Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Erre innom kellett egy pohár ásványvizet, mielőtt az ember vesz egy nagy levegőt és nekikezd, ugyanis egy szörnyűség fekszik előttünk, egy politikai Frankenstein, egy torzszülött, egy egészen elképesztő politikai förmedvény. Nem tudom megfogalmazni, hogy hogyan vehették a bátorságot önök mindehhez. Egészen elképesztő, hogy beszórnak egy másfél tucatnyi témakört, törvényt és különböző területet módosító csomagot, amit gyakorlatilag egy-két nap alatt igyekeznek átvezetni a parlamenten. Hogy ezzel a parlamentarizmus alapszabályait megerőszakolják, nem lep meg, tíz éve ezt csinálják, és a korrektség kedvéért jegyezzük meg, hogy a 2010 előtti időszakban is azért bőven voltak olyan vadhajtásai ennek a rendszernek, amelyek a parlamentarizmus megújításáért kiáltottak, vagy éppen a korabeli, régi, tradicionális rend visszaállításáért, de az a borzalom, amit most önök műveltek, valami egészen elképesztő.

Én őszintén kíváncsi lettem volna az általam mélyen tisztelt fideszes vezérszónok képviselőtársam valódi gondolataira, de hát egy kényszeredett felolvasás következett a különálló témákból. Nyilván sem ön, sem én nem lehetünk ezen témák önálló szakértői minden területen, a régi korok polihisztorai talán már kivesztek közülünk, de úgy gondolom, hogy itt a parlamentben mérsékelt létszámban vannak jelen. Én magamat nem sorolom közéjük, és azt kell hogy mondjam, 15 területen nyilván én sem lehetek annyira jártas, mint amennyire a magyar parlamentarizmus követelményei megkívánnák. De az, hogy a „meglátásom szerint”-et is papírról kell felolvasni, mert egész egyszerűen oda jutnak, hogy kapnak egy központi panelgyűjteményt, gyakorlatilag az általános indokolás részeit visszaolvassák nekünk a parlament előtt, végighallgatják  tegyük hozzá, többségében udvariasan  az ellenzéki hozzászólásokat, aztán a mélyen tisztelt elnök úr lezárja a vitát, és önök szavaznak, ahogy kiadja a frakcióvezetés, ez nem parlamenti rend, kérem szépen.

Ez a demokrácia bástyáinak a lebontása, és valami egészen elképesztő, hogy a bizalmi vagyonkezeléstől kezdve a sportrendezvényeken át, a Btk. módosítása, a reklámtörvény módosítása kerül elénk. Kérem szépen, hova sietnek önök? Le van kötve a nyaralás? Mi áll emögött?

Ha érzik ezeket az aktuális piaci igényeket, és különböző lobbierők hatnak önökre, ami nem feltétlenül baj, ne mondjuk azt, hogy minden lobbierő rossz, miért nem fújják le azt a nyavalyás nyaralást? Miért nem maradunk akkor két héttel tovább a parlamentben? Miért nem szedik szét ezeket a javaslatokat témakörönként, nyújtják be az ezzel foglalkozó és valóban illetékes bizottsághoz? Vitatkozzuk ezt le! Adhatnának egyébként a piacnak is annyi időt, hogy a benyújtott javaslatokkal kapcsolatos meglátásaikat valamilyen visszajelzés útján el tudják juttatni önökhöz, és aztán ezek a javaslatok, ez a mostani politikai szörnyszülött valami valódi, jobbító módosító csomaggá válhatna. Hova sietnek önök ennyire?

Elmondták az indokolásban, és államtitkár úr, egyetértek önnel, ha vannak piaci anomáliák, és azokat kezelni kell, komolyan egyetértünk, akkor nem szabad szeptemberig várni ezekkel. De hát könyörgöm, a parlament feszített menetrendjéhez igazítják önök a piaci igények feldolgozását?! És mivel három nap múlva már le van kötve a nyaralásuk, két nap áll rendelkezésre munka frontján, ezért most két nap alatt kell ezt megoldani egy rendkívüli eljárással? (A kormánypárti padsorok felé:) Ne integessen, képviselőtársam, nyomjon gombot! És a helyzet az, hogy semmilyen akadálya nem lenne annak, hogy a tisztességes menetrendben, akár két hetet ráhúzva az ülésszakra, ezeket a kérdésköröket rendezzük  ez a feladatunk, képviselőtársaim. Nincs az kőbe vésve, hogy önöknek két hónap nyári szünetet kell elrendelni. Ezzel az indoklással kérem, hogy ne traktáljanak bennünket, mert ez elfogadhatatlan. Tehát önmagában a mostani nyári rendkívüli ülésszak lezárása nem ad okot arra, hogy egy ennyire silány és ennyire összecsapott munkát ennyiféle területen letegyenek elénk.

