Felszólalás adatai

BALOG ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Egy idézettel szeretném kezdeni a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója álláspontjának ismertetését: "A rendőrségi törvény - összhangban már a genfi konvencióval - kötelezővé teszi a rendőrség számára az emberi méltóság tiszteletben tartását. Miért? Mert a kínzó, megalázó, embertelen bánásmód, éppen a neki leginkább kiszolgáltatott emberekkel szemben, egy erőszakszervezetről lévén szó, kvázi a természetéből adódik."

A rendőrségi törvény így fogalmaz: "Felettes ilyen tartalmú parancsot nem adhat ki. Ha ilyen parancsot mégis kiad, a rendőr köteles megtagadni a parancsot. Az emberi méltóságot sértő parancsot köteles tehát megtagadni. Ha egy rendőr nem tagadja meg ezt a parancsot, a mellette szolgálatot teljesítő rendőr erőszakkal is köteles megakadályozni annak teljesítését."

"A rendőrségi törvény - még mindig idézet - gyönyörű logikai levezetésben nagyon szép szabályokat tartalmaz. Tud valaki példát arra, hogy ezeknek egyetlen szabályát betartották volna azok a rendőrök, akik ellen büntetőeljárások folynak? Sajnos nem." Még mindig idézet: "Én bízom abban, hogy az országos rendőrfőkapitány és a budapesti rendőrfőkapitány levonja ezekből a megfelelő következtetéseket, és a kiképzésnek, a feloszlatásra vonatkozó konkrét cselekvésnek részévé teszik az egyébként hatályos törvényt. Ezen még javítani sem kell, csak be kell tartani." Ez a szöveg elhangzott az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén, 2007. április 17-én, és aki elmondta, úgy hívják, hogy Lenkovics Barnabás, akkor még éppen ő volt az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.

Azért kezdtem ezzel az idézettel, mert nagyon méltánytalannak tartom azt, hogy szocialista képviselőtársainknak ezekkel az ügyekkel kapcsolatban egyetlen feladatuk van, egyetlen feladatot látnak, azt, hogy bagatellizálják ezt a dolgot. Ez már csak úgy működik a demokráciában, hogy önök minél inkább el akarják ezt a dolgot hallgatni, minél inkább ignorálni akarják, minél inkább elkendőzni, az ellenzéknek annál inkább és annál hangsúlyosabban hangsúlyoznia kell ezeket a dolgokat. Nem az a méltatlan, hogy ilyen dolgokról beszélünk, mert egyébként az a dolgunk, hogy ilyen dolgokról beszéljünk - hogy hogyan, az egy másik kérdés -, hanem az a méltatlan, hogy amikor emberi jogi sérelmekről akarunk beszélni egy emberi jogi kérdésben, akkor ezt egyesek méltatlannak tekintik.

Én úgy gondolom, lehet arra számítani, hogy ha elindulnak azon az úton, hogy végre valóban tisztességes vizsgálatban a személyes felelősséget megállapítsuk október 23. és a szeptemberi események kapcsán, akkor nyilván az ellenzék is el fog indulni azon az úton, hogy valahol találkozzunk majd, és legyen egy közös, személyes felelősségmegállapításunk ebben az ügyben. Ha egyetlenegy lépés nem történik, csak ez a bagatellizálás, akkor nyilván a hangot erősebben kell felemelni, még akkor is, ha a jelentés kapcsán ez valóban aránytalannak tűnhet.

Egyébként az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámolót döntő részben mi is szakszerűnek és tárgyilagosnak tartjuk, és éppen ezért a Fidesz-frakció nevében mi is szeretnénk megköszönni dr. Lenkovics Barnabásnak és dr. Takács Albertnek a tavalyi és az azt megelőző hat esztendőben végzett munkáját. Különösen nagyra értékeljük azt az évek óta tartó munkát, amelyet a betegek, köztük a pszichiátriai gyógykezelés alatt álló betegek jogainak védelme érdekében kifejtenek.

