Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kökény Mihály képviselő urat illeti meg a szó kétperces időtartamban.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Jóllehet a törvény egészével kapcsolatos súlyos fenntartásaink nem csökkentek, legalábbis ami a törvény jelenlegi formáját illeti, mégis szeretném én is támogatni Béki Gabriella, Wekler Ferenc és Bauer Tamás képviselőtársaink azon javaslatát, hogy a törvény nyisson a járóbeteg-szakellátás orvosai irányába.

Csak emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy kormánypárti oldalon is vannak ilyen megfontolások. Éppen ma délután hallottunk egy interpellációt ez ügyben Bartha képviselő úrtól.

Én úgy gondolom, hogy ha a törvényt jelenlegi formájában fogadja el a tisztelt Ház, akkor a járóbeteg-szakellátásban és az alapellátásban háziorvosként tevékenykedő kollégák közötti morális státusbeli, anyagi megbecsültségbeli feszültségek tovább fognak nőni. Számos ilyen jelzés van máris a törvényjavaslat hírére.

Horváth Zsolt Képviselőtársam! Valóban, a járóbeteg-szakellátásban dolgozó orvosok között számtalan ponton vannak törésvonalak. De ugyanilyen törésvonalak vannak a háziorvosi ellátásban dolgozó kollégák között annak függvényében, hogy rendelkezik-e foglalkozás-egészségügyi praxissal, hogy milyen településen dolgozik. Számos tekintetben mondhatók különbségek, és ezeket sem rendezi el ez a törvényjavaslat.

Ez a vita, képviselőtársaim, azt bizonyítja, hogy ez a törvény bizony koraérett és koraszülött, és ezért lenne jó a politikai szándékot nem ebben a formában jelezni, hanem, mondjuk, egy országgyűlési határozat formájában, s ha a feltételek megvannak, akkor alkotni törvényt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hegedűs Mihály képviselő urat illeti ugyancsak két percben a szó, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Röviden szeretnék reagálni az időkérdésre. Nagyon szeretném kedves Bauer képviselőtársamtól megtudni, hogy most sok vagy kevés az idő. A hatpárti egyeztetésen korábban az hangzott el, hogy csak az önálló orvosi tevékenység keretén belül a háziorvosi szelettel foglalkozó törvény megalkotására rendkívül kevés az idő. Ugyanakkor most az hangzik el, hogy idő van bőven, ebbe beleférne nyugodtan a szakellátások sorsának törvényben való rendezése. Itt egy kettősség van.

Itt szeretnék Horváth Zsolt képviselőtársamhoz csatlakozni. A kórházakhoz csatolt járóbeteg-szakrendelés és a kórházak nélkül működő járóbeteg-szakrendelés, az két külön világ. A cél az, hogy ne a kórházakhoz csatolt járóbeteg-rendelések önállósodjanak, mert ezek a drágább ellátás felé gerjesztik az egész rendszert és drágává teszik. A lényeg a háziorvosi és szakellátásnak, az önálló tevékenység formájában megfogalmazott törvénynek a módosítása.

Ez a törvény megfogalmazza, megnyitja a lehetőséget az önálló orvosi tevékenységre. Pont azt fejezi ki, hogy nem szűkül le a háziorvosokra, hanem benne van a szakellátások privatizációjának a lehetősége. El kell fogadni ezt az első gondolatot, ezt az első törvényjavaslatot, s utána erre lehet építkezni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella képviselő asszony következik kétperces hozzászólásra, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hegedűs Úr! Én azt gondolom, hogy arra a költői kérdésre, hogy sok vagy kevés az idő, egyértelmű a válasz. Rendkívüli módon késésben vagyunk. A legneuralgikusabb alrendszer ma Magyarországon az egészségügy. Itt a reform siettetése, megoldása, hogy úgy mondjam, létkérdés, ezért szeretném ezúton és ez alkalommal is hangsúlyozni, hogy a szabad demokraták semmivel nem akarják késleltetni ezt a folyamatot; sőt ellenkezőleg, sürgetni és siettetni akarjuk, ezért ragaszkodnánk hozzá, hogy a szakellátásról is most és ne egy beláthatatlan jövőben beszéljünk.

