Felszólalás adatai

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt kell mondjam, hogy a legtöbb megállapításával kapcsolatban egyetértek. Azt is hadd tegyem hozzá, hogy bizonyos értelemben nyitott kapukat dönget, de nem baj, minél többet beszélünk erről a kérdésről, annál inkább ráirányul a társadalom figyelme erre a súlyos problémára, amely valóban súlyos.

A magyar mezőgazdaságnak, élelmiszer-gazdaságnak - így mondhatom - az egyik katasztrófája az volt, amikor a rendszerváltást követően a kilencvenes évek elején elveszítettük a feldolgozó és értékesítő kapacitásainkat. Ez gyakorlatilag kódolta azt a folyamatot, amiről képviselő úr is beszélt, ami a mai napokra valóban súlyosan fenyegeti a magyar élelmiszer-gazdaságot, és mindenekelőtt fenyegeti a magyar fogyasztót, mert ebben a kavalkádban aztán végképp nem tud eligazodni. És európai alapelv is, hogy a világos választás szabadságához az információk hozzátartoznak. Tisztességes informálás nélkül nem tud választani a fogyasztó.

Hogy a példát valóban idehozzam, amit ön is említett: a cukoripar ennek a folyamatnak egy tipikus példája, a tizenkét cukorgyárunkat egy pillanat alatt értékesítette az akkori privatizátor elit, ennek következtében azonnal bezártak hét cukorgyárat azok, akik megvették ezeket a cukorgyárakat, majd 2006-ban a cukorreform kapcsán a Gyurcsány-kormány eladta, átadta, fölajánlotta a cukor-előállítási kvótánk háromnegyed részét, maradt a 400 ezer tonna kvótánkból 100 ezer tonna, ami a saját szükségleteinknek pusztán az egyharmadát fedezi egyetlen cukorgyárral Kaposváron, nem saját érdekeltségben. Tehát az az ország, amelyik hagyományosan cukrot exportált - és gazdálkodásunknak is szerves része volt a cukorrépa-termesztés -, ma kétharmad részt importra szorul cukorból, és ennek a következménye az a folyamat, amiről képviselő úr is beszélt.

De inkább beszéljünk arról, hogy mit lehet ebben a helyzetben tenni, mert az a hazaárulás, ami e tekintetben történt, világos, tehát a helyzetértékelés és a folyamat leírása hasonló kell legyen, mert ez történt velünk. Először is meg kell tisztítanunk a piacunkat, és ehhez világos viszonyokat kell teremteni. Világos szabályokat kell szabnunk. Elkészült a magyar élelmiszer-rendelet, lezajlott a társadalmi vitája - ezért mondom, hogy bizonyos értelemben nyitott kapukat dönget képviselő úr -, a tanulságok feldolgozása megtörtént. Előkészítettük ezt a rendeletet, s miután az Európai Közösségben a közös agrárpolitikához tartozunk - ami az egyetlen közös politikája az Európai Közösségnek -, notifikációs kényszer van egy ilyen rendelet bevezetéséhez. Ez a notifikációs folyamat kezdődött meg.

Mit fogunk tenni? Ebben a rendeletben magyar terméknek az fog minősülni, amelynek az alapanyagait Magyarországon állították elő, magyar üzemekben. Tehát magyar termékként csak az hozható forgalomba, ahol az alapanyag előállítása és a termék előállítása is Magyarországon történik.

Ami a zéró toleranciát illeti: itt muszáj bizonyos engedményt tennünk, mert a magyar élelmiszerekben is használunk olyan fűszereket, vagy az élelmiszer-ellátásunkban használunk olyan déligyümölcsöket és egyebeket, amelyek kiegészítik a kínálatot. Ilyen tekintetben nem követhetjük a zéró toleranciát. Ezért mondtuk azt, hogy azon alapanyagok kivételével, amelyek nem állíthatók elő Magyarországon, minden alapanyagnak Magyarországról kell származnia, és itt kell hogy előállítsák.

A problémára, hogy ez mennyire nem tiszta viszonyok között zajlik ma, a dioxinbotrány világított rá, ahol a magyar hungarikumtermék mindenféle felirattal jelent meg. Amikor megtiltottuk a német hús importját, és szigorú ellenőrzést vezettünk be a dioxinbotrány következtében, akkor nem a németek tiltakoztak először, hanem az a cég, amelyik ezt a húsipari terméket Magyarországon előállítja. Vagyis a helyzet az, hogy az úgynevezett hungarikumaink, a zászlónkat és minden egyéb magyar jelölést viselő termékek nagyrészt nem magyar alapanyagból készülnek, még akkor sem, ha Magyarországon van a cég. Ebben az esetben például ez a hungariumtermék 52 százalékban német húsból készül. No, az ilyen termékek a rendelet megjelenése után nem fogják viselni a magyar jelzést. Ha arra tartanak igényt ezek a cégek, hogy magyar felségjeleket tüntessenek fel, akkor meg kell feleljenek annak a szabálynak, hogy magyar alapanyagból, itthon előállított alapanyagból itthon kell magát a terméket is előállítani.

Ezenkívül zajlik az élelmiszerkönyv teljes felülvizsgálata. Az összes termékcsoportra világos viszonyokat kell teremtenünk. Le kell írni minden kategóriát pontosan, hogy mit jelent, és aki nem felel meg annak, az azt a jelölési formát vagy megkülönböztető jelölést nem használhatja. "Különleges", "prémium", "kiváló", "extra" és ilyeneket látunk; ennek világos leírása lesz az élelmiszerkönyvben. Azt hiszem, az első és legfontosabb lépés a piac megtisztítása és a világos viszonyok megteremtése lesz.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)