Ugyancsak fontosnak tartjuk a környezet- és természetvédelmi ügyekben kifejtett állhatatos és előremutató tevékenységet, csak sajnos itt is van egyfajta képmutatás. Tehát én azt gondolom, hogy elsősorban nem dicsérni kellene az ombudsmanok munkáját, hanem meg kellene fogadni azt, amit mondanak. És azt is észre kellene venni, ami esetleg kellemetlen, akár a kormánynak, akár a kormánypártoknak. Azt se zárjuk ki, hogy netán vannak olyan mondatok, egyébként éppen az adatvédelmi biztos beszámolójában, amik az ellenzéknek is kellemetlenek lehetnek. Úgy gondolom, erre is reagálni kellene.

Akkor, amikor az egyébként feldicsért ombudsman azt mondja, hogy jelenleg is alkotmánysértő állapot van például egy egészségügyi intézmény bezárása kapcsán, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetről beszélek, ezt egy szóval meg sem említeni, ebben az ügyben semmit nem tenni, azon túl, hogy az illetékes, hol államtitkár, hol miniszter közli az emberrel, hogy nincs, azt gondolom, hogy ez az ombudsmanok munkájának nem az értékelése, hanem a leértékelése, és az agyondicsérést pedig úgy hívják a teológiai szakzsargonban, hogy képmutatás.

A 2006. évi beszámolóból három ügycsoportot szeretnék kiemelni. Ezek közül, azt gondolom, az egyik legsúlyosabb az augusztus 20-ai állami ünnepségek ügye, a tűzijáték idején kitört viharban ugyanis négy személy életét vesztette, mintegy 300-an megsebesültek, s közel másfél milliós tömegben pánik tört ki. Mindebben sajnos komoly szerepet játszott a szervezők hanyagsága, az államigazgatási szervek mulasztásai.

(11.20)

Az eseményekkel kapcsolatban az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az alábbi véleményt fogalmazta meg - úgy tűnik, ez elkerülte a kormánypárti képviselőknek a figyelmét, de államtitkár úrnak a reagálásában sem hallottam ezzel kapcsolatban semmit -: "Az élethez való alkotmányos jog sérelmét okozza, ha az állami ünnepséget szervező állami szerv nem teljesíti a rendezvény résztvevőinek biztonságával kapcsolatos alapjogvédelmi kötelezettségét, azaz nem gondoskodik arról, hogy a lebonyolítók minden körülmények között tisztában legyenek feladatukkal és felelősségükkel. A vizsgálat megállapította, hogy az ünnepségek megszervezése, ezen belül a szerződés megkötése, ennek tartalmának pontos és részletes meghatározása során a kormány nevében eljáró Miniszterelnöki Hivatal nem teljesítette objektív alapjogvédelmi kötelezettségét, ezzel pedig az alkotmányos életvédelmi kötelezettség tekintetében súlyos visszásságot okozott. A tűzijáték lebonyolításában részt vevő szervek mulasztásaikkal, működésük összehangolatlanságával a jogállamiság elvével, az élethez, egészséghez és testi épséghez való alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságokat okoztak, ezért a hasonló esetek jövőbeni bekövetkezésének megelőzése érdekében a következő ajánlásokat fogalmazták meg. Fölkérték a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, az önkormányzati és területfejlesztési minisztert, az igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy a föltárt visszásságok orvoslására tegyék meg a szükséges intézkedéseket."

Miként ezt tudjuk, a Gyurcsány-kormány a fenti ügyben is kibújt a felelősség vállalása alól. Bár sokan tudtak az érkező viharról, és többen is leállíthatták volna a tűzijátékot, a kormányzati vizsgálat végül három felelőst talált, komoly, magas pozíciókban, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság ügyeletesét és a riasztásokat kiadó, de azok fogadásáról meg nem győződő meteorológust, valamint a MeH rendezvényért felelős osztályvezetőjét.