Egyébként szeretnék visszautalni arra, amit Vojnik Mária előttem már megfogalmazott, hogy a törvénynek jelen állapotában még a címe is félrevezető, hiszen azt mondja, hogy önálló orvosi tevékenység, és hiába definiálja az 1. §-on belül, hogy hoppá, itt önálló orvosi tevékenység alatt nem akármit, nem mindent ért, például nem érti a szakorvosi, csak a háziorvosi tevékenységet. Azt gondolom, hogy a probléma, hogy már a címétől kezdve félreérthető, az megmarad. Ugyanúgy megmarad, mint az, ha a törvényen belül gondolkodom, nehezen magyarázható, hogy a területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező orvosokra nem vonatkozik a törvény. Itt elhangzott már, hogy ők nincsenek nagyon sokan. Az megint relatív dolog, hogy sok vagy kevés; 491 olyan háziorvosról tudunk a háttéranyag alapján, akik területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkeznek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és most másodosztályú privát orvosok lesznek.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselő Hölgyek, Urak! Itt egy dologban, úgy érzem, esetleg van egy bizonyos fajta félreértés, vagy nem fejeztem ki magamat teljesen pontosan. Nem arról szól, hogy a koalíciós oldal ne akarná és ne tenné meg, hogy a járóbeteg-szakellátásban dolgozó kollégák is egy hasonlóhoz hozzájuthassanak, és elinduljanak a privatizált szakrendelések útján. Ez célunk, csak nem ebben a törvényben, és nem január elsejei határidővel. Ez az egyetlen különbség, amit azért világossá kell tenni. Arra véleményünk szerint egy másik törvénynek a szabályozása fog lehetőséget adni, s ez jön. Reményeink szerint a következő év folyamán ez el is fog készülni, megvalósul. Amikor arról beszélnek, hogy a járóbeteg-szakellátás ebből most kimarad, akkor kérem, ezt vegyék hozzá figyelembe.

Azt még egyszer hangsúlyozom: ahol a járóbeteg szakellátást az önkormányzattal egyetértésben funkcionálisan privatizált formában kívánták működtetni az országban, ott erre ma is lehetőség van, s ilyen van, nem egy, nem kettő. Tehát nem arról szól a történet, hogy ez ma tilos, és ne lenne lehetőség ma erre. Igenis van rá a lehetőség; ahol az önkormányzatok ehhez partnerek voltak és megteremtették a feltételeket, ott igenis ezek így üzemelnek. Nehogy az a látszatkép alakuljon ki, hogy csak a háziorvosoknak lehet és mindenki másnak tilos. Ez nem igaz! Ma is lehetséges. A következő lépésben ennek a törvényi szabályozása is meg fog történni.

Egyébként egy fél mondatot itt megemlítettek arról, hogy nem világos, hogy milyen rendszerben és hogyan történik. Ez egy teljesen világos, egyértelmű rendszerben van, amiről már többször elmondtam önöknek: készen vannak azok a koncepciók, készen vannak azok a javaslatok, amelyek a magyar egészségügy teljes átfogó reformját is tartalmazzák, annak az egyik mozaikeleme ez, ami beleillik ebbe az egész rendszerbe.

Köszönöm szépen.

