Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Én általában nem szoktam hivatkozni újságcikkekre, sőt inkább a tudományos műhelyek szociológiai méréseit szoktam tanulmányozni, most mégis egy kormányhoz közel álló portál mai elemzését szeretném idézni nagyon röviden.

A cím így hangzik: „Rekordot döntött tavaly a dolgozói szegénység. Ma már majdnem minden tizedik foglalkoztatott szegénységben él Magyarországon, a közmunka pedig nem képes megoldani a helyzetet.” Tovább folytatva röviden: történelmi csúcsra emelkedett a dolgozói szegénység Magyarországon 2015-ben, és várhatóan idén sem változik a helyzet. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint tavaly már a foglalkoztatottak 9,3 százaléka élt szegénységben.

Hangsúlyozni szeretném, hogy az Eurostat csak és kizárólag a Magyar Statisztikai Hivatal adataira hivatkozik.

A minimálbér-emelés, amely vitathatatlan, hogy 105 ezer forintról 111 ezer forintra emelkedett ebben az évben, sajnálatos módon nem azt a hatást érte el, hogy csökkent volna a jövedelmi szegénységben élők, a dolgozói szegénységben élők száma, hanem éppen hogy növekedett, annál is inkább, mert ez az emelés kevésnek bizonyult. Ezt én úgy látom, hogy a nagyobb keresettel lehetne csak kikerülni ebből a dolgozói szegénységből, és ez a költségvetési törvénytervezet, amely előttünk áll, az véleményem szerint nem alkalmas arra, hogy ezen a helyzeten változtatni lehessen. A következő évben én úgy prognosztizálom, hogy ez bőven 10 százalék fölé fog kerülni.

Tegnapi felszólalásomban hivatkoztam arra, hogy közel két héttel, három héttel ezelőtt egy civil kutatóműhely a KSH helyett elvégezte a létminimum-felméréseket Magyarországon, ugyanazzal a módszertannal, amivel évtizedeken keresztül a KSH is mérte ezeket a létminimumadatokat.

Ismeretes mindenki előtt, hogy ez egy élelmiszerkosáron alapuló, felszorzással több mint száz termékcsoportot tartalmazó szociológiai felmérés. Ebből az derül ki, hogy 4 millió 152 ezer ember bizony a létminimum alatt él ma Magyarországon; és ha megnézzük, hogy mennyi volt az egyszemélyes háztartás létminimumértéke, akkor abból az kiderül, hogy 88 016 nettó forinttal kell rendelkezni ahhoz egy egyszemélyes háztartásnak, hogy nagyon szerény körülmények között, de a társadalom jelenlegi fejlettségi szintjén meg tudjon élni. Tehát ha ezt a 88 ezer forintot száz százaléknak vesszük, akkor nyilvánvalóan látszik, hogy akik a nettó minimálbért viszik haza ‑ ez pedig 1,3 millió fő, ha megnézzük a NAV statisztikáját ‑, és ahol egyetlen kereső van a háztartásokban, ez durván 2 millió embert jelent, ott a 73 815 forintos nettó minimálbér ennek a létminimumösszegnek csupán a 84 százalékát teszi ki.

(18.10)

Ha megnézzük a közmunkás-minimálbért, az pedig, a közmunkás nettó minimálbér a múlt évben 52 638 forint volt, illetve erre az évre is ez az érvényes adat, hiszen ebben az évben nem emelkedik, ez a létminimumnak csak a 60 százalékát teszi ki. Ahogy látom a legfrissebb statisztikákat, a közfoglalkoztatásban lévők száma meghaladja a 220 ezer főt, ennyivel prognosztizálják az ez évi foglalkoztatottak számát. Meg kell említenem, hiszen a múlt évben kétszer is javaslatot tettem rá ‑ nem fogok most kitérni a nyugdíjügyekre, hiszen tegnap ezzel én részletesen foglalkoztam ‑, hogy immáron hetedik éve nem emelkedik az öregségi nyugdíjminimum értéke; tegnap úgy fogalmaztam, hogy még kimondani is szégyen, 28 500 forint.

Ennek a létminimumértéknek ez már csak a 32 százaléka, 73 ezer olyan ember van, akinek az öregségi nyugdíjminimuma nem éri el az 50 ezer forintot, hiszen az indítványunk a múlt évben erre vonatkozott, hogy kerüljön megemelésre 50 ezer forintra. És ha megnézzük a nyugdíjszerű ellátásban részesülők számát, az bizony 364 ezer fő, akinek nem éri el nyugdíjszerű ellátása, valamilyen járadéka az 50 ezer forintot. Azt gondolom, hogy ezen a területen kellene tevékenykednie a kormánynak.

