Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szólva, bizonytalan voltam abban, hogy olyan kiváló ellenzéki fölszólalások után, amelyeket itt hallottunk, van-e még hozzátennivalóm ennek a törvényjavaslatnak a vitájához, de aztán úgy döntöttem, hogy néhány megjegyzést, amellyel a kétperces észrevétel időkeretét valószínűleg túllépném, megengedek magamnak.

Már beszélt arról Pető Iván is, hogy ez a törvényjavaslat mennyiben folytatása annak, amit a Fidesz-kormánytól az elmúlt másfél évben tapasztaltunk, de én még egy szempontot szeretnék fölvetni. Ugye, a jogállam úgy néz ki, hogy a társadalom intézményei, például a kormány a létező törvények keretei között működik. Hivatalba lépése után a Fidesz-kormány ezt az általános elvet megfordította. Eldönti, hogy mit akar csinálni, és utána hozzáigazítja a jogszabályokat. Emlékezetes talán, hogy amikor a tavalyi nyári szünet után megnyílt az Országgyűlés, akkor az első dolga az államháztartási törvény módosítása volt, merthogy a Fidesz-kormány az önkormányzati választások előtt nem akarta benyújtani a '99-es költségvetést, és ezért a szeptember 30-ai határidőt az államháztartási törvény módosításával október 31-ére módosította, hogy ezt a lépését megtehesse. Ezért kellett azzal kezdeni a parlamenti munkát, hogy az államháztartási törvényt hozzáigazították a Fidesz-kormány pillanatnyi szándékához.

Egy másik példa: a Fidesz-kormány egy másik induló lépése az volt, hogy először kinevezett egy, a párt pénzügyeiért korábban felelős kollégát az ÁPV Rt. élére, majd pedig a Postabank rendbetételekor ezt a kollégát, Gansperger urat mindjárt beültette az ÁPV Rt. igazgatóságába. Amikor mi itt az Országgyűlésben több alkalommal is interpellációban, azonnali kérdésben fölhívtuk a figyelmet arra, hogy ez a privatizációs törvénnyel ellentétes, amely összeférhetetlenségi szabályokat tartalmaz erre vonatkozóan, akkor először itt hímeztek-hámoztak, Stumpf miniszter úr, Bogár államtitkár úr, majd a '99. évi költségvetésbe belebújtatták a privatizációs törvénynek egy módosítását, amelyik kivette a privatizációs törvényből ezt az összeférhetetlenségi szabályt.

Nos, ez a törvény ebbe a sorozatba illik. A kormány titkosítja a kormányülésről szóló ama dokumentumokat, amelyek semmiféle államtitkot a dolog tartalmát tekintve nem tartalmaznak, és amikor ezt a gyakorlatát a nyilvánosság előtt bírálat éri, akkor fogja magát, és ehhez a törvénytelen gyakorlatához hozzáigazítja a jogrendet azzal, hogy utólag benyújt egy törvénymódosítást ugyanebben a témában, és egy olyan gumiszabályt illeszt az állam- és szolgálati titokról szóló törvénybe, amely persze mindennek a titokká minősítését lehetővé teszi. De akkor talán egyszerűbb lenne visszatérni ahhoz a pártállami gyakorlathoz, amikor az államtitok kérdését nem törvény szabályozza, hanem a kormány mindenkori szándéka és önkénye.

Azt gondolom, hogy ilyen értelemben ez a törvény beleillik a Fidesz-kormány gyakorlatába, de hozzáteszem, hogy csak félmunkát végez. Mert ha az a célunk, hogy a Fidesz-kormány gyakorlatát törvényesítsük, akkor ki kéne ezt egészíteni egy másik paragrafussal, amelyik például megtiltaná azt, hogy a kormány üléséről jegyzőkönyv készüljön. És akkor az, hogy a kormány szakít azzal a 150 éves magyar történelmi tradícióval, hogy a kormányok üléseit jegyzőkönyv rögzíti és ami egy szokásjog, amit most a Fidesz-kormány megsért, mindjárt a törvényesség maximális betartásának minősülne. Tehát tegyék bele a törvénybe, hogy tilos a kormány üléséről jegyzőkönyvet készíteni! (Dr. Kontrát Károly: Ez módosító indítvány?)

No, természetesen ez vicc volt, és mi ilyen módosító javaslatot nem fogunk benyújtani (Dr. Kis Zoltán: Befogadta. - Derültség.) ehhez a törvényjavaslathoz, mint ahogy semmilyen módosító javaslatot nem fogunk benyújtani, mert ez a törvényjavaslat módosító javaslatokkal nem tehető elfogadhatóvá. Azt pedig a fideszes ügyrendi bizottság egy gyors döntésével már e parlament elején megtiltotta, hogy valaki olyan módosító javaslatot nyújtson be, ami a korábbi parlamentekben gyakorlat volt, hogy az egész törvény maradjon el. Ilyen módosító javaslatot most már Salamon képviselő úr áldásos tevékenysége nyomán nem lehet benyújtani, úgyhogy módosító javaslatot ezáltal ne várjanak tőlünk! És ez nem a lustaságunknak, hanem a törvényjavaslat sajátosságainak a következménye.