(19.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária képviselő asszony következik, ugyancsak kétperces hozzászólásra.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat miniszter úr expozéjára, melyben a törvényjavaslat legfontosabb erényének tekintette, hogy egy, orvos számára eddig nem létezett jogot keletkeztet, az önálló orvosi tevékenység jogát. Azt gondolom, hogy az önálló orvosi tevékenység - mely tudáshoz, működési engedélyhez és szakképesítéshez kötött - éppúgy megilleti az alapellátás szintjén dolgozó orvost, mint a szakellátás bármely szintén működő orvost. Bár kétségtelen, hogy az alapellátás az ellátórendszer stratégiai fontosságú része, de az is biztos, hogy az ellátás többi szintje - a járóbeteg- és a fekvőbeteg-ellátás - legalább akkora stratégiai jelentőséggel bír. Az orvosi munka akkor is team jellegű, ha azt egy alapellátó egységben végzik, és akkor is, ha azt más szakellátással összefüggésben vizsgáljuk. Ezért nem tartjuk indokoltnak, ha az egyiket preferáljuk a másikkal szemben.

A tudásról, a szakmai kompetenciáról beszélünk, ezért ilyen értelemben a háziorvoslásnak és a szakellátásnak az önálló szakrendelőben végzett részére vagy a szakrendelőnek a kórházzal összefüggő helyiségben való elhelyezkedésére hivatkozásnak ebben a vitában semmilyen relevanciája nincs, mert véleményünk szerint nem erről kíván szólni a törvény.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Lelki szemeim előtt van, hogy ha ne adj'isten a törvényjavaslat címét az előterjesztő úgy nyújtotta volna be, ahogy azt szabad demokrata képviselőtársaink javasolják a módosító javaslatukban, hogy "az egészségügyi alap- és járóbeteg-szakellátás privatizációjáról" szóló törvény, akkor önök most sorozatban állnának fel és teljes joggal tennék fel a kérdéseket, hogy vajon mi lesz a kórházakkal összeintegrált rendelőintézetekkel kapcsolatban; mi lesz a teljesen bizonytalan státuszú járóbeteg-szakellátási orvosokkal, mert nagyon sok helyen igenis bizonytalan a státusz abból a szempontból, hogy kórházi orvosok látják el, s nemcsak feltétlenül a kórházzal összefüggésben álló járóbeteg-szakellátás esetében, hanem a kórház közelében lévő, különben önálló járóbeteg-szakrendelőkbe is kórházi orvosok járnak ki és látják el ezt a feladatot. Teljesen jogosan sorolnák ezeket a kérdéseket és fogalmaznák meg a kritikákat.

Úgy gondolom, az alapellátás az egész rendszeren belül viszonylag tiszta, önálló egység, ahonnan el lehet indulni. Ez a törvényjavaslat a továbblépés lehetőségét magában rejti, de a szakellátás tekintetében nemcsak az eszközbeli és a személyi összekapcsolódások szétválasztásáról kell gondoskodni, hanem például a betegutakról is. Egy szakrendelői privatizáció kapcsán nagyon jó lenne megcsinálni a különböző kapacitások rendberakását, ami egyéb törvényeket is érint, kettéválasztani dolgokat. Fontos az összeférhetetlenségi dolgok kimondása, ami nagyon kényelmetlen, nagyon felelős dolog, de ki kell mondani, mert anélkül a reform semmit nem ér.

Majd folytatom a következő felszólalásomban. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bauer Tamás képviselő urat illeti meg, ugyancsak kétperces időtartamban, a hozzászólás lehetősége.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Hegedűs képviselő úrnak szeretnék válaszolni arra a kérdésre, hogy túl sok vagy túl kevés az idő. Azt hiszem, a mi álláspontunk teljesen világos: túl sok idő ment már el anélkül, hogy valami érdemi történt volna. Amikor viszont valami történik, akkor a törvényjavaslat benyújtása és hatálybalépése között egy kéthónapos idő biztosan túl kevés. Előbb kellett volna elkezdeni, előbb kellett volna benyújtani, valamivel több időt hagyni a parlamenti munkára, valamint a jóváhagyás és a hatálybalépés közötti felkészülési időre. Mondom, előbb kellett volna kezdeni, és akkor hatályba léphetett és elkezdődhetett volna nem másfél évvel, hanem mondjuk, háromnegyed évvel a kormányalakítás után, és akkor kevesebb időt veszített volna az ország. Ez tehát az álláspontunk lényege.

