Felszólalás adatai

ELNÖK: Nos, akkor a részletes vita harmadik szakaszát is lezárom. Miként mondottam, a kapcsolódó módosító javaslatokat még holnap az ülésnap végéig benyújthatja minden képviselő. A módosító javaslatokról pedig a következő ülésünkön fogunk határozni.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/2663. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2663/1-4. számokon kapták kézhez.

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben.

(16.50)

Egyetlenegy ilyen képviselő van, Molnár László képviselő úr, aki írásban előre jelentkezett, Független Kisgazdapárt.

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! A közúti közlekedés előéleti pontrendszeréről szóló T/2663. számú törvényjavaslat tárgyalása a parlamentben véleményem szerint nemcsak szakmai, hanem politikai kérdést is felvet. Mielőtt az előbbi véleményemet bőven kifejtem, szeretnék egy sok-sok évvel korábban elhangzott, nagyon megszívlelendő véleményt a politikustársaim figyelmébe ajánlani, miszerint a képviselő ott kezdődik, hogy meglátja az igazat és meg is meri mondani, de úgy is mondhatnám, hogy a hibákat nem elég a parlament folyosóin céltalanul mormogni, hanem a hibákra nyíltan fel kell hívni a figyelmet, különösen akkor, ha a hibás elképzelések az állampolgárok sokaságát hozzák hátrányos helyzetbe, okoznak problémát, bonyodalmakat és esetleg anyagi kárt is.

Tudomásom szerint a Független Kisgazdapárt a büntetőpont-rendszert már a tervezése óta elutasítja, magam is több hónapja küzdök e nemzetidegen rendszer bevezetése ellen. Kérdezem: ha egyszer a működő koalíció egyik alkotója már jó előre elutasít egy törvényjavaslatot, akkor az mit keres itt? Mit keres itt az előterjesztés az Országgyűlés előtt?

A bevezetni szándékolt törvényt az állampolgárok sokasága - még a járműveket nem vezetők is - és a civil szakmai szervezetek mindegyike szinte egyöntetűen elutasítja. Akkor kinek áll az érdekében a jogosítvánnyal rendelkező állampolgárok ily módú félelemben tartása? Ha igazán a balesetek elkerülése, megelőzése a cél, miért nem máshol és másképpen kezdünk tenni ezen nemes cél érdekében? Például: miért nem építünk kerékpárutakat? Miért nem világítunk meg minden veszélyes gyalogátkelőhelyet? Miért nem kormány- vagy miniszteri rendelet határozza meg, hogy a magyar jövedelemviszonyokhoz képest csillagászati árakon árusított kerékpárokat elöl-hátul a sötétben jól látható lámpákkal szereljen fel a gyártó vagy az importőr még az árusítás előtt? Folytathatnám, hogy a közúti jelzőlámpák összehangolása, esetleg a Nyugaton jól bevált villogó zöld jelzés bevezetése miért nem fontos. Megjegyezni kívánom, hogy a tilos jelzésen való áthaladást a járművezetők miért csak hat-nyolc helyen hajtják végre Budapesten: azért, mert a fényképet készítő hatóság tudja, hol vannak azok a helyek, ahol a jelzőlámpák úgy vannak beállítva - szerintem rosszul vannak beállítva -, hogy meg lehessen csípni a járművezetőket.

Sokan a büntetőpont-rendszerrel kapcsolatosan az állítólagos rendőrségi korrupciót is szóba hozták már előttem. Meggyőződésem, nem a rendőrségi korrupcióval kell itt foglalkozni, a rendőrség állományának nagy többsége igenis nagyon tisztességes és becsületes állampolgár, és a rossz jogszabályokból adódóan minimális fizetésért kockáztatják mindennap az életüket.

A közúti közlekedési előéleti pontrendszerrel a legnagyobb probléma, hogy gépiesen át akarunk valamit másolni Nyugatról úgy, hogy a mai magyar valóságot már nemigen vesszük figyelembe, elszakadunk a tényektől. A német fejlett közlekedési infrastruktúrához méretezett szigort a jelenlegi magyar viszonyok között nem lehet és nem is szabad bevezetni, pláne úgy, hogy a magyar tervezet még a németnél is sokkal szigorúbb. Sehol a világon nincs például, hogy a helyszíni bírsághoz szabálysértési ügyben még halmazati büntetésként jogosítvány elvesztéséhez vezető büntetőpontokat kapjanak a gépjárművezetők. A tervezetet pontosan idézve: "A helyszíni bírság esetén az elismervényben tájékoztatni kell az elkövetőt az elbírált cselekményekhez külön jogszabályban rendelt pontok számáról." Kérdezem: az ilyen jellegű büntetés helyszíni bírság?

Túlzottnak tartom, hogy szabálysértés esetén 1-5 büntetőpontot akarnak a 18-ból levonni, véleményem szerint ez maximum 1-2 pont lehet. A kétéves elévülési idő szabálysértés esetén egy év legyen, súlyosabb esetekben maximum 18 hónap. Beszélik képviselőtársaim, hogy a hatpárti egyeztetésen ez a rész valamit változik.

A tervezet nem veszi figyelembe, hogy a személyszállítók, taxisofőrök, teherfuvarozók, kamionosok és a mindennap munkába járók nem szórakozásból, hanem kényszerből, egyéb közlekedési eszközök hiánya miatt ülnek a volán mögé, és még korrekt közlekedés esetén, apró hibákból is könnyen összeszedhetik a jogosítványuk elvesztéséhez szükséges büntetőpontokat. Jogosítvány nélkül pedig egy időre elveszítik kenyérkereseti lehetőségüket, munkahelyüket, családi megélhetésüket. Ezt meg kell akadályozni. A szándékos, brahis szabálytalankodókat, a másokat veszélyeztetőket másképp kell a közlekedő sokaságból kiemelni. Kérdezem: kinek az érdeke a szinte elviselhetetlenül magas benzin-, gázolajáraktól megkeseredett járművezetők idegeinek ezzel a pontrendszerrel való borzolása?

A törvény előterjesztése nemcsak szakmailag, hanem időben is hibás, bevezetése több mint hiba volna. Kérem az előterjesztőt, vonja vissza a törvényjavaslatot, ne okozzunk politikai kárt a koalíciónak, anyagi és erkölcsi kárt az állampolgároknak, ne adjunk okot egyeseknek esetleges polgári engedetlenségi mozgalom szervezésére, hiszen egy esetleges taxissztrájkhoz hasonló megmozdulás az egész országnak felmérhetetlen károkat okozna. Látjuk, hogy ezeket a nemkívánatos eseményeket kormányunk higgadt, nyugodt, bölcs magatartásával mind ez idáig el tudtuk kerülni, nem érte kár hazánkat. Remélem, most is bölcsen fognak dönteni.

Köszönöm. (Vincze László és ifj. Hegedűs Loránt tapsol.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt kisgazda Képviselő Úr! Ön a bevezetőben azt kérdezte, hogy mit keres itt ez a törvényjavaslat, aztán azzal fejezte be, hogy kérte a kormányt, vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, és több kérdése volt a két felvetés között. Én pedig azt kérdezem a kisgazda képviselőtársamtól, hogy a Kisgazdapárt nevében írta alá Zakó László azt a több módosító indítványt vagy pedig csak a saját nevében. Mert ebből számomra az tűnt ki, hogy volt egy többpárti egyeztetés, amelynek végeredménye, hogy az egészet elfogadta a Kisgazdapárt, megfelelő módosításokkal támogatni tudja. Ezt én kérdezem a képviselő úrtól.

Köszönöm. (Dr. Csáky András tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Molnár László képviselő úrnak, kétperces hozzászólásra.

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Lezsák Sándor képviselőtársamnak elmondom, hogy bizonyos fokú tájékoztatást kaptam erről a megállapodásról, de ez nem egy fix dolog, nem lett megszavazva, nem ment át a parlamenten, én az észrevételeimet az eredeti törvényjavaslattal kapcsolatosan tettem meg. Természetesen, ha ez számunkra kedvezően változik, mint ahogy vannak folyosói pletykák, némi egyéb tájékoztatás is, mert ezeket a nagy módosító javaslatokat formába öntve még nem volt módom áttekinteni, akkor magam is támogatni fogom ezt a törvényt.

Köszönöm.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tehát úgy kell értelmeznem, tisztelt képviselő úr, hogy Zakó László képviselőtársam a Kisgazdapárt nevében aláírt egy módosítójavaslat-sorozatot, ön erről csak folyosói pletykák során értesült, kisgazda frakcióülés ezt nem tárgyalta, erről nem döntött, tehát ez módosulhat később? Elnézést kérek a tisztelt Háztól, hogy ilyen kérdésekkel próbálom tisztázni azt a helyzetet, hogy kaptunk egy módosítójavaslat-sorozatot, és nyilván új helyzetbe került ez a törvény ezáltal, egészen más történik most már, mint ami valamikor június közepén kezdődött és aztán szeptember elején az általános vita első szakaszában folytatódott.

(17.00)

ELNÖK: További kétperces hozzászólások következnek. Először Perlaki Jenő képviselő urat illeti a szó.

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban úgy gondolom, hogy politikai kérdés, csak nem abban az értelemben, ahogy azt Molnár képviselőtársam mondta. Azért politikai kérdés, mert ha a lakosságnak nagyjából az egyharmadát érinti valami vezetőként, gépjárművezetőként, akkor érdemes azt megfontolni, hogy milyen súlya van minden javaslatnak és döntésnek.

De vegyük tudomásul, hogy a lakosság 65 százaléka támogatja a pontrendszert. Az egy másik kérdés, hogy a pontrendszer részleteit hogyan alakítjuk ki. Azzal kapcsolatban, hogy nemzetidegen volna a pontrendszer, egyszerűen azt szeretném mondani, hogy ha a pontrendszer nemzetidegen, akkor az autóközlekedés is nemzetidegen, mert azt sem magyarok találták fel, hanem a gépjárműveket is Németországban kezdték el létrehozni először. Továbbá azt sem tartom nemzetidegennek, ha életeket mentünk meg azáltal, hogy az egyébként jó jogszabályokat megtartjuk, megtartatjuk.

Ami a civil szakmai szervezetek elutasítását illeti: nyilvánvalóan az Autóklub véleménye - anélkül, hogy a pontrendszer teljes egészét támogatnák - létezik, van egy alternatív javaslatuk. Ezekből bizonyos elemek megvalósulni látszanak a különböző módosító indítványok alapján, és ezt vissza is jeleztük az Autóklubnak. Legalábbis én visszajeleztem.

Ami a technikai feltételeket illeti, azt gondolom, hogy jogos igény, hogy a technikai feltételek javuljanak, és ígéretet is kaptunk a Belügyminisztériumtól az áttekintéssel kapcsolatban.

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Molnár László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Természetesen Lezsák Sándor képviselő úr kérdésére bármikor válaszolok, de azt mondom, hogy képviselőtársam ezt a felvetést értse úgy, ahogy akarja. Ha Zakó László képviselőtársam részt vett ezen a megállapodáson, és ott aláírt valamit valakinek a nevében vagy a Független Kisgazdapárt nevében, azt gondolom, hogy a Független Kisgazdapárt megfelelő időben, megfelelő helyen, megfelelő helyzetben biztos, hogy be fogja tartani.

