Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Annak nincs akadálya, hogy ne kézfelemeléssel döntsünk, hiszen amennyiben kézfelemeléssel szavaznánk, Vancsik Zoltán nyilván minden egyes alkalommal kérné a gépi szavazást. Tehát azt gondolom, nincs akadálya, hogy előzetesen, vagy már eredetileg is gépi szavazással döntsünk a napirend kiegészítéséről, majd a napirend elfogadásáról is.

Ami pedig a Független Kisgazdapárt indítványát illeti: a Független Kisgazdapárt olyan pontban kívánja ugyanazt a törvényt módosítani, amely valóban tárgyalás alatt van, ami egyébként nem érinti a tárgyalás alatt lévő részeket. Tehát más pontra vonatkozik a módosítás. Ilyen értelemben, miután nincs lehetőség arra, hogy a Kisgazdapárt ilyen típusú módosító indítványt nyújtson be, csak egy másik törvényjavaslattal, egy másik törvényjavaslat kezdeményezésével tudja azt a célt elérni, hogy a számára kívánatos törvénymódosítás megtörténjen. Erről egyébként ugyanúgy dönteni fogunk, mint az összes többi napirendről. Ha a Szocialista Pártnak ez nem felel meg, akkor természetesen nem támogatja majd a napirend kiegészítésére vonatkozó javaslatot.

Tehát akkor elsőként a Szocialista Párt imént ismertetett javaslatáról döntünk, ez a H/1565. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájának napirendre vételét tartalmazza. Géppel szavazunk. Kérek mindenkit, hogy ekként adja le a szavazatát! Kérem a szavazógépeket szavazásra előkészíteni! Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a napirend kiegészítésére irányuló indítványt.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 94 igen szavazattal, 168 nem ellenében, 13 tartózkodás mellett a napirend kiegészítésére vonatkozó indítványt nem fogadta el.

Ugyancsak az MSZP képviselőcsoportja indítványozta, hogy az ülés napirendje egészüljön ki a bányászati szempontból zárt területek feloldásának körülményeit, a nemzeti ásványvagyonnal történő gazdálkodás helyzetét vizsgáló bizottság felállításáról szóló, H/1937. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a napirend kiegészítésére irányuló indítványt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 101 igen szavazattal, 172 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett a napirend kiegészítését nem fogadta el.

Az SZDSZ képviselőcsoportja azt kezdeményezte, hogy az ülés napirendje egészüljön ki az állam által nagy összegű költségvetési támogatásban részesített pénzintézetek konszolidációját vizsgáló bizottság felállításáról szóló, H/1237. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a napirend kiegészítésére irányuló indítványt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 93 igen szavazattal, 180 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett a napirend kiegészítésére vonatkozó indítványt nem fogadta el.

Az MSZP képviselőcsoportja kezdeményezte az ülés napirendjének kiegészítését a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény módosításáról szóló, T/35. számú törvényjavaslat általános vitájával. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a napirend kiegészítésére irányuló indítványt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 103 igen szavazattal, 169 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett a napirend kiegészítését nem fogadta el.

(10.20)

A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja kezdeményezte az ülés napirendjének kiegészítését a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló T/2578. számú törvényjavaslat általános vitájával. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a napirend kiegészítésére irányuló indítványt.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 67 igen szavazattal, 116 nem ellenében, 93 tartózkodás mellett a napirend kiegészítésére vonatkozó indítványt nem fogadta el.

A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja kezdeményezte az ülés napirendjének kiegészítését a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény módosításáról szóló T/2492. számú törvényjavaslat általános vitájával. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a napirend kiegészítésére irányuló indítványt.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 75 igen szavazattal, 83 nem ellenében, 115 tartózkodás mellett a napirend kiegészítésére irányuló indítványt nem fogadta el. (Zaj.)

Most a kiküldött napirendi ajánlásról határozunk - kis figyelmet kérek!

A kiküldött napirendi ajánlásról határozunk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az előterjesztett napirendi javaslatot.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 185 igen szavazattal, 95 nem ellenében, tartózkodó szavazat nélkül a napirendi javaslatot elfogadta. (Több képviselő elhagyja az üléstermet. - Folyamatos zaj.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, valamint a külügyminiszter feladat- és hatáskörének a külgazdasági feladatokkal történő kiegészítésével összefüggésben szükséges törvénymódosításról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Az előterjesztéseket T/2804. és T/2733. számokon kapták kézhez. Először a két expozét fogjuk meghallgatni, utána szokásainknak megfelelően a bizottsági ajánlások ismertetésére kerül sor, utána pedig az egyes képviselőcsoportok fogják majd ismertetni a véleményüket. Arra kérem azokat, akik elhagyják az üléstermet, ezt csendben tegyék meg.

Elsőként megadom a szót Bogár László államtitkár úrnak, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárának. Az ajánlás szerint 15 perces időkeret áll államtitkár úr rendelkezésére, hogy a kormány álláspontját ismertesse; és továbbra is valamennyi országgyűlési képviselőtől figyelmet és türelmet kérek.

Államtitkár úr, öné a szó.

DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, megpróbálok élni vele.

A kormányprogram egyik alapvető célja a hatékony állam megvalósítása. Ennek teljesítése érdekében a kormánynak folyamatosan biztosítani kell, hogy a minisztériumok közötti munkamegosztás az aktuális társadalmi követelményeknek leginkább megfelelő struktúrát tükrözzön. E követelményekből kiindulva, az elmúlt két év kormányzati tevékenységének tapasztalatait is figyelembe véve szükségessé vált a '98-ban kialakított kormányzati struktúra és feladatellátási rend egyes elemeinek újragondolása és bizonyos korrekciók végrehajtása.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat e hatásköri változások gyakorlati érvényesülésének törvényi hátterét igyekszik rendezni. A törvényjavaslatban szereplő módosítások alapvetően két területtel, nevezetesen a hírközléssel, informatikával, valamint a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos kormányzati tevékenység irányítását és szervezeti struktúráját érinti.

A törvényjavaslat a hatáskörök átcsoportosításával összefüggésben elkerülhetetlenül szükséges változtatásokon túlmenő, szakmai tartalmú módosításokat nem tartalmaz. Vitathatatlan, hogy a javaslatban foglaltaknak a kormányzati politika szintjén koncepcionális üzenete is van, maga a javaslat azonban kizárólag jogtechnikai jellegű módosításokat tartalmaz.

A kormányzati struktúrát érintő változások egyik eleme, hogy a hírközlési szakterület irányítása a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerül. Ezzel összefüggésben a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium elnevezése a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosításával Közlekedési és Vízügyi Minisztériumra változik. Az említett tárgykörben szükséges módosítások a postáról, a távközlésről, a frekvenciagazdálkodásról, valamint a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényt érintik.

Nem megismételve a törvényjavaslat indoklásában foglaltakat, engedjék meg, hogy néhány gondolatot fűzzek ehhez a változtatáshoz. Az elmúlt években - s ez a tendencia jelenleg is fennáll - az informatika és a hírközlés robbanásszerű fejlődésének lehetünk tanúi. Az Európai Unió lisszaboni csúcsértekezlete az első számú prioritás rangjára emelte az információs társadalom kiépülésének segítését. Az információs társadalom gyors fejlődésének következménye a konvergencia jelensége is, amikor különböző, korábban külön területekként kezelt iparágak, tudományterületek óriási ütemben közelítenek egymáshoz. Felelősen gondolkodó és a jövő iránt felelősséget érző kormányzat e tendenciákat és követelményeket nem hagyhatja figyelmen kívül.

Magyarország az elmúlt években sokat tett, különösen a távközlés területén, lemaradásának ledolgozása érdekében, az általános informatikai, hírközlési fejlődésben, a terület szabályozásában, az állami és az állam által támogatott promóciók területén a stratégiaalkotásban, valamint a megfelelően átgondolt informatikai beruházások elindításában; különösen az államigazgatás területén azonban vannak lemaradások. E lemaradások felszámolása, az információs társadalom alapjainak lerakása, a mindezekkel összefüggő fejlesztési igények nagyságrendje és társadalmi jelentősége szükségessé teszik a hírközlési, informatikai tevékenység ágazatközpontú szemléletének feladását és az ágazati nézőponton felülemelkedő összkormányzati és össztársadalmi érdekek elsődlegességét érvényesítő kormányzati irányítás megvalósítását. Ennek feltételei a jelenlegi kormányzati struktúrában a Miniszterelnöki Hivatalban biztosíthatók a legjobban.