De rosszabb helyzetben vannak, akik a foglal­koz­tatáshelyettesítő támogatásban részesülnek, hiszen az Orbán-kormány kormányra lépését követően, 2010-et követően első dolguk volt, hogy 22 800 forintban állapítsák meg ezt a foglal­koz­ta­tás­he­lyettesítő támogatást. Nem kell fejszámolónak lenni, ez ennek a létminimumértéknek a 25-26 százalékát teszi ki. Tehát el lehet gondolkodni, kedves képviselőtársaim azon ‑ bár én többször is az egyszemélyes háztartás minimumértékére hivatkoztam ‑, hogy mondjuk, egy két gyermekét egyedül nevelő nő létminimuma ez alapján a számítás alapján meghaladja a 189 ezer forintot, és a kétszülős, kétgyermekes családoké pedig meghaladja a 255 ezer forint. Kérem szépen, sajnálatos módon olyan a jövedelemeloszlás ma Magyarországon, hogy a bérekkel, jövedelmekkel rendelkező háztartások közel kétharmada nem éri el ezt a jövedelmet, és sajnálatos módon a jövedelemátcsoportosítás és az adópolitika következtében igen, van véleményem szerint is egy olyan jelenség, amelyben nem feltétlenül attól kell csak félnünk és azért kell aggódnunk, hogy mondjuk, az alsó két jövedelmi tizedben élők - kvintilisnek hívjuk a szociológiában ‑, kétmillió ember fog leszakadni a társadalom többségétől, hanem sajnálatos módon a felül lévők, a nagyon jó módban lévők, akik mindenféle kedvezményt igénybe tudnak venni, magas jövedelemmel rendelkeznek, ők fognak elszakadni a társadalom többségétől.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Meg kell hogy emlékezzek a költségvetési vitában a szociális te­rü­leten dolgozók sanyarú helyzetéről. Többször is kér­tük az elmúlt évben, de már ebben az évben is in­dít­ványoztuk, hogy a szociális szférában kerüljön egy jelentékeny béremelésre sor, hiszen évek óta nem nö­vekedett a fizetése a szociális ágazatban dolgozó szakembereknek. Úgy látom, hogy a kormány nem iga­zán fogékony arra, hogy szakemberekkel lássa el ezt az ágazatot, és van egy nagyon rossz tendencia, amelyet az elmúlt hónapokban figyeltünk meg. Arról van szó, hogy bizony nagyon sok szociális területen dol­gozó szakembert elbocsátanak az állásából, és né­hány hét vagy néhány hónap múlva közmunkásként foglalkoztatják vissza az eredeti fizetésének 60-70 százalékáért. Azt gondolom, hogy ez egy elvtelen ma­ga­tartás, és ezzel fel kell hagyni.

Meg kell hogy emlékezzünk ebben a felszó­la­lás­ban a bölcsődei dolgozókról, hiszen a szociális mun­ká­sok kategóriáján belül is a nem diplomával ren­del­kező, bölcsődei ágazatban dolgozó szakembereknek borzasztóan sanyarú a helyzete. Úgy tudom, hogy április, talán 25-én volt az ágazati sztrájkbizottság és a tárca között egy egyeztetés. Akkor az Emberi Erő­források Minisztériuma tárgyaló delegációja azt mondta, hogy május első hetében vissza fognak térni a nem diplomával rendelkezők béremelésére. Erre tudomásom szerint nem került sor, és a költségvetés különböző fejezeteiben sem látom beállítva ezt a bér­fejlesztést. Hangsúlyozni szeretném, én úgy láttam, hogy a diplomával rendelkezők bérfejlesztése benne van a költségvetésben, de a középfokú végzettséggel rendelkező szakembereké nincs. Ha az arányokat megnézzük, a diplomás bölcsődei dolgozók száma körülbelül 10 százalék, tehát a nagy többség bér­fej­lesztését nem láttam, nem véltem fölfedezni ebben a költségvetési törvényben.

