Készült: 2024.09.21.06:12:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

319. ülésnap (2013.10.30.), 96-100. felszólalás
Felszólaló Dr. Horváth János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:55


Felszólalások:  Előző  96 - 100  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): (Hangosítás nélkül.) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési...

ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, de lehetséges, hogy a mikrofonja nem működik vagy esetleg rossz helyen van. (A képviselő felteszi a mikrofonját.)

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Bocsánatot kérek. Valóban leesett...

ELNÖK: Köszönöm szépen. A televíziónézők nevében is köszönöm.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési vitánk, elemzésünk során számos érdekes témát előhozunk, és mindegyikünk azzal járul hozzá, amiről többet tudunk, vagy ami közelebb áll a szívünkhöz. Nekem többféle dolog közelebb áll a szívemhez, és nem könnyű azt a témát előrehoznom, amelyiket a leginkább tenném, mégis most a nemzetközi kapcsolatainkról, a külügyi témákról mondanék néhány gondolatot, arról, hogy a költségvetésben mennyi forrást irányítsunk ennek a lehetőségnek a művelésére.

Magyarország helye a világban, Magyarország hogyan érzi magát a világban, a magyar nép hogyan érzi magát a világban, a nemzetek között vagy más csoportosulásban. Úgy is szokták ezt megfogalmazni egyszerűen, hogy a hírünk a világban. Valamikor Illyés Gyula néhány verse ezzel a refrénnel jelent meg és buzdította az embereket, különösen azokban az évtizedekben, amikor Magyarország a nagyvilágtól eléggé elszigetelődött a vasfüggöny és egyebek révén, hogy milyen a hírünk a világban. Ezek régi dolgok, és csupán a szóhasználat miatt említem ezt, hogy hírünk a világban.

Mit tud a világ rólunk? Mi innen, a Magyar Országgyűlésből nézve úgy tehetjük fel a kérdést, hogy mit tudjon a világ rólunk, és e tekintetben mit kívánunk, mit vagyunk képesek tenni. A költségvetési vita során természetesen az az első válasz, hogy olyan forrásokat arrafelé irányítani, pénzt elkölteni ahhoz, hogy... De ennek megvan az apparátusa, a hivatalos, természetes mechanizmus, a külügyi apparátus, a Külügyminisztérium, a diplomáciai hálózat szerte a világban, azután intézmények támogatása. Mégis azt tanácsolom itt magunknak, hogy kérdés, de tanács is annak a keresése, hogy hogyan lehet ezt az apparátust, ezt a tevékenységet szélesíteni. Tehát ha a diplomáciának, a nemzetközi kapcsolatoknak a dolga, hogy a világ jobban lásson bennünket, és bízunk abban, hogy ha jobban lát bennünket, akkor jobb lesz a hírünk, mert olyanok vagyunk, akiknek nem rejtegetnivalói vannak, hanem megmutatnivalói a világnak. Persze, ennek van olyan vetülete is, hogy jól kell csinálni a dolgainkat, ami most nem az én beszédem, hozzászólásom témája, hanem úgyis állandóan azzal foglalkozunk. Tehát a nemzetközi kapcsolatok gondolata, motivációja, tevékenységi iránya nem valamiféle hírverés, azt tanácsolom legalábbis. Mai szóval azt lehetne mondani, hogy nem marketing, nem az, hogy eladni a portékát, eladni Magyarországot, hogy az jobbnak látsszon. Ne látsszon Magyarország jobbnak, mint amilyen, de látsszon annak, ami valójában! És ezek az ablakok hogyan nyílnak, azok a tükrök hogyan lehetnek hasznosak? Úgy, ha a költségvetési forrásokat, egyebek között ezeket a forrásokat olyan helyekre irányítjuk, ha ezek olyan helyekre irányítódnak, ahol a leghatásosabbak, hatásosak.

Itt említem, amit sokszor elemlegettem, hogy ezt az apparátust, ezt a tevékenységi formát kívánatos volna szélesíteni, tehát több magyar diplomata művelje és javítsa a hírünket a világban. Ezzel nem azt mondtam, hogy a külügyi apparátus szükségképpen több embert foglalkoztasson erre. Akik ebben a tevékenységben vannak, azok csinálják jól a dolgukat, és ebben segítsünk is, vagy jobb törvényekkel, vagy kritikával. Én most a szélesítést úgy gondolom, és ezt tanácsolom, tisztelt Országgyűlés, mindnyájunknak, hogy vonjunk bele olyanokat, vonódjanak bele olyan emberek ebbe a tevékenységbe, akik ezt nem teszik hivatásszerűen. A népi diplomácia, emberek, faluk, községek, iskolák, érdekképviseletek, a sárbogárdi tűzoltó-egyesület valahol, Minnesotában vagy Indiában egy helyi tűzoltó-egyesülettel valahogyan legyen kapcsolatban, látogassák meg egymást, például menjenek el egymás nemzeti ünnepére, hívják meg egymást. Vagy persze iskolák, érdekképviseletek és városok, önkormányzatok. Szóval itt szélesedik az, amire én most azt a szót használom, hogy népi diplomácia. Persze a mi számunkra, országgyűlési képviselők számára itt van a lehetőség, a feladat, a parlamenti diplomácia, az Interparlamentáris Unió ennek egy meglévő apparátusa, százvalahány éve létezik, sőt a létrejöttében annak idején a magyarok élen jártak, a nyolc vagy kilenc alapító ország között az egyik Magyarország volt, Jókai Mór is. Nekünk helyünk van azt az intézményt is hasznosítani, és az arra költött költségvetési forrásokat úgy irányítani, hogy az hatásosan működjön.

Számos gondolat juthat itt az eszünkbe, és tanácsolom, hogy jusson eszünkbe, nekem magamnak is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), folytassunk ezt a gondolatmenetet, mert ezek olyan lehetőségek, amelyeket eddig bizony mérsékelten vagy kevésbé használtunk, és többet lehet a költségvetésből (Az elnök ismét csenget.) elérni, mint eleddig tettük.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  96 - 100  Következő    Ülésnap adatai