Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar történelem azon ritka pillanatához érkeztünk, hogy hónapokon belül egy olyan döntést fogunk meghozni, amely reményeim és reményeink szerint véglegesen jó fejlődési irányba lendíti hazánkat. Az európai uniós csatlakozás küszöbéhez értünk. Ezt kellene tükröznie annak a költségvetés-tervezetnek, a 2003. évi költségvetés-tervezetnek is, amely most előttünk fekszik, és amelyről beszélünk. Természetesen abban egyetértünk, hogy Magyarország helye mindig is Európában volt és Európában lesz. Senki nem vitatja itt, a Parlament falai között, hogy társadalmi, gazdasági érdek a csatlakozás. Ebből adódik, hogy meg kell teremtenünk a csatlakozás jó eredményének gazdasági és a pénzügyi alapjait. Ezeknek az alapoknak nagyon szilárd lábakon kell állnia, és ez a költségvetés-tervezet a csatlakozás eredményességének az egyik pillére lehet; legalábbis ezt szeretnénk mi, ellenzéki politikusok.

Az európai uniós csatlakozással összefüggő fő feladat a teljes jogú tagságra való felkészülés befejezése, a még szükséges fejlesztések államháztartási forrásainak megalapozása. A felkészülés hátralévő feladatainak végrehajtására szolgál az acquis, a közösségi joganyag átvételét szolgáló nemzeti program befejezése, amely a jogharmonizációs, az intézmény- és gazdaságfejlesztési feladatokat jelenti. Itt álljunk meg egy pillanatra! A nemzeti fejlesztési tervről, illetve programról van szó. Néhány nappal ezelőtt egy sajtótájékoztatón a képviselőtársam, Font Sándor már kifejtette a Magyar Demokrata Fórum álláspontját a nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatosan. A költségvetési vita során sem kerülhető meg, hogy erről is ejtsünk néhány szót.

Tisztelt Ház! Amikor egy ilyen nagy horderejű döntéshez, mint az uniós csatlakozás, megteremtjük a feltételeket, gazdasági-pénzügyi szempontokat is figyelembe véve minden döntésnek súlya van. Ezeket a döntéseket jól előkészített, átgondolt tervezésnek kell megelőznie, és mi ezt vártuk a nemzeti fejlesztési tervtől és a költségvetés-tervezettől. De sajnos nem ezt kaptuk. A nemzeti fejlesztési tervből hiányzik egy átgondolt stratégia, sokkal inkább azt mondhatjuk erre a nemzeti fejlesztési tervre, hogy egy összelapátolt kívánságlista. Nem érzékeljük a komