennap látom - átkísérik a gyerekeket az úttesten, azért állnak ott. Azt tapasztalom egyébként, hogy ennek a szülők örülnek, úgyhogy lehet vitatkozni, hogy elrettentés vagy nem, de ha nem ütnek el gyerekeket reggel az iskolák környékén, az mindenképpen jó.

Pál képviselő úrnak mondom (Pál Béla: Melyiknek? - Derültség az MSZP soraiból.), hogy igen, sokkal szélesebb szemléletben kezeljük a dolgokat. Azt gondolom, idetartozik például az, hogy sportpályákat építünk, idetartozik az, hogy iskolai tornacsarnokokat, uszodákat építünk, hogy az iskolában a sportolási lehetőségeket támogatjuk, bővítjük. Idetartozik az, hogy a sportegyesületeknél a lehetőségeket bővítjük, mert az a kérdés, hogy mit tudunk ajánlani a gyerekeknek.

Az az igazság, hogy volt olyan kormány, amely azt mondta, hogy csökkentsük az óraszámot, a sportegyesületek gyakorlatilag a megszűnés szélére kerültek, és azon gyerekek tudtak sportolni, akiknek a szülei ki tudták ezt fizetni. Egyetértek azzal, hogy egy komplex szemlélet kell, de azt gondolom, azt Pál képviselő úr sem vitathatja el, hogy az elmúlt időszakban ezen a területen rendkívül sok dolog történt, olcsóbban járhatnak a gyerekek úszni, támogatás van rendkívül sok sportmozgásra, úgyhogy mindenképpen örülnék, ha legalább ezen a részen, ezen a területen ezt elismernék, hogy történt jelentős előrelépés.

Mivel az időm lassan elfogy, ezért már nem reagálok a többi dologra, csak nagyon röviden, hogy mi lett a hajléktalanokkal. A hajléktalanellátásnál, mondjuk, Budapesten Demszky Gábor főpolgármestersége alatt, azt hiszem, átlagosan évente 21 hajléktalan fagyott meg egy évben. Ez az átlag, azt hiszem, az utolsó hét-nyolc év átlaga, az elmúlt két esztendőben pedig az egyik évben három, a másik évben egy. Lehetne még sorolni a dolgokat, de vannak olyan számok, tények, amelyeket ajánlok a képviselő úr figyelmébe, és ha ezeket megnézi, akkor látja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy nem teljesen rossz az az irány, amiben megyünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló szintén kettő percben Ékes József, a Fidesz képviselője.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán elsődlegesen arra reagálnék, amit Iván professzor úr és Szilágyi képviselőtársam mondott, társadalmi összefogás kérdése, civil szervezetek, és lehetne sorolni tovább. De önmagában egy stratégia, ahogy az államtitkár úr is elmondta, egy óriási keret, amit meg kell tölteni. A kérdés az, hogy meg tudjuk-e tölteni. Ugyanígy volt a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiájával is, amit 2023-ig, '25-ig fogalmaztunk meg. Kérdés, hogy meg tudjuk-e tölteni. A cél és az irány rajtunk múlik, parlamenti képviselőkön múlik. Alapvetően egy stratégia mellé oda kell állni, és utána valóban a stratégia különböző szegmenseit, akár a sport, akár az egyéb más civil tevékenységet és életformák kialakítását, erre kell utána erőteljesebben koncentrálni, hogy a megelőzés területén is a családokkal, a közösségekkel együttműködve lehessen hatni a fiatal generációra, hogy ez helytelen tevékenység, és lehetőleg ebbe az irányba ne tudjon elmozdulni. Olyan tevékenységi köröket kell megvalósítani.

(11.20)

A másik pedig a büntetés kérdésének a dolga. Úgy érzem, hogy Magyarországon az elmúlt időszakban és főleg a terjesztők esetében akár a rendőrség, akár az egészségügy nagyon komoly eredményeket ért el, és a különböző enyhe drogok vizsgálata területén is Magyarország az Európai Unión belül is élen jár, képviselőtársaim.

Mert olyan drogkeverékeket próbáltak meg beazonosítani, és az Európai Unió figyelmét is felhívták, hogy erre a képződményre vigyázni kell és oda kell figyelni. S ha jól tudjuk, Nyíregyházán a múlt héten ketten is tulajdonképpen nagyon súlyos eset kapcsán meghaltak a könnyű drognak vélt drogok miatt - ami agyon volt fertőzve egyéb más piszokkal, méreganyaggal -, a két fiatal esete megbotránkozást váltott ki. De közösen kell gondolkodnunk. Nem véletlen mondtam el a keretstratégiánál is, hogy hatvan éven keresztül ez a társadalom az irigységre lett nevelve. Ebből kell tudni ennek a társadalomnak kiszabadulni, és ebben közös felelősségünk van.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalók köréhez, és megadom a szót Gaal Gergelynek, a KDNP képviselőjének.

GAAL GERGELY (KDNP): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Boldog II. János Pál pápa, aki korunk igen sok társadalmi jelenségével kapcsolatban mutatott nekünk irányt a kereszténység tanítása alapján, a kábítószer-problémával kapcsolatban a következőképpen fogalmazott: "A kábítószer-függőség és az alkoholizmus az élettel szemben álló dolgok. Nem lehet a kábítószer-fogyasztás szabadságáról, sem pedig a kábítószer-használat jogának szabadságáról beszélni, mert az embernek nincs joga kárt okozni önmagában, és soha nem mondhat le, nem szabad lemondania az Istentől kapott emberi méltóságáról."

Tisztelt Ház! A szent életű egyházfő is felismerte, hogy a kábítószer-fogyasztás az egyik legsúlyosabb probléma, amellyel az emberiségnek napjainkban szembe kell néznie. A kábítószerek egyre szélesebb körű elterjedése olyan jelenség, amely közvetve az egész társadalmat érinti, de leginkább egy felvértezetlen fiatal korosztályt veszélyeztet. Ahogyan a rossz, káros dolgok általában, úgy a drogok is legtöbbször alattomosan, észrevétlenül, mondhatnám: fű alatt jutnak el a fiatalok mindennapjaiba. A jelenség a szereket közvetlenül használókon túl azok családját, barátait, a környezetükben élőket is mélyen érinti. Ráadásul az új kémiai összetételű szerek megjelenése miatt sajnos folyamatosan megújuló problémáról van szó, amely a társadalmi, kommunikációs és fogyasztói szokások változásával gyűrűzött be hazánkba is. Éppen ezért a kérdés állandó figyelmet érdemel, amelyre nem csupán alkalmi, hanem átfogó válaszokat kell adni, stratégiai megoldásokat szükséges kidolgozni.

A drogozás jelenségének megítélése azonban sajnos nem egységes minden politikai oldal részéről. Vannak, akik megengedőbbek, sőt olyan, a baloldalhoz kötődő politikai formáció is létezik ma hazánkban, amelynek egyik frontembere, a drogliberalizáció ismert élharcosa maga is szenvedélyfüggő. A 2010-es kormányváltás után ezért ebben a kérdésben is szemléletváltásra volt szükség. Elengedhetetlenné vált a probléma valódi jelentőségének megfelelő szemlélet erősítése.

A kereszténydemokrata alapállás szerint a drogok által veszélyeztetett lehetséges kipróbálókat fel kell világosítani a szerhasználat veszélyeiről, a függőket kezelni kell, a drogkereskedőket pedig szigorúan büntetni. A minél hatékonyabb megelőzéshez elengedhetetlen a család, a civil társadalom és az egyházak szélesebb körű bevonása, ugyanis a szubszidiaritás elvét szem előtt tartva azon a szinten lehet a problémákat a legjobban megoldani, ahol azok keletkeztek. Ezen alapelvek figyelembevételével is készült az előttünk fekvő, a "Nemzeti drogellenes stratégia 2013-2020 - Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen" címmel benyújtott H/11798. számú határozati javaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A következő nyolc év drogellenes politikáját meghatározó stratégia helyesen ismeri fel, hogy az elmúlt években a kábítószerpiac jelentős átalakuláson ment keresztül, ami elsősorban az új pszichoaktív szerek, főként az úgynevezett dizájnerdrogok megjelenését és a különböző szerek interneten történő forgalmazását jelenti. Ezekre az új kihívásokra is válaszokat adva célozza meg a drogok iránti kereslet és a kínálat hatékony csökkentését a tervezet. A stratégia fontos alappillére a drogmentes életmodell széles körű elterjesztése, valamint a testi-lelki egészséget alapértékként kezelő szemléletmód erősítése. Fontos és kiemelendő, hogy a stratégia az eddigieknél nagyobb, kiemelt szerepet szán a családoknak és a helyi közösségeknek a megelőzésben és a szenvedélybetegek társadalmi reintegrációjában.

Igen fontos, kiemelendő és üdvözlendő szemléletbeli jellegzetessége a stratégiának, hogy nem csupán a drogfogyasztókhoz, hanem az egész társadalomhoz szólva a józan, tartalmas és tevékeny életmodell kultúráját igyekszik erősíteni, továbbá határozott és elkötelezett kormányzati hozzáállást mutat fel a drogprobléma visszaszorításával kapcsolatban, hozzárendelve ehhez a szükséges hatékony eszközöket is.

Lényeges eleme a határozati javaslatnak, hogy minden járásban működjön helyi kábítószerügyi egyeztető fórum a kormányhivatalok, helyi önkormányzatok, egyházi és civil szereplők, valamint a köznevelési intézmények, az érintett igazságügyi és szociális ellátók részvételével.

Örvendetes, hogy a stratégia kiemelten megfogalmazza a kérdéssel foglalkozók számára egyébként nyilvánvaló, azonban hivatalosan sokszor alábecsült tényt, miszerint "az egyházi közösségeknek fontos, spirituális szempontból pótolhatatlan szerepe van a tanításukból következő, az élethez, az egészséghez, a felelősséghez, az emberi méltósághoz kapcsolódó értékek átadásában". Azaz elismeri az egyházi közösségekhez kapcsolódó drogrehabilitációs és megelőző intézmények, közösségek kiemelt szerepét.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ifjúsági szervezetekben tevékenykedve mindennapi örvendetes tapasztalatunk, hogy a Kárpát-medence különböző tájain élő magyar fiatalok közötti kapcsolatok, baráti kötődések, élő közösségek az elmúlt években jelentősen erősödtek. Éppen ezért az államtitkár úr és az előttem szóló kormánypárti képviselőtársaim által már megfogalmazott és kiemelt szempontok mellett külön szeretném felhívni a figyelmet a dokumentum alapelvei között megfogalmazott fontos szemléletbeli változásra, amely szerint "a nemzeti drogellenes stratégia fontosnak tekinti, hogy a határon túl élő magyarok lehetőség szerint bekapcsolódhassanak a kábítószer-probléma megelőzésére és kezelésére irányuló tevékenységbe". Ennek feltétele és első lépése az együttműködés módjának és rendszerének kidolgozása.

Tisztelt Ház! Magyarország Alaptörvénye így fogalmaz: "Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét. Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése." Úgy gondolom, hogy az előttünk fekvő határozati javaslat, amely ezen elveket is figyelembe veszi, újszerű és átfogó szemléletével az egész társadalmunkat érintő probléma valódi súlyosságának felismerésével alkalmas arra, hogy valódi stratégiai irányt mutasson a kérdéskör érdemi kezeléséhez.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Farkas Gergely, a Jobbik képviselője.

Képviselő úr!

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Vitán felül áll, hogy a drogtéma, a drogkérdés egy nagyon fontos terület, amivel foglalkoznunk kell. Önmagában már az pozitív jelenség, hogy a parlament, az Országgyűlés most erről a témáról tárgyalhat. Már csak azért is kell beszélnünk erről, mert - ahogy a jelentés is nagyon jól bemutatja - az elmúlt években romló tendenciákat láthatunk, egyre fiatalabbak nyúlnak ezekhez a tudatmódosító szerekhez, illetve új és új tudatmódosító szerek jelennek meg a piacon, és sokszor a hatóság, a törvényhozás vagy a bűnüldözés is csak jó néhány lépéssel lemaradva tudja az új szereket követni és megtalálni rá a hatásos válaszokat. Fontos tehát ez a stratégia, ezért még egyszer örömünket kell kifejezni, hogy erről most itt szó lehet.

Ugyanakkor van egy árnyoldala is a stratégia benyújtásának az időpontjával kapcsolatban, de erről államtitkár úr a mai bevezetőjében és tegnap a bizottsági ülésen is nagyvonalúan elfeledkezett, konkrétan arról, hogy 2013-ban nyújtják be, holott 2010 óta már nem létezik működő, hatályban lévő drogstratégia Magyarországon. Ezt már csak azért is tartom fontosnak elmondani, mert ha valaki csak most kapcsolódik be a tévéközvetítésekbe és hallgatja a kormánypárti képviselőket, akkor azt tapasztalhatja, hogy erről egy szó sem esett, pedig ez egy nagyon fontos tényező.

Az előző Országgyűlés 2009-ben megalkotta a nemzeti drogstratégiát, önök ezt 2010-ben hatályon kívül helyezték. Idézek egy mondatot, ami az önök részéről hangzott el: "Vállalhatatlannak tartjuk a 2009-ben elfogadott nemzeti drogstratégiát, ezért 2011 végére egy újat fogunk kialakítani." Most 2013 van, tehát az önök céldátumához képest is kétéves késésben vagyunk, ahhoz képest pedig, amikor hatályon kívül helyezték az előzőt, három év telt el.

Miért is volt szükség erre a drogstratégiára? Helyettes államtitkár úr tegnap a bizottsági ülésen azt mondta, hogy azért volt szükség, mert gyorsan változik ez a terület. Az előző mondatokból kiderült, hogy ez nem így van. Már csak azért sem logikus ez az érvelés, mert akkor miért alkotnak hét évre stratégiát 2013-tól 2020-ig, ha gyorsan változik ez a terület.

Önmagában az is egy kérdést vet fel, hogy egy olyan világban, mint a drogok világa, amely gyorsan változó világ - hisz gondoljunk csak a pszichoaktív szerek megjelenésére, amely egy-két év alatt átrendezte ezt a területet, s új és új problémákkal szembesítette a döntéshozókat -, nos egy ilyen világban mennyire logikus hétéves stratégiát felvázolni, lefektetni.

(11.30)

Egyrészt, mondom még egyszer, jogos ez a kérdés ebben a világban, ugyanakkor talán fontos az is, hogy stratégiai szemlélettel álljunk, és hosszú távon tervezzünk ebben a kérdésben. Így azért elfogadható ez a hétéves tervezés, és bízunk abban, hogy a cselekvési tervekben majd meg fog mutatkozni a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodás ezen a területen is.

A stratégia hiánya az elmúlt három évben nagyon komoly problémákat okozott, egy kicsit, hasonlattal élve ezt úgy kell elképzelni, mintha egy ház építésébe úgy fognánk bele, úgy folytatnánk le ezt a tevékenységet, hogy nincs meg a tervrajz; ez történt az elmúlt három évben a drogpolitika területén. Engedjék meg, hogy az alapvető jogok biztosának jelentéséből idézek két mondatot, aki szintén erre világít rá: "Szakmai álláspontok szerint a stratégiai útmutatások hiánya helyrehozhatatlan károkat eredményezett a kábítószerügyi egyeztető fórumok tevékenységében, amely szerveződések feladata a nemzeti stratégia helyi szintű érvényesítése lenne. Hasonlóképpen problematikus, hogy a pályázati prioritásokban sem lehet tükröztetni a stratégiai céltételezéseket, ugyanis nincs hivatalos hivatkozási alap." Mindezt azért is tartottam fontosnak elmondani, mert egy kicsit talán árnyalja azokat a szépen hangzó szavakat, amiket akár államtitkár úr - akármennyire is őszintén mondta ezeket -, akár kormánypárti képviselők elmondtak itt az elmúlt percekben, mert a gyakorlati tettek, az elmúlt három év tevékenysége nagyon komolyan ellentmond ezeknek a kommunikációs szavaknak.

Egy másik részről is az elmúlt három évben komoly hiányosság fedezhető fel, ez pedig a forráskivonások, amelyről szintén hallottunk már. Egy adattal példálózva: 2010-ben 960 millió forint volt elkülönítve a költségvetésből a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokra, 2013-ban ez a szám 310 millió forint, tehát egyharmadára csökkent. S miket is eredményezett ez az elmúlt három évben? Több éven át jól működő szolgáltatások szűntek meg, gyakorlatilag nincs prevenciós tevékenység az iskolákban, a kábítószer-használatban beállt változásokat nyomon követő kutatások hiányoznak. Erre a legjobb példa, hogy 2007-ben készült utoljára a lakosság adatfelvételével erre vonatkozó statisztika; 2011-ben volt egy előkészített és egy összehasonlító adatokat produkálni képes vizsgálat, amely lebonyolítására források miatt nem kerülhetett sor. A prevencióban visszaesések következtek be, vannak olyan szervezetek, amelyek felfüggesztették a munkájukat, elbocsátások történtek vagy korlátozták szolgáltatásaikat, az ingyenes szolgáltatások helyett fizetőssé váltak.

Mindezek után azért rá kell térnünk a stratégiára, de még egyszer tudatosítani kell, az, hogy itt az elmúlt három évben vagy akár több évben romló tendenciákat tapasztaltunk, abban bizony a kormánynak is van felelőssége. Mindezek után érkeztünk el konkrétan a jelen, az előttünk fekvő stratégia elemzéséhez, amely azonban egy pozitív előrelépés, és örülök a változásnak a kormány szemléletében, hogy végre ez megszületett, és végre foglalkoznak ezzel a területtel.

Rögtön a célkitűzéssel kezdeném, amelyet liberális oldalról számtalan támadás ért. Ez így hangzik, hogy 2020-ra el kell érni, a nemzeti drogellenes stratégia nem mondhat le arról a törekvésről, hogy a következő generációk életéből eltűnjenek a kábítószerek. Liberális oldalról számos kritika érte ezt a megfogalmazást, amit, megmondom őszintén, hogy én nem értek. Az egy dolog, hogy a megvalósításban valószínűleg irreális ez a feltevés, viszont abban biztos vagyok, hogy célként ezt kell kitűznünk, és ezt kell kitűznie ennek a stratégiának is. Egy párhuzammal megvilágítva, hogy miért is nem értem én a liberális pártok, oldalak, személyek támadását ilyen irányból: gondoljunk csak a korrupció jelenségére! A korrupció jelensége is egy olyan, ami évezredek óta jelen van a világban, valószínűleg soha nem tudjuk kiirtani, mégsem mondja azt egyik párt sem, hogy egy kis korrupció még belefér, azt még elnézzük, de azért túl nagy ne legyen, mindegyik párt azt mondja, arra kell törekedni, hogy a korrupciót megszüntessük. Én így látom ezt a kábítószerkérdést is. Azt kell célként kitűznünk, hogy ne legyenek szerhasználó emberek Magyarországon meg a világban sem, és efelé kell törekednünk, csak így tudjuk a lehető legtöbbet megtenni ennek érdekében. Ezt a célkitűzést tehát a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatni tudja.

