Készült: 2024.04.27.06:30:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

106. ülésnap (1999.12.07.),  315-447. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:54:36


Felszólalások:   315   315-447  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Feltételezem, hogy a miniszter úr sem kíván ismét szólni. (Dr. Szabó János nemet int.) Nem, köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Arra figyelemmel, hogy az előterjesztéshez érkezett módosító javaslatot benyújtója visszavonta, részletes vitára nem kerül sor, a határozati javaslat elfogadásáról kell döntenünk.

 

(18.20)

Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatosan észrevételük. (Nem érkezik jelzés.) Nincsen.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Magyar Köztársaság és a NATO közötti 2000. évi egyéni partnerségi program tervezetének jóváhagyásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 284 igen, 5 nem szavazat és 7 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlési határozati javaslatot.

(Dr. Homoki János: Az igenhez!)

Kérném szépen Homoki János államtitkár úr igen szavazatát majd hozzászámolni. Nem működött az államtitkár úr gépe. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a személyi javaslat megtárgyalása. Az Országgyűlés elnöke személyi javaslatot terjesztett elő H/1977. számon. (Nagy zaj.) Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon rövid türelmüket kérném még! A saját hangomat sem hallom már.

Az előterjesztésben a Körömi Attila lemondásával megüresedett helyre Szita Károlyt jelöli a számvevőszéki bizottság tagjává. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a személyi javaslattal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés - Endre és Homoki képviselő urak igen szavazatával - 287 igen szavazattal, nem szavazat nélkül, 2 tartózkodás mellett fogadta el a személyi javaslatot.

Engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében a képviselő úrnak eredményes bizottsági munkát kívánjak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Határozathozatalaink végéhez értünk. Megköszönöm munkájukat.

Mielőtt tovább folytatnánk az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitáját, kétperces technikai szünetet rendelek el. Viszontlátásra! Kellemes pihenést kívánok az ülésteremből eltávozó képviselőtársaimnak. Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból. - Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1849. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1849/23. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Nem érkezik jelzés.) Úgy érzékelem, nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat terjedelmére figyelemmel négy szakaszra külön-külön nyitom meg a részletes vitát, és külön vitaszakaszban szerepelnek a címet, illetve a preambulumot módosító 1. és 2. számú ajánláspontok is. Természetesen nincs akadálya annak, hogy amennyiben két szakaszhoz benyújtott módosító javaslat összefügg, azok előterjesztője véleményét az elsőként előfordulónál ismertesse. A törvényjavaslat új szakasszal történő kiegészítését kezdeményező 11. pont javaslatom szerint a második vitaszakaszban szerepel.

Tisztelt Országgyűlés! Aki az általam ismertetett javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Tehát megnyitom az első vitaszakaszt a törvényjavaslat 1. §-ára. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni.

Igen, Erkel Tibor képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajátos helyzet alakult ki ennek a törvényjavaslatnak és módosító indítványainak vitája során. A múlt héten ugyanis azt tapasztalhattuk, hogy bár általános vita kezdődött meg, egy ügyrendi szókérés után gyakorlatilag az egész törvényjavaslat részletes vitája első menetben lezajlott. Ennek természetesen volt előzménye, amit nem lehet elhallgatni, és engedjék meg, hogy erre még egy pillanatra visszatérjek, mert hozzászólásom a módosító indítványokhoz ebből kell kiinduljon

Amikor a bizottság megtárgyalta, illetve tárgyalni készült az 1849. számú törvényjavaslatot, a három kormánypárt közvetlenül ezt megelőzően módosító indítványokat adott közre valamennyi jelen lévő párt képviselőinek. Ezek a módosító indítványok, mint ahogy az akkor, illetve a sajtótájékoztatón a későbbiekben vagy azt megelőzően elhangzott, azt a célt szolgálták, hogy a már hírekből megismert törvényjavaslat, illetve az ezzel kapcsolatban felmerült aggályok eloszlatását segítsék, illetve olyan módon egészítsék ki módosításokkal a törvényjavaslatot, hogy az az orvostársadalom bizonyos rétegeiben a megnyugvást szolgálja, és elősegítsék egyrészt a január 1-jei életbe léptetésnek valamilyen formáját, valamint a későbbiekben a leendő privatizációkat megelőlegezhessék. Ezért a MIÉP úgy döntött, hogy a részletes vitában a törvényjavaslatból, illetve azokból a módosító indítványokból kíván kiindulni, amelyek minden valószínűség szerint a későbbiekben alapját szolgálják további csatlakozó módosító indítványoknak, valamint a hatpárti tárgyalások eredményeként a végső törvényformának.

Ezért engedje meg, elnök asszony, hogy a 6. számú módosító javaslattal kezdjem, illetve annak a három kormánypárti javaslatnak az értékelésével, illetve ahhoz való hozzászólással, amelyek az 1. §-ra vonatkoznak.

Az 1. § 2/a módosításával, amely a 6. számot viseli az ajánlásban, a MIÉP egyetért. A módosítás egységessé és egyértelmű teszi az alapellátást végző orvosok körét, bár az eredetileg használt háziorvos fogalmába nemcsak a felnőtt-, hanem a gyermek-alapellátást végző orvos is beletartozik. Azonban tudva azt, hogy a gyermekorvosok kifogásolták, hogy itt nem szerepelnek, egyetértünk a bevonásukkal. Az indoklásban azonban szerepel, hogy a területi ellátási kötelezettség nélkül működő háziorvosok szerepe elhanyagolható a lakosság egészéhez viszonyítva, és számukra a működési jog biztosítása nem indokolt.

 

(18.30)

Engedjék meg, hogy ezt onnan szó szerint idézzem. Tehát a módosító javaslat indoklásának idézete: "A háziorvosi ellátást lényegében a területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvosok, házigyermekorvosok biztosítják. A területi ellátási kötelezettség nélkül működő háziorvosok szerepe a lakosság egészéhez viszonyítottan elhanyagolható, számukra a működtetési jog biztosítása nem indokolt." Ez igaz, viszont éppen a szakmailag legjobb erők érték el a szükséges kártyaszámot a szabad orvosválasztás alapján. A területi ellátási kötelezettség nélkül működő háziorvosok részére - akik szinte kivétel nélkül belgyógyászok - a járóbeteg-szakellátás privatizációja során lehet és kell biztosítani az önálló orvosi tevékenység lehetőségét. Ehhez külön szakvéleményt is csatoltunk, amelyet szeretnék ismertetni.

A T/1849. számú törvényjavaslat 4. §-a szerint 2000. január 1-jével a háziorvosok a működtetési jogot automatikusan elnyerik. A törvényjavaslat nem tesz különbséget a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező és nem rendelkező háziorvosok között. A módosító javaslat megkülönbözteti a háziorvosok két csoportját oly módon, hogy a területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező háziorvosokra nem terjeszti ki a praxisjog elnyerésének lehetőségét. A fővárosban és talán más nagyobb városokban is dolgoznak háziorvosok, akiknek betegellátási tevékenysége nem elhanyagolható. A területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező háziorvosok tevékenysége lényegében járóbeteg-szakellátásnak felel meg, ezek az orvosok belgyógyászok, akik kórházakból, klinikáktól kikerülve, háziorvosi minősítéssel, magángyakorlatot folytatnak, a háziorvosok sürgősségi és ügyeleti kötelezettsége nélkül.

A MIÉP véleménye szerint az alapellátás és a járóbeteg-szakellátás területén a praxisjog elnyerésének jogi szabályozása egy időben, ugyanazon törvényben szerencsés és előnyös lett volna. A járóbeteg-szakellátás privatizációjánál természetesen figyelembe kell venni a járóbeteg-rendelés jelenleg működő, egymással alig összehasonlítható formáit: önálló rendelőintézetek, országos intézetek, klinikák, kórházak ambulanciái, gondozóintézetek, négy alapszakmás rendelők, szakellátással bővített háziorvosi rendelők, csoportpraxisok, szakorvosi magánrendelők, mozgó szakorvosi szolgálat. Továbbá figyelembe kell venni az egyes szakmák rendkívül eltérő tárgyi feltételeit, például hogy a bőrgyógyászathoz nincs szükség műszerezettségre, ellenben a szemészet, az urológia, a radiológia és a többi csak költségigényes tárgyi feltételrendszer mellett működőképes. (Folyamatos zaj.)

Mint ismeretes, számos intézményben a háziorvosok és a különböző szakorvosok azonos épületben dolgoznak. Ilyen például a Kútvölgyi úti kórház, számos megyei, városi, kerületi rendelőintézet és a többi. Ez az összefonódás is a privatizációs folyamat kibővítése mellett szól, amely egyúttal megoldaná a területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező háziorvosok gondját, akik lényegében járóbeteg-szakellátást, belgyógyászatot végeznek.

A háziorvosokhoz hasonlóan tehát a szakrendelőkben és a gondozóhálózat területén is (Az elnök csenget.) biztosítani kellene...

ELNÖK: Egy pillanatra kérem a képviselő úr türelmét! Kérem a képviselőtársaimat, hogy azok, akik a továbbiakban figyelemmel kívánják kísérni a részletes vitát, maradjanak az ülésteremben. Rendkívüli módon zavaró ez az alapzaj - vagy munkazajnak is nevezhetném. Egyszerűen nem lehet érteni, és akik figyelni kívánnak, azokat is zavarja a zaj. (Dr. Gidai Erzsébet tapsol.)

Képviselő úr, folytassa a hozzászólását!

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm, elnök asszony. Tehát a háziorvosokhoz hasonlóan a szakrendelőkben, a gondozóhálózat területén is biztosítani kellene az önálló tevékenység lehetőségét, a háziorvosokkal analóg szabályozást a működtetési jog elnyerése révén.

Az önálló rendelőintézetekben, gondozóintézetekben és a szakellátással bővített háziorvosi rendelőkben a közalkalmazotti munkaviszony fenntartása mellett lehetővé kellene tenni az önálló vállalkozásokat. Az egységes szabályozást ki kellene terjeszteni a szakorvosi magánpraxisok tevékenységére, amelyek működhetnek önállóan vagy csoportpraxisok formájában. Nyilvánvaló, hogy a működtetési jog megszerzésének és visszavonásának, valamint a működtetési jog alapján végzett orvosi tevékenység gyakorlásának és ellenőrzésének szabályozása is vonatkozhatna a járóbeteg-szakellátás orvosaira is, nemcsak az alapellátás orvosaira.

Ennek a pontnak a végén szeretném megjegyezni, hogy a szakvéleményünk kialakításának kezdeményezésében jelentős szerepet játszott az az információ, amelyet a Kútvölgyi úti kórház rendelőintézetének egyik főorvosa juttatott el hozzánk, amely szerint az az orvoskör, amely területi ellátási kötelezettséggel nem bír, csak az ő körzetükben több mint 15 ezer beteget jelent. Azt hiszem, ez a szám, megszorozva azokkal az intézményekkel és az egyebekben itt felsoroltakkal, amelyekre talán nem gondolt a módosító indítvány előterjesztője, már meghaladja az "elhanyagolható" jelzőt vagy fogalmat.

A következő módosító indítvány a 9. pontban található és az 1. § 2/c pontjával kapcsolatos. Ezzel - mármint a 2/c pont módosításával - tartalmi szempontból a MIÉP egyetért, viszont a 2. § (3) bekezdésére vonatkozó módosítással nem. Ez ugyanis ezzel szorosan összefügg. Ezért a MIÉP az 1. § 2/c pontjára vonatkozóan módosító javaslatot nyújtott be a kettő összefüggésében, amely szerint a működtetési jog az a) pont szerinti orvos meghatározott ellátási területre vonatkozó, önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító, személyre szóló, át nem ruházható engedélye, amelynek kiadására a Magyar Orvosi Kamara jogosult.

Indoklásként szeretném elmondani, hogy a praxisjog személyre szóló, vagyon értékű jog, amelyet a törvényben meghatározott orvos nyerhet el az engedélyt adó hatóságtól. Ez a jog elkülönül a praxistól, amely mint vagyon eladható, bérbe adható és örökölhető. A működtetési jog személyre szóló engedély, amely nem képezheti adás-vétel tárgyát, nem örökölhető; ennek törvénybe iktatása fontos, mert tiszta helyzetet teremt. Véleményünk szerint itt ugyancsak szükséges az engedélyező hatóság megnevezése.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Dr. Gidai Erzsébet és dr. Hegedűs Mihály tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik ugyanebben a vitaszakaszban Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja részéről Bauer Tamás és Wekler Ferenc képviselőtársaimmal jó néhány módosító indítványt nyújtottunk be. A részletes vita e szakaszában alapvető szemléletbeli különbözőséget mutató módosító indítványaink vannak, amelyek egyébként összefüggnek. Tehát szám szerint én most egyszerre szólnék az 1., a 3., a 4., valamint a 12., a 15., a 22. és 35. ajánlási pontokban található módosító indítványainkról.

A vitát úgy szakaszoltuk, hogy az 1. § az első szakasz, ahol a törvény kiterjedése, illetve fogalomértelmezések találhatóak. Itt kell tehát tisztáznom, hogy mi nagyon szűknek találtuk azt a hatósugarat, azt a kört, amelyre ez a törvény el lett tervezve. A benyújtott javaslatban úgy fogalmaz az előterjesztő, hogy a törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén az egészségügyi szolgáltatás keretében nyújtott, önálló orvosi tevékenységre és az e tevékenységet nyújtó orvosokra terjed ki, és hogy melyek ezek az orvosi tevékenységek és kik ezek az orvosok, az értelmező rendelkezésből egyértelműen kiderül, hogy a háziorvosokról, a házigyermekorvosokról és a fogorvosok egy részéről van szó, mégpedig arról a részéről, akik területi ellátási kötelezettséggel működnek.

 

(18.40)

 

A szabad demokrata képviselőcsoport kevesli ezt a kört, és arra tesz javaslatot, hogy már most, így, a privatizáció indításának elején szélesítsük. Tehát ne valamikor a beláthatatlan jövőben, meghatározott határidő nélkül tervezze a kormány, hogy kiterjeszti a privatizálást a szakorvosokra is, hanem már most, ebben a törvényben próbálja megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek rájuk is értelmezik a javaslatot. Következésképp képviselőtársaimmal mindenhol következetesen úgy fogalmazunk, hogy az alap- és járóbeteg-szakellátás keretében nyújtott tevékenységről, illetve az alap- és járóbeteg-szakellátásban tevékenykedő orvosokról beszélünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretném megindokolni, hogy miért tartom én ezt kardinális fontosságú jelzésnek. Ismeretes, hogy a magyar egészségügy három pillérre épülő rendszer: alap-, járóbeteg-szakellátás és fekvőbeteg-ellátás az a három pillér, amely egymáshoz kapcsolódva, egymás mellett működik. Ezek között a pillérek között, különös tekintettel az alapellátásban és a szakellátásban dolgozó orvosokra, meglehetősen sok feszültség van a jelenlegi működésben is. Ezek közül a pillérek közül egyértelműen a legerőteljesebb, a legkidolgozottabb, a legvégiggondoltabb, a legnagyobb hangsúlyt kapó az alapellátás. Még a '90-ben elindított, az MDF-kormány idején elindított reform lényege a háziorvosi rendszer létrehozása volt. Következésképp az első pillér a jelen állapotában is a másik kettőhöz képest sokkal letisztultabb, végiggondoltabb és erőteljesebb.

Azt gondoljuk szabad demokrata képviselőtársainkkal, hogy ha a tulajdonviszonyok megváltoztatását célzó, privatizációra vonatkozó törvény továbbra is csak az első pillérrel foglalkozik, miközben a gondok, problémák, feszültségek a második és a harmadik pillérben jóval nagyobb erőteljességgel vannak jelen, akkor súlyos hibát vét, egyrészt tovább növeli azt a feszültséget, ami a különböző területen dolgozó orvosok között máris megvan, másrészt egyre inkább ellehetetleníti azt az integrációs folyamatot, amelynek pedig az egészségügyi reform lényegeként be kellene következnie.

Így alapvető kérdésnek tekintjük szabad demokrata képviselőtársaimmal, hogy sikerül-e szót érteni a kormánypárti oldallal, illetve a miniszter úrral a tekintetben, hogy már most, a szakellátásban dolgozó orvosokra gondolva úgy kellene megtalálni a törvényi megfogalmazásokat, hogy azokra is értelmezzük, amit eltervezünk.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Horváth Zsolt képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szakellátásra vonatkozó kiterjesztését mint elvet - tehát hogy a szakellátás is kerüljön bele abba a csomagba, amelyik privatizáltan működhet ebben az országban, tehát a magánosítás kiterjed rá - elfogadjuk, támogatjuk, mi több, a mai nap folyamán Bartha képviselő úr ebben az ügyben fel is szólalt a Házban, interpellációt intézett a miniszter úrhoz. Ezt támogatjuk.

A problémánk az, hogy jelen pillanatban Magyarországon a szakellátásban nincsenek tisztázva olyan világosan a körzetek, a körzethatárok, nem határolódnak el olyan világosan a szakellátás egyes területei, természetesen nem mindre vonatkozik, de egyes területei; nem határolódnak el a kórházi fekvőbeteg-ellátástól olyan világosan, hogy ki is az az orvos, aki ezt ténylegesen csak ő maga végzi, ami egyelőre nem teszi lehetővé, hogy abban a formában, ahogyan ez a törvényjavaslat keletkezteti a praxisjogot, keletkeztetni lehetne a szakellátásban, és meg lehetne indítani a folyamatot.

Ehhez először szükség van a kórháztörvényre, amelyik világosan meg fogja szabni a határt, hogy hol van a fekvőbeteg-ellátás és az ehhez tartozó járóbeteg-szakellátás között a határvonal. Világossá kell tenni, hogy melyik kolléga melyik ellátási részben dolgozik, és ezután válik lehetővé az, amit ön kér. Ezért ezt a munkát nem lehet megspórolni. Tehát először ezt el kell végeznünk, és erre mi nyitottak vagyunk, és ezt meg is fogjuk tenni a következő fél év során, és ezt követően sor kerülhet mindarra, amit a képviselő asszony javasol. Tehát értelem szerint nem ebben a törvényben, hanem egy másik törvény után kerülhet sor erre a megoldásra.