De ugye nem vitatja el tőlem azt a jogot, hogy én mint országgyűlési képviselő - fölállva - elmondhassam a saját véleményemet bármiről is. Nem szeretnék a továbbiakban vitába keveredni kormánypárti képviselőtársaimmal, hiszen nem ez a célom. Azt viszont el tudom fogadni, hogy az Autóklubban bizonyos helyzetekben támogatják ezt. De úgy tudom, hogy nemcsak az Autóklub az egyetlenegy szakmai szervezet, hála istennek, hazánkban, és több más szervezettel is konzultáltam ebben az ügyben, akik elsődlegesen is azt mondják, hogy a véleményük nekik is az, amit én már említettem a hozzászólásomban, hogy ezzel, a pontrendszer bevezetésével sajnos nem lesz kevesebb a halálos baleset az országban.

Lehet, hogy esetlegesen valakik szerint ez is valami megoldást jelentene, de nem itt kellene keresni ahhoz, amiket én már felsoroltam, hogy természetes, ahogy bevezetjük ezt a pontrendszert, ahogy az indoklásban is kifejtettem... - azokat a brahisokat, akik szándékosan vagy valami más okból szegik meg sorozatban a közlekedés szabályait, én magam is elítélem. Azokat, akik gondatlanul veszélyeztetik mások testi épségét, a közlekedést, én magam is elítélem.

Viszont azt is elítélem, hogy ha valakik valami csekély szabálytalanság miatt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) összeszedik ezeket a büntetőpontokat, elvonják tőlük a jogosítványukat, hiszen ezáltal esetleg a családtól a kenyeret vonjuk el. Köszönöm szépen. (Ifj. Hegedűs Loránt tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Zakó László képviselő úrnak, szintén kétperces hozzászólásra.

ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából normál szót kértem eredetileg - és majd kérek is -, de miután többször megszólíttattam, azt hiszem, illik kétpercesben reagálni.

Valóban én vettem részt a Független Kisgazdapárt részéről a hatpárti egyeztetésen, amely igazból kétszer ötpárti volt, mert egyszer az MDF, egyszer pedig a MIÉP képviselője nem volt ott az ülésen, de nem is ez az érdekes.

Hogy egy kis hasonlattal éljek, kicsit úgy érzem magam, mint amikor egy hideg vízű medence szélén sétálgatok, és valaki belök a vízbe - én nem szerettem volna bemenni, tehát most itt vagyunk, ebben a pontrendszerben -, és ha már bent vagyok, akkor intenzíven mozgok és úszom, hogy valamit próbáljak tenni az ügyért, hogy esetleg a többieket is kisegítsem onnan.

De hangsúlyozom: a pontrendszerrel kapcsolatos hatpárti megállapodás mindenképpen előremutató és számomra elfogadható téziseket tartalmaz. De ez nem azt jelenti, hogy a magunk részéről ebben kimerült az összes jobbító szándék. Vannak egyéb észrevételeink, és ott a hatpárti megbeszélésen a Belügyminisztériumban voltak olyan észrevételeim, amiket nagyon sokszor hangoztattam, amelyekre a magam részéről megfelelő, elfogadható választ nem kaptam.

Pont ezért lesznek még módosító javaslataink, illetve jómagam beadtam tizennégyet, amelyek közül jó néhány darabot vissza kell hogy vonjak, mert valóban beépültek a hatpárti megállapodásba, de vannak még egyéb véleményeink, észrevételeink, vannak másoknak is, és azokat figyelembe kell venni.

Molnár úr, ha jól tudom, elnöke egy - elnézést, nem tudom a pontos nevét - autós érdekvédelmi szervezetnek, tehát mint választott tisztségviselő, azt gondolom, az ő érdekeiket is kell hogy képviselje a parlamentben, és adott esetben az ő szavazataikkal is juthatott a parlamentbe akármilyen arányban. Én tehát őt megértem. A normál szókérés során elmondom az egyéb észrevételeimet. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: További kétperces hozzászólások következnek még. Lezsák Sándor képviselő urat illeti a szó.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tiszteletben tartom Molnár László és Zakó László képviselőtársaim véleményét. Azt hiszem, nem itt és nem ebben van vita.

Ugyanakkor engedtessék meg: meglepett az a hang és az a tartalom, azután, miután akár az újságok híradásaiban, akár Horváth Balázs képviselőtársam elbeszélésében kialakult bennem egy kép arról a hatpárti, ötpárti egyeztetésről, és aztán kezembe kaptam azokat a javaslatokat, amelyek alatt a négy párt képviselőinek aláírása szerepel.

Magam is nagyon sok aggályomat fogalmaztam meg az általános vita első szakaszában egyébként a törvényjavaslattal kapcsolatban, és a négy párt által aláírt módosító javaslatokkal kapcsolatban is van különvéleményem. De akkor hangsúlyozom, hogy különvéleményem, és a Magyar Demokrata Fórummal nem minden esetben egyeztettem. Engem ez a hang, illetve ez a tisztázatlan helyzet lepett meg. Most már világos, köszönöm szépen. Azt hiszem, ezzel lezárhatjuk a vitának ezt a részét, és még egyszer megerősítem: tiszteletben tartom mindkettőjük véleményét. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Perlaki Jenő képviselő úr következik.

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Peterdi Pál egyszer az edzettséget a szamojédek edzettségével jellemezte. Azt szeretném mondani Zakó László hasonlatával kapcsolatban, hogy én a délceg szamojédek edzettségével úszom ebben a hideg vízben, és úgy érzem, hogy ez nekem jólesik. Ezt azért teszem - hogy a tréfát félretegyük -, mert elkötelezett vagyok abban, hogy rend legyen ebben az országban.

Később részletezni fogom: ebben az országban 600 milliószor sértik meg a gépjárművezetők a szabályokat. 600 milliószor! Ezt be fogom bizonyítani. Most tehát az a kérdés, hogy kellenek-e nekünk ezek a szabályok. Ha kellenek, akkor tartsuk meg! Ezt gondolom rendnek.

Most kitérnék néhány másik részletre. A németeknél sokkal szigorúbb, bizonyos tekintetben más rendszer van, de meg kell hogy mondjam, hogy a többpárti egyeztetéseknek köszönhetően annyit enyhültek a pontok, különösen a szabálysértéseknél - később részletezni fogom -, hogy ebben a tekintetben azt mondhatjuk, hogy már enyhébb a németekénél. De azért sem áll meg, mert a németektől eltérőbb, de a helyszíni bírságokkal kapcsolatban a lengyel, francia, floridai példák között van olyan, amelyik a helyszíni bírság mellett is alkalmazza.

Ami a családi megélhetést illeti, azt gondolom, hogy egy teherfuvarozó, egy személyfuvarozó, ha tudja, hogy gyűlnek a pontjai, vagy el fog menni utánképzésre vagy elkezd figyelni arra, hogy a 600 millióból megtakarítson néhányat magának, hogy ne kövesse el a szabálysértéseket.

Köszönöm.

(17.10)

ELNÖK: Csáky András képviselő úr következik, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Engem is Molnár képviselő úr hozzászólásai inspiráltak a felszólalásra. Előadói beszédében képviselő úr azt mondta, hogy a magyar infrastruktúra fejletlensége nem teszi lehetővé, hogy egy Németországéhoz hasonló szigorúságú német pontrendszert vezessünk be. Én úgy gondolom, pont ez indokolja egyrészt, hogy bevezessünk egy ilyen pontrendszert, hiszen sajnálatos módon a gépkocsik számának növekedésével az infrastruktúra fejlődése nem tud lépést tartani. Nagyon jól ismerjük azt a nagyon sok esetben, közlekedési balesetek híradása során olvasott indoklást, hogy nem a közlekedési viszonyoknak megfelelően vezette járművét.

Azzal meg végképp nem tudok egyetérteni, hogy most itt a csekély szabálytalanságok miatt vegzáljuk az autóvezetőket. Mindannyian vezetünk autót, nagyon jól ismerjük azt az állapotot, hogy mindaddig, amíg nem kapnak el minket, előszeretettel nyomjuk a gázpedált, de ha belefutunk egy ilyen ellenőrzésbe, akkor azt követően, legalábbis egy bizonyos ideig jobban odafigyelünk a közlekedési szabályokra. Pont ez a rendszer az, amelyik a folyamatosan kis szabálytalanságokat végző... - és ezek a folyamatosan kis szabálytalanságok előbb-utóbb tragédiákba torkollnak. Pont ezzel lehet kiemelni azokat a folyamatosan a közlekedést veszélyeztető vezetőket, lehet őket óvatosabb vezetésre kényszeríteni, illetve a pontrendszer alapján egy bizonyos pontszám elérése után továbbképzésre küldeni.

Azon, hogy a belső ponttartalom milyen, hogy milyen magatartásért hány pont jár, lehet vitatkozni, de szerintem magán a rendszeren nem érdemes, mert haszna lesz. Ez a véleményem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Rozgonyi Ernő képviselő úr következik.

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. A vitát is hallgatva és egyébként is, amikor olvastam ezt az anyagot, van egy olyan érzésem, mintha megint valamilyen fordított módon ülnénk azon a bizonyos lovon. Az alaphelyzet ismeretében - mert ismeri az ember, hiszen részt vesz a forgalomban - engem rettenetesen zavar, amikor itt arról hallok, hogy a pontrendszer meg fogja oldani, hogy tragédiák legyenek elkerülhetők, vagy nem fogja megoldani, mondja a másik oldal.

Teljesen mindegy! Tudniillik az alaphelyzeten kellene valahogy változtatni. Mert úgy néz ki, hogy többek között a közlekedés területén is szabályozhatunk mi reggeltől estig, hozhatunk annyi jogszabályt, amennyit akarunk, ha nincs rendőri jelenlét.

Tessék elhinni nekem, hogy teljesen fölösleges minden szabályozás, ha nem tudjuk megoldani, hogy mennyiségileg és minőségileg megfelelő rendőrség legyen, és az ne az őrsökön üldögéljen, hanem kint a területen végezze lelkiismeretesen a munkáját. Itt kezdődik az, hogy rendet lehet-e teremteni a közlekedésben, vagy sem.

Köszönöm. szépen. (Ifj. Hegedűs Loránt tapsol.)

ELNÖK: Vincze László képviselő úr következik, Független Kisgazdapárt.

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Nagyon-nagyon neki kell veselkedni, hogy ez a pontrendszer megfelelhessen annak a jogos elvárásnak, amit nagyon sokan várnak az állampolgárok - amit megfogalmazott Perlaki képviselő úr is, jómagam is -, hogy tulajdonképpen a szabályok betartása lenne, és életszerű szabályok meghozatala szükséges ahhoz, hogy a szabályokat be is lehessen tartani. Sajnos, például az én véleményem az, hogy a sebességkorlátozás szabályozását életszerű módon, a meghatározás szerint az autópályán szinte nem lehet betartani; mert aki be akarja tartani, gondolom, majd az fog balesetet okozni. Én ugyan ritkán járok, de amikor utasként ülök valaki mellett, ezt sűrűn megtapasztalom.

Valóban elhangzott a rendőri állománnyal kapcsolatos dolog. Azt gondolom, köszönetet érdemel a rendőri állomány, hiszen legalábbis vidéken közel 20 százaléka hiányzik az állománynak. Ennek különböző okai vannak, nem utolsósorban az anyagi okok. Aki a rendőri munkának szeretne megfelelni, bizony, nagyon sok tortúrának teszi ki magát. És ha például csak arra gondolok, hogy nagyon jó lenne első ütemben azokat megcsípni, akiknek nincs is jogosítványuk, és hajtanak, tömegével vannak már ilyen ámokfutók, mert ennek tudom nevezni, és ha ezek balesetet csinálnak, akkor a helyszínen a rendőr intézkedése során nekik áll följebb, és meg akarják verni azt, aki, mondjuk, jogosítvánnyal ütközik velük, és ő volt a vétlen.