Engedjék meg, hogy néhány további pozitív részt is kiemeljek. Több részében is a jelenlegi stratégia jobb, mint a korábbi. Az egyik ilyen a média fontosságának súlyán kezelése. Tudjuk nagyon jól, hogy a mai fiatalok milyen módon viszonyulnak a médiához, leginkább az infokommunikációs eszközökön keresztül, interneten keresztül tájékozódnak, sokan a fél életüket a Facebookon töltik. Manapság már nem a nyomtatott sajtóban és néhány hasonló médiumban kell elérni őket és kell ezeket a kampányokat folytatni, hanem ezeken az internetes elérhetőségeken, internetes lehetőségeken. Ezt tehát jól méri fel ez a stratégia, és bízom benne, hogy a cselekvési terv is nagyon hatékonyan fogja ezt a területet használni.

Nagyon fontos a családi és közösségi élet témakörének hangsúlyosabb megjelenése. Itt mindig el szoktam mondani, amikor ilyenekről beszélünk, Zacher Gábor toxikológusnak azt a példáját, ami nagyon megdöbbentő, miszerint egy felmérés szerint ma egy családban naponta hét percet foglalkozik egy szülő a gyermekével, értve ez alatt, amikor konkrétan kérdéseket tesz fel neki, hogy mi történt az iskolában, beszélget vele, nemcsak az van, hogy elé teszi a reggelijét vagy épp a vacsoráját. Hét percet, miközben nagyon sok esetben több órát töltenek a tévé előtt ezek a fiatalok vagy akár a szülők is. Ezen tehát a kormánynak azzal a lehetőségével, miszerint azért egyfajta életmód és különböző tevékenységek népszerűsítésében is tud kampányokat indítani, ezen változtatnia kell, és nagyon fontos, hogy ezt is jól ismeri fel ez a stratégia.

A kínálatcsökkentés esetében az előállítókra és a terjesztőkre pozitív a zéró tolerancia elvének megjelenése, az is, hogy nem a fogyasztók büntetését próbálják szigorítani, hanem elsősorban az előállítókra és a terjesztőkre vonatkozik ez. A prevenció esetében a minőségbiztosítás kérdése is nagyon fontos, és örülünk, hogy ez is megjelenik. Nagyon sok esetben, az elmúlt években részt vettek ugyan diákok ilyen prevenciós tevékenységben, de minimum az, hogy haszna nem volt, és sok esetben még éppen elgondolkoztatta a fiatalokat, hogy egy kábítószer-fogyasztás után felépült fiatal tartotta meg az előadást, tehát gondolhatták azt is, hogy semmi baja ennek a fiatalnak, kipróbálta, meggyógyult belőle, akkor ki lehet ezt próbálni, gondolhatták ők. Tehát sok esetben ez a minőségbiztosítás egy garancia lehet, hogy tényleg olyan előadásokon, olyan programokon vegyenek részt a fiatalok, amelyek hatékonyan tudják bennük elérni azt a gondolkodásmódot, hogy nincs szükség ezen szerek kipróbálására, enélkül is teljes értékű életet lehet élni.

A fiatalkorúak kezelése feltételeinek megteremtése is egy pozitív lépés. Az elmúlt években többször felhívta a közvélemény és szakemberek, az ombudsman a figyelmet a gyermekaddiktológiai ellátás hiányára. Nagyon fontos ennek megteremtése, bízunk benne, hogy ez meg is fog történni.

Mindezen pozitív dolgok után két komoly hiányosságra szeretném felhívni a jelenlévők és államtitkár úr figyelmét, a két hiányosság pedig a források hozzárendelésének hiánya, ennek megjelenése a stratégiában, a másik pedig a dizájnerdrogok kérdésének véleményünk szerint nem megfelelő súllyal való kezelése.

Kezdem az elsővel: a források hozzárendelésének hiánya áthatja az egész stratégiát, és egy pillanatra el is gondolkodtathat minket, hogy mi értelme is ennek a stratégiának és a benne leírt szép dolgoknak, ha nincsenek meg a hozzárendelt források és ezekre nincs garancia. Tételezzük fel, hogy önökben mindig is megvolt a jó szándék, az elmúlt három évben a költségvetési források hiányában nem tudtak olyan szintű drogellenes tevékenységet folytatni, mint amire szükség lett volna. Könnyen lehet, hogy amennyiben nem garantálják ezeket a költségvetési forrásokat, a következő években is ez fog történni.

Államtitkár úr is elmondta büszkén, hogy 90 oldalas dokumentumról beszélünk, mindezek ellenére mindösszesen egy-két mondat foglalkozik a forrásokkal, ez is olyan feltételes módban, ami nem nyújthat elegendő garanciát számunkra és senki számára sem. Ilyen megfogalmazások vannak, hogy többletforrások bevonását igényli, teszi szükségessé, mindezek tehát nem nyújtanak számunkra kellő garanciát. Mindezek érdekében, hogy ez megtörténjen, a Jobbik több képviselője itt a határozati javaslathoz egy módosító javaslatot nyújt be, amelyben egy mondatot szeretnénk rögzíteni - ebben a határozati javaslatban -, ez így szól: garantálja, hogy Magyarország központi költségvetésében a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatok ellátására elkülönített összeg nominálisan ne lehessen kevesebb, mint a 2010. évi költségvetésben ugyanerre a célra rendelkezésre álló összeg. Ez tehát a mi javaslatunk, én arra kérem államtitkár urat, hogy akár itt a vitában is reagáljon rá.

(11.40)

Amennyiben fenntartásaik vannak, nyitottak vagyunk arra, hogy ezt akár módosítsuk, akár önök nyújtsanak be egy olyan módosító javaslatot, amely megteremti ezt a garanciát. Ön ugyan elmondta a bizottsági ülésen a zárszavában, hogy több pénz lesz rá, mint korábban, ezt most idéztem öntől, de akármennyire is tisztelem az ön személyét, számomra ez nem garancia, már csak azért sem, mert ki tudja, hogyan alakul 2014 után az országgyűlési választások eredményeként a magyar kormány, nem örökös államtitkár ön, ennek tükrében mi ennél egy komolyabb garanciát szeretnénk látni.

A másik nagyon komoly hiányosság a dizájnerdrogok kérdése. Tudjuk nagyon jól, hogy az elmúlt években a legnagyobb problémát ezeknek a pszichoaktív szereknek a megjelenése okozta, ami ráadásul nemcsak önmagában a szereket jelenti, hanem az ezekhez való hozzáférések könnyítését is. Tudjuk jól, hogy sokan ma már interneten keresztül nemcsak pizzát, hanem hasonlóan dizájnerdrogokat is meg tudnak rendelni, és ezt házhoz szállítják. Tehát egyrészt például örültünk volna és fontosnak tartanánk, ha az ilyen internetes honlapok megszüntetésére valami konkrét lépéseket olvashatnánk ebben a stratégiában. Ezt nem találtuk meg, márpedig nagyon fontos lenne. Vagy éppen a sürgősségi eljárás hiányára hívnám fel a figyelmet, arra, hogy ha megjelenik egy új szer, márpedig, tudjuk nagyon jól, havonta jelennek meg, akkor szükség lenne arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül ezek tiltólistára kerüljenek. A sürgősségi eljárás tehát továbbra is hiányzik, és ezt a kormánynak kellene megtennie, akár stratégiától függetlenül, akár ebbe belefoglalva és ennek következményeként.

További kritika a prevenciós elérésre vonatkozik. Önök azt tűzték ki, hogy a teljes körű iskolai egészségfejlesztés által elért tanulók aránya 2020-ra érje el az 50 százalékot. Tudjuk, hogy ez alapvetően költségvetési forrásoktól függ, mi mégis kevésnek tartjuk az 50 százalékot. Fontosnak tartanánk, hogy akár ebben a hét évben, 2020-ra befejeződve ne kerülhessen ki olyan diák a közoktatás rendszeréből, aki nem vett részt egy hatékony, és ahogy az előbb már említettem, minőségbiztosítási rendszerek által ellenőrzött prevenciós előadáson.

Elnök úr, kérném szépen az egy percet még.

ELNÖK: Igen, egy perccel meghosszabbítom a felszólalási időt.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tulajdonképpen már csak az összegzés miatt kértem. Egyrészt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az elmúlt három év drogpolitikai területen történt negatív folyamataiban a kormánynak is nagyon komoly felelőssége van. A stratégia azonban egy pozitív előrelépés, és mi így is tekintünk rá, ennek függvényében is fogunk szavazni, viszont a támogató szavazatunkhoz elengedhetetlennek tartjuk olyan garanciák beépítését, amelyek a forrásokat fogják hozzárendelni és garantálni 2020-ig folyamatosan, hogy ne történhessen meg még egyszer olyan, mint az elmúlt három évben, hogy forráshiány miatt leépülés tapasztalható ezen a területen.

Arra kérem az államtitkár urat, hogy ebben legyenek partnerek, és építsék be ezt a garanciát számunkra. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Kapus Krisztián, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

KAPUS KRISZTIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, ha a szívünkre tesszük a kezünket, és tegnap Pál Béla képviselőtársam az ifjúsági bizottságban megfogalmazta ezt, egyetértünk ezzel a kérdéssel, és valójában mindenki azt gondolja, hogy ezzel foglalkozni kell és foglalkozni szükséges.

Talán a felmerülő kérdésekkel kapcsolatosan azért tudok többet, mert reggel az ifjúsági albizottság egy órán keresztül tárgyalta ezt a kérdést, utána az egészségügyi bizottságban meghallgattam az expozét, utána pedig az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságban is hosszasan tárgyaltuk. Mi több, ennek tetejében még reggel Téglásy Kristóf főosztályvezető urat, utána Kiss Norbert helyettes államtitkár urat, utána pedig Simicskó István államtitkár urat hallgathattam, úgyhogy egészen sok oldalról körbejártuk ezt a témát. Azt hiszem, mindannyian egyet kell hogy értsünk ezzel a kérdéssel, hiszen elsősorban a fiatalok jövőjéről beszélünk.

A kábítószer-probléma kezelése, a kedvezőtlen folyamatok visszaszorítása, a kábítószer-használat és -kereskedelem csökkentése sürgető társadalmi érdek, és amint hallottuk, nemcsak most, hanem egészen akár 1958-ra visszamutatva. Az Országgyűlés már 2009 decemberében elfogadta az előző kormány által beterjesztett "Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma kezelésére" című dokumentumot, ami a 2010-18-as időszakra vonatkozott. Tekintettel arra, hogy a korábbiaktól eltérő szemléletmód jelent meg, szükségessé vált egy új drogpolitikai dokumentum kialakítása. Ennek okai a következőkre vezethetők vissza: részben jelentős változások történtek a kábítószer-probléma kezelésében érintett egyes részterületeken, illetve ezek feltételrendszerében, negatív irányú elmozdulás történt az egyes szerhasználati tendenciákban, valamint az elmúlt években jelentősen átalakult a kábítószerpiac a kínált szereket és azok terjesztését tekintve is.

Az új pszichoaktív anyagok, az úgynevezett dizájnerdrogok elterjedése nemcsak a szerhasználati mintázatot rendezte át, de komoly kihívás elé állította a kormányzatot és a kábítószerkérdéssel foglalkozó szakembereket is. Itt kell azt is megemlíteni, hogy ezeknek a hatásait igazából nem is lehet még mindig felmérni, hiszen napról napra változnak, vagyis el kell mondani, hogy a mai fiatalokon szinte emberkísérleteket végeznek. A rendelkezésre álló adatok alapján a szerfogyasztás egyre fiatalabb életkorban jelentkezik. A problémás fiatalok, kábítószer-fogyasztók száma növekedik, tehát ez azt jelenti, hogy ma már a 14 éves fiatalok az első használók, e kor körül, és a 15-16 évesek már azt vallják körülbelül 30-33 százalékban, hogy használták valamelyik szert. A droghasználatban a klasszikus szerek mellett megjelentek a szintetikus szerek, azon belül az új pszichoaktív anyagok.

A 2011-es ESPAD-felmérés alapján a tiltott szereket valahol használók aránya először haladta meg az európai átlagot. A gyógyszerek alkohollal történő együttes fogyasztása Magyarországon kiemelkedően magas, kétszerese az európai átlagnak. Az új pszichoaktív szereket használók megjelenése az ellátórendszer számára új kihívást jelent. Ugyanakkor a kezelésbe kerülők jelentős része továbbra is kannabiszt és stimulánst használó.

A kormány által benyújtott határozati javaslat egy középtávú stratégia, amely a 2013 és '20 közötti időszakra - húsz-húsz, most már csak így mondjuk, mióta a magyar ifjúság 2020-as dokumentuma is elkészült ugyanerre a nyolcéves időszakra -, tehát nyolc évre állapít meg célkitűzéseket olyan módon, hogy az azok megvalósításához szükséges konkrét feladatok rövid távú tervezést lehetővé tevő szakmapolitikai programok keretében kerülnek majd részletes kifejtésre. Az új nemzeti stratégiában megfogalmazott fő cél az illegális és a visszaélésszerű legális szerhasználat visszaszorítása célzott, közösségi alapú beavatkozások segítségével. Mindezek elérésében az eddigieknél nagyobb szerepet kap a megelőzési tevékenység, valamint a családok és a helyi közösségek bevonása, megerősítése, akik számára védő szerepet szán a stratégia.

A nemzeti drogellenes stratégia alappillére a drogok nélküli életmodell elterjesztése, ösztönzi az egészséges alapértékeket közvetítő, közösségerősítő szemléletmód népszerűsítését, a kezelés, ellátás szempontjából a felépülés-központú megközelítés megerősítését és a szenvedélybetegek reintegrációját. Az új nemzeti drogellenes stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat elfogadása nagyon fontos, hiszen a rövid távú tervezést szolgáló szakpolitikai program tervezése csak ezután kezdődhet meg. A közelmúltban történt, új pszichoaktív szerek használatához köthető sajnálatos halálesetek szintén a stratégia elfogadását segítik. Itt kell azt is elmondani: valójában a stratégia értékrendet, irányokat szab meg, mint ahogy a magyar ifjúság 2020-as stratégia is. Ezek után ennek elfogadása szükséges ahhoz, hogy valójában a konkrét cselekvési terveket elkészítsék, amire a következő három hónap időt biztosít.

Elhangzott az is már, hogy Magyarország már nem csak tranzitország, célországgá váltunk. A legfontosabb dolgunk elsősorban a fiatalok védelme, bár mint tudjunk, nemcsak 1958-tól, jómagam is 1993-ban egy országos tudományos diákköri konferencián a magyar droghelyzetről írtam néhány diáktársammal dokumentumot "A fehér halál foglyai" címmel, amellyel annak idején, '93-ban Zsámbékon meg is nyertük az OTDK-t. A mostani stratégiának a főbb alappillérei a prevenció, az ártalomcsökkentés, a kínálatcsökkentés. Fontos elmondani az alappilléreknél, hogy a prevenció, a megelőzés erősítése, a felépülés-központú kezelés mellett kiemelten fontos a családok és közösségek megerősítése, hiszen ezeket a pozitív értékeket, kortárscsoportokat, sportolni, szórakozni és élni vágyást biztosítanunk kell a pozitív értékek mellett, és ehhez nem szükséges a drog.

Fontos azt is elmondani, sokszor volt itt szó a költségvetésről, az albizottságban ezt is átbeszéltük, és el kell mondani, hogy nemcsak a 350 millió az, ami az idei költségvetésben van, hiszen ennél sokkal több pénz van elsősorban a drogmegelőzési intézet fenntartására és ezzel kapcsolatos szakmai munkára, EU-s forrásokról beszélhetünk, az utcai szociális munkások költségeire, illetve a szenvedélybeteg-intézetek finanszírozására is.

(11.50)

Tehát ezek az összegek is összeadódnak, de azt gondolom, ennél sokkal fontosabb, amiről beszélünk, a prevenció megerősítése, és bizony nagyon sok tételt ide lehet venni, amely a drogprevenciót segíti. Nincs kemény és nincs könnyű drog, egyszerűen csak kábítószer van, és amint említettem is, ezeknek a dizájnerdrogoknak a napi változásait nem is lehet ismerni, folyamatosan emberkísérletek vannak.

Az új nemzeti stratégiában megfogalmazott fő cél, tehát az illegális és a visszaélésszerű legális szerhasználat visszaszorítása célzott, közösségi alapú beavatkozások segítségével történik. Mindezek elérésében az eddigieknél lényegesen nagyobb szerepet kap a megelőzési tevékenység, valamint a családok és a helyi közösségek bevonása, megerősítése. Amint említettem már részben, a nemzeti drogellenes stratégia alappillérei tehát a következők: a drogok nélküli életmód elterjesztése, az egészséget alapértékként közvetítő közösségerősítő szemléletmód támogatása, a kezelés, ellátás szempontjából a felépülés-központú megközelítés megerősítése, a szenvedélybetegek reintegrációja.

Az új stratégia fő célja a korábbiaktól eltérő drogpolitikai elvek és célok meghatározása mellett tehát a kereslet- és kínálatcsökkentés hatásos érvényesítése. A stratégia ezért a szerhasználat megelőzésére és minimalizálására, az egyéni, társadalmi kockázatok és károk jelentős csökkentésére, valamint a bűnmegelőzési és bűnüldözési beavatkozások széles körű alkalmazására helyezi a hangsúlyt. A nemzeti drogellenes stratégia alappillére tehát a drogok nélküli életmód elterjesztése, amely ösztönzi az egészséget alapértékként közvetítő közösségerősítő szemléletmód népszerűsítését. Mindezek elérésében az új stratégia az eddigieknél lényegesen nagyobb szerepet szán a családoknak és a helyi közösségeknek.

