Felszólalás adatai

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most egy olyan törvény tárgyalását kezdi el a parlament ezen a rendkívüli nyári parlamenti napon, és remélem, hogy a parlament meg is fogja szavazni ezt a törvényt, amely több mint 50 ezer vállalkozót érint, vendéglátó-vállalkozókat, és ez a törvény hátrányosan érinti ezt a közel 50 ezer vállalkozást.

Augusztus 1-jével lépett életbe ez a törvény, amit csak úgy magunk között egyszerűen standolási törvénynek nevezünk, ami nagyon komoly terhet ró erre az ágazatra. Hogyha valaki ismeri, mi az a leltározás, akár egy boltban vagy bármely üzletben, az tudja, hogy minden évben egyszer kötelező leltározni, és az nagyon komoly munka. Sajnos, a vendéglátást az adótörvények elfogadásánál ezzel a kemény munkával áldotta meg a parlament, ami azt jelenti, hogy minden nap műszakonként, műszakzárásonként a jövedéki termékeket tételesen fel kell leltározzák egy szigorúan vezetett nyomtatványon, amelyet a vám- és pénzügyőrség ellenőrizhet és ellenőriz is.

Most képzeljük el azt, hogy ha bemegyünk egy vendéglátóüzletbe a családdal vagy barátokkal vagy külföldi vendégekkel, és napközben megérkezik három-négy egyenruhába öltözött fegyveres pénzügyőr, és elkezd vizsgálódni abban az étteremben, hát nem igazán jó szájízzel tudjuk eltölteni ott a baráti beszélgetésünket, az ebédünket vagy a vacsoránkat. Ilyen példa volt már, ami nagyon kellemetlen helyzetbe hozott vendéglátós üzleteket, és ez óriási anyagi kárral is jár, hiszen azoknak a vendéglátóhelyeknek, ahol ilyen ellenőrzések vannak, és a vendégkörben elterjed, hogy uraim, vámkommandósok voltak a vendéglátóhelyen fegyverrel, be se lehetett menni, ki is alig lehetett jönni, gondolom, ez nem jó reklám ezeknek a vendéglátóüzleteknek.

De hogy mit is okoz ez a törvény? Ez komoly munkaigénnyel bír, hiszen hál' istennek Magyarországon egyre több az olyan vendéglátóegység, étterem, ahol a sokféle égetett szeszen kívül, a sörökön kívül 70-80, akár százféle palackos bort is lehet kapni, különféle évjáratokban, termőhelyenként, fajtánként, akár termelőnként. Mire ezeket a jövedéki termékeket, amelyek különösen ha darabban vannak, felleltározzák minden nap, ez két-három órás munkát is igénybe vesz, lehet, hogy van, ahol kevesebbet. Ennek mindnek van költségigénye, és örülök annak, hogy ma a költségvetési bizottság ülésén Molnár képviselő úr is azt mondta, hogy számoljuk ki, uraim, hogy összességében ez nem egy nyereséges dolog így az állam számára sem, hogy ez a közel 50 ezer vállalkozó - ő csak egy órával számolt minden nap és 2 ezer forintos órabérrel - mekkora költséget jelent magának a vendéglátásnak, szembeállítva azzal, hogy milyen jövedéki, illetve más egyéb adóbevételei lehetnek az államnak.

Ez tehát egy pluszköltség annak a vendéglátószektornak, amely így is túl van adóztatva. Ezek az egységek 26-27-féle adót és járulékot fizetnek be az államkasszába, ráadásul az utóbbi egy-két évben még nehezítettük is itt a parlamenti döntéseinkkel a vendéglátók helyzetét. Csak egy-két példát mondanék: a minőségbiztosítási rendszer bevezetése félmilliótól másfélmillió forintig terjedő pluszkiadást jelentett ezeknek az egységeknek, és ott is minden nap rendesen adminisztrálni kell, hogy bizonyos élelmiszer-ipari termékeket hogyan tárolnak. Az is pluszidő, pluszmunka. Vagy a moslékrendelet néven elhíresült rendelet, amely az ételmaradékok elszállításáról szól, az is évente sok-sok tízezer forint kiadást jelent a vendéglátóhelyeknek. Erre meghoztuk, illetve azt mondhatnánk, hogy a parlamenti többség meghozta a standolás néven elhíresült jövedéki törvény módosítását, amely szintén pluszterheket ró a vendéglátóegységekre. Nem beszélve arról, hogy ha a vám- és pénzügyőrség hibát talál az adminisztrációban, akkor akár 500 ezer forintig is büntetheti ezeket az egységeket.