A javaslat a postaügyet érintően az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény mellékletének módosításával különválasztja a Magyar Posta Rt. feletti tulajdonosi joggyakorlásból fakadó hatásköröket a postai tevékenységgel kapcsolatos hatósági szabályozási és felügyeleti tevékenységtől. A javaslat 5. §-ában foglalt előírásnak megfelelően a postai tevékenységgel kapcsolatos hatáskörök átcsoportosítása az egyszemélyi miniszteri felelősség elvének egyidejű érvényesítésével történik.

A törvényjavaslatban szereplő hatásköri változások másik részét a foglalkoztatási és munkaügyi szakterületet érintő törvénymódosítások tükrözik. Ehhez kapcsolódóan is engedjenek meg néhány megállapítást.

Az elmúlt két évben folytatott következetes gazdaságpolitika eredményeként felgyorsult a gazdasági növekedés, ugyanakkor a gazdasági aktivitás, annak ellenére, hogy a foglalkoztatottak száma emelkedő tendenciát mutat, még mindig nem éri el a kívánt mértéket. Ezért a gazdaságpolitika egyik legfontosabb feladata olyan gazdaságfejlesztési programok indítása, amelyek a foglalkoztatottak számának további növekedését eredményezik és elősegítik a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatását. Mindez szükségessé teszi a gazdaságfejlesztés és foglalkoztatásfejlesztés kapcsolatának erősítését; a kormány infrastrukturális fejlesztési programok indításával - például autópálya-építés -, befektetések ösztönzésével és új típusú munkahelyek megteremtésével, ezek támogatásával igyekszik a gazdasági aktivitást tovább növelni.

A fentiek megvalósítása megkívánja a kormányzati feladatok olyan értelmű átcsoportosítását, hogy a foglalkoztatáspolitika elvi-stratégiai irányításához kapcsolódva a Szociális és Családügyi Minisztériumból a Gazdasági Minisztériumba helyeződjenek át a foglalkoztatáspolitika intézményrendszerével és a foglalkoztatás növelésére szolgáló források kezelésével összefüggő hatáskörök. A Munkaerő-piaci Alap gazdasági miniszteri hatáskörbe utalása egyben lehetővé teszi, hogy a gazdaságfejlesztési és foglalkoztatási célú pénzeszközök integráltan, koordináltan és nagyobb hatékonysággal kerüljenek felhasználásra.

A kormányprogram alapján a kormány a köz- és felsőoktatáshoz szervesen kapcsolódó szakképzési rendszerben az oktatási tárca által kidolgozott átfogó humánerőforrás-fejlesztési stratégia keretében törekszik megvalósítani a változó gazdasági, munkerő-piaci követelményekhez alkotó módon alkalmazkodni képes munkaerőképzést és -fejlesztést. A javaslat ezen kormányzati szándékot tükrözi úgy, hogy az Európai Unióban bevett módon kerüljön összekapcsolásra a humánerőforrás-fejlesztés és a foglalkoztatáspolitika.

A felnőttképzés formálódó koncepciójának megfelelően a foglalkoztatást elősegítő képzések egységes irányítási modelljének nélkülözhetetlen elemei lesznek a regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központok alapítói jogának gyakorlásában és a munkaerő-piaci képzés kormányzati irányítási rendszerében történő változások.

(10.30)

A képzés, az oktatás tekintetében érvényesülő új komplex irányítási modell lehetővé teszi a vonatkozó feladatok hatékonyabb ellátását és a feladatok ellátása során az oktatási rendszerben fokozatosan érvényesülő minőségbiztosítás követelményének későbbi alkalmazását.

Végezetül felhívom a tisztelt Ház figyelmét a törvényjavaslat azon jogvédő rendelkezéseire, amelyek a hatáskör-átcsoportosítással érintett köztisztviselői állomány jogviszonyának fenntartását, státuszhelyzetének rendezését, megóvását célozzák.

Az expozéban elhangzottak és az indoklásban foglaltak alapján tisztelettel kérem az Országgyűlést, vitassa meg a javaslatot, és ennek eredményeképpen döntsön annak elfogadásáról.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Most megadom a szót Németh Zsolt államtitkár úrnak, az ajánlás szerint tízperces időkeretben.

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez év február 1-jétől a külgazdaság-politika irányítása, valamint az azzal összefüggő egyes külgazdasági feladatok ellátása a külügyminiszter feladat- és hatáskörébe tartozik. Erre figyelemmel a gazdasági miniszter részére külgazdasági feladatokat előíró jogszabályokat át kellett tekinteni, és azok feladatátcsoportosítás miatt szükséges módosítását a T/2733. szám alatt kézhez kapott törvényjavaslat tartalmazza.

A javaslatban szereplő módosítások kizárólag csak olyan külgazdasági jogosítványokat érintenek, amelyek eddig a gazdasági minisztert vagy jogelődjeit illették meg; más miniszterektől való hatáskörelvonásra nem kerülhetett és nem is került sor. A külgazdasági feladatok átcsoportosítása miatti törvényalkotás lehetőséget teremtett a korábbiakban elodázott deregulációs feladatok teljesítésére is, ennek megfelelően néhány KGST jogi dokumentumot kihirdető törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezését is tartalmazza a javaslat.

Kérem a tisztelt Országgyűlést a törvényjavaslat elfogadására. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Most a bizottsági felszólalások ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. A gazdasági bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott.

Elsőként megadom a szót Végh Lászlónak, a bizottság előadójának.

VÉGH LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság legutóbbi ülésén megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot és - mint ahogy államtitkár úr is elmondta - gyakorlatilag támogatta is azt, hiszen a külügyminiszter hatáskörének átformálása, illetve kibővítése olyan praktikus feladat, amit az európai uniós csatlakozás megkíván. A többségi vélemény így az volt, hogy ezt a törvényjavaslatot a gazdasági bizottság támogassa és támogatásra ajánlja.

Kisebbségi véleményként több érv elhangzott, de a többségi vélemény mindenképpen azt tűzte ki célul, hogy az ügyek gyors lebonyolítása és teljes áttekinthetősége érdekében a külügyminiszter ezekkel a hatáskörökkel rendelkezzen.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Kálmán Andrásnak, a kisebbségi vélemény ismertetőjének.

DR. KÁLMÁN ANDRÁS, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány többek között döntött arról, hogy az informatika kiemelt területként történő kezelése érdekében a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumról leválasztja a hírközlési ágazat irányítását, és a továbbiakban e feladatokat a Miniszterelnöki Hivatal látja el. A kormány elképzelésében szereplő megoldás a T/2755. számú törvényjavaslatban, majd az új változatként benyújtott T/2804. számú törvényjavaslatban jelenik meg. Az elképzelés szerint nemcsak az Európai Unióban, hanem Magyarországon is első alkalommal kerül a Miniszterelnöki Hivatalhoz ágazati irányítás. A kormány által sokszor hivatkozott Európai Unióban legfeljebb az információs társadalom szükséges és nélkülözhetetlen koordinációs feladatait látja el a miniszterelnök hivatala.

Az ágazati irányítás Miniszterelnöki Hivatalban történő megvalósítása példa értékű, az ahhoz való hozzájárulás akár egy kóros folyamatot is elindíthat. A Miniszterelnöki Hivatal a jogalkotásban ez idáig nem vett részt annak ellenére, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény ezzel a joggal felruházta a hivatalt vezető minisztert. A miniszter ez idáig összesen nyolc jogszabályt alkotott, amelyek közül négy rendelet, négy pedig határozat volt; ezek tartalmilag lényegében kinevezéseket és a szervezettel kapcsolatos kérdéseket tartalmaztak. Ez jól mutatja azt, hogy a Miniszterelnöki Hivatal felépítéséből és bizonytalan, nem szabályozott feladat- és hatásköréből eredően alkalmatlan a jogalkotásra, így az ágazati koordinációra is, de még kevésbé az irányításra. A hatásköri átcsoportosítás célja kettős: egyfelől a Miniszterelnöki Hivatal további forrásokkal történő ellátása, másfelől az elektronikus média újabb bástyájának elfoglalása.

Az Országgyűléshez benyújtott T/2804. számú törvényjavaslat - amelyet a Miniszterelnöki Hivatal készített elő - a következő további súlyos problémákat veti fel.

Minősített többséget igénylő törvényt egyszerű többséggel kíván módosítani a törvényjavaslat 2. §-ában. Az alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint sérti a jogbiztonság elvét, amit a törvényjavaslat 4. §-a tartalmaz. Szabályozási hiányosságai miatt több törvénnyel koherenciazavart teremt. Nem rendezi a kormánybiztos feladat- és hatáskörét, holott azt csakúgy, mint a miniszterek és államtitkárok jogállását, az alkotmány szerint törvényben kell szabályozni. A KHVM hírközlési ágazatában dolgozó köztisztviselők tekintetében a KHVM jogutódjának tekinti a Miniszterelnöki Hivatalt.

