Felszólalás adatai

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Minden ember életében vannak olyan mérföldkövek, amikor meg kell állni egy kicsit, el kell gondolkodni az előző időszakról, erőt merítve a folytatáshoz. Az ilyen mérföldkövek nemcsak az egyének számára, hanem a közösségek számára is léteznek és fontosak, főleg akkor, ha a tágabb közösség, a magyar nemzet is számon tartja azokat.

A magyar energetikai szakma és közösség is eljutott most egy olyan - számára kiemelkedően fontos - pillanathoz, amikor egy kicsit megállva, visszatekintve az eddig eltelt időszak gyötrelmeire és eredményeire, értékeli az eddigi tevékenységét. Ez a pillanat most, nyugodtan mondhatjuk, ipartörténeti esemény negyedszázados évfordulója.

25 esztendővel ezelőtt a Paksi Atomerőmű 1-es blokkját hálózatra kapcsolták, megkezdve ezzel a nukleáris villamosenergia-termelést Magyarországon. Ahhoz, hogy ez akkor megtörténhessen, hosszú és fáradságos út vezetett. Az első hazai atomerőmű létesítésének gondolata 1964-ben vetődött fel az ország akkori vezetésében, amelynek folytatásaként 1966-ban a Szovjetunió és Magyarország megkötötte azt az államközi egyezményt, amely 800 megawattos kétblokkos erőmű építéséről szólt. Ez a megállapodás időközben persze többször módosult, a határidők is változtak, de 1982-re az 1-es blokk beruházása eljutott addig a pillanatig, amikor már kézzelfogható realitássá vált a villamosenergia-termelés megkezdése.

1982. december 14-én előbb a reaktort indították el a szakemberek, majd pedig december 28-án a blokkot a hazai villamoshálózatra is rákapcsolták. Megkezdődött ezzel az a sorozat, amelynek eredményeként előbb a 2-es, a 3-as, majd a 4-es blokk hálózatra kapcsolásával mind a négy blokk üzembevétele megtörtént.

Az első hálózatra kapcsolás óta eltelt időszakban a Paksi Atomerőmű termelése beállt arra a magas szintre, amit azóta is folyamatosan tartani tud. Ennek köszönhetően a kezdetek óta gyakorlatilag az ország villamosenergia-igényének közel 40 százalékát ez az erőmű biztosítja, leszámítva azt a rövid időszakot, amit az ismert, 2003-ban bekövetkezett 2-es blokki üzemzavar okozott.

A Paksi Atomerőmű létrejöttének, kiváló eredményeinek és megnyugtató biztonságának legfőbb forrása az az energetikai szakembergárda, ideértve a valamikori építőket, beruházókat, tervezőket, kutatókat, valamint az atomerőmű üzemeltetését is biztosító valamennyi operatív munkát és műszaki hátteret biztosító szakembert is, akik nélkül mindez nem valósulhatott meg. Ezzel a felszólalással az ő tevékenységük előtt is tisztelgünk.

Amennyire fontos a múlt értékeinek tisztelete, olyannyira fontos azonban a jövőre is gondolni ebben az ünnepélyes pillanatban; a jövőre, mégpedig a hazai atomenergetika jövőjére. Miért kell ezt most itt kiemelni? Amint említettem, a hazai villamosenergia-ellátás stabilitásának, az ellátásbiztonságnak egyik meghatározó eleme az atomerőmű. A nemzetgazdaság számára ezen értékek megtartásának egyik fontos záloga az atomerőmű üzemidejének 20 évvel történő meghosszabbítása. Ez a tevékenység egyébként már jó ideje folyik, megnyugtató módon valamennyi parlamenti párt támogatásával, amit a magyar parlament 2005. november 21-ei határozatával 96,6 százalékos többséggel demonstrált is.

Ugyanakkor azonban fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy az említett ellátásbiztonság biztosításának, a gázcsapdafüggőségből való kikerülés kérdésének másik fontos eleme egy új atomerőművi blokknak a megépítése. Ebben a kérdésben már most határozott lépések megkezdésére van szükség, mert különben a szakmai vélemény szerint 2020 környékén a magyar villamosenergia-ellátás nagyon súlyos helyzetbe kerülhet.

Körülnézve a világban látható, hogy az atomenergetika újra fellendülőben van, sok ország épít és még több tervez építeni új atomerőműveket. Látható, hogy egy mai blokk építése 10-12 évet vesz igénybe még akkor is, ha előre lekötött gyártói kapacitás is van az építkezés mögött. Már most is látszik, hogy ez a gyártói kapacitás a világban véges, így - idézőjelben - ki későn ébred, lemarad.

Felelősen gondolkodó emberként nem szabad veszélyeztetnünk a magyar villamosenergia-ellátás jövőjét, ezért fel kell szólítanunk a kormányzatot, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a magyar atomenergetikának ne csak múltja, hanem perspektivikus jövője is legyen.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Horváth János tapsol.)