Tisztelt Ház! Ki kell térnem a családi adó­ked­vez­mény intézményére. Nézzék, itt alapvetően arról van szó, hogy én ezzel generálisan nem értek egyet. Ami­kor mi kormányoztunk, akkor az adójóváírás intéz­mé­nyét alkalmaztuk, és nekem meggyőződésem, hogy az adójóváírás intézménye az alacsony jöve­del­mű embereknek segített. Ez a családi adóked­vez­mény, amely vitathatatlanul most a kétgyermekesek esetében a költségvetési törvény kapcsán bővülni fog, már a hozzájutás vagy a hozzáférés kedvezőbb lesz a kétgyermekesek számára, mégis azt ered­mé­nye­zi, hogy a magas jövedelemmel rendelkező sze­mé­­lyek teljes egészében igénybe tudják venni a gye­rekek után járó adókedvezményt, és az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők pedig csak korlátosan vagy egyáltalán nem tudják igénybe venni.

Ha egy olyan édesapáról van szó, aki mondjuk, három gyereket nevel, és a feleség nem tud dolgozni, mert éppen a harmadik gyerekkel van otthon, és az ő fizetése olyan 160-170 ezer forintra tehető, akkor bizony ez a család a 99 ezer forinttal szemben csak 53 ezer forint családi adókedvezményt tud igénybe venni, és ebben az esetben majdnem ugyanannyi ott marad az államkasszában, vagy éppen a magasabb jövedelműek adó-visszaigénylését tudja finan­szí­roz­ni. Abban az esetben, ha csak minimálbéren foglal­koz­tatott az édesapa, és ugyanígy három gyereke van, és az édesanya, mondjuk, a harmadik gyerekkel odahaza van, nemritkán 10-12 órát dolgoznak ezek az emberek; kapaszkodjanak meg, itt már teljesen eltér a helyzet, mert egyharmadát tudja a lehetséges adókedvezménynek igénybe venni ez az édesapa, mert csak 36 ezer forintot tud érvényesíteni, és 63 ezer forint marad bent gyakorlatilag az állam­kasszá­ban. Ezzel szemben ott van egy olyan sikeres mened­zser, akinek, mondjuk, egymillió forintos fizetése van, ebből adódóan, mondjuk, az ő feleségének ép­pen már dolgoznia sem kell, két útvonalat is­mer­nek ezek a hölgyek, de ezt most én nem akarom rész­le­tez­ni. Persze, akinek egymillió forintos fizetése van, az a 99 ezer forintos, gyermekek után járó adó­ked­vezményt teljes egészében igénybe tudja venni.

Említettem a szociológiai kutatás kapcsán, amelyet egyébként a Policy Agenda végzett el a KSH-fel­mérés alapján, hogy a két gyermeket nevelő két­szü­lős háztartás minimumjövedelme 255 ezer forin­tot tesz ki. Nagyjából ennyi az átlagos bruttó jöve­de­lem Magyarországon, de az előbb megjegyeztem önöknek, hogy a bérek átlagát a munkavállalók közel kétharmada nem éri el, nem tudja megkeresni.

(18.20)

Abban az esetben, ha a háztartásfő 247 ezer forintot keres, mint amennyi most az átlagos bruttó bér Magyarországon, akkor csak 78 ezer forintot tud érvényesíteni ebből az adójóváírásból, és bizony bennmarad az államkasszában több mint 20 ezer forintja.

Hölgyeim és Uraim! Meg kell hogy jegyezzem végezetül, hogy az a fejezet, amelyik leginkább foglalkozik a hátrányos helyzetű, szociális segítségre szoruló társadalmi csoportokkal, az a költségvetési törvényben a nemzeti család- és szociálpolitikai alap fejezete alatt szerepel. Két évre visszamenőleg és a 2017-tel összevetve azt kell látni, hogy évről évre csökkent az ebben az alapban lévő pénzösszeg: míg 2015-ben 707,9 milliárd forint volt a költségvetésbe beállítva, erre az évre, 2016-ra 684 milliárd, jövőre már csak 657 milliárd. Tehát egy jelentős csökkenés van ezen a rovaton.

Ha megnézzük a fejezeti kezelésben, de majd a jövő héten, amikor rátérünk a bizottságokban a módosító indítványok tárgyalására és a részletes vitára, akkor egyértelműen látszik, hogy 13 olyan ellátásforma van a nemzeti család- és szociálpolitikai alapban, amelynek csökkent a mértéke, és csak 6 van olyan, amelyiknek emelkedett a mértéke. Tehát több mint kétszer annyi ellátásforma van, ahonnan pénzt vontak el ezen a rovaton, mint amennyi emelkedett.

