Felszólalás adatai

JORGE SAMPAIO, a Portugál Köztársaság elnöke (portugál nyelven).

Elnök Úr! Képviselő Urak! Nagy megtiszteltetés számomra a magyar nép képviselőihez szólni ebben az épületben, amely oly ékesszóló jelképe az ezeréves történetén végigvonuló szabadságküzdelmeinek. E nagy megtiszteltetés mindenekelőtt Portugáliának és a portugáloknak szól, és tükrözi azt a közös elszántságot, amellyel a magunkénak érzett európai keretek között kapcsolataink növekvő elmélyítésén fáradozunk. Mint hajdani parlamenti képviselőnek az önökkel való találkozásom, elnök úr és képviselő urak, különleges jelentőséggel és érzelmi értékkel is bír.

Legyen szabad megemlékeznem saját hosszú parlamenti tagságom okán is újra arról, hogy milyen döntő fontosságot tulajdonítok a parlamenteknek mint a képviseleti demokrácia és a politikai pluralizmus központi intézményeinek, amelyek a demokratikus, kollektív jövő elkerülhetetlen fórumai, az eszmék és tervek szabad vitájának, a nemzeti akarat kimunkálásának legitim szervei. Éppen ezért és mindenekelőtt szeretném köszönteni a jelen lévő képviselőket és rajtuk keresztül a nagy magyar nemzetet, tisztelettel adózva történelmének és oly gazdag kultúrájának is, amely a jövő évezred Európájának megalkotásához elengedhetetlenül fontos hozzájárulás.

Eme üdvözletemhez természetesen csatlakoznak a látogatásom kíséretét alkotó portugál kormánytagok és a portugál parlamentben képviseletet nyert minden parlamenti párt képviselői is. Egy olyan látogatásról van szó, elnök úr, képviselő urak, amely országaink életének különösen jelképes pillanatában zajlik. Huszonöt éve dőlt meg az a diktatúra, amely az azt megelőző mintegy 50 év során elnyomás alatt tartotta a portugálokat, és megtagadta tőlük a politikai, gazdasági és társadalmi haladás körülményeit, ellehetetlenítve ezzel párhuzamosan az európai demokráciák közösségéhez való csatlakozásunkat is. Kevéssel az 1974. április 25-ei forradalom után került sor Magyarország és Portugália között a diplomáciai kapcsolatok felvételére, ami megnyitotta a lehetőséget a kétoldalú kapcsolatok normalizálása előtt. Tíz éve történt meg a magyar alkotmány módosítása, amely intézményesítette a 40 év utáni első szabad választások révén megerősített pluralista demokráciát, utat nyitván ezzel Magyarország újracsatlakozása előtt az európai intézmények körébe.

Alig több mint pár hete vált Magyarország az atlanti szövetség teljes jogú tagjává, hozzájárulva ehhez Európa biztonságához és demokratikus stabilitásához, valamint az euro-atlanti együttműködés megerősítéséhez. Kevéssel több mint hat hónap múlva viszont Portugália tölti majd be az Európai Unió soros elnöki tisztét, és tisztában vagyunk azzal a különleges felelősséggel, amely reánk hárul abban a folyamatban, amely elvezet az európai demokráciák közössége szövetségének intézményesítéséhez, a növekvő jólét, a béke, a szolidaritás közös térségének testet öltéséhez.

Úgy vélem, elnök úr és képviselő urak, hogy látogatásomra, látogatásunkra nem is kerülhetett volna sor nemzeteink történelmének ennél szerencsésebb és jelképesebb pillanatában. Úgy az atlanti szövetséghez való csatlakozás viszonylatában, mint az Európai Unió kibővítésének tekintetében Magyarország és a többi jelölt állam mindig számíthattak Portugália feltétel és kétségek nélküli támogatására. Ezek olyan kérdéskörök, amelyek számunkra stratégiai jelentőséggel bírnak, és benne gyökereznek nemzeti történelmünk tapasztalataiban csakúgy, mint az európai tervezetről és Európának a nemzetközi színtéren elfoglalt szerepéről alkotott felfogásunkban.

(16.40)

Számunkra, portugálok számára az Európai Közösségekhez történt csatlakozásunk különleges fontosságú volt gazdaságunk megnyitásában a demokratikus átmenet konszolidálási folyamatának szempontjából, azon körülmények megteremtése céljából is, ami országunk modernizációját, valamint gazdasági és társadalmi haladását eredményezhette.

