Felszólalás adatai

Én alapvetően az elmúlt évi módosításáról szeretnék beszélni, a többi részletről majd képviselőtársam szól. Ennek kapcsán szeretném bemutatni, hogy megítélésünk szerint volna még mit javítani a kormányzat munkáján, azon belül a Belügyminisztérium munkáját.

Ugye, az Mötv.-nek a módosítása van előttünk, nagyrészt vagy jelentős részt arról szól, hogy azt a két, maximum három hónapot hogyan kívánja kezelni a kormányzat, ami a törvény egy konkrét szakaszának az életbe lépése és az azt követő 60 napban fog történni, nevezetesen, ha nem sikerül az év végéig a közös önkormányzati hivatalok kapcsán dűlőre jutniuk a kisfalvaknak, akkor ebben az átmeneti időszakban vajon mi történik.

(22.10)

Már most szeretném mondani, hogy aki a törvényt kívülről-belülről jól ismeri, az össze tudja rakni, hogy vajon mit jelenthet az "átmeneti időszak" kifejezés, ami többször előfordul ebben a törvényben. De én azt gondolom, hogy talán érdemes lenne ezt így külön is definiálni az egyszerű olvasó számára, mert a közérthetőség végül is egy nagyon fontos kritériuma a törvényeknek is.

Az egyik rész, hogy hogyan is fog történni ezt a két-három hónap, arról szól, hogy mely feladatot mely hivatalok, konkrétan kik fognak ellátni, a másik pedig az, hogy a jegyzőknek, aljegyzőknek, illetve további, a közszolgálatban dolgozó munkatársaknak mi lesz a sorsuk.

Az első tekintetében, magyarul, hogy mely hivatalok, hol, kik satöbbi, azt kell mondjam, hogy ugyanaz a káosz tükröződik benne, mint például a szintén a Ház előtt fekvő és holnap reggel tárgyalandó köznevelési rendszer átalakítása tekintetében látható. A kormányzat nagy forradalmi lendülettel, hevülettel nekimegy egy, már jól beágyazódott stabil rendszernek - amin persze kétségtelenül volna mit javítani -, de ezzel a lendülettel gyakorlatilag el is tolja ezt az egész rendszert. Ugyanakkor azzal, hogy ez hogyan fog aprópénzre váltódva az életbe épülni és valóban hatályosulni, azzal már kevésbé törődik, és aztán toldani-foldani kell az életbe lépő jogszabályokat, mint ahogy az most is történik előttünk.

Ha már az előző törvény vitájában megkaptuk azt, hogy úgy merünk hozzászólni egy törvényhez, hogy nem vagyunk gyakorló szakemberek, akkor hadd mondjam azt, tisztelt államtitkár úr, hogy aki megfogalmazta ezt, illetve annak idején az Mötv.-t, valahogy úgy tűnik nekem, mintha csak könyvben olvasott volna az önkormányzatokról. Éppen az, ami e módosítás kapcsán belekerült a törvénybe, a törvény eredeti szövegét felbővítve, mutatja azt, hogy az eredeti törvény kidolgozása során nem merült fel önökben, hogy aprófalvas térségekben, illetve olyan helyen, ahol nem lesz akkora lendület az átalakítás támogatására, vajon hogy fog történni a rendszer totális, teljes átverése; bocsánat, elszóltam magam, mert tényleg átverésről van szó, átszervezést akartam volna eredetileg mondani, de nyugodtan mondhattam volna szétverését is.

Hadd mondjak itt még valamit a káoszra visszatérve, illetve a kormányzati kommunikáción belül lévő ellentmondásokra visszatérve. Annak idején, amikor a törvény vitája zajlott, felmerült, hogy is lesz az, hogy kistelepüléseken önök biztosítani fogják a feladatvégzést valamilyen módon, hogy mégiscsak megmarad a hivatal. Mi, ellenzéki képviselők azt állítottuk, hogy önök leépítik a rendszert, be lesznek zárva a hivatalok, ez kifejezetten visszalépést fog jelenteni a helyi közösségek életében, és így tovább. Ám a kormányzati oldal bizonygatta, hogy nincs igazunk, hivatal nem lesz bezárva, mert olvassuk el a 8. § nem tudom hányadik bekezdését, ahol az van írva, hogy "minden településen biztosítani kell az igazgatási munka ellátásának szükséges személyi és tárgyi feltételeit".