Arra pedig, amit Csáky képviselő úr nyújt, elismerem, hogy ha önök nem egy fél lépést tennének, hanem másfél lépést, akkor bizony lehet, hogy mi a másfél lépés után a további lépést kevesellnénk, mert mi bizony a reformok pártján állunk minden kérdésében. A reformok pártján álltunk kormánypártként is, és akkor a saját kormányunkat is igyekeztünk arra ösztönözni, hogy haladjon gyorsabban - ezzel telt el a mi kormányon töltött időszakunk -, és ellenzékben sem azt kifogásoljuk, ha netán önök lépnek, hanem azt kifogásoljuk, hogy az ország érdekében miért nem lépnek nagyobbat. Emlékeztetek arra, hogy amikor első tettükként a tb-önkormányzatokat megszüntették, nem azt kifogásoltuk, hogy ezt teszik, hanem azt kifogásoljuk mindmáig, hogy miért nincs mögötte az az új rendszer, ami a rendszerek hatékony működését lehetővé teszi. Mi mindig előre akarunk menni, és ebben a kérdésben sem azt kifogásoljuk, hogy miért annyit lépnek, amennyit lépnek, hanem azt kérjük számon, hogy miért nem lépnek komolyan, nagyot és előre.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Keller László képviselő urat illeti meg kétperces időtartamban a hozzászólás lehetősége. Öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kivételesen egyetértek Horváth Zsolt képviselő úrral, hiszen ő is nagyon jól tudja, hogy ez egy teljesen kidolgozatlan törvényjavaslat, és ha ezt a kidolgozatlan törvényjavaslatot ki akarják terjeszteni egy általuk végig nem gondolt területre, a járóbeteg-szakellátásra, akkor nyilvánvaló, hogy csak nagyobb káosz keletkezik.

Miközben rögzítjük azt, hogy nagyon fontos, hogy együtt kezeljék - s ez a lényeg - az alap- és járóbeteg-szakellátást, aközben világosan kell látni, hogy ez alatt az idő alatt ez nem végezhető el. Amennyiben így van, akkor megítélésem szerint úgy kellene gondolkodniuk a kormánypárti képviselőknek, hogy tegyék lehetővé, hogy ez az együttkezelés megvalósuljon - ez nyilván időigényes, úgyhogy erre időt kell biztosítani -, és azért, hogy a szakma felkészülhessen arra, miben gondolkozik a kormányzat, nyugodtan bele lehetne venni egy országgyűlési határozati javaslatba a járóbeteg-szakellátást is, világos irányt lehetne mutatni, és akkor ebben a miliőben le lehetne folytatni azokat az egyeztetéseket, amelyek szükségesek. Mert azért legyünk őszinték, hogy ha kibővítjük a privatizációt a járóbeteg-szakellátásra, akkor mi sem nélkülözhetjük a szakmával a párbeszédet.

Időt kell hagyni erre, mert az, amit Kökény képviselőtársam mondott, hogy most foglaljuk egy országgyűlési határozati javaslatba a fő irányokat, kiegészítve a járóbeteg-szakellátással, belátható rövid időn belül pedig közösen fogalmazzuk meg a szükséges törvényeket, azt hiszem, ez az egyetlen járható út.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hegedűs Mihály képviselő urat illeti meg - ugyancsak kétperces időtartamban - a hozzászólás joga.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Amikor megnyomtam a gombot, még mást akartam mondani - most hadd idézzek valamit. Ellenzéki képviselőtársaim most azt kifogásolják, hogy miért nem egyszerre mind a kettőt. Ez kicsit ellentétes a hatpárti megbeszélések rendkívül konstruktív és előremutató hangjával.