Az árak megállapításáról szóló 1990. évi törvény mellékletének mindazon részeit nem módosítja a törvényjavaslat, ahol a hatósági ár megállapítója a hírközlési ágazat tekintetében a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. Ilyenek például a belföldi levélpostai küldemények díja, a belföldi postautalványok díja, a koncesszióköteles távbeszélő-szolgáltatások díja, a hálózatok összekapcsolásának díja, továbbá a koncesszióköteles távközlési szolgáltatások nyújtásához igénybe vett bérelt vonali szolgáltatások díja. A Magyar Posta Rt. tulajdonosi jogait a továbbiakban az ágazati irányításban nem érintett közlekedési és vízügyi miniszter gyakorolja. A Magyar Távközlési Részvénytársaság szavazatelsőbbségi részvényeihez tartozó tulajdonosi jogok gyakorlása nincs meghatározva.

Ezekre a hiányosságokra tekintettel - amelyek szerintünk még a javaslat módosításával korrigálhatók - nem tudtuk támogatni a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lévai Tibornak, a foglalkoztatási bizottság képviselőjének, aki a bizottság álláspontját ismerteti.

LÉVAI TIBOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság legutóbbi ülésén megtárgyalta az egyes miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot. A bizottság - tőle nem megszokott módon - megfelelő higgadtsággal tárgyalta ezt a napirendet, és nagyon rövid vitát, eszmecserét követően általános vitára alkalmasnak tartotta, és elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak is. Summa summarum: a bizottság elfogadásra javasolja a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben.

Megadom a szót Fónagy Jánosnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. Tessék!

(10.40)

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzás félideje egyben lehetőséget ad egy időszakos számvetésre is. Ennek a további munka eredményessége szempontjából kiemelkedő fontosságú eleme a kormányzati struktúra hatékonyságának vizsgálata, az indokolt szervezeti korrekciók végrehajtása.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadása nemcsak a szóban forgó miniszteri feladat- és hatáskörök átcsoportosítására vonatkozó politikai elhatározások végrehajtásának törvényi hátterét biztosítja, hanem egyben lehetőséget teremt a második félidős feladatok megvalósításának időveszteség nélküli, hatékony végrehajtására.

Frakciónk támogatja a javaslat alapjául szolgáló kormányzati célkitűzéseket, mivel azok szoros összhangban vannak a kormányprogrammal, és meggyőződésünk szerint nemcsak szükségesek, hanem alkalmasak is az érintett szakterületeken a kormányzás hatékonyságának javítására. Támogatjuk a javaslat elfogadását azért is, mert a célkitűzéseink megvalósításához legmegfelelőbbnek tartott kormányzati munkamegosztás és hatásköri rend kialakítását a kormány belső ügyének és egyben elsődleges felelősségének tekintjük.

A javaslatban foglaltak tartalmát illetően a következőket emelem ki. A hírközlés, az elektronikus kommunikáció, valamint az informatika fejlesztésének társadalmi súlya napjainkra messze túlnőtt az eredeti ágazat jelentőségén. A hírközlés és informatika világméretű, rohamos fejlődése, az új kihívásoknak való megfelelés igénye mind a társadalom egészét, mind az ezért első helyen felelős kormányt nap mint nap új követelmények elé állítja. Az e szakterületen végrehajtandó fejlesztések a hírközlési feladatok ellátásának koncentráltabb irányítását, a mainál összehangoltabb, az ágazati érdekeken felülemelkedő kormányzati kezelést tesznek szükségessé.

Álláspontunk szerint a koordinált, egységes és hatékony feladatellátás szervezeti feltételei legkézenfekvőbb módon az összkormányzati érdekek legfajsúlyosabb megjelenítésére hivatott és képes Miniszterelnöki Hivatalnál biztosíthatók.

A hatáskör-módosítási javaslatok másik része a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági növekedés, a gazdasági élet kedvező tendenciáinak erősítése a foglalkoztatási helyzet kezelésével, valamint a munkaerő-piaci szervezeti és képzési rendszer irányításával összefüggésben jelentkező kormányzati feladatok ellátása terén is új megközelítést kíván. Ennek lényege, hogy a kormány az egyébként örvendetesen csökkenő számú munkanélkülieket nem szociális tehernek, hanem a gazdasági fejlődés egyik tartalékának tekinti.

A gazdaságfejlesztési célkitűzésekkel jobban összehangolt foglalkoztatási stratégia kialakítása és megvalósítása érvényesüléséhez a megfelelő intézményi eszközrendszer, illetőleg az ezekkel kapcsolatos hatásköröknek a Gazdasági Minisztérium részére történő átadása szükséges. A gazdaságpolitikai szempontból vitathatatlanul összetartozó területek együttes kezelésére irányuló kormányzati szándékot, így a foglalkoztatási és munkajogi szakterületnek a gazdasági miniszter hatáskörébe való utalását frakciónk ezért meggyőződéssel támogatja.

Végül engedjenek meg még egy gondolatot a javaslatról. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kormányzati struktúra bárminemű átalakítása, időszakonként elkerülhetetlen korrekciója széles közérdeklődésre számot tartó, politikailag frekventált ügy. Ezzel összefüggésben a tárgyalt törvényjavaslat külön érdemének tartjuk, hogy megmarad funkciója keretei között, amennyiben csak és kizárólag az új hatáskör-gyakorlási rendnek megfelelő mértékű módosítási igényeket tartalmazza. Nem nyúlik túl a hatáskörátadás okán feltétlenül szükséges előírásokon, tartalmi szempontból egyetlen szakmai törvényt sem érint. Ezzel nemcsak a törvény gyorsabb elfogadhatóságát és az új hatáskörök mielőbbi érvényesülését biztosítja, hanem lehetőséget ad a tisztelt Háznak arra, hogy a maga helyén legyen módja és elegendő ideje az egyes szakterületeken netán szükséges érdemi változtatások megvitatására, szakmai és politikai mérlegelésére.

Tisztelt Ház! Az expozéban elhangzott és az előzőekben kifejtett indokok alapján a törvényjavaslatot frakciónk támogatja, és az Országgyűlésnek elfogadni javasolja.

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Csákabonyi Balázs képviselő úrnak, az MSZP vezérszónokának.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyetlen kormány sem kritizálható, amikor strukturális átalakítást végez a kormányban azért, hogy számára igen fontosnak tartott ügyekre nagyobb, illetve más természetű figyelem jusson. Helyes az is, ha az átalakítást azért végzi, hogy egy terület hatékonyabban, eredményesebben működjön, mint azelőtt. Az is rendben van, ha ehhez törvényeket és más jogszabályokat módosít, hiszen ez ezzel jár.

Azonban nem helyes, ha mindezt úgy teszi, hogy nem gondolja végig nyugodtan, aprólékosan, miként jut el a kitűzött célig. Sokszor tapasztaljuk, hogy az elérendő cél megfogalmazásában és kommunikálásában a Miniszterelnöki Hivatal és a kormány profi, a szükséges törvényjavaslatok elkészítésében azonban sokszor el kell marasztalni azok előterjesztőit, annak ellenére, hogy nemigen volt még olyan kormánya az országnak, amelyben ennyi jogász lett volna.

Emlékezzünk csak az utóbbi két esztendő jogalkotásának olyan szörnyszülötteire, mint például a miniszteri felelősségtől a dajkaterhességig tartó több, össze nem függő törvény egy törvényben történő módosítása, vagy a kamarai törvényre, ahol már azt sem lehetett a végén tudni, hogy melyik változat a hivatalos, a kormányálláspontot tartalmazó utolsó verzió vajon melyik.

A tisztelt Ház sokszor igyekszik pártállástól függetlenül életképesebbre formálni a javaslatokat, sajnos ez eddig kevés sikerrel járt. A T/2804. számú törvényjavaslat - és csak erről kívánok beszélni - sajnos ismét a fentiek sorába tartozik. Eddig egyelőre két változatban láttuk, kíváncsian várjuk, lesz-e módosító csomag formájában megjelenő harmadik, ahogy ez általában lenni szokott.