Radikálisan új szemlélet szükséges, amit a magyar kormány a kábítószer-probléma visszaszorítására fordít, és ennek érdekében az elkészített nemzeti drogellenes stratégiával nem csupán a drogfogyasztókhoz szól, helyette a teljes magyar társadalom számára fogalmazza meg a stratégiai irányelveket. Az új stratégia a józanság kultúráját kívánja elterjeszteni, s közben sürgeti a bűnmegelőzési, bűnüldözési eszközök határozott alkalmazását. A dokumentum a célcsoportokhoz igazítottan a teljes magyar társadalom megszólítása érdekében különböző főbb üzeneteket is megfogalmaz. A társadalom tagjai számára egyértelmű üzenetet közvetít arra vonatkozóan, hogy a kormány elkötelezett a kábítószer-probléma visszaszorítása mellett, és ehhez átfogó és hatékony eszközökkel rendelkezik.

A kábítószer-használatot elutasítóknak megerősítést ad, hogy jó úton járnak, tudnak és képviselnek valamit, amit érdemes más fiataloknak is továbbadni. Felhívja a szakmai közösségek és a segítő hivatások művelőinek a figyelmét arra, hogy markáns szerepük van a stratégia megvalósításában. A kábítószereket kipróbálóknak egyértelműen jelzi, hogy a szerhasználattal kockázatot vállalnak, árthatnak maguknak és környezetüknek is. A függőknél rávilágít arra, hogy felépülésük lehetséges, vannak olyan programok, kezdeményezések, a józanság értékét vállaló és hirdető közösségek, amelyek segítségével életük alakulását alapvetően megváltoztathatják.

Az egyéneknek és a helyi közösségeknek azt üzeni, hogy mindenki felelős a vele együtt, illetve a környezetében élő személyek sorsának alakulásáért. Magyarországon az amfetaminok fogyasztása az elmúlt négy év alatt közel 50 százalékkal megnőtt. Emelkedett a cannabishasználat is. Korcsoportok és nemek szerinti bontásban különösen a 11. évfolyamra járó fiúk esetében ad komoly aggodalomra okot az, hogy már 38,4 százalékos az illegális szerhasználat gyakorisága. A 9-11. évfolyamos fiúk körében a mindennapos cannabisfogyasztók aránya is növekvő tendenciát mutat. Feltételezhető, hogy az első kipróbálás időpontja, mint említettem, a 14 éves vagy annál fiatalabb kor, életkor felé tolódott. E tendenciák visszafordítása, megváltoztatása mindannyiunk közös feladata.

Azt kell mondanom ifjúságpolitikusként is, hogy az ifjúságra vigyáznunk szükséges mindannyiunknak. Az ifjúság a jövőnk, a nemzetünk jövője. Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy támogassák a kormány által benyújtott határozati javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Hárman jelentkeztek kettőperces reagálásra. Elsőként Szilágyi László független képviselőnek adom meg a szót.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, korábban kellett volna gombot nyomnom, még az előbb. Nem Kapus képviselő úr felszólalásához akarok hozzászólni, bár ahhoz is lenne mit, és biztos, a vita további folyamán lesz is rá alkalom.

Azt szeretném elmondani, hogy több felszólalónál meg hozzászólónál volt egy olyan gondolat, hogy ez a fiatalok problémája és a szociálisan lecsúszott társadalmi csoportok problémája. Nagyrészt igen, de ne feledkezzünk meg arról, hogy nem csak ezekben a körökben van drogfogyasztás. Ne feledkezzünk meg arról, hogy bizony a jólét bizonyos szintjén is meg a társadalmi ranglétra egyéb szintjén is van nagyon markáns drogfogyasztás a sztárszínésztől a sztármenedzseren keresztül a közéleti személyiségekig, és ne adj' Isten, a politikusokig. Kezelni kell ezt a problémát, és teljesen más gyökerű, más természetű és más módon kell ehhez hozzáállni.

Nem tudom, Gaal Gergely képviselő úr szakmai fogyatékosságból vagy pedig politikai indíttatásból keverte itt a liberalizációt a legalizációval, meg az alkalmi szerfogyasztást a függőséggel. Remélem, hogy nem szakmai indíttatások vannak mögötte. Itt a szenvedélyfüggő kifejezést használta, amit hirtelen nem is tudok hova tenni. Szerintem nagyon fontos vita lenne ezeket fölvetni, nem mi fogjuk ezt megtenni, ez a stratégia sem veti föl, szerintem helyesen. A mai magyar társadalom személyes véleményem szerint nem érett még arra, hogy ezeket a kérdéseket felvessük. A liberalizációt igen, a legalizációt nem feltétlenül, de nem kellene ezt a két kifejezést összekeverni, mert nagyon téves következtetésekre jutunk.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Megadom a szót szintén kettő percben Iván László képviselő úrnak, Fidesz.

PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Meg kell mondjam, hogy az ifjúság részéről elhangzottak számomra rendkívül biztatóak, és a stratégiánknak, az eddigi összes gondolkodásunknak a megvalósítása és megvalósíthatósága pontosan a nemzedékek között működő láncon múlik. Itt nem arról van szó, hogy az ifjúság csak ezt látja, az idősebbek csak azt látják; a kettő nélkül, a folyamat nélkül nem megy a konstruktív és a kreatív fejlődése a társadalmaknak.

Egy dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Évtizedeken keresztül foglalkoztam vele, ez az úgynevezett valakihez, valamihez, valahová tartozás. Ez egy alapvető szociálpszichológiai, szociálpszichiátriai kérdés, és ennek a világnak a jellegzetessége tendenciájában, a jellegzetességek hordalékával együtt éppen az, hogy ez a valakihez, valamihez, valahova tartozás bomlott föl, forgácsolódott szét, és az összetartó ereje nem működött az emberiségnek. 7 milliárd ember, 10 milliárd kiló agyvelő nem tudta megvalósítani eddig. És ami a legfontosabb, hogy miközöttünk is, és a mindennapi életben is ezt lehet látni, valahova szeretne mindig valaki tartozni, valamihez.

Ezért a motiváció, amit az ifjúság részéről jól megfogalmazott Kapus Krisztián, a motiváció döntő kérdés: mit miért és hogyan? Ebben lehetnek pénzügyi meg gazdasági alapvető kérdések, de a lényege ennek az egész folyamatnak, ennek az integráció-dezintegrációnak, amiben a világ szenved, Magyarországra is lecsapott, és mindenkire lecsap, csak attól függ, hogy milyen az állaga, milyen a tűrőképessége, milyen a védettsége, milyen az edzettsége. És mindaz a törekvés, amit itt a programban látunk, éppen ezt próbálja erősíteni a sporttól kezdve a fizikális erőn keresztül a mindennapi lelkierő társas világáig.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló szintén kettő percben Pál Béla, az MSZP képviselője.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Kapus Krisztián felé:) Tisztelt Képviselőtársam! Nagyon szépen köszönöm, hogy megemlített hozzászólásában, mert hiszen mindig, ha egy másik képviselőtársa idézi az embert, az nagy tisztesség. Azonban arra szeretném kérni, mivel itt vannak a tegnapi bizottsági ülésen készített jegyzeteim is, hogy ha idéz, akkor azt pontosan tegye, mert ennek gyakran ellensége az azóta eltelt idő, segítőtársa lehet ebben viszont a jegyzőkönyv, amely a bizottsági ülésről elkészül.

Hiszen azt az érzetet keltette, mintha én a bizottság ülésén azt mondtam volna, hogy a szívünk mélyén egyetértünk, azonban... Gondolja tovább a dolgot, nem ez történt. Az történt, hogy ön használta azt a kifejezést, mivel szemben ültünk, hogy nem politikai kérdés a drogstratégia, és én arra hivatkoztam vissza, hogy egyetértek Kapus Krisztián képviselőtársammal abban, hogy nem politikai kérdés a drogellenes stratégia, emlékezzen rá, és úgy folytattam, hogy annál is inkább furcsának tartom azt, hogy az elmúlt három évben ezzel a kormány nemigen foglalkozott, illetve amit foglalkozott, az az, hogy megakadályozta a kábítószerügyi bizottság létrehozását, vagy az, hogy lecsökkentette a megelőzésre szánt forrásokat, és az, hogy az érvényben lévő stratégiával semmiképpen nem foglalkozott, nem azt erősítette, hogy nem politikai kérdés.

(12.00)

Egyébként nemcsak a szívünk mélyén értünk egyet ezzel, hogy nem politikai kérdés, hanem teljes egészében. De akkor természetesen ezt várnánk el önöktől is. És azért nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, mert eddig önök ezt politikai kérdésként kezelték. Most mi nem ellenezzük, tartózkodunk annak a felelősségnek a tudatában, hogy mindannyiunknak megvan ebben a felelőssége. És azért, hogy rajta, valósítsák meg önök most, amit jónak tartanak, és legyenek ebben eredményesek, annál is inkább, mivel az általunk készített drogellenes stratégiából számos pontot átvettek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalók köréhez, és megadom a szót Vágó Gábornak, az LMP képviselőjének.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Miért is van szükség erre a stratégiára? Azért van véleményem szerint szükség rá, hogy a politikum mutasson egy olyan utat a szakmának, amelyben a szakma biztonságban tudja érezni magát, és el tudja végezni a feladatát. A politikum tűzzön ki reális célokat, olyan célokat, és adjon mellé olyan támogatást és olyan keretrendszert, amelyben a szakma biztonságosan tud dolgozni.

Most úgy tűnik, hogy ezeket a feltételeket nem feltétlenül tudja teljesíteni ez a drogstratégia. Hiszen 2009-ben járt le az a drogstratégiai program, amely mindeddig az egyetlen volt, amelyik a teljes tervezett ciklusát ki tudta tölteni. Ezt 2000-ben fogadta el az akkori Orbán-kormány. És, mint már volt erről egy hosszabb polémia, mindenki megemlékezett róla, de nem szabad szó nélkül hagyni, hogy három évig a szakma politikai iránymutatás nélkül maradt, úgymond politikai támasz nélkül maradt. És amennyiben nem volt ilyen stratégia, nehezen tudták a szakmai szervezetek is saját pályázati anyagaik megírása során, saját munkájuk hosszú távú tervezése során azt is, hogy merre van előre. Tehát mindenféleképpen hibája ennek az anyagnak, hogy nem három évvel ezelőtt készült el.

Itt fölvetődött a vitában, hogy semmi nem történt ebben az ügyben az elmúlt három esztendőben. Azért két dolog igenis történt itt, a tisztelt Házban. Az egyik az, hogy a Fidesz nem támogatta azt az eseti bizottságot, amely a szakmai szervezetek kérésére is kívánt volna létrejönni. Ez a lépés nem történt meg. Pontosan ezen politikai keretrendszer biztosítása miatt kellett volna ez az eseti bizottság. Másrészről azért történt egy dolog, azon undorító szerek betiltására vonatkozóan azért történt előrelépés, amit dizájnerdrogoknak neveznek. Tehát arra, hogy a különböző vegyületek módosítása által már más hatóanyagokról van szó, még ha nem is idejében, de azért lépett a politika.

El kell azért mondani, hogy itt 2011-ben volt egy kísérlet a kormányzat részéről egy új drogstratégia kialakítására, amely teljes egészében nem találkozott a szakmai szervezetek véleményével. Annak csak örülni tudunk, hogy abból kihátráltak, és inkább építettek az előző, a 2009-ben mindenki által elfogadott drogstratégiára. De hogy mik a legnagyobb problémák ezzel a stratégiai anyaggal? Egyrészről nem foglalkozik a Magyarországon leginkább elterjedt droggal, az alkohollal. Hiszen addiktológiai szempontból, Iván László professzor is bólogat, a drogba tartozik ugyanúgy a kávé, az alkohol és a cigaretta is. Tehát ha ezt az anyagot kábítószer-ellenes stratégiának hívnák, akkor megállná a helyét szakmai szinten, de így, hogy drogellenes stratégiának hívják, eléggé problematikus. Hiszen ha megnézzük azt, és itt van a stratégiai anyagban, hogy 14-en haltak meg kábítószer okozta problémákban az elmúlt évben, azt hiszem, 2012-ben, és minden emberélet sok, de ha megnézzük, minden ötödik magyar haláleset összefüggésben van az alkoholfogyasztással.

Ezen stratégia csak egyetlenegy esetben tér ki erre a problémára, a függőség rendszerének elterjedése kapcsán. Ez igenis problematikus. Ha nem reflektál a politika arra, hogy legális, sőt teljes mértékben liberalizált az egyik legkeményebb drog, az alkohol, akkor nagyon nehéz lesz úgy reflektálni egyéb pszichoaktív szerek elterjedésére is, amelyeknek a végét nem is lehet látni. Ezért azt gondolom, ha amennyiben az alkohol problematikáját is ugyanezen stratégiai anyagba belevennék, akkor megállná a helyét maga a cím is. De ennek hiányában nevezzék át ezt kábítószer-ellenes stratégiának.

Másrészről, többször megemlíti az új pszichoaktív szerek elterjedését, ezeknek a női néven emlegetett Ica, Kati... - nem is tudom, hogy hívják ezeket a szereket, de választ nem ad arra a súlyos folyamatra, amely kapcsán azért itt megemlítődtek a vitában is a halálesetek. Amikor már az addiktológus mondja azt, hogy a régi szép időkben legalább tudtuk, hogy mik voltak azok a szerek, amelyeket magukba vettek a fiatalok, most pedig a legnagyobb probléma az, hogy még fogalmuk sincs arról, milyen hatásuk van az egyes szereknek, amikkel találkoznak az illető, akut esetben élet-halál küszöbén lévő ember vérében, akkor nagyon nagy a probléma. Tehát igazából ezekre a kérdésekre, habár fölveti, a stratégia nem ad választ. Ennek hiányában igazából stratégiáról nem is tudunk beszélni, csak egy problémahalmazról.

A másik probléma, hogy 2020-ra drogmentes övezet legyen Magyarország, olyan dolog, mintha azt mondaná a kormányzat, hogy 2020-ra jöjjön el a teljes foglalkoztatottság az országban. Ez egy szép cél, egyet lehet vele érteni, hogy 2020-ban mindenkinek legyen munkája. De azért látjuk, hogy sokkal nagyobb társadalmi és gazdasági akadályok vannak előttünk, mint hogy ez egy valós és reális cél legyen. Ha a stratégia célja az, hogy a szakmának egy keretrendszert adjon, akkor ez a célfölvetés alapvetően a szakma munkáját inkább nehezíti, mintsem azt támogatni tudja.

És még egy, a szakma működését nehezítő célról szeretnék azért beszélni, hogy hiányzik a költségvetési tábla ezen stratégiából. Míg az előző stratégiai anyagban volt költségvetési tábla, voltak mellérendelt források, ez most ebben nincsen benne. Leírnak szavakat, leírnak hatalmas elképzeléseket, de emellé az eszközt, hogy hogyan lehetne elérni, nem adják meg. Itt beszéltek arról képviselőtársaim, hogy 2010-hez képest harmadával csökkent a drogmegelőzésre és a prevencióra fordítandó összeg. Ennél durvább számok is vannak, képviselőtársak: 2004 óta 93 százalékkal csökkent az erre a területre fordítandó költségvetési támogatás, ha reálértéken számoljuk. Hiszen akkor 3,5 milliárd forint volt, mai áron, reálértéken számolva ez ma 310 millió. Tehát 7 százalék áll rendelkezésre. Alacsonyabb volt a célkitűzés, az ártalomcsökkentésre és a prohibícióra volt téve a hangsúly, 3,15 milliárd forint, most a magasban vannak a célok, a teljes drogmentes övezet, és 7 százalék a forrás. Tehát ha a célokat arányosítjuk az eszközökhöz, akkor egy valódi stratégiáról tudunk beszélni, de ha a célok az egekben vannak, az eszközök meg a padlón, akkor egy vágyálompapírról tudunk csupán csak beszélni.

És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amiről szeretnék egy kicsit hosszabban beszélni, ez pedig az ártalomcsökkentés kérdésköre. Igenis megemlíti az ártalomcsökkentést ez a drogstratégia, de akkor beszélhetünk ártalomcsökkentésről, és akkor gondolhatják önök is, tisztelt fideszes képviselőtársaim komolyan az ártalomcsökkentést, ha a mindennapi cselekvések során is, akár polgármesterként, akár középszintű pártvezetőként ezt bizonyítani tudják. De azt az aljas pofátlanságot, amit Kocsis Máté polgármester vezetésével a VIII. kerületi fideszes közgyűlés testületi többsége elvégzett akkor, amikor a Kék Pontot bezáratta, ártalomcsökkentés területén ezt a pofátlanságot nem lehet überelni, tisztelt képviselőtársaim.

(12.10)

Tisztában vannak önök azzal, hogy azzal érvelt a fideszes többség, hogy sokkal ártalmasabb az a kerület lakói számára, hogy eldobált tűk vannak a kerületben, mint az, ha magát a tűcsereprogramot végző Kék Pont Alapítvány biztonságos keretek között tudja tartani ezen problémahalmazt? Erre mi volt a Fidesz válasza? Becsukni az alapítványt, mert ha eltöröljük ezt a problémát, kitoloncoljuk a kerületből, akkor nem is lesz ez a probléma.

Na már most, itt nem csupán a droghasználat kérdéséről van szó ezzel, hanem nagyon magas járványügyi kockázatai is vannak, ha ezekre az ártalomcsökkentési programokra nem jut elég pénz és nincs politikai akarat. Benne lehet az ártalomcsökkentés ebben a stratégiában, amit továbbra is csak egy vágyálompapírnak tartok, de ha az ártalomcsökkentésről papolnak és beszélnek, miközben bezárják a Kék Pontot, miközben bezárják azokat a civil szervezetek által működtetett helyeket, ahol valóban ártalomcsökkentési tevékenység folyik, akkor nem tudom, hogy mit akarnak elérni. Mert megint van egy vágyálom, és megint vannak a tettek, és megint van a valóság, ami szöges ellentétben áll egymással.

Tehát nem tudom, államtitkár úrnak van-e ráhatása ezekre a folyamatokra, de ha van, akkor kérem szépen, beszéljen Kocsis Máté képviselőtársával, hogy ha az ártalomcsökkentéssel foglalkozó civil szervezeteket kiebrudalják és megszüntetik a működésük alapfeltételeit, akkor nem fogják végrehajtani azt a stratégiai anyagot, amit most el akarnak fogadtatni. Teljesen abszurd a kormányzat ezen vélekedése és a cselekvése közötti hatalmas ellentét!

Szeretnék még kitérni egy olyan kérdéskörre, ami a megelőzés kapcsán eléggé erősen szembe tűnik. A stratégiai anyag, ahogy Kapus képviselőtársam is említette, a családokra alapoz a megelőzés szempontjából. De az egész addiktológiai szakma arra hívja föl a figyelmet, hogy nem a családok az elsődleges véleményformáló csoport a fiatalok számára, hanem a kortárs közösség.