Hadd idézzem az MSZP írásban benyújtott és nagyon jónak, sok szempontból elfogadhatónak tartott javaslatát. Azt írják: "Az MSZP képviselőcsoportja támogatja, hogy az egészségügyi rendszer átalakításában reform értékű lépések történjenek." A következő mondat, ami nagyon jó: "Ismételten hangsúlyozni kívánja azt, hogy a rendszer egészét átfogó koncepció szükséges, amelyben pontosan meghatározható az átalakítás egymást követő lépéseinek sora."

Ennél jobb meghatározást a kormány se tudott tenni. A kormány javaslatában ugyanez van: egymásra épülő lépések sorozata és nem egyszerre megteendő lépések sorozata. Akkor ezt teljes egészében el tudtam fogadni, és most is el tudom fogadni. Ez olyan, mint a sakk: nem lehet egyszerre hármat lépni. Mindig egyet kell lépni, és aki jól sakkozik, az első lépésre alapítja a második lépését.

(19.10)

Nagyon örülnék, ha nem tulajdonítanánk olyan szándékot az előterjesztőnek, hogy nem akarja a járóbeteg-ellátást. Akarja az előterjesztő, a kormánypártiak akarják, önök is akarják, hogy a járóbeteg-ellátás privatizációja is megtörténjen.

Méghozzá úgy szeretnénk, ahogy önök leírták, az egymásra épülő lépések sorozatával szeretnénk megtenni. Ez világos megfogalmazás, el tudjuk fogadni, de akkor önök is fogadják el a saját elképzelésüket.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kökény Mihály képviselő urat illeti ugyancsak két percben a szó.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én örülök annak, hogy Horváth Zsolt képviselőtársam az előbb azt mondta, hogy a járóbeteg-ellátásban ma is van lehetőség funkcionális privatizációra, de hozzá kell tenni azt is, hogy persze az alapellátásban is - sőt így is működik az esetek túlnyomó többségében -, de még valóságos és tulajdoni privatizációra is ott a lehetőség, és erre is van példa az ország számos részén. Ezzel azt szeretném mondani, hogy nem most indulnak el ezek a privatizációs folyamatok. Horváth Zsolt képviselőtársam, örülök annak, hogy ön azt mondta, hogy az átfogó koncepció már megvan. Igen, a kormánynak ezt a koncepcióját kellene idehozni a Házba, ezt kellene megvitatni.

Hegedűs képviselőtársam arról beszél, hogy mennyire egyetért azokkal a javaslatokkal, amiket a szocialisták tettek. Igen, mi azt mondjuk, hogy látni kell az egészet, nem lehet kimazsolázni bizonyos elemeket ebből az egészből, nem elég csupán a jéghegy csúcsát megbirizgálni. Ezért mondjuk azt, hogy odáig tudnánk ebben az esztendőben eljutni, hogy ezekről a fontos kérdésekről megfogalmazunk egy országgyűlési határozatot.

Ön az időről beszélt, tisztelt képviselőtársam. Hadd mondjam el, hogy azóta persze sok idő eltelt, amióta a miniszterelnök úr bejelentette, hogy itt valami történni fog, és ehhez képest több mint egy éven át nem történt semmi, de még ez sem indok arra, hogy most két hónap alatt gyorsan összecsapjunk valamit, amivel kapcsolatban - és ez is benne van abban a papírban, amit ön persze részleteiben már nem ismertetett - rengeteg olyan aggály merül fel, amelynek az elhárításához nagyon komoly szakértői munkákat kell elvégezni annak érdekében, hogy mindenki számára egy megnyugtató, a biztonságos ellátást szolgáló törvényt tudjunk elfogadni.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr következik, ugyancsak kétperces hozzászólással.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Keller képviselő úr, ha ilyen értelemben értünk egyet, akkor erre nem feltétlenül tartok igényt, egyfelől azért, mert én a törvényjavaslatot előkészítettnek tartom - az tény és való, hogy ez a törvényjavaslat nem a szakellátásra készült -, másfelől pedig érzékelek egy olyanfajta tendenciát, finoman próbálok fogalmazni, amely azt próbálja kiélezni, hogy itt különböző területen dolgozó orvos kollégák rovására történne bármilyen szabályozás, hogy ez egymás ellen történne; nem akarom konkrétabban megfogalmazni, de mintha egy kicsit még gerjesztenének is egy ilyenfajta hangulatot egyes megszólalások.