Sokat hallani arról, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban rohammunkában készülő javaslatok tárcaközi egyeztetés nélkül kerülnek a képviselők elé. Ezt ugyan állandóan cáfolják, azonban mégis lehet benne valami; nemcsak azért, mert számos minisztériumi tisztviselő mondja, hanem a tartalma is erről árulkodik. Erről a javaslatról is az a hír járja, hogy sem a KHVM, sem az IM nem látta. Ha ez igaz, az előterjesztő törvényt sértett, ha nem igaz, az IM felelőssége a nagyobb. Ugyanis az IM feladata rámutatni arra, hogy a javaslat 2. §-a kétharmados döntést igényel, és hogy a 4. § sérti a jogbiztonságot, hogy a javaslat számos új joghézagot teremt, és más törvényekkel kollízióban van, azaz ütközik azokkal.

A koncepció hiányát jelzi, hogy miközben a 2. és a 3. §-ok bizonyos törvények szabályait módosítják, a 4. § általában írja, hogy mindenütt, ahol eddig hírközléssel kapcsolatos feladattal összefüggésben Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumot vagy minisztert írt a törvény vagy törvényerejű rendelet, ott ezután Miniszterelnöki Hivatalt, illetőleg a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert kell érteni.

Visszatérve a koncepció hiányára: vagy soroljon fel a törvény minden olyan törvényt és paragrafust, amelyet módosítani kell a hatáskör-átrendezés miatt, vagy elégedjen meg a 4. §-sal. E keveredés ugyanis azt eredményezi, hogy például az ártörvény módosításának elmaradása hontalanná teszi az ármegállapítási hatáskört, a privatizációs törvény módosítása elégtelen, mivel nem rendezi, hogy például a Matáv aranyrészvénye miért maradt a korábbi gazdánál, holott az ágazatot már nem ő irányítja.

A javaslat 3. §-ában ugyanis nem elég a mellékletet módosítani, hiszen az visszautal a privatizációs törvény 7. §-ára, és így aztán máris kész a káosz.

(10.50)

Ez pedig a jogbiztonság sérelmét jelenti, amelynek gyógyszerét az Alkotmánybíróság igen pontosan határozza meg a 26/1992. számú AB-határozatában, mondván: "A világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon."

Ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, sajnos nem egészen ilyen. Nem rendezi a javaslat a kormánybiztos feladat- és hatáskörét, holott a jogállását az alkotmány 39. § (2) bekezdéséből kiindulva törvényben kell szabályozni. A törvényi szabályozás indoka egyébként az, hogy a kormánybiztos egy ágazat irányítója lesz, aki így például nem számol be az Országgyűlésnek.

Elfogadhatatlan, hogy egy, a kormány által kiemelt jelentőségűnek minősített ágazat irányítója közvetett módon, minisztere vagy államtitkára útján legyen csak beszámoltatható. Az már csak hab a tortán, és nem is merjük feltételezni, hogy a kormány egyenes szándékáról van-e szó, ami az 5. §-ban olvasható, miszerint: "A Miniszterelnöki Hivatal minisztere a hírközlési tevékenységgel kapcsolatos jogköreit - az át nem ruházhatók kivételével - a kormány által kijelölt személy útján gyakorolja." Ki ez a személy? Milyen személy? Egy kicsit sarkítva: ez lehet akár a sarki fűszeres is.

Tisztelt Országgyűlés! Ez komolytalan, és nem méltó a törvényhozás Házához. Nem folytatom a sort, pedig még csak az 5. §-nál tartok. Ismétlem: semmi kifogásunk a kormányzati feladatok strukturális átalakítása ellen. Minden kormány szíve joga úgy szerveznie kormányát, ahogy jónak látja, de tiszteletben kell tartania a hatályban lévő törvényeket, és csak azok keretei között vagy azok hiánytalan átalakításával teheti ezt meg.

A javaslat véleményünk szerint koncepcionálisan elhibázott; egy jó szándék megvalósítására így alkalmatlan, teljes átdolgozást igényel. Ezért arra kérjük az előterjesztőt, hogy a javaslatot alapos átdolgozásra kérje vissza.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja kérte, hogy vezérszónoka utolsóként ismertethesse a frakció álláspontját, ezért most megadom a szót Kovács Kálmánnak, az SZDSZ vezérszónokának.

Tessék!

KOVÁCS KÁLMÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége szerint a kormány felelőssége, a felelős kormány dolga, hogy a választók akaratából megválasztva abban a kormányzati ciklusban, amíg az országot vezeti, ehhez milyen apparátust, milyen kormányzati struktúrát kíván felállítani.

Ezért előrebocsátom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége az eddigi gyakorlatának megfelelően tartózkodni fog a szavazásnál, mert úgy gondolja, hogy természetesen minden ilyen javaslatot a kormánykoalícióban részt vevő pártoknak kell megszavazni, elfogadni.

Ettől függetlenül azonban van véleményünk a kérdésről, és a véleményünk nagyon sok pontban megegyezik az előttem felszólaló képviselőtársaméval. Nagyon súlyos jogi aggályaink is vannak. Ezek jó része elhangzott a Házban, ezért nem kívánom megismételni - néhányra majd kitérek -, szeretnék azonban indoklásként, a kormány által elmondott indoklásként használt érvekre ellenérveket mondani, illetve rámutatni, hogy azok az érvek nem állják meg a helyüket, vagy ha megállják, nem ezt a megoldást argumentálják.

Az első így hangzott: össztársadalmi érdek az információs társadalom építése, ezért fölül kell emelkedni az ágazati érdekeken, és biztosítani kell az információs társadalom, az informatika össztársadalmi jellegét, magyarországi széles körű elterjedését. Hiszen ez minden szegmensében az ország minden területén és minden egyes állampolgár számára fontos.

Azt gondolom, és a Szabad Demokraták Szövetsége így vélekedik, hogy az ágazati érdekek helyetti társadalmi érdek kifejezése kormányzati felelősségben: ez a kormány. Nem a Miniszterelnöki Hivatal, ez a kormány! Hiszen azt hiszem, senki nem mondhatja Magyarországon, hogy például az egészségügy ágazati érdek, nem össztársadalmi érdek, nem mind a 10 millió magyar állampolgár érdeke egy működőképes egészségügy. Mégsem gondoljuk, hogy az egészségügyet a jövő héten a Miniszterelnöki Hivatalba kell beemelni mint ágazatot, hogy kifejezzük ezzel ennek össztársadalmi jellegét, a társadalom minden szereplőjére és az ország jövőjére nézve nagyon súlyos és fontos jelentőségét.

Ugyanúgy azt gondoljuk, hogy a családügy, a gazdaság és a pénzügyek - és sorolhatnám tovább - nem ágazati érdekek, hanem minden ilyen területen megjelenik egy ágazati szakmai vagy gazdasági érdekrendszer, és a kormány az, a kormányülés, maga a kormányzat az, ami ezeket a különböző érdekeket ütközteti, ami az össztársadalmi vagy társadalmi jelleget biztosítja.

Természetesen ehhez működőképes kormány kell, és biztos nehéz úgy működni egy kormánynak, hogy a miniszterelnök általános helyettese vagy koalíciós helyettese - nevezzük inkább így - nem vesz részt a kormányülésen, hogy gyakorlatilag a kormányülés helyett pótüléseken kell - esetleg egy vacsoránál - megtárgyalni az ügyes-bajos problémákat.

Ez persze arra mutat rá, hogy ha a kormány mint kormány, mint a miniszterek érdekeinek, a miniszterek feladatainak egyeztető fóruma, a miniszterek által képviselt ágazatok ütközőfóruma és egy kormányzati felelősség megtestesítője nem működik, akkor természetesen egyre inkább arra kényszerül a felelős miniszterelnök, hogy a Házzal vagy a koalíciós pártok tagjaival olyan javaslatot fogadtasson el, hogy ami számára mégis nagyon fontos, és nagyon nagy zűröket lát, azt a Miniszterelnöki Hivatalba, közvetlen, saját irányítása alá vonja, mert talán így, kézi vezérléssel még biztosítható az adott ágazat válságproblémájának vagy fejlődésének a megoldása.

Összegezve az első, nagyon fontos állításunkat, hogy az az argumentum, ami azt állítja, hogy az ágazati érdekek felülemelkedése társadalmi, össztársadalmi érdek biztosítása fontos indoka lehet egy átszervezésnek, ezt elfogadjuk; hogy ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a Miniszterelnöki Hivatalhoz kell hogy kerüljön ez a feladat, ez tévedés. Nincs is rá példa egyébként Európában. A sokat emlegetett Európában arra is csak egyetlenegy országban van példa, hogy önálló ágazatként működjön, de ez egy lehetséges megoldás. Ez kifejezheti az adott területnek egy adott időszakban a jelentőségét, kifejezheti azt a súlyát, amivel a kormányzat fel akarja hívni a figyelmet egy adott területre.