Csökken jövő évtől az életkezdési támogatás. Csökkenni fog a pénzbeli gyermekvédelmi támogatás. Csökkenni fog a gyermektartásdíj megelőlegezésére szánt pénz. Csökkenni fog, még van ilyen kifutó ellátás, a bányászjáradék, a mezőgazdasági járadék. Csökkenni fog a járási hivatalok szociális feladataira szánt pénzösszeg, nem kevés pénzzel, hiszen erre az évre 70 milliárd forint volt beállítva, a jövő évre már csak 63 milliárd. Meggyőződésem, hogy ez nem azért van, mert a jövő évre úgy számol a kormány, hogy lényegesen jobb helyzetben lesznek azok az emberek, akiknek a szociális ellátórendszer átalakítása után az ellátásokért már a járási hivatalokhoz kellene hogy forduljanak.

Csökkenni fog a politikai rehabilitációra szánt támogatás. Ezt egyébiránt még meg is értem, mert azok az emberek, akik mondjuk, az ’56-os forradalmi tevékenységük elismeréseként valamilyen járadékban részesültek, ami nagyon dicséretes, hogy ezeknek az embereknek többletjáradékot szavaztunk meg annak idején, hiszen én magam is részese voltam annak idején ennek a döntésnek, sajnos eltávoznak közülünk ezek az emberek, mert már nagyon idős emberekről van szó.

De vannak olyan egyéb támogatási formák, amelyeknél szintén csökken a támogatás a következő költségvetési évben, ilyen a lakbértámogatás, vagy ilyen a cukorbetegek támogatása.

És ezzel szemben bizony meg kell hogy állapítsam, hogy vannak olyan értelmetlen kiadási tételek, amelyeket én nemhogy jó szívvel nem tudok támogatni, hanem van, amelyiket felháborítónak tartom. Felháborítónak tartom, hogy majdnem 50 milliárd forintot szán a kormány a költségvetésben a Várba költözésre és a Vár-rekonstrukcióra. Én nem nagyon értem, hogy miért kell 22 milliárd forintot odatenni Rogán miniszter úr minisztériumába, nem a működésre, hanem azon felül elköltésre. Nyilván majd plakáterdő fog ránk tekinteni a következő évben.

De majdnem 100 milliárd forint van beállítva Paks II.-re. A Jóisten nem tudja megmondani, hogy mi a helyzet most a paksi beruházással, mert ahogy látjuk, oroszul beszélő barátaim hívták fel a figyelmemet, hogy olvasták nagyon rangos gazdasági lapokban odakint Moszkvában, hogy az a bank, amelyikkel egyébiránt a szerződést megkötötte a magyar kormány és finanszírozná a Paks II.-beruházást, az összeomlás határán van. Hát, lelkük rajta! De nem nagyon értem, hogy miért kell ‑ most már nem stadionnak nevezik, tudom ‑ ezekre a fedett sportlétesítménynek titulált intézményekre 220 milliárd forintot beállítani.

Nem nagyon értem, hogy a Nemzeti Kulturális Alapnak több mint 10 milliárd forint van beállítva a tevékenységére. Éppen tegnap hívta fel egyik képviselőtársunk az itt lévők figyelmét, hogy az összes pénznek közel 80 százalékát a saját maga működésére fordítja. Én azt gondolom, generálisan elhibázott egy olyan intézmény létrehozása vagy működtetése, amelyik a saját maga működésére fordítja a költségvetési pénzek 80 százalékát.

És felháborítónak tartom azt is, hogy a közmédiát megint több mint 70 milliárd forinttal fogják megtámogatni, mert nyilván nem lesz olyan jó érzésű ellenzéki képviselő, aki erre igen szavazatot fog adni, miközben a közmédia gyakorlatilag nézhetetlen. Ezt még önöknek is el kell ismerni! Jó érzésű ember nem tud odakapcsolni, vagy ha véletlenül odakapcsol, akkor el kell hogy kapcsoljon. Nincs olyan műsora a köztévének, amelyet jó szívvel lehetne bárkinek ajánlani. Ma azt látjuk, hogy a kereskedelmi televíziók sokkal inkább betöltik a közmédia funkcióját, mint az a Magyar Televízió és Duna Televízió, amit közmédiának lehet nevezni.

Hölgyeim és Uraim! Befejezésképpen csak annyit szeretnék mondani, és köszönöm a figyelmüket, hogy meglehetősen nagyszámú módosító indítvánnyal fogunk élni, és kérem, hogy támogassák majd a bizottságokban. Köszönöm szépen a figyelmüket.