Egyébként annak ma sincs akadálya, hogy bizonyos feltételek fennállása esetén egyfajta funkcionális privatizáció elinduljon a járóbeteg-szakellátásban, mint ahogy erre van példa (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az országban.

Köszönöm, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bauer Tamás képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Horváth Képviselő Úr! Ha egy évvel ezelőtt lennénk, akkor ez a válasz elfogadható lenne. Ha a törvényjavaslattal együtt benyújtottak volna egy programot arra, hogy milyen ütemezésben kívánják a járóbeteg-szakellátás privatizációját is megvalósítani, ha előttünk lenne egy ilyen program, akkor talán el lehetne fogadni ezt az álláspontot. De mindez hiányzik! Sőt, mint a vitában elmondták, ehhez a törvényjavaslathoz önöknek egy év munkájára volt szükség.

Mi azért szorgalmazzuk azt, hogy a törvény most terjedjen ki arra, hogy lehetővé teszi - nem azt mondtuk, hogy kötelezővé teszi - a szakellátás privatizációját, és megjelölik ennek irányát, mert attól tartunk, hogy ha ez most nem történik meg, akkor ebben a négyéves ciklusban ebben a kérdésben érdemi lépés nem fog történni, és akkor valóságos egészségügyi reform helyett ebben az egész ciklusban csak keveset érő látszatlépésekre kerül sor.

Köszönöm szépen.

ELNÖK. Köszönöm szépen. Vojnik Mária képviselő asszonynak adom meg ugyancsak két percben a hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ennek a benyújtott törvényjavaslatnak az lenne a címe, hogy "törvény a háziorvosi privatizációról", akkor érteném, hogy a szakorvosi ellátás miért nem kerülhet be az ellátórendszer reformlépéseként deklarált önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslatba.

Csakhogy magának a törvénynek a címe is azt sugallja, hogy ez egy megengedhető szabályozás lehetne, hiszen az önálló orvosi tevékenység körében végbevihető tevékenység, az annak megfelelő szakképesítés és jogosítványok éppúgy rendelkezésére állhatnának a háziorvosoknak ebben a törvényben, ahogy rendelkezésére állhatnának a szakorvosoknak is, hogyha ezt egyébként akarnánk.

A rendszert külön elemeire bontani és úgy szabályozni, hogy még a nagyvonalú koncepciója is csak utalásszerűen van meg a fejünkben, illetve a megbeszéléseinkben, azt gondolom, legalábbis továbbgondolást igényel. Nem elfogadható érv, hogy ma csak erre a háziorvosi tevékenységre tudjuk végiggondolni az önálló orvosi tevékenység tevékenységi körét és jogosítványait, mert maga az önálló orvosi tevékenység igenis végiggondolható és végigvihető a szakorvosi tevékenység egyéb köreire is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK. Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úrnak adom meg ugyancsak kétperces hozzászólásra a lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Még egyszer próbálom elmondani: vannak olyan részek, amelyek nem egyszerűen végiggondolás kérdései, hanem képzelje el azt a valószínűleg ön által is ismert szituációt, amikor egy megyei jogú város kórházában vagy egy megyei kórházban fizikailag egybeépülve található a járóbeteg-szakrendelés a fekvőbeteg-ellátással.

 

(18.50)

 

Ugyan státus szerint lehet, hogy tisztázott, hogy ki van járóbeteg-szakrendelési, és ki van a fekvőbeteg-intézeti státuson alkalmazva az orvosok közül; ugyanakkor forgószínpadszerűen látják el tevékenységüket. Egy ilyen intézmény körülbelül 250 ezer fő ellátási kötelezettséggel betegeket lát el. Akik oda belépnek, a három rendelőből véletlenszerűen abba a rendelőbe fognak bemenni, ahol éppen a legkevesebb beteg van, a betegirányító oda irányítja őket. Véletlenszerűen az az orvos lesz bent, aki éppen aznap oda van sorosan beosztva. Tehát nem lehet megmondani, hogy melyik körzetből jött a beteg és hova tartozik, mert nincs körzetekre osztva a terület. Nem lehet megmondani, hogy ki az az orvos kolléga, aki itt rendelkezne azzal a fajta praxissal, azzal a fajta kérdéskörrel. Egész egyszerűen nincsenek tisztázva ezek a kérdések. Ma egy kórház úgy üzemel, hogy nem is szükséges, hogy ezt tisztázza, hiszen pontosan gyakorlatilag ezekben a kórházakban egybe van integrálva a két ellátási forma, s ennek az a következménye, hogy ez fizikailag nem végrehajtható. Végig lehet gondolni, bármit végig lehet gondolni; ha nagyon akarunk, akár még törvényt is hozhatunk rá, csak éppen képtelenség lenne végrehajtani, ugyanis annyira elrugaszkodik a mai magyar valóságtól.

A kórháztörvényben ezt a kérdést először meg kell válaszolni. Van néhány kérdés, amire válaszolnunk kell. Például arra, hogy a járóbeteg-szakrendelés és a szakambulancia miben is különbözik egy kórházban, hol vannak a határok, mert az nagyon gyakran ez összemosódik.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kökény Mihály képviselő urat illeti meg a szó kétperces időtartamban.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Jóllehet a törvény egészével kapcsolatos súlyos fenntartásaink nem csökkentek, legalábbis ami a törvény jelenlegi formáját illeti, mégis szeretném én is támogatni Béki Gabriella, Wekler Ferenc és Bauer Tamás képviselőtársaink azon javaslatát, hogy a törvény nyisson a járóbeteg-szakellátás orvosai irányába.

Csak emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy kormánypárti oldalon is vannak ilyen megfontolások. Éppen ma délután hallottunk egy interpellációt ez ügyben Bartha képviselő úrtól.

Én úgy gondolom, hogy ha a törvényt jelenlegi formájában fogadja el a tisztelt Ház, akkor a járóbeteg-szakellátásban és az alapellátásban háziorvosként tevékenykedő kollégák közötti morális státusbeli, anyagi megbecsültségbeli feszültségek tovább fognak nőni. Számos ilyen jelzés van máris a törvényjavaslat hírére.

Horváth Zsolt Képviselőtársam! Valóban, a járóbeteg-szakellátásban dolgozó orvosok között számtalan ponton vannak törésvonalak. De ugyanilyen törésvonalak vannak a háziorvosi ellátásban dolgozó kollégák között annak függvényében, hogy rendelkezik-e foglalkozás-egészségügyi praxissal, hogy milyen településen dolgozik. Számos tekintetben mondhatók különbségek, és ezeket sem rendezi el ez a törvényjavaslat.

Ez a vita, képviselőtársaim, azt bizonyítja, hogy ez a törvény bizony koraérett és koraszülött, és ezért lenne jó a politikai szándékot nem ebben a formában jelezni, hanem, mondjuk, egy országgyűlési határozat formájában, s ha a feltételek megvannak, akkor alkotni törvényt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hegedűs Mihály képviselő urat illeti ugyancsak két percben a szó, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Röviden szeretnék reagálni az időkérdésre. Nagyon szeretném kedves Bauer képviselőtársamtól megtudni, hogy most sok vagy kevés az idő. A hatpárti egyeztetésen korábban az hangzott el, hogy csak az önálló orvosi tevékenység keretén belül a háziorvosi szelettel foglalkozó törvény megalkotására rendkívül kevés az idő. Ugyanakkor most az hangzik el, hogy idő van bőven, ebbe beleférne nyugodtan a szakellátások sorsának törvényben való rendezése. Itt egy kettősség van.

Itt szeretnék Horváth Zsolt képviselőtársamhoz csatlakozni. A kórházakhoz csatolt járóbeteg-szakrendelés és a kórházak nélkül működő járóbeteg-szakrendelés, az két külön világ. A cél az, hogy ne a kórházakhoz csatolt járóbeteg-rendelések önállósodjanak, mert ezek a drágább ellátás felé gerjesztik az egész rendszert és drágává teszik. A lényeg a háziorvosi és szakellátásnak, az önálló tevékenység formájában megfogalmazott törvénynek a módosítása.

Ez a törvény megfogalmazza, megnyitja a lehetőséget az önálló orvosi tevékenységre. Pont azt fejezi ki, hogy nem szűkül le a háziorvosokra, hanem benne van a szakellátások privatizációjának a lehetősége. El kell fogadni ezt az első gondolatot, ezt az első törvényjavaslatot, s utána erre lehet építkezni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella képviselő asszony következik kétperces hozzászólásra, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hegedűs Úr! Én azt gondolom, hogy arra a költői kérdésre, hogy sok vagy kevés az idő, egyértelmű a válasz. Rendkívüli módon késésben vagyunk. A legneuralgikusabb alrendszer ma Magyarországon az egészségügy. Itt a reform siettetése, megoldása, hogy úgy mondjam, létkérdés, ezért szeretném ezúton és ez alkalommal is hangsúlyozni, hogy a szabad demokraták semmivel nem akarják késleltetni ezt a folyamatot; sőt ellenkezőleg, sürgetni és siettetni akarjuk, ezért ragaszkodnánk hozzá, hogy a szakellátásról is most és ne egy beláthatatlan jövőben beszéljünk.

Egyébként szeretnék visszautalni arra, amit Vojnik Mária előttem már megfogalmazott, hogy a törvénynek jelen állapotában még a címe is félrevezető, hiszen azt mondja, hogy önálló orvosi tevékenység, és hiába definiálja az 1. §-on belül, hogy hoppá, itt önálló orvosi tevékenység alatt nem akármit, nem mindent ért, például nem érti a szakorvosi, csak a háziorvosi tevékenységet. Azt gondolom, hogy a probléma, hogy már a címétől kezdve félreérthető, az megmarad. Ugyanúgy megmarad, mint az, ha a törvényen belül gondolkodom, nehezen magyarázható, hogy a területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező orvosokra nem vonatkozik a törvény. Itt elhangzott már, hogy ők nincsenek nagyon sokan. Az megint relatív dolog, hogy sok vagy kevés; 491 olyan háziorvosról tudunk a háttéranyag alapján, akik területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkeznek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és most másodosztályú privát orvosok lesznek.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselő Hölgyek, Urak! Itt egy dologban, úgy érzem, esetleg van egy bizonyos fajta félreértés, vagy nem fejeztem ki magamat teljesen pontosan. Nem arról szól, hogy a koalíciós oldal ne akarná és ne tenné meg, hogy a járóbeteg-szakellátásban dolgozó kollégák is egy hasonlóhoz hozzájuthassanak, és elinduljanak a privatizált szakrendelések útján. Ez célunk, csak nem ebben a törvényben, és nem január elsejei határidővel. Ez az egyetlen különbség, amit azért világossá kell tenni. Arra véleményünk szerint egy másik törvénynek a szabályozása fog lehetőséget adni, s ez jön. Reményeink szerint a következő év folyamán ez el is fog készülni, megvalósul. Amikor arról beszélnek, hogy a járóbeteg-szakellátás ebből most kimarad, akkor kérem, ezt vegyék hozzá figyelembe.

Azt még egyszer hangsúlyozom: ahol a járóbeteg szakellátást az önkormányzattal egyetértésben funkcionálisan privatizált formában kívánták működtetni az országban, ott erre ma is lehetőség van, s ilyen van, nem egy, nem kettő. Tehát nem arról szól a történet, hogy ez ma tilos, és ne lenne lehetőség ma erre. Igenis van rá a lehetőség; ahol az önkormányzatok ehhez partnerek voltak és megteremtették a feltételeket, ott igenis ezek így üzemelnek. Nehogy az a látszatkép alakuljon ki, hogy csak a háziorvosoknak lehet és mindenki másnak tilos. Ez nem igaz! Ma is lehetséges. A következő lépésben ennek a törvényi szabályozása is meg fog történni.

Egyébként egy fél mondatot itt megemlítettek arról, hogy nem világos, hogy milyen rendszerben és hogyan történik. Ez egy teljesen világos, egyértelmű rendszerben van, amiről már többször elmondtam önöknek: készen vannak azok a koncepciók, készen vannak azok a javaslatok, amelyek a magyar egészségügy teljes átfogó reformját is tartalmazzák, annak az egyik mozaikeleme ez, ami beleillik ebbe az egész rendszerbe.

Köszönöm szépen.

(19.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária képviselő asszony következik, ugyancsak kétperces hozzászólásra.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat miniszter úr expozéjára, melyben a törvényjavaslat legfontosabb erényének tekintette, hogy egy, orvos számára eddig nem létezett jogot keletkeztet, az önálló orvosi tevékenység jogát. Azt gondolom, hogy az önálló orvosi tevékenység - mely tudáshoz, működési engedélyhez és szakképesítéshez kötött - éppúgy megilleti az alapellátás szintjén dolgozó orvost, mint a szakellátás bármely szintén működő orvost. Bár kétségtelen, hogy az alapellátás az ellátórendszer stratégiai fontosságú része, de az is biztos, hogy az ellátás többi szintje - a járóbeteg- és a fekvőbeteg-ellátás - legalább akkora stratégiai jelentőséggel bír. Az orvosi munka akkor is team jellegű, ha azt egy alapellátó egységben végzik, és akkor is, ha azt más szakellátással összefüggésben vizsgáljuk. Ezért nem tartjuk indokoltnak, ha az egyiket preferáljuk a másikkal szemben.

A tudásról, a szakmai kompetenciáról beszélünk, ezért ilyen értelemben a háziorvoslásnak és a szakellátásnak az önálló szakrendelőben végzett részére vagy a szakrendelőnek a kórházzal összefüggő helyiségben való elhelyezkedésére hivatkozásnak ebben a vitában semmilyen relevanciája nincs, mert véleményünk szerint nem erről kíván szólni a törvény.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Lelki szemeim előtt van, hogy ha ne adj'isten a törvényjavaslat címét az előterjesztő úgy nyújtotta volna be, ahogy azt szabad demokrata képviselőtársaink javasolják a módosító javaslatukban, hogy "az egészségügyi alap- és járóbeteg-szakellátás privatizációjáról" szóló törvény, akkor önök most sorozatban állnának fel és teljes joggal tennék fel a kérdéseket, hogy vajon mi lesz a kórházakkal összeintegrált rendelőintézetekkel kapcsolatban; mi lesz a teljesen bizonytalan státuszú járóbeteg-szakellátási orvosokkal, mert nagyon sok helyen igenis bizonytalan a státusz abból a szempontból, hogy kórházi orvosok látják el, s nemcsak feltétlenül a kórházzal összefüggésben álló járóbeteg-szakellátás esetében, hanem a kórház közelében lévő, különben önálló járóbeteg-szakrendelőkbe is kórházi orvosok járnak ki és látják el ezt a feladatot. Teljesen jogosan sorolnák ezeket a kérdéseket és fogalmaznák meg a kritikákat.

Úgy gondolom, az alapellátás az egész rendszeren belül viszonylag tiszta, önálló egység, ahonnan el lehet indulni. Ez a törvényjavaslat a továbblépés lehetőségét magában rejti, de a szakellátás tekintetében nemcsak az eszközbeli és a személyi összekapcsolódások szétválasztásáról kell gondoskodni, hanem például a betegutakról is. Egy szakrendelői privatizáció kapcsán nagyon jó lenne megcsinálni a különböző kapacitások rendberakását, ami egyéb törvényeket is érint, kettéválasztani dolgokat. Fontos az összeférhetetlenségi dolgok kimondása, ami nagyon kényelmetlen, nagyon felelős dolog, de ki kell mondani, mert anélkül a reform semmit nem ér.

Majd folytatom a következő felszólalásomban. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bauer Tamás képviselő urat illeti meg, ugyancsak kétperces időtartamban, a hozzászólás lehetősége.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Hegedűs képviselő úrnak szeretnék válaszolni arra a kérdésre, hogy túl sok vagy túl kevés az idő. Azt hiszem, a mi álláspontunk teljesen világos: túl sok idő ment már el anélkül, hogy valami érdemi történt volna. Amikor viszont valami történik, akkor a törvényjavaslat benyújtása és hatálybalépése között egy kéthónapos idő biztosan túl kevés. Előbb kellett volna elkezdeni, előbb kellett volna benyújtani, valamivel több időt hagyni a parlamenti munkára, valamint a jóváhagyás és a hatálybalépés közötti felkészülési időre. Mondom, előbb kellett volna kezdeni, és akkor hatályba léphetett és elkezdődhetett volna nem másfél évvel, hanem mondjuk, háromnegyed évvel a kormányalakítás után, és akkor kevesebb időt veszített volna az ország. Ez tehát az álláspontunk lényege.

Arra pedig, amit Csáky képviselő úr nyújt, elismerem, hogy ha önök nem egy fél lépést tennének, hanem másfél lépést, akkor bizony lehet, hogy mi a másfél lépés után a további lépést kevesellnénk, mert mi bizony a reformok pártján állunk minden kérdésében. A reformok pártján álltunk kormánypártként is, és akkor a saját kormányunkat is igyekeztünk arra ösztönözni, hogy haladjon gyorsabban - ezzel telt el a mi kormányon töltött időszakunk -, és ellenzékben sem azt kifogásoljuk, ha netán önök lépnek, hanem azt kifogásoljuk, hogy az ország érdekében miért nem lépnek nagyobbat. Emlékeztetek arra, hogy amikor első tettükként a tb-önkormányzatokat megszüntették, nem azt kifogásoltuk, hogy ezt teszik, hanem azt kifogásoljuk mindmáig, hogy miért nincs mögötte az az új rendszer, ami a rendszerek hatékony működését lehetővé teszi. Mi mindig előre akarunk menni, és ebben a kérdésben sem azt kifogásoljuk, hogy miért annyit lépnek, amennyit lépnek, hanem azt kérjük számon, hogy miért nem lépnek komolyan, nagyot és előre.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Keller László képviselő urat illeti meg kétperces időtartamban a hozzászólás lehetősége. Öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kivételesen egyetértek Horváth Zsolt képviselő úrral, hiszen ő is nagyon jól tudja, hogy ez egy teljesen kidolgozatlan törvényjavaslat, és ha ezt a kidolgozatlan törvényjavaslatot ki akarják terjeszteni egy általuk végig nem gondolt területre, a járóbeteg-szakellátásra, akkor nyilvánvaló, hogy csak nagyobb káosz keletkezik.

