Felszólalás adatai

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről előterjesztett törvényjavaslat az érintettek számára egy “nesze semmi, fogd meg jólö intézkedésnek tűnik. Olyan gyorsan, mondhatnám, kutyafuttában terjesztette elő ezt az igen fontos társadalmi kérdést taglaló törvényjavaslatot a kormányzat, mintha az egyetlen célja az lett volna, hogy kipipáljon egy uniós feladatot. Azt kérdezem, államtitkár úr, hogy egy uniós előírás letudása, teljesítése miért előzheti meg Magyarországon az átgondolt jogalkotást. Ha ez a kérdéskör átgondoltan kerül a tisztelt Ház elé, akkor bizony hatástanulmányt kellett volna kapnunk arról, hogy miért működik rosszul, vagy hogyan működik most már évtizedek óta a polgári jogi igény érvényesítésének a jogintézménye.

Aki abban a szerencsétlen helyzetben volt, hogy a kártérítését polgári jogi igényként bíróságok előtt érvényesítse, az ismeri azt a több évig, néha évtizedekig elhúzódó folyamatot, amit egyszerűen, röviden csak rémtörténetnek lehet mondani. Az ügyvédek nem vállalják a polgári jogi igény érvényesítését, a bíróságok pedig rendre elutasítják azt, mint ahogy azt az előttem szólók is több ízben elmondták. Valami komoly hiba van az igazságszolgáltatásnál a polgári igény tekintetében. A kormányzatnak erről számot kellett volna adni. Egy hatástanulmány, egy értékelés, egy bemutatott jogintézményi feldolgozás után tudni szerettük volna, hogyan állunk ezzel az intézménnyel.

Ugyanis ez a két törvényjavaslat látszólag egymás mellett fog élni. Vajon ki fogják-e oltani egymást, vagy tovább megy-e a polgári jogi igény elsorvasztása, vagy ez a mostani szabályozás tud a helyébe lépni? Erre nem kaptunk választ. De a képviselők ugyanígy nem ismerhették meg a kormányzat véleményét a 2009/2001. számú kormányhatározatról, amely eddig rendelkezett az erőszakos bűncselekmények károsultjainak a kártérítéséről. Ennek az értékelése is elmaradt. Legalább a tapasztalatokról kellett volna az indokolásban vagy az expozéban szólnia az államtitkár úrnak, ismertetni azt, hogy milyen tapasztalatok jöttek össze az elmúlt öt év alatt.

Szintén kormánypárti képviselő asszony azt mondta, hogy egy kis késlekedést lát a mostani jogszabály előterjesztésével. Nem kicsi a késlekedés! Az Európai Unió Tanácsa 2004. április 29-én bocsátotta ki azt az irányelvet, amelynek a magyarra fordítása megtörtént, de a tényleges feldolgozása és a jogrendszerbe történő beillesztése sajnos nem.

A bizottsági ülésen hangzott el - és ezért merem állítani, hogy többe kerül a leves, mint a hús -, hogy a kormányzat mindennek a végrehajtására összesen 132 millió forintot kíván elkülöníteni a 2006-os költségvetésben. Ez a 132 millió forint a tömegesen jelentkező igényeknek a minimális mértékét sem fogja kielégíteni!

Az elmúlt négy évben azt tapasztaltam, hogy ha valami baj van, ha egy folyamat rosszul megy, akkor önök kormányoldalról nem a megoldásra törekszenek, hanem egyszerűen egy hivatalt hoznak létre. SZDSZ-es képviselőtársam azt mondta, üdvözli azt, hogy igazságügyi hivatal jön létre. Január 1-jétől ez a hivatal fog foglalkozni a pártfogói felügyelői tevékenységgel, a peren kívüli jogi segítségnyújtással, a kárpótlással és most már az áldozatok segítésével is. Tisztelt képviselőtársaim, ebben a ciklusban nem fogjuk tudni értékelni ennek a hivatalnak a munkáját, nem fogjuk látni munkájának az eredményét, a kormány azt nem fogja tudni, és nem is akarja bemutatni. Viszont a hivatalt létrehozza, apparátust létesít, nagy költségvetési pénzeket a működéshez tesz, ugyanakkor 132 millió forintos kártérítési kerettel kívánja reparálni azokat a súlyos sérelmeket, amelyeknek a köre most már kibővül.

Azt is szeretném megkérdezni, mit keres a jogszabályban az az előírás, hogy ez a kassza felülről nyitott. Az egy pénzügyi konstrukció, hogy egy kassza felülről nyitott-e vagy milyen. Nekünk arra lenne szükségünk, hogy a költségvetésben meg legyen határozva az az összeg, amennyit 2006-ban és a következő években szánni lehet az áldozatok kártérítésére. Még egyszer mondom, ez nem történt meg. Onnan tudom, hogy a 132 millió forint édeskevés, mivel annak idején csak a lakásmaffia áldozatainak a gyors megsegítésére 200 millió forintot igényeltünk, de a kormány ezt is elutasította.

