Felszólalás adatai

Az idő kevés arra, hogy részletesen végigsoroljam azt a rengeteg jogszabályt és rendeletet, amellyel önök megpróbálják ezeknek az embereknek a mindennapjait nehezíteni, ellehetetleníteni. Tényleg csak címszavak lesznek elegendőek arra, hogy érzékeltessem, hogy mégis mi az a tendencia, amit látni vélünk, és mi az, amitől féltjük Magyarországot és a vidéki embereket.

Jelen időkben az elmúlt napokban az agrárgazdasági bizottságok kezdtek el gombamód szaporodni ebben az országban. Ugyan a kormány tagadja, hogy ezeknek a bizottságoknak bármi köze lesz a később majd megalakulandó földbizottságokhoz - amelyek az új földforgalmi törvény értelmében azért lesznek felelősek, hogy a földtulajdon-változás esetén egy adott településhez tartozó földterületek tekintetében akár vétójoggal is rendelkeznek, illetve meg fogják tudni mondani azt, hogy ki az, aki földtulajdonhoz juthat egy adott településen, és ki az, aki nem -, de minden jel arra mutat, hogy bizony itt nem történt semmi más, mint az, hogy a Magosz, az európai uniós és a hazai infrastruktúrába beültetve, agrárkamara néven él tovább, és előkészíti a terepet arra, hogy az állami földek után most már a normál, más magánszemélyek tulajdonában lévő földterületekre is rátegye a kezét, amennyiben ott tulajdonváltásra kerül a sor.

De szintén nem mehetünk el szó nélkül a Nemzeti Földalap környékén történt eseményekkel kapcsolatban sem. Ne higgye a kormány azt, hogy Sebestyén Róbert, a Nemzeti Földalapkezelő korábbi elnökének feljebb buktatásával megúszhatja a történteket, vagy egyfajta tiszta lappal kezdhet most! Tudom én, hogy terhes lett az ő személye már a kormányra, hiszen számtalan botrány szála elvezetett egészen hozzá, a legfelsőbb szintekig a Nemzeti Földalapkezelőnél, de ennek a megoldása semmiképp nem lehet az, amit a kormány választott, azaz hogy a vezetőt feljebb buktatja, és minden megy tovább a régiekben. Alapjaiban kell megváltoztatni az egész pályáztatási rendszert.

Apró dolognak tűnik a következő, amit megemlítek, de higgyék el, hogy sok embernek a jövőjét nehezítették meg ezzel. A prémes állatok tenyésztéséről szóló kormányzati, miniszteri rendeletnek a módosítása is nehéz helyzetbe hozhat embereket, és aljas módon hátba szúrták azokat, akiknek egyébként itt, a plenáris ülésen, az állatvédelmi törvény vitájában még Budai államtitkár úr azt ígérte, hogy szó nincs arról a hátsó szándékról, hogy azért helyezték ezt sima miniszteri rendelet kategóriába, mert majd ki akarnak szúrni ezekkel az emberekkel. Igenis megtették, most már látható, hogy itt is átvágták az embereket.

De hosszasan lehetne sorolni a nemrég elfogadott salátatörvénnyel kapcsolatos aggályainkat, illetve a földforgalmi törvénnyel kapcsolatban is, hiszen annak életbe lépését segítő jogszabályokat is hoztak a Ház elé, amelyek azonban mindent tettek a földforgalmi törvénnyel, csak éppen azt nem, amit kellett volna, azaz nem változtatták meg a legsúlyosabb részeit. Itt gondolok a külföldiek földvásárlási lehetőségére, illetve gondolok a nagyüzemek korlátlan térlehetőségeinek a legalizálására, és az összeszámíthatóságot sem tették bele, korábbi ígéreteikkel ellentétben.

A bolgár példára áttérve, ma már ez többször elhangzott itt a Ház falai között, a kormányzati csúsztatás ismét tetten érhető, mert igenis a bolgár parlamentben nemzeti többség alakult ki, pártszínektől függetlenül, és a bolgár képviselők vették a bátorságot az Unióval szemben, és egy valódi szabadságharcot kezdtek el, szemben azzal a bohóckodással, amit itt tapasztalhatunk. Ők komolyan vették azt, hogy a termőföldjük az utolsó megmenthető nemzeti értékük, és ezért ki is álltak, még egyszer mondom, frakciószínektől függetlenül.

De ide lehetne még sorolni a szövetkezeti törvény, a vadászati törvény, az üzemszabályozási és a családi gazdaságokról szóló törvény ide nem kerülését, hiszen ezek mind-mind olyan jogszabályok, amelyek megalkotását erre a félévre ígérték, és ebből az évből már nincs egy hónap, a plenáris ülések sorozatából pedig már három hét sincs hátra, és még mindig még csak bizottsági szinten sem tárgyaltuk ezeket a javaslatokat.

Még nem beszéltem az integrátorokról, a demográfiai és a szociális földprogramról, csakúgy nem, mint a nemzeti lovas program csúfos vereségéről, amely azt hiszem, hogy hosszabb időt igényel, és majd egy következő felszólalásban részletezném.

Ez a sok jogszabály, amelyeket megemlítettem és ezek hiánya, úgy gondolom, jól mutatja, hogy a kormány nem azon az úton halad, amelyet megígért, és amely a nemzeti vidékstratégiában még oly hangzatosan megfogalmazásra került.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)