Felszólalás adatai

Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy ugyan arra garanciát nyújt a javaslat, hogy maga a kölcsönbe adó, illetve az iskolaszövetkezet 3 napon belül megkapja a bértartozások összegét a felszámolótól, azonban arra nincsen garancia ebben a javaslatban, hogy maga a dolgozó megkapja-e az elmaradt bért. Ez azért fontos kérdés, mert például Magyarországon rendszeresen előfordul, hogy sajnos a munkakölcsönzők nem úgy működnek, mint ami az eredeti céljuk volt, hogy tulajdonképpen egyfajta munkaerőhiányt pótoljanak, ilyen speciális helyzetekben lévő cégeknél vagy ágazatokban, hanem kifejezetten a munkabér költségeinek csökkentése, illetve megspórolása céljából jöttek létre. Nagyvállalatok néha kifejezetten azért hoznak létre munkaerő-kölcsönző cégeket, hogy a saját dolgozóikat oda úgymond kiszervezzék, és onnan visszabéreljék, így jelentős költségcsökkentést érjenek el.

Abban az esetben, ha ez a cég például felszámolás alá kerül, tehát rossz anyagi helyzetben van, akkor nyilvánvalóan az általa létrehozott és hozzá köthető munkaerő-kölcsönző cég is rossz helyzetben van, hiába hívja le a Bérgarancia Alapból az összeget, és utalja át a kölcsönző cégnek, vélhetően a dolgozók nem fogják megkapni ezt az összeget. Ebben az esetben, mivel a dolgozóra hivatkozva egyszer már éltek a Bérgarancia Alap támogatásával, ezért, mivel az kizárja a kétszeres támogatás lehetőségét, ezek a dolgozók valójában nem is fognak hozzájutni ehhez az összeghez. Tehát ezt a részét mindenképpen orvosolni kell. Nyilvánvalóan a munka törvénykönyvébe lenne szükség bevenni a munkaerő-kölcsönzőkről, illetve az iskolaszövetkezetekről szóló részbe, hogy a Bérgarancia Alapból megkapott összeget 3 napon belül köteles továbbutalni a valós dolgozónak.

Itt jegyezném meg, hogy elvileg tulajdonképpen az állam a munkaerő-kölcsönzők esetében olyan piaci kockázatot vállal át ettől a cégtől, amit magának a munkaerő-kölcsönzőnek igenis mérlegelnie kell szerződéskötéskor. Tehát piaci alapon, szerződés szerint működnek ezek a cégek, amikor megkötik egy adott céggel a szerződést, hogy ők adnak munkavállalót, akkor mérlegelni illene, hogy milyen helyzetben van az a cég, és fogja-e tudni fizetni ennek költségeit. Amennyiben erre állami garancia van, akkor megfontolandó, hogy ez bizonyos visszaélésekre is módot ad. Tehát tulajdonképpen megkötnek úgy is majd szerződést, hogy pontosan látják, hogy az adott vállalat rossz helyzetben van, csődbe fog jutni, és ezáltal tulajdonképpen az államtól tudnak kihúzni adott esetben milliárdokat is. Ez egy megfontolandó rész, hogy mennyiben és milyen feltételekkel vállalja át az állam a munkaerő-kölcsönző kockázatát.

Természetesen itt mindig szemben áll az, hogy a dolgozók részére valamifajta garanciát adni kell. Elvileg a Bérgarancia Alapról szóló törvényben benne van az is, hogy ezt majd vissza kell fizetnie a felszámolás során a cégnek, csak a megtérülés, illetve a befolyási mutatók azt mutatják, hogy körülbelül egyötöde folyik vissza a kihelyezett pénzeknek a Bérgarancia Alapba. Tehát az látszik, hogy a felszámolás során általában az eszközök értékesítésével nem jön be annyi fedezet, amiből vissza tudnák ezt pótolni a Bérgarancia Alapba.

(15.30)

Tehát így mindenképpen az állam vállal át egy olyan típusú kockázatot, amit igazából a piaci alapon működő munkaerő-kölcsönzőnek kellene mérlegelnie; tehát ezt a részt mindenképpen átgondolásra javasoljuk.

Illetve ennek kapcsán szintén egy felvetés, az talán nem pont ebbe tartozik, de ehhez a témakörhöz, hogy elő szokott fordulni az, hogy kiemelten közhasznú tevékenység, vagy tulajdonképpen a közszolgálati vagy közüzemek működését jelentő vállalkozásoknál hiába folyik a felszámolás vagy a csődeljárás, ugyanúgy üzemel tovább. A Borsodi Erőmű esete egy jó példa erre, ahol már lehívták az 5 havi bérgarancia-támogatást, a plusz 2 havi kiegészítést is, és mégis tovább alkalmazták az embereket, mert az erőműnek egyszerűen üzemelnie kellett, mert olyan típusú, társadalmilag hasznos tevékenységet látott el, és az emberek nem kapták meg többhavi bérüket. Ez már akkor látható volt, amikor még továbbra is alkalmazásban álltak.

Tehát ilyen esetben azt javasolnánk, hogy a kormánynak mindig mérlegelnie kelljen, hogy az az adott cég vajon alkalmas-e arra, hogy támogassák. Amennyiben úgy mérlegelik, és úgy ítélik meg, hogy valóban fontos közfeladatot lát el, és közüzemi szolgáltatást adott esetben, akár regionálisan, akkor viszont az állam vállaljon további garanciát arra, hogy ameddig szükséges üzemelnie ennek a felszámolás alatt álló cégnek, és a dolgozókat foglalkoztatni, addig bizony a béreket ő kifizeti. Természetesen ez ugyanúgy tartozásként merülhetne fel, amit a felszámolás során az adott cégnek vissza kell pótolnia, tehát visszatérítendő támogatás lenne.

Mint ahogy azt is fontos lenne átgondolni, hogy milyen módon lehet azt korlátozni, hogy miután már lehívták a Bérgarancia Alapból a lehetséges támogatásokat, azután felelőtlenül ígérgetve és átverve a dolgozókat, ne lehessen még hónapokig alkalmazni, és aztán többhavi bérüket bennragasztani egy felszámolás alatt álló cégben. Tehát bizonyos esetekben igenis szükség lehet arra, hogy amennyiben az állam már nem vállal garanciát, akkor viszont korlátozza a további munkáltatás lehetőségét, hogy ezzel megakadályozza az emberek kihasználhatóságát.

A megfelelő vagy szükséges módosító javaslatokat megtesszük, illetve majd a részletes vita során a kormánypártokkal is fogunk konzultálni még a továbbiakról. Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)