A másik kérdéskör, mellyel foglalkozni kell, a kamarai igazgatást érinti. A témában a legfontosabb állásfoglalását az egészségügyben működő szakmai kamarákat érintő törvényjavaslatot illetően bocsátotta ki a biztos. Állásfoglalásában kifogásolta a kötelező kamarai tagság megszüntetését. Így fogalmazott: "Általában a civil szféra, de különösen a hivatásrendi szakmai kamarák szervezettsége és ereje egyúttal a társadalom demokratikus szervezettségét és erejét is jelenti. Így elképzelhető, hogy egy fejlett polgári demokratikus országban a gyengébb kamara is elegendő, azonban a hazai politikai, közjogi, szociális és kulturális közeg egyelőre nem nyújt kellő alapot a fejlettebbek szerint való kamarai működéshez. Jelen helyzetben tehát a kamarák ilyetén gyengítése egyúttal a civil társadalom gyengítése is, eredményét tekintve pedig az államhatalom velük szembeni visszaerősödése. A demokratikus jogállam előrehaladásának, fejlődésének nézőpontjából a kifinomult korlátok és ellensúlyok rendszerében ez nem tekinthető továbblépésnek, hanem inkább visszalépés. Nem minősíthető hibának, hogy - egyes vélemények szerint - az érdekképviselet felé tolódott el a kamarák tevékenysége, ami inkább szakszervezeti funkció, különösen amikor az egészségügyben dolgozók munkakörülményei, bérezése és a többi, objektíve kiváltották az érdekvédelmi funkció erősítését."

Az azóta hatályba lépett új törvényi szabályozás, amely jelentős mértékben átalakítja az egészségügyi ellátás rendszerét, szakmai szempontból nagyon is kifogásolható, s a kormány is elismeri, hogy számos elemében korrekcióra szorul. Az úgynevezett egészségügyi reform kimunkálása során a szakmai kamarák és a civil szervezetek folyamatosan jelezték aggályaikat a kormány képviselői számára, ám véleményük, állásfoglalásuk a legritkább esetben került elfogadásra. Az ombudsman megállapítása, hogy a szakmai kamarák gyengítése a demokratikus jogállam működése szempontjából visszalépésnek tekinthető, sajnos a gyakorlatban is beigazolódott, ahogy ezt nap mint nap tapasztaljuk; az előbb már említettem az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetnek az ügyét.

A harmadik kérdéskör, amelyet már érintettem, és Ékes Ilona is a kisebbségi vélemény ismertetésében erről beszélt, "A rendőri intézkedések" című általános fejezetben található. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámolónak ez a fejezete mindössze másfél oldalas terjedelemben foglalkozik a 2006 szeptemberében és október 23-án Budapesten történt rendkívüli eseményekkel, és azokkal összefüggésben foganatosított jogszerűtlen rendőri intézkedésekkel.

Fenti fejezet megdöbbentő és érthetetlen módon nem tesz említést a gyülekezési jog korlátozásáról, ellentétben egyébként azokkal az ajánlásokkal is, amelyeket sokkal korábban, már évekkel ezelőtt az általános helyettes úr megfogalmazott, és amelyeket nagyon helyesnek és megfontolandónak tartunk. Nem tesz említést a rendőrségről szóló törvény többrendbeli megsértéséről sem, továbbá az emberi jogokat sértő, a vizsgált időszakban sajnos tömegében előforduló jogszerűtlen rendőri kényszerintézkedésekről, amelyekről számos, a sajtóban is napvilágot látott dokumentum beszámol, s melyek ellen több emberi jogi szervezet, többek között az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az ENSZ-nek a kínzás elleni bizottsága is fölemelte a szavát. Ez nem egy ellenzéki fiókszervezet, hanem egy jelentős, tekintélyes nemzetközi intézmény.

A beszámoló említett fejezete olyan általános megállapításokat is tartalmaz, melyek azt a hamis látszatot keltik, mintha a tárgyévben semmilyen rendkívüli esemény, illetőleg ezzel kapcsolatos jogsértés nem történt volna Magyarországon. Idézek: "A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan az egyéni sérelmek miatt keletkezett panaszok nagy része megalapozatlan volt, a beszerzett iratok és a körülmények tisztázása alapján megállapítható volt, hogy az intézkedés törvényes és indokolt volt."