Tehát ha a stratégiában inkább a kortárs közösségek biztonságos és kulturált szórakozására tennék a hangsúlyt, akkor valóban célirányos volna ez a stratégia. De azt tapasztalni, hogy ahelyett, hogy a kortárs közösségek azon szerepét erősítené, amely valóban a fiatalok tudatformálására nagy hatással van, és mondjuk, ifjúsági közösségi tereket támogatnának, vagy olyan biztonságos és alacsonyküszöbű helyeket, ahova a fiatalok kulturált körülmények között be tudnak menni szórakozni vagy akár csak sportolni, pingpongozni - tehát ifjúságsegítők munkája mellett tudják a szabad idejüket eltölteni -, és mint említettem az előző felszólalásomban, csupán a fiatalok 6 százaléka nevezi meg törzshelyeként az ilyen helyeket, akkor valóban elérhető lenne akár az a cél is, amit önök kitűznek maguk elé.

De úgy tűnik, hogy valamiért a kormányzat megint egy régebbi megközelítési módot alkalmaz, ez pedig a családokra való alapozás. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ifjúsági közösségek formáló ereje jóval erősebb, mint a családoké. Ezért jó volna, ha a stratégia a kortárs közösségeket célozná meg.

A kábítószer-fogyasztás szabályozása kapcsán is fölmerültek kérdések itt a vitában, hogy Európa legszigorúbb drogtörvényével bír Magyarország, miközben mindenhol máshol a liberalizáció folyik. Csak szeretném Gaal képviselőtársamnak elmondani, hogy a liberalizáció nem feltétlenül jelent legalizációt. Tehát például a mai napon a szlovák parlament tárgyalja azt a törvényt, hogy a marihuána és egyéb könnyű drogok fogyasztása dekriminalizált legyen, tehát szabálysértési esetnek minősüljön, így ne kerülhessen senki se börtönbe csupán fogyasztásért.

Ez ugyanúgy a liberalizáció folyamata, de nem legalizáció. Nem azt jelenti, hogy bárhol meg lehet venni a marihuanát. Ez is nagy problémája magának a stratégiának, hogy egy olyan régimódi megközelítést képvisel, aminek igenis az Amerikai Egyesült Államok volt az élharcosa, ez a háború a drogok ellen. Na már most, ez azt hozta magával, hogy a drogkartellek Mexikóban megerősödtek.

Tehát egyrészről ha az állam a teljes tiltás mellett van, az antagonisztikus módon, de tényleg a bűnözést erősíti a másik oldalon. Nem feltétlenül ott helyben, azon területen, de mindenféleképpen a bűnözői csoportok felé tereli ezen fogyasztó fiatalokat.

A másik szempontból azt gondolom, és az LMP is a dekriminalizáció pártján van, tehát hogy a fogyasztókat nem börtönbe kell dugni, hanem ártalomcsökkentéssel, illetve megelőzéssel kell ehhez a problémához viszonyulni, és nem feltétlen a tiltás az egyetlen megoldás.

Egy percet még kérnék, köszönöm.

ELNÖK: Igen, meghosszabbítom egy perccel a felszólalási időt.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): A teljes tiltás csupán azt hozza magával, hogy láthatatlanabb lesz a probléma, és jóval nehezebben utolérhető a szociális segítő rendszer számára.

Összességében azt gondoljuk, hogy ha egy valódi stratégiai anyagot és egy drogellenes stratégiai anyagot akarna elfogadni ez a parlament, akkor kitérne a leginkább elterjedt drogra, az alkoholra is, akkor valójában tenne érdemi költségvetési forrásokat a stratégia elfogadása tekintetében, illetve azt gondoljuk, hogy a törvényi szabályozás, tehát a büntethetőség érdemben - és ezt nemcsak mi gondoljuk, hanem az addiktológiai szakma is ezt mondja - nem befolyásolja a szerhasználat elterjedését.

Tehát így, ebben a formában nem tudjuk támogatni, de amennyiben akár átnevezik kábítószer-ellenes stratégiára, akár akkor, ha költségvetési támogatást adnak rá, akár akkor, ha a kortárscsoportokat teszik első helyre a segítség tekintetében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor támogatni is tudnánk majd.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden visszatérjek képviselő úr egy mondatára, mielőtt szó érné a ház elejét félreértésből, mert láttam, hogy egyes képviselők elégedetlen morajlással fogadták a mondatát, ami tartalmilag valahogy úgy hangzott, hogy elterjedt egyes drogoknak hülye, női nevekkel, mint Kati, Ica, azonosítása.

Tehát nyilván itt arról van szó, ahogy a képviselő úr szavát használom (Vágó Gábor: Igen.), hogy hülyeségnek és érthetetlennek tekinti, hogy ilyen drogokat női névvel azonosítanak. Nem pedig arról beszélt, hogy bizonyos női neveket hülyének tart. Ez különösen fájna, mert köztük a feleségem neve is ott van, de nyilván nem erről volt szó. (Derültség, taps.)

Kettőperces reagálásra megadom a szót Mátrai Mártának, a Fidesz képviselőjének.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak ezt kell megmagyaráznia Vágó Gábornak, hanem azt is, hogy azt mondta, hogy a "család mint régebbi mód" - idézőjel bezárva, így emlegette. Azt gondolom, hogy a családokra való alapozás az egyik legfontosabb pillére a magyar társadalomnak, hiszen annak van elsősorban összetartó ereje.

Én nagyon csodálkozom, hogy gyakorlatilag mind az LMP, mind pedig az MSZP azon siránkozik, hogy miért kell ilyen szigorú drogstratégiát letenni az Országgyűlés asztalára. Azt is szemünkre vetették, hogy három éven keresztül nem történt semmi. Ez nem igaz, hiszen a jogalkotási programunkat ha figyelemmel kísérték, az alaptörvény megalkotása, azonkívül a 2012. évi C. törvény, amely 2013. július 1-jén lépett hatályba, ez a büntető törvénykönyv, igenis szigorúan rendezni kívánja mind a kereskedelmet, hiszen a kereskedelmi fogyasztókat, illetőleg a kereskedelemben részt vevőket pontosan a fordított bizonyítási eljárással veszi még szigorúbb büntetés alá, azonkívül kiemelten az internetes kereskedelmet is, amire külön nemcsak a büntető törvénykönyv, hanem a büntetőeljárási törvény is szigorú szabályokat állapít meg. Tehát mind az ideiglenes felfüggesztés az adathozzáféréshez, mind pedig a végleges eltiltást tartalmazza a büntető törvénykönyv, tehát ezeket össze kell olvasni képviselőtársaim, akkor talán előrébb jutnak.

Azt gondolom, hogy ezek a megállapítások, amelyek itt elhangzottak, rendkívül méltatlanok. Volt egy olyan felvetés, amely felsorolta a drogfogyasztók körét, felsorolta az idősebb korosztályt, a felnőtteket, felsorolta a gyerekeket, tehát ha a felnőttekről vezetjük vissza, akkor még inkább szükséges az, hogy ez a drogtörvény, drogstratégia és ennek a vonatkozó szabályai megszülessenek. Azonkívül felvetődik a kérdés, képviselőtársaim, hogy ha valaki megkérdőjelezi azt, hogy a család milyen fontos szerepet játszhat egy gyermek életében, akkor azt gondolom, elég sajnálatos dolog, hogy ez a parlamentben előfordulhat.

(12.20)

De azonkívül azt is fel kell vetni, hogy egy gyereknek honnan van pénze arra (Az elnök csenget.), hogy meg tudja vásárolni akár a legcsekélyebb mennyiséget is, ami a drogfogyasztás körébe tartozik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Vágó Gábor képviselő úr válasza következik.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Először is megköszönöm a házelnök úrnak, valóban így értettem, jól értelmezte a mondanivalómat. Másrészről...

ELNÖK: Csak ülésvezető elnök. Kövér László úr pozíciója a házelnök.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): A házalelnök úrnak, elnézést. (Derültség.)

Másrészről Mátrai Márta képviselő asszonynak szeretném azt elmondani, hogy nagyon fontos azt belátni, hogy a 14-18 éves korosztály - sajnos csupán erre a korosztályra alapoz a méréseiben ez a drogstratégia, tehát arra, hogy az idősebbek körében milyen a relevancia, ki sem tér - számára a kortárs csoport szocializációs mértéke sokkal, de sokkal magasabb, mint családé. Én magam úgy gondolom, hogy a család az alapvető társadalmi egység, ez tényleg így van pontosan, gyermekkorban a szocializációs minták leginkább a családon keresztül terjednek el. Viszont van egy olyan életkor, a serdülők, fiatalok, ifjúság - nevezzük őket bárhogyan -, amikor ez egy kicsit változik, és a kortárs csoport szerepe jóval inkább erősödik. Mivel ezen stratégia szinte és kizárólag erre a korcsoportra céloz, ezért mertem azt mondani, hogy itt a kortárs csoportnak elsődlegesnek kellene lennie.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót szintén kettő percben Szalay Péternek, a Fidesz képviselőjének.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Reflektálni szeretnék néhány dologra, amit Vágó képviselőtársam mondott, elsősorban arra, hogy a legkeményebb drognak nevezte az alkoholt. Úgy érzem, ha a dolgokat a fogalmi részéről nézzük, akkor vannak élvezeti szerek, amelyek közé besorolható az alkohol, a cigaretta, a drogok, de én nem sorolnám a drogok közé az alkoholt. Szerintem egész másról van szó. Ha csak a használatot tekintve végignézzük azt, hogy alkoholt mértékkel fogyasztani lehet - gondolok egy pohár vörösborra -, óvnám a képviselőtársaimat attól, nagyon veszélyes lenne azt mondani, hogy ehhez hasonlóak a drogok. Ez a nézet manapság felbukkan már politikai pártokban is, hogy az enyhe drogok fogyasztása megengedhető, mondjuk úgy, mint a vörösboré, míg az erősebb drogok fogyasztása tiltandó, tehát a több alkohol fogyasztása. Igen óvnám magunkat attól, hogy összekeverjük a kettőt. Egészen másról van szó.

A másik pedig a Kék Ponttal kapcsolatos észrevétel. Úgy érzem, a Kék Pont egy kerületi ügy. Nem helyes, ha iderángatjuk hajánál fogva ezt a dolgot, ezt a Kék Pontot. Nyilván a kerületi képviselő-testület és a polgármester okkal gondolta, hogy amennyiben a Kék Pont nem tartotta be azt a szerződést, amit kötöttek, a szerződés pontjait, akkor joggal szüntetik meg. De nem szüntetik meg, tehát ez megint egy demagógia, megszüntetésről szó sincs. Legjobb tudomásom szerint január 1-jéig működik a Kék Pont, és addig nyilván meg fogja oldani a kerületi képviselő-testület és a polgármester, hogy megfelelő, ezt helyettesítő eljárást vagy szervezetet találjanak, amely a küzdelmet ugyanúgy folytatja a drogok ellen, mint a Kék Pont folytatta volna, ha betartja a szerződés pontjait.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő felszólaló e vitarészben Pál Tibor, az MSZP képviselője, kettő percben.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttem felszólalók kapcsán összességében a hitelesség kérdésével szeretnék egy kicsit két percben foglalkozni. A család vagy kortárs csoport kérdésében, azt gondolom, hogy a kettő együtt van jelen, de azért az nagyon fontos - pont az előttem felszólalók elmondták -, hogy a 13-14-15 éves kor az, amikor először elkezdenek valamifajta drogot vagy tudatmódosító szereket használni a gyerekek. Ez pont az az életkor, amikor leválnak a családról, és a kortárs csoportoknak nagyobb a befolyásuk az adott személy cselekedetére, magatartására, mint a családnak. Ez nem azt jelenti, hogy a családnak ebben nincs szerepe, csak jelzem, hogy ez egy általános folyamat, mindannyian tudjuk, és erről lehet nagyon sokat olvasni a szakirodalomban.

A másik kérdés pedig a Kék Pont kérdése. A stratégiában azt lehet olvasni, szerintem nagyon helyesen, hogy a politikának és a szakmának együtt kell működni, és ebben kiemelten ott van, hogy az önkormányzatokkal fokozottan kell ebben együttműködést kialakítani, hiszen nekik van szerepük, ők vannak az adott városban, az adott településen, vagy éppen az adott kerületben. Tehát a stratégia pont azt mondja, hogy ez a jó irány. Mindezek ellenére azt látjuk, hogy miközben itt azt mondja egy polgármester úr - egyébként a Fidesz-frakció szóvivője -, hogy ezt támogatni kell, mindeközben azt látjuk, hogy polgármesteri székében ennek az ellenkezőjét csinálja. Tényleg az a kérdés, hogy ha valaki így működik ebben a dologban, akkor mennyire hiteles az, amit most itt önök benyújtottak a parlament elé, ha csak egy ilyen elemet láttunk az elmúlt napokban.

Erre tényleg azt kell mondjam, hogy szakmailag dilettáns módon felmondanak egy olyan szerződést, ami 3 ezer ember számára jelentett valamilyen fajta menekülési útvonalat, jelentette azt, hogy volt kihez fordulni. Hiszen a család megerősítését itt sokszor elmondták, de tudjuk jól, hogy a családok esetében van, amikor fel sem ismerik azt, hogy a gyerekek már valamilyen drogot vagy valamilyen szert használnak, tehát kell valamilyen szakmai területet találni. Hogy ezt az együttműködést egy önkormányzat felmondta, ez szerintem felháborító.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Babák Mihály, a Fidesz képviselője, kettő percben.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ténylegesen arról van szó, hogy a XXI. század rákfenéje a drogfogyasztás és a deviancia e tekintetben. Úgy gondolom, nagyon fontos, amiről ma tárgyalunk, és azt is szeretném mellé tenni, hogy a mi felelősségünk, a felnőttek felelőssége elsősorban a jövő nemzedékkel kapcsolatosan, hogy mit és hogyan cselekszünk, és e tekintetben foglalkozni a diagnózissal és ezt követően a terápiával is.

Én úgy gondolom, a társadalmi instabilitás nagyon nagy mértékben befolyásolta az elmúlt húsz évben a droggal kapcsolatos társadalmi cselekvéseket, a fiatalok körében a vonzóságát is ennek a kérdésnek. Nagyon fontosnak vélem, hogy értékhiány, értékvesztés és értékváltás van sok tekintetben a társadalomban, a perspektíva hiánya, amelyről többen szóltak, és a liberális felfogás e tekintetben és ebben a dologban.

Méregről, gyilkos dologról van szó, és épp ezért, államtitkár úr, nagyon fontosnak vélem azon kormányzati célokat, amelyek a megelőzés oldaláról fogalmazódtak meg, mégpedig a megelőzés, a sport, a kultúra, az értékteremtés, az értékrend és a család stabilitásának helyreállítása. Úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban nem szabad és nem lehet kisstílűen fogalmazni, különböző praxisokat kifogásolni, mert mindenkinek helyben - legyen ez Budapest kerülete, vagy éppen egy kisváros, vagy egy falu - meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyek ott, helyben eredményesek és jók.

Ebben nagy szava van a helyi társadalomnak és a helyi közösségnek, épp ezért úgy gondolom, hogy az általános szabályok, az általános vélekedés és az intézkedések mellett helyben meg kell tudni fogalmazni, és nagyon sok embernek kell tenni annak érdekében, hogy ebben komoly eredményeket érjünk el.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy az eredményesség a mi felelősségünk, és aki ehhez támogatást nyújt és segít, annak én személy szerint is hálásan köszönöm a jövő érdekében.

Megtisztelő volt a figyelmük. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Az előterjesztő képviseletében kettő percben felszólalásra következik Simicskó István államtitkár úr.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A Kék Pont kérdésköre több ízben fölmerült. Szeretném önöket megnyugtatni, hogy a polgármester úrral egyeztető tárgyalásokat kezdtünk el, úgyhogy ezt a problémát meg fogjuk oldani.

Azonban ezen keresztül is hadd utaljak arra, ami pusztán önmagában a kábítószer-problémának, a drogfogyasztásnak az eddig eltelt időszakában látható volt bizonyos politikai hozzáállásoktól vezérelve, hogy csak a végpontot kezelték, és kevésbé helyezték a hangsúlyt a megelőző tevékenységre. Mi pontosan a megelőző tevékenységre helyezzük a hangsúlyt.

Azt hiszem, hogy amikor azon gondolkozunk... Vágó képviselő úrral keményen vitába szállnék, én azt hiszem, hogy valóban a közösségi terek erősítésére szükség van, de azért a család elsődlegességét szerintem ebben az esetben nem lehet megkérdőjelezni. A legeslegfontosabb a család. A gyermekek ott szerzik az első tapasztalatokat, az első benyomásokat. Nekünk, szülőknek is felelősségünk van abban, sőt nekünk van a legjobban felelősségünk abban, hogy a gyermekeink hogyan nőnek föl. Természetesen közösségbe járnak, óvodába járnak, iskolába járnak, sportolni járnak, és sok helyre elmennek, a barátokkal erre, arra, amarra. Egy biztos, hogy a közösségnek is nyilván van ráhatása. Ritkán értünk egyet Pál Tibor képviselő úrral, de ebben egyetértünk, mind a két területen fontos, hogy lépjünk. Én nem mondanám azt, hogy a családot le kell írni, a családnak igenis jövője van. Egyetlen olyan szervezeti egysége a társadalomnak, amely a legeslegfontosabb, és ez tartja össze a társadalmat; tehát a család szerepét szeretnénk erősíteni. Ezt tettük egyébként az elmúlt időszakban folyamatosan és ismételten.

(12.30)

És hogy nincsen forrás, majd erre külön ki fogok térni a végén, 2004-ben csatlakoztunk az Unióhoz. Számos olyan új forrás lehetősége nyílt meg, amivel élünk is, amit ebbe a rendszerbe behozunk pont azért, hogy a fiatalokat helyes útra tereljük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Vágó Sebestyénnek, a Jobbik képviselőjének. Ő nem az a Vágó képviselő úr, akihez az államtitkár úr az előző szavakat intézte.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a pontosítást, elnök úr, és köszönöm a szót. Ebbe a család-kortárs csoport polémiába szeretnék beszállni én is egy kicsit. Hogyha Ranschburg tanár úr szavait idézhetem, ő mondta azt, hogy rossz társaságba nem keveredik az ember, a rossz társaságot ő maga választja. És az alapján választja azt a rossz társaságot, hogy előtte a család milyen szocializációs alapot és milyen szocializációs közeget nyújtott a számára.

