Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaink! Az előttünk fekvő törvényjavaslat több pontja üdvözlendő, és az is látható, hogy régóta várnak az örökbe fogadni vágyók, illetve a szerető családra váró gyermekek, akik jelen pillanatban állami gondozásban vagy nevelőszülőknél élnek, egy hasonló örökbefogadási folyamatot megkönnyítő, illetve felgyorsító intézkedéscsomagra, hogy minél fájdalommentesebben tudjanak végre összekötődni azokkal a családokkal, ahol békére lelnek, és ahol szerető szülőkre, esetleg szerető testvérekre tudnak ők lelni. Ők, mint az előttem felszólaló képviselőtársunk elmondta, valóban már a magzati korban olyan megrázkódtatásoknak vannak kitéve, amit mi magunk egészen biztosan nem ismerünk, illetve egészen csecsemőkortól kezdve olyan traumákon mennek keresztül ezek a gyermekek, amit minél jobban felkészített családok tudnak majd később kezelni.Amit ebben a módosító javaslatban olvasunk, az több szempontból előremutató, és szeretnék is mondani néhány ilyen példát, hogy lássák a kormánypárti képviselőtársak is azt, hogy azt gondolom, nem kell már az ellenzéki kollégák nevében sem bemutatnom azt, hogy jó szándékkal állunk a javaslathoz, és jó szándékkal ajánljuk azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtunk ehhez az önök által benyújtott anyaghoz.

Az örökbe fogadók évente igénybe vehető tíz szabadnapja vagy a rendszertelen, vagy egyáltalán nem létező szülői kapcsolattartási időszak vizsgálatának csökkentése, amely a gyermekek felgyorsított örökbe fogadhatóvá nyilvánítását teszi lehetővé, ezek olyan változtatások, amelyekkel csak egyetérteni lehet. Az itt előttem helyet foglaló Hohn Krisztina képviselőtársam, de többen mások is hosszú ideje vívták azt a küzdelmet, amely talán elvezetett odáig, hogy most ebben az anyagban visszaköszönnek ellenzéki javaslatok, amelyek megjelentek.

Áttérnék én is arra, hogy mi az, ami a kormány elképzelésében kifogásolható, amelyet a gyermekvédelmi szakma, illetve az érintettek, leginkább az örökbe fogadó családok kifogásolnak. Rendkívül fontos lenne hallgatni a szavukra.

Ahogyan a nálam ebben minden bizonnyal jóval tapasztaltabb Hohn Krisztina képviselőtársam elmondta, nem megengedhető, hogy az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamot választhatóvá tegyük az örökbe fogadni vágyók számára. Elhangzott itt az az érv, hogy bizony nagyon sok örökbe fogadó szülő utólag azt mondja, hogy ha számára nem tették volna kötelezővé ezt a tanfolyamot, akkor maga nem jelentkezett volna. És nem csak a költségekről beszélek. Én azt gondolom, hogy egy nagyon kicsi számú társadalmi csoportról beszélünk, hogyha például a költségvetés egészét nézzük, tehát csak politikai szándék kérdése az, hogy mondjuk, szociális alapon, ösztöndíjrendszerrel, bármilyen rendszerrel megkönnyítsük akár a tanfolyam díjának a kifizetését, és nem pedig az ellenkező irányba ható intézkedést kell elfogadni.

Ugyanis valóban, ennek a tanfolyamnak a léte és a kötelező mivolta nem az örökbe fogadni vágyók jóságát, tapasztalatát, szülőségre való felkészültségét vitatja el, hanem itt valóban egy idegen kicsi ember érkezik életkorától függetlenül abba a családba, amely lehet, hogy azáltal traumatizált, hogy hosszú idő óta vár saját, vér szerinti gyermekre, azáltal traumatizált, hogy hosszú ideje adott esetben kudarcos az ő próbálkozása az örökbefogadás rendszerén keresztül. Én látom, hogy ez a javaslat most ezeket a kudarcokat igyekszik kiszűrni, államtitkár úr, tehát ne értse úgy a szavaimat, hogy én a javaslat ellen emelek szót. Azonban valóban úgy van, hogy az a típusú érzékenyítés és az a felkészülés, amit nyújt ez a tanfolyam, az bizony elengedhetetlen.