Éppen ezért különlegesen jól megértjük Közép- és Kelet-Európa országainak, köztük Magyarországnak azokat a jogos reményeit, amelynek révén részesei kívánnak lenni azon növekvő, gazdasági, pénzügyi és politikai integrációt megvalósító térnek, ami garantálja a demokratikus stabilitást, a mindenki számára nagyobb jólétet, biztonságot és békét. Ugyanúgy, ahogyan mi is, Közép- és Kelet-Európa azon országainak, amelyek végrehajtották a demokratikus átmenetet az európai értékek és eszmények jegyében, a többi demokráciának ugyanazon szolidaritásából kell hogy részesüljön.

Európa felépítése valójában a szolidaritás tervezete. A demokráciák közötti szolidaritás az ugyanazon földrajzi térségben és azonos civilizációs értékeken osztozó népek szolidaritásának, a régiók szolidaritásának, a gazdasági és társadalmi haladás szolidaritásának, az egész kontinens stabilitása, biztonsága és békéje körülményeinek megteremtésében vállalt szolidaritás foglalata.

Az Európa-építés egy sor igényt, ugyanakkor egy sor állandó követelményt is megfogalmazó folyamat. Korántsem csodaszer minden bajra! Munkát és erőfeszítést kíván, a nemzeti képességek állandó mozgósítását igényli, egységet a célok tekintetében, közelítést az álláspontok és attitűdök között; az állam céljainak koordinálását követeli meg, sokszor áldozatok és gyakran csalódások árán is; politikai akaratot és bátorságot vár el, az értékek és elvi alapok melletti folyamatos kiállást, részvételt és felsorakozást az állampolgárok részéről az integráló tervek állandó elmélyítésében.

Európa intézményes határai kibővítésének a lehetősége minden európai demokrácia felé és irányában stratégiai imperatívusz. Olyan célkitűzés, amely hív és mozgósít most minden európait, minden demokratát, Európa minden polgárát. Kontinensünk történelmének egyedülálló lehetőségéről van szó, amelyet kárba veszni nem hagyhatunk.

Az Európai Unió kibővítése azonban nem választható el annak elmélyítésétől, ugyanis mindkettő ugyanazon célnak van alávetve. Nem akarom, de nem is szeretném a kibővítés folyamatának összetettségét leegyszerűsíteni, azt azonban kénytelen vagyok és messzemenően szükségesnek is tartom kiemelni, hogy az Európai Unió új tagjainak csatlakozása hozzá kell hogy járuljon magának az európai tervezetnek a megerősítéséhez. A kibővítés nem képezhet jogalapot a széttartásra úgy a már elért integrációs szintek vonatkozásában, mint a már létező gazdasági és társadalmi kohézió fokának tekintetében.

Úgy vélem, hogy ebben mindannyiunk közös igényéről van szó, máskülönben maguk a tagjelölt országok éreznék magukat illúziójukat vesztve, hiszen egy másik Európához csatlakoznának, mint amelyhez joggal éreztek elhivatottságot társulni. Tiszta képpel kell rendelkeznünk arról az Európáról, amelyet fel kívánunk építeni, bizton tudva azt, hogy nem létezik az európai demokráciák számára ennél jobb vagy más alternatíva. Egy olyan pozitív és mozgósító erejű látásra van szükségünk a jövő Európájáról, ami fenntartja népeink képzeletének és akaratának érdeklődését, amely biztosítja a politikai és társadalmi intézmények tényleges működését, a közvélemény csoportjainak és a gazdaság résztvevőinek erőfeszítését és készségét a szükséges áldozatok megértésére, a hatékony válaszadásra az új és régi kihívásokra egyaránt.

Mint politikai projekt, az Európa-építés a politika résztvevőitől, felelős politikusoktól, mindenekelőtt a parlamenti képviselettől mint a nemzeti képviselet mással fel nem váltható színterétől állandó figyelmet és felelősséget követel meg. Minden kétséget kizáróan egy erősebb, egységesebb, összetartóbb Európát kívánunk mindannyian, amelynek nemzetközi szinten nagyobbak a lehetőségei saját érdekeinek védelmére, maga is hozzájárulván a világ biztonságának és békéjének erősödéséhez. Egy olyan Európát szeretnénk, amely megőrzi tagállamainak lényegi egyenlőségét, fenntartja számukra relatív jogosítványainak és hatalmának kiegyensúlyozott eloszlását, amely a jó és a törvényesség közössége.

Köztisztelettel övezett intézmények Európáját akarjuk, amelyben mindannyian magunkra ismerhetünk - ismétlem, mindannyian -, amely garantálja az állampolgárok jogát az európai építkezéshez, és amit az akarat és alkotóerő egyaránt mozgósít. Azt kívánjuk - mint azt már mondottam volt -, hogy Európa fenntartsa tagjai számára a gazdasági és társadalmi fejlődésben a növekvés követelményeit, a kohézió és szolidaritás talaján állva biztosítsa egy valós gazdasági konvergencia új nézőpontját. Minden bizonnyal egy olyan Európát kívánnók, amely realizmussal, de határozottsággal is előrefelé halad a nagyobb politikai integráció útján, folytatva azt a természetes iránysort, amely előbb a gazdasági, majd a pénzügyi integráció állomásaihoz vezetett el.

Elnök Úr! Képviselő Urak! Hozzászólásom elején már kitértem arra, hogy 25 évvel ezelőtt került sor Magyarország és Portugália kétoldalú kapcsolatainak újrafelvételére. Akkor Portugália még éppen csak visszaszerezte szabadságát, és megkezdte a pluralista demokrácia intézményes követelményeinek megteremtését. Magyarországon természetesen a helyzet más volt. De éppen úgy, mint ahogy a portugálok, a magyarok sem szűntek meg harcolni a szabadságért, önazonosságuk kifejezéséért, a második világháborút követő időszakban az európai demokráciákban végbement nagymérvű politikai és gazdasági átalakításhoz viszonyított kényszerű kitaszítottságuk megszüntetéséért.

Az 1956-os népfelkelés ennek a harcnak a jelképévé vált, a szabadságért, az igazságért, a nemzeti függetlenségért, az emberi nemtől elidegeníthetetlen jogokért vívott küzdelem mintájává. Olyan felkelés volt, amely meghatározta Európa kollektív lelkiismeretét, amely lázba hozott minden demokratát, és amely ki is kristályosította a reményt mindazokban, akik hisznek az európai humanizmust meghatározó értékek örök érvényében.

Megéri mindezek felől el-elgondolkodnunk, visszatekintenünk Európa közelmúltjának történelmére, és megemlékezni azokról az évtizedekről, amikor oly sokan közülünk totalitárius és nemtelen rendszereknek éltünk alávetve, elmerengeni az oly sokszor csalódásba fúlt reményeken, az egyéni és közös fájdalmakon, de értékeken és eszményeken is, amelyekért nem szűntünk meg lelkesedni.

(16.50)

Úgy hiszem, történelmi tapasztalataink fontos elemei ma társadalmainkban az önkényuralmi rendszerek szilárd elutasításának. Ez a visszautasítás azonban csak akkor lehet hatékony, ha párosul a demokratikus tapasztalatok állandó tanulásával, a szabadság értékeinek szilárd védelmével, a toleranciával és az igazságossággal, valamint az antidemokratikus jelenségekkel, az erőszakkal, az idegengyűlölettel, a szektás jelenségekkel szembeni fellépéssel.

Tíz esztendővel ezelőtt kezdetét vette az 1956-os forradalom mártírjaira való nemzeti megemlékezéssel az a folyamat, amely lehetővé tette és teszi az európai demokráciák közösségébe való visszatérést. 1989 szeptemberében éppen itt törölték el az Európát szétválasztó határokat, ezzel is megtestesítve közép-európai népek egyenjogúsításának mozgalmait. 40 év reánk erőszakolt brutális megosztottsága sem volt elegendő azonban ahhoz, hogy a felosztott Európa két részét összekötő mély történelmi, kulturális és politikai szálakat széttépjék.

Európa újjáépítésének van azonban egy olyan másik dimenziója is, amelyre szintúgy fontosnak tartok kitérni. Azokat az éveket a fegyverek békéjének keretei között éltük le egy kétpólusú logikának kiszolgáltatottan, amelyet nagymértékben reánk erőszakoltak. Ez a keret gyökeresen átalakult, megváltoztak a stratégiai egyensúlyok, sőt, még magának a nemzetközi politikának az eszközei és szótárai is.

Az általunk vágyott béke, stabilitás és haladás nagy ígéretét azonban nem tudtuk teljeskörűen megvalósítani, mint azt túlzóan reméltük egykoron.

Régi problémák, határok, kisebbségek, elszakadási mozgalmak, erőszakos nacionalizmusok feléledésével kellett szembesülnünk. Európa újabb menekültáradatokra ébredt, és önnön házán belül feszültségek és konfliktusok új tényezőire talált. Célszerűnek tűnik elismerni, hogy jobbára váratlanul és a válaszra felkészületlenül ért bennünket az új helyzetek kihívása.

Az atlanti szövetség képes volt hozzáigazítani filozófiáját, doktrínáját és szerkezetét az új európai térképhez, új tagokat befogadni a sorába, megerősíteni Európa stabilitását és biztonságát, valamint továbbra is betölteni elengedhetetlen szerepét az európai biztonság tervezésébe.