Én értem, hogy Vágó Gábor miről beszélt. Csak azok, amikről ő beszélt, ezek mesterségesen létrehozott kortárs csoportok, akár egy éjszakai pingpongozást, éjszakai sportot, bármit veszünk, vagy az iskolán belül kialakított kortárs csoportokat. Csak hogyha a megfelelő szocializációs alap nincs meg a családban, akkor az a fiatal ezeket a mesterségesen létrehozott kortárs csoportokat nem fogja választani, hanem azt a kortárs csoportot fogja választani, amelyik a szerhasználatba aztán a későbbiekben elképzelhetően beleviszi.

Tehát egy-két pozitívuma azért van ennek a stratégiának, bár azért kritizáljuk is, de azért tudjuk, hogy egy-két pozitívuma van. Az egyik az, hogy végre már hosszabb távon gondolkozik, és a legalapvetőbb alapjának a drogfogyasztás megelőzésében a családot veszi alapul. Pont ezért, mert a szocializációs folyamatok így épülnek egymásra, és ha a családban ez nincs meg, bármilyen jól működő, mesterségesen létrehozott kortárs csoportot alakíthatunk, nem fogunk eredményt elérni, mert pont a veszélyeztetett fiatalok nagy részét nem fogjuk megtalálni velük. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót két percben Szilágyi László független képviselőnek.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Éppen elment Mátrai képviselő asszony, biztos a bokros háznagyi teendői elszólították. Neki akartam mondani, hogy itt van a stratégia 20. oldalán, hogy a büntetőeljárások közül 87 százalék fogyasztói típusú bűncselekmény volt, és csak 12 százalék kereskedői típusú bűncselekmény. Ennyit erről a büntető dologról, tehát, hogy most kit kergetünk, a fogyasztót kergetjük vagy pedig a kereskedőt. Az utóbbit kellene, ebben abszolút egyetértünk, de a számok nem ezt mutatják.

Néhány bekezdéssel följebb, hogy 10 milliárd forintot fordít az állam droggal kapcsolatos kiadásra, ennyi van, és ennek a háromnegyede büntető igazságszolgáltatásra megy el. Akkor hol a prevenció, meg hol van az ártalomcsökkentés támogatása, meg hol van a sok civil szervezet támogatása? A 10 milliárd forintnak, ami szerintem önmagában is borzasztóan kevés erre a célra, ennek a háromnegyedét büntető igazságszolgáltatásra fordítottuk. Ezt meg kellene fordítani, és tényleg a prevencióról kellene már végre beszélni. Ennek az intézményrendszerét kellene kiépíteni, és ennek kellene megtenni a költségvetési alapjait is.

Nagyon-nagyon sok civil szervezet foglalkozik ezen a pályán, és őket szövetségesnek kellene tekinteni. És nem csak a nagyszerű, tényleg jobbnál jobb egyházi szervezeteket; én végiglátogattam egy csomót, és nagyon jó véleménnyel vagyok róluk, akár a Református Misszió, ami Ráckeresztúron zajlik, fantasztikus, nekem ez nagyon tetszik. De ezekre a belvárosi, gettókörnyezetben működő civil szervezetekre is óriási nagy szükség van, mert elkötelezettek, mert felvilágosultak, mert modern a szemléletük, és ott nem egyszerűen tűcsere folyik, tehát nem egy automata, hogy bedobom a régit és megkapom az újat, hanem ott beszélgetnek. Empatikusan állnak hozzá ezekhez a beteg, függő emberekhez, tehát valamilyen módon megpróbálják az ő sorsukat megérteni, és elterelni őket abba az irányba, hogy az életük jobb legyen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Vágó Gábor, az LMP képviselője következik, két percben.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném gyorsan lezárni ezt a polémiát a család-kortárs csoport kérdéskörével kapcsolatban. Én nem azt mondtam, hogy egyáltalán nem fontos a család, hanem azt, hogy legalább olyan fontos, ha nem fontosabb a kortárs csoportnak is a kérdésköre. De egyszer és mindenkorra szerintem ezt zárjuk le, mert azért többen akarták félreértelmezni a szavaimat.

Másrészről Szalay képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy nem én mondtam azt, hogy az alkohol az egyik legkeményebb drog, hanem az addiktológiai szakirodalomnak ez egy alaptézise. A heroin után a leginkább függőséget okozó szer az alkohol. Tehát csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a szakmának az alapvető keretrendszerével és az alapvető fogalomrendszerével nem dolgozik ez a stratégia, és hogyha az alapvető társadalmi folyamatokra nem reflektál eléggé, akkor nagyon nehéz lesz ezt a stratégiát végrehajtani.

Mert igenis szerepe van, erős szerepe van a családnak, például a függőség kultúrájának a visszaszorításában. Hiszen hogyha azt látjuk, hogy az addiktológiai szakirodalom szerint van 800 ezer alkoholista Magyarországon, míg van 20 ezer kábítószerfüggő, akkor láthatjuk a probléma között a 40-szeres különbséget. És azért az alkoholizmus kultúrája nagyon könnyen csap át egy generációval lejjebb kábítószerfüggésbe. Tehát jó volna, hogyha ezekkel a tendenciákkal is számolna ez a stratégia, és akkor valóban megelőzésre több energiát lehetne fordítani.

Csak szeretném felerősíteni Szilágyi képviselőtársam szavait azzal kapcsolatban, hogy amennyiben büntetésfókuszú az egész drogstratégia, akkor egyértelműen az igazságszolgáltatás viszi el az adófizetők pénzét. Amennyiben megelőzésfókuszú volna ez a stratégia, akkor a közösségi terek, akkor a természetes emberi közösségek megerősítésére jutna sokkal több pénz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Vágó Sebestyén, a Jobbik képviselője.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Sokat gondolkoztam előtte, hogy most nyomjak kétpercest vagy ne, a többiekre való tekintettel is akár, de már nem bírhattam ki, ahogy Vágó Gábor megint Szilágyi László felszólalására reagált.

Azért a statisztikákkal bánjunk óvatosan. Mi az oka ennek az aránynak? Az az oka ennek az aránynak, és ha megnézzük, akkor akár még jó arány is, mert a drogkérdésben érintett mostani büntetőjogi állapot szerint terhelteknek vagy bűnelkövetőknek kicsit kevesebb mint 10 százaléka, aki a terjesztői oldalon szerepel. Tehát a statisztikai adatokban azt láthatjuk, hogy arányaiban több díler kerül a rendszerbe, mint fogyasztó, hogyha az összes droggal kapcsolatos bűnelkövetők társaságát nézzük. Az meg, hogy az igazságszolgáltatás mennyit költ erre a problémára meg mennyit nem, az mondjuk, pont a rendőrséggel kapcsolatba kerülő drogfogyasztók érdekében történik, ugyanis nem továbbmegy az ügy, és aztán a bíróság hoz valami ítéletet, hanem lehetőségük van arra, hogy az elterelésben részt vegyenek.

Tehát innentől fogva még akár azt is mondhatjuk, hogy ez a kiadás nem kidobott pénz az ablakon, ugyanis nagyon sok drogfogyasztó, akivel a rendszer nem kerül kapcsolatba, pont e kényszer révén kerülhet kapcsolatba akár az addiktológiával, akár segítő szakemberekkel. Úgyhogy ennek is megvan valamilyen szinten a preventív, illetve nemcsak a preventív, hanem a kezelő jellege.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalók köréhez, és megadom a szót Szilágyi László független képviselőnek, 15 perces időkeretben.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen a szót. Az eddigiekhez még millió hozzáfűzésem lett volna, meg számtalan kétpercest nyomhattam volna, de még így is visszafogtam magam, mert tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis rám kerül a sor, és akkor belefűzhetem a mondókámba.

Arról már nagyon sokat beszéltünk, a mai napon többen is említették, hogy nem látjuk ésszerű indokát annak, hogy miért kellett a 2009-es stratégiát kidobni a kukába. Mindegy most már, ezt megtették. Azóta eltelt három év, és koncentráljunk arra, hogy mi történt ebben a három évben, illetve arra, hogy ebben az előttünk fekvő szövegben mi van és mi várható ennek a bázisán. Még egyszer hangsúlyozom, nagyon örülünk, hogy végre itt van és lehet róla vitatkozni, és nagyon várjuk azt, hogy legyen ennek valami cselekvési folyománya is.

Más kérdés, hogy lehet, hogy megint abban a helyzetben leszünk, hogy mire kész lesznek a cselekvési tervek, újra kormányváltás lesz, és akkor nagyon félek, hogy elölről kezdődik ez az egész folyamat. A magam részéről azt ígérhetném, hogy nem fogjuk elölről kezdeni, és mindenképpen alapozni fogunk arra a munkára, amit önök eddig elvégeztek, ha három év alatt, akkor három év alatt.

Nagyobb baj, hogy ez alatt a három év alatt nem volt igazából stratégiája az országnak, legalábbis a kormány így viselkedett, mintha nem lenne, és nem volt hozzá kapcsolódó cselekvési terve, teljesen esetlegesen történtek jogalkotási lépések, ezek nem voltak összehangolva. A szolgáltató szervezetek, akár állami, akár nonprofit szektorból, nem tudtak mihez igazodni, tehát nem voltak meg a stratégiai alapok. És hát így még ugye, pályázatot is nehéz kiírni, hogyha nem tudjuk, hogy merre akarunk menni, és még ennél is nagyobb akadályok voltak a pályázati kifizetések miatt.

(12.40)

A 2009-es drogstratégia visszavonása után elég sok szakmai szervezet kiszorult az egyeztetésből. Számtalan ilyen jelzést kaptunk. Ilyen hosszú idő alatt valóban be lehetett vonni mindenkit, az addiktológiai szakmai és társadalmi szervezetek nagyobb arányát be lehetett volna vonni ebbe a folyamatba. Szükség is lett volna rá, és akkor valószínűleg szakmailag erősebb lett volna ez a stratégia, ami előttünk van.

Azt említettem, hogy történtek itt ilyen kozmetikázások, hogy az éves jelentésből eltávolítottak bizonyos szakértői megállapításokat, hogy szebben nézzen ki az egész. Ez abszolút nem volt szép dolog. Nem hiszem, hogy az lenne a kormányzati szándék, hogy szőnyeg alá söpörjön bizonyos jelenségeket és ne vegyen róluk tudomást, vagy pedig valamilyen propagandaszándékból eltussoljon bizonyos jelenségeket.

Azt említettem már, hogy nagyon sajnálom, hogy az általam kezdeményezett eseti bizottság nem állhatott fel a parlamentben, rengeteg tennivaló lett volna és lenne ezután is. Érvényes drogstratégia birtokában is rengeteg tennivalója lenne szerintem egy ilyen eseti bizottságnak, hiszen rengeteg szakmai jelenség van, amit hónapról hónapra meg kellene vitatni.

A prevencióról rengeteg szót vesztegettünk már. Meg kell hogy mondjam, lehet, hogy az én szkeptikus hozzáállásom, de önmagában ez a prevenció nagyon üres cél. Ha nincs hozzárendelve megfelelő cselekvési terv, nincs ennek infrastruktúrája akár állami, akár civil oldalon, ha nincs kiépítve ennek az intézményrendszere, ha nincs hozzárendelve költségvetés, mert azt láttuk, hogy az elmúlt három évben nem volt hozzárendelve érdemi költségvetés, akkor hiába beszélünk prevencióról. Ha nincsenek erőforrások, akkor nincs prevenció. Hiába beszélünk tiszta tudatról mint gyújtópontról, megmondom őszintén, agylobot kapok az ilyen lózungoktól. Hiába beszélünk arról, ha nem tudjuk ezt intézményekben és költségvetésben követni. Márpedig a prevencióra fordított források gyalázatosan csökkentek az elmúlt években. Régebben iskolai egészségfejlesztésre több százmillió forint volt, még akkor is, ha rosszul használták fel, nem volt ennek megfelelő hatékonysága és nem is volt ez rendesen ellenőrizve, nem voltak igazi akkreditált programok, még akkor is azt lehet mondani, hogy visszalépés történt, hiszen még ennyi forrás sincsen. Ilyen mondatokat lehetne olvasni, hogy a 2011-es évben a prevenciós tevékenység iránti érdeklődés beszűkülése volt tapasztalható, aminek oka elsősorban a források csökkenésében, másodsorban a stratégiai iránymutatás hiányában keresendő. Ez nagyon fontos mondat. Ez az, amit kihúzott az EMMI a Nemzeti Drog Fókuszpont 2011-es jelentéséből, és nem ez az egyetlen mondat volt, pedig ez tény. Nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyenek a döntéshozók.

Aztán egy másik jelenség, amit a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége hozott fel, hogy 127 drogprevenciós tevékenységre beadott pályázatból mindössze 13-at fogadtak be, és ebből csak 2, ami valódi drogprevencióval foglalkozó civil szervezet pályázata volt. A fennmaradó 11-ből 5 a személyi higiénével, 5 a csecsemőgondozással foglalkozik, amelyek nagyon fontos problémák, csak nyilvánvalóan nem ebből az alapból kellene őket támogatni. Ezek a programok ráadásul lokális és kis hatékonyságú programok voltak. Ami ilyen módon volt megcímkézve, még az sem kapott elég támogatást.

Vágó Gáborhoz kapcsolódva, államtitkár úr, könyörgöm, ennek az anyagnak a címe is rossz. Régen az volt a címe, hogy nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására. Ez van ide beleírva, tehát erről szól ez az anyag, és most drogellenes stratégiának hívják, ami szakmailag is rossz. Szalay képviselő úr, ön egy orvos, képzett ember. Minden drog, az alkohol is drog, a nikotin is drog. Minden gyógyszer drog. Tehát ez egy alapvető szemlélet. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Bajnai hazugsága is! Gyurcsány hazugsága is!) Itt nem csak a kábítószerekről van szó. Ebben az anyagban csak a kábítószerekről van szó, egyébként nagyon helyesen, de akkor beszéljünk erről. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Gyurcsány hazugsága is drog többek között!) De ne beszéljen most erről...

ELNÖK: Képviselő úr, nincs lehetőség dialógus folytatására. Jelentkezzen be kettőperces felszólalásra!

SZILÁGYI LÁSZLÓ (független): Rengeteg drog van, így van. A szenvedélybetegségek között rengeteg drog van, akár a játékgépek, akár más, hosszan lehetne folytatni. A drogokat szűkítsük le a kémiai hatóanyagokra. Paracelsus óta tudjuk, Szalay képviselő úr, hogy nem mindegy, hogy mennyit veszünk be ezekből. Nem az a kérdés, hogy van-e lágy drog és kemény drog, ezt bízzuk a szakemberekre, én ebben nem akarok állást foglalni, nem értek hozzá, ezt bízzuk a tudományos testületekre. Az a kérdés, hogy mennyit veszünk belőle magunkhoz. Van olyan szer, ami közkedvelt és a piacon nagyon is jelen van, ami nagyon kis koncentrációban testtömegnövelő, tehát a gyúró emberek használják, nagyobb koncentrációban relaxáns, még nagyobb koncentrációban meg stimuláns, még nagyobb koncentrációban meg meghalnak tőle az emberek. Erre oda kellene figyelni, és ezt tudni kellene a közvéleménynek. Nem az a kérdés, hogy lágy drog vagy kemény drog, hanem hogy hogyan használjuk ezeket. Vannak olyan szerek, amiket az A-listára tesznek boldogabb országokban, mert gyógyászati felhasználásban szóba jönnek.

Ez nem drogellenes stratégia, ami ide le van írva 90 oldalban, hanem ez egy kábítószerek visszaszorítására való stratégia, és a helyén kellene kezelni. Kérdezem, államtitkár úr, hogy vissza lehet-e csinálni a nevét egy módosító javaslattal. Tényleg szóljon arról az anyag, ami a címe, helyesebben legyen az a címe, amiről szól az anyag.

Nagyon sok szociális munkás, prevenciós szakember kellene az iskolákba. Ezt már elmondtam itt egy kétpercesben. Az iskolarendőrök helyett kellene szerintem rendészeti megközelítésből valóban prevenciós és felvilágosító megközelítést kellene alkalmaznunk. A Btk.-szigorítás és a fogyasztás kriminalizálása egy alapvetően téves út, és a világ egyéb országaiban ezt réges-régen meghaladták. Itt a dekriminalizáció felé mennek még konzervatív vezetésű országok is. Mindenhol szinte egyértelmű, hogy az ártalomcsökkentés része ennek az egész rendszernek. Többféle célt tűzünk ki nagyon helyesen egy ilyen kábítószer-ellenes harcban, de ennek az ártalomcsökkentés integráns része, és enélkül nem megy az egész, hiszen sokkal komolyabb problémákat tudunk vele megelőzni, és meg tudunk úszni olyan típusú állami kiadásokat, hogy ilyen cinikus nemzetgazdasági érvvel jöjjek, hogy mennyibe kerül egy HIV-pozitív vagy egy AIDS-es beteg kezelése, és mennyivel könnyebben meg lehet ezt akadályozni egy teljesen nyomorult tűcsereprogrammal. Tehát az iskolai rendőrök bevezetése nem az egészségfejlesztéshez járul hozzá, bár hozzájárulna ahhoz is, de ehhez teljesen más képzés kellene.

Európában 2000 óta, az első Orbán-kormány óta érzékelhető az a tendencia, hogy a személyes használatra szánt kábítószer birtoklása esetén csökken a börtönbüntetés. Nem nő, hanem csökken a börtönbüntetés kiszabásának lehetősége. Nem folytatom; olyan országok, mint Portugália, Szlovénia, Bulgária, legújabban Horvátország, mindinkább enyhít a büntetőjogi szigoron, nem pedig egyre nagyobb szankciókat alkalmaz.

Az ártalomcsökkentés visszaszorulásáról vagy visszaszorításáról nagyon sokan beszéltek már itt előttem, legutóbb Vágó Gábor is. Ezek nagyon-nagyon fontos tények, amiket elmondott. Szövetségesként kellene tekinteni ezekre a civil szervezetekre, nem pedig valamiféle liberális ellenségre és valamiféle olyan mákonyra, amivel a társadalomnak rosszat tesznek. Ezekben a szervezetekben, meggyőződtem róla, szakmai munka folyik, és elkötelezett önkéntesek vagy pedig fizetett szakemberek, felkészült és tanult szakemberek dolgoznak. Segíteni kellene az ő tevékenységüket.