Ha a rendőrség költségvetését nézzük - én most nem akarok költségvetési vitába belebonyolódni -, bizony a kapitányságok a tavalyi, illetve az idei szinten vannak tervezve a jövőt illetően.

Köszönöm. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)

ELNÖK: Molnár László képviselő úr következik.

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm Csáky képviselőtársam felvetését az oktatás szóbahozásával, tekintettel arra, hogy ennél egy sokkal bővebb anyagot készítettem ezzel kapcsolatosan, csak sajnos az időkeret miatt nem tudtam ezt ismertetni.

Én tudom azt, hogy itt, a Magyar Köztársaság parlamentjében - és ez furcsán fog hangzani - két kőkemény lobbi működik saját véleményem szerint. Az egyik a jogászi lobbi, a másik pedig az oktatási. Én el tudnám fogadni ezt az oktatási kérdést, ha valaki bizonyos pontszámot begyűjt, és utána kötelező oktatásban kellene részesíteni. De ha mi tényleg azt akarnánk, hogy a közlekedés résztvevőinek az érdekében kellene ezt az oktatást végrehajtani, hogy tanulja meg, hogy egy kicsit legyen tisztában az új szabályokkal, akkor ez nem lehetne ingyenes? Ezt a néhány millió forintot nem tudnánk esetleg a költségvetésből fedezni annak érdekében, hogy esetleg vannak olyan szabálytalankodók, idősebbekre, nyugdíjasokra gondolok, akik koruknál fogva esetleg lassabban reagálnak a beállított piros lámpánál, mivel nem látják tisztán, hogy most mennyi ideje sárga, és esetleg átmegy a piroson, és pont ott van fölállítva az a berendezés, és ennek következtében összeszedi a pontokat, és utána kiderül, hogy az oktatáson részt kell venni, és az oktatás annyiba kerül, hogy esetleg a nyugdíjából ezt nem tudja kifizetni. Ugyanez vonatkozik esetleg más, szerényebb jövedelemmel rendelkező emberekre is. Ne felejtsük el, sajnálatos módon én nagyon szerettem ezt a típust annak idején az országban, de még nagyon sok embernek van Trabantja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nem azért van Trabantjuk, mert nem szeretnének esetleg más, komolyabb kocsiban utazni, csak nem tudják megvásárolni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Vincze László képviselő úr következik.

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tudom, hogy egy kicsit eltérek a tárgytól, mint ahogy Molnár képviselő úr, de teszem ezt azért, hogy bár működne az az úgymond oktatási lobbi a közlekedésbiztonságot illetően, és azokra a feladatokra külön, esetleg címkézett és pántlikázott pénzösszegeket lehetne költeni, aminek a működtetési módját esetleg a két tárca dolgozná ki szakmailag, nevezetesen a belügyminiszter úr, illetve az oktatási tárca.

Itt a közlekedési ismeretek fiatal korban való ismeretének oktatására is gondolok. Én tudom, hogy ebben különböző pozitív lépések és gondolatok indultak el a polgári kormány idején, és azt is tudom, hogy nem ilyen vonatkozásban gondolja Molnár képviselőtárs a fölvetését.

Magának a pontrendszernek a kapcsán én arra lennék majd kíváncsi - gondolom, erre választ fogunk kapni -, hogyan szűrhető ki a pontrendszer értékelése mentén, tehát a pontrendszer megállapításakor a szubjektivizmus, hiszen emberek vagyunk és tévedhetünk, bárki is állapítsa meg a megfelelő vétséget, szabálytalanságot. Illetve kíváncsi lennék arra, hogy milyen széles körű merítés és fölmérés történt akkor, amikor e pontrendszer kidolgozásának a javaslattétele megtörtént, és milyen körben volt a merítkezés, milyen körben volt a fölmérése annak, hogy milyen irányban induljon meg a közlekedési szabályok megelőzése tekintetében a törvényjavaslat elindítása.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Átadom az ülés vezetését Szili Katalin alelnök asszonynak; és Lezsák Sándor képviselő úr következik, még mindig a kétperces hozzászólásoknál tartunk.

(17.20)

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Molnár képviselőtársam arról beszélt az előbb, hogy díjmentessé kellene tenni az oktatást azok számára, akik a sorozatos szabálysértések miatt jogosítványukat elveszítik. Ezzel nem értek egyet.

Arról is beszélt Molnár képviselőtársam, hogy azt a szegény kisnyugdíjast sújtjuk itt különféle szankciókkal és egy nagyon kemény pénzzel járó oktatással, aki sorozatosan netán a sárga lámpánál bizonytalankodik. Meggyőződésem, hogy nem iskolába kell küldeni az ilyen vezetőt, hanem alkalmassági vizsgára.

Köszönöm. (Szórványos taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik ugyancsak kétperces időtartamban Perlaki Jenő képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A kétperces hozzászólásokkal kapcsolatban néhány témára szeretnék válaszolni.

Rozgonyi képviselő úr a rendőri jelenlétet hiányolta. A személyes tapasztalatom alapján Pesterzsébeten, ahol én élek és Budapesten azt lehet tapasztalni, hogy amióta az új kormány, a Fidesz, az MDF és a Kisgazdapárt kormánya működik, azóta jelentősen több rendőri ellenőrzést lehet tapasztalni, és én ennek örülök, egyébként még ezzel nem vagyok elégedett. Viszont szeretném kijelenteni, hogy 20-25 százalékkal kevesebb rendőr van 100 ezer lakosra vetítve Magyarországon, mint a nyugat-európai országokban. Ezt valamennyire az évek során, fokozatosan meg kell változtatni, de azt gondolom, hogy most Magyarországon sokkal nagyobb lehetőség van arra, hogy technikai eszközökkel derítsük fel a szabálysértéseket és szűrjük ki a szubjektivitást a megítélésből - és egyébként a korrupciót is szűrjük -, mint arra, hogy most jelentős számban növeljük a rendőri erőket, egyszerűen azért, mert a rendőri kiképzésnek ideje van, jelentkező is kell hozzá és így tovább, de erre is meg kell tenni a lépéseket.

Amit Vincze László mondott azzal kapcsolatban, hogy az autópálya sebességhatárát nem lehet betartani, arra én azt mondom, hogy az én tapasztalatom szerint a buszok, a teherautók tartják be leginkább - legalábbis a sebességhatárt. A következő kétperces hozzászólásomban folytatom.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Zakó László képviselő urat illeti ugyancsak két percben a szó, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Lezsák képviselőtársam az előbb helytelenítette Molnár képviselőtársam azon ötletét, hogy legyen ingyenes a továbbképzés. Én azt mondom, hogy valóban legyen ingyenes a továbbképzés. A nevében is benne van, hogy továbbképezzük, tehát valamilyen okításban részesítjük azt, aki valamilyen oknál fogva arra kényszerül, hogy felvilágosítsák arról, amit még nem tud vagy rosszul alkalmaz.

Azt viszont aláírom, hogy a pénzbírság legyen tetemes. Legyen olyan összegű, hogy riassza el a szabálytalankodástól azt, aki erre hajlamos. Ebbe az emelt összegű bírságba már bele tudom érteni a képzés összegét is, de valahogy más az akusztikája akkor, ha azt mondják, hogy oda kell mennie. Érezze, hogy most az ő fejtágításáról van szó, és nem azt érzi, hogy egy újabb jogcímen vesznek ki pénzt a zsebéből. Érezze a bírságnál azt, hogy olyan súlyos eseményeket váltott ki vagy közlekedési szabálysértést követett el, hogy úgy megmázsálják, hogy utána háromszor is meggondolja, mit fog tenni hasonló szituációban. De maga az oktatási része, javaslom - és ezt a vezérszónoklatban is elmondtam -, legyen ingyenes.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Perlaki Jenő képviselő úr kért ugyancsak két percben lehetőséget a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Folytatom. Vincze László képviselő úr felvetette, hogy az autópálya sebességhatárát nem lehet betartani. Tehát én azt állítom, hogy a buszok, a teherautók jobbára betartják - nemcsak a szabály miatt, hanem a motorok tulajdonságai miatt -, másrészt egy személyes tapasztalatot szeretnék elmondani.

Az elmúlt hétvégén Balatonfüred és Budapest között folytonosan a sebességhatáron haladva jöttem hazafelé, és 209 jármű előzött meg közben úgy, hogy mindegyik megsértette a sebességhatárt. A tapasztalat az volt, hogy az M7-es külső sávjában olyan 110 az átlagos sebesség, a belső sávban 140 körül van. Tehát azt gondolom, hogy betartható, csak fegyelmezettnek kell lenni.

Megkérdezte Vincze László, hogy mekkora mintán mérték vagy modellezték ezt; 113 ezer esetet vizsgáltak meg. Szerintem egy 113 ezres minta elég szakszerű vizsgálat.

Molnár úrnak az oktatási lobbival kapcsolatban - én nem gondolom, hogy az egyébként erős oktatási lobbi ebben olyan jelentősen érdekelt lenne, hiszen szerintem egy statikus felfogás mondatta Molnár képviselő úrral, amit mondott, mert az én véleményem az, hogy a pontrendszer hatására nem lesz jelentősen több képzés. Nem gondolom, hogy megyénként 10-10 csoportnál több lesz, mert úgy gondolom, hogy a lakosság, a vezetők hozzá fognak idomulni ehhez a figyelmeztető rendszerhez.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lezsák Sándor képviselő urat illeti két percben a szó, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nagyon röviden: Zakó képviselőtársam pénzbírsággal kapcsolatos javaslatát érdemes megfontolni, és érdemes ezt akár többpárti javaslatként is majd megjelentetni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az előző kétpercesekben voltak olyanok, akik azt vetették fel, hogy felesleges, indokolatlan. Azt gondolom - és előre elnézést kérek a miniszter úrtól -, hogy ha ebből a törvényjavaslatból nem lesz törvény, akkor is megérte. Megérte az a vita, amely zajlik több hónapja, mert ráirányította a figyelmünket jó néhány dologra. Ezekből mazsolázgatok néhányat a törvény kapcsán.

Az egyik maga a rendőrség - amiből kiderült a rendőrség problémája, kezdve az anyagi elismeréstől egészen a technikai felszereltségig, és ezeknek mind-mind külön szerepe van, ezekre majd külön visszatérek.

Ráirányította a figyelmet a szabályozórendszerre, magára a KRESZ-re, a KRESZ hibáira, a közúti infrastruktúránkra, és harmadik helyre hagytam magát a gépjárművezető-társadalmat. Tehát több millió emberről van szó, köztük rólunk, országgyűlési képviselőkről. Ezt azért emelem ki külön, mert szolgálatunkból eredően az átlagnál sokkal többet közlekedünk. Tehát nap mint nap gyűjtöttünk, gyűjtünk tapasztalatokat, és közben egy törvényjavaslatot kellene elfogadnunk, amely valójában egy újabb fenyegetettséget jelent mindenki számára, akinek valamilyen vezetői engedélye van.

Tehát adódik rögtön az első kérdés, hogy van már egy kialakult rendszer, és - Lezsák képviselő úr elmegy, de mondom, hogy nem negatív, pozitív értelemben fogom őt említeni (Lezsák Sándor az ülésterem ajtajából: Itt maradok!), neki része volt abban, hogy a szabálysértések díja lényegesen emelkedjen egy korábbi törvényalkotásnál.