A második argumentum, ami elhangzott, az ágazati érdekeken való felülemelkedés fölött, így hangzott egész pontosan a fideszes vezérszónoklatban: "Az összkormányzati érdek legfajsúlyosabb megjelenítője a Miniszterelnöki Hivatal." Nem! Az összkormányzati érdek legfajsúlyosabb megjelenítője a kormány. A kormány egésze, amit a kormányfő képvisel, nem a Miniszterelnöki Hivatal. Ez teljes tévedésen alapul. A Miniszterelnöki Hivatal segíti a kormányfő és a kormány munkáját. És lehet egy-egy speciális feladata, de hogy ő, a Miniszterelnöki Hivatal jelenítse meg az összkormányzati érdek legfajsúlyosabbját, azt hiszem, ez egyszerűen tévedésen alapul!

A következő, a harmadik argumentum így hangzott: a beruházások és a fejlesztések hatalmas volumene e területen indokolja ezt, a Miniszterelnöki Hivatalba kerülést. Szeretném két adattal megingatni egy kicsit az ebben az érvben bízókat. Az első adat így hangzik: a magán- és az állami, tehát a kormányzati hatású és a kormányzat részvétele nélkül megvalósuló informatikai, hírközlési beruházások aránya 1:20. Ezzel tisztában vagyunk-e itt, a Házban?

Igen, ez egy nagyon jól magánosított terület, hatalmas dinamikával működik. Évente körülbelül - vitatható, hogy a személyes beruházásokat hova tesszük, odatenném azt is magánhoz és nem az államihoz -, ha csak a vállalatiakat és csak a gazdasági szervezetek által végzett beruházásokat nézzük, akkor körülbelül, átlagosan 250 milliárd forint volt mai áron az elmúlt tíz évben évente.

(11.00)

Emellett az állami beruházás nem érte el a 10 milliárdot évente. Ez huszonötszörös különbség. Tehát ha arról beszélünk, hogy itt valami hatalmas volumenű beruházás van, akkor ez a beruházás bizony, ami az állami jellegű, kisebb, mint mondjuk, a Sportminisztériumban - amire nem tudom, hogy kell-e minisztérium; de hát úgy látszik, hogy a sport- és az ifjúságügy fontos ügy, tehát azt külön minisztériumba szervezte a kormány.

Ugyanezzel a beruházással kapcsolatban szeretném mondani: a Miniszterelnöki Hivatalba kell helyezni, ha ilyen kiemelt beruházás. Kérdezem én, hogy van egy kiemelt beruházás itt, Magyarországon, van több is, de egy olyan van, amelyik elég gyakran napirenden van a Házban - nyílt napon holnapután is erről fogunk vitatkozni -, ez az autópálya-beruházás a maga 600 milliárdos volumenével. Ez nemhogy egy ágazatnál nincs, nemhogy a Miniszterelnöki Hivatalban nincs, hanem már gyakorlatilag kihelyeződött egy bankhoz, egy külső szférába! Elvégre egy ilyen nagy volumenű beruházás és egy ilyen nagy fejlesztés, társadalmilag ilyen fontos terület ezek szerint abban az esetben nemhogy a Miniszterelnöki Hivatalhoz, nemhogy egy ágazati miniszterhez, hanem tulajdonképpen egy háttérintézményhez kerül ki, hogy még csak a minimális kontrollja se legyen meg a társadalomnak fölötte.

Tehát én azt hiszem, ezek önmagukban elegendő érvek lehetnének ahhoz, hogy ne is az argumentumokat vitassuk, hanem az argumentumokból levont következtetést. A szabad demokraták javaslata elhangzott itt, a Házban, néhány héttel ezelőtt Katona Kálmán úrnak én említettem, átadva neki a 61 pontunkat, amelyben szerepel két javaslat - illetve abban pontosan egy szerepel, a háttéranyagában kettő, azt is átadtam -, ez a javaslat úgy szólt, hogy végig kellene gondolni és kialakítani egy önálló tárca nélküli miniszteri posztot erre a feladatra. Azért tárca nélküli minisztert, mert ennek a miniszternek a legfontosabb feladata a koordináció és a szabályozás, valamint a versenyszférával való együttműködés biztosítása, nem pedig a hagyományos ágazati minisztériumi feladat, de ez utóbbit is, ahogy a háttéranyagokból kiderül, elvileg elfogadhatónak tartjuk.

Azt a megoldást, ami most körvonalazódik, hogy a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerüljön, szakmailag is hibásnak tartjuk. Nem jelent majd jó megoldást, Európában egyedülálló lesz. Félő, hogy ez a nagyon dinamikusan fejlődő ágazat, amelynek azonban egy újabb lökést kellene adni, hogy a távközlés után végre az informatika területén is robbanásszerű fejlődés történjen - ezt elsősorban a szabályozás útján kellene biztosítani -, félő, hogy ezzel a megoldással újabb időt fog veszíteni.

A kétharmados törvényre, a médiatörvényre, a Matáv fölötti felügyeletre, a postával kapcsolatos gondokra, a nemzetközi postaegyezményben szokásos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) postaszabályozásokra nem is akarok kitérni, mert azzal teljes egészében egyetértek, hogy ez jogi értelemben kimunkálatlan, de koncepcionálisan is rossz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Csáky Andrásnak, az MDF vezérszónokának.

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyes miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításról szóló törvényjavaslat lényegében két, egymással is összefüggő területet érint.

Az első fejezet a távközlési, informatikai ágazat irányításának a Miniszterelnöki Hivatalhoz történő áthelyezéséről rendelkezik. Az elmúlt évtizedek és az elkövetkező évtizedek is az informatika hihetetlen mértékű fejlődését eredményezték és fogják eredményezni. Életünk minden területét érinti az informatika, melyen belül a telefónia területén az elmúlt években sikerült az európai élvonalhoz történő felzárkózásunk. Az internet területén azonban még vannak tennivalóink. Sokan vannak, akik szkeptikusak az információközlés e formájával szemben, azonban tudomásul kell vennünk, hogy a körülöttünk lévő világ fejlődése megkívánja, hogy kiemelten foglalkozzunk ezzel a területtel is.

Az informatikának egyre komolyabb szerepe kell hogy legyen a foglalkoztatási és munkaügyi szakterületen is. Az előttünk fekvő törvényjavaslat második fejezete az ezeket a területeket érintő irányítási változással foglalkozik.

Tisztelt Ház! A koalíciós kormány programjában kiemelt szerepet szán a munkahelyteremtésnek. A program "a gazdasági növekedés motorjának, a jólét növekedése első számú feltételének tekinti a munkahelyteremtést". A T/2804. számú törvényjavaslatnak a foglalkoztatási törvénnyel kapcsolatos rendelkezései tulajdonképpen egy két évvel korábban megkezdett átalakítási folyamat lezárását jelentik.

A kormány - felismerve azt, hogy a gazdaság fejlesztése előnyösen befolyásolja a foglalkoztatási helyzet alakulását - a foglalkoztatáspolitika elvi megalapozásával kapcsolatos feladatokat a Gazdasági Minisztériumhoz telepítette. Az elmúlt két év igazolta e döntés helyességét. A közelmúltban bekövetkezett gazdasági növekedés azonban új lehetőségeket teremtett a munkanélküliek gazdaságba történő bevonásának területén. Ez a munkanélküliségnek nem a szociális szempontú, hanem gazdasági, foglalkoztatási szempontú kezelését teszi szükségessé. Ez csak úgy lehet eredményes, ha a gazdasági stratégiával, valamint munkaerő-piaci politikával kapcsolatos cél-, eszköz- és intézményrendszerrel összefüggő feladatok ellátása egy kézben összpontosul. Ezért módosítja a törvényjavaslat a foglalkoztatási törvényt úgy, hogy a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos intézmények irányítása, a Munkaerő-piaci Alap kezelése, valamint a munkanélküliséggel kapcsolatos jogi szabályozás előkészítése a Gazdasági Minisztériumhoz kerüljön.

A törvényjavaslat azonban figyelemmel van a munkanélküliek azon körére, akikkel kapcsolatos kormányzati tevékenység során nem mellőzhető bizonyos szociális szemléletmód sem. Ezért a törvényjavaslat a megváltozott munkaképességű munkanélküliekkel kapcsolatos szabályozást, valamint a Munkaerő-piaci Alap rehabilitációs alaprészének felhasználását továbbra is a Szociális és Családügyi Minisztérium feladataként fogalmazza meg.

Összességében - tekintettel az elmondottakra - a Magyar Demokrata Fórum természetesen támogatni fogja a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Lentner Csabának, a MIÉP vezérszónokának.

DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló vezérszónokok jobbára a törvényjavaslatok technikai, jogi rendezésének méltatásával, illetve kritizálásával foglalkoztak. A Magyar Igazság és Élet Pártja részéről azonban mi a hangsúlyt a tartalmi elemekre helyeznénk. A felszólalásomban jobbára a külügyminiszter feladat- és hatáskörének külgazdasági feladatokkal összefüggésbe hozható törvénymódosításokkal szeretnék foglalkozni. Nem jogi értelemben, jogi szempontokból közelíteném meg ezt a témát, hanem külgazdasági szempontból.

Az előttünk lévő T/2733. számú előterjesztésnek - a legnagyobb megdöbbenésemre tapasztalom -, ennek a törvényjavaslatnak nincs tartalmi indoklása. Az általános indoklás fejezet mintegy fél oldalon keresztül foglalkozik a technikai magyarázattal, hogy miért van szükség ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztésére. Arra hivatkozik, hogy olyan generális rendelkezés, miszerint a külgazdasági feladatokat megállapító valamennyi jogszabályhelyen a gazdasági miniszter helyett külügyminisztert kell érteni, nem fogalmazható meg. Ez az egyik technikai eleme a törvényjavaslat általános indoklásának. A másik pedig az, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa mint intézmény megszűnt, és ennek a leképezése a magyar jogszabályhelyeken szükségessé, indokolttá válik.

Tulajdonképpen mind a két technikai elemmel egyet lehet érteni. Azt kell mondanom, hogy ha csak ezt néznénk, tíz percet sem kellene szánni e törvényjavaslatnak a vitájára. Azonban - mint utaltam rá - a 2733. számú törvényjavaslat egyáltalán nem ad magyarázatot arra, még meg sem kísérli, hogy a külgazdasági feladatoknak a külügyminiszteri feladat- és hatáskörbe való integrálása miért válik szükségessé, miért kerül el ez a fontos terület a Gazdasági Minisztériumtól.

(11.10)

Ennek a tartalmi résznek a megragadásával, illetve a tartalmi rész magyarázatán keresztül annak a kifejtésével, hogy a MIÉP részéről ezt mi miért tartjuk aggályosnak, felszólalásom következő részében szeretnék foglalkozni.

Ha a magyar külgazdaságnak vagy bármely ország külgazdaságának az általános alapelveit nézzük elméleti síkon, akkor azt mondhatjuk, hogy ha egy országban jól prosperál a gazdaság, akkor rugalmas kell legyen az exportkínálat, és a külképviseleteknek segíteni kell az adott ország termékeinek elhelyezését a külső piacokon. Ugyanakkor gyors reagálóképességnek is kell lenni, hiszen az exporttermékekre a különböző felvevőpiacok mindig másképp és másképp reagálnak. Nos, ezeknek a reagálásoknak a leképezése a termelés irányába a mi álláspontunk szerint nem kimondottan külügyi terület, hanem az a gazdasági diplomácia körébe tartozik, tehát a gazdasági külképviseletek, illetve a belső termelés összhangjának a megteremtése közvetlen módon, on line rendszerben csakis a Gazdasági Minisztériumon belül lenne elképzelhető.

Ha a termelési alapoktól elszakad a külgazdasági politika - egyébként most attól függetlenül, hogy a GM-től átkerül a Külügyminisztériumhoz -, ugyanezt tapasztalhatjuk, hiszen a termelési alapok, az ország reálgazdasága - akár a primer, akár a szekunder szektor vonatkozásában -, a gazdasági jelleg kézzel nem fogható, hogy a kormány akármelyik minisztériumának ebbe érdemi beleszólása lenne.

Véleményünk szerint súlyos tehát a probléma, hiszen a magyar külgazdasági stratégia nem saját jogú, tehát nem a magyar kormánytól függ, hogy milyen jelleget ölt ez a gazdasági diplomácia. Ennek alátámasztására, tisztelt képviselőtársaim, szeretném elmondani, hogy azok a kényszerhelyzetek, amelyek mind a külkereskedelemben, mind a külföldi tőkebefektetések szervezésében, vagy akár a 2000. költségvetési év kiértékelt első három havi külgazdasági teljesítményein alapulnak... - a magyar gazdasági diplomáciának, tartozzon akárhova, érdemi válaszokat kellene adni azokra a kihívásokra, amelyek a magyar termékeknek a külső piacokon való elhelyezkedési zavaraira utalnak.

Szabadjon arra utalnom egész konkrétan, hogy az exportunk utóbbi néhány évben bekövetkezett látványos növekedésének nagy része szinte teljes egészében a külföldi tulajdonban lévő vámszabad területeken tevékenykedő vállalkozásoknak köszönhető. Ezek eredményeinek megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a működésüknek ez a sajátos formája és az ezzel járó erős ösztönzöttségük az Unióhoz való csatlakozásuk után meg fog szűnni - rögtön egy kihívási pont a magyar gazdasági diplomácia részére, amelyre a válasz tulajdonképpen hiányzik.

Nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy az exportnak ugyan van egy dinamizáló hatása, de az ország európai uniós tagságával számos hátrány is bekövetkezhet a magyar gazdaságban. Így megnő a konkurencia, amelynek következtében leszűkül a kivihető termékeink köre, továbbá a várható csatlakozásunk várható időpontja egy olyan konjunktúra-időszakra esik majd, amikor minden valószínűség szerint csökken az EU-országok húzóereje. Most a kérdés, hogy erre a magyar Külügyminisztérium, amely átveszi a gazdasági diplomácia irányítását, fel van-e készülve. Az új lehetőségeket és egyben a magyar termékek külső piacokon való elhelyezkedését is kétkedésekbe taszítja, hogy további konkurenciát jelenthetnek számunkra az Európai Unió és a Latin-Amerika közötti egyre szorosabbá váló külkereskedelmi és tőkekapcsolatok, amelyek újabban infraregionális együttműködés formáját öltik.

Az európai uniós országok segítségével és magának a tagságnak a jogán tehát a korábbiaknál sokkal jobb esélyeink lehetnek e távoli piacokon való expanzívabb fellépésre. Itt főleg a dél-amerikai piacoknak a magyar mezőgazdasági termékekkel való telítése jöhet számításba. Azonban, tisztelt képviselőtársaim, az exportvolumenünk zömét adó nagy nemzetközi cégek, legyünk tárgyilagosak, nem szorulnak a magyar külgazdasági stratégiára, sem a Gazdasági Minisztériumra nem szorultak, sem a Külügyminisztériumra nem szorultak, ők saját jogon exportálnak, illetve saját jogon importálnak.

Ahol viszont a magyar külgazdasági stratégiának meghatározó szerepe volna, az a mezőgazdasági termékek exportja. Itt komoly problémák, termékelhelyezési problémák vannak, hiszen a tavalyi évben a legfontosabb exportkiviteli cikkünknek, a búzának az exportja kétharmad részaránnyal csökkent, az élelmiszerek részesedése a kivitelből évek óta folyamatosan csökken. 1996-ban még 15 százalékos részarányt tettek ki, 99-ben már csak 8 százalékos részarányt. Az élelmiszerexport volumene 1997-98-ban számottevően nőtt, 1999-ben viszont csökkent. Tehát itt látható, hogy úgymond a nem multinacionális cégek által végzett exporttevékenységben, termékelhelyezésben komoly problémák vannak. Az előttünk lévő anyag erre még a választ sem próbálja megadni, mindössze egy technikai rendezéssel a Gazdasági Minisztérium hatóköréből a Külügyminisztérium hatáskörébe helyezi át a külgazdasági stratégiát, illetve a gazdasági diplomácia kérdését.

További problémaként látjuk a külföldi tőkebefektetések rövidesen bekövetkező megcsappanását, jelentős visszaesését, hiszen a térség más országaiban a privatizáció, illetve a magyar adótörvényeknél nagyobb kedvezmények nyújtása most kezd igazából beindulni.

Úgy érezzük, hogy összességében a magyar exportpiacokon kihívások jelentkeznek velünk szemben, azonban egy ilyen technikai törvényi módosítással ezek a problémák nem kezelhetők. Tehát célszerűbb lett volna hathatósabb választ adni ezekre a kihívásokra, nem pedig egy technikai jogszabály-változtatással elintézni ezt a kérdést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Pokol Béla képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt vezérszónokának.

DR. POKOL BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy a parlamenti kormányzás alapelvének számít az, hogy a mindenkori kormánynak és a mindenkori kormánytöbbségnek szabad keze van a reszortalakításban, a reszortalakítás joga... - a minisztériumok felsorolása, számának meghatározása, egy-egy minisztériumból a reszortok áttétele a másikba. A parlamenti kormányzás alapelvéhez tartozik, hogy ez egy ciklusra szól; az egyszerű kormánytöbbség lényegében akadálytalanul átadhatja a ciklus elején vagy a ciklus közben. Ez a kiindulópont.