Szerintem általános filozófiai kérdés, hogy meg kellene találni az állami, a civil és a gazdálkodó szektor között egy normális munkamegosztást, és így kellene nemcsak a kábítószer-megelőzés, hanem egyéb területeken is működni, tehát nem üldözni a civileket és megvonni tőlük a támogatást meg az ingatlan bérleti díját, hanem támogatni a munkájukat. Nagyon fontos, ezt ők maguk is hozzáteszik, hogy legyen megfelelő akkreditáció, tehát nemcsak úgy odaadni nekik a támogatást bemondásra, hanem nézzék meg, hogy mit tudnak, milyen szakemberekkel rendelkeznek, milyen infrastruktúra van, mit vállalnak, és ebből mit tudnak teljesíteni. Ezt ellenőrizni is kell. A civil szektor támogatását én így képzelem és ők maguk is így képzelik.

(12.50)

És ezek komplex szolgáltatást nyújtanak, nem egyszerűen tűcserét, hanem a reintegrációban és a rehabilitációban is segítenek, megnézik azt, hogy ki szorul valóban orvosi segítségre, megnézik azt, hogy hogyan lehetne őket kihozni a sötétből, a bunkerekből, és hogyan lehetne eljuttatni őket a szakemberekhez, és hogyan lehetne őket bevezetni a kezelőrendszerbe. Javítani akarnak az életminőségükön és csökkenteni a droghasználat kockázatait. Ennél fontosabbat nem hiszem, hogy lehetne hirtelen mondani.

A stratégia kitűzi a drogmentes, helyesebben a kábítószermentes országot - itt legalább helyesen használják a fogalmat -, de hát ez egy teljesen lehetetlen célkitűzés. A stratégia 34. oldalán az szerepel, hogy 2020-ra a kábítószermentes Magyarországot kell kitűzni, s ugyanezen az oldalon alul ott vannak a rendes, elérhető, kvantitatív célok, amik valóban vállalhatók és amit szerintem mindenki támogat ebben a teremben, valamint az összes pártban és frakcióban. Itt le van írva, hogy 2020-ig mit lehet életszerűen elérni, és ezek nagyon fontosak. Nem értem, hogy miért kell mindig valami populista lózunggal leönteni ezt az egészet. Teljesíthetetlen dolgokat ne tűzzünk ki, mert akkor csak mindenki frusztrált lesz.

Van még másfél percem. Mindenképpen szeretnék megemlékezni a pozitív jelenségekről is. Többször említették már a C-lista létrejöttét. Szerintem nagyjából időben és jól lereagálta a jogszabályalkotó, hogy ez megszületett. Más kérdés, hogy azóta megfelelő érzékenységgel tartják-e karban ezt a listát, és tudnak-e megfelelően figyelni az új szerekre s a többi. Valószínű, hogy egy sokkal nagyobb apparátust kell bevetni ennek érdekében laborkapacitásban is és szakmai kapacitásban is. S amint már említettem, hogy nagyon-nagyon sok jó, a civilek és egyházi szervezetek által működtetett rehabilitációs program van, és ezektől valóban nem szabad sajnálni a támogatást, őket minden eszközzel támogatni kell. Azt gondolom, hogy ők a maguk empatikus és felkészült módján sokkal többet tudnak segíteni, mint bármilyen állami szerv, és ez nem az önök által fenntartott államra nézve kritika, hanem bármilyen államra nézve. A civil szervezetek lelkesedése és szakmai felkészültsége mindenképpen támogatandó.

Tisztelt Ház! Mi nagyon örülünk, hogy végre itt van ez a stratégia. Nem fogjuk ezt elutasítani. A bizottságban mi tartózkodtunk. Nagyon örülnénk, ha sikerülne ennek alapján egy valódi kábítószer-megelőzéses és értelmes kábítószer elleni munkát végezni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vágó Sebestyénnek, a Jobbik képviselőjének.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azzal ellentétben, ami már itt elhangzott, hogy hogy szólhat egy kábítószer-ellenes stratégia hét évre, amikor szinte hónapról hónapra, napról napra változik a kábítószerhelyet Magyarországon mindenféle szempontból, de én ezt inkább a stratégia pozitívumának veszem. Amint már a kétperces vitában említettem, jó dolog az, hogy csoportokra osztja a megelőzési tevékenységet, és igenis ennek nagyon fontos állomása a család, éppen ezért lehet akár hét évben, de még több időben is gondolkodni.

A nagy problémám nekem ezzel a stratégiával az, hogy persze nagyon szép célkitűzéseket tartalmaz, vannak benne pozitív elemek is - amint már mondtam, a felosztásnál -, csak ad egy vázat, amire bármit fel lehet építeni, de keretet nem igazán. E stratégia alapján, ugyanúgy, mint már pár nappal ezelőtt egy másik vitában, egy másik javaslattal kapcsolatban is elmondtam - úgy látszik, önök ebbe a hibába mindig beleesnek -, erre a vázra egy nagyon jól működő drogellenes stratégiát is fel lehet építeni, meg egy egyáltalán nem működő drogellenes stratégiát is fel lehet építeni.

Persze, mint már mondtam, nagyon jó elemeket is tartalmaz a megelőzéssel kapcsolatban, az iskolai megelőzéssel kapcsolatban. Ahhoz, hogy megfelelő drogprevenció lehessen Magyarországon, a jelenlegi körülmények között az iskolák és az oktatási intézmények szocializációs feladatát kicsit ki kell tágítani, kicsit nagyobb hangsúlyt kell erre fektetni. Egyébként a stratégiában szerepel is, hogy különböző szocializációs tréningeken vegyenek részt a diákok, konkrétan meghatározva csoportokat, és konkrétan meghatározva azt is, hogy milyen problémákra fókuszálva kell ezeket kialakítani. Külön kiemeli például, hogy értékkonfliktus miatt bajba került fiatalok segítésére és tréningjére van szükség, de a tágabb fogalomban vett konfliktuskezelésről, magáról a konfliktus feldolgozásáról nem említ egy szót sem, pedig nagyon sok esetben a helyes konfliktusmegoldó képesség, a jól működő konfliktusmegoldó képesség elkerülhetővé teszi azt, hogy a későbbiekben drogfogyasztóvá váljon az a fiatal. Vagy akár a visszautasítás képességének a fejlesztése; sajnos ott tartunk, hogy ezt is fejleszteni kell. Ez is hozzásegíthetné a fiatalokat ahhoz, hogy később, amikor olyan élethelyzetbe kerülnek, hogy a kínálás megtörténik, akkor ezt kellőképpen és normálisan vissza tudják utasítani.

A csoportok felsorolásánál nagyon örültem annak, hogy a lakókörnyezeti csoportok esetében hangsúlyt fektet arra, hogy ne csak szakemberek beszéljenek embereknek, közösségeknek a drog problémájáról, hanem nagyon súlyos drogkarrierrel rendelkező, úgy is mondhatnám, hogy tünetmentes droghasználók is folyjanak be ebbe a munkába. Egyébként meríteni lehet, s gondolom, a kormány is utánanézett ennek, ugyanis rengeteg rehabilitációból kikerülő fiatal és idősebb is van, aki akár a segítő oldalon elhelyezkedve tudja segíteni a folyamatokat. Tehát ott ezt nagyon jól megtaláljuk. Viszont az iskolai, az oktatási intézmények résznél ezt így külön kiemelve nem találtam meg.

Már a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy látok elmozdulást abból a rossz irányból a stratégia alapján. Persze ezt is csak beleképzelni tudom, mert konkrétan nem szerepel, hogy letérünk arról az útról, hogy a drogprevenciós folyamatok részeként az osztályfőnöki órán egy egyenruhás rendőr megjelenjen és beszéljen a kábítószerek káros hatásáról. Remélem, hogy erről az útról le fogunk térni, mert én nagyon jól tudom azt, hogy például Tatabányán, ahol élek, egy nagyon jól képzett és erre a munkára nagyon jól ráállt rendőr látja el ezt a feladatot az általános iskolákban, csak mégsem olyan közeget teremt azzal, hogy egyenruhában megjelenik a tanteremben, mintha mondjuk, a már általam említett tünetmentes szerhasználó megjelenik egy osztályfőnöki órán és elmondja, ő hol kezdte, hova jutott el és a szerhasználat révén mi volt az a - csúnya szóval élve - mocsok, amibe a végén belekerült, és mindaddig, amíg nem ismerte fel, hogy mocsokban van, addig nem is tudott ebből kijönni, sőt segítség nélkül nem is tudott ebből kijönni. Erre nagyon nagy hangsúlyt kellene fektetni az iskolákban és az oktatási intézményekben.

Arról, hogy kell-e rendvédelem az iskolában vagy nem, vagy kell-e szociális munkás az iskolában vagy nem, szerintem felesleges vitatkozni, mert én azt mondom, hogy rendvédelem is kell az iskolában, és szociális munkás is kell az iskolában. Mert sajnos már a 13-14 éves gyerek is, de vegyünk egy középiskolai korosztályt, egy 16 éves az iskolában szerrel olyan szándékkal megjelent diákkal, aki azért ment be, hogy eladja azt a kortárs csoportjában szereplőknek, nem sok mindent fog tudni kezdeni, de az iskolai rendőr helyén tudja kezelni ezt a problémát, vagy akár egy iskolai szociális munkás nem hiszem, hogy az iskola környékén lófráló, potenciális áldozatra váró dílerekkel szemben bármilyen módon fel tudna lépni. Erre lenne alkalmas az iskolai rendvédelem szerepe.

Arról lehet vitatkozni, hogy a drogfogyasztás kriminalizálása milyen mértékű, hol vannak ebben a hibák. Egyébként vannak benne hibák, csak én pont fordítva venném a hibákat. A jelenlegi büntető törvénykönyv szerint például majdnem hogy azt mondhatjuk, hogy egy dílert és egy fogyasztót egy enyhébb kategóriában kezel a törvény. Ezzel kapcsolatban volt is módosító indítványom a Btk. vitájánál. Mert ha veszünk egy kábítószert, a marihuánát, a jelenlegi törvények szerint a THC-tartalom alapján utcai fűből száz gramm az, ami csekély mennyiségnek számít.

(13.00)

Én erre azt mondom, hogy 100 grammtól már nem csekély mennyiség, tehát ezért azt mondom, hogy akinél 99 gramm marihuána van, ő már nem fogyasztó, vele egészen máshogy kéne bánni; tehát én inkább itt látom a törvény hibáját.

És amit már említettem, úgy látom, hogy az elterelés intézménye fejlődőképes és fejlődik is Magyarországon. Annak idején még, amikor pártfogó felügyelőként dolgoztam, emlékszem arra - akkor még nem a rendőrségi szakaszban állították meg az eljárást, hanem az ügyészi szakaszban, vádemelés elhalasztása volt az az eljárás, amiben részt kellett venniük ezeknek a fiatal embereknek, főként fiatal embereknek, és az elterelésen ennek keretében kellett megfelelniük -, akkor még olyan szinten működött, hogy a fiatalok a csoportfoglalkozást arra használták föl, hogy a csoportfoglalkozás előtt az intézmény mellett a bozótosban találkoztak, körbejárt a cigi, és úgy mentek be az elterelés csoportfoglalkozására. Szerencsére, úgy látom, hogy ezen már túlléptünk, és ténylegesen inkább személyre szabottabban működnek ezek az elterelések. Éppen ezért mondhatom azt, hogy ez még egyfajta jó út is lehet a drogfogyasztás időbeni megfékezésére, ugyanis amit már az előbb egy kétpercesben mondtam, nagyon sok fiatal, aki már kábítószer-problémával küzd, vagy még abban a fázisban van, hogy kóstolgatja a drogokat, számára ez lehet az első találkozás az addiktológiával és segítő szakemberekkel. A pályafutásom során is, amikor még a pártfogó felügyelethez tartoztak ezek az ügyek, találkoztam olyannal, aki a kötelező elterelés révén kapott egy olyan segítséget, amin aztán továbbindulva, a tiszta életet tudta választani.

Tehát ezek érdekes kérdések, hogy mire kell inkább költeni, mire nem kell inkább költeni, milyen irányba kell elindulni. Én azt mondom, hogy a legcélravezetőbb mindig a középút, és azt mondom, hogy a két rendszert kell ötvözni, tehát mind rendészeti oldalról, mind segítő szempontból kell támogatni - kicsit képzavarral élve: támogatni - ezeket az embereket.

Én is sokszor fiatalt mondtam; sajnos ebben egyet kell értenem néhány előttem szólóval, hogy fiatalosra szabott, nagyon fiatalosra szabott a drogstratégia. De hogyha figyelembe vesszük azt, hogy a kábítószerekhez való könnyebb hozzájutás Magyarországon körülbelül a kilencvenes évek elején-közepén kezdődött el, akkor már azért a szórakozóhelyeken megjelentek, akkor már egy átlagfiatal is könnyebben hozzájuthatott kábítószerhez; aztán később jött az az időszak, hogy már bárki hozzájuthatott kábítószerhez - ez egy másik kérdés -, de azóta eltelt minimum húsz év. A húsz év alatt felnőtt egy generáció, és sajnos már nagyon sok esetben a 30, 40, 50 éves korosztály is az, amelyik ezzel a problémával küszködik. Tudom, náluk nem a prevencióra van szükség, hanem a jól működő elterelésre vagy már sok esetben a jól működő kezelésre, de úgy látom, hogy ők minthogyha ebből a stratégiából kimaradtak volna.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

S ha már a rehabilitációnál tartunk, ott is nagyon szépen megfogalmazott célokat látunk, de ez is csak egy váz, és a keret, nem tudom, hogyan lesz meghatározva. Most gondolok ilyesmikre, hogy akár a már többször említett civileknél vagy egyházi résztvevőknél nagyon jól működő modellek átvétele szerepelni fog-e esetleg ezekben a cselekvési tervekben. Most gondolok egy olyanra, mint bármilyen más, akár szociális problémánál, akár kriminológiai problémánál, akár szenvedélybetegségnél kútba dobott cselekvés a rehabilitációban az, ha nem adunk számára egy kiutat, és a rehabilitáció végén ugyanabba a közegbe küldjük vissza a tünetmentes, akár drogfogyasztót, ahonnan indult, akkor túl sok eredményt nem fogunk elérni.

Nem tartalmazza a stratégia, és szerintem nagyon fontos eleme lenne a rehabilitációnál - ezt már a bizottsági ülésen is említettem - a társadalmi reintegráció és a munkaerő-piaci reintegráció erősítése a tünetmentessé vált, a rehabilitáción átesett drogfogyasztóknál; gondolok itt akár a védett munkahelyekre, erre nagyon jó példák vannak. Amit már a bizottsági ülésen is példaként említettem, és már többen említették a ráckeresztúri intézményt, vagy akár kompletten vehetjük a református egyház keretein belül működő drogrehabilitációs és drogprevenciós programokat: ott azért is tud nagyon jól működni, mert a rehabilitáción átesett fiatalokat, embereket nem hagyják elkallódni, hanem nagyon sok esetben akár a református egyház berkein belül egyfajta védett munkahelyet biztosítanak a számukra, ami egyébként duplán kifizetődő, mert az így elhelyezett számára kifizetődő, mert nem kallódik az életben, és nem kerül vissza ugyanabba az élethelyzetbe, hanem esélye van a felkapaszkodásra, meg intézményi szempontból is jó - én erre nagyon sok jó példát látok -, mert így az adott intézmények saját maguk által kinevelt munkaerővel, szakemberrel dolgozhatnak a továbbiakban.

Mondjuk, a református egyház és általában véve az egyházak könnyebb helyzetben vannak valamilyen szinten a drogrehabilitáció területén, mert ha akár munkahelyre nem is tudják, a munkaerőpiacra nem is tudják reintegrálni az onnan kikerült embereket, azért lehetőségük van arra, hogy közösségeikbe, kisebb közösségeikbe, egyházi közösségeikbe integrálják a tünetmentessé vált szerhasználókat, és így egyfajta védőhálót biztosítanak a számukra.

A másik pedig a félutas házak rendszere, erre is nagyon jó példákat látunk. Akár a komlói modell, ahol aztán Pécsett egy félutas házban, későbbiekben Pécsett támogatott albérletekben élhetnek ezek a fiatalok, kipróbálhatják azt, hogy ők mennyire képesek az önálló életre, és amennyiben már százszázalékosan bizonyítottá vált, hogy ők képesek erre, akkor onnantól fogva elengedik a kezüket. Persze nem teljesen, bármikor számíthatnak a segítségre, de elengedik a kezüket, és akkor már nagyobb lehetőségük van arra, hogy ne essenek vissza, és a reintegrációjuk megtörténjen. Ezért is van az egyébként, akár ha az utánkövetést figyeljük, akár a kivezetés rendszerét figyeljük, hogy a legeredményesebb és a legkevesebb visszaesővel működő intézmények ezek, amelyek a rehabilitáción túl nagy hangsúlyt fektetnek a további lépcsőfokok, a reintegráció útján vezető további lépcsőfokok kialakítására.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Baracskai József képviselő úr, független képviselő. Öné a szó, képviselő úr.

BARACSKAI JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy kicsit szeretném, ha kilépnénk a nagyvárosokból, mert ami elhangzott, ami városneveket itt elmondtak, az mind a nagyobb város kategóriát tartalmazza. Nálunk vidéken, a kisebb városokban, hála isten, nincsen tűcsereprogram és nincsen iskolarendőr, és azért mondom, hogy hála isten, mert nincsen szükség rá, viszont ezeken a kisebb településeken is oda kell figyelni a drogprevenciós dolgokra.

Én azt tartanám fontosnak, amit a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy ezeknek a kisebb településeknek az iskoláiban az iskolapszichológusi munkának a kiterjesztése, ahol anonim módon tudnának a gyermekek a szakemberekhez fordulni, és itt, amit Vágó képviselőtársam elmondott a rendőrség szerepéről, ezeken a kistelepüléseken viszont a rendőrök tudnak olyan megfelelő tudást átadni a gyerekeknek a kábítószer-ellenes munkában, amit a későbbiekben a pedagógusok is föl tudnak használni. Nálunk, Zala megyében nagyon jól folyt a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságnak ez a munkája, de nálunk 258 önálló település van, és nem mindig csak a megyei jogú városokból és Budapestből kellene kiindulni.

Nagyon fontosnak tartom ezeken a vidéki településeken a prevenciós munkát nemcsak a gyerekek körében, hanem a társadalom, a szülők körében is elkezdeni, és minél kisebb egy település, annál nagyobb szenzációt látnak itt a kábítószer-fogyasztásban; ez a negatív szenzáció. Tehát be kell mutatni az ott élő lakosoknak is, hogy nem megbélyegezni kell azokat az eltévelyedett embereket, akik esetleg szenvedélybetegek lesznek, hanem valahogy a társadalom összefogása kellene ahhoz, hogy kigyógyuljanak ezekből a betegségekből.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kulcsár Gergely képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport. Az írásban előre bejelentett felszólalásokat folytatjuk. Öné a szó, képviselő úr.