(17.30)

Tehát a közúti közlekedésben mozgó embereket nem olyan régóta, nem olyan hosszú időre visszatekintően fenyegeti már ez a magasabb pénzbírság, ami - most kicsit rossz szóhasználattal élve, de engedjék meg nekem, hogy ezt mondjam - már egy ilyen halmazati büntetés. Tehát még valami pluszfenyegetettséget helyezünk kilátásba. Tesszük ezt akkor, amikor tudjuk, hogy komoly gond van az infrastruktúránkkal, és sok esetben a szabálytalanságaink, a kicsik, a kicsit nagyobbak és a nagyok is sokszor köszönhetők annak, hogy ilyenek az útviszonyaink, amilyenek. A szabályokat is lehetne változtatni, a tárgyalások során erről is szó esett.

Rögtön az elején hadd mondjam el, hogy e törvény kapcsán tapasztaltam azt a nyitottságot, hogy a kormány kész tárgyalni a parlamenti frakciókkal, véleményeket meghallgatni, ütköztetni, egyeztetni és megtalálni azt a minimumot, amely segíthet abban, hogy ebből a törvényjavaslatból a sok, nagyon kemény és jogos elsőkörös kritika után legyen egy konkrét törvény.

Meg vagyok győződve arról, hogy ez a törvény akkor lesz jó, ha nem azt eredményezi, hogy fél év múlva az autós társadalom fele vagy harmada vezetői engedély nélkül fog autózni. Mert ha azt érjük el, hogy tömegesen, pillanatok alatt elvesztik az emberek a jogosítványukat, akkor egyszerűen az új sikk az lesz, hogy neked sincs, nekem sincs, neki sincs, és mindannyian közlekedünk. Így egyszerűen tovább romboljuk mi magunk, vezetők a rendőrség tekintélyét, mert ennyi rendőrt aztán már végképp el sem lehet képzelni, hogy minden autós mellé külön állítsanak egyet.

Ugyanakkor, amikor a járművezetőkről beszélek, nem hallgatom el, hogy bizony mi magunk, a szubjektum is rendkívül fegyelmezetlenek vagyunk. Tehát hajlamosak vagyunk arra, hogy a legkisebb adandó alkalommal igenis szabálytalanul közlekedjünk. A személyes tapasztalatomból azt tudom leszűrni, hogy nem jó az a törvény, amelyik olyan szankciórendszert tartalmaz, amely vélhetően egy 200 kilométeres út megtételénél azt jelenti egy járművezető számára, hogy 100 kilométernél kiadhatja az ablakon a jogosítványát. Tehát ilyen előzetes gondolatok alapján mi a szocialista frakcióból mégis nagyon sok módosító javaslatot adtunk be, és valószínű, hogy még fogunk beadni indítványokat - nagyon széles skálán -, ezáltal is megteremtve azt a lehetőséget, hogy keressük egymás gondolataiban a jót, a jobbító szándékot.

De amiről mégis beszélni akarok, és talán szeretném érzékeltetni a jelen lévő képviselő urakkal, hogy milyen irányba mozog a mi gondolkodásunk. Az egyik, amit már Balogh László képviselőtársam a vezérszónoklatában elmondott. Mi nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a törvényjavaslat olyan rendszer legyen, amely a szereplők számára azt a garanciát adja vagy sugallja kifelé, hogy a korrupciónak a legkisebb a lehetősége, a visszaélésnek a legkisebb a lehetősége. Ennek egyik sarokpontjának tekintjük azt, hogy a törvény szabályozza a pontokat, a kiróható pontok nagyságát. Ezen belül egyetértünk azzal, hogy a Btk.-ba tartozó cselekményeknél fokozott, tehát differenciált és súlyosabb pontokat kapjanak az elkövetők.

A másik oldalon viszont - pont a bevezetőmre hivatkozva - sokkal nyitottabbak lennénk, hogy a bevezetés időszakában egy-egy szabálysértés csak egy pontot érjen. Tudom, hogy ez most elsősorban azokat sérti, akik csak egy kis tilosban parkolást, rossz megállást jelentenek azokkal szemben, akik esetleg három vagy négy pontnak megfelelő szabálysértést követnek el egyszerre. De azt gondolom, hogy először el kellene indítani a rendszert, ki kell próbálni, bejáratni, és utána értékelni, és akkor lesz lehetőségünk dönteni arról, hogy milyen finomhangolást kell majd végrehajtani.

Ami nagyon fontos, és hiányzik a rendszerből, az a sértetti közrehatás. Az a meggyőződésünk, hogy amikor a vizsgálatok során a rendőri szervek megállapítják, hogy a sértettnek is igenis szerepe volt a baleset bekövetkezésében, akkor a járművezetőt valamilyen csökkentett mértékű pontokkal kellene büntetni.

Nagyon lényegesnek tartjuk azt, amiről az előző kétpercesekben hosszú polémia folyt. Tulajdonképpen a nagy szankció, a vezetői engedély elvonása mekkora időtartamú legyen, és milyen körülmények között kerülhet vissza majd a tulajdonosához? Ebben mi azon polemizálunk, hogy azok, akik a 18 pontjukat, mondjuk, csupa egypontos szankcióból gyűjtik össze, lehet, hogy számukra nem kell féléves eltiltás, és elképzelhető, hogy esetleg nekik nem kellene részt venni az utóképzésben.

A másik változat teljesen természetes, a súlyos, ahol nagy valószínűséggel az utánképzés számukra erős pszichikai és egyéb vizsgálatokat is jelent ugyanúgy, mint egy hivatásos járművezetői engedély megszerzésénél. Lehet, hogy az illető a génjeiben hordozza az agresszív vezetésre való hajlamot, ezért őket ebből ki kell szűrni.

Ugyanakkor hadd mondjam el itt, és azért rögtön indokolnám is, hogy miért gondolunk mi arra, hogy enyhébb szankciók. Aki Budapesten közlekedik, és csak este megpróbál parkolni a háztömb közelében, ahol lakik, az esetek 99 százalékában kényszerül arra, hogy a zebrára rálógjon, a sarkon ne tudja betartani az 5 méteres távolságot, vagy a járdán parkol. Tehát nem kell más, mint néhány százzal több rendőr, és a Budapesten autózók jelentős százalékának egy héten belül be lehet vonni a jogosítványát. Akkor itt még megjegyzem azt, hogy a rendszernek valahol olyannak kell lennie, hogy azonos fenyegetettséget jelentsen mindenki számára. Most ez így elég nehéz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

Köszönöm szépen, elnök asszony, befejezem, és majd újra fogok szót kérni, mert van még néhány dolog, amit nagyon fontos lenne elmondani. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a türelmét és a megértését, hiszen az ajánlás értelmében 10 perces időtartam áll rendelkezésre a hozzászólásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most azoknak a képviselőtársaimnak adok szót, akik ismételt felszólalásra írásban jelentkeztek; így elsőként Perlaki Jenő képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A mondandómban szeretném először a jelenlegi helyzetet néhány adattal és aránnyal jellemezni, majd a kitűzendő, kitűzhető célról szeretnék beszélni, a különböző feltételekről és a módosítókról.

A mai helyzetet azzal lehet jellemezni, hogy 1999-ben 893 710 szabálysértés vált ismertté. Ez nagyjából azt jelenti, hogy ha az előbbi 600 millióhoz viszonyítjuk, akkor minden 600. szabálysértés válik ismertté. 18 800 személyi sérüléses baleset történt, 1283 személy halt meg.

Milyen körülmények, milyen tényezők, milyen szabálysértések okozták a baleseteket? A balesetek döntő többsége a járművezetők hibájából volt, 15 százalékát az ittas állapot okozta, 27 százalékát a sebesség helytelen megválasztása, 21 százalékát a szabálytalan irányváltoztatás, haladás és bekanyarodás és 23 százalékot az elsőbbségi jog meg nem adása. Ha nagyon egyszerűen akarjuk jellemezni, akkor ez a négy tényező nagyjából hasonló arányban szerepel az okok között.

(17.40)

Az a véleményem, hogy ki kell tűznünk azt a célt, hogy jelentős mértékben csökkentjük a szabálysértéseket, megóvunk körülbelül hétszáz emberéletet; már az előző mondandómban jeleztem, a nemzetközi összehasonlítás szerint - azokban az országokban, amelyekben a pontrendszert használják -, ha az arányt a lakosságra és a balesetszámra vetítjük, körülbelül hétszáz életet fogunk megmenteni, de egyébként is milliárdokat jelent a balesetek elkerülése a társadalomnak.

Még mielőtt a cél elérésére rátérnék, jelzem, hogy a Társadalomkutató Intézet csinált egy felmérést, megkérdezte a járművezetőket, hogy előfordult-e az adott közlekedési szabály megsértése. Nyilván, nem voltak érdekeltek a járművezetők abban, hogy túlozzanak, abban sem - mivel névtelen volt -, hogy kevesebbet mondjanak, tegyük fel, hogy ez egy nagyjából jó becslés. Sárgán átmegy a járművezetők 90 százaléka, biztonsági öv nélkül vezet a 75 százaléka, a sebességhatárt túllépi a 80 százaléka - ez nagyjából a tapasztalatainknak is megfelel -, a tilosban parkolást körülbelül 45 százalékra lehet tenni. Úgy néz ki, hogy ha csak százszor ül be egy gépjárművezető a járművébe egy év alatt, és nagyjából két-három szabálysértést követ el egy úton, kijön a hatszázmillió - ennyit a jellemzésről.

Mit kell tenni a cél eléréséhez? Rozgonyi képviselő úr már mondta, és a MIÉP a tárgyalásokon jelezte, hogy fenntartásaik vannak azzal kapcsolatban, hogy valóban eléri-e a célját a pontrendszer, hiszen elemeztük a lengyel példát, ahol nem volt kiugró változás - ez ráirányította a figyelmet arra, hogy egyéb tényezők is befolyásolják a balesetszámot és a gépjárművezetők fegyelmezettségét. Az egyéb tényezők között első helyre teszem a felderítés valószínűségét. Hasonlóan, mint a bűncselekményeknél, a felderítéstől való félelem tartja vissza az elkövetőt, és várhatóan itt is a felderítéstől való félelem tartja majd vissza. Arról van szó, hogy ha csak minden hatszázadik esetben lepleződik le a szabálysértés, akkor valószínűleg nem lesz meg a kellő ereje ennek a rendszernek.

Éppen ezért hoztam szóba azt, hogy van egy lehetőség, amivel ugrásszerűen meg lehet növelni az ellenőrző kapacitást. Ezt néhány mondattal szeretném jellemezni. Azt javaslom, hogy a Belügyminisztérium írjon ki pályázatot arra, hogy külső vállalkozások vásárolják meg a technikai rendszereket, biztosítsák a személyzetet, és ellenőrzött körülmények mellett a felderítést segítsék; a jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy a szabálysértés felderítésének költségeit megtéríttessük a szabálysértővel.

Amikor hatszázmillió szabálysértéssel állunk szemben, akkor a rendőri létszám nem tudja megvalósítani azt, amit megálmodott Göndör képviselőtársam, hogy egymillió jogosítványt elvegyenek egy-két hét alatt - nekem megvan a rossz szokásom, hogy rögtön elkezdek számolni, ha valaki mond valamit -, ehhez 18 millió pontot kellene két hét alatt kiosztani. Hány ezerre rendőrre tetszett gondolni, képviselő úr, hogy ezt a 18 milliót két hét alatt kiossza? Szerintem itt ez egy kis túlzás volt, de tudom, hogy... (Göndör István közbeszól.) Igen, de számolással lehet a realitását ellenőrizni annak, amit mondunk, én meg számoltam. Ez egy kis túlzásnak tűnik, de tudom, hogy jóindulatú Göndör képviselő úr is az üggyel kapcsolatban, még akkor is, ha az elfogadottságával kapcsolatban vagy bizonyos szabályokkal kapcsolatban nézetkülönbségünk van.

