Felszólalás adatai

Elhangzott valamikor az elmúlt napokban egy olyan ellenzéki szocialista hozzászólás, miszerint nem nevezhetjük ezt a költségvetést a rezsicsökkentés költségvetésének, hiszen nincs fölírva rá, hogy ez a rezsicsökkentés költségvetése. Valóban, ez igaz. Ezt nem írtuk rá, és ez valóban hiba volt. Azt feltételeztük, hogy a tartalom határozza meg egy költségvetés mikéntjét, nem pedig az, hogy mit írunk rá. De ugyanígy, amikor a szocialisták kormányoztak, nem volt ráírva a költségvetésre, hogy ez a megszorítás költségvetése, és mégis a megszorítás költségvetése volt. Úgyhogy azért, hogy segítsünk azon képviselőtársainknak, akik keresik, hogy valóban az emberek mindennapi életét segítő intézkedések hogyan és mint jelennek meg a költségvetésben, ezért kibontjuk az igazság apró részleteit is a költségvetés tekintetében.

Amikor erről a költségvetésről beszélünk, akkor a kritikák között sokszor elhangzik, hogy miért nem ennek a csoportnak segítünk, miért a másik csoportnak segítünk. Miért stadionokat építünk, miért nem tornatermeket építünk. És ezeknél a példáknál mind-mind, egytől egyig meg lehet cáfolni az ilyen irányú kritikákat, hiszen mi az is-is irányba megyünk, nem pedig a vagy-vagy irányba. Mi nem vagy az egyik társadalmi csoportnak segítünk a másik kárára, mi nem vagy stadionokat építünk, vagy tornatermeket, hanem stadionokat is, tornatermeket is. Mi nem vagy autópályákat építünk, vagy alsóbb rendű tömegközeledési utakat, hanem autópályákat is építünk és alsóbb rendű tömegközlekedési utakat is helyrehozunk. Most éppen, ezekben az órákban is 1200 kilométeres szakaszon történnek ilyen munkálatok az országban.

Nem jó véleményem szerint tehát az a megközelítés, hogy honnan veszünk el és hová teszünk át pénzt, hanem három és fél éve ez a kormányzat, ebben a költségvetésében is, arra törekszik, hogy mindenkinek tudjunk segíteni, ne méricskéljünk, ne mérlegeljük, hogy ki az, aki már rászorult, és ki az, aki még nem. Ez a gondolkodás hatja át tehát a költségvetést. És amikor a rezsicsökkentésről beszélünk, akkor mindenkit megillet, függetlenül attól, hogy milyen helyen, milyen településen, milyen lakásban lakik, hiszen józan ésszel be lehet látni, rezsit mindenki fizet, mindenki fogyaszt gázt, villanyt, mindenki használja ezeket az eszközöket. Ezért mindenkinek tudunk segíteni. Az állami segítség mindenhová eljut a rezsicsökkentés révén. És azok a számok pedig, amelyek a konkrét összegeket tartalmazzák, itt jelennek meg a költségvetésben.

Emlékszem arra, hogy a 2006-2008 közötti időszakban sok ismerősöm és sok barátom jelezte, akik többgyermekesek voltak, hogy milyen igazságtalan helyzet volt akkor. Arról volt szó ugyanis, hogy mondjuk, keresett valaki 250 ezer forint bruttót, aki egyedül élt ebből, nagyvilági emberként esténként el tudott menni moziba, szórakozni, ide-oda, míg az illető, akinek esetleg volt három gyereke, öten éltek ugyanebből a fizetésből, ugyanazt az adót vonták le tőle, és senkit nem érdekelt, hogy abból ő nem egyedül tud dorbézolni, hanem öten élnek abból az összegből. Ez végtelen igazságtalan volt, ezt annak idején, ellenzékből mindig elmondtuk, hogy ezen változtatni kell, azonban nem történt az akkori szocialista kormány részéről semmiféle intézkedés.

Most, amikor bevezettük a családi adómentességet, ami több mint a családi adókedvezmény, ami annak idején volt, hiszen az állam már el sem vonja azt az adót, hanem eleve ott hagyja a családoknál, nos, akkor megkaptuk a kritikákat arra vonatkozóan, hogy ez így nem jó, ez igazságtalan. Különösebb okokat nem találtak ellenzéki képviselőtársaim, hogy miért lenne igazságtalan, de nem jó. Azt gondolom, ha valamit elrontott valaki, akkor érdemes csöndben maradni. De ha valaki más megpróbálja azt a hibát kijavítani és igazságos irányba tett lépésekkel orvosolni a problémát és a kialakult helyzetet, akkor nem kéne ezt kritikával illetni, legalábbis némi szerénység indokolt lenne ebben az esetben.

(9.40)

Mert most az a helyzet, hogy az adórendszer igenis figyelembe veszi és ez a költségvetési tervezet is figyelembe veszi azt, hogy abból az összegből hány embert tart el az illető kereső, és ha több ember él ugyanabból az összegből, akkor jóval kevesebb adót kell fizetni. Szerintem ez egy végtelenül igazságos lépés; sajnálom, hogy a baloldali ellenzék részéről ez nem talált támogatásra. De ugyanígy párhuzamba lehet állítani, hogy azok az intézkedések, amelyek a szocialista kormány idején történtek - a gázáremelés, az energetikai cégek privatizációja, az energiaárak emelése -, egyfajta utat, egyfajta tendenciát mutattak. Most mi ezzel szemben a rezsicsökkentést választottuk, csökkentjük ezeket a díjakat, és köztulajdonba vesszük azokat a cégeket, amelyek energiát szolgáltatnak, pontosan azért, hogy az emberek számára elérhetők legyenek, és ne extraprofitként vigyék ki ezek a cégek az országból a pénzüket.

A családok adóterheinek növelésével szemben - emlékszünk nagyon jól a gyednek az elvételére, az adókedvezmény megszüntetésére, a gyes visszavágására, amik a szocialista kormány idején megtörténtek - most a gyed visszaállítása és összegének emelése, a gyes kiterjesztése, illetőleg most már ráadásul a választhatóvá tétele, a családi adómentesség bevezetése is megtörtént. Ráadásul éppen most tárgyalunk arról, hogy milyen módon lehet a legszegényebb családok felé is a maximális kihasználhatóság érdekében ezt megtenni. Ez megint kétfajta utat, kétfajta tendenciát jelez.

Itt van a devizahitelesek kérdése. Emlékszünk azokra az évekre, amikor a kormányzat hallgatása vagy finom támogatása mellett a devizahitelek propagálása megtörtént, hagyták, hogy az emberek üptre-főre vegyék fel ezeket a hiteleket, majd most, amikor ténylegesen évek óta különböző módokon próbálunk segíteni a devizahiteleseknek, jön a kritika, hogy ezt nem így kellene, ez így rossz. Megint némi önmérsékletet és némi szerénységet javasolnék a szocialista képviselőtársaimnak, hiszen ha elrontottak valamit, és abba az irányba mentek, hogy az emberek nyakig eladósodjanak devizában, akkor most, ha megpróbálja ez a kormánytöbbség ezt helyrehozni, ha nem is támogatják ezt, de legalábbis némileg nagyobb önfegyelemmel kérem ezeket az intézkedéseket kísérni.

Végül, az adósság szintén ezt a tendenciát erősíti. Amikor szocialista színezetű kormányzat volt, akkor egyértelműen az ország nyakig süllyedt az eladósodásban állami szinten, önkormányzati szinten és - mint ahogy láttuk az előbb a devizahitelek kapcsán - a magánszemélyek szintjén is, most pedig az államadósság visszafizetése történik meg. Az IMF-hitelt visszafizettük, nincs tehát az IMF felé adósságunk. Ez megint egy teljesen másfajta tendencia. Nem arról van szó, hogy kicsit másképp képzeljük ezeket az irányokat, hanem teljesen más logika mentén megyünk: mi ott szeretnénk az embereknek segíteni, ahol valóban szorít a cipő, ahol a mindennapokban tudunk segíteni.