Miközben rögzítjük azt, hogy nagyon fontos, hogy együtt kezeljék - s ez a lényeg - az alap- és járóbeteg-szakellátást, aközben világosan kell látni, hogy ez alatt az idő alatt ez nem végezhető el. Amennyiben így van, akkor megítélésem szerint úgy kellene gondolkodniuk a kormánypárti képviselőknek, hogy tegyék lehetővé, hogy ez az együttkezelés megvalósuljon - ez nyilván időigényes, úgyhogy erre időt kell biztosítani -, és azért, hogy a szakma felkészülhessen arra, miben gondolkozik a kormányzat, nyugodtan bele lehetne venni egy országgyűlési határozati javaslatba a járóbeteg-szakellátást is, világos irányt lehetne mutatni, és akkor ebben a miliőben le lehetne folytatni azokat az egyeztetéseket, amelyek szükségesek. Mert azért legyünk őszinték, hogy ha kibővítjük a privatizációt a járóbeteg-szakellátásra, akkor mi sem nélkülözhetjük a szakmával a párbeszédet.

Időt kell hagyni erre, mert az, amit Kökény képviselőtársam mondott, hogy most foglaljuk egy országgyűlési határozati javaslatba a fő irányokat, kiegészítve a járóbeteg-szakellátással, belátható rövid időn belül pedig közösen fogalmazzuk meg a szükséges törvényeket, azt hiszem, ez az egyetlen járható út.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hegedűs Mihály képviselő urat illeti meg - ugyancsak kétperces időtartamban - a hozzászólás joga.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Amikor megnyomtam a gombot, még mást akartam mondani - most hadd idézzek valamit. Ellenzéki képviselőtársaim most azt kifogásolják, hogy miért nem egyszerre mind a kettőt. Ez kicsit ellentétes a hatpárti megbeszélések rendkívül konstruktív és előremutató hangjával.

Hadd idézzem az MSZP írásban benyújtott és nagyon jónak, sok szempontból elfogadhatónak tartott javaslatát. Azt írják: "Az MSZP képviselőcsoportja támogatja, hogy az egészségügyi rendszer átalakításában reform értékű lépések történjenek." A következő mondat, ami nagyon jó: "Ismételten hangsúlyozni kívánja azt, hogy a rendszer egészét átfogó koncepció szükséges, amelyben pontosan meghatározható az átalakítás egymást követő lépéseinek sora."

Ennél jobb meghatározást a kormány se tudott tenni. A kormány javaslatában ugyanez van: egymásra épülő lépések sorozata és nem egyszerre megteendő lépések sorozata. Akkor ezt teljes egészében el tudtam fogadni, és most is el tudom fogadni. Ez olyan, mint a sakk: nem lehet egyszerre hármat lépni. Mindig egyet kell lépni, és aki jól sakkozik, az első lépésre alapítja a második lépését.

 

(19.10)

Nagyon örülnék, ha nem tulajdonítanánk olyan szándékot az előterjesztőnek, hogy nem akarja a járóbeteg-ellátást. Akarja az előterjesztő, a kormánypártiak akarják, önök is akarják, hogy a járóbeteg-ellátás privatizációja is megtörténjen.

Méghozzá úgy szeretnénk, ahogy önök leírták, az egymásra épülő lépések sorozatával szeretnénk megtenni. Ez világos megfogalmazás, el tudjuk fogadni, de akkor önök is fogadják el a saját elképzelésüket.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kökény Mihály képviselő urat illeti ugyancsak két percben a szó.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én örülök annak, hogy Horváth Zsolt képviselőtársam az előbb azt mondta, hogy a járóbeteg-ellátásban ma is van lehetőség funkcionális privatizációra, de hozzá kell tenni azt is, hogy persze az alapellátásban is - sőt így is működik az esetek túlnyomó többségében -, de még valóságos és tulajdoni privatizációra is ott a lehetőség, és erre is van példa az ország számos részén. Ezzel azt szeretném mondani, hogy nem most indulnak el ezek a privatizációs folyamatok. Horváth Zsolt képviselőtársam, örülök annak, hogy ön azt mondta, hogy az átfogó koncepció már megvan. Igen, a kormánynak ezt a koncepcióját kellene idehozni a Házba, ezt kellene megvitatni.

Hegedűs képviselőtársam arról beszél, hogy mennyire egyetért azokkal a javaslatokkal, amiket a szocialisták tettek. Igen, mi azt mondjuk, hogy látni kell az egészet, nem lehet kimazsolázni bizonyos elemeket ebből az egészből, nem elég csupán a jéghegy csúcsát megbirizgálni. Ezért mondjuk azt, hogy odáig tudnánk ebben az esztendőben eljutni, hogy ezekről a fontos kérdésekről megfogalmazunk egy országgyűlési határozatot.

Ön az időről beszélt, tisztelt képviselőtársam. Hadd mondjam el, hogy azóta persze sok idő eltelt, amióta a miniszterelnök úr bejelentette, hogy itt valami történni fog, és ehhez képest több mint egy éven át nem történt semmi, de még ez sem indok arra, hogy most két hónap alatt gyorsan összecsapjunk valamit, amivel kapcsolatban - és ez is benne van abban a papírban, amit ön persze részleteiben már nem ismertetett - rengeteg olyan aggály merül fel, amelynek az elhárításához nagyon komoly szakértői munkákat kell elvégezni annak érdekében, hogy mindenki számára egy megnyugtató, a biztonságos ellátást szolgáló törvényt tudjunk elfogadni.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr következik, ugyancsak kétperces hozzászólással.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Keller képviselő úr, ha ilyen értelemben értünk egyet, akkor erre nem feltétlenül tartok igényt, egyfelől azért, mert én a törvényjavaslatot előkészítettnek tartom - az tény és való, hogy ez a törvényjavaslat nem a szakellátásra készült -, másfelől pedig érzékelek egy olyanfajta tendenciát, finoman próbálok fogalmazni, amely azt próbálja kiélezni, hogy itt különböző területen dolgozó orvos kollégák rovására történne bármilyen szabályozás, hogy ez egymás ellen történne; nem akarom konkrétabban megfogalmazni, de mintha egy kicsit még gerjesztenének is egy ilyenfajta hangulatot egyes megszólalások.

Ez egyrészt nem így van, másrészt az időrendisége és ez a néhány hónapos, féléves vagy egyéves eltérése az elmúlt 30-40 év után a kollégáknak nem jelent különösebb problémát. Ezt magam, amikor jártam az országot ebben az ügyben, tapasztaltam; a fekvőbeteg-intézetekben, a járóbeteg-szakellátásban dolgozó kollégák valóban várják azokat a megoldásokat, amikkel az ő egzisztenciális biztonságuk is megoldódik, de ez nem jelenti azt - és ezt elmondták -, hogy ettől azt kívánnák, hogy ne oldjuk meg az alapellátásban dolgozó kollégák ilyen jellegű egzisztenciális kérdéseit. Ezt soha sehol egyetlen orvos kolléga nem mondta nekem, és nem is feltételezem róla, ugyanis ez a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" elvet jelentené, amit ideje kinőni Magyarországon; külföldön ezt a viccet nem is nagyon értik, amikor elmeséli az ember, mert annyira irreálisnak tűnik.

Úgyhogy kérem, ne ebbe az irányba tereljék, nincs ilyen a magyar orvostársadalomban, a kollegák ilyen értelemben egységesek és támogatják egymást. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Csáky András képviselő úr a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából ügyrendben kért szót. Képviselő úr!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Úgy érzem már hosszú percek óta, mintha az általános vita folytatódna, de úgy tudom, hogy a részletes vita megy. Kérem képviselőtársaimat, hogy a részletes vitát folytassuk le, mert itt már a más állapotba szenderedett tehéntől kezdve a kórháztörvényig mindennel foglalkozunk, csak nem a módosító javaslatokkal. Kérem az elnök asszonyt, hogy térjünk vissza a részletes vitára.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Abszolút megszívlelve és megfogadva a képviselő úr indítványát, azt hiszem, valamennyi képviselőtársam egyetért a Házszabály 105. § (3) bekezdésében megfogalmazottakkal, hogy a részletes vitában csak és kizárólag a módosító indítványokhoz, illetőleg a módosításokkal érintett szakaszokhoz lehet hozzászólni. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a hozzászólási szándékukat a Házszabály eme szakaszának a figyelembevételével tegyék meg.

Megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Béki Gabriella javaslatához kapcsolódva közvetítem egy fiatal mentős orvos és egy szakápoló nemrég felvetett problémáját. Föltették a kérdést - és azért nem "a szomszéd tehene is dögöljön meg" jelszóval -, hogy velük mi lesz; ők ugyanis a harmadáért dolgoznak, mint egy háziorvos, ugyanakkor nem látják a jövőt, mondjuk, a fiatal mentőorvosnő, hogy mi lesz vele, ha, ne adj' isten, szeretne háziorvos lenni, mert valahol azért vállalta azt, hogy éjjel-nappal hajt.

Amikor itt a rendszerbéli dolgok előjönnek, akkor ez is benne van a háttérben, és ők nem látják olyan tisztán ezt a módosító indítványt vagy egyáltalán ezt az egész indítványt, hogy ez annyira tiszta rendszer lenne, nagyon sokan perspektivátlannak látják a jövőjüket ilyen szempontból, és kénytelenek átértékelni a jövőjüket; tehát ilyen szempontból azokat a felvetéseket, amiket Béki Gabriella elmondott, jogosnak tartom, ugyanúgy, mint amit Keller László vagy bárki más mondott.

Hozzáteszem, hogy ez a két személy azt is elmondta, hogy szeretnék látni Gógl Árpádot vagy más fejest a mentőautóban; természetesen ugyanúgy ellátnák a feladatot, mint bármelyik normál ember esetében, és utána, miután tisztességesen ellátták, szeretnék elmondani ez irányú gondjaikat, hogy ők mit és milyen nehéz körülmények között dolgoznak. Elnézést, hogy egy kicsit eltértem Béki Gabriella felszólalásától, de úgy éreztem, hogy ezt megígértem, ezt el kellett mondanom itt, a parlamentben.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Hegedűs Mihály képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. (Hegedűs Mihály: Elállok!) Eláll a képviselő úr. Köszönöm szépen, képviselő úr.

Molnár László képviselő úr jelezte hozzászólási szándékát két percben, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én nem akartam szólni ebben az akadémikusnak tűnő vitában, mert nem vagyok orvos, és remélem, a hátralévő életemben már nem is leszek, de voltam már beteg, és esetleg lehetek is még beteg, és azt látom, hogy itt mindenről van szó, de a betegek érdekéről kevés szó esik. Nem tudom eldönteni, hogy itt most orvos politikusok vagy politikus orvosok vitatkoznak egymással. Egyetlenegy hozzászólás egyetlenegy oldalról sem szól a beteg érdekében, és ez megrémiszt engem. Megrémiszt, amikor olyanokkal foglalkozunk, amelyek az elmúlt percekben szóba kerültek, és nem arról kezdünk beszélni, amik a konkrét módosító javaslatok voltak; de ha már nem arról beszélünk, akkor legalább arról beszélnénk, hogy milyen érték van ebben a törvény-előterjesztésben, mit akarunk.

Engem a múlt héten elkapott a vírus, ágynak dőltem, meglátogattam a körzeti orvosomat, és katasztrofális állapotokkal találkoztam a rendelőintézetekben. Beszélgettem ott több orvossal is - mert sajnos szóba került, hogy itt vagyok, itt dolgozom a parlamentben, képviselő vagyok -, és azt láttam, hogy az orvosok is kedvezően fogadták ezt a törvénymódosító előterjesztést. Azt mondták - és a betegek is, amikor meghallották, hogy igen, parlament, mindjárt mondták -, hogy legalább hátha törődik majd velünk valaki. Itt most a praxisról van szó, hogy privatizálva lesz a praxis, hogy az orvos is érdekeltté lesz téve abban, hogy a beteggel törődjön, hogy megmaradjon, hogy 30 év múlva, ha esetleg elmegy nyugdíjba, vagy valami más folytán ott kell hagynia a rendelőintézetet, el tudja adni, át tudja adni a praxist. Ez Nyugaton bevált gyakorlat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Köszönöm szépen, ennyire tellett a két percből. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy legalább a részletes vita látszatát megőrizve jelöljék meg azt az ajánlási pontot, amihez hozzá kívánnak szólni; így sokkal könnyebbé teszik az elnök helyzetét is, nem neki kell mérlegre tennie azt, hogy ez most a részletes vitához tartozik vagy nem tartozik.

Vojnik Mária képviselő asszonynak adom meg ebben a reményben a szót kétperces hozzászólásra, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

(19.20)

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az ajánlás 1. pontjában Bauer és Béki képviselőtársaim javaslatához szeretnék újra csatlakozni, amelyben az egészségügyi alapellátás és járóbeteg-szakellátás privatizációjáról szeretnének egy törvényt látni, amelyet mi magunk is támogatni szeretnénk. Azt gondoljuk, hogy amennyiben ennek a törvényjavaslatnak a címe ebbe az irányba megváltozna, akkor talán a tartalma is meg tudna változni ebbe az irányba, hiszen ma még nem szól másról ez a törvényjavaslat - újra hangsúlyozom -, mint az önálló orvosi tevékenység fogalmának bevezetéséről. Ha viszont ragaszkodik az előterjesztő ahhoz, hogy erről szóljon, az önálló orvosi tevékenységhez való jog valamennyi szakorvost meg kell hogy illessen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Babák Mihály képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az 1. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, hogy a többi kérdésben is kapják meg a jogot az orvosok.

Én nem értem - megvallom őszintén - Kökény képviselő úr és Bauer képviselő úr türelmetlenségét, hiszen úgy gondolom, a nagy ugrásoknak nincs meg ma a lehetősége, hiszen ha határozott lépéseket tesz a kormány akármelyik kérdésben, és nemcsak az egészségügyben, akkor "túl radikális", "agresszív", "arrogáns" és "átgondolatlan" megjegyzéseket kapunk, és úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nagy ugrások nem igazán jók a politikában, sőt, a gazdaságban sem; a megfontolt lépések ajánlatosak. És úgy gondolom, ez is egy megfontolt lépés az előző, a háziorvoslást érintő lépés után, és ez a lépés nagyon fontos a háziorvoslásban. Egy kérdést megold.

Azt önök is nagyon jól tudják, hogy a járóbeteg-ellátás, a szakellátás több olyan problémát vet fel, amelyhez idő és pénz kell. Azért kell, mert lényegesen eszközigényesebb és több problémát vet föl. Úgy gondolom, hogy a funkcionális privatizáció mint lehetőség megadatott a szakellátásban, és ott, ahol ezt az önkormányzatok, a szakellátásban dolgozók kívánják, mint városunkban, Szarvason is például, ott megtették ezeket a kezdeti lépéseket. De a szakellátás- és járóbeteg-privatizációhoz több kell. Többek között bizonyára önök előtt a szakmában ismert az a fogalom, hogy a minimumfeltételek biztosítása. Ez jelenleg megoldható a háziorvoslásban, de a szakellátásban komoly gondokat vet még fel.

Éppen ezért kérem, hogy mellőzzék a nagy ugrásokat, türelmes lépések kellenek egymás után, és gondolom, ebben kíván a kormány továbbra is előrelépni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt Béki Gabriella képviselő asszonynak kétperces hozzászólásra megadnám a lehetőséget, engedjék meg, hogy átadjam az elnöklést Áder János elnök úrnak, és kívánjak önöknek további jó vitát.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Babák Képviselőtársam! Itt nem nagy ugrásról meg kis ugrásról van szó, hanem koncepcióról. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szó szerint!) Arról, hogy akarjuk-e, hogy a túl drága, túl sok problémával küzdő fekvőbeteg-ellátás egy kicsit is mérséklődjön, tekintettel arra, hogy ez a legdrágább ellátás, hogy az energiákat az alapellátás irányába, a szakellátás irányába vonjuk. Akarjuk-e, hogy a szakellátás és az alapellátás valamelyest közeledjen és integrálódjon? Ezek a kérdések. Ha erre a kérdésre velünk együtt igennel válaszolnak, akkor nem tehetik meg, hogy ilyen mereven szétszakítják a különböző rendszerről való gondolkodást, hogy annyira előrehozzák az alapellátás megváltoztatását, mert tovább növeli az ellentéteket, amelyek amúgy is megvannak.

Én az első megszólalásom alkalmával megpróbáltam erre a körülményre rávilágítani, hogy tudniillik jelenleg is komoly feszültség van az első, a második, illetve a harmadik pillérben dolgozó orvosok között. Na már most ha a kormány arra rászánja magát, hogy tovább kedvezményezi az alapellátásban működő orvosokat, azzal értelemszerűen hátrányos helyzetbe hozza a szakorvosokat és a kórházi orvosokat, következésképp nem lesz módja arra, hogy egy beláthatatlan idő után majd a másodikhoz meg a harmadikhoz hozzányúljon.

És nincsenek is a kezünkben ígéretek, hacsak nem veszem komolyan azokat az élő szóban a bizottsági ülésen meg a plenáris ülésen is elhangzó ígéreteket, amelyeket Horváth Zsolttól hallhattunk, hogy jövő tavasszal. Ez sehol nincs leírva! (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Fazekas Sándor képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tartva magamat ahhoz a szabályhoz, hogy részletes vitáról van szó, elsősorban a tervezetnek egy olyan részével szeretnék foglalkozni, amely az önkormányzatokat érintő módosító javaslatokat tartalmazza. Ez az ajánlás 39. pontjában a dr. Horváth Zsolt, dr. Hegedűs Mihály és dr. Csáky András képviselők által beadott módosító javaslat, amelynek lényege az, hogy az önkormányzatok... (Közbeszólások, köztük Bauer Tamás: Az egy későbbi szakasz! Még nem vagyunk abban a vitaszakaszban!) Elnézést, akkor a későbbi résznél fogok hozzászólni. Köszönöm.

ELNÖK: Akkor a felszólalás prolongálva. A monitoron megjelent nevek közül úgy tudom, hogy Erkel Tibor képviselő úr ehhez a szakaszhoz elmondta már a véleményét. (Erkel Tibor bólint.)