Folytatnám. A Tárki közvélemény-kutatása alapján biztosan állítható, hogy a vezetők 70-80 százaléka túllépi a sebességhatárt, és 10-20 százalék ittasan vezet, de azt is meg kell mondanunk, hogy a lakosság 78 százaléka nem utasítja el a rendszert, és csak a maradék 22 százalék utasítja el. Ha be is vallják a vezetők, hogy sokszor sértik meg a szabályokat, nem utasítják el azt, hogy egy fegyelmezettebb szituációba kerüljenek. Célunk az, hogy a közlekedés biztonsága növekedjen, és ez azáltal növelhető elsősorban, ha a gépkocsivezetők a szabályokat szem előtt tartva ülnek a volán mögé. Azért van szükségünk erre a szabályozásra, hogy azt a vékony réteget szűrjük ki az összes vezető közül, amely ténylegesen veszélyezteti az utakon közlekedőket sorozatos és direkt szabályszegéseivel.

Nem gondolom, hogy csak genetikai okokból lehet ilyenfajta agresszív viselkedést találni, lehetséges az is, hogy valakinek a járművezetéshez szükséges képességei korlátozottak, de akkor úgy gondolom, a jogát korlátozni kell a járművezetésre, hiszen nemcsak magának, hanem másnak is veszélyt jelent - ezt a kérdést egy kicsit külön kezelhetjük a többitől. És vannak azok, akik egyszerűen fegyelmezetlenségből, megszokásból, egy korrigálható viselkedés folytán sértik meg a szabályokat. Ha ezek az emberek a pontszámok gyűjtése közben nem veszik észre azt, hogy meg kell állni, akkor úgy gondolom, a költségvetésre nem terhelhetjük rá az oktatásukat. Egyébként a külföldi példák szerint pszichiátriai, illetve pszichológiai vizsgálatnak is alávetik azokat, akik sorozatosan sértik meg a szabályokat, hiszen közveszélyesek. Nem gondolom, hogy figyelmetlenségből származó pontokból össze lehet gyűjteni a tizennyolcat, ugyanis a figyelem a pontszámok gyűjtése közben javulhat és javul is.

A körülményekről még annyit hadd mondjak el, hogy tájékoztatott a kormány képviseletében Felkai államtitkár úr a megbeszélésen, hogy előkészületben van a sebességhatárok emelése: az országúton 80-ról 90-re, az autóúton 100-ról 110-re és az autópályán pedig 120-ról 130 kilométer/órára. Arról is tájékoztatott bennünket - megnyugvással vettük tudomásul -, hogy egy általános tábla-felülvizsgálat következik, ami során a kintfelejtett, a tévedésből kint lévő vagy értelmüket vesztett táblákat áttekintik. Talán azokat is át kellene tekinteni most ennek kapcsán, amelyeket a növényzet takar el, és ezért okoznak balesetet.

A mondandómat nem tudtam tíz percbe belesűríteni, megpróbálom majd a következő alkalmak során folytatni. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Zakó László képviselő, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, aki szintén írásban és ismételten jelezte felszólalási szándékát.

Öné a szó, képviselő úr.

ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Churchilltől származik a mondás, hogy csak annak a statisztikának hisz, amit ő maga hamisít. A kezemben tartom én is a Tárki felmérését, és megkérdőjelezem, hogy most kinek van igaza: nekünk, nekem - bocsánat, most a magam nevében beszélek -, aki a magán statisztikai felmérésem alapján arra a megállapításra jutottam, hogy az autósok túlnyomó többsége nem fogadná szívesen ezt a pontrendszert, vagy a Tárkinak, amelynek a felmérése 56-57 százalékban jelölte meg a támogatók nagyságát.

Nálam már ott sántít egy kicsit ez a mintavételezés - úgy derült ki a szövegből -, hogy autósokat és nem autósokat egyaránt megkérdeztek. Ugyan az autóval nem rendelkező lakosság is kerülhet természetesen a kocsik kerekei alá, így mindenképpen érintettek az ügyben, ezt el kell fogadnom - most duplán elnézést kérek a nem autósoktól -, de most ebben a felmérésben egy kicsit kibiceknek tűnnek számomra, mert ők természetesen profitálnak abból, ha valakit elvonnak fél évre az autóvezetéstől; kisebb lesz valamennyivel a füstkibocsátás, a zajkibocsátás, jobban tudnak a járdán közlekedni, és teljesen igazuk van, ha ilyen igényeik vannak.

(17.50)

De egy pontrendszer megtámogatását célzó felmérésbe bevonni olyanokat, akiknek és ilyen értelemben semmi nem drága - egy kicsit nekem ez furcsa.

Továbbá ebben a felmérésben a 3. és a 23. oldalon ellentmondás van, hogy most a férfiak vagy a nők fogadják-e el jobban a pontrendszert. Nem derül ki, illetve a grafikonból az derül ki, hogy a nők egy kicsivel jobban elfogadják. Ez a "nagy különbség" csak 4 százalék.

Nem tudom, hogy a megkérdezettek ismerték-e a törvényt is vagy csak a végrehajtási rendeletet. Mert a pontos kérdést is leírták, hogy ha a pontrendszert bevezetnék, akkor javulna-e a morál. Persze erre azt mondták, hogy igen. De a részletekben rejlik a lényeg.

Nekem a legjobban az tetszett, hogy a felmérés 7. pontjában leírják szó szerint, hogy "a kérdezetteknek az volt a feladatuk, hogy mondják meg, milyen büntetésre számíthat az autóvezető, ha ezt a szabályszegést elköveti" - tehát tippeljenek - "második pont: ítéljék meg, hogy a vélt büntetést túl szigorúnak, megfelelőnek vagy enyhének tartják". Tehát amit tippelnek, még bírálják is el, hogy ez most sok vagy nem sok.

Ilyen adatokkal van tele az a felmérés, ami alapján szeretnék a közvéleményt a pontrendszer mellé hangolni. Hozzáteszem, igazodunk az elvárásokhoz, tudjuk, hogy az emberi élet minden pénzt megér - abszolúte is és átvitt értelemben is -, tehát a magunk részéről már túlléptünk a pontrendszer szükségességén vagy elutasításán, de ezt mindig muszáj elmondjuk.

A Belügyminisztériumban kaptunk nemzetközi kitekintést is, és erre is szeretnék visszatérni, tudniillik van egy lengyel és egy német példa.

A lengyelek 1993. június 13-án vezették be a pontrendszert, és mellékeltek az anyaghoz egy táblázatot, amiből pont az derül ki, hogy '93-tól - ha úgy tetszik, mondhatom a jelzőt - rohamosan nőttek a statisztikában a baleseti mutatók.

Ez mind a balesetek számát, a hallottak számát és a sérültek számát illetően is így van. Ugyan a '97-es év után már csökkenést mutat, de nem tudom, hogy milyen korreláció van a '93-as évközi bevezetés és a '97. évi csökkenés között. Ez nem támasztja alá a pontrendszerrel szembeni elvárásokat.

Ugyanakkor el kell ismerjem, hogy a német példa ilyen szempontból viszont egyértelműen kedvező. Tudniillik - ahogy az anyagból kiderül - ott 6 millió gépjárművezetőnek van már bejegyzett pontja. Az anyagból nem derült ki, hogy hány gépjárművezető van az országban, de a lakosság számát és a németek híres motorizáltságát figyelembe véve feltételezem, hogy sok tíz millió járművezető van, és ezek közül 6 milliónak van már pontja. Ez egy viszonylag nagy szám ahhoz képest, amit majd most fogok mondani: abból a 6 millió emberből viszont olyan figyelmeztetést, amit majd a mi törvényünk elfogadása esetén is be fognak vezetni - hogy figyelmeztetést kapnak egy bizonyos pontszám elérésekor a járművezetők -, már csak 80 ezren kaptak, tehát ez egy erős 1 százalék. Ez azt jelenti az én olvasatomban, hogy a pontrendszer bevezetése után, ha már valaki bekerült a nyilvántartásba - tehát az a 6 millió ember -, nagyon megszeppenhetett, mert ezeknek már csak 1 százaléka vagy erős 1 százaléka kap egy olyan intő figyelmeztetést, hogy már közeledik a maximumpontja.

Akit fölszólítottak a magas pontszámok következtében a gépjárművezetői továbbképzésre - tehát ezek szerint az derül ki, hogy ott nemcsak az elvonáskor, hanem már a tól-ig határ közt is el kell menniük -, az már csak 1 ezreléke a nyilvántartottaknak - nem az összesnek, hanem a nyilvántartottaknak, ez is egy ebbe az irányba mutató szám -, a vezetői engedély bevonása pedig 1,5 ezrelék, tehát nem a vezetői engedéllyel rendelkező embereknek, hanem a nyilvántartottaknak a 1,5 ezreléke. Ha ez így fog Magyarországon működni, akkor visszavonok minden eddigi véleményt, akkor azt mondom, hogy megéri vagy megérte bevezetni.

Elmondtam az egyeztetésen, itt megismétlem újra - és elnézést, hogy ugrálok a pont elfogadása és cáfolata közt -, valahogy úgy érzem, hogy nem biztos, hogy ez a rendszer a legjobb. Legyen úgy, ha elfogadjuk!

A pénzbírság intézménye megmarad. Én úgy gondolom - és ezt nagyon sokszor elmondtam -, hogy a pénzbírság mértéke fejezze ki az elkövetett esemény súlyát, ha szabálysértésről van szó, ha bűncselekményről van szó. Ha záróvonalat érintek, kerüljön ez nekem 2 ezer forintba, viszont ha halmozottan rengeteg szabálysértést követek el, akkor 60 ezer forintomba. Itt már differenciálnánk, és pontokban ez ne történjen meg! A hatpárti egyeztetés után merem mondani, hogy ezt talán sikerült jó értelemben megváltoztatni. Minden szabálysértés egy pont lesz, és a bűncselekményeket is csak kettéválasztottuk: gondatlanságból elkövetett bűncselekményre és szándékos bűncselekményre. Valóban ott legyen meg ez a differenciálás, mert a kettő közt elég nagy a különbség.

A másik, hogy előírja valahol a KRESZ - ami végül is egy közös rendelet -, hogy a biztonságos közlekedésre alkalmas módon kell közlekednünk. De a probléma ott kezdődik, hogy az országban - én is elég sokat utazom vagy közlekedem - nagyon-nagyon sokan vannak a zsargonnal "mazsoláknak" nevezettek vagy túlságosan óvatosak, de én inkább óvatoskodó vezetőknek nevezem, akiknek száraz, napsütéses időben, nyílegyenes aszfaltúton, jó műszaki állapotban levő autóval 30 kilométer/óra jelenti a biztonságos körülményeket. Én azt mondom, hogy az ilyen embereket is ki kell vonni a forgalomból vagy legalábbis pontokat kell nekik adni, mert nem számolnak azzal, hogy mögöttük egy kilométeres kocsisor torlódott föl, akik nem tudnak e miatt az egy ember miatt haladni.