Szeretném elmondani önöknek, hogy a Btk. adatvédelmi rendelkezésének módosítása egyébként indokolt lehet, tehát gondolom, hogy a szegedi rektorral kapcsolatos ügy és problémakör váltotta ezt ki, és egyetértek önökkel: ez valóban egy kezelendő terület. Sőt, ahogy a digitális gazdaság korába behatolunk, és haladunk egyre mélyebbre ebben, nyilván minél mélyebben és minél szélesebb körben lesz szükség hasonló módosításokra, tehát teljesen indokoltnak tartom, hogy hozzányúlunk ehhez a területhez. Még azt se mondom, hogy ami előttünk fekszik, az kivétel nélkül rossz elgondolásokból áll. Csak azt mondom, hogy a téma komolyságához méltó módon ezt nem tudjuk itt megtárgyalni. Én sem vagyok adatvédelmi szakjogász, nem biztos, hogy itt a teremben helyet foglalnak vagy a háttérmunkában helyet kaptak két nap alatt azok a szakértők, akik ehhez hozzá tudták volna tenni a magukét.

És azt kell hogy elmondjam, hogy az indoklás jó részével, államtitkár úr, én tényleg egyetértek. Tehát amikor a magyar munkahelyek megvédéséről beszél, egyetértünk. Amikor arról beszél, hogy minél több munkahelyet kéne létrehozni a válság hatásainak ellensúlyozása érdekében, megint csak egyetértünk. Ebben a csomagban, ha így összecsapták, ez miért nem szerepel, államtitkár úr? Hol van itt például a magyar munkahelyek megvédésének szándéka azok esetében, ahol komoly veszélyben van a munkahely? Nézzük a katásokat például! Ez miért hiányzik a csomagból? Ez valóban fontos lenne!

A katások egy része számára  általam támogatott módon  ez a kormány a járványügyi veszélyhelyzet közepén, tehát nem az első napokban, de azért viszonylag még érzékelhető ütemterv szerint kedvezményeket foganatosított: azt a havonta pár tízezer forintos díjat átmenetileg nem kellett fizetni egy bizonyos ideig. A problémám ott kezdődött, hogy ezt nagyságrendileg a katások mintegy ötöde számára elérhető módon tették meg, és a nagy többségük nem részesült ebben a kedvezményben. Mi történik a nyári ülésszak lezárása előtt? Az történik, hogy nem kiterjesztik ezt a kedvezményt, mondjuk, a katások egész körére, hiszen látják, hogy egy gazdasági válsághelyzet elején, bevezető szakaszában vagyunk, hanem gyakorlatilag egy büntető jellegű különadót vetnek ki, ami megint csak egy legitim vita alapját képezhetné, hiszen vannak piaci működési zavarok a kata frontján.

(10.50)

Én is látom azt, hogy munkavállalók mennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek tömegesen, és kényszerítik őket sokszor abba, hogy katás jogviszonyba kerüljenek, és az adózásukat így folytassák. De azt kell hogy mondjam, nem ez a megfelelő időpont ennek rendezésére, hanem talán a január 1-je lenne. Most túl kell élnünk egy gazdasági válsághelyzetet. Most az a célunk, hogy azok, akik valahogy még eddig a hullámok fölött maradtak katásként, kapjanak egy átmeneti segítséget. Ez hiányzik ebből a csomagból, pedig ön teljesen jogosan a magyar munkahelyek megvédéséről beszélt, és én egyetértek önnel ebben. Miért nincs ebben a csomagban? Miért a személyre szabott jogalkotás kerül elénk, a különböző lobbierők megtestesülése ebben a csomagban? Még egyszer mondom, Btk. adatvédelmi jellegű módosítása, reklámtörvény, vagyonkezeléssel kapcsolatos rendelkezések, amely értem, hogy felfutó piac, tökéletesen látom, hogy kormányközeli üzletemberek hogyan és milyen módon tudják a portfóliójukat észszerűen diverzifikálni és felhasználni ezeket az újfajta gazdasági egységeket. Látjuk. De akkor legyen szó ebben a csomagban azokról is, akik valódi problémákkal küzdenek, a magyar munkavállalókról. A katásokról már esett szó.