Akkor kérdezem, hogy van-e más, aki ehhez az első vitaszakaszhoz kíván hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Nincs.

A részletes vitának ezt a szakaszát lezárom.

Megnyitom a második vitaszakaszt a törvényjavaslat 2. §-ára. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni.

Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a szakaszban található az egyik legfontosabb javaslatunk vagy a másik igen fontos javaslatunk, ami a dolog lényegét érinti, ez az ajánlás 11. pontjában található.

Tulajdonképpen abból kell kiindulni, hogy a szabad demokraták valóságos privatizációt szeretnének, és nehezen tudjuk gondolatban is szétválasztani a működtetési jogot mint egy ilyen immateriális jogot, ahogy a miniszter úr beszélt róla, és azokat az eszközöket, ingatlanokat, amelyeknek a működtetésével tud az orvos tevékenykedni.

Hosszas gondolkodás után oda jutottunk, hogy ha csak a működtetési jogról beszélünk, akkor az tulajdonképpen egy luftballon; olyan luftballon, amit nem lehet használni, alkalmazni eszközök és ingatlanok nélkül. Ha viszont eszközökre és ingatlanokra is gondolunk, akkor nagyon komolyan fölvetődik a kérdés, hogy ezek jelenleg kinek a tulajdonában vannak, hogy ki az, aki ezeket átadhatja, illetve értékesítheti.

Ennek a gondolatmenetnek a kapcsán jutottunk el oda, hogy szabad demokrata képviselőtársaimmal az önkormányzatokban találtuk meg azt a szintet, azt a fórumot, ahol ezt a jogot, illetve ezeket az eszközöket értékesíthetnék. Hiszen önök mindannyian tudják, hogy az önkormányzati törvény az alapellátási, illetve egészségügyi orvosi ellátási kötelezettség felelőseként az önkormányzatokat nevesíti. Mint ahogy az alkotmányból következik az egyének, az állampolgárok számára az a jog, hogy egészségügyi ellátáshoz juthatnak. Ez a törvény egyértelműen kinyitja ezt a kérdést, nem akarja, de kinyitja, a miniszter úr szándéka szerint nem akarta kinyitni az önkormányzati törvény kérdését, a kormánypárti képviselők javaslataikban megtették ezt, hogy hozzányúlnak az ellátási felelősség kérdéséhez, hogy ki is az, aki ezt az alkotmányból levezetett jogosultságot felelősként viselni tudja.

 

(19.30)

Mi tehát ebben az ajánlási pontban úgy fogalmaztunk, hogy az önkormányzat az, amely rendelkezve ezzel az ellátási kötelezettséggel, megteheti, hogy értékesíti, amije van. Ez egy olyan vitakérdés, amivel foglalkozunk a hatpárti egyeztetések során is. Engem személy szerint a három szóban forgó szereplő közül, tudniillik, az orvosok, az önkormányzatok és a betegek, az érintettek közül, megmondom őszintén, hogy leginkább ez utóbbi csoport, az állampolgárok szempontja érdekel. Hogy az orvosok perben, haragban vannak nagyon sok helyen az önkormányzattal, nagyon sok gondjuk van a háziorvosoknak az önkormányzattal, amely egyrészt felelősséget visel, másrészt igazán nem rendelkezik forrásokkal ahhoz, hogy segíteni tudná a munkájukat, az egy ismert helyzet, ismert tény, körülmény. Azzal is találkoztam, hogy önkormányzatok nagyon sokan szívesen szabadulnának ettől az ellátási kötelezettségtől, hiszen megint csak forrásuk nincs elégséges mennyiségű hozzá, következésképp nekik is terhes cipelni ezt a feladatot.

Én viszont onnan nézem a kérdést, hogy mi jó az állampolgárnak, mikor van a lehető legnagyobb garancia számára a rendszerben ahhoz, hogy valóban hozzájusson az egészségügyi ellátáshoz, a szolgáltatáshoz, és pillanatnyilag még sokkal jobb felelőst, mint az önkormányzat, én személy szerint nem tudok nevesíteni.

Hiszen ha végignézzük a lehetőségeket, akkor szóba jöhet felelősként az állam. Erre azt tudom mondani, hogy hosszú időn keresztül az állam volt a fő felelős, és akkor sem működött jobban a rendszer. Egy lépéssel személyesebb, a lakossághoz közelibb megoldás, ha ez a felelősség az önkormányzatoknál van.

A vitában, a hatpárti egyeztetésen is elhangzott, hogy legyen a Magyar Orvosi Kamara az, aki felelős. Nekem ezzel a megoldással kapcsolatban súlyos aggodalmaim vannak, elsősorban azért, mert a kamara egy olyan korporatív, hivatásrendi kamara, amely szakmai kérdésekben kompetens, etikai kérdésekben kompetens, de ha ezt a szerepét, ezt a jellegzetességét megterheljük a közhatalmi jogosultságokkal, jogosítványokkal, akkor azt gondolom, hogy ezek a szerepek rendesen összekeverednek. Szóval én tartanék tőle - legalábbis itt és most Magyarországon, teszem hozzá, mielőtt elmondják képviselőtársaim, hogy a világon sokfelé a kamara viseli ezt a közhatalmi jogosítványt -, hogy jelen állapotában a kamara erre a feladatra még nem alkalmas.

És hogy befejezzem a logikai sort, fölmerülhet ugye, hogy a felelősség menjen le oda, arra az alsó szintre, ahol az orvosok találhatók, de azt gondolom, hogy ennyire felelőtlen egyikünk sem akar lenni.

Ezek az izgalmas kérdések nyílnak ki itt a részletes vita második szakaszában. Azt gondolom, hogy egy gondolkodási folyamatban vagyunk, ahol talán nem teljesen reménytelen az egyeztetés, mint ahogy holnap folytatjuk a hatpárti egyeztetést, tehát esetleg arra is van remény, hogy szót tudunk érteni egymással.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megvallom őszintén és tényleg nem bántóan mondom, de nagyon eklektikusnak tűnt Béki képviselő asszony hozzászólása, egy csomó dolog keveredett benne. Ha jól értettem, az ajánlás 11. pontjáról folyik most a vita. Ebben pedig az szerepel, hogy azt javasolja a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy a települési önkormányzat a működtetési jogot térítés ellenében adhassa el. A képviselő asszony a hozzászólásának túlnyomó többségében arról beszélt, hogy egyáltalán az eldöntendő, hogy a működtetési jog odaítélése, ez egy külön lépcsőfok, hova kerül.

A működtetési jog, illetve tulajdonképpen az önálló orvosi tevékenységnek a joga mint immateriális jog a szabad demokraták véleménye szerint egy árucikk, egy szabad árucikk jelen formájában. Úgy gondolom, nem az önkormányzat tulajdona egy ilyen önálló orvosi tevékenység, mert az önálló orvosi tevékenység az én olvasatomban egy szakmai tudást, egy több éves, évtizedes szakmai tapasztalatot és egy fölépített praxist jelent, amit az adott praxisban dolgozó kolléga teremtett meg. Tehát ez megítélésem szerint nem lehet a klasszikus értelemben vett árucikk, mert a következő lépés akkor az lehetne, hogy mondjuk, versenytárgyalás útján árulja az önkormányzat ezt a jogosítványt vagy ennek a jogosítványnak a lehetőségét. Ez nem ebbe a rendszerbe tartozik.

Ez lenne igazán rossz az állampolgárnak, hisz nem a szakmai kérdések dominálnának egy ilyen esetben, hanem kifejezetten financiális kérdések.

ELNÖK: Megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Én is a 11. ponthoz szeretnék hozzászólni. Itt most nem óhajtok kitérni arra a megdöbbent reagálásokra, amelyek az orvostársadalom, sőt mi több az önkormányzatok részéről is erre a javaslatra megjelentek, mert az újságban is megjelent már ez a vélemény. Ha ez a javaslat valósággá válna, semmi másról nem lenne szó, mint hogy folytatódna a pénzkivonás az idegen szektorba az egészségügyből. Semmi másról nincs szó!

Az önkormányzat hozzájutna egy olyan pénzhez, amelyre soha rá nem szolgált, és ezt a pénzt nyilván a szorító szükségletei szerint járdaépítéstől kezdve más lakossági célok kielégítésére fordítaná, és kivenné ezt a pénzt az egészségügyből.

A képviselőtársam nagyon jól célzott arra, hogy nagyon sok helyen perben, haragban állnak a háziorvosok az önkormányzattal, de nem azért állnak perben, haragban, mert az orvosok és a polgármesterek olyan kötekedő emberek lennének, azért állnak általában perben, haragban, mert az önkormányzatok nem teljesítik, nem teljesítették az esetek nagy részében a törvény által rájuk rótt feladatokat, ami többek között azt is jelentette, hogy a háziorvosoknak biztosítani kell a rendelés, működés feltételeit még vállalkozó háziorvos esetében is. Ez az életben sajnos nem így működött. Budapesten valószínűleg ez jól működött, de az általunk ismert esetek nagy részében az önkormányzat sokszor még meg is zsarolta az egészségügyet, és most ez egy újabb pénzkiviteli lehetőség az egészségügyből, amely úgyis forráshiányban szenved.

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Lehet, hogy nem vagyok eléggé világos, valószínűleg a helyzet az oka. Amikor megfogalmaztuk a 11. pontban található javaslatunkat, abból indultunk ki, hogy hol van most az ellátási kötelezettség: az önkormányzatoknál. No, ha ott van, akkor világos, hogy az önkormányzatok adhatják át, és akkor föl kell tenni a kérdést, hogy milyen körülmények között, mennyiért, hogyan, milyen feltételek közepette.

De nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy azt gondolom, önmagában véve a működtetési jog átadásának nem sok értelmét látom. Ez egy bűvésztrükk a kormány részéről, körülbelül olyan, mint amikor a bűvész jó alaposan belemarkol a levegőbe, kettőt köröz a bűvészpálcájával, ráfúj, és utána szétszórja azt az ezüstösen, aranyosan csillogó valamit, ami keletkezik, azt a bizonyos vagyoni értékű jogot, amit látványosan a semmiből keletkeztet a kormány, hogy jó alaposan oda tudja ajándékozni az orvosoknak, aminek természetesen még örülnek is egészen addig, amíg úgy érzik, hogy kaptak valamit, amiből lehet valami.

(19.40)

Ehhez képest a praxis és a praxis valóságos privatizálása más, és sokkal több a tartalma. Elválaszthatatlan, elszakíthatatlan az eszközöktől, az ingatlanoktól, ami egy csomó további kérdés megválaszolását adja feladatul számunkra.

Erre mondtam, hogy egy ilyen, gondolkodási, egyeztetési folyamatban talán szót tudunk érteni. Nem biztos, hiszen van itt a módosító indítványok között olyan is, amelyik arra tesz utalást, hogy ingyen kell ezeket az eszközöket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és az ingatlanokat az orvosoknak átadni.

ELNÖK: További kétperces hozzászólások következnek. Bauer Tamás képviselő úrnak adom meg a szót, Szabad Demokraták Szövetsége.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látszik, nekem ma az marad, hogy a Hegedűs képviselő úr által fölvetett kérdésekre válaszolok.

Ha elolvassa az általunk javasolt 2. § (1) bekezdését, ott azt találja, hogy mi térítési díjat javasolunk. De ha továbbolvas és a (2) bekezdést is elolvassa, akkor azt olvassa, hogy ezeket a pénzügyi feltételeket egy külön kormányrendelet állapítja meg, és ha még az indoklást is elolvassa, akkor abban azt is megtalálja, hogy ezt úgy gondoljuk, hogy ezeket a feltételeket differenciálni lehet és kell, és ez a differenciálás indokolt esetben - és nagyon sok ilyen indokolt esetet láttunk - odáig is elmegy, hogy nulláig differenciálják ezt a térítési díjat olyan orvosok esetében, akik maguk építették fel a praxist, és hosszú évek, évtizedek óta dolgoznak ott.

Úgy gondoljuk, hogy igaza van Hegedűs képviselő úrnak: sok olyan eset van, amikor az önkormányzat semmit sem vagy keveset tett azért a praxisért, de bizony van sok olyan eset is, amikor az önkormányzat sok-sok pénzt áldozott egy-egy háziorvosi praxis felépítésére, és mi azt tartjuk méltányosnak, igazságosnak, ha azokban az esetekben, ahol az önkormányzat fektetett bele sok pénzt abba a praxisba és az orvos esetleg csak néhány éve dolgozik ott, megállapít egy reális térítési díjat; ott, ahol az ellenkezője áll fönn, ott pedig lefelé, a nulláig differenciálja ezt. Azt hiszem, hogy ez egy igazságos, méltányos megoldás.

Mi ezzel vállaltuk azt, hogy majd nekünk fognak támadni, hogy lám, lám, mi pénzt kérünk érte. Vállaltuk ezt a népszerűtlen állítást - ellenzéki párt létünkre -, de azt gondoljuk, hogy ezzel jutunk el egy helyes, korrekt, igazságos megoldáshoz, és talán nem kéne ezt eleve lesöpörni az asztalról. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársam! Most azzal a helyzettel találkozom, amivel egyetemista koromban, hogy volt a történelmi dialektikus materializmus, amely egy hibás tézisből nagyszerűen levezetett egy ragyogó tézist.

Abban igaza van, hogy önök levezettek egy igazságosnak tűnő tézist, ezt elfogadom. De a tétel a hibás! És most értettem meg Béki képviselőtársam mondatát, hogy mit keres a működtetési jog az ő hozzászólásában. Itt tehát ez van: területi ellátási kötelezettség. Ennek a nevében benne van, hogy az önkormányzat rendelkezik ezzel a kötelezettséggel, és mint az előző hozzászólásomban kifejtettem, ez a kötelezettség egyrészt pénzfizetési kötelezettséget jelent. Most tessék figyelni! Ha az önkormányzat megszabadul egy fizetési kötelezettségétől és még ezért pénzt kér, hogy ne kelljen fizetnie - itt az anakronizmus.

Ezt tessék megérteni, hogy az önkormányzat így kétszeresen szedi ki az egészségügyből a pénzt. Egyszer azzal, hogy megszabadul a fizetési kötelezettségétől - nem fog fizetni a jövőben -, és azért, hogy neki többet ne kelljen fizetni, még tartja a markát. Hát ez az anakronizmus!

Utána, ha ezt az 1. pontot nem nézzük, Bauer képviselőtársam levezetése szerintem teljesen igazságos, hogy minél több időt töltött valaki a praxisban, annál inkább megérdemli, hogy ingyen vagy kevés pénzért jusson hozzá. Ezzel nem is vitatkozom. Én az alaptétellel vitatkozom: ha megszabadulok a fizetési kötelezettségtől, akkor örüljek, és azért még ne kelljen külön pénzt kérni vagy kapni. Ennél egyszerűbben nehéz elmondani.

Köszönöm. (Dr. Gidai Erzsébet tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megígérem, hogy többet ehhez nem fogok hozzászólni, de változatlanul azt mondom, hogy itt nagyon-nagyon keverednek a dolgok, és Hegedűs képviselő úr hozzászólásából is ez tűnt ki számomra.

Válasszuk ketté a dolgot! Az önálló tevékenység lehetősége mint immateriális jog és a rendelő, az eszközállomány és egyebek mint materiális jog - két teljesen különálló dolog. Az én olvasatomban a 11. ajánlási pont az első részéről szól, és azzal kapcsolatban korábban elmondtam a véleményem, de ha annak a logikának a mentén megyek, amit szabad demokrata képviselőtársaim mondtak, akkor jogosultabb lenne az orvosi egyetemeknek adni ezt a jogot, mert az orvos képzésében nagyobb szerepet játszottak, mint az önkormányzatok - ennek a logikának a mentén.

A materiális jogok kérdése teljesen más kérdés, az egy másik ajánlási pontban lesz. Ott valóban fölmerül az, hogy azért igenis jár az önkormányzatoknak valamilyen térítés, habár az esetek túlnyomó többségében a feladattal együtt ingyen kapták az épületeket, az épületek tulajdonjogát és az eszközöket. De ha az elmúlt 8-9 év alatt új rendelőt építettek vagy beruháztak a meglévő rendelőbe, eszközöket vettek, annak az ellenértéke mindenféleképpen jár nekik. Nem hiszem, hogy ebben közöttünk bárminemű vita van.

De az, hogy a működtetési jog, az önálló tevékenység engedélyezése árucikk legyen, más tulajdonát árulják, számomra változatlanul elfogadhatatlan elv.

ELNÖK: Megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Ha a 11. pontban a szabad demokrata képviselőtársaim által javasolt módosító indítványokat vizsgáljuk, akkor nincs másról szó, mint arról, hogy az önkormányzatnak - amelynek amúgy egyébként most sem, ebben a javaslatban sem csorbítaná senki a felelősségét - azt a lehetőséget adná meg, hogy ezt a felelősséget egyébként valamilyen módon érvényesítse. Itt még mindig nincs szó a vagyon bármilyen irányú átruházásáról, ilyen értelemben a működtetési jog még mindig csak az immateriális jogokkal való alkudozásról folyik.

Teljesen más a helyzet - és ezt most még nem tudjuk érinteni, hiszen a 4. §-hoz tartozik -, ha arról beszélünk, amit kormánypárti képviselőtársaim ehhez a törvényjavaslathoz kapcsolódóan a működtetési jog jelenlegi gyakorlójának és tulajdonosának - tehát az önkormányzat tulajdonában és jogosítványaiban bekövetkezendő változáshoz szeretnének hozzátenni. Én azonban megvárom a vitának azt a szakaszát.

Most csak arra szeretnék rávilágítani, amit Csáky képviselőtársam mondott, hogy tudniillik nem vagyonosítható vagy nem váltható pénzre ez a jog. Ez egy rossz érv, képviselőtársam, mert most Gabiék javaslata csak arról szól, hogy az önkormányzatok között, az önök javaslata meg arról szól, hogy orvos vegye meg orvostól, és semmi másról.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót - de immáron nem kétperces időkeretben - Erkel Tibor képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedelmükkel az első etap után én is áttérek a másodikra és egyben a 2. §-ra, de egy korábbi hibámat ki kell javítanom, mert a 9. ponttal kapcsolatban azt mondtam, hogy a 2. § c) pontja. Természetesen az 1. § 2/c pontjáról beszéltem.