Ez egyrészt nem így van, másrészt az időrendisége és ez a néhány hónapos, féléves vagy egyéves eltérése az elmúlt 30-40 év után a kollégáknak nem jelent különösebb problémát. Ezt magam, amikor jártam az országot ebben az ügyben, tapasztaltam; a fekvőbeteg-intézetekben, a járóbeteg-szakellátásban dolgozó kollégák valóban várják azokat a megoldásokat, amikkel az ő egzisztenciális biztonságuk is megoldódik, de ez nem jelenti azt - és ezt elmondták -, hogy ettől azt kívánnák, hogy ne oldjuk meg az alapellátásban dolgozó kollégák ilyen jellegű egzisztenciális kérdéseit. Ezt soha sehol egyetlen orvos kolléga nem mondta nekem, és nem is feltételezem róla, ugyanis ez a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" elvet jelentené, amit ideje kinőni Magyarországon; külföldön ezt a viccet nem is nagyon értik, amikor elmeséli az ember, mert annyira irreálisnak tűnik.

Úgyhogy kérem, ne ebbe az irányba tereljék, nincs ilyen a magyar orvostársadalomban, a kollegák ilyen értelemben egységesek és támogatják egymást. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Csáky András képviselő úr a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából ügyrendben kért szót. Képviselő úr!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Úgy érzem már hosszú percek óta, mintha az általános vita folytatódna, de úgy tudom, hogy a részletes vita megy. Kérem képviselőtársaimat, hogy a részletes vitát folytassuk le, mert itt már a más állapotba szenderedett tehéntől kezdve a kórháztörvényig mindennel foglalkozunk, csak nem a módosító javaslatokkal. Kérem az elnök asszonyt, hogy térjünk vissza a részletes vitára.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Abszolút megszívlelve és megfogadva a képviselő úr indítványát, azt hiszem, valamennyi képviselőtársam egyetért a Házszabály 105. § (3) bekezdésében megfogalmazottakkal, hogy a részletes vitában csak és kizárólag a módosító indítványokhoz, illetőleg a módosításokkal érintett szakaszokhoz lehet hozzászólni. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a hozzászólási szándékukat a Házszabály eme szakaszának a figyelembevételével tegyék meg.

Megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Béki Gabriella javaslatához kapcsolódva közvetítem egy fiatal mentős orvos és egy szakápoló nemrég felvetett problémáját. Föltették a kérdést - és azért nem "a szomszéd tehene is dögöljön meg" jelszóval -, hogy velük mi lesz; ők ugyanis a harmadáért dolgoznak, mint egy háziorvos, ugyanakkor nem látják a jövőt, mondjuk, a fiatal mentőorvosnő, hogy mi lesz vele, ha, ne adj' isten, szeretne háziorvos lenni, mert valahol azért vállalta azt, hogy éjjel-nappal hajt.

Amikor itt a rendszerbéli dolgok előjönnek, akkor ez is benne van a háttérben, és ők nem látják olyan tisztán ezt a módosító indítványt vagy egyáltalán ezt az egész indítványt, hogy ez annyira tiszta rendszer lenne, nagyon sokan perspektivátlannak látják a jövőjüket ilyen szempontból, és kénytelenek átértékelni a jövőjüket; tehát ilyen szempontból azokat a felvetéseket, amiket Béki Gabriella elmondott, jogosnak tartom, ugyanúgy, mint amit Keller László vagy bárki más mondott.