Még egy második megjegyzésem, amit szeretnék a törvényjavaslathoz tenni, ahhoz a kérdéshez szól, amivel itt többen foglalkoztak, részletesen Eörsi Mátyás is és Kiss Gábor is, ez a bizonyos zavartalan működés, az állami szervek zavartalan működésének követelménye. Arra szeretnék rámutatni, és ebben támogatom azt, amit Eörsi Mátyás már elmondott, de kiegészítve azt, hogy itt nem egyszerűen arról van szó, hogy ezt a kifejezést már használták a pártállami időben - persze hogy használták! Itt arról van szó, hogy maga a gondolat, hogy az állami szervek zavartalanul működjenek, összeférhetetlen egy plurális társadalom lényegével. Mert a monolit rendszer, a pártállami rendszer úgy működik, hogy mindent pártunk és kormányunk rendel el. Talán még emlékeznek rá az idősebbek - a fiatalabb fideszesek óvodás korban még ezt nem érzékelték igazán -, a pártállam abból indult ki, hogy minden fölülről megy, a párt a működésének alapszabályai szerint minden társadalmi intézményt irányít, tehát tulajdonképpen az a norma, hogy pártunk és kormányunk működése zavartalan. Semmilyen, az állampárttól független szereplője nincs a társadalom életének, tehát bármiféle olyan folyamat, esemény, történés az ország életében, amit nem a párt rendelt el vagy hagyott jóvá, az eleve valamiféle deviancia, valamiféle, a rendszertől idegen jelenség.

Egy demokratikus, plurális társadalom ezzel szemben úgy működik, hogy a társadalom egymástól független, autonóm intézmények tömegéből áll, ahol van egyfelől az állam, azon belül is van a végrehajtó hatalom, a kormány, vannak a bíróságok, van a törvényhozás, meg vannak a hatalommegosztás új elemei, és ezek egymás tevékenységét óhatatlanul zavarják. Amikor a bíróság úgy dönt, hogy a kormánynak, adott esetben a társadalombiztosítás felügyeletéért felelős politikai államtitkárnak egy intézkedése, egy személyi intézkedése törvénysértő - ugye, Cser Ágnes elbocsátásáról van szó -, akkor ezzel zavarja az államhatalom működését - igaz? Ez a dolga a bíróságnak. De vannak ráadásul az államhatalmon kívüli intézményei is a társadalomnak, ilyenek a pártok. Az ellenzék egész tevékenysége óhatatlanul zavarja a kormány működését, ez a dolga. Itt vannak a szakszervezetek, itt vannak az érdekképviseletek, itt vannak a kamarák, hogy a következő napirendi pontra utaljak. (Dr. Pető Iván: Itt voltak! - Derültség.) Nem más a dolguk, mint hogy függetlenül működjenek a kormánytól, tehát a tevékenységük óhatatlanul zavarja... (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Tárgyra térés!) Ez a tárgy! Ez a tárgy, arról a mondatról beszélek, amely a törvényjavaslatban szerepel, és ami ennek a törvényjavaslatnak, hogy úgy mondjam, az újítása a magyar jogalkotásban, bizonyos értelemben - mint erről már beszéltünk - régiesítése a magyar jogalkotásban. Tehát azt a szót, hogy az államhatalom, állami szervek zavartalan működését zavarja, talán el kellene önöknek felejteniük, mint ahogy el kellene felejteni ezt az egész törvényjavaslatot.

(10.00)

Végül, utolsó megjegyzésként: miért is titkolózik a politikai hatalmi intézmény? Miért is kell államtitoknak minősíteni különböző dolgokat? Azért, mert adott rövid távú helyzetben vannak olyan nemzetközi külpolitikai, bűnüldözési, olykor-olykor - bár én ezt kihagynám a törvényből - gazdasági és pénzügyi érdekek, amelyek rövid időre a kormányintézkedések eltitkolását teszik szükségessé. Igen, ilyenek vannak. A klasszikus példa: a valutaleértékelés tervét nem lehet három nappal korábban nyilvánosságra hozni.

Azt gondolom, egy tisztességes politikai intézmény nem törheti olyasmiben a fejét, amit még tíz év múlva is el kell titkolni. Fél évig, egy évig, két évig lehet titok, de tíz év múlva már biztosan nem. Az a gondolat, hogy 50 évig titokban kell tartani, hogy mi történt a kormányülésen, ha egyáltalán leírnak belőle valamit, azt hiszem, óhatatlanul ahhoz a kérdéshez vezet el, hogy vajon miről is eshet szó a Fidesz-kormány ülésein, ha azt 50 évig utólag is titokban akarják tartani, sőt örökre, mert ezért nem vezetnek róla jegyzőkönyvet.

Azzal az ellenvetéssel, amit itt kétpercesében Kovács Zoltán képviselő úr megfogalmazott, hogy de hiszen az előző kormány alatt született az a titoktörvény, amelyben 90 évek vannak, azzal egyetértek. A jelenlegi kormánypártok ellenzékben élesen ostorozták ezekért a 90 évekért az előző kormányt, de másfél éve még nem kezdeményezték a titoktörvény olyan módosítását, ami a 90 évből, mondjuk, 30 évet vagy 20 évet csinált volna, és amit a Szabad Demokraták Szövetsége nyomban, lelkesen, hangosan, zajosan támogatott volna. Itt az alkalom, tessék ezt a titoktörvényt módosítani, de nem ebben, hanem az ellenkező irányban, és akkor tapsolni fogunk önöknek. Ehhez viszont nem, ennek a visszavonását javasoljuk valamennyien. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)