Tehát immár a 2. §-ról, amelynek (1) bekezdésének módosításával - miszerint a háziorvos önálló orvosi tevékenységet egyéni vállalkozóként vagy gazdasági társaság tagjaként folytathat - a MIÉP egyetért.

Önálló praxis viszont közalkalmazotti jogviszonyban nem képzelhető el. Valaki vagy vállalkozó, vagy alkalmazott, akinek munkaadója van.

 

(19.50)

 

A 17. ponttal, amely a 2. § (2) bekezdésének módosításával foglalkozik, a MIÉP egyetért. Lényeges, hogy a praxisjog birtokosa helyettesíthető legyen szabadság, szülés vagy hosszabb betegség stb. esetén, és egyben az is lényeges, hogy a praxisjoggal rendelkező orvos tartósan is végezhessen helyettesítést. Ne legyen kötelező az állandó praxisvitel; hogy ha valaki nem akarja folyamatosan lekötni magát, akkor a lehetséges helyettesítésekben vehessen részt.

Utoljára e paragrafus keretében szeretnék az iménti vitára is visszatérni, amely egy korábbi javaslatunkkal összefügg. Meggyőződésem, hogy itt változatlanul zavarok vannak a definíció körül, mert ahogy a 11. pontban Béki Gabriella, valamint társai a 2. pontban azt mondják, hogy a működtetési jog átadásának pénzügyi feltételeit kormányrendelet állapítja meg, ugyanúgy a 19. pont arról szól, hogy a működtetési jog átruházható és örökölhető vagyoni értékű jog. Véleményünk szerint a praxisjog személyre szóló engedély, nem ruházható át és nem örökölhető. Ha jól emlékszem, ezt erősítette meg az imént Csáky képviselőtársam is. A praxis, az orvosi munka tárgyi feltételrendszere, a rendelő, a váró, a mellékhelyiségek és ezek felszerelése, valamint a kártyaszámmal meghatározott betegek köre, azaz vagyon plusz funkció mint magántulajdon eladható, bérbe adható és örökölhető.

Véleményünk szerint ez a módosító javaslat, tehát az idézett 19. pont tükrözi igazán a fogalmak folyamatos keveredését, ezért ismét javaslom, amit a hatpárti egyeztetés alkalmával is elmondtam, hogy foglalkozzék akár egy külön függelék azzal, hogy ezeket a szakkifejezéseket magyarul és alkalmasint idegen nyelven, szaknyelven pontosítja és egymással ütközteti, mert különben állandó félreértésekre ad okot.

Köszönöm. Majd a következő szakasszal folytatom. (Dr. Gidai Erzsébet tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Arra kérnék mindenkit, hogy a részletes vita szabályainak megfelelően vegyen majd részt a vitában. Ez a megjegyzés nem Erkel képviselő úrnak szól, mert ő nagyon fegyelmezetten betartja ezt a szabályt, inkább az ő hozzászólását szeretném példaként állítani, hogy a részletes vita szabályaihoz igazodóan fogalmazza meg mindenki a mondanivalóját.

Kétperces hozzászólások következnek. Hegedűs Mihály képviselő úrnak adom meg a szót, Független Kisgazdapárt.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Erkel képviselő úr javaslatához szeretnék hozzászólni, amely abból áll, hogy legyen praxisjog praxis nélkül. Hát ez nem lehet! Akkor ütközik, mert benne van a paragrafusban, hogy területi ellátási kötelezettséggel rendelkező orvos kaphat praxisjogot. Akinek területi ellátási kötelezettsége van, az egy megadott földrajzi területhez kötődik, tehát nem vándorol, mint egy vándorszínész ide-oda-amoda, az csak ott dolgozhat. Helyettesíteni természetesen a földrajzi közelség adta lehetőségek miatt van lehetősége, de az nem lehet állandó. Helyettesíteni természetesen helyettesíthet olyan valaki is, akinek nincs praxisjoga, de megvan a szakmai kompetenciája. Ha nem így értette, Erkel képviselőtársam, akkor tessék kijavítani.

Az örökölhetőség pedig egyértelműnek tűnik számomra, hasonlóan a patikajoghoz, a patika személyi jogához. Az orvos általában a családjával együtt hozta létre egy életen keresztül azt a vagyoni értékű jogot, és ha egy tragikus halál, baleset megtörténik, akkor a családnak is részesülni kell ebből. Én így gondolom ezt a vagyoni értékű jogot, és szerintünk a törvénymódosításban nagyon helyesen fogalmaztuk ezt meg.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az FKGP soraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Béki Gabriella képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vitaszakaszban található még egy módosító indítványunk, az ajánlás 15. pontja tartalmazza, amelyik az eddig érintettekhez képest egy apró részletkérdéssel foglalkozik, ez pedig a működési forma kérdése, tehát hogy a működtetési jog megszerzése után milyen működési formára van lehetősége az orvosoknak.

Mi itt szeretnénk kiállni amellett, hogy a törvény rögzítsen különböző formákat és az orvos számára pedig a választási lehetőséget ezeket között a formák között, pont úgy, mint ahogy a betegnek is megvan a joga a szabad orvosválasztásra. Ilyen módon fontosnak tartanánk, ha a törvény hangsúlyozná, hogy egyéni vállalkozóként, gazdasági társaság tagjaként vagy gazdasági társaság alkalmazottjaként is lehet ezt az orvosi tevékenységet végezni. Természetesen a nem privatizált területeken továbbra is közalkalmazotti viszony is működhetne. Nagyon sérelmeztem, hogy a bizottsági vitában a tárca képviselője nemet mondott erre a javaslatra is, pedig azt gondolom, hogy ez eleve, természetes módon következik az átalakulási folyamatból.

Miért kellene vagy lehetne belekényszeríteni az orvosokat, hogy ennek a működtetési jognak a birtokában csak egyéni vállalkozóként lehessenek jelen a terepen vagy akár gazdasági társaság tagjaként? Azt gondolom, azt a választási lehetőséget is fenn kellene tartani, hogy gazdasági társaság alkalmazottjaként (Az elnök csenget.) vegyenek részt (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Engedjék meg, hogy idézzem a törvényjavaslat 1. §-ából a (2) bekezdés c) pontját: "Működtetési jog az a) pont szerinti orvos által önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedély." Tehát kvázi diploma, amelyet ha megszereztem, akkor gyakorolhatom majd a praxist ennek a jognak a birtokában.

Tehát visszatérve a 17. ponthoz, amit szintén Hegedűs képviselőtársam idézett, a praxisjog birtokosa, tehát aki ennek a diplomának a birtokában van, legyen helyettesíthető egy másik, hasonló ilyen joggal rendelkező valaki által - véleményünk szerint erre vonatkozik a 17. pont -, és helyettesíthessen - magától értetődik, ha őt helyettesíthetik, akkor ő is helyettesíthet -, és akár helyettesíthessen folyamatosan, ha úgy gondolja, hogy ő a felszabadult helyeken óhajt csak dolgozni, mert nem akarja magát folyamatosan lekötni. Hiszen ha átadja valaki számára a helyettesítés lehetőségét, akkor ugyanaz a helyzet áll elő, mint az első verzióban.

A másik: amit említettem a 19. pontnál, változatlanul állítom, hogy a működtetési jog megszerezhető diploma, de nem ruházható át és nem örökölhető. Egészen biztos, hogy korrekten fogalmaztam. Szeretném megismételni, hogy ezeket a fogalmakat tisztán, egyértelműen be kell foglalni a törvénybe valamilyen módon.

Köszönöm. (Dr. Gidai Erzsébet tapsol.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Hegedűs Mihály képviselő úr, Független Kisgazdapárt.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Valamit tisztázni kellene, mert nem egyről beszélünk. Van egy praxisjog és egy működtetési jog. A működtetési jogot, a működési engedélyt valaki határozat formájában kiadja, legyen az az ÁNTSZ vagy a kamara. A működtetési jog egy forgalmi engedély az autóhoz, de nem maga az autó.

(20.00)

A forgalmi engedélyt senki el nem adja, senki nem örökli, de az autót, a praxist, azt igen. Tehát úgy látszik, hogy itt nem ugyanazon a hangon beszélünk, mert a működtetési jog és a praxis két különböző dolog. A praxis egy vagyon értékű jog, a működésnek a jogát pedig egy állami szervezet adja ki, azt nem lehet árulni, de a működési jogot, a működési engedélyt egy meghatározott területre ki lehet adni.

A helyettesítéssel kapcsolatban egyetértünk, Erkel képviselőtársam, de a helyettesítésnek van egy időbeni korlátja. Tehát nyilván, amelyik praxist egy bizonyos időn túl helyettesíteni kell - legyen az hat hónap vagy egy év -, az már üres praxisnak számít, és azt az üres praxist meg kell hirdetni, a betöltésére pályázatot kell kiírni vagy valamilyen formában be kell tölteni.

Ez tehát a kettőnk értelmezése közötti különbség. (Szórványos taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Keller László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a kormánypárti képviselők megszólalása meglehetősen ellentmondásos. Ha meghallgattuk Csáky képviselő urat és Hegedűs képviselő urat, egészen más fogalommal bírnak a vagyon értékű jogról. Azt gondolom, ez is rávilágít arra, tisztelt képviselőtársak, hogy mi következik itt január 1-je után: egy őskáosz! Mert ha önök, képviselők, akik ezzel foglalkoznak, és a kormánnyal is beszélő viszonyban vannak, ennyire eltérően gondolkodnak erről az egész vagyon értékű jogról, akkor hogyan fognak az orvosok gondolkodni?!

Molnár képviselőtársam hozzászólására visszautalok, mert még nagyon kevés kormánypárti képviselő gondolatai között fogalmazódott meg, hogy mi lesz a betegekkel, mi lesz a betegellátással - amire Béki Gabriella is utalt, hogy a legfontosabb szempont ez kell hogy legyen nekünk. (Dr. Hegedűs Mihály közbeszólása.) De tisztelt képviselőtársam, ha még arról sincs határozott elképzelésük, hogy mit testesít meg ez a vagyon értékű jog, akkor hogyan tudják azt megmondani, hogy mit jelent ez a betegek számára, mit jelent ez azon orvosok számára, akik a jelen pillanatban nem tartoznak abba a körbe, akiket január 1-jétől meg fog illetni - és felhalmoztak ugyanolyan tudást - ez a vagyon értékű jog.

Mi van azokkal? Azokat el kell felejteni? És most nem is a szakellátásról beszélek, hanem csak a háziorvosi praxist elvileg gyakorló orvosokról! Vagy mi lesz az önkormányzatokkal, amelyeknek be kell tölteniük a státuszt, és nem találnak olyan orvost, akinek van működtetési joga, de van olyan orvos, aki felkészült és képes ellátni a praxist?

Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy Hegedűs képviselőtársam megszólalt, most akartam arra rávilágítani, hogy mennyire ellentmondásos az önök gondolkodása e tárgykörben.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Erkel Tibor képviselő úr, Magyar Igazság és Élet Pártja.

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm - tíz másodperc lesz.

Kedves Hegedűs Képviselő Úr! Idézem a 19. pontot, amelyet önök fogalmaztak meg: "A működtetési jog" - tehát a praxisjog, tehát a diploma! - "átruházható és örökölhető vagyoni értékű jog."

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Hegedűs Mihály képviselő úr, Független Kisgazdapárt.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Két félreértést kell tisztáznom Keller képviselőtársammal. Jelenleg ma minden háziorvosi körzetet működési engedéllyel rendelkező háziorvos tölt be. Jelenleg is! Működési engedély nélkül, amely magában foglalja a szakvizsgát és a különböző minősítéseket... - ez most is van! És még van egy csomó rezidens, akinek megvan a szakmai jogosultsága ahhoz, hogy működési engedélyt kapjon az Állami Tisztiorvosi Szolgálattól. Ez egy dolog. Tehát nem kell ettől félni.

A 19. pont értelmezése, hogy leírja, a működtetési jog nem egyenlő az orvosi praxissal. Az egy jog ahhoz, hogy egy praxist lehessen működtetni, de maga a praxis, azaz a személygépkocsi az, amelynek értéke van! A jog nélkül - ez olyan, mint a jogosítvány és a forgalmi engedély -, nem lehet az autót vezetni. De nem a papír jelenti az értéket, hanem a gépkocsi. Tehát a gépkocsi jelenti a praxist, a működtetési engedély pedig a forgalmi engedélyt és a jogosítványt együttvéve. Talán így lehet érteni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Kökény Mihály képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem kívánok belemenni abba, hogy mi a különbség a gépkocsi, a jogosítvány, a forgalmi engedély és a tervezett intézkedések között - nagyon-nagyon sántít ez az analógia. Csak arra szeretnék utalni, amit Hegedűs képviselőtársam most elmondott, hogy jelenleg is bizony meghatározott kritériumok szerint működteti a praxist a háziorvos. Igen, rendelkezni kell ÁNTSZ-engedéllyel, igen, vannak szakmai minimumfeltételek, ezek mind körbeírt dolgok.

Igen, felmerül az a kérdés, hogy valójában mi is ennek a bizonyos működtetési jognak a tartalma, amit önök az ajánlás 19. pontja szerint most már átruházhatóvá és örökölhető vagyoni értékű joggá tesznek. Igen, ez az a bizonyos kérdés, amire keressük a választ. Szüntelenül keressük a bizottsági üléseken, keressük az általános vitában - és sajnos nem találjuk.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, szintén kétperces hozzászólásra.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is ezzel akartam folytatni, hogy a kulcskérdés az, mit is jelent a működtetési jog. A működtetési jog egy játékengedélyt fog jelenteni. Ezzel a működtetési joggal vehetnek részt a játékban azok a háziorvosok, csak és kizárólag azok, akik január 1-jén megkapják a törvény által ezt a működtetési jogot. És innentől kezdve lezárul a kör, mert aki nem kap a törvény által működtetési jogot, az nem fog játszani. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Akkor pénzért, persze! Hát ez az, tisztelt képviselőtársam! Ha van 10 millió forintja annak, akinek ma még praxisa sincs, csak mondjuk, kiszorult a kórházból vagy éppen a járóbeteg-szakellátásból, az majd 10 millió forintért, igen, hozzájuthat a működtetési joghoz, és akkor megkapja a játékengedélyt.

Na de hogyan jut 10 millió forinthoz, Hegedűs képviselő úr? Hol van az a lehetősége, hogy odamenjen a bankba, és azt mondja: "szeretnék 10 millió forintot kapni azért, hogy megvegyem a működtetési jogot"?! És akkor meg fogják kérdezni, hogy "miből tetszik visszafizetni a tőkét?" - a kamatot még nem is. Azt fogja mondani, hogy "hát, ezt nem tudom, mert több pénz nincs a praxisra" - látjuk, hogy milyen törvényt fogadott el éppen ma az Országgyűlés. Akkor azt mondják, hogy "tessék elmenni máshova, aztán kérjen máshol kölcsönt!" Hát így fog ez működni, képviselőtársam!

Óriási súlya van ennek a működtetési jognak, amihez csak az jut hozzá, aki január 1-jén praktizál - és az, aki nem, az csak vásárolhat. Gondolkozzon el ezen, képviselőtársam, meg azon is, hogy mit mondott az MDF-es képviselőtársa!

ELNÖK: Megadom a szót szintén kétperces hozzászólásra Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Végre elérkeztünk egy olyan ponthoz, amelyben egyetértünk. Tehát a praxist működtetni kell, elég pénz nélkül nem lehet működtetni, és több pénz kell ahhoz, hogy a felvett kölcsönt vissza tudjuk fizetni. Ez nem kétséges, már Föníciában is úgy adtak csak kölcsönt, hogy volt rá fedezet.

Tehát ebben az állam garantál bizonyos összegű kamattámogatást és garanciát a megvásárláshoz. Remélhetőleg a fejlesztés vagy az amortizáció címén még plusz pénzt fog beleadni a rendszerbe, mert különben, ha nem lehet fenntartani megfelelő pénz nélkül, akkor nem jöhet létre a pénzért való vásárlás. Ez egy közgazdászszemléletű gondolkodás volt, ebben egyetértünk, és erre nyilvánvalóan meglesz a fedezet, mert anélkül nem lehet a kölcsönöket visszafizetni. Ez egyértelmű.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy ehhez a második vitaszakaszhoz kíván-e valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki sem hozzászólni. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a harmadik vitaszakaszt a törvényjavaslat 3. §-ára vonatkozóan. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (A monitoron Erkel Tibor neve jelenik meg, de a képviselő jelzi, hogy nem kíván szólni.) Kérem törölni Erkel Tibor képviselő úr nevét a monitorról. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki sem hozzászólni a harmadik vitaszakaszhoz, akkor ezt a vitaszakaszt is lezárom.

(20.10)

Megnyitom a negyedik vitaszakaszt a törvényjavaslat 4. §-ára. Nagyon gyorsan jelentkeztek, de jobb benyúlással Kökény Mihály képviselő úr győzött, úgyhogy elsőként neki adom meg a szót. (Derültség.)

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm az elismerést is. Tényleg egy normális időtartamú, nem túl hosszú hozzászólást szeretnék tenni a negyedik szakaszhoz kapcsolódó néhány ajánlási ponttal összefüggésben.

Mindenekelőtt, tisztelt képviselőtársaim, szíves figyelmükbe ajánlom Schvarcz Tibor, Házas József és Vojnik Mária képviselőtársaimmal együtt benyújtott javaslatainkat, tehát a 24. és 25. pontban, amelyben a hatályba léptető rendelkezésekkel összefüggő módosítást ajánljuk. A 24. pontban jelesül azt, hogy ez a törvény ne 2000, hanem 2001. január 1-jén lépjen hatályba.

Azt hiszem, indokolásul elég csak felidézni azt a másfél órát, ami itt a részletes vitában már lefolyt, mert hiszen akár a törvény hatályával kapcsolatos vitára gondolunk, akár csak az utolsó néhány percben lezajlott kétpercesekben történt párbeszédre... - arról, hogy valójában a működtetési jog átadásával kapcsolatos anyagi feltételek megvannak-e. Itt Hegedűs képviselő úr ismerte el, hogy bizony, rengeteg finanszírozási feltételre van szükség ahhoz, hogy ez a törvény valójában működjön, és ne forduljon a visszájára.