Akkor most tegyük össze ezt a két dolgot, a jelenlegi módosítást meg az eredetiben lévő mondatot. Ezek szerint, ha most megszűnik hivatal - mert így definitíve ki van mondva az előttünk fekvő törvényjavaslatban, hogy meg fognak szűnni hivatalok -, akkor ott biztosan nem fogják tudni se a személyi, se a tárgyi feltételeket biztosítani, hiszen lakat fog kerülni rá, lehet, hogy eladja a település, és valami másra fogják használni az épületet. De az iskolában sem fogják tudni már biztosítani, mert a kistelepüléseken azokat vagyonkezelésbe fogják adni az államnak. Akkor hol fogják ezt biztosítani? A helyi kocsmában lesz biztosítva? Ezt komolyan mondom, és nagyon kérem, hogy erre konkrét választ adjon a tisztelt államtitkár úr, mert én azt gondolom, hogy rendkívül méltatlan az, amilyen helyzetbe hozzák a kistelepülések közösségeit, és ezáltal egy nagyon komoly színtere fog elveszni annak a közösségi életnek, ami egyébként a mindennapokat segíti ott a végeken, tisztelt államtitkár úr.

A másik pedig, ami a törvényjavaslatban szerepel, az az, hogy ki hogyan fogja tudni megőrizni vagy leginkább nem megőrizni a munkáját. Engedje meg, hogy ennek kapcsán is felhívjam egy ellentmondásra a tisztelt figyelmét, nevezetesen arra, hogy amikor annak idején az Mötv. vitája volt, illetve amikor később a járási törvény vitája volt, minden alkalommal felvetettük, hogy félő, hogy ezekből a törvényekből az fog következni, hogy ezáltal nagyon sok ott dolgozó munkatárs el fogja veszteni a munkáját, el fogja veszteni az egzisztenciáját. Legutóbb például a járási törvény vitájában Szabó Erika államtitkár asszony azt mondta nekem, hogy ne riogassam az embereket, mert ilyen nem fog megtörténni, mindenkinek meglesz a munkája, márpedig embert nem fognak önök elbocsátani. Hát ide meg az van leírva, hogy igenis el fognak bocsátani.

A következőt szeretném kérni. Azért, hogy legalább tudják ezek az emberek, hogy mi vár rájuk, hogy fel tudjanak rá készülni, kérem, árulja el államtitkár úr, hiszen nyilvánvalóan ezen számok az ön birtokában vannak. Hiszen a jogalkotási törvény vonatkozó paragrafusa szerint ezt a törvényjavaslatot nem tudták volna úgy benyújtani, hogy ne lettek volna felkészülve arra - meg arra a kérdésre is, amit most felteszek -, hogy milyen társadalmi hatása lesz az önök által kezdeményezett törvényjavaslatnak. Tehát azt is pontosan tudniuk kell, ami ide le van írva, hogy miként fog történni az, hogy megszűnő polgármesteri hivatalokból átkerülnek vagy nem kerülnek át munkatársak a közös önkormányzati hivatalba.

Ön nyilvánvalóan ismeri ezeket a számokat, de kérem, hogy nekünk is árulja el. Ne csak az IMF-et boldogítsák azzal, hogy előre bejelentik, hogy lesznek leépítések a közszférában, hanem nekünk is mondják meg, hogy konkrétan, hány emberről van itt szó. Egész biztos vagyok benne, hogy ezt pontosan meg lehet becsülni, már csak azért is, mert a járások felállítása kapcsán az egyes megyei kormányhivatalokban tartott jegyzői értekezleteken konkrétan elmondják, hogy X településnek hány köztisztviselője lehet. És pont. Így el van mondva. Azt persze már nem teszik hozzá, hogy ez hogy is lesz pontosan finanszírozva, hogy az egyes települések ezt hogyan tudják majd kifizetni, de önöknek egyfajta létszámgazdálkodásról már igenis van elképzelésük.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezt a törvényjavaslatot nemcsak azért, mert szedett-vedett és több olyan kérdés van benne, amely megérte volna azt, hogy külön törvényben legyen szabályozva és nem így vasvillával összehányva, tehát nemcsak a keretek és a formai hiányosságok miatt nem tudjuk támogatni, hanem azért a várhatóan rendkívül káros társadalmi hatás miatt sem, amely csak abban a részletben, amit most elmondtam önnek, már előre kódolva van. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)