Gyarló lények vagyunk, ilyenkor hajlamosabbak vagyunk a szabálysértés elkövetésére, és egy bolond százat csinál, utána mindenki követi ezt a példát, és így jönnek ki azok a nagy számok, amit esetleg Perlaki úr összeszámolt Balatonfüred és Budapest között. Legközelebb azt számolja meg, képviselőtársam - mondjuk, visszafelé irányban -, hogy hányan mennek indokolatlanul lassan, hány autó kipufogója okádja a füstöt, és hány autónak nem jó az irányjelzője vagy az utánfutóra fordítva van bekötve. Ezeket én a magam részéről csak azért előzöm meg, néha szabálytalanul, mert fejgörcsöt kapok a füsttől, mert nem tudom, mire készül az illető vezető - főleg, ha még kalap is van a fején, mert az egy külön kategória.

A magam részéről azt szeretném még elmondani, hogy elfogadva, de nem feltétlenül megértve ezt a pontrendszert, ha már létrehozzuk, akkor valóban - ahogy a javaslatunkba beépül - egy év múlva vizsgáljuk felül.

Viszont aláírtam valóban, de egy kapcsolódó módosító javaslattal finomítani szeretném, hogy az önkormányzati és rendészeti bizottságnak ne csak bemutassuk ezt az egy év múlva esedékes rendeletmódosítást, hanem igenis ennél magasabb szinten bíráljuk el, mert amit most elfogadunk, azt nem biztos, hogy egy év múlva elfogadnánk, amikor már nem igazán lesz hozzá közünk, mármint azért nem lesz, mert nem törvényi szinten fogjuk ezt tárgyalni.

A hathavi elvonással kapcsolatban csak megismételni tudom képviselőtársamat, hogy igen, hosszú, egzisztenciák mehetnek ezalatt tönkre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm, majd én is szeretném később folytatni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a megértését. Vincze László képviselő úr következik, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, kétperces időtartamban. Öné a szó.

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Én megmondom őszintén, hogy a szigorú, humánus fokozatosságnak vagyok a híve, és igen sokat dilemmázom a végrehajtás mikéntjén.

Kérdezném erről a helyről, hogy vajon a rendőrállomány fölkészítése hogyan fog majd megtörténni, hiszen elég nagy a fluktuáció. Az előbbi hozzászólásomban én utaltam erre; azt lehet mondani, hogy a rendőrállomány 20 százaléka ki fog cserélődni, ha a jogszabályban változás lesz, és tulajdonképpen köztisztviselői munkakörbe kerülnek majd a rendőrök. De még ne legyünk látnokok, legalábbis én ne legyek az, és ne feltételezzem és vélelmezzem ezt a helyzetet és szituációt.

(18.00)

Szerencsére is, meg talán egy kicsit gyorsan is, megfiatalodott a rendőrség állománya. Jómagam is örülök annak a fiatal állománynak, akik odakerültek a választókörzetembe, de az is igaz, nagyon kellenek a rutinos rendőrkollégák ahhoz, hogy az úgynevezett szituációértelmezéseknél, a különböző elbírálásoknál egységes szemlélet alakuljon ki országos viszonylatban. De mondhatom azt, egy kis sajátosság is kell, hogy ebbe belekerüljön, mert a közlekedést illetően mások a szituációk a fővárosban, és mások a vidéki sajátosságok és lehetőségek, nem beszélve az útviszonyok kérdésköréről.

Lehet, hogy ezek a statisztikák kicsit amiatt is sántítanak, mert a német és a magyar útviszonyok közt igen nagy a különbség. Lehet, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a lengyelekhez talán jobban hasonlítunk.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Perlaki Jenő képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm a szót. Amikor Balatonfüredről kocsival hazafelé tartottam a családdal, akkor a család folyamatosan azt követelte, azt is számoljam, hogy hányan mennek jelentősen lassabban, mint én, pont a sebességhatáron. Ők pedig azt számolták, és azt követelték, hogy vonjam le belőle, de levonni nem voltam hajlandó. Olyan húsz-huszonötöt számoltak. (Derültség a Kisgazdapárt padsoraiból.) Végül is ez a jelenség megvan, de talán egy Trabantot nem kellene arra kényszeríteni, hogy 120-szal robogjon; a könnyű súlyú jármű talán még veszélyesebb 120-szal, mint bármi más.

Nagyon érdekes, hogy amit Zakó úr mondott, az alátámasztja a becslésemet arra nézve, hogy megyénként néhány csoport van. Ugyanis ha arányosítjuk Magyarország lakosságát a német lakossághoz, akkor összesen 1500 oktatás várható Magyarországon, ez megyénként 100 sincs. Tehát az oktatási lobbi nem fog meggazdagodni ezen az 1500 oktatáson. És azt is láthatjuk ebből, hogy az idős emberek, a tehergépkocsi-vezetők és a taxisok se fognak megnyomorodni, mert egyszerűen nem fognak olyan számban az oktatásra eljutni.

Azt azért szeretném elmondani, hogy most nagy divat ezt a Churchill-féle idézetet mondani, amelyik azt az utalást tartalmazza, mintha hamisak lennének az adatok. Azt gondolom, a Tárkit és a Belügyminisztériumot nem illik és nem szabad ezzel vádolni, vagy olyan benyomást kelteni, mintha hamis adatokkal jönne az Országgyűlés elé, bár nagyon jól hangzik, és azt is lehet mondani, hogy a statisztika, hogy mit mire vetítünk, sok mindenre alkalmas, de véleményem szerint ami az asztalunkon fekszik, az tisztességesen van összeállítva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és hűséges a valósághoz.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Molnár László képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Perlaki képviselőtársamnak szeretnék egy kedélyes, baráti megjegyzést tenni, ha megengedni; lehet, hogy itt, a Házban ezért nagy kritikát fogok kapni - remélem, képviselőtársam nem sértődik meg. Szerintem ön azért védi ilyen mértékben ezt a pontrendszert, hogy ez minél előbb kerüljön bevezetésre, mert így a család felszabadul a balatonfüredi úton a folyamatos gépkocsi- és egyéb számolásoktól. (Derültség.) Ha ez az indok, hogy segítünk, akkor még én is támogatom ezt a dolgot, hogy otthon tényleg rendben legyen minden!

De visszatérve az eredeti problémához: minél tovább ülök a teremben, annál jobban kitartok az eredeti álláspontom mellett, hogy ezt a pontrendszert azért mégsem kellene bevezetni. Látjuk, itt vannak a lengyel példák, és ezeket nem akartam előhozni, hiszen jómagam is azt mondom, hogy azért a magyarországi és lengyelországi viszonyokat sem lehet egymással százszázalékos mértékben összehasonlítani. De ha tényleg ezt vesszük alapul, akkor ezt a horribilis költséget, amibe ennek a bevezetése kerül, meg amilyen nyilvántartási számokról hallok, megspórolhatnánk, mert nem biztos, hogy minket mindjárt az európai léptékekben mérve is legmotorizáltabb nemzettel, a némettel, és az infrastrukturális helyzetet mérve legfejlettebb viszonyokkal rendelkező nemzettel, a némettel kellene összehasonlítani. Hiszen Németországban az ember már nem lát se Polski Fiat 126-ost, se Trabantot, se Wartburgot, és Ladákkal is nagyon ritkán találkozunk.

A következő hozzászólásomban esetleg még bővebben kifejteném az érvelésemet. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Vincze László képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Emlékszem, hogy a gépkocsi eredetvizsgálatával kapcsolatos ügyek kapcsán is sokan és sokat aggályoskodtunk. Viszont azért valljuk be becsülettel, hogy volt eredménye, és sok gépkocsi eredetét meg lehetett állapítani. Tehát bízzunk valamelyest a pontrendszer dolgában is! Az is igaz, hogy az imént említetteknek is voltak visszásságai, mert az újonnan behozott autóknál, épp ebben a Házban hangzott el Dán képviselőtársam előadásában, nem stimmeltek valamilyen motorszámok, és erről nem az illető tehetett.

Ennyi kitérő után arra gondolok, igaz, hogy ez kicsit a rendőrkapitányságok munkáját terhelné, de ha havi részletezésben, fél évig kaphatnánk valamiféle információt, mint ahogy meghívást kapunk a megyei rendőrfőkapitány úrtól - ez legalábbis nálunk gyakorlat, és helyes gyakorlat -, ezt nem beszámolásnak mondanám, hanem inkább tájékoztatásnak, hiszen nincs jogom így beszámoltatni senkit, a parancsnoka számoltathatja be a kapitány urat; kérhetnénk, hogy havonta, legalább fél évig, menjen a statisztika és valóságos statisztika arra vonatkozóan, hogyan alakultak a mutatószámok ennek a törvénynek a bevezetése mentén.

S valóban, összegezve vissza kellene hozni a Ház elé; hogy fél év múlva vagy egy év múlva, ezen most lehetne vitatkozni. De nem vitát akarok erről nyitni, inkább javasolnám, hogy valamilyen intervallumban vissza kellene ezt hozni a Ház elé, mint ahogy Zakó képviselőtársam az imént említette. Köszönöm a türelmet és a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces időkeretben kért lehetőséget Perlaki Jenő képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés, ígérem, most már a lényegre térek. A lengyelországi példával kapcsolatban: nagyon éles szeme van Zakó képviselő úrnak. De ez arra is rámutat, hogy akkor növekedett a balesetek száma, amit eredetileg mondtam, mármint hogy a felderítési valószínűség is szerepet játszik ebben. Másrészt a motorizáció adataival is érdemes összehasonlítani ezt, hiszen a lengyel gazdaság szépen megindult a kilencvenes években, tehát a motorizáció előrehaladt.

Vincze úrnak az útviszonyokkal kapcsolatban azt az egyszerű állítást szeretném mondani, hogy ha rosszabb egy út, attól nem kell rajta gyorsabban menni, inkább lassabban kellene menni rajta. Az nem kétséges, hogy Magyarországon az útfenntartás maradékelven működött, egyébként a mai napig maradékelven működik.

A hatpárti egyeztetéseken a Szocialista Párt, a Kisgazdapárt és a Fidesz képviseletében jelen lévők nagyjából egyeztették az álláspontjaikat, és szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett rajta, a konstruktív légkört, a MIÉP képviselőinek is szeretném megköszönni. A nagyjábóli konszenzust úgy lehet jellemezni, hogy a legenyhébb esetekben 0 pont lesz, feddés és megrovás esetén; 1 pontot fog érni az első évben minden szabálysértés; csökken a bűncselekményekhez rendelt pontszám, és egy év múlva a kormány rendeletben differenciálhat, 1 és 3 pont között. Tehát a szabálysértések súlya tulajdonképpen csökkent, és ez egy kísérleti év lesz, amely után a gyakoriság alapján lehet megállapítani a pontszámokat.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Zakó László képviselő úr kért ismételten kétperces felszólalási lehetőséget, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

(18.10)

ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm szépen. Kérdést szeretnék feltenni a belügyminiszter úrnak. Az okmányirodáknál tapasztaltakat figyelembe véve - hangsúlyozom, ezek a közelmúlt eseményei voltak - felkészült-e a Belügyminisztérium, illetve a rendőrség ennek az úgynevezett nyilvántartó hivatalnak az üzemeltetésére? Ez a kérdés mind a létszámra vonatkozóan értendő, mind a technikai felszereltségre.

A másik kérdésem azzal kapcsolatos, hogy amikor már peres eljárás folyik valakinek az ügyében, aki már nagyon közel jár a 18 ponthoz, és bűncselekmény ügyében esetleg perre viszi a dolgot, a bíróságok mai állapotában olyan hosszú ideig fog tartani az ügy rendezése, hogy addig elévülnek azok a pontjai, amelyeket addig szedett össze. Magyarul ez nagyon jó taktikát fog jelenteni azoknak, akik mindig borotvaélen táncolnak.