Kifogásainkat a bizottsági ülésen és a bizottsági üléseken a lefolytatott vitában elmondtuk. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, aki ennek a területnek az illetékese és ennek a kifogásolt fejezetnek a szerzője, elismerte ezt a hiányosságot, részben az időkorlátra utalva, és egyúttal jelezte, hogy saját hatáskörében vizsgálatot kezdeményezett ezekről az eseményekről, és záros határidőn belül be kívánja nyújtani a vizsgálat eredményét, a kiegészítő jelentést.

Ez valóban meg is történt, megkaptuk ezt a jelentést, mégis azt kell mondanom, hogy "Az események jogi értékelése" címet viselő VII. számú fejezet sajnos szintén csak általános kijelentéseket tartalmaz, olyanokat, amelyek egy laikus által is megállapíthatók, és ehhez nem kell feltétlenül egy ilyen jelentést készíteni. Idézek: "A rendőri fellépések során is voltak jogszerű és szakszerű intézkedések, voltak szakszerűtlenül kivitelezett akciók, tudunk esetekről, amelyekben rendőrök ellen büntetőeljárás indult, és ismeretesek híradások, beszámolók, képek és mozgóképfelvételek arányukban eltúlzott rendőri intézkedésekről, hallhattunk, láthattunk embereket, akik a rendőri túlkapások áldozatai vagy szenvedő alanyai voltak, és láttunk képeket megtámadott és megsebesült rendőrökről." - Ennyi.

A Takács Albert biztos úr által megfogalmazott ajánlások és kezdeményezések sajnos, úgy látom, nem nyújtanak megfelelő garanciát a tekintetben, hogy a jövőben hasonló rendőri brutalitás ne fordulhasson elő Magyarországon, még akkor sem, ha az igazságügyi és rendészeti miniszter, illetőleg az országos rendőrfőkapitány elfogadná azokat.

Már az is súlyos demokráciadeficitet okozott, hogy egyes rendőrök és rendőri vezetők - hangsúlyozom, politikai utasításra - sorozatosan megsértették a rendőrségről szóló törvény előírásait, továbbá korlátozták a gyülekezési jogot, a gyülekezés szabadságát. Az azonban elfogadhatatlan, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, akinek ez hivatali kötelessége volna, ez ellen kellő határozottsággal ne emelje föl szavát, ne ragadjon meg minden rendelkezésre álló eszközt a jogsértések orvoslására és a hasonló esetek megelőzésére.

Én magam sem szeretnék képmutató lenni, tehát el kell ismernem azt, és nem lenne korrekt, ha csak egyvalakinek a nyakába varrnánk ezt az ügyet, valóban ez a magyar politikai osztálynak egy közös, nagyon súlyos ügye, egy olyan súlyos trauma, amellyel, azt gondolom, nemcsak az ombudsmanoknak kell foglalkozni, hanem mindannyiunknak többet kellene foglalkozni. Nem várhatjuk ennek az ügynek a megoldását egyetlen intézménytől, de úgy gondolom, mindenkinek meg kell tenni ebben az ügyben a sajátját, a kormánynak végre együttműködve velünk egy átfogó, mélyreható vizsgálatot kellene folytatnia, hogy mi is történt valójában 2006 szeptemberében és október 23-án Budapesten, nemcsak a rendőri intézkedések ügyében, hanem a parancsok kiadásának ügyében is.

Mivel a beszámolónak a rendőri intézkedésekkel foglalkozó fejezetét, illetőleg az ehhez benyújtott kiegészítő jelentést nem tudjuk elfogadni, ezért a Fidesz részéről módosító javaslatot nyújtottam be, hogy kifejezzük azt, hogy egyébként a jelentésnek az egyéb részeit fontosnak és jónak tartjuk, és értékeljük. Egy kapcsolódó határozati javaslatot nyújtottam be, melynek lényege, hogy a javaslat mondja ki az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese által írt "Rendőri intézkedések" című fejezet, továbbá az ahhoz kapcsolódó kiegészítő jelentés egyidejű elutasítását. Amennyiben módosító indítványunk elfogadásra kerül, akkor természetesen el tudjuk fogadni az egész beszámolót, ha nem, akkor nem leszünk ebben a helyzetben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)