Ezek a feltételek, tisztelt képviselőtársaim, nem állnak rendelkezésre. Mi úgy gondoljuk, hogy ha abban a tekintetben kialakulna egyfajta egyetértés, hogy ennek a törvénynek a hatálybalépésével nem kellene sietni, mert előbb lenne szükséges megalapozni a feltételrendszert, akkor talán nem is biztos, hogy most itt, decemberben, a költségvetési hajrában szavazni kellene róla. És azért is tettük ezt a módosító indítványunkat, hogy önök erről elgondolkozhassanak, mert valóban, mi szeretnénk támogatni az egészségügyi szolgáltatás körében a magánosítást. Erről többször beszéltünk az általános vitában is.

De annak érdekében, hogy a működtetési jogot kapó orvosok jogi, gazdasági és biztonságos működési garanciákat is kapjanak a névleges jog mellett, nagyon sok feltételt kell biztosítani. Ezeket a feltételeket részletesen kifejtettük az alkotmányossági követelmények oldaláról, a felkészülés oldaláról, az önkormányzatok szerepvállalásának a tisztázásával kapcsolatban, és természetesen - még egyszer mondom - ide kapcsolódnak a működtetési jogot majd szerző orvosok biztonsága érdekében a finanszírozási garanciák is. Tudjuk jól, hogy az 5 százalékkal emelt háziorvosi praxispénz nem fog fedezetet adni mindarra, ami itt már kérdésként felmerült, és ezt nem szeretném ismételni.

Annak érdekében is, hogy kormánypárti oldalon se gondolják azt, hogy mi itt csak az időt akarjuk húzni, ezért tettük azt a javaslatot a 25. ajánlási pontban, szocialista képviselők, hogy akkor a részleteket illetően a kormány nyújtsa be 2000. március 31-éig az Országgyűléshez azokat a javaslatokat, amelyek esetleg már kétharmados többséggel módosítandó jogszabályokat is érintenek.

Azt gondoljuk, hogy ha január-februárban folytatódik az egyeztetés, akkor a kormány be tudja ezeket a javaslatokat nyújtani az első negyedév végéig. Akkor még a tavaszi ülésszakon ezeket meg lehetne tárgyalni, esetleg a határozathozatalig is el lehetne jutni, közben készül a költségvetés, amelyben már ennek a pénzügyi konzekvenciáit figyelembe lehetne venni, és akkor reális mindaz, amit a 24. ajánlási pontban javasoltunk, hogy a törvény majd - nyilván nem ez a törvény, hanem egy valóban részletes, már az egészségügyi reform számára is irányt szabó törvény - 2001. január 1-jén léphetne hatályba.

Ha ez így lenne, akkor valóban talán figyelemre érdemes a 36. ajánlási pontban tett indítványunk, hogy nem lenne szükség arra, hogy a kormány számos kérdésben most felhatalmazást kapjon, mert hiszen ezeknek a kérdéseknek egy jelentős részét mindenki számára megnyugtató módon majd a törvényben lehetne elrendezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha mindez így lenne, akkor lehet, hogy most nem lenne arra szükség, hogy az ajánlás 39. pontjában kormánypárti képviselőtársaim most akarják kiegészíteni, számos kétharmados többséget igénylő törvény módosításával ezt a törvényjavaslatot, amikor ezeknek a módosításoknak a megfelelő megalapozása nem történt meg. Tehát ha azt a menetrendet lehetne követni, amit én most itt próbáltam nagyon röviden vázolni, akkor talán a 39. ajánlási pontban foglaltakról lehetne tovább tárgyalni, és akkor lehet erre a kérdésre visszatérni, amikor valamilyen formában eljutottunk egy konszenzusközeli állapothoz.

Mi ezt a javaslatot szeretnénk támogatni, mert szeretnénk visszautalni arra, amit már Hegedűs képviselő úr egy órával ezelőtt elmondott, hogy ő nagyon egyet tud érteni azzal a javaslattal, amit a hatpárti egyeztetésnél láttattunk, és az első mondatokat idézte, egy országgyűlési határozattal lehetne megalapozni az átalakítás egymást követő lépéseinek a sorát. Ha kormánypárti képviselőtársaim garanciákat akarnak most, hogy minderről komolyan gondolkodunk, akkor egy ilyen országgyűlési határozati javaslatot esetleg még decemberben össze lehetne hozni. De a törvényjavaslat tekintetében nagyon komolyan gondoljuk, hogy ezeket az indítványokat mérlegelniük kellene, mert különben, ahogy Keller képviselő úr nem olyan régen, az előbb említette, bizony, őskáoszhoz hasonló állapottal nézhetünk szembe.

Kérem ezért tisztelt képviselőtársaimat, hogy javaslatainkat a 4. §-sal összefüggésben fontolják meg. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Fazekas Sándor képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb elkerülte a figyelmemet a vita szakaszolása, de azért örömmel veszem tudomásul, hogy nem akadt meg a párbeszéd.

Az ajánlás 39. pontját szeretném érinteni, amelyet az előttem szóló is volt szíves kiemelni, és ezt javasolom megfontolásra, elfogadásra, különös tekintettel arra, hogy ennek az egész tárgykörnek kiemelten fontos része az, hogy az önkormányzatok milyen szerepet vállalnak, milyen szerepet látnak el az egészségügyi alapellátás szervezésében, fenntartásában.

Jól tudjuk, hogy a jelenlegi szabályok szerint ez kötelező feladat az önkormányzatok számára. Idáig, ha ezt a részét tekintjük át a helyzetnek, akkor ez világosnak tűnő dolog. Hogyha viszont a tények mögé nézünk, és a gyakorlatot, illetve azt a szabályozást részleteiben is áttekintjük, amelyeket az egyes önkormányzatok külön-külön alkottak erre a területre, akkor látható az, hogy ellentmondásos az alapellátás fönntartása, hiszen egyrészt a tb az, amely finanszíroz ebben az ügyletben. Ezt az önkormányzat többnyire kisebb eszközökkel egészíti ki. Ugyanakkor az önkormányzat a törvény alapján felel ezért a területért, miközben anyagi lehetőségei behatároltak, felel a közvélemény, más hatóságok irányába is, a szakmai közvéleményről nem is beszélve.

Az orvos pedig legtöbbnyire már vállalkozó, tehát szerződéses jogviszonyban, nem munkaszerződéses, hanem speciális szerződéses jogviszonyban van az önkormányzattal, bár vannak vegyes modellek is, ahol egy intézményen belül vannak vállalkozó és önkormányzati intézményi, közalkalmazotti státusban lévő háziorvosok, illetve orvosok is.

(20.20)

Tehát azt lehet mondani, hogy a helyzet eléggé sokszínű. Ebből fakad a korábbiak során már elhangzott vélemény, hogy számos konfliktus van a háziorvosi intézmények dolgozói, illetve a vállalkozó orvosok és az önkormányzatok között.

Ez nem is lehet másként, hiszen ezek a kapcsolódási pontok, sokféleségük a mögöttes jogi szabályokkal együtt magukban hordozzák a konfliktusokat.

Ugyanakkor van egy mögöttes dolog a beruházások, fejlesztések területén, amelyre mint kedvezőtlen tapasztalatra fel szeretném hívni a figyelmet, ugyanis jelenleg a háziorvos is óvatosan invesztál műszaki-technikai, gép-műszer vonalon, hiszen azt mondja, hogy az önkormányzaté a kötelező feladat, az önkormányzatok jelentős része pedig azt mondja, hogy ott van a háziorvos, aki a praxison keresztül kap finanszírozást, némileg a betegen keresztül is, ezért oldja meg a háziorvos ezeket a kérdéseket. Tehát a vegyes modell negatív hatásai itt is megjelennek. Kedvezőtlenek a hatások a betegekre, a területen dolgozó orvosokra és az önkormányzat képviselőire is.

Én azt hiszem, hogy célszerű ilyenkor a tiszta modell irányába elmozdulni, ezért is érdemel külön kiemelést azt, hogy itt jelentős előrelépés történik a tervezett módosítás elfogadása esetén ez irányba.

Én még azt is megfontolnám, hogy a védőnői ellátás és az iskola-egészségügyi ellátás is kerüljön ki ebből a körből, amely jelenleg önkormányzati égisz alatt van.

A módosítás elfogadás esetén megnyitja a lehetőséget a beruházások és az áttekinthető viszonyok előtt, s azt hiszem, ez mindenkinek közös érdeke, ez a politikának is az érdeke. Minderre tekintettel valamennyiük tisztelt figyelmébe ajánlom a javaslatot, s kérem, hogy támogassák, így a jelenlegi ellentmondásos helyzet feloldható. Ha marad a korábbi szisztéma, akkor a konzerválás még hosszú időre véglegesnek tűnik.

Én azt hiszem, hogy ilyen esetben - ahogy már több hozzászóló is elmondta - a fejlődés és a fejlesztés szempontjai azok, amelyek előttünk kell hogy legyenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. A 33. ponttal folytatnám, amely a 4. § kiegészítése az új (4) bekezdéssel. Ez véleményünk szerint tartalmilag vitatható.

A T/1849. számú törvényjavaslat nem rendelkezik a vagyonátadásra vonatkozóan. A MIÉP egyetért a kérdés rendezésének szükségességével, a törvénynek a praxisvagyonra vonatkozóan rendelkeznie kell. A praxis ingyenes átadásával viszont a MIÉP, annak ellenére, hogy bizonyára ez sokak érdekével ütközik, azért nem ért egyet, mert teljeskörűen nem valósítható meg; mert a járóbeteg-szakellátásra nem terjeszthető ki; mert az ingyenes használatbaadásnak nincs határideje; mert a tulajdonos és az ingyenes használó között, mint sok bába közt a gyerek, elvész a praxis. Ki csináltatja meg a károkat, ki pótolja a tönkrement eszközöket s a többi?

Az ingyenes használatbaadás helyett sokkal egészségesebb, ha kedvezményes eladási feltételekkel a praxisokat, ahol lehet, eladják, ahol nem, ott csak a bérbeadás jöhet szóba, szabályos bérbeadási szerződés alapján. Ez a helyzet valódi privatizációt jelent: aki praxisjoggal rendelkezik, praxist vásárolhat. Az első vásárló esetében részletfizetési kedvezmény, kedvezményes hitel s a többi révén kedvezményes vásárlási feltételek biztosíthatók. Természetesen e pont tekintetében abból indulok ki, amit a módosító indítvány tartalmaz.

A 4. § (5) bekezdésének pontosító módosításával a MIÉP egyetért, ezt idézni nem kívánom.

Engedelmet kérek, hogy a 3. §-ra egy mondat erejéig kitérek, mert annak kihagyásával, amit a javaslattevők a 20. pontban fogalmaztak meg, a MIÉP nem ért egyet, mert másra vonatkozik, mint a 4. § (5) bekezdése.

Végül: új a 4. § kiegészítése a (6)-(10) bekezdésekkel, amelyek az egészségügyi törvény, az önkormányzati törvény ÁNTSZ-re és MOK-ra vonatkozó értelemszerű módosításait tartalmazza a 39. pontban.

Egyetértésünk csak a (8) bekezdés p) alpontjára nem vonatkozik, mert az alapellátás területi körzeteinek kialakítását, azaz a praxisok számának a meghatározását az ÁNTSZ hatáskörébe utalni véleményünk szerint helytelen. Az önkormányzatok az eddigi tapasztalatok birtokában is jobban ismerik a területi viszonyokat, a betegellátással kapcsolatos helyi problémákat, így a praxisok számának meghatározását a MIÉP véleménye szerint meg kell hagyni önkormányzati hatáskörben.

Emellett szól az alap- és járóbeteg-szakellátás területén az önkormányzatok tulajdonosi minősége is. Az egészségügyi privatizáció folyamatában az önkormányzatokat partnerré, nem pedig ellenérdekeltté kell tenni.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm szépen. Meg szeretném védeni az ingyenes használatbavételt elméleti oldalról. Semmi nem változik abban az esetben, ha egy háziorvos megszerzi a működtetési jogot a praxishoz, az önkormányzat állami vagy saját erőből e célra létrehozott ingatlanvagyon tulajdonjogáról nem kell lemondania, ugyanazt a célt szolgálja, mint előtte éveken keresztül: az állampolgárok egészségének a szolgálatát. Tehát a saját városuk, saját településeinek, állampolgárainak a gyógyítását fogja ezután is szolgálni.

Arra, miszerint problémák lehetnek utána, hogy különböző javításokat ki fog elvégezni, erre a polgári törvénykönyvnek vannak utalásai, hogy mi a kötelessége a tulajdonosnak, s mi a kötelessége a használónak. Ezt nem egy egészségüggyel foglalkozó törvényben kell meghatározni. Ugyanakkor a törvénymódosítás nyitva hagyja azt a lehetőséget, amit Erkel képviselőtársam mondott. Ebben a lehetőségben benne van a bérlettől az olcsó pénzen való hozzájutás lehetősége, s benne van a piaci áron való megvásárlás lehetősége is.

A piaci áron való megvásárlásnak az a hátránya, hogy utána piaci áron is értékesítheti az orvos, míg ha nagy kedvezménnyel kapja meg, akkor meg lehet terhelni különböző kikötésekkel, hogy csak az alapellátás céljaira lehet használni ezt az ingatlant.

Tehát így az önkormányzatoknak és az orvosnak, a megállapodó, szerződő feleknek a lehetőségek széles skálája marad nyitva, s érvényesülhet az önkéntesség elve. Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A szabad demokrata képviselőcsoport ehhez a vitaszakaszhoz kapcsolódóan is több módosító indítványt nyújtott be. Ezek közül csak kettőről szeretnék most szólni, azokról is nagyon röviden, az előrehaladott időre való tekintettel, hiszen még sok feladatunk van. De ezek olyan kérdések, amelyeket vagy nem érintettünk még, vagy hangsúlyosan fontosnak tekintek.

Az ajánlás 26. pontjában található az a gondolat, hogy a területen jelenleg működő háziorvos élvezhessen elővásárlási jogot, amikor a működtetési jogot megkapja. Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos passzus, amit szükséges leszögezni, hiszen a területen már így is nagy az izgalom, hogy a működtetési jog odaadása, odaítélése nem rendezi-e újra a területi körzethatárokat; nagy az izgalom, hogy kivel mi történik, következésképp azt gondolom, hogy szükséges lenne a törvényben rögzíteni, hogy a működő házi orvosoknak van egy ilyen elsőbbségi joga.

 

(20.30)

 

A másik kérdés, amiről szólni szeretnék - bár már érintettük, de a sok-sok vita arról győz meg -, hogy a hatálybalépés határideje tarthatatlan. Miniszter úr, ön ugyan az expozéjában hangsúlyozta, hogy itt egy pofonegyszerű dologról van szó, a semmiből keletkeztetünk egy jogot, hogy semmi más nem akar lenni ennek a törvénynek a célja, ehhez képest a 39. ajánlási pont - amit kormánypárti képviselők jegyeznek - világít rá nagy-nagy nyomatékkal arra, hogy milyen töméntelen mennyiségű kérdést nyit ki ez a kis pici feladat, hogy keletkeztetünk egy jogot. Hány törvény párhuzamos végiggondolására lenne szükség ahhoz, hogy ez a kérdés megnyugtatóan rendezhető legyen! A hatályba léptetés kifejezetten aggályos, ha a kormány továbbra is erőlteti, hogy ennek pedig január 1-jével meg kell történnie.

Az általános vita is és a mai részletes vita is arról győzheti meg miniszter urat, hogy nagyon sok tisztázatlan részletkérdés van pillanatnyilag is a dologban, és ha hatályba léptetjük ezt a törvényt úgy, hogy ezeket nem tisztázzuk, akkor több kárt okozunk, mint amennyi haszon eleve származhatna ebből a lépésből. Következésképp érdemes lenne e tekintetben is kompromisszumot keresni, természetesen annak függvényében, hogy hogyan tudunk megállapodni a részletkérdésekben.

Köszönöm a figyelmet és a türelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 24., 25., 33. és 39. pontjaihoz szeretnék hozzászólni.

A 24. és 25. pontokban szocialista képviselőtársaimmal határidő-módosításokat kezdeményeztünk. A 24. ajánlási pontban az általunk javasolt módosító indítványban - ahogy Kökény képviselőtársam már elmondta - arra teszünk javaslatot, hogy ez a törvény 2001. január 1-jén lépjen hatályba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akit az általános vita és a mai részletes vita nem győzött meg arról, hogy ez a törvényjavaslat előkészítetlen, bevezethetetlen, hogy szabályozatlan viszonyokat teremt, hogy ellátási biztonságot kockáztat, azt már aligha lehet józan érvekkel meggyőzni. Mégis arra szeretném inspirálni képviselőtársaimat, hogy legalább a saját módosító indítványaik következményeit próbálják mérlegelni. Hiszi-e bármelyik kormánypárti képviselőtársam - aki az ajánlásban jegyzett módosító indítványokat aláírta -, hogy az általuk aláírt, alapvető ellátási kérdéseket érintő módosító indítványok normaszöveg szerinti megvalósítását, a törvényjavaslat más paragrafusaival való összerendezhetőségét, a jogalkotási törvénnyel való összhangját a hátralévő időben meg lehet teremteni? Hogy a végrehajtási utasítások ezek után elkészülhetnek? Hogy a szereplők erre felkészülhetnek?

Nem hiszem, képviselőtársaim, hogy egy december 21-én megszavazott törvényjavaslat törvénnyé válás esetén kilenc nap - közte két ünnep - rendelkezésre álló idő alatt átmehet úgy a szereplők és az ellátandók köztudatába, hogy tudják, miről lesz szó, hogy mi határozza meg az ő jövőjüket előremenőleg, hogy nem lehet kiküszöbölni a kockázatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondtuk a 4. § (5) bekezdését illetően, hogy olyan felhatalmazást kér magának a kormány, amit törvényekben kellene szabályozni. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter úr eljuttatta hozzánk a kormányrendelet tervezetét. Ennek a tervezetnek a kompetenciájába eső része vitatható. Egy másik része még tárcaegyeztetés alatt áll.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az első menetben körülbelül másfél óra alatt teleírtam a végrehajtási utasítástervezetet kérdésekkel, amikre választ kellene kapni. Nem szabályoz még a 4. § keretein belül sem megnyugtatóan nagyon fontos kérdéseket. Melyik kormányrendelet fog elkészülni az önök által beadott módosító indítványok után előállt törvényre?

Tisztelt Képviselőtársaim! Rátérek a 33. pontra. Vagyoni kérdéseket kíván szabályozni az önök módosító indítványa. Azt indítványozza, hogy az önkormányzatok tulajdonában lévő vagyont ingyenes használatba vagy - az önkormányzatok szabad elhatározása szerint - tulajdonba adja a háziorvosnak. A bizottsági vitában fideszes polgármester képviselőtársam hívta fel a figyelmet a nonprofitörvényre, mely szerint az ingyenes használatba adott tulajdont már nem lehet visszakérni. Hogy az adott város - nem szeretnék képviselőtársamnak bajt okozni a saját frakciójában, ezért nem is mondom ki a nevét, de nem egyedül van a Magyar Köztársaság területén -, az adott település szinte erejét meghaladó mértékben javította a háziorvosi ellátás feltételeit, pénzt költött rá a választópolgárok adóforintjaiból, de azt nem fogják szó nélkül lenyelni a település lakói, hogy a képviselő-testület ezt a vagyont ingyen odaadja!

Nem is beszélve arról, hogy ez mégiscsak kétharmados törvény! Az önkormányzati törvény szerint erről - mint nem forgalomképes vagyonról - törvénynek kell rendelkeznie, ami után képviselő-testületi döntést kell ebben az ügyben hozni, tisztelt képviselőtársaim. Hol vannak azok a kormánypárti képviselőtársaim, akik polgármesterként azt mondják, rendben van? Miért nincsenek itt, és miért nem szólnak, hogy rendben oda fogjuk adni, mert minket nem fognak elszámoltatni a választópolgáraink?

Végül rátérek a 39. ajánlási pontra. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a pillanat, amikor már nem bújhatunk el az általános vita szövege mögé. Annak idején nem tudtuk megbeszélni az akkor már előttünk fekvő ajánlást. A helyzet annyiban változott, tisztelt miniszter úr, hogy a tárca képviselője támogatásáról biztosította a bizottságban ezt a módosító indítványt, amely nem kevesebbet tesz, tisztelt képviselőtársaim, mint négy törvényt módosít. Megváltoztatja az egészségügyi törvényt. Megváltoztatja a települési önkormányzatok alapellátási feladatait. Kiveszi az alapellátás feladataiból a háziorvosi, gyermekorvosi, fogorvosi ellátásért való kötelezettségvállalást. Az állami egészségügyi ellátások körébe teszi be ezt az alapellátást. Megváltoztatja az ÁNTSZ hatáskörét annyiban, hogy az ÁNTSZ-t bízná meg a településen a háziorvosi körzetek kialakításával. Megváltoztatná a Magyar Orvosi Kamara jogosítványait a működtetési jog gyakorlásában. Megváltoztatja az önkormányzatok ellátási feladatát - ennyiben ez a keletkeztetés törvényjavaslata -, mert keletkeztet egy közösségi alapú egészségügyi ellátást, amiben visszahagyná a védőnői szolgálatot és az iskolaorvosi ellátást.

(20.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi ez? Ki csinálja? Ki áll jót az állam nevében? Ki fogja biztosítani a visszamaradt feladatokat, milyen vagyoni feltételek mellett? Ki ad választ ezekre a kérdésekre?

Tisztelt Képviselőtársaim! Most hívom vitába kormánypárti képviselőtársaimat az Országgyűlés színe előtt, nem zárhatjuk le ezt a törvényjavaslatot, amíg minden képviselő megnyugtató választ nem kap erre, mert haza kell mennünk, és a betegek ellátásáról gondoskodnunk kell. Lehet, hogy önöknek vannak jó válaszaik, csak még nem ismerhettük meg ezeket; akkor elő a jó válaszokkal, képviselőtársaim!

Ezért, tisztelt elnök úr, a hozzászólásom végén tisztelettel tennék egy ügyrendi javaslatot, aminek lényege a következő: a részletes vitát ne zárja le az Országgyűlés a mai napon. Amennyiben az ellátást ilyen formában, ilyen mélységben és ilyen következmények mellett meg akarjuk változtatni, akkor ennek alaposabban utána kell gondolni. A hatpárti egyeztetésekre szükség van. Ha ma lezárjuk a módosító indítványok vitájával ezt a törvényjavaslat-vitát, akkor a hatpárti egyeztetések értelmüket vesztik, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a szavazással már csak véleményt mondhatunk, és akkor már az egyezkedéseknek, a megegyezésnek a hosszú távú esélyeit vettük el magunktól.

Ezért megismétlem az ügyrendi javaslatomat, hogy a mai napon ne záruljon le az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Képviselő asszony, ami a javaslatát illeti, azt nem áll módomban elfogadni, hiszen az Országgyűlés ebben a kérdésben döntött, amikor elfogadta a napirendet a tegnapi nap folyamán, tehát sem a jelenlévők, sem a levezető elnök nincs abban a helyzetben, hogy ezt a döntést megmásítsa. Egy lehetőség azért van, ha úgy gondolja, hogy valóban olyan súlyos gondok vannak, amelyeket még orvosolni kell: ez a bizottsági ülés és a bizottsági módosító indítványok. Tehát ha a bizottsági ülésen, ahol feltételezem, hogy ez a vita folytatódik - hiszen láthatóan itt még jó néhány kérdésben nem értenek egyet -, sikerül az ehhez a kérdéshez leginkább értő képviselőket meggyőzni egyik vagy másik oldalon, akkor még van mód bizottsági módosító indítvány megfogalmazására, benyújtására és ezáltal a szavazás befolyásolására. Ezek a házszabályi lehetőségek.

Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, de előtte van egy ügyrendi jelentkezés is: Keller László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én ehhez az ügyrendi javaslathoz szeretnék hozzászólni. Tekintettel arra, hogy elnök úr jó szándéka érzékelhető... (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Ez nem ebbe a kategóriába tartozik. Többször lefolytattuk már ezt a vitát, hogy vannak valódi ügyrendi javaslatok, melyek ténylegesen olyan ügyrendi javaslatok, amelyek házszabályszerűen kerülnek megfogalmazásra, és ezekről lehet vitát folytatni, és a frakciók véleményét ki lehet kérni. Ez nem olyan, elmondtam, hogy nincs is lehetőség egy ilyen döntés meghozatalára, ennek értelmében nincs is értelme erről a frakciók álláspontját kifejteni, tehát nem adom meg a szót ebben a kérdésben; nem is nyitottam meg ebben a kérdésben a vitát, világosan elmondtam, hogy miért nem.

Kétperces hozzászólásra van lehetőség; Horváth Zsolt képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő Asszony! A felszólalását, amelyben ön azt mondta, hogy a végrehajtási utasítást tele tudta írni kérdésekkel, elfogadom, én is tele tudok írni nagyon sok mindent kérdésekkel. A kérdés az, hogy miután fölírta a kérdést, a végrehajtási rendeletet alaposan áttanulmányozta-e, és rájött-e arra, hogy a kérdésére a válasz benne van. Ha ezeket a mérlegelési szempontokat végig megteszi, akkor kiderül, hogy jó néhány olyan kérdés van, amelyet a végrehajtási rendelet szabályoz, nagyon sok olyan kérdés föltehető, amely megválaszolható anélkül, hogy törvénykezést kellene róla hozni, vagy más, meglévő gyakorlat alapján történik meg.

Még egyet ne felejtsen el: bizonyos miniszteri rendeletek is tartoznak majd ehhez a törvényhez, amelyekben esetleg az ön által még nem szabályozott kérdésekre is választ fog kapni.

Azt a javaslatát, amiben azt mondja, hogy a hatpárti egyeztetések nem folytathatók tovább, amennyiben a módosító javaslatokról szavazunk, nem osztom, de úgy gondolom, hogy ezt majd a holnap sorra kerülő hatpárti egyeztetésen, aminek második fordulója közvetlenül a bizottsági ülés után lesz, lesz módunk megvitatni, tehát nem hiszem, hogy ez most a részletes vita tárgyát képezné és abba tartozna. Annyiban mindenképpen benne van, hogy nem tudjuk elfogadni az olyan javaslatokat, amelyek a törvényjavaslat hatálybalépésének határidejét elhalasztanák egy évvel, fél évvel; ezeket a javaslatokat nem áll módunkban támogatni, mivel nem látjuk indokoltnak őket.

A törvény előkészítettsége igenis jó szinten áll, készen van a kormányrendelet, ez így elfogadható, a Ház döntési helyzetben van, döntését még idén meghozhatja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Keller László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Én is a 24-25. ponthoz szeretnék csatlakozni, és Horváth képviselő úr iménti megszólalásához. Azt mondta, hogy itt teljesen rendben van minden, nem szükséges a határidőt megváltoztatni; de ő saját maga mondta ki azzal, hogy aláírta az ajánlás 39. pontjában megfogalmazott módosító javaslatot, hogy ezzel a törvénnyel nincs minden rendben. A legnagyobb gond az, hogy holnap a bizottsági ülésen ugyan tárgyalhat róla a bizottság, de a hatpárti egyeztető tárgyalás a bizottsági ülés után következik, tehát ha a hatpárti tárgyaláson dűlőre is jutnak az érintett felek, akkor sincs mód megfogalmazni módosító javaslatként. Csak egyetlenegy módja van annak, hogy a hatpárti egyeztetésnek be lehessen építeni valami következményét a törvényjavaslatba: ha a részletes vita nem zárul le.

Ez a lényegi különbség egyébként az elnök úr által és a mi általunk megfogalmazott álláspont között, mert úgy valóban egyszerűen képtelenség kezelni a problémát, ha most lezárja az elnök úr a részletes vitát. Elnézést, hogy ezt most, a módosító javaslat kapcsán mondom, de ide illik a mondanivalóm; tehát közösen szeretnénk megoldást találni a problémára, de erre csak úgy tudunk megoldást találni, ha a részletes vitában továbbra is lehetőség kínálkozik a módosító javaslatok megfogalmazására.

Ebben egyébként a hétfőn lefolytatott hatpárti egyeztetésen nagyjából egyetértettek kormánypárti oldalon is, tehát azért csodálkozom, hogy most nem találjuk meg annak a házszabályszerű módját, hogy ezt megvalósítsuk, mert akkor a holnap délutáni hatpárti egyeztetésnek valóban nem lesz értelme, hiszen nem lesz az a bizottság, amelyik módosító javaslat formájában meg tudná fogalmazni a hat párt által közösen kidolgozott javaslatokat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt képviselő úr, elmondtam az imént is a megoldást, megismétlem... (Keller László: Nem lehet!) Ne mondja, hogy nem lehet, mondom, hogy lehet; higgye el nekem, és lapozza fel a Házszabályt. Tehát ha holnap bármilyen egyeztetésen, akár parlamenti bizottság keretén belül, akár azon kívül egyetértésre jutnak az egyetérteni szándékozó felek, akkor van mód arra, hogy a bizottság módosító javaslatokat - nemcsak kapcsolódót, hanem olyan módosító javaslatot is, amely egyébként korábban módosító indítvánnyal nem érintett javaslatra irányul - még előterjeszthet. Tehát van mód rá, van is értelme a kompromisszumos megoldáskeresésnek, van értelme annak, hogy ezen a kérdésen még gondolkozzanak, van értelme annak, hogy ilyen fáradozásokat még tegyenek, és nem utolsósorban van lehetőség arra, hogy ezeket a módosító indítványokat a Ház elé hozzák. Mondom még egyszer, a részletes vita mai lezárása ezt nem akadályozza meg.

Kétperces hozzászólásra megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Horváth Zsolt Képviselő Úr! Ha ön ismerné a kormányrendelet-tervezetet, aminek természetesen az lenne a dolga, hogy ennek alapján a törvény végrehajtható legyen, akkor tudná, hogy a kormányrendelet-tervezet a négy paragrafus végrehajtására való.

 

(20.50)

Még ebben is vannak szabályozatlannak tűnő kérdések, nincs idő, tehát csak elmondom: a 3., 4., 5., 7., 8., 9., 10., 12. §-ban; amúgy 16 paragrafusból áll. De nem rendelkezik a kormányrendelet arról az állapotról, amely egyébként a bizottságban kormánytámogatást élvezett, és a teljes ellátórendszer átalakítását szolgálja. Nem tudom ennél szebben elmondani, talán értelmesebben sem, ez bizonyára az én hibám. Nem hajtható végre az önök által átalakított négyparagrafusos, mert nem lesz rá szabályozás, és ezért nem lesz végrehajtható sem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Kökény Mihály képviselő úr, megadom a szót.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden, mert Keller képviselő úr, Vojnik Mária részben elmondta azt, amit én is érinteni szerettem volna.

Horváth képviselő úr azt mondta, hogy ez a törvény véleménye szerint jól előkészített, tehát nem tudják támogatni azokat az indítványokat, amelyek a hatálybalépés elhalasztására vonatkoznak. Az elnök úr azt mondta, hogy persze, van értelme a kompromisszumkeresésnek, hiszen a bizottságnak még van lehetősége - elmondom: összesen öt nap lehetősége -, hogy keresse a megoldást, de jövő kedden már szavazás lesz. Azt csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy ami esetleg kialakul, arról már a plenáris ülés nem tud újból vitát folytatni, hiszen már a módosító indítványokról való szavazás következik.

De nem ez a lényeg. Ha ez a törvény jól előkészített, ha úgy látják a kormánypárti oldalon, hogy nincs akadálya a január 1-jei hatálybalépésnek, akkor tényleg nincs nagyon sok értelme annak, hogy itt és most még keressük a kompromisszumokat és a megoldásokat, mert ha önöknek ez a véleményük, akkor nem tudom, majd mi lesz a véleményük holnap délután a hatpárti egyeztetésen. Tehát megmondom őszintén, ha ez a válasz az, amit mi átadtunk javaslatot, és az abban foglalt kérdések úgy elintézhetők, hogy ez egy jól előkészített javaslat, tehát ezek szerint minden kérdésre ott a megnyugtató válasz, akkor azt kell mondanom, hogy nem tudom, mire keressük a megoldást. Lehet, hogy egy kört futunk majd - elnézést a kifejezésért - holnap délután, de hát akkor a továbbiakban a felelősség mégiscsak az önöké lesz.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Újabb ügyrendi javaslatot kíván megfogalmazni Keller László képviselő úr.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ügyrendi javaslatom arra irányul, hogy a Ház kérje fel a jelen levő miniszter urat arra, hogy a vita lezárása után válaszoljon a vitában felmerült kérdésekre; nem a szavazás előtt, hanem most. Azért indítványozom ezt ügyrendi javaslatként, mert az általános vita során a miniszter úr ígéretet tett arra, hogy az általános vita lezárásakor minden kérdésre válaszolni fog. (Dr. Horváth Zsolt: Ez ellenkezik a Házszabállyal!) Amikor lezárult az általános vita, akkor a miniszter úr már nem volt a teremben. Nem sokkal a lezárás előtt bejött a politikai államtitkár asszony, aki nem követte a vitát, és így tőle nem várhattunk választ azokra a kérdésekre, amelyeket mi itt föltettünk az általános vitában, ami több mint hat óráig tartott.

Most ahhoz, hogy eredményesen folytathassuk holnap a hatpárti tárgyalást, elengedhetetlenül szükséges az, hogy a miniszter úr részletesen fejtse ki a kormány álláspontját most, a részletes vita lezárása végén.

Kérem az elnök urat, tegye lehetővé, hogy a miniszter úr most szóljon és adjon választ a kérdéseinkre!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Én nem szívesem fűszerezem a szakmai vitát Házszabályról szóló fejtegetésekkel és kicsit szeminarizáló jellegű megjegyzésekkel, de megint csak egy fontos dolgot szeretnék mondani. Ez a javaslat sem tekinthető ügyrendi javaslatnak, képviselő úr, mondhatnám azt is, hogy tulajdonképpen példátlan az Országgyűlés történetében, amit ön most megfogalmazott. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Innovatív!) Ezt is lehet mondani, hogy innovatív, valóban, de erősen - mondjuk így - távol áll a Házszabály tényleges rendelkezéseitől.

Ami pedig a kérdés lényegét illeti, erről semmiféle vitának nincsen helye. Nekem nem kell lehetővé tennem, hogy a miniszter úr szóljon, a miniszter úr akkor szól a vitában, de nemcsak ebben a vitában, hanem minden vitában egyébként az előadó miniszter, amikor akar. Tehát miután nem az első ilyen vitát üljük végig, azt hittem, hogy talán ezt a képviselő úrnak nem kell elmondani, de ha erre szükség van, akkor ezt most szívesen megteszem, hátha a következő alkalommal az ilyen típusú félreértéseket elkerüljük.

A második: arra sem tudom felszólítani és arra sem tudom kötelezni a miniszter urat, hogy a vita végén mondja el az álláspontját. Fel fogom tenni neki a kérdést, úgy, ahogy egyébként le szoktam zárni a részletes vitákat, és a többi levezető elnök is lezárja ilyenkor a részletes vitákat, hogy megkérdezi a minisztert, hogy most kíván szólni, vagy egy későbbi időpontban. Ezt a kérdést én is fel fogom tenni - zárójelben jegyzem meg, bár már itt tartanánk... (Derültség.) De addig is, amíg itt tartunk, addig is folytatjuk a vitát, mert még kétperces hozzászólások következnek. Ösztönözni ösztönözheti ön a miniszter urat - akár más formában is -, de mondom még egyszer, erről ügyrendi vitát folytatni sok értelme nincs.