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! "Minden magyar felelős minden magyarért" - ez a Szabó Dezsőtől származó gondolat jutott eszembe a nemzeti drogstratégiát olvasva. A felelősség mint kifejezés többször is szerepel az anyagban, és nagyon fontos nyomatékosítani az emberekben a felelősséget. Felelőssége van az államnak, a kormánynak, nekünk, politikusoknak, felelőssége van a bűnüldöző szerveknek, egészségügyi dolgozóknak, illetve komoly felelősség van az oktatási intézmények vállán, a pedagógusoknak is óriási felelősségük van abban, hogy a gyerekek, amikor elérik azt a kort, amikor veszélyeztetve lesznek - és sajnos egyre hamarabb érik el ezt a kort - a kábítószerek által, akkor tisztában legyenek a kábítószerek veszélyével.

(13.10)

A család felelősségéről is fogok beszélni, hiszen az egyik legfontosabb, hogy a családban, illetve a szülőkben is meglegyen az a felelősségérzet, hogy a gyermekeikben tudatosítsák ezt a fajta veszélyt is. És az egyén felelősségéről sem szabad elfeledkezni.

A kábítószer-probléma kezelése csak úgy lehet sikeres, ha egy összehangolt, hosszú távú stratégiát fektetünk le, ami olyan területeket is magában foglal, mint a megelőzés, a bűnüldözés, az egészségügy, a nemzetbiztonság, és foglalkozni kell a média káros hatásaival, a család szerepével és felelősségével. A nemzeti drogstratégia mindezt tartalmazza. Ez egy komoly, szakmailag kidolgozott anyag, csak ahogy már korábban Farkas Gergely képviselőtársam is elmondta, kissé elkésettnek találjuk ezt az anyagot, hamarabb kellett volna ezzel előrukkolni. Fontos dolgokat szögez le az anyag, többek között azt is, hogy kábítószer és kábítószer között nincs különbség a tekintetben, hogy a kábítószer-használat bármely formája kockázatot és tehertételt jelent az adott személyre és közösségeire, áttételesen pedig a társadalom egészének egészségére, fejlődésére nézve. Ezek a mondatok különösen fontosak abból a szempontból is, hogy sokszor egyes liberális megmondóemberek részéről a könnyű drogok elbagatellizálása folyik, illetve a drogliberalizáció felé terelik a közbeszédet. Ezt nagyon-nagyon károsnak tartjuk.

A nemzeti drogstratégiában aggasztó adatokat olvashatunk, és felsorolnék néhány dolgot, ami benne van az anyagban, de fontosnak tartom, hogy ez elhangozzon a Ház falai között is. A 18 éven aluliak körében a kábítószer-használók aránya emelkedést mutat a 2002 és 2006-os adatokhoz képest, 2010-ben a 9. és 11. évfolyamok tanulói körében ez az arány meghaladta a 30 százalékot. Az illegális szerek használatának növekedése észlelhető a cannabis és különösen az amfetaminok esetében. Az utóbbi szer fogyasztása az elmúlt négy év alatt közel 50 százalékkal nőtt. 2010-ben, az adatfelvételt megelőző 30 napban a megkérdezett fiatalok közel 10 százaléka fogyasztott marihuánát vagy hasist. Az első kipróbálás időpontja 14 éves vagy annál fiatalabb életkor felé tolódott. 2011-ben a 10. évfolyamos budapesti diákok körében a mefedron, ismertebb nevében a Kati használatának előfordulása 10,2 százalékos volt. Emellé még azt is hozzá kell tenni, hogy a dohányzás elterjedése alapján hazánk Európa vezető országai közé került, és az alkoholt fogyasztók aránya is az átlag feletti. Ezek az adatok is mutatják, hogy nagyon komoly problémáról van szó.

A kábítószer miatti halálozások témakörére is szeretnék kitérni. A közvetlen halálozások számának csökkenéséről számol be az anyag, de meg kell említenünk azokat a haláleseteket is, amikor a drog közvetetten okozza az emberek halálát. Akár öngyilkosságok, gyilkosságok, közlekedési és egyéb balesetek is a drogok, a kábítószerek miatt következnek be.

Megelőzési programok: ezeknek a drogprevenciós programoknak a száma nő, ezt leszögezi az anyag. Ez örvendetes, de még mindig nem elegendő. Illetve arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezeket a drogmegelőző jelleggel és céllal létrejött iskolai előadásokat nem ártana ellenőrizni, kontrollra van szükség. Ugyanis olyan információk is eljutottak hozzám, hogy volt olyan előadó egy debreceni középiskolában, hogy a kábítószer-prevenciós előadása szinte drogpropagandaként hatott, és több diák is felháborodott ezen.

Szó van a tűcsereprogramról a nemzeti drogstratégiában. Ezt egy nagyon fontos programnak tartjuk mi is. Viszont a tűcsereprogram árnyoldalairól nem esik szó, és itt ki szeretném emelni ezt a részét is a tűcsereprogramnak. Nemrégiben a Józsefvárosban volt ebből probléma, ugyanis azok a drogfogyasztók, akik steril tűkhöz jutottak, könnyebben és nagyobb mértékben dobták el a használt tűket, és így játszótereken, illetve a közterületeken rengeteg használt tűvel találkoztak az emberek, és ez veszélyeztette a lakosok egészségét, még gyerekek is hozzájuthattak és érinthették ezeket a tűket.

A kábítószer-bűncselekményekkel kapcsolatban a korábbi Btk.-szigorításokat támogatta a Jobbik. Arra lenne szükség, hogy azoknak, akik egyértelműen drogterjesztők - és itt Vágó Sebestyén képviselőtársam mondta is, hogy aki 80-100 gramm marihuánát tart magánál, az már egyértelműen drogkereskedő, drogterjesztő -, ezeknek a büntetési tételeit emelni is lehetne, és igenis az elrettentésnek van hatása. Sok országban az emberöléssel azonos súlyú a kábítószer-bűncselekmények megítélése, illetve a büntetési tétele. Azt is el kell mondanom, hogy határozottan elutasítjuk a drogliberalizációs törekvéseket. Hatékonyabb rendőrségi munkára is szükség van, illetve a kábítószer-terjesztők, a bűnözők rendőrségi kapcsolatainak a felszámolására, hisz erre is láttunk példát.

Ahogy említettem, még két témát emelnék ki a felszólalásom végén. Az egyik a család, amit már az elején is említettem. A család, a szülők felelőssége óriási ebben a kérdésben. Leginkább a személyes példamutatás is hiányzik sok esetben, és nemcsak a kábítószer-fogyasztás terén, hanem a cigaretta és alkoholfogyasztás terén is példát kell mutatniuk a szülőknek; illetve a hagyományos értékekre való nevelés, a szabadidő hasznos és értékes kitöltése, gondolok itt sporttevékenységre, akár néptáncra és hasonló dolgokra. Illetve a média káros hatásainak megelőzése és korlátozása is a szülők felelősségi körébe tartozik.

Itt rátérnék a médiára. Nagyon helyesen ezzel is foglalkozik a drogstratégia. Idéznék a leírt anyagból: a média üzenetei gyakran írják felül a család, a köznevelési intézmények és különböző természetes közösségek által közvetíteni kívánt értékeket, mintákat. Pont ezért van arra szükség, hogy a média káros hatásait vizsgáljuk, és ezeket próbáljuk meg a legalacsonyabb szintre csökkenteni. A média értékromboló tevékenységére gondolok, a különböző kereskedelmi televíziókra a világhálón túl, ezeket szeretném kiemelni, a drogfogyasztást népszerűsítő előadók sztárolása is tapasztalható a médiában, a kábítószer-propagandafilmek vetítése és a kábítószer-fogyasztás elbagatellizálása, illetve humoros vagy trendi dologként való beállítása az, amivel szinte nap mint nap találkozunk a televíziókban.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Baráth Zsolt képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.

(13.20)

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A 11798. számú országgyűlési határozati javaslat címe: "Nemzeti drogellenes stratégiáról 2013-2020 - Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen". Én ennek szinonimájaként a következőt fogalmaztam meg, ahogy nekem leképeződött ez a cím és alcím. A droghasználat olyan, mint a sebesség: nem mindegy, hány kilométer/órás autóval, sebességgel rohansz a falnak. Nem véletlenül az egyik szintetikus drogot is úgy hívják, hogy speed, hogyha emlékezteti önöket ez az elnevezés valamire.

Amikor tegnap elkezdtük ennek az albizottságban, majd a bizottságban a vitáját, és ismerve Téglásy főosztályvezető úr magas szintű szakmai kvalitását, ismerve államtitkár úr igen pozitív hozzáállását, végighallgatva ezt a mai vitát, eljutva idáig, lassan a végéhez közeledve, nekem mégis az a véleményem, és ezt mindenképpen megosztom önökkel, és nem akarok huhogó lenni, hogy az a gyanúm, hogy sajnos nagyon sok nem fog változni a következő időszakban sem.

Én foglalkoztam speciális szükségletű gyerekekkel körülbelül egy évtizedig. A speciális szükséglet nagyjából úgy van meghatározva, hogy súlyos pszichés tüneteket hordozó, disszociális működést mutató és pszichoaktív szerekkel küzdő gyermekek, akiket behatárol egy szakértői csoport speciális szükségletűvé. Úgyhogy történeteimet körülbelül innen tudom hozni.

Évekkel ezelőtt - nem is mondom a nevét az életre hívójának - egy DVD-nek az volt a címe, hogy Drogenciklopédia, jó pár évvel ezelőtt. Amikor levetítettem ezt gyermekközösségben, és éppen figyeltem a kortárscsoportok hangulatát, illetve reakcióit, akkor az volt a tapasztalatom, hogy nem különösebben érintette meg a gyermekeket egy ilyen ismeretterjesztő jellegű film, ami elmondta különben nagyon korrektül, hogy mitől kell félni, milyen hatással vannak a drogok a fiatal vagy akár az idősebb szervezetre, és hogy mire kell vigyázni, hogyan lehet ezeket esetleg elkerülni.

Aztán szintén évekkel ezelőtt, nem is ugyanabban a gyermekcsoportban, mert a gyermekcsoportok ott is cserélődtek, ahol én dolgoztam, egy másik gyermekcsoportban, de hasonló attitűddel rendelkező gyermekcsoportban - tegnap említettem már ezt a bizottság előtt, államtitkár úr még reagált is rá egy rövidet - a Mosolygó kék szemek című filmet vetítettem le, ami arról szól, és ajánlom mindenkinek a figyelmébe, amikor egy apa videokamerával nyomon követi igen sajnálatos módon a gyermeke leépülését, drogfüggőségben lévő, szerhasználat, droghasználat általi leépülését, majd halálát, és bemutatja egy körülbelül 50 perces filmben. Ezt levetítettem a gyermekközösségekben több alkalommal is. Mély döbbenettel a gyermekek rögtön nyilatkoztak, annyira megérintette őket, megdöbbentette ez az egész film, hogy ők aztán biztos, hogy nem fogják ezt megpróbálni. Nem követtem nyomon, nem követtem utána ezeket a gyermekeket, mert idővel nagykorúvá váltak és ki is kerültek abból a rendszerből; az más kérdés, hogy aztán tényleg mi lett a végeredmény, illetve mivé váltak, esetleg találkoztak-e droggal, és hogyan viszonyultak hozzá.

13 éves korában lettem törvényes képviselője - többek között - egy akkor gyermekkorú leányzónak, akit 18 éves korában, tehát öt év elteltével 68 darab kórházi zárójelentéssel bocsátottunk el sajnálatos módon úgymond rehabilitációs intézetbe, gondnokság alá helyezve. Ezt csak azért mondom el, és nem is akarom szaporítani nagyon a szót, mert igen sajnálatos esemény, történet ez számomra is, meg a gyermek környezete számára is az volt, illetve már akkor fiatal felnőtté vált, hogy hogyan vált egy aránylag egészséges, pszichésen azonban nagyon terhelt gyermek olyan értelemben drogfüggővé, hogy azon gyógyszerek hatására, amiket öt év alatt szedett - a 68 darab zárójelentés egyértelműen alátámasztja, hogy milyen pszichés zavarai voltak, személyiségzavarai és minden, sőt borderline-szindrómával is rendelkezett -, hogyan vált olyan értelemben gyógyszerfüggővé, illetve drogfüggővé, amit igazából a segítség adott meg neki, és tudomásom szerint a mai napig nem tudott ebből kikeveredni.

Ezek persze szélsőséges példák, de ezek jutottak eszembe itt a vita kapcsán.

Aztán egy másik történet. Amikor hamis pénz terjesztésével elfogtak egy gyermeket, akinek szintén én voltam a törvényes képviselője... Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem ilyen gyermekeket neveltem, hanem eleve ilyen gyermekek kerültek hozzám, ez volt a szakterületem. Hamis pénz terjesztésével egy gyermeket el kellett vinni a rendőrségre, mert megfogták, és elmondta az eseményt, hogy hogyan adott túl egy darab vagy két darab 20 000 forintoson. De mi ennek a lényege? Kiderült, hogy mire kellett neki a pénz, amit ebből tudott egy kicsit profitálni: hát kábítószerre.

Ennek a történetnek meg ez a fonákja, illetve az a tanulsága, hogy annyira sokrétű ez a probléma, és ennek érzékeltetésére mondtam el ezeket a történeteket, amit igazából nagyon nehéz megfogni, és nagyon nehéz egy olyan 90 vagy nagyon sok oldalas országgyűlési határozati javaslatban ütőeresen kezelni, hogy így mondjam, hogy minden szegmensére kitérve, és majd a helyzetet feltárva azokat a segítségeket, lehetőségeket, gyógymódokat, akár azon hármas pillér kapcsán - a prevenció, a bűnüldözés és a családi közösségek rendezése - azt, hogy el tudjuk érni azt a célt, amit mondjuk, kitűztünk magunknak ebben a feladatban.

Mindenképpen el kell hogy mondjam azokat az aggályokat, amiket itt már a kisebbségi véleményben is két-két és fél percben próbáltam megfogalmazni, ezeket kiegészítve, ami lehet, hogy ez most megint nem fog nagyon tetszeni a jelenlévőknek. Tulajdonképpen egy dolog miatt lehet véleményem szerint megszavazni ezt a határozati javaslatot: azért, mert van, illetve reméljük, hogy lesz hozzá tényleg egy olyan cselekvési terv, ami ad azért reményt arra, hogy a megvalósítás szintjén hogyan fog ez majd működni.

Én nem is tudom, hogy tényleg abba mennyire gondoltak bele a szerkesztők, mármint ennek a 90 oldalas határozati javaslatnak a szerkesztői, összeállítói, szakmailag is meg bárhogyan, emberileg is, hogy hogyan lehet ezt kivitelezni, mert annyi területet kell összefogni, annyi területre kell figyelni, hogy ez eléggé képtelenségnek tűnik. Tulajdonképpen az, ahogy itt Kulcsár Gergely képviselőtársam mondta, hogy minden magyar felelős minden magyarért, azért nagyon idealisztikus megfogalmazás a mi részünkről, de igazából erről lenne szó. De amikor már azt tudjuk, hogy azok a családok, amire mi próbálunk építeni harmadik pillérként, a családi közösségekre, százezrével atomjaira vannak hullva - tehát családegyesítésről meg sok mindenről beszéltünk itt már az elmúlt évek során, de hát nagyon úgy tűnik, hogy a szociológusok meg a nálunk vagy nálamnál okosabb emberek erről mást mondanak, meg a pszichológusok is -, úgyhogy nagy fába vágta itt a kormány ismét a fejszét. Ezért nem csodálkozom rajta, hogy három évig legalább gondolkodott rajta, viszont amit a kisebbségi véleményben is mondtam, most viszont már kevésnek tűnik az az idő, hogy a megvalósításnak milyen fázisába tudunk majd elérni akár 2014-ben, de akár 2015-ben vagy a 2020-ig tervezett drogellenes stratégia bármely lépcsőfokán.

Hogy konkrétan rátérjek a lényegre, amire alapoztam a felszólalásomat. A 77. és 78. oldalán található nemzeti drogellenes stratégia készítésekor fennálló szakmapolitikai környezet, gyorsértékelés, SWOT-analízis, ami az erősségeket, a gyengeségeket, lehetőségeket és veszélyeket tartalmazza.

Az erősségekből kettő dolgot emelnék ki, mert igazából fölolvashatnám mindet, de egyrészt benne van a papírban, másrészt pedig mindenki olvashatja saját magának. Magyarország 2000 óta rendelkezik nemzeti drogstratégiával. Tudjuk, hogy ha 2000 óta rendelkezünk, és ez elhangzott, hogy 2002-ben, majd 2010-ben is ez a drogstratégia valahova, nem is mondom, hogy a kukába, de valahova ki lett dobva, és most 2013 van, tehát ha rendelkeztünk nemzeti drogstratégiával, akkor miért tartunk itt.

(13.30)

Akkor miért nem történt valami? Akkor miért nem javult a helyzet? Mert a SWOT-analízis éppen azt támasztja alá, és ez az anyag is, amit a kezemben tartok, hogy nem változott a helyzet nagyon sokat pozitív irányban, sőt mi több, romlott.

A másik erősségmegállapítás, hogy a szociális területen szélesedett az ellátások köre. Hát, tisztelt képviselőtársak, államtitkár úr, én nem tapasztaltam ezt. Ugyanis, ha a szociális szférát nézem és a szociális szférához kapcsolódó ellátási intézményrendszert, és ebbe erősen beleértem azt a pszichiátriai ellátórendszert, ami nagyon gyenge lábakon áll Magyarországon, és semmi nem történt szintén az elmúlt 3 évben, az OPNI bezárásán túl, hogy a megyei ellátó intézmények, a megyei kórházak szakrendelései vagy szakosztályai... - hogyan történt volna szakemberek megerősítésével, tehát a szakpszichiátriák megerősítésével ennek az ellátórendszernek az erősítése. Tehát ezzel kapcsolatban igencsak vannak fenntartásaim, mert tudom, hogy nagyon gyenge lábakon áll.