Ezt a problémát azért is fel akarom vetni, mert lényegében a Független Kisgazdapárt egyetért az előttünk fekvő törvényjavaslattal, azt támogatni fogjuk. Vita egyetlenegy kérdésben merült fel az alkotmányügyi bizottságban, illetve a bizottságokban és médiában. Mint ahogy az előbbi felszólalásokban is már több apró probléma felmerült, de igazán úgy láttam, hogy a nagyobb vita a feles-kétharmados törvény dilemmáját jelenti, s főleg a 2. §-ban szabályozott rész, amely a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 52. §-át módosítja úgy, hogy a "közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter" szövegrészt teszi a korábbi felügyelő szerv helyére. Ez váltotta ki azt a problémát, kritikát, felvetést, hogy lényegében a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény kétharmados törvény, következésképpen ez egy feles törvény, s akkor ezt nem lehet módosítani. Ezért gondoltam, hogy kezdem a parlamentarizmusnak azzal az alapelvével, hogy a reszortalakítás, a minisztériumok átnevezése, reszortok áttétele feles törvénybe tartozik.

Nem vitás azonban, hogy a dolog nem ilyen egyszerű Magyarországon.

(11.20)

Mégpedig azért, mert egy sor esetben - eltérően a parlamentáris kormányzástól - valóban lényegében szinte az alkotmánymódosítás erősségére tolta fel, és nem elég az egyszerű kormánytöbbség ahhoz egy sor kérdésben, hogy kormányozni lehessen, hanem kétharmados többséghez kötötte. Ez a rendszerváltozás magyar sajátosságaiból fakad, ami sokszor nagyon fontos pozitívum volt, illetve voltak negatív és pozitív hatásai is. Azonban jelen esetben ezzel a technikai törvénnyel kapcsolatban - amelynek módosítása a kormánynak szuverén joga - valóban fölmerül, hogy hogyan áll a helyzet. A törvényjavaslat előterjesztőinek az az álláspontjuk - lévén, hogy a minisztériumok felsorolása feles törvényben történik -, hogy jelen esetben a minisztérium átnevezése kapcsán, hiába jelenik meg a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényben is egy másfajta elnevezés, ennek ellenére itt csak egy feles törvényről van szó.

Bár Csákabonyi képviselő úr, aki már elment - hadd jelezzem, televízión keresztül néztem ezt a vitát, mert későn kaptam meg, hogy most én szólalok föl a frakció nevében, ezért most kellett véglegesítenem a felszólalást -, jelezte a kritikájában, de jelezték már a bizottsági ülésen is, hogy az Alkotmánybíróság döntése '99-ben kimondta azt, hogy ha egy terület szabályozását kétharmadhoz köti az alkotmány, akkor minden egyes szabályt kétharmaddal kell módosítani. Mivel ez egy kétharmados törvényben van - mondta -, elemi dolog, hogy ezt kétharmadosan kell módosítani.

Most azonban hadd jelezzem azt, hogy nem olyan egyszerű ez a helyzet. Nem olyan egyszerű a helyzet, tudniillik az alkotmányügyi bizottság ülésén fölmerült az a nagyon kézenfekvő dolog, hogy itt nem egyetlen alkotmánybírósági döntés van, hanem kettő: a másik az 1993-as, amelyik polárisan ellentétesen szabályozott, ellentétesen döntött. Az az alkotmánybírósági döntés azt mondta, hogy ami kétharmaddal van szabályozva, annak a lényegi kérdéseit kétharmaddal, az összes többi részletkérdést pedig felesben is lehet szabályozni.

Itt hadd hívjam föl a figyelmet arra - és ez nyilván még többször fog problémát okozni a magyar parlamentarizmusban -, hogy az Alkotmánybíróság döntései együtt hatályosak, annak a hatályon kívül helyezésére nincsenek szabályok. Sőt, hadd mondjam azt is, hogy ha később jön egy alkotmánybírósági döntés, függetlenül attól, hogy egy korábbi döntésben részben ellentétesen döntött, ugyanúgy meghivatkozva, az Alkotmánybíróság döntéseire nem vonatkozik az az egyszerű elv, ami a törvények, rendeletek esetében megvan, hogy a későbbi döntés lerontja a korábbit. Itt is ez a helyzet, hogy ellentétes rendelkezés van, és mind a kettő hatályos. Nem vitás, hogy ha nem is a hatályos jogot nézem, hanem inkább a jogi rációt, akkor a jogi ráció nyilván az, hogy egy későbbi döntésnek - ami ugyanabban ellentéteset mond - kellene itt is hatályosnak lenni, de hadd jelezzem, hogy egy sor esetben csak részlegesen, egy-egy mondatban tér el, de az összes többi eleme hatályos. Tehát lényegében nem lehet azt mondani, hogy itt van egy hatályos alkotmányos állapot, ami azt mondja ki, hogy csak kétharmaddal lehet dönteni. Ha az előterjesztő a '93-as alkotmánybírósági döntést veszi alapul, akkor teljes joggal mondhatja: tessék föllapozni a '93-as alkotmánybírósági határozatot, az sincs hatályon kívül helyezve!

Fölmerült ez az érv az alkotmányügyi bizottság ülésén is, és hadd jelezzem, ezt nem lehet lesöpörni azzal, hogy a jogi ráció úgyis a későbbit tekinti hatályosnak. Ezen el kell gondolkodni, mert ebből sok bajunk lesz, mert rengeteg olyan félig hatályon kívül lévő vagy félig változtatott döntés van, amire később is állandóan hivatkoznak.

Ennek ellenére hadd legyen nekem egy áthidaló javaslatom, tudva azt, hogy az utóbbi döntés - ha a '99-est veszem alapul - valóban azt mondja, hogy minden egyes részletszabályt is úgy kell eldönteni. Ez azonban sok szempontból néha abszurd jogi állásponthoz vezet. Csak hadd mondjam azt, hogy ha tényleg egy feles törvény - jelen esetben a minisztériumok felsorolását tartalmazó törvény - sorolja föl, és utána bármely más törvény átveszi azt az elnevezést, és az véletlenül kétharmados, például rendőrségi s a többi lehet, akkor itt fölmerülhet, hogy ha az alkotmánybírósági döntést komolyan veszem, akkor azt úgy nem lehet módosítani, mert a kétharmadosság már lemerevítette. Ez egy jogi abszurdum! Ez nyilvánvalóan minden eszmével szembenáll, nem tekintve azt, hogy ezzel maga a reszortalakítás szabadsága is elvész. Hogyan tudjon változtatni a kormány, áttenni egyikből a másikba, ha a nevét nem teheti át, és ott hagyja egy olyan minisztériumi elnevezéssel, amit már rég kivett onnan a reszortból, áttette másik helyre, és azt nem tudja módosítani?! Azzal kapcsolatban, hogy ez az alkotmánybírósági döntés sok szempontból problémás lehet, hadd hivatkozzam a korábbi alkotmánybírósági elnökre, aki azt mondta, hogy itt túl durván, túl keményen döntöttek, tudniillik egy sor esetben előre látható volt, hogy nem lehet véghez vinni, vagy ha véghez viszem, akkor jogi abszurdum keletkezik.

Nos, tehát az én áthidaló javaslatom - hiszen jelen esetben egy ilyen helyzetről van szó -, fogadjuk el azt, hogy felessel is lehet módosítani, mert a minisztériumok felsorolását tartalmazó törvény felessel is módosítható; tudva azt, hogy a szocialisták vagy valamelyik más ellenzéki párt vagy bárki esetleg megtámadja ezt - hadd támadja meg! Adjuk meg a lehetőséget az Alkotmánybíróságnak arra, hogy megvizsgálja azt a döntését, amit '99-ben hozott, polárisan szemben álló módon a '93-assal! Úgy tűnik, hogy ez a '99-es döntés a maga keménységével sokszor jogi abszurdumhoz vezet, a jogi rációnak, a jogi észérvnek megfelelően túl keményen, túl gyorsan döntött egyszerre, ami nem nagyon védhető, és adjuk meg a lehetőséget arra az Alkotmánybíróságnak, hogy beiktassa ezeket a kivételeket, hiszen pont egy ilyen eset van előttünk.

Én azt mondom, hogy ezt meg kell próbálni, és ez semmiképpen nem jelenti azt, ami az alkotmányügyi bizottság ülésén úgy hangzott, hogy az a miniszter, főosztályvezető vagy államtitkár, aki tudva azt, hogy '99-ben hogyan döntött az Alkotmánybíróság, hogy az a magyar hatályos alkotmány, következésképpen, aki ezzel szemben dönt, adja vissza a jogi diplomáját, mert nem érdemli meg.