Amikor saját gyermeket várunk vagy csak tervezünk, akkor is számos olyan szakkönyvet, illetve szaktanfolyamot látogatunk, ami akár a terhességre, a szülésre, a szoptatásra a gyermek kiskorára vagy a nevelésére felkészít bennünket. Ez ettől egy eltérő feladat, és erről beszéltek már az ellenzéki kollégáim. Én nagyon kérem önöket, tisztelt államtitkár úr és kormánypárti képviselőtársaim, hogy hallgassák meg ezeket a hangokat. Nemcsak mi vagyunk, hanem a szakma is, amely rázza a vészcsengőt az örökbefogadási tanfolyam választhatóvá tételével vagy szabadon igénybe vehetővé tételével kapcsolatosan.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian fontosnak tartjuk azt, hogy a gyermekeket a lehető leggyorsabban családhoz tudja juttatni az intézményrendszer, azonban engedjenek meg néhány gondolatot arról, hogy jelenleg az intézményrendszer ennek a feltételeit számos esetben nem tudja megfelelően biztosítani. Tisztában vagyok azzal, hogy sokakat problémamentesen, azonban körülményes módon adnak örökbe, és ez hosszadalmas, kimerítő, fájdalmas tapasztalatot is hozhat az örökbe fogadó családoknak, illetve az örökbe fogadottaknak, akik már nagyon várják, hogy családban élhessenek.

Azonban a folyamat felgyorsítása a jelenlegi intézményrendszeren belül egy felkészületlen intézményrendszert terhel meg olyan feladattal, amelyet nem fog tudni ellátni, és azt gondolom, hogy ennek jóval több áldozata lesz, mint a jelenlegi hosszú várakozási idő vagy a körülményes örökbefogadási folyamat. A javaslat tartalmazza az ideiglenesen vagy véglegesen családi környezetüktől megfosztott gyermekek helyzetét, akiknek joguk van családra lelni, és joguk van az állam védelmét élvezni. Ez nagyon helyes.

Azonban szeretném felhívni arra a figyelmet, és az előttünk fekvő anyag az indoklásában hivatkozik is a New York-i egyezményre, amelynek a 31. cikke határoz arról, ami egy sokkal könnyebben véghez vihető és a gyermekek életét segítő előfeltétel, miszerint a gyermekeknek joguk van a kultúrához, a szabadidőhöz és az életkoruknak megfelelő játéklehetőséghez. Szeretném elmondani önöknek, hogy ez egy jóval kevésbé komplex feladat, mint az örökbeadás és az örökbefogadás folyamata, vagy az, ahogyan képviselőtársaim előttem már fogalmaztak, ahogyan valóban családdá válik egy örökbe fogadott és egy örökbe fogadó páros.

Én azt gondolom, hogy jelen pillanatban a mi iskolarendszerünk, illetve szociális ellátórendszerünk még a 31. cikkelyét sem tudja teljesíteni a New York-i egyezménynek. A magyar gyerekek nagyon sokszor nem élvezik a játékhoz, illetve szabadidőhöz való jogot, nem élveznek olyan alapvető jogokat, amelyek jóval egyszerűbbek annál, mint ami az örökbefogadás folyamata során végbemegy, akár a lelki, akár a technikai, akár a törvényi keretekről beszélünk.

Hogy kicsit közeledjek ahhoz az előttünk fekvő témához is, nemrégiben látott napvilágot egy olyan hír, amit Szél Bernadett képviselőtársunknak köszönhettünk, és ami közvetlenül érinti a gyermekvédelmet, azokat a szakszolgálatokat, akik a szülő nélkül felnőni kényszerülő vagy örökbe fogadókra váró gyermekekről szólnak, ez pedig az, hogy az egyik gyermekotthonban a karantén alatt negyven napig a gyermekek kizárólag az udvaron tartózkodhattak, amikor szabadidejük volt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én tisztában vagyok azzal, hogy a humán járvány olyan feladatok elé állított mindannyiunkat, amilyenekkel még nem találkoztunk, és azt is tudom, hogy sok esetben rögtönzött és rossz megoldások születtek. De ameddig ezen a rendszeren belül, amiről az örökbefogadás is szól, ilyen hibák tudnak végbemenni, addig nem beszélhetünk egy felkészült intézményrendszerről.

(20.40)

Éppen ezért én arra szeretném önöket kérni, hogy abban az esetben tegyenek meg lépéseket az örökbefogadás folyamatának lerövidítéséért, amikor az intézményrendszert megfelelő módon fel tudták készíteni ezeknek a feladatoknak az ellátására. Kérem önöket, szánjanak több időt arra, hogy kidolgozzák azt, ami ebben az alapvetően jó szándékkal és tényleg elfogadható módon módosított javaslatban itt a Ház elé került. Én azt gondolom, hogy az örökbe fogadni vágyó polgároknak, illetve a szerető családra váró gyermekeknek is ez az érdeke.

A tanfolyamról nagyon sok szó esett.

Én szeretném megköszönni, hogy meghallgattak, és kérem, hogy hallgassák meg az ellenzéki képviselők kéréseit. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)