Hozzáteszem, hogy ez a két személy azt is elmondta, hogy szeretnék látni Gógl Árpádot vagy más fejest a mentőautóban; természetesen ugyanúgy ellátnák a feladatot, mint bármelyik normál ember esetében, és utána, miután tisztességesen ellátták, szeretnék elmondani ez irányú gondjaikat, hogy ők mit és milyen nehéz körülmények között dolgoznak. Elnézést, hogy egy kicsit eltértem Béki Gabriella felszólalásától, de úgy éreztem, hogy ezt megígértem, ezt el kellett mondanom itt, a parlamentben.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Hegedűs Mihály képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. (Hegedűs Mihály: Elállok!) Eláll a képviselő úr. Köszönöm szépen, képviselő úr.

Molnár László képviselő úr jelezte hozzászólási szándékát két percben, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én nem akartam szólni ebben az akadémikusnak tűnő vitában, mert nem vagyok orvos, és remélem, a hátralévő életemben már nem is leszek, de voltam már beteg, és esetleg lehetek is még beteg, és azt látom, hogy itt mindenről van szó, de a betegek érdekéről kevés szó esik. Nem tudom eldönteni, hogy itt most orvos politikusok vagy politikus orvosok vitatkoznak egymással. Egyetlenegy hozzászólás egyetlenegy oldalról sem szól a beteg érdekében, és ez megrémiszt engem. Megrémiszt, amikor olyanokkal foglalkozunk, amelyek az elmúlt percekben szóba kerültek, és nem arról kezdünk beszélni, amik a konkrét módosító javaslatok voltak; de ha már nem arról beszélünk, akkor legalább arról beszélnénk, hogy milyen érték van ebben a törvény-előterjesztésben, mit akarunk.

Engem a múlt héten elkapott a vírus, ágynak dőltem, meglátogattam a körzeti orvosomat, és katasztrofális állapotokkal találkoztam a rendelőintézetekben. Beszélgettem ott több orvossal is - mert sajnos szóba került, hogy itt vagyok, itt dolgozom a parlamentben, képviselő vagyok -, és azt láttam, hogy az orvosok is kedvezően fogadták ezt a törvénymódosító előterjesztést. Azt mondták - és a betegek is, amikor meghallották, hogy igen, parlament, mindjárt mondták -, hogy legalább hátha törődik majd velünk valaki. Itt most a praxisról van szó, hogy privatizálva lesz a praxis, hogy az orvos is érdekeltté lesz téve abban, hogy a beteggel törődjön, hogy megmaradjon, hogy 30 év múlva, ha esetleg elmegy nyugdíjba, vagy valami más folytán ott kell hagynia a rendelőintézetet, el tudja adni, át tudja adni a praxist. Ez Nyugaton bevált gyakorlat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Köszönöm szépen, ennyire tellett a két percből. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy legalább a részletes vita látszatát megőrizve jelöljék meg azt az ajánlási pontot, amihez hozzá kívánnak szólni; így sokkal könnyebbé teszik az elnök helyzetét is, nem neki kell mérlegre tennie azt, hogy ez most a részletes vitához tartozik vagy nem tartozik.

Vojnik Mária képviselő asszonynak adom meg ebben a reményben a szót kétperces hozzászólásra, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

(19.20)

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az ajánlás 1. pontjában Bauer és Béki képviselőtársaim javaslatához szeretnék újra csatlakozni, amelyben az egészségügyi alapellátás és járóbeteg-szakellátás privatizációjáról szeretnének egy törvényt látni, amelyet mi magunk is támogatni szeretnénk. Azt gondoljuk, hogy amennyiben ennek a törvényjavaslatnak a címe ebbe az irányba megváltozna, akkor talán a tartalma is meg tudna változni ebbe az irányba, hiszen ma még nem szól másról ez a törvényjavaslat - újra hangsúlyozom -, mint az önálló orvosi tevékenység fogalmának bevezetéséről. Ha viszont ragaszkodik az előterjesztő ahhoz, hogy erről szóljon, az önálló orvosi tevékenységhez való jog valamennyi szakorvost meg kell hogy illessen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Babák Mihály képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az 1. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, hogy a többi kérdésben is kapják meg a jogot az orvosok.