Amikor arról beszélünk, hogy ez a költségvetés milyen számokat és milyen összegeket tartalmaz, akkor érdemes ezeket összeadni és megnézni, hogy az előző évhez képest milyen elmozdulás történt. Ha azt nézzük, hogy az egészségügyben több mint 10 százalékos forrásbővülés, az oktatás tekintetében közel 10 százalékos, 9,6 százalékos bővülés, a közbiztonság esetében közel 4 százalékos, a gazdaságfejlesztés esetében 7,9 százalékos, a felzárkóztatás esetében 10,3 százalékos bővülés történt, akkor azt látjuk, hogy a költségvetés minden területen növeli a forrásokat, minden területen növeli azokat az összegeket, amelyek ezekre a célokra fordíttatnak. Tehát nem arról van szó, hogy a kormányzat kiválaszt egy területet, azt nagyon segíti, és a többit pedig magára hagyja úgymond, hanem igenis próbálunk az élet minden területén segíteni, mindenhova forrást rendelni. Az a gazdaságpolitika, ami most már a gyümölcseit mutatja, hiszen 2 százalékos gazdasági bővüléssel számolhatunk a jövő év folyamán, és ebben gyakorlatilag minden elemző egyetért, már lehetővé teszi azt, hogy az előbb említett módon ez a költségvetés bővítse a forrásokat.

Vannak persze olyan emberek, akik még nem találtak vissza a munkaerőpiacra, és akiknek nincs munkájuk - az ő segítésük is kiemelt feladata ennek a költségvetésnek. Gondoljunk csak arra a munkahelyvédelmi akciótervre, amelynek a számai és az arra fordított összegek a költségvetésben is megjelennek. Mikor volt Magyarországon arra példa, hogy a legnehezebb helyzetben lévőkön próbáljon egy kormányzat segíteni? Hogy a gyesről, gyedről visszatérő nőknek az újraelhelyezkedése kapcsán egy akciótervet indított volna egy kormányzat? Az 50 év fölöttiek kapcsán ismerjük azt a képet, amikor egy felvételi beszélgetésen egy munkahelyen megkérdezik, hogy van-e gyereke, hány éves, és ha kiderül, hogy 50 év fölötti az illető, vagy pedig van akár csak egy gyermeke is, akkor legyintenek, és nem fogja az állást megkapni. Ez a program, ami súlyos tízmilliárd forintokat tartalmaz a költségvetésben, pontosan azt segíti, hogy a munkáltató 3, 6, illetőleg 9 hónapig az állam részéről megkapja a teljes munkabért és a teljes járulékot azon foglalkoztatott után, aki az általam előbb említett kategóriákba esik, tehát aki gyesről, gyedről visszatér, aki 25 év alatti pályakezdő, és megkérdezik, hogy van-e tapasztalata, nincs, tehát nem veszik fel, magyarul, egy ördögi körbe kerül, valamint az 50 év fölötti, már nehezen elhelyezkedni képes munkavállaló. Pontosan ezeket a nehéz helyzetben lévő embereket segíti az az akcióterv, amelynek a számai és az arra fordított tízmilliárd forintok a költségvetésben találhatók.

Én azt gondolom tehát, hogy ez a költségvetés nem a vagy-vagy költségvetése, hanem az is-is költségvetése. Csak és kizárólag olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek mindenkinek próbálnak segíteni, az élet minden területén forrásokat rendel, és hallhattuk és láthattuk a számokat, hogy minden tekintetben forrásnövekedés tapasztalható. Ezért én azt kérem az ellenzéktől vagy az ellenzéknek azon részétől, amely fogékony a hallásra, hogy támogassa ezt a költségvetést, hiszen minden területen segítséget tud nyújtani az embereknek, a mindennapokban tud segíteni. Persze lehet azt mondani, hogy lehet nagyobb léptekkel haladni, de én azt gondolom, hogy itt most teljesen világossá válik az elmúlt évek, a szocialista időszak iránya, ami egyfajta irány, és az azzal teljesen ellentétes irány, ami pedig az emberek érdekében tett intézkedések iránya.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)