Persze ez kicsit mutatja, hogy lényegében a jogi, politikai kultúránkban egy ilyen fontos kérdést - ami egy későbbi kormánynak valóban ugyanolyan problémás lehet, mint most esetleg nekünk - nem lehet ilyen egyszerűen elintézni. Ez nem egy jogi diploma kérdése, hanem néha az Alkotmánybíróságnak félremegy a döntése. Lehet, hogy jelen esetben a korábbi döntés volt helyesebb, de elképzelhető, hogy megadjuk a lehetőséget, és a kormánynak, egy parlamenti többségnek joga van ahhoz, hogy annak ellenére, hogy '99-ben az Alkotmánybíróság valóban más szellemben döntött, megpróbáljuk, hátha az Alkotmánybíróság a '93-asból bizonyos dolgokat visszavesz.

Úgyhogy fölhívom a figyelmet arra, hogy nem szabad összekeverni az alkotmány rendelkezését az Alkotmánybíróság rendelkezésével. Többször előfordul, hogy valamelyik képviselő föláll és keményen elmondja, hogy "ez az alkotmánnyal szemben áll". Ha kicsit megvakarom, tudom nagyon jól, hogy nem az alkotmánnyal áll szemben, hanem az Alkotmánybíróság egy döntésével, amit nem vitás, hogy nekünk követnünk kell, de az nem az alkotmányt jelenti, mert elképzelhető, hogy beadunk egy döntést, és az Alkotmánybíróság épp ezzel fog abba az irányba elmenni. Ezért hadd hívjam föl a figyelmet itt a plenáris ülésen az alkotmány és az alkotmánybírósági döntés kettősségére, elkülönítésére - és a két dolognak nem ugyanaz a súlya!

Jelen esetben tehát úgy néz ki, hogy mivel ez nem az alkotmánnyal áll szemben, hanem az Alkotmánybíróságnak egy döntésével, a '99-essel, elképzelhető, hogy a feles törvénnyel - ha meg is támadja a Szocialista Párt valamelyik képviselője vagy csoportja, illetve pont azzal - lehetővé tesszük az Alkotmánybíróságnak, hogy korrigálja, pontosítsa azt a döntését.

Mindezt összegezve tehát hadd jelezzem, hogy a Független Kisgazdapárt támogatni fogja a törvényjavaslatot, és kérem a képviselőtársaimat, ők is tegyék ezt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Kisgazdapárt és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót az ajánlás szerint tízperces időkeretben.

Először felszólalásra következik Sági József képviselő úr, Fidesz; őt követi Borkó Károly.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat több ponton is érinti a foglalkoztatási és ezen keresztül - nem csak áttételesen - az oktatási ágazatot. Három paragrafus is foglalkozik a Munkaerő-piaci Alap kezelésével és felhasználásával, és két egységrész foglalkozik a szakképzési alaprésszel, illetve a munkaerő-fejlesztő és -képző központokkal. Ez utóbbi rész ebben a vitában mintha homályba veszne, talán ezért is szeretnék erről egy kicsit hosszabban beszélni.

1. A kormány már a kormányprogramban is általános prioritásként fogalmazta meg az átfogó humánerőforrás-stratégia megalapozását. Ezért úgy gondoljuk, hogy a szakképzésnek is valóságos esélyt kell kínálni a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésre, illetve a társadalmi beilleszkedésre.

A kormány és az Oktatási Minisztérium az elmúlt két esztendőben számos jogszabály és törvény módosítását kezdeményezte e cél megvalósítása érdekében. Ahhoz, hogy a hátterét is jobban lássuk, jó, ha tudjuk, hogy az ország munkaerőpiacán az elmúlt tíz év alatt eminens változásokon ment keresztül a munkaerőpiac. Mindenekelőtt erőteljes szervezeti decentralizáció ment végbe, és a kis szervezetek a munkaerő sokkal racionálisabb felhasználására kényszerültek.

(11.30)

2. A nemzetgazdaság ágazati szerkezetében is erőteljes változások mentek végbe, és a tercier ágazatok jelentős előretörésével találkozunk, főként 1995 után.

3. Azt láthatjuk, hogy az erőteljes működőtőke-beáramlás hatására a multinacionális cégek legmenőbb vállalatai jelentek meg Magyarországon, és itt leányvállalatokat hoztak létre. Az általuk megvalósított termelési kultúra és munkaszervezés valójában erősen részekre bontott tömegtermelés, amely igen hatékony a munkaszervezésnek és igen jövedelmező az olcsó magyar munkaerőnek köszönhetően - legalábbis egy darabig még így lesz.

4. A tercier szektor előretörésének ugyan felismerhető jelei vannak a magyar gazdaságban, de a gazdasági növekedés élén még mindig a produktív területek, elsősorban a multik által dominált feldolgozóipar áll.

5. Ezek a multik egyre inkább igyekeznek a képzetlenebb rétegekből dolgozókat keresni, ezáltal a túlképzettséget is elkerülik. A túlképzett munkaerőtől ugyanis nem várható, hogy a számára nem kielégítő munkahelyen sokáig megmarad. Ugyanezek a cégek általában nem is támogatják a munka melletti továbbtanulást, a külső tanulási rendszerben való részvételt. Elmondhatjuk, hogy lejárt az esti és levelező képzés kora. Jó, ha tudjuk azt is persze, hogy a teljes foglalkoztatás mítosza, aranykora a rendszerváltozással együtt, úgy tűnik, örökre letűnt.

A munkanélküliek tartalékserege állandósult, a cégek pedig a versenyképesség és a racionális foglalkoztatás kényszerét követve válogatnak, szelektálnak, mérlegelnek a munkaerő-felvételkor. A válogatás ma már más kritériumok mentén zajlik, mint korábban, mert a gazdaság igényeinek megfelelően megváltoztak a tudással és ismeretekkel kapcsolatos korábbi vélemények. Olyan dogmák látszottak és látszanak megdőlni, mint például, hogy: az iskolában szerzett tudás minden formája hasznosítható a munkaerőpiacon - nem igaz. Az iskolában megszerzett tudás és szakismeret elegendő az egész munkás élet során - ez sem igaz. Végül, hogy a vezető pozíció, a hosszabb gyakorlati idő és a magasabb életkor egyenes arányban, lineárisan függenek össze. Azt láthatjuk tehát, hogy a munkaerőpiacon alapvető változások következtek be az elmúlt tíz évben, és ehhez a kormányzati struktúrának is igazodnia kell.

A munkaerővel szemben támasztott igények differenciálódása és változása persze további kérdéseket vet fel, mert ezek alapvetően az iskolarendszer szerepével és megfelelőségével függenek össze. Ilyen kérdés például az, hogy az iskolarendszernek vállalnia kell-e a gazdaságból jövő igények mind teljesebb kielégítését, vagy a kiszolgáló szerep helyett egy hosszabb távú jövőkép mentén orientáló funkciót is be kell töltenie. Ilyen kérdés ez is, hogy mennyiben adekvát a mai iskolarendszer a gazdaság és társadalom felmerülő igényeinek kielégítésére. Gondoljunk arra, hogy iskolarendszerünk alapjaiban eléggé differenciált-e ahhoz, hogy a megfelelő változatosságban képezze a gazdaság számára szükséges munkaerőt, léteznek-e az alapképzés mellett kiegészítő, rövidebb képzési formák, amelyek átlépési és továbbfejlődési lehetőséget biztosítanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központok létrehozása és irányítása ettől kezdve az oktatási miniszter feladata lesz. Ez hosszú viták eredménye egyébként; korábban a Szociális és Családügyi Minisztériumban, még korábban a Munkaügyi Minisztériumban volt az egész szakképzési, munkaerő-képzési rész, azután 1998-ban a szakképzés külön helyettes államtitkári posztot kapott az Oktatási Minisztériumban, majd ennek folyamán most végre átkerült az Oktatási Minisztériumba a munkaerő-fejlesztő, -átképző központok egész rendszere is.

Véleményem szerint az oktatási ágazat minden szegmensének egy minisztérium alá rendelése alapot jelent a tudás alapú társadalom kialakításához, hiszen ez egyszerre szolgálja a folyamatos, hatékony ellenőrzést, a rátekintést az óvodától lényegében a munkaerőpiacra való belépésig. Ezért mondjuk, hogy ezt a törvényjavaslatot, ennek a pontnak is minden egyes részét támogatja a Fidesz-frakció.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)