Én nem értem - megvallom őszintén - Kökény képviselő úr és Bauer képviselő úr türelmetlenségét, hiszen úgy gondolom, a nagy ugrásoknak nincs meg ma a lehetősége, hiszen ha határozott lépéseket tesz a kormány akármelyik kérdésben, és nemcsak az egészségügyben, akkor "túl radikális", "agresszív", "arrogáns" és "átgondolatlan" megjegyzéseket kapunk, és úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nagy ugrások nem igazán jók a politikában, sőt, a gazdaságban sem; a megfontolt lépések ajánlatosak. És úgy gondolom, ez is egy megfontolt lépés az előző, a háziorvoslást érintő lépés után, és ez a lépés nagyon fontos a háziorvoslásban. Egy kérdést megold.

Azt önök is nagyon jól tudják, hogy a járóbeteg-ellátás, a szakellátás több olyan problémát vet fel, amelyhez idő és pénz kell. Azért kell, mert lényegesen eszközigényesebb és több problémát vet föl. Úgy gondolom, hogy a funkcionális privatizáció mint lehetőség megadatott a szakellátásban, és ott, ahol ezt az önkormányzatok, a szakellátásban dolgozók kívánják, mint városunkban, Szarvason is például, ott megtették ezeket a kezdeti lépéseket. De a szakellátás- és járóbeteg-privatizációhoz több kell. Többek között bizonyára önök előtt a szakmában ismert az a fogalom, hogy a minimumfeltételek biztosítása. Ez jelenleg megoldható a háziorvoslásban, de a szakellátásban komoly gondokat vet még fel.

Éppen ezért kérem, hogy mellőzzék a nagy ugrásokat, türelmes lépések kellenek egymás után, és gondolom, ebben kíván a kormány továbbra is előrelépni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt Béki Gabriella képviselő asszonynak kétperces hozzászólásra megadnám a lehetőséget, engedjék meg, hogy átadjam az elnöklést Áder János elnök úrnak, és kívánjak önöknek további jó vitát.

Köszönöm szépen. (Taps.)

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Babák Képviselőtársam! Itt nem nagy ugrásról meg kis ugrásról van szó, hanem koncepcióról. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szó szerint!) Arról, hogy akarjuk-e, hogy a túl drága, túl sok problémával küzdő fekvőbeteg-ellátás egy kicsit is mérséklődjön, tekintettel arra, hogy ez a legdrágább ellátás, hogy az energiákat az alapellátás irányába, a szakellátás irányába vonjuk. Akarjuk-e, hogy a szakellátás és az alapellátás valamelyest közeledjen és integrálódjon? Ezek a kérdések. Ha erre a kérdésre velünk együtt igennel válaszolnak, akkor nem tehetik meg, hogy ilyen mereven szétszakítják a különböző rendszerről való gondolkodást, hogy annyira előrehozzák az alapellátás megváltoztatását, mert tovább növeli az ellentéteket, amelyek amúgy is megvannak.

Én az első megszólalásom alkalmával megpróbáltam erre a körülményre rávilágítani, hogy tudniillik jelenleg is komoly feszültség van az első, a második, illetve a harmadik pillérben dolgozó orvosok között. Na már most ha a kormány arra rászánja magát, hogy tovább kedvezményezi az alapellátásban működő orvosokat, azzal értelemszerűen hátrányos helyzetbe hozza a szakorvosokat és a kórházi orvosokat, következésképp nem lesz módja arra, hogy egy beláthatatlan idő után majd a másodikhoz meg a harmadikhoz hozzányúljon.

És nincsenek is a kezünkben ígéretek, hacsak nem veszem komolyan azokat az élő szóban a bizottsági ülésen meg a plenáris ülésen is elhangzó ígéreteket, amelyeket Horváth Zsolttól hallhattunk, hogy jövő tavasszal. Ez sehol nincs leírva! (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)