A munkabérek kipótlásáról sincsen semmi ebben a csomagban. A járványügyi veszélyhelyzet utáni gazdasági válságban rengeteg munkabér kiesett. A Jobbik javaslata volt erre a magyar munkahelyvédelmi alap, amely a kiesett bérek 80 százalékát pótolná azok esetében is, akik már elvesztették a munkahelyüket. Ezzel szemben a Fidesz másfél hónapos késéssel benyújtott csomagja a piacon összesen kiesett munkabértömeg nagyjából 10-20 százalékát volt képes pótolni. Szerintem ez is megérne egy szakmai vitát, hogy javíthatóe az önök rendszere. Azt látjuk, hogy a beletett pénzeszközök hiánya elképesztő és aggasztó.

Nyilván a sportberuházások is megérdemelnek pár szót, bár a mi frakciónkban ül olyan személyiség és közszereplő, aki sokkal inkább rutinos ezen a területen, tehát nyilván ő fogja ennek a dandárját elvégezni, de azért felmerül az egyszerű újságolvasó emberben is, hogy mondjuk, egy 65 milliárd forintos MotoGP-pályára  ami az életben nem térül meg  mi szüksége van Magyarországnak. Egyetértünk, vannak olyan beruházások, világversenyek, amelyek szükségesek ebben az országban, sőt továbbmegyek, nyilvánvalóan a nemzeti büszkeségünket kell hogy táplálja, szolgálja az, hogy minden vezérhajónk, zászlóshajónk és minden kiemelkedő sportteljesítményünk kapcsán méltó körülmények között rendszeresen tudjunk ezeknek a rendezvényeknek otthont adni. De miért nem lehet priorizálni? Miért az a hozzáállása Magyarországnak, hogy amit el tud hoznia a sportügyi világpiacról, azt a rendezvényt el is hozza? A MotoGP-pályával kapcsolatban nekem azért lennének ellenérveim, aggályaim. Ha a Felcsútra érkező taotízmilliárdok sorsát vizsgáljuk meg, nyilván arról is tudnánk szerintem egy több órás parlamenti vitát összehozni, de most nem akarok erre elmenni, mert próbálok arra szorítkozni, ami ebben a csomagban van. Így is túl sok van benne, hiszen 15 témakör jelenik meg előttünk, és ember legyen a talpán, aki mindezt két nap alatt átolvasta, felkészült belőle, de bőven elég vérlázító tényt és körülményt találunk.

Azt is látjuk ugyanakkor, hogy vagyonkezelői szempontból ez a kormányzat nem vizsgázott jelesre, és ez a csomag a kisajátítások kapcsán is tartalmaz rendelkezéseket. Egy nagyon körmönfont és kicsit sunyinak tűnő kormánypárti trükköt érünk tetten ebben, hiszen a kormány bizonyos kiemelt beruházások tekintetében  ugye, milyen jó kifejezés; a sportberuházások is természetesen ideértendők  sokkal könnyebben teszi kisajátíthatóvá a jövőben azokat a magánterületeket, amelyekre szükség van egy beruházás érdekében. Azt látjuk, hogy mindez a visszaélések melegágyává válhat, ha megfelelő garanciákat nem építünk ebbe a rendszerbe. Egész egyszerűen elképesztőnek tartom azt, hogy ezeket a nagyon mélyre ható, több milliárdos, tízmilliárdos beruházásokat érintő változtatásokat így próbálják két nap alatt, egy ilyen teljesen naiv, idealistának tűnő, romantikus indoklással keresztülvinni a rendszeren, miszerint a gazdaságot kell élénkíteni. Még így is nevezik el ezt a csomagot  5-10 százaléka szól nettó gazdaságélénkítésről. Bárcsak több szólna, és nekem nagyon tetszene, ha több szólna erről, de egész egyszerűen elszabotálja ezt a területet a kormányzat. Vegytiszta neoliberális módon teljes társadalmi csoportokat hagy az út szélén, velük nem foglalkozik, kieső munkabéreket nem pótol, a katások életét megkeseríti ahelyett, hogy megkönnyítené, megint csak, eközben kedvezményezi a milliárdosokat, az oligarcha ismerőseit, és feltételezhetően olyan piaci szereplőket, akik a legkevésbé szorulnának rá erre a segítségre. Ezek fényében tehát ez a csomag, bár tudok két-három pozitív elemet kiemelni belőle bármikor, nehogy azt higgyék, hogy ellendrukker vagyok, és ezért mindent lefújok ebből, de a csomag összességében alkalmatlan a támogatásra, hiszen szakmaiatlan, fércmunka, egy politikai Frankenstein, egy torzszülött, amely különböző végtagokból lett összevarrva, -fércelve a parlament utolsó két napjára. Szégyen és gyalázat, hogy ilyen színvonalú vitában kell bármelyik képviselőnek részt vennie, méltatlan mindez a magyar parlamenthez, méltatlan azokhoz a hagyományokhoz, amelyeknek igenis mindannyian meg kellene hogy feleljünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)