Vincze képviselőtársamnak mondom, hogy ez a féléves statisztikai felmérés nagyon rövid időhorizont. Ez olyan lesz, mint a benzináremelés, amikor egy hétig kevesebbet tankolnak az emberek, utána ugyanannyit fognak, mint az üzemanyagár-emelés előtt. Tehát a pontrendszer bevezetése után egy-két hónappal biztosan mindenki óvatosabb lesz, és utána szépen a génjeiben kódoltaknak megfelelően újra visszaáll az eredeti szintre.

Úgyhogy én inkább a rendőrség hátteréről szeretnék érdeklődni, arról, hogy felkészültek-e a várható nyilvántartás, illetve az adatok kezelésére, kiértesítésre, egyáltalán az egész informatikai háttérrel hogyan állnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt megadnám a lehetőséget a belügyminiszter úrnak - mert nem szeretném, ha azonnali kérdések időszakába térne át az általános vita -, csak szeretném az emlékezetükbe vésni a Házszabály 101. §-ának (1) bekezdését, amely az általános vitára vonatkozó kritériumokat tartalmazza. Természetesen konjunktív feltételei vannak, így vizsgáljuk a törvényjavaslat egészének és részeinek szükségességét, szabályozási elveit és a részletes vitára bocsáthatóságot. Ezt természetesen csak és kizárólag emlékezetünk felfrissítése céljából mondtam.

Most pedig megadom a szót a belügyminiszter úrnak. Belügyminiszter úr, öné a szó.

DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Ha a Házszabályt jól ismerem, lehetőségem van két percnél hosszabb válaszadásra is.

ELNÖK: Természetesen.

DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter: Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot elmondjak az itt elhangzottakról általában.

Úgy hiszem, hogy az egyik legalaposabban előkészített törvénytervezetről van szó. Ezt bizonyítja az is, hogy nem tegnap fogalmazódott meg a gondolat, hanem már az 1990-es évek elején, amikor azt tapasztalta a magyar rendőrség, azt tapasztalták az állampolgárok, hogy Nyugat-Európában kitaláltak egy olyan új módszert, amellyel a közlekedésben részt vevők fegyelmezettségét, a közlekedés rendjét lehet javítani. Azóta előkészületi szakban van, és hogy megnézzük, milyen a fogadtatása, ezért készítettük el ezt a közvélemény-kutatást is. De nemcsak a közvélemény-kutatást készítettük el, hanem kísérleti jelleggel azt is megpróbáltuk több megyében, hogy ha a pontrendszer élne és különféle pontokat adnánk egyes szabálysértésekért, hogyan alakulna a jogosítványok bevonásának helyzete, milyen módon alakulna a büntetések helyzete. Természetesen ezekről a kísérletekről az állampolgárokat, a szabálysértőket nem értesítettük, de ettől függetlenül folyamatosan figyelemmel kísértük.

Ha a pszichikai hatását figyelmen kívül hagyjuk ennek a jogszabálynak, és ha ez a pontrendszer bevezetésre kerülne, akkor azt tudom mondani, valamennyivel több lenne a jogosítványbevonás, mint amennyi jelen pillanatban van. Azonban úgy hiszem, ennek a törvénytervezetnek és magának a módszernek az ereje abban a pszichológiai tényezőben van, hogy fenyegetettségérzete van a gépjárművezetőnek, egy bizonyos idő után tudja, hogy nem szabad szabálysértést elkövetnie, mert akkor vagy le kell újra vizsgáznia, vagy a felső ponthatár miatt el fogják vonni a jogosítványát. Én azt gondolom, hogy ez eredményre fog vezetni.

Az itt felmerült kérdések közül a bizalmi elvre szeretném felhívni a figyelmet. Itt repkedtek a számok, hogy száz kilométer alatt többször kiadhatnánk a jogosítványt az ablakon, mert elvették tőlünk. Kérem, de a közlekedés azon a bizalmi elven alapul, hogy a közlekedés többi résztvevője is betartja ezeket a szabályokat, mert ha nem tartja be - egy veszélyes üzemről van szó -, bármikor baleset keletkezhet belőle.

Elhangzott az is, hogy aki nem lát vagy nem kellően felkészült, átmegy a piroson. Nagyon-nagyon kérem, vigyázzunk ezekre, hogy kell-e közlekedésben részt vennie, gépjárműt vezetnie annak, aki már alkalmatlan a gépjármű vezetésére, vagy azért, mert eleve alkalmatlan volt, vagy pedig azért, mert alkalmatlanná vált! Ilyenkor mindig jusson eszünkbe azon balesetsorozat, amikor egy-egy busz az árokba borul és több ember meghal, amikor karjukat-lábukat vesztik emberek a balesetben; vagy jusson eszünkbe az, amikor a járdaszigeten a tömegközlekedési eszközre várókat a gépjármű vezetője felelőtlenül elsodorja, és megint több halott van, gyermekek és családanyák vesztik életüket; arról nem is beszélve, amikor a járdán szabályosan közlekedő gyalogosokat gázolják el azok az emberek, akik önmaguknak felmentést adnak ezen szabályok betartása alól.

Idáig jutottunk el, végül még az is elhangzott, hogy az okoz balesetet, aki betartja a szabályokat. Nem szabad idáig eljutnunk! Aki betartja a szabályokat, az nem okozhat balesetet, kérem! Csak az okozhat balesetet, aki ezeket a szabályokat megszegi!

Több rendőrt kértünk az utcára. Egy sportpályás hasonlattal szeretnék rávilágítani: valamennyien, akik sportkedvelők vagyunk, elvárjuk a sportolóktól, hogy a pályán akkor is betartsák a szabályokat, ha a bíró háttal áll nekik. Akkor magunktól is várjuk el azt a követelményszintet, hogy ha a rendőr nincs jelen, akkor is tartsuk be a szabályokat! Mert azzal, ha betartjuk ezeket a szabályokat, biztosítjuk, hogy a gyermekeinket nem gázolják el, ezzel biztosítjuk az iskolák közelében a megfelelő közlekedési rendet, és ezzel biztosítjuk azt, hogy ha valaki szabályosan közlekedik, az nem okozhat balesetet.

Többszörösen hangsúlyozták, hogy ez nem fogja megoldani a közlekedés rendjét. Kérem, ezzel én száz százalékig tisztában vagyok, hiszen a közlekedés rendjéhez hozzátartozna az úthálózatunk állapota, a gépjárműparkunk állapota, maga az anyagi helyzet ennek a helyrehozásához; hozzátartozik az az oktatás, ahogy a gyermekeinket neveljük, mi, a gépkocsiban, vagy ahogy az iskolában felkészítik őket, hogyan kell közlekedni, hogyan kell a szabályokat tiszteletben tartani, hogyan kell a másik ember érdekeit is figyelembe venni közlekedés közben. Ez a rendszer ezek közül, amelyeket felsoroltam, csak egy szűk szeletet szabályoz. De azért, mert a többit nem tudjuk megfelelő módon egyik pillanatról a másikra szabályozni, azért, mert nem tudunk új utakat építeni, erről a szűk szeletről sem szabad lemondanunk azzal, hogy tartsuk be a szabályokat, azzal, hogy megfelelő módon közlekedjünk.

Elhangzott, hogy a halálos baleset ettől nem lesz kevesebb. Erről csak találgatni tudunk. Nekem meggyőződésem, hogy kevesebb lesz; lehet, hogy van, aki azt mondja, hogy nem. De én azt szeretném, hogy ne mondjunk le ennek a leellenőrzéséről. Vezessük be, nézzük meg, hogy milyen eredménnyel jár! Ezért örülök annak a többpárti konszenzusnak, amely végül is elfogadja azt, hogy igen, ennek a törvénynek helye van a mai magyar társadalomban, helye van, ha Nyugat-Európa, az Európai Unió irányába megyünk, mert egyébként, ha végignézik a nemzetközi áttekintést - amit szintén megkaptak a tárgyaláson -, szinte valamennyi európai uniós országban ez bevezetésre került.

Több javaslatot figyelembe vettünk és módosítottuk ennek a konszenzusnak az alapján a törvénytervezetet.

Elhangzott az a kérdés, hogy európai, német léptékben kell-e ezeket a kérdéseket nézni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy feltettük a kérdést, Magyarországot európai uniós vagy német léptékekkel lehet-e mérni. Kérem, erre törekszünk, hogy európai uniós és német mértékekkel lehessen bennünket mérni, ezért teszünk meg mindent! Úgy gondolom, hogy ennek egyik része csak, hogy ezzel a törvénnyel, igenis, európai uniós léptékekkel lehessen bennünket mérni.

Nagyon örülök, hogy Vincze képviselő úr a gépkocsieredet-vizsgálat eredményét is jónak találta. Azt hiszem, ez egy nagyon jó példa, hisz két év alatt az eredetvizsgálat bevezetésével - természetesen más intézkedésekkel is - lényegesen csökkent a gépjárműlopások száma, és nagyon bízom benne, hogy ebben az évben 10 ezer körül fog csak alakulni a korábbi 18 ezerhez képest.

(18.20)

Biztosítom azt, hogy a képviselő hölgyek és urak a tájékoztatást bármikor megkaphatják, amikor bemennek a rendőrségre, és kíváncsiak ezekre a statisztikai adatokra. Ezt azért is nyugodtan meg merem ígérni, mert a számítógépes tervezett rendszerünk olyan lesz, hogy bármelyik időpont bármelyik másodpercében erre alkalmas lesz.

Zakó képviselő úr tette fel azt a kérdést, hogy az okmányirodák tapasztalataira figyelemmel a megfelelő rendőri nyilvántartás, létszám meglesz-e. Szeretném elmondani, hogy épp az okmányirodák tapasztalatai azok, amelyek erre feljogosítják a rendőrséget, hogy ezt bevezetheti, hiszen a központi számítógépes rendszer - a bevezetés első hetét leszámítva, amikor a kapcsolatok felvétele még nagyon nehézkes volt - hibamentesen működik, és nagyon bízom benne, hogy ez így is fog. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy az önkormányzatok által működtetett helyi okmányirodák, ahol az adatfelvétel történik, sok esetben nincsenek kellő módon kihasználva, nincsenek kellő módon szabályozva a nyitva tartások, és ezért ott bizonyos sorállások következtek időszakonként be. De úgy hiszem, már ezen is túl vagyunk, az önkormányzatok felismerték ezt, ennek alapján nyugodtan tudom mondani, hogy ilyen hibát reményeim szerint a számítógépes rendszer nem fog tartalmazni.

Hogy a peres eljárásoknál milyen taktikát fognak alkalmazni, azt nem tudom, nyilvánvaló az, hogy a bíróságokat ez a törvénytervezet csak annyiban érinti, hogy a bírók a későbbiekben feladatot kapnak ebben a kérdésben. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal, az Igazságügyi Minisztériummal megtárgyaltuk, hogy milyen erők szükségesek ennek a bonyolítására, ehhez reményeim szerint a költségvetési törvényben a megfelelő támogatás meglesz, és így ez reményeim szerint nem okoz majd a későbbiekben gondot.

Köszönöm szépen a figyelmüket, ezt szerettem volna elmondani. Köszönöm, elnök asszony. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időtartamban hozzászólásra következik Molnár László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Csak tájékoztatásképpen szeretném mondani, hogy én már a miniszter úr válasza vagy felszólalása előtt jeleztem a hozzászólási szándékomat, úgyhogy távolról is szeretném elkerülni azt a helyzetet, ami mostanában nagyon divatos a mi oldalunkról, hogy esetleg a miniszter úrral helyezkednék szembe.