A gyengeségeket azért nem mondom a SWOT-analízisből, mert azok mind magukért beszélnek, viszont a veszélyekből még idézek néhány mondatot. A drogfogyasztással kapcsolatos elfogadó attitűdök elsősorban a fiatalok, fiatal felnőttek vonatkozásában szélesebb körben elterjedhetnek a társadalomban - hát nem elterjedhetnek, elterjednek. Ezt sajnos konkrétumnak kell venni. Itt nem beszélhetünk feltételes módban. Aztán egy másik, amit már Farkas Gergő képviselőtársam is mondott, és tegnap a bizottsági ülésen én is többször hangoztattam, meg a kisebbségi véleményben, hogy a területen működő állami és társadalmi szervezetek túlnyomórészt forráshiánnyal küzdenek. Erre a forráshiányra adtuk be mi is most ezt a módosító javaslatunkat, hogy legalább a 2010-es állapotot vissza tudjuk állítani abban az értelemben, hogy a 960 millió forint évente legalább meglegyen a prevencióra, ami tulajdonképpen az egyik alapja lenne ennek az úgynevezett három pillérnek.

És a függőség kultúrája szintén veszélyforrásként van megemlítve többek között: a negatív társadalmi minták, a széles körben elfogadott alkoholfogyasztás, dohányzás és lehetne sorolni. Én még idevenném az energiaital-fogyasztást is, mert ez nekem vesszőparipám azóta, mióta tavaly írtam miniszter úrnak egy írásbeli kérdést ezzel kapcsolatban, amire válaszolt is. Sajnálatos módon aztán a dolog megakadt. Akár a fiatal korosztálynak... - és itt ugye, volt szó a hajléktalanokról, volt szó mindenkiről, gyógyszerfogyasztókról, gyógyszerfogyasztással összefüggő alkoholfogyasztásról, hogy milyen dolgokat kellene kiküszöbölni ahhoz, hogy tényleg itt haladjunk valamire.

És végül, de nem utolsósorban mondom, így, ezzel a közhellyel, a média szerepe, amiről megint csak nagyon sokszor volt már szó; és a politikai vonatkozása ennek a dolognak. Arra kérem államtitkár urat és a kormányt, miután meg fogják feltehetőleg szavazni, sőt biztos, ezt a határozati javaslatot, visszautalva még a mosolygó kék szemekre, hogy amikor politikai hirdetésekkel telenyomják, nem a kormány, hanem szinte minden párt, meg főleg majd jövőre, a médiát, a televíziót, akkor gondoljanak arra, ami szintén elhangzott, hogy 7 percet foglalkozik egy szülő átlagban Magyarországon egy gyerekkel. Viszont, tudomásom szerint, 4 órát néznek a magyar emberek fejenként, naponta tévét. Az aránytalanság már sokkal jobban érzékelhető. De akkor használják ki azt a lehetőséget, kormányzati szinten hassanak oda a médiára, hogy ha már 4 órát néz egy ember tévét, akkor legyen benne elrettentő szándékkal olyan film, ami ezt a drogellenes stratégiát elősegíti, illetve alátámasztja.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások végére értünk. Normál időkeretben kért szót Kiss Sándor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ugye, már negyedik órája tart ez a vita, én nem szeretném elnyújtani, de fel szeretném hívni államtitkár úr figyelmét néhány dologra. Az egyik a sokszor elhangzott felelősségvállalás, hogy a közösség vállaljon felelősséget a tagjaiért. Úgy gondolom, a közösségnek jogosultságot is kell adni ahhoz, hogy ezen felelősségének érvényt tudjon szerezni. Tehát egy közösségnek adjuk meg az eszközöket arra, hogy fellépjen a drogterjesztők ellen. Nem akarom elmondani azt a példát, amit a bizottsági ülésen elmondtam, de úgy gondolom, hogy mint szülőnek vagy annak a településnek, annak a városnak, annak a falunak, akár az önkormányzatának is meg kell adni azt a jogot, hogy felléphessen a drog terjesztői ellen.

Hogy egy példát hozzak, ugye, a diszkókban jutnak hozzá általában a fiatalok ezekhez a drogokhoz, és tudjuk már a híradásokból, hogy hány volt vagy akár aktív rendőr teljesít másodállásban szolgálatot ezekben a diszkókban. Nem hiszem el, hogy ezek a volt és akár aktív rendőrök ne látnák azt, hogy mi folyik ezekben a diszkókban. Nem szeretném a rendőrséget érinteni, hiszen erőt megmozgatva, sőt erőn felül is elkövet mindent azért, hogy a drogterjesztők nyomára akadjon, de a dohány feketeforgalmazásával párhuzamot vonva úgy gondolom, nagyon óvatosan fogalmazok, és nem szeretnék senkit megbántani, ha a cigarettaforgalom közel 10 százaléka illegálisan történik, feltételezem, hogy az bizonyos korrupciós elemek nélkül nem megvalósítható. Felhívnám államtitkár úr figyelmét arra, hogy nyilván, nagyon óvatosan próbálok fogalmazni, az esetleges korrupciós lehetőségekre is odafigyelve, akár a drogterjesztés esetén, mint ahogy utaltam a volt rendőrök diszkóban teljesített szolgálatára, tehát ez is fogalmazódjon meg majd a cselekvési tervben vagy nem tudom, pontosan hol.

Nem tudom elégszer hangsúlyozni azt, hogy igenis valamilyen jogosultságot kell adni a közösségeknek ahhoz, hogy fellépjenek a drog terjesztői ellen. És nemcsak arra a jogosultságra gondolok, hogy hívjuk a rendőrt, hanem esetleg többre. Gondolom, nyilván érthető az, amit szeretnék megfogalmazni. Én csak ezt szerettem volna hozzátenni ehhez a sokat kielemzett határozati javaslathoz. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Baráth Zsolt képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Annyival szeretném kiegészíteni még a mondanivalómat, amire korábban nem volt időm a normál felszólalásomban, hogy fölmerült itt a csellengők és a plaza, hogy mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel. Egy javaslatom lenne ezzel kapcsolatban. Mind a három elmúlt év során a költségvetéshez beadtam módosító javaslatot, amibe leírtam azt, hogy az ugye, nagyon nem jó, hogy a gyermekek elmennek a plazába, elcsellengenek, és 100 gyerek közül 10 odacselleng, ez is elhangzott százalékos arányban kifejezve. A plaza nem közvetít értéket, ez egyértelmű, Viszont abból a szempontból jó, ha tudjuk, hogy a gyereket hol kell keresni - mondjuk a plazában.

Ebből kiindulva, ha bizonyos gyerekek előszeretettel látogatják a plazát, és erről szóltak a módosító javaslataim, amit a költségvetésekhez adtam be, de leszavazta a Fidesz-KDNP-kormány, akkor talán a plazában kellene ifjúsági központokat, legalábbis a megyeszékhelyeken, létesíteni, hogy ott érintsük meg azokat a gyerekeket, akik eleve is odamennek. Úgyhogy most is be fogom adni ezt a módosító javaslatomat, ott lehet drogellenes stratégiát is kifejteni, és minden olyan értéket lehet közvetíteni a gyerekeknek, egy plaza ifjúsági központtal, ha úgyis odamennek, mert a plazákat, úgy tűnik, nem tudjuk meg nem is nagyon akarjuk megszüntetni, legalábbis a tendencia ez, mi ugyan megszüntetnénk, de nem rajtunk múlik, hogy akkor ott fogjuk meg a gyerekeket, ahová mennek ők önszántukból. Ehhez kérem majd a kormánypárt támogatását a költségvetés tárgyalásakor.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Simicskó István államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, öné a szó, államtitkár úr.

(13.40)

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásokat végighallgatva ismét megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy nekünk, embereknek van egy remek adottságunk, ez a felismerés képessége - felismerni a veszélyeket -, és nekünk, a közéletben dolgozó embereknek pedig van egy lehetőségünk, hogy orvosoljuk is ezeket a problémákat, bajokat, és ha lehet, egy olyan védelmi mechanizmust, egy védelmi rendszert alakítsunk ki, amelyben a fiatalok, a gyermekeink ezeket a veszélyeket kevésbé élhetik át.

A vita arról szól - arról szólt most is -, hogy mit kell tennünk, mit lehet tennünk, hogyan tegyük mindezt, milyen eszközökkel tegyük mindezt. Szerintem abban mindannyian egyetérthetünk, hogy egy stabil értékrendet adni a gyermekeinket, egy stabil, helyes értékrendet adni a fiataloknak, ez fontos feladatunk, fontos küldetésünk, küldetése mindannyiunknak, nekünk, szülőknek, családoknak, tanároknak, iskoláknak, helyi közösségeknek, és hozzáteszem, itt elhangzott számos képviselő úr részéről, a médiának is van felelőssége ebben, hiszen mégiscsak emberek nézik, emberekről szól, emberekért kell hogy szóljon a média is.

Eszembe jutott, amikor hallgattam önöket, Platónnak az a mondása, hogy az élet igazi nagy tudománya a jó és a rossz közötti különbségtétel képességének a megszerzése. Milyen egyszerű ez, ugye? Gyermekeink már az óvodában, azt hisszük, hogy megtanulják, hogy mi a jó, mi a helyes, mi a rossz. Azonban aztán rájövünk, hogy az élet ettől sokkal bonyolultabb, és egy olyan szemüveget kell föltennünk, amelyben mindig meg tudjuk látni az igazat, a jót, a helyeset. Gyermekeinket is ebben a szellemiségben kell felnevelnünk, és ha már önök a média felelősségét és szerepét felhozták, és az anyag is szól erről, akkor milyen egyszerű lenne a helyes útra való terelése a fiatal nemzedékeknek, már a gyermekeinknek, ha mondjuk, olyan mesefilmeket adnának, ha mondjuk, olyan filmeket adnának, és olyan életmodelleket mutatnának be a különböző televíziócsatornák, az a jó néhány száz csatorna, amelyet manapság már fogni lehet, akkor milyen könnyű dolgunk lenne nekünk, szülőknek, milyen könnyű dolgunk lenne nekünk, politikusoknak, hogy kérem szépen, mindenki ebben a nemes küzdelemben felsorakozna, és fel tudnánk építeni a szeretet civilizációját, ha tetszik, jó társadalmi közösségi életet élő, egészséges, helyes gondolkodásmódú nemzetek és nemzedékek sorát láthatnánk a világon.

Nem itt tartunk sajnos valóban, ezért ez egy folyamatos küzdelem. A drogellenes stratégia arra vállalkozik, amire tud. Arra vállalkozik, hogy nagy célokat fogalmaz meg. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a gyermekeinkre ez a veszély ne leselkedjen. Legalábbis itthon, a határainkon belül, aztán nyilván az lenne jó, ha minden szomszédos ország és valamennyi ország, valamennyi politikai közösség arra törekedne, hogy ne legyen ilyen veszélynek kitéve a jövő nemzedéke, gyermekeinket ne veszélyeztessék különböző drogdílerek és egyéb más káros ügyek és dolgok.

Azt hiszem azonban, hogy azzal, hogy mi a jót hirdetjük, azzal, hogy stabil értékrendet próbálunk sulykolni, azzal, hogy a család szerepét, a közösségek erejét hangsúlyozzuk a stratégiában is, azzal, hogy széles spektrumban dolgozunk azon, hogy a családi adókedvezménytől a sportlétesítmények fejlesztésén át, a mindennapos testnevelésen keresztül, a fiatal gazdák lehetőségeinek megteremtésén keresztül számos olyan intézkedést hoztunk, több mint harminc olyan intézkedést hoztunk, ami a fiatalokat segíti itthon maradni, boldogulni, és egészséges életmódot folytatni, nyilván ez még kevés. Nem lehetünk elégedettek, nem dőlhetünk nyugodtan hátra a székben, hanem további lépéseket kell tennünk. Ebben kérjük és várjuk az önök segítő közreműködését, tanácsát, javaslatait, ha tetszik, módosító javaslatait, és várjuk a civileknek is, a civil szervezeteknek és mindenkinek, hiszen meg is kérdeztük őket mi magunk is, hosszas egyeztetés folyt, nagyon komoly munka folyt annak érdekében, hogy ez a stratégia itt lehessen ma a parlament asztalán.

De abban is egyetérthetünk szerintem, hogy akik egyébként pedig szándékosan kárt akarnak okozni gyermekeinknek, azokat pedig nagyon keményen meg kell büntetni. Ezért nekem nem idegen az, hogy igenis a büntetőjogi szabályokat nagyon szigorúvá kellett tenni. Ezt is megtettük. Igenis a drogdílereket, azokat, akik szándékosan haszonszerzésből, tudják, hogy kárt okoznak, tudják, hogy függőség alakulhat ki a gyermekeinknél, akik ezt kipróbálják, és az életüket tönkretehetik vagy az életüket el is vehetik, igenis nagyon szigorúan és keményen meg kell büntetni, és fel kell velük szemben lépni.

Sok kérdés, fölvetés és pozitív megnyilatkozás is volt az önök részéről. Ezt szeretném megköszönni, hiszen a kritika is építő jellegű - én úgy tekintek minden kritikai észrevételre. Elhangzott, hogy miért ez a címe a stratégiának, jó-e ez a cím. A címnek valóban van üzenetértéke, van ereje, van jelentősége. Én mindig a tartalmát szeretem egy anyagnak, hogy pontosan mit is céloz meg. Szerintem a szándékaink tisztességesek, a szándékaink nemesek, és jó célokat szolgálnak. A stratégia pozitív előrelépés - elhangzott több képviselő úr részéről. Mi is így értékeljük, és köszönjük szépen az anyag elismerését, ebben az értelemben legalábbis.

Farkas Gergely képviselőtársam azt mondta, hogy a gyorsan változó világban miért kell hét évre tervezni egy stratégiát. Azt hiszem, hogy valóban gyorsan változik a világ. Sokszor csak kapkodjuk a fejünket valóban, milyen változások történnek úgy egyébként is, nem csak a dizájnerdrogok vonatkozásában. De azért mégiscsak vannak alapvető értékek. Talán, mondjuk, egy régi szerzetesrend alapgondolatát mondhatnám itt el, ugye, keressük az állandót, a maradandót ebben a rohanó világban, azokat a stabil értékeket, amelyekbe tudunk kapaszkodni, amelyekbe tudunk fogódzkodni, amelyek iránytűként szolgálnak az életünkben.

Tehát egy stratégia nyilván középtávon, hosszú távon megfogalmaz célokat, értékek mentén fogalmaz meg célokat. Tehát azok viszont szerintem nem kell hogy változzanak. Ragaszkodjunk azokhoz az értékekhez, amelyek egyébként már beváltak és jól működnek, az emberi közösségünk számára hasznosak, és ezek bizonyítottak. Ezek a családok. A család szerepe, nem győzzük elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos. A közösség ereje, a közösség formáló szerepe milyen hatékony, és az iskola, a nevelés szerepe. Ezeket nem tudjuk nélkülözni, nem is kell, hogy nélkülözzük. Nyilván arra figyelnünk kell, ez majd a cselekvési tervben fog megfogalmazódni, hogy ezekre az új típusú kihívásokra, amelyek nyilván a rohanó, változó világunkban folyamatosan megjelennek, azokra hogyan tudunk rugalmasan azon nyomban reagálni. De hát ezt tesszük. Ez a lista sajnos folyamatosan bővül, hogy milyen újabb és újabb kémiai anyagokat találnak ki rossz szándékkal és óriási haszonszerzési vággyal túlfűtött bizonyos bűnözői körök. De ezekre, ahol csak lehet, nyilván le kell csapni és le kell sújtani.

Vágó Sebestyén mondta, hogy a váz jó, a keret, az még kérdés, hogy milyen lesz. Nyilván a cselekvési terv is kitölti ezt a keretet. Azt hiszem, hogy ez is már elismerésre méltó, hogy igen, a váza, a szerkezete jó az anyagnak, mi is úgy ítéljük meg. Sok munka van benne.

Végezetül pedig azt tudnám önöknek mondani, ugye, a forrásokat emlegették, többen felszólaltak ez ügyben. 3,5 milliárd forint volt korábban erre a területre, azt mondták; nem sok eredménnyel, sajnos ezt kell hogy mondjam. Tehát nyilván most a költségvetési forrásokért küzdünk, hiszen most zajlik a költségvetési egyeztetés, hogy milyen területre mennyi pénz jut. Ettől függetlenül viszont mi nagyon komolyan és hangsúlyosan ráálltunk arra a feladatra, hogy az európai uniós forrásokat megcélozzuk, és minél több forrást megszerezzünk. Ráálltunk arra, hogy a norvég alapból és más alapokból szerezzünk forrásokat, pénzeket erre a feladatra. De összességében nem azt kell csak nézni, hogy kérem, mennyi jut drogprevencióra, hanem azt kell nézni, mivel ez a társadalom valamennyi területét érinti... - beszéltünk itt már erről sokszor, hogy a családi adókedvezmény, a gyes visszaállítása, a gazdák támogatása, a fiatal vállalkozók megsegítése, lehetőségek odaadása a fiataloknak, ezek mind-mind egyébként, a sportlétesítmények is idetartoznak. Mert a gyermekeinknek épülnek ezek a sportlétesítmények.

Egyrészt támadnak minket azért, hogy miért építünk annyi sportlétesítményt, miért költünk több tízmilliárdot erre. Gyermekeinkre költünk, hogy lehetőséget adjunk nekik, hogy sportoljanak, és ha sportolnak, akkor talán kevesebb az esély arra, hogy olyan közösségbe kerülnek, ahol egyébként a hedonista életmódot, egyfajta kábítószer-függőséget kialakítandóan rá tudják vezetni a fiatalokat erre.

(13.50)

A sportolói közeg mégsem ez a közeg, tehát ha sportol a gyerek, akkor az egészséges életmód lehetőségét adjuk meg számára.

Összességében még egyszer köszönöm a hozzászólásokat, köszönöm az észrevételeket. A módosító javaslatokat meg fogjuk vizsgálni, át fogjuk tekinteni, és remélem, hogy egy olyan stratégia kerül majd véglegesen a kormány és mindannyiunk asztalára, amely mindannyiunk támogatását fogja élvezni. Azt hiszem, hogy azok a szakemberek, akik eddig részt vettek a stratégiai gondolkodásban - hazai és nemzetközi szakemberek -, hozzátették a tudásukat. Ez egy olyan anyag, amely véleményem szerint egy korszerű és mindenre kiterjedő anyag, úgyhogy arra kérem önöket, hogy támogassák majd a zárószavazás alkalmával is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr válaszát. Az általános vitát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Font Sándor, Fidesz, képviselő önálló indítványát T/12364. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Font Sándor úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Felszólalások:   25   25-127   127-145      Ülésnap adatai