Mi volt ennek a törvénynek a célja? A törvény célja annak idején, amikor tárgyaltuk már több bizottsági ülésen, a borhamisítás megszüntetése és plusz állami bevételek elérése volt. Úgy gondolom, hogy ezt a célt nem érheti el ezzel az eszközzel az Országgyűlés. Miért nem érheti el?

A vendéglátóhelyeken például a borforgalmazásnak jó, ha a 20 százaléka történik, mert a többi mind boltokban, nagykerekben, szupermarketekben történik, így igazából csak elenyésző hányada jelenik meg a vendéglátóhelyeken; mint ahogy Molnár képviselőtársam azt is kiszámolta, hogy plusz árbevételt nem jelent az államkasszának.

De itt elhangzott az is, hogy egy vendéglátósnak tudni kell kiszűrni a hamis termékeket. Kérdezem én, hány vendéglátós rendelkezik, mondjuk, borász végzettséggel, hogy ki tudja szűrni, melyik a hamis bor, melyik a nem hamis bor, akkor, amikor az Országos Borminősítő Intézetnél sem merik sok esetben rámondani egy ténylegesen hamis borra azt, hogy ez hamis bor?! Akkor egy vendéglátós honnan tudná ezt megmondani, amikor színben, illatban, ízben majdhogynem megfelel az eredetinek? Ráadásul semmiféle laboratóriumi háttérrel nem rendelkeznek a vendéglátósok.

De ez ugyanígy vonatkozik a szeszipari termékekre is, mert a szeszipari tanács képviselői is azt mondták, hogy tudni kell, melyik a hamis, melyik a nem hamis. Kérdezem én, hogy ha többfajta üvegben körtepálinkát teszünk az asztalra, az egyik például csak körte ízű pálinka, mondja meg egy laikus, hogy melyik a hamis, melyik a nem hamis.

Tehát úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek a megalkotásánál nagyot hibázott a parlament, mert egy nem életszerű, betarthatatlan törvényt hozott, és ezért örülök annak, hogy több mint féléves huzavona után a parlament újra napirendre tűzte. Remélem, bízom abban, hogy a kormánypárti többség is elfogadja, mert úgy gondolom, teljesen mindegy, hogy ez most Fidesz-indítvány vagy kormánypárti indítvány, de annak jobban örülünk, hogy mi nyújtottuk be, csak azt a késlekedést nem értjük, ami február óta eltelt. Hiszen legelőször február elején nyújtottuk be az idegenforgalmi bizottság elé ennek a törvénynek a módosítását, ahol először képviselőtársaim sem merték megszavazni, de utána megszavazták ennek a törvénynek a parlament elé juttatását. Igaz, hogy a parlament kétszer sem vette napirendre ennek a törvénynek a tárgyalását, de június utolsó parlamenti napján tárgyaltuk, de egy módosító javaslat kapcsán ezt a törvényt nem tudta a parlament elfogadni. Bízom benne, hogy hiába mi, fideszes képviselők írtuk alá ezt a törvényjavaslatot, azért a kormánypárti többség, aki eddig nem értett vele egyet, most meg fogja szavazni, és ezzel meg fogja könnyíteni ennek a több mint 50 ezer vállalkozónak a helyzetét.

(15.00)

A másik hamis állítás, ami itt elhangzott, hogy a borászok is örülnek ezen törvény bevezetésének.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tavasz óta több neves borász keresett meg minket, akik aláírásukkal is igazolták, hogy ez a törvény számukra is káros. Hiszen ha a vendéglátóegységek le fogják szűkíteni a borválasztékukat, az csak azzal járhat, hogy a magyar borászok kevesebbet fognak tudni értékesíteni a magas értékű boraikból, és ezzel ők is kárt szenvednek. De ami a legfontosabb, hogy mi, fogyasztók isszuk ennek a törvénynek a levét, hiszen a vendéglátósok ha lecsökkentik akár az égetett szeszek, akár a sörök vagy a borok választékát egy minimális szintre, az azt jelenti, hogy ha mi elmegyünk egy étterembe, egy presszóba, lényegesen kisebb választékból vásárolhatunk, és nem fogjuk tudni azt a minőséget sem megkapni, amit esetleg megkaphatnánk.

Én azt kérem a tisztelt képviselőktől, hogy a Fidesz javaslatát fogadják el a mai parlamenti napon, azokkal a kiegészítésekkel, módosítókkal, amelyeket szintén fogunk tárgyalni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)