Kétperces hozzászólások következnek. Hegedűs Mihály képviselő urat illeti a szó.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. A holnapi hatpárti egyeztetésről szeretnék szólni néhány szót. Itt nem szabad pesszimistának lenni. Kökény képviselőtársam is tudja, elmondtuk többször, hogy itt egyszerre két vágányon folyik a vita. Van egy eredeti kormányjavaslat, amelyet benn kell tartanunk a tűzben; abban az esetben, ha a két- vagy a hatpárti egyeztetés nem vezet eredményre, akkor az lép életbe. Ezt nem lehet, ez nem értelmetlen, tehát mi kénytelenek vagyunk...

Ugyanakkor a magam részéről bízom benne, hogy a megindult konszenzuskeresés folytatódni fog, és a hatpárti tárgyaláson holnap, vagy még a rákövetkezőn megegyezésre tudunk jutni, és akkor létrejön a másik vonal, a másik vágány, amelyhez szükséges az önkormányzati törvény módosítása. Ennyire egyszerű az egész. Amit Horváth Zsolt képviselőtársam mondott, ne kelljen nekem megmagyarázni, ő arra értette, ha nem jött létre a megegyezés, akkor van egy 1-es változat, ha létrejön a megegyezés, akkor létrejön egy kétharmados törvény, amely az ellenzék, a kormánypártok és a betegek megelégedésére is fog szolgálni. Nagyon egyszerű! Rajtunk múlik, hogy megegyezzünk.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Horváth Zsolt képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Dr. Kökény Mihályhoz:) Képviselő Úr! Az előbbiekben ön a hatpárti egyeztetésről és arról beszélt, hogy ezek szerint értelmét vesztette volna a dolog. Kezdetektől fogva tudjuk, hogy két párhuzamos dologról beszélünk, az egyik az eredeti négyparagrafusos, erről szólt ma a Házban a vita, és ebbe csatlakoztak be azok a részben kétharmados módosítók is, amelyeket a három kormánypárt a hatpárti tárgyalásra vitt, és kérte, hogy ezt együtt vitassuk meg.

Én még mindig nagyon bizakodom abban, hogy holnap igenis tovább tudjuk közelíteni azokat az álláspontokat, amelyek legalább már megnyíltak, és én már látok bennük olyan részletkérdéseket, amelyekben közeledtünk. Azt én nem állítom, hogy ez egy sétagalopp, és azt sem állítom, hogy ez gyorsan megy és egyszerűen megy. Mindkét oldalról megvannak azok a - nevezzük így - fölhalmozott előítéletek, amelyeket szépen lassan majd le kell bontogatni, és akkor talán közelebb jutunk.

De nagyon kérem, ne ragaszkodjanak konok módon önök sem ahhoz, hogy csak abban az esetben lehet folytatni a hatpárti tárgyalást, ha most a vitát felfüggesztjük, vagy ha nem szavazunk a módosítóról, ugyanis a hatpárti egyeztetést tovább lehet folytatni, hiszen olyan javaslatok is megfogalmazódtak, amelyek sokkal tágabb összefüggésében is értelmezhetővé teszik ezt a hatpárti egyeztetést az egészségügy jövőjéről. Tehát mindenképpen szükségesnek tartom, és ugyanúgy megvan a lehetőségünk, hogy akár fél éven, egy éven belül a valós privatizációs elemeket megtaláljuk, és akkor akár újra visszatérhetünk erre a javaslatra, ha esetleg most nem érik meg önökben a kétharmadhoz a gombnyomás, de a későbbiekben ennek a lehetőségét megtaláljuk, akkor ezt megtehetjük.

(21.00)

Nagyon kérem, hogy ennek a lehetősége maradjon nyitva, és ezt ne kössék mereven össze azzal, hogy mikor zárjuk le a vitának ezt a szakaszát, vagy hogy mikor kerül sor szavazásra a módosító javaslatokról, a Ház bármikor újra mindent megnyithat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Kökény Mihály képviselő úr.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. (Derültség.) Elnök úr, elnézést. Elnézést kérek.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Az a kérdésem, hogy erről is nyissunk ügyrendi vitát? (Derültség. - Bauer Tamás: Eddig még semmiről sem nyitottunk.)

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Nem.

ELNÖK: Öné a szó.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Képviselőtársaim! Meg kell mondanom, hogy csodálom egy kicsit Hegedűs képviselő úr és Horváth képviselő úr optimizmusát, mert egyik oldalon végül is azt halljuk, hogy ez a törvényjavaslat rendben van, persze vannak problémák, ezért kell erről is tárgyalni. Most azt mondja Horváth képviselő úr, hogy azért ne vessük el a hatpárti egyeztetés lehetőségét, hiszen annyi mindenről kell beszélni. Mi erre már korábban javaslatot tettünk, és természetesen az egészségügy jövője szükségessé tenné a jövőképalkotás, a jelenlegi helyzet miatt azt, hogy a pártok folyamatosan konzultáljanak.

De azt hiszem, többször világosan elmondtuk a mai napon és az általános vitában is azt, hogy az önálló orvosi tevékenységről szóló törvénnyel kapcsolatos egyeztetéseknek akkor van értelme, ha egy olyan javaslatot tudunk kialakítani, amely valamennyi szereplő számára garanciákat ad, az ellátás biztonságát szolgálja; a négyparagrafusos javaslat és az önök 39. ajánlási pontban megfogalmazott, módosítással kiegészített, sokkal szélesebb körű javaslata nem alternatívája egymásnak. Mi úgy gondoljuk, akkor van értelme a dologról, erről a kérdésről, az alapellátást érintő tulajdonviszonyok átrendezéséről beszélni és vitatkozni, ha önök nem erőltetik most ezt a január 1-jei határidőt. Azt kérem, hogy ezt fontoljuk meg még egyszer, és ezért fontolják meg a 24. és 25. ajánlási pontban tett javaslatokat, hogy mégiscsak a részletes vitához kapcsolódjak vissza.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Türelem felszólalást terem. Bauer Tamás képviselő úré a szó, aki nem kétperces hozzászólásra jelentkezett.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a vitának ebben a szakaszában a 33. ajánlási pontnál a Horváth-Hegedűs-Csáky belső hármasnak egy módosító javaslatához szeretnék hozzászólni azzal, hogy a módosító javaslat egy részét támogatjuk, egy másik részével kapcsolatban aggályaink vannak. A módosító javaslat ezen bekezdésének második és egyúttal utolsó mondata úgy hangzik, hogy "a felek megállapodása esetén a vagyont a tulajdonos önkormányzat a működtetési jogot szerző háziorvosnak eladhatja". Nagyon nyomatékosan szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezzel a mondattal egyetértünk, ezt a mondatot támogatjuk, ez a mondat, vagyis nevezzük nevén: a működtetési jog mellett a privatizáció kiterjesztése a működtetési jog gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra, ez egybevág a mi felfogásunkkal és ez helyes, örülünk, hogy ez belekerül.

Mindjárt azonban meg kell kérdeznem, hogy ha úgy gondolják a koalíciós pártok, hogy ez szükséges, ha továbbá az előterjesztő is, legalábbis a bizottsági üléseken ezzel egyetért, ezt tartják a jó megoldásnak, akkor nem helyes az enélkül benyújtott törvényjavaslatra azt mondani, hogy ez jó. Legföljebb azt lehet rá mondani, ahogy olyan elegánsan szokták mondani, szuboptimális, amit benyújtottak, igaz?

De van itt egy megelőző mondat is, amely viszont azt mondja, hogy ugyanezt a vagyont a háziorvosnak kérelmére ingyenes használatba adja. Nem azt mondja, hogy adhatja, hanem azt mondja, hogy adja. Magyarul, az önkormányzat köteles a működtetési jogot megszerző háziorvosnak ingyenes használatba adni, ha a háziorvos ezt kéri, kívánja.

Ezzel kapcsolatban több fontos kérdés merül föl. Az egyik kérdés az, hogy amennyiben ingyen megkapja, akkor ki lesz bolond ezért pénzt adni. Azt hiszem, hogy ez egy elég evidens aggály. Ha egyetértek a második mondattal, akkor óhatatlanul kétségeim vannak az első mondattal kapcsolatban. A másik kérdés azonban és ez nagyon fontos kérdés: hogyan, milyen feltételek mellett, milyen áron? Azt gondolom, hogy ezt valahogy szabályozni kell, és nem tudom, hogy ez a szabályozás milyen formában, hol, milyen jogszabály keretében, hogyan fog megtörténni.

A harmadik kérdés: ha ingyenes használatba adták a háziorvosnak ezeket a vagyontárgyakat, tehát épületet, helyiséget, berendezést, eszközöket, akkor az ingyenes használatba adás után ki fogja ezt karbantartani, beruházni, rendben tartani, kinek a költségére, hogyan? Gondolom, ezt is szabályozni kell, ha egy ilyen lépés megtörtént. Azt gondolom tehát, itt megint visszatérek ahhoz a kérdéshez, hogy sok az idő vagy kevés, Hegedűs képviselő úr kérdéséhez; ha Hegedűs képviselő úr is szükségesnek tartja ezt a szabályozást - pontosabban most nem tudom, hogy az első mondatot vagy a második mondatot, vagy a kettőt vagylagosan vagy hogyan tartja szükségesnek -, akkor a hozzá tartozó szabályok kialakítását mikor kívánják elvégezni?

Azt gondolom, hogy ezen szabályok kialakítására a január 1-jéig hátralévő idő valószínűleg nem elég, hacsak már nincs kész, és attól függően veszik elő a fiókból, hogy végül is az a megegyezés a hatpártin megszületik-e, és ez a rendelkezés bekerül-e a törvénybe. Ha már kész van, akkor a helyzet könnyű, és akkor megvitathatjuk, megvitathatják, hogy vajon jó-e az a szabályozás. Ha nincs kész, akkor meg kell csinálni. És aki valaha is, mondjuk, privatizációs törvényt, privatizációs szabályozást készített, az tudja, hogy ez nem két nap kérdése, mert itt nagyon kemény alkuk szoktak születni.

Úgyhogy miközben egyetértünk a második mondat szándékával, aggályaink vannak az első mondattal kapcsolatban, a kettő együtt nehezen működőképes, s mindezekre a kérdésekre jó lenne mindenféle egészségszervezési, közgazdasági, pénzügyi, önkormányzati szempontból megkapni a válaszokat. Ha ezek a válaszok készen vannak, érdeklődéssel hallgatjuk, ha nincsenek, tessék elkészíteni, kidolgozni! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Horváth Zsolt képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, kérem, a módosító javaslattal kapcsolatban örömmel fogadtam, hogy a módosító javaslat utolsó részét el tudja fogadni. El kell mondanunk, hogy klasszikusan a kétharmados törvényalkotási részbe tartozik ez a módosító javaslat, és ez az egyik témája a hatpárti egyeztetésnek. Pontosabban, arra a problémára kell választ adnunk és közösen választ keresnünk, hogy a területi ellátási kötelezettséget a praxisjogban a legelején rögzíteni tudjuk egy adott praxisra, ennek következtében az önkormányzati törvény bizonyos részét muszáj módosítani. Ez az, amelyik azt mondja ki, hogy elkerülne az ellátási kötelezettség az önkormányzattól, és átkerül a magyar államhoz. Ez a kettő nagyon szoros összefüggésben van, mert másképp nem lehet megcsinálni. Ugyan tettek egy javaslatot az SZDSZ részéről, csak nekem azzal az volt a problémám, hogy azt egyetlen alkotmányjogász nem fogadta el, hogy egy feles törvényjavaslatban próbáljunk az önkormányzatokra vonatkozó kétharmados részekhez hozzányúlni. Márpedig az egy jóval előbbi vitaszakaszban van, az ezt érintette volna. Ez csak feltételként tartozik hozzá.

Ezt követően az a problémánk, hogy ha elkerül az önkormányzattól a kötelező feladat, és az ő tulajdonában marad a teljes ellátórendszer, ingatlan, minden egyéb és az ehhez kapcsolódó finanszírozás, akkor mi az, ami indokolja azt, hogy ne biztosítsák ezek az önkormányzatok továbbra is a rendelők működését és az egyéb feltételeket. Itt ez a törvényi rész arra adna garanciát, hogy legyen lehetősége változatlanul a háziorvosoknak igénybe venni, pontosan a területi betegellátás érdekében.

 

(21.10)

Ezért kerül bele ez a rész. Ennek többféle, más elvi megoldása is lehetséges. Ezen vitatkozhatunk a hatpártin. Ez pontosan arra tartozik, és ezeket a kérdéseket teljes joggal föl is vetettem, hogy ez is egy elfogadható megoldás, de létezhet más elfogadható megoldás is.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Béki Gabriella képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Már nem állt szándékomban szólni, de pontosítani szeretném, amit utoljára mondott Horváth képviselőtársam.

Egy dolog, hogy vannak forgalomképtelen ingatlanok, és hogy ezeknek a forgalomképességéhez valóban kétharmados törvénymódosításra van szükség. És egy másik dolog, hogy összekapcsoljuk-e ezt azzal, hogy elvesszük az önkormányzatoktól az ellátási felelősséget vagy nem. Ez két különböző téma. Összekapcsolható, külön is kezelhető, de képviselőtársamnak annyiban igaza van, hogy kétharmados. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett ismét Horváth Zsolt képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, félreértettük egymás, és a legjobb szándékkal értettük félre egymást. Nem tudom, szabad-e, de én az ajánlás 9. pontjára hivatkozom, ugyanis ebben szerepel az a módosító javaslat, hogy meghatározott ellátási területre vonatkozó jogot a kamara ad ki. Jelen pillanatban a területi ellátási kötelezettség miatt a meghatározott területre az önkormányzatnak van joga kinevezni.

Ezzel a módosítóval kapcsolatban mondom azt, hogy ha ezt elfogadjuk, akkor hozzá kell nyúlnunk az önkormányzati törvény kétharmados részéhez. Ez nem mond ellent annak, amit ön mondott, én tehát úgy érzem, hogy teljesen jószándékúan értettük félre egymást.

Köszönöm.

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitaszakaszban. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem, a vita e szakaszát lezárom.

Végül megnyitom a részletes vita utolsó szakaszát a törvényjavaslat címére és preambulumára. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. Nem jelentkezett.... (Bauer Tamás jelzi hozzászólási szándékát.) Véletlenül vagy szándékosan? (Bauer Tamás: Szándékosan. - Derültség.)

Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Mondhatjuk úgy is, hogy előre megfontolt szándékkal, de mondhatjuk úgy is, hogy gondatlanságból nyomtam meg a gombot, de az adott helyzetben, azt hiszem, ennek nincs nagy jelentősége.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az utolsó vitaszakaszban a címre és a preambulumra vonatkozó módosító javaslatok szerepelnek napirenden. Kezdem a preambulummal.

Mi egy szerényebb, sokkal szerényebb - ha szabad ezt a kifejezést manapság használni, amikor a nem precíz megfogalmazások a politikai életben forgalomban vannak -, egy kicsit precízebb megfogalmazást javaslunk, kevésbé dagályos megfogalmazást, amikor egyszerűen annyit mondunk, hogy annak a törvényjavaslatnak, amit mi szeretnénk előállítani a módosító javaslatainkkal, de annak is, amit önök benyújtottak, az egészségügyi ellátás hatékonyságának növelése, szereplőinek jobb együttműködése, az orvostársadalom helyzetének javítása - ezek a célok.

És sok mindent elhagyunk, aminek szerintünk a preambulumban még akkor sincs helye, ha mindazokat a kiegészítő, jobbító javaslatokat, amelyeket tettünk, elfogadják; ha megállnak annál, amit a kormány által előterjesztett négy paragrafus tartalmaz, akkor végképp nem indokolt azon szép, inkább ünnepi beszédbe, mint törvényindításba való megfogalmazások használata, amelyeket az előterjesztő által javasolt preambulum tartalmaz. Az előterjesztő ugyan a bizottságokban nem értett egyet a mi módosításunkkal, de javaslom neki megfontolni, hogy nem fejezi-e ki jobban a tartalmat az a szerényebb preambulum, amit mi javaslunk.

A másik módosító javaslatunk a címre vonatkozik. Az "önálló orvosi tevékenység" címet felváltanánk az "egészségügyi alap- és járóbeteg-szakellátás privatizációjáról" címmel. Azt gondolom, hogy ez megint pontosabb. Mert hiszen a benyújtott törvényjavaslat címe az önálló orvosi tevékenységről nem fejezi ki a tartalmat, nem fejezi ki a törvényjavaslat hatókörét, mert a benyújtott törvényjavaslat utána kimondja, hogy csak az alapellátásról szól, önálló orvosi tevékenységet pedig nyilvánvalóan nemcsak az alapellátás körében lehet folytatni; ugyanakkor nem fejezi ki a kormány által benyújtott törvényjavaslat címe azt sem, amit a miniszter úr rendszeresen elmond, hogy itt nem az önálló orvosi tevékenységről van szó, hanem a működtetési jog mint vagyoni értékű jog keletkeztetéséről.

A mi javaslatunk magát a tartalmat egy kicsit szélesebben fogalmazza meg, amikor az ellátás privatizációjáról beszél, de azt pontosan és világosan teszi. Úgyhogy javaslom a miniszter úrnak, hogy mérlegeljék, hogy ezt a két módosító javaslatunkat nem érdemes-e annak érdekében elfogadni, hogy a törvény akár a szűk, akár a tág változatban világos, egyértelmű legyen, azt mondja, amit a törvényalkotó mondani akar.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem. A részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom. A kapcsolódó módosító javaslatok házszabályszerű benyújtására mai ülésnapunk végéig van lehetőség.

Megkérdezem Gógl Árpád egészségügyi miniszter urat, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Gógl Árpád: A határozathozatal előtt.) Későbbi időpontban, a határozathozatalt megelőzően. Úgyhogy Keller képviselő úr most csalódottan fog hazamenni. Javaslom, hogy esetleg keressen addig is más fórumot.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról következő ülésünkön határozunk.

Soron következik az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1756. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1756/87. számon kapták kézhez. Megkérdezem a bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak előadót állítani.

A törvényjavaslat szerkezeti rendjére figyelemmel kezdeményezem, hogy a módosító javaslatokat négy szakaszban tárgyaljuk meg.

Felkérem Világosi Gábor jegyző urat, hogy ismertesse az egyes vitaegységeket.




Felszólalások:   315   315-447  Előző      Ülésnap adatai