A lakásmaffiáról csak annyit, itt lett volna a kiváló alkalom a kormánynak, hogy ezzel a jogszabállyal párhuzamosan megteremtse a lakásmaffia, a Baumag s a többi területeken a károsultak kártérítési lehetőségét. A lakásmaffiát azért emelem ki, mert arról még országgyűlési határozat is rendelkezik, államtitkár úr. Kötelezi önöket, hogy igenis meg kell csinálni. Ennek ellenére önök ebben a jogszabályban nem találtak neki helyet.

Erről a jogszabályról önök azt mondják, hogy rettenetesen áldozatpárti. Én pedig azt olvasom ki belőle, hogy hihetetlenül bizalmatlan az áldozatokkal szemben. Most már nemcsak sértettekről van szó, hanem áldozatokról is. Rengeteg helyen több paragrafus szól arról, hogy mik a kizárási feltételek, hogy milyen körből nem lehet hozzájutni sem a szolgáltatáshoz, sem a kártérítéshez. Önök a megfogalmazás slendriánságában elmennek odáig, hogy az áldozatkutatás tudományának, a viktimológiának a szabályait egyszerűen beemelik a jogszabály szövegébe, minden magyarázat, minden értelmező rendelkezés nélkül. Azt mondják, hogy nem részesülhet kártérítésben az az áldozat, akinek a magatartása a bűncselekmény kiváltó oka volt. Kérem szépen, ez nem a közrehatás, ez viktimológiai elméleti megfogalmazás! Ezt ki kellett volna fejteni! Ahogy az előttem szóló alelnök asszony is mondta: hol vannak itt a végrehajtási utasítások, hol vannak az értelmező rendelkezések? Nem találjuk őket sehol sem!

Viszont találunk benne megfoghatatlan szabályokat is. Például az úgynevezett helyi szolgálatokra van bízva az, hogy méltányossági okokból eljárhassanak. Szerettük volna megismerni a méltányossági eljárás részletes elveit, szabályait. De tegnap 12 órakor került az alkotmány- és igazságügyi bizottság elé ez a törvényjavaslat, hogy megállapítsuk az általános vitára való alkalmasságát, ma pedig már az általános vita zajlik, és pár perc múlva lezáródik. Ahogy képviselőtársam elmondta, képtelenek vagyunk megfelelő, eredményes módosító javaslatokat beadni, s nemcsak azért, mert lehetetlen, hiszen a szöveg egy szolgai fordítása az irányelvnek, hanem azért, mert az idő rövidsége nem teszi lehetővé, hogy a rengeteg hatályon kívül helyezett és módosító rendelkezést át tudjuk tanulmányozni.

Szeretném elmondani azt is, itt lett volna az ideje és alkalma az igazságügyi kormányzatnak - amelynek a miniszterét ma délelőtt hallgattuk meg az alkotmány- és igazságügyi bizottságban - arra, hogy a tanúvédelemmel kapcsolatos kérdéskört is beemelje ide. Lehetett volna egy hosszú vita, egy széles körű egyeztetés a civil szervezetekkel, a Sors-Társak Egyesületével, a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesülettel, de ezek az egyeztetések mind elmaradtak. Ezek után azt mondják önök, hogy ennek a jogszabálynak január 1-jén életbe kell lépnie, különben újabb rovót, rossz pontot kapunk Brüsszeltől. Ezt nem akarja az ellenzék. De azt szeretnénk és kötelességünk felhívni a figyelmet arra, hogy közel sem olyan szép, nem olyan rózsaszín ez a jogszabály, és az áldozatok tömege külországban is, idehaza is ne nyugodjon meg, és ne legyen biztos abban, hogy ha január közepén bemegy az önök hivatalába, akkor majd el fogják intézni a kártalanítási ügyét.

Azért is áldozat- és sértettellenes ez a jogszabály, mert nem beszél arról - és ez a legsúlyosabb probléma, amit viszont módosító javaslattal megpróbálunk reparálni -, hogy ha a sértett kizáródik a kártalanításból és a pénzügyi reparációból, akkor hogyan viselkedik az áldozat. Az áldozat nem részese az erőszakos bűncselekménynek, hanem csak a bűncselekmény következményének az elszenvedője. Önök a 8. §-ban mégis egy kalap alá vették a kizárási okokat mind az áldozatok, mind a sértettek számára. És sorolhatnám a problémákat, amiket majd a részletes vitában előadunk, ha lesz rá alkalmunk.

Egy biztos: előkészítetlen, megkésett, alulfinanszírozott jogszabályt terjesztettek elő, amiből pedig lehetett volna jót csinálni, és nagy társadalmi igény lett volna rá, de ezt megint elmulasztották. Ezt nagyon sajnálja a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

(15.10)