Nem is szeretnék a miniszter úr okfejtésére reagálni, mert nagyon sok igazság volt abban, amit a miniszter úr elmondott, de nyomatékkal hívom fel most is a figyelmet, mindennap találkozom az autóstársadalommal, hiszen szakmai alapon benne élek, dolgozom benne, velük dolgozom. Az autóstársadalom nagyon elkeseredett. Higgyék el nekem, hogy ezek a benzinárak, ezek a megszorítások, amelyek pillanatok alatt utolértek bennünket - most nem akarom részletezni, hogy joggal vagy jogtalanul -, azt eredményezik, hogy a legtöbb autós, sajnos úgy, ahogy itt elhangzott különbözően körülírva, ezt mi a szakmában úgy mondjuk, hogy vasárnapi autóssá válik, hiszen már nem tudja megfizetni ezeket a benzinárakat, és minél kevesebbet van kint a közúton, a következő alkalommal, amikor az autóba ül, annál szorongóbban ül az autóba, ha amúgy teljesen egészséges is. Azt mondom, ha ez a törvény most bevezetésre kerülne, nem történne a legmegfelelőbb időpontban, fontoljuk ezt meg.

Ígérem, hogy többet ebben a kérdésben nem szólalok fel. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lezsák Sándor képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Zakó képviselő úr rendkívül jó dramaturgiai érzékkel szólította meg a törvényjavaslat előterjesztőjét, a miniszter urat. Magam is úgy gondolom, hogy el kell szakadnunk az "úgyis mindenki szabálytalankodik" békés légkörétől.

Én korábban is, ma is úgy álltam hozzá ehhez a törvényjavaslathoz, hogy a pontrendszer bevezetése semmiképpen nem fogja növelni a balesetek számát, de ha csak eggyel csökkeni fog, egy halálesettel, akármilyen horribilis összegbe fog ez kerülni (Molnár László: Ez szakmai demagógia!), tisztelt képviselőtársam, akkor már megérte ennek a törvénynek a bevezetése, mert valóban nagyon elkeseredettek az autósok, de a sérültek, a balesetet szenvedettek, a gyászolók még elkeseredettebbek. Tehát ha csak egyetlenegy haláleset emiatt nem fog bekövetkezni, akkor már megérte nekünk itt erről beszélni, mert valóban a békés egymás mellett élősködés példázata olykor az, ahogy az országban egy-egy ilyen vitaesten ezt a törvényt, ezt a tervezetet bírálták. Mert mennyibe kerül az élet végül is?

Ezekben a percekben is a baleseti helyszínelők valahol dolgoznak, mi pedig itt arról beszélünk, hogy sokba fog kerülni meg rémlátomás, hogy hány ezer, tízezer pontszám. Azt hiszem, inkább arról kellene konkrétan beszélnünk, hogy volt egy többpárti egyeztetés, ezt követően született egy többpárti megállapodás, amelyet nyilván még csiszolni, módosítani kell, és meg kell próbálni, meg kell kísérelni e törvényt jól alkalmazni.

Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba és Vincze László tapsol.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Zakó László képviselő úr kétperces időtartamban, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm szépen. Nagyon nehéz akkor szót kérni vagy cáfolni valakit, amikor az hangzik el, ha egy emberélettel kevesebb lesz, már megérte, ez így van, ezzel nem lehet vitatkozni. Ugyanakkor engedje meg képviselőtársam, ez egy nagyon jó szónoki fordulat volt, ami azt a célt szolgálja, hogy ez ellen ne tiltakozzunk, mert így van - mi se mondunk mást.

Nagyon nagy hadgyakorlatokon, ha elismerjük, ha nem, van egy olyan alacsony százalékszám, ami a hadgyakorlatokon elesettek számát számításba veszi már előre. Mindenki tudja, a legfontosabb, hogy mindenki épségben menjen haza a közúti közlekedésből és a katonaságtól is, mégis számolunk ilyennel. Tehát azt mondom, ezt nem ebből az irányból kell megközelíteni, mert ezzel a szónoki fordulattal - hangsúlyozom - nem lehet vitatkozni és nem is vitatkozom, mert teljesen igaza van, de én azt mondom, ha nem a pontrendszer lenne, de most már ezt nem mondom, hanem százezer forintos bírság, elérjük ugyanazt a hatást; tehát én is azt mondom, hogy már megérte, mert bevezettük azt.

De nem is erről szerettem volna beszélni, hanem az öt- vagy hatpárti módosító javaslatunk egyikében, ami a törvénybe emeli be a pontokat, ott a biztonságos közlekedésre alkalmatlan jármű vezetése - üzemképtelen fék, kormányberendezés - esetén egy pontot rendel hozzá, mert ez szabálysértés. Azt mondom - én szigorítani szeretnék -, hogy cserbenhagyásos gázolásnál vagy cserbenhagyásnál súlyosabbat nem tudok elképzelni, de már majdnem üti ezt a szintet, amikor valaki egy teljesen hibás fék-, kormányberendezéses autóval megy ki a közúti forgalomba. Nem tudom, hogy melyik jogszabályi helyen lehetne ezt megtámadni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - be is fejezem -, de ezt mindenképpen szeretném valamikor, ha nem is most, kiemelni. Ez egy felelőtlen közlekedési magatartás.

ELNÖK: Képviselő úr, azt hiszem, a részletes vitában még bőven lesz idő az egyes módosító indítványok megtárgyalására.

Hozzászólásra következik, ismételten, Balogh László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. A Házszabály 50. § (2) bekezdése alapján ismételt felszólalásra adok önnek lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, megerősödött bennem az a hit, hogy ez egy rizikós törvény, mert bár alkotmányos alapjogot nem érint, de alapvető jogosultságát érinti az embereknek, mégpedig a gyors helyváltoztatáshoz fűződő alapvető jogosultságot, amely a modern embernek valóban alapvető jogosultsága. Ennélfogva én mindenképpen fontosnak tartom azt, hogy volt egy hatpárti egyeztetés ebben a kérdésben.

(18.30)

Rizikós ez a törvény abban a vonatkozásban is, hogy vajon mi lesz akkor, ha ez hatályosul, bevezetjük, mi lesz ennek az eredménye. Ezt is mérlegelték képviselőtársaim.

Sok jogosítvány vész-e el vagy kevés vész el, elveszítik-e egyesek ezzel együtt a munkájukat is, nem lehet tudni. Ezért is azt mondom, hogy ha bevezetésre kerül egy ilyen törvénytervezet, akkor meg kell próbálni, hogy ez minél szélesebb támogatottságot kapjon, mert ugyanilyen vitatott ez a törvény a társadalom rétegeiben is, mint ahogy mi ezt a vitát itt ma lefolytatjuk.

A másik dolog: nem biztos, hogy kevesebb lesz a baleset, ha a pontrendszert bevezetjük. Ez számtalanszor elhangzott már, közlekedési szakértők is ezt mondják.

Tisztelt Belügyminiszter Úr! Miért nem lehet megpróbálni valamiféle próbaidőre bevezetett szabályozást, amely megmutatja, hogy kevesebb lesz-e a baleset azáltal, hogy a pontrendszert bevezetik - hiszen ön említette, hogy valamiféle felmérések már voltak korábban ezzel kapcsolatosan. Nem hiszem, hogy szentségtörés lenne, ha egy olyan szabályozást fogadnánk el, ami ezt a próbaidőt, ennek a bevezetését lehetővé tenné.

Megfontolandó ez abból a szempontból is, hogy - ha mondjuk, ha nem - ez a kettős büntetés elvének bevezetését is jelenti. Hiszen egyszer megkapja a büntetést azért, amit csinált a járművezető, másfelől pedig kap egy pontot, ami gyűlik, gyűlik, és egyszer csak elér egy kritikus határt - nevezetesen a 18 pontot -, és ekkor szükségszerűen bekövetkezik a jogosítvány elvesztése. Persze, mindenki rendet akar az utakon, ez teljesen természetes - mi is.

De azt a rendet talán el lehetne érni úgy is, ha azokat a jogszabályokat, amiket nem is olyan régen szigorítottunk, alkalmaznánk. Tudjuk-e azt, hogy a módosított szabálysértési törvény eredményeként kiszabott bírságok gyakorlata hogy alakult? Nem tudjuk, mert ilyen gyakorlat még nincs. De azt tudjuk, hogy ez szigorú törvény, hiszen mi fogadtuk el. Mi lenne, ha várnánk, mondjuk, egy évet, a belügyminiszter úr leszűrné a tapasztalatokat, és ezt követően kerülne ide, a Ház elé ez a törvény?

Ide tartozik az a kérdéskör is, amit szintén fölvetettek már képviselőtársaim, hogy mi van akkor, ha az a pénz, ami a bevezetésre fordítódna, a rendőrséghez kerül, és nem kerül olyan helyzetbe egyetlenegy főkapitány sem, hogy bizonyos idő elteltével nincs mód arra, hogy mozogjanak a gépjárművek, mert nincs pénz benzinre.

A harmadik dolog, amivel foglalkozni szeretnék, magához a törvény szövegéhez kapcsolódik. Alapkérdés, amiről Göndör István képviselőtársam már szót ejtett, de többen is beszéltek róla, hogy a szabályszegéseket és a hozzájuk rendelt pontok számát a törvényben kellene hogy szabályozzuk. Nem értem, hogy ha ezt most elismeri az újonnan kidolgozott tervezet, és ezt beemeli a törvénybe, miért nem teszi ezt a véglegesség igényével. Miért mondja azt, hogy később ezt a szabályozást kormányrendelet fogja majd megtenni?

Vannak ennek a törvénynek technikai elemei. Ezek áttehetők lennének a kormányrendeletbe, de ez, ami kardinális kérdés, a törvényben kellene hogy maradjon. Úgy érzem, hogy be kellene emelni a törvénybe a méltányosság alkalmazásának lehetőségét, és ezt mindenképpen a Belügyminisztérium keretén belül képzelném el. Be kellene emelni azért, mert - szintén szó esett róla - a sértetti közrehatást ez a tervezet nem tudja kezelni. Miért ne lehetne megoldani a méltányosság gyakorlásával?

Vagy: a hivatásos sofőrök vonatkozásában miért ne lehetne méltányosságot gyakorolni? Vagy: a kategóriára eltiltásnál, ha a hivatásos gépjárművezető a szabályszegéseit, mondjuk, motorkerékpárral követi el, akkor szintén alkalmazható lenne. Az élet tud produkálni olyan eseteket, amikor emberiességi szempontokból is szükség lenne a méltányosság gyakorlására.

Szerintem ez megoldható lenne akkor, ha a jogszabályba bekerülhetne egy ilyen rendelkezés.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy meg kell hogy gondoljuk ezt a jogszabályt, meg kell gondolni ezt a törvényt, hogy elfogadható-e avagy nem. Ma úgy látom, hogy elég kétlelkűek vagyunk ebben a vonatkozásban.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a felszólalások végéhez értünk, megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.)

Tekintettel arra, hogy egyetlen képviselőtársam sem jelezte felszólalási szándékát, megkérdezem a belügyminiszter urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Pintér Sándor jelzésére.) A belügyminiszter úr most nem kíván válaszolni.

Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/2917. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/2917/44. számon kapták kézhez. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani a részletes vitában. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat és a módosító javaslatok összefüggései alapján indítványozom, hogy a részletes vita három szakaszból álljon. Kérem Vidoven Árpád jegyző urat, ismertesse az indítványomat.