Felszólalás adatai

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nagy érdeklődéssel hallgattam a tízéves sztrájkjog rövid történeti összefoglalását, és bevallom, válaszomban erre készültem. Tekintettel arra, hogy másról is szó volt, engedje meg, hogy néhány szóban én is reflektáljak.

Nyilvánvaló, hogy egy olyan álláspont, amely az egyik fél igaza esetén az eljárást jogszerűnek, sportszerűnek, szociálisan érzékenynek tartja, és mindent, ami ez ellen szól vagy ettől eltér, úgy minősíti, hogy vagy hazudunk, vagy nem válaszolunk, vagy szapuljuk a másikat, úgy gondolom, hogy ez az állítás önmagában hordja a kritikáját is, hiszen tulajdonképpen ugyanennek a minősítésnek felel meg.

Hogy a szociális párbeszédet a jelenlegi kormány fontosnak tartja, mi sem bizonyítja, hogy tavaly augusztustól a társadalmi párbeszéd korábbi formái zavartalanul működtek, öt vagy hat alkalommal ülésezett az Érdekegyeztető Tanács, huszonvalahány alkalommal üléseztek ennek szakbizottságai. Épp a közelmúltban az e tárgyban tartott vitanapon, azt hiszem, kölcsönösen kitárgyaltuk, hogy ezt tíz éve megkezdett, de az idők haladtán korszerűsítésre, továbbfejlesztésre ítélt formán változtattuk, és ennek szükségességét sem önök, sem a szakszervezetek nem vitatták.

(14.50)

Ennek nagyon jó példája és, azt hiszem, legjobb bizonyítéka az, hogy az elmúlt héten összeült a Gazdasági Tanács. Minden meghívott eljött, igen aktívan közreműködött, és nem a szofisztikai fordulat miatt mondom, de tényleg nagyon sajnáltuk, hogy egyedül az MSZOSZ nem küldte el első számú képviselőjét, hiszen ha eljön, akkor láthatta volna, hogy valamennyi szakszervezet ott ült, valamennyi szakszervezet a vezetőjével tisztelte meg ezt a meggyőződésünk szerint nagy jelentőségű fórumot, és minden meghívott résztvevő vagy legalábbis minden meghívott oldal kifejtette véleményét. Úgy gondoljuk, ez nem azt igazolja, amit ön is hozzászólásában, felvetésében állított, hogy mi elszabotáljuk ezeket, és nem hajtjuk végre.

Azt, hogy a társadalomnak van egy jelentős szociális deficitje, nehéz lenne vitatni, hiszen ennek a szociális deficitnek egy sok évtizedes előzménye van, és nem tartozom azok közé, akik ebben, mondjuk az elmúlt tíz évet hívják fel. Ez a szociális deficit egy történelmi deficit, amelynek a feloldása, úgy gondolom, a jelenlegi kormánynak is a legfontosabb feladata. Ennek azonban feltételei vannak, ennek határai vannak, ennek önök által és ön által igen jól ismert szükségszerű, gazdaságilag okszerű menete van.

Úgy vélem, hogy a jelenlegi kormány szociális érzékenysége, a párbeszéd iránti elkötelezettsége az elmúlt nyolc hónap tényei tekintetében nem vonható kétségbe, és úgy gondolom, hogy azok a vádak, azok a felvetések, amelyek ebbéli magatartásunkat, ebbéli cselekvéseinket kritizálják, elsősorban egy változásnak, egy eltérő gondolkodásmódnak a kritikáját jelentik. Úgyhogy az a tiszteletteljes kérésem és javaslatom, hogy magatartásunkat, cselekvéseinket ezek összességében vizsgálják, és ennek megítélése a történések valós fényében, a valós tartalmának megfelelően történjen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)