Ugyanakkor legyen szabad újra kitérnem arra, képviselő urak és elnök úr, hogy Európának saját közös érdekeinek védelmében egyben megnövekedett felelősséget is kell viselnie, meg kell előznie a kockázatokat preventív fellépéssel, politikai és katonai területen autonómiával kell eljárnia. Ez azt az állandó erőfeszítést eredményezi, hogy előrelendítsük a közös kül- és biztonságpolitikát, jelesül előrelépjünk a válsághelyzetekkel való megbirkózásban, az európai védelmi és biztonsági identitás kifejlesztésében, amely elengedhetetlenül fontos tényező stabilitásunk növelése, az európai együttműködés erősítése, az Egyesült Államokkal és Kanadával való kapcsolatunk új egyensúlya intézményesítése szempontjából.

Adottak a politikai körülmények Európa nemzetközi porondon betöltött szerepének megerősítésére, és ezzel egyidejűleg a hozzájárulásra a megújult atlanti szövetség életképességéhez is. Európa megerősítése, egyben az EBESZ és az Európa Tanács szerepének a felértékelése is, a bennük rejlő sajátos lehetőségek kihasználása által és egyben a felesleges átfedések kiküszöbölésével az európai térség szervezeti összessége közötti hatékony illeszkedés útján járni el. Csak így leszünk képesek szavatolni a békét és biztonságot kontinensünkön és erősíteni a nemzetközi békét és stabilitást.

Elnök Úr! Képviselő Urak! Beszédem vége előtt szeretném meghatottan megköszönni Magyarországnak azt a támogatását, amelyet Kelet-Timor népének nyújtott, szabadságáért folytatott harcban tett. A pozitív változások jeleinek ellenére Indonéziában, Kelet-Timor mártír közössége továbbra is az erőszak áldozata, mint legutóbb, pár napja a Liquiçában történt barbár mészárlás alkalmával, amelyet Portugália a legélesebben elítél. És hangsúlyozom, Portugália egyetlen célkitűzése az, hogy garantálja az önrendelkezéshez való jog szabad gyakorlását, amelyet a nemzetközi közösség és utóbb maga Indonézia is ünnepélyesen elismert. Alapvető törekvésünk jelen pillanatban az önrendelkezési folyamat körülményeinek megteremtése, legelőször is az, hogy egy, az Egyesült Nemzetek által szervezett demokratikus népszavazás szabadon és erőszakmentesen történjen meg. Felhívjuk mindazokat, akik osztoznak velünk - ahogyan önök is - a szabadság és az emberi jogok értékeinek tiszteletében, hogy fokozott formában fejezzék ki szolidaritásukat Kelet-Timor népével.

Elnök Úr! Képviselő Urak! Ott szeretném befejezi, ahol beszédemet elkezdtem. Annak a kifejezésével, hogy mekkora megtiszteltetésnek tekintettem a magyar nép képviselőihez fordulni - amit még egyszer külön hálásan köszönök -, az országaink közötti kapcsolatok fokozott jelentősége és fontossága komoly előrelépésre tett szert immáron közös európai és demokratikus térségünkben. Magyarországi látogatásom Portugáliát fokozott mértékben hívja aláhúzni növekvő kapcsolataink élénkítésében minden területen és minden szinten is.

Ennek kontextusában különleges jelentőségűek a parlamentjeink közötti kapcsolatok, amelyek lényeges eszközei az egymásról nyert ismeretek, illetve egymás kölcsönös megértése megszilárdításának, tapasztalatok, gondolatok és nézőpontok cseréjének és összességében annak, hogy kifejezői legyenek magyarok és portugálok egymás iránti szolidaritásának a jövő évezred Európájának kihívásai közepette.

Magyarország tudja azt, hogy továbbra is számíthat Portugália feltétlen támogatására az európai struktúrákba való teljes csatlakozásban. Számunkra, portugálok számára ez egy elvi kérdés, ami meggyőződésünkből és a demokratikus szolidaritásból fakad. Mindannyiunk számára nem kevesebbről van szó, mint hogy biztosítsuk a jövendő nemzedékek és minden európai ember számára azt, hogy olyan kedvező körülményeket élvezhessenek, amelyek lehetővé teszik a fejlettebb és igazságosabb társadalmak megszilárdítását a biztonság és béke keretei között.

Képviselő Urak! Nagyon köszönöm, hogy itt lehetek és szólhatok önökhöz. (A felállva tapsoló képviselők között elhagyja az üléstermet, és visszatér a díszpáholyba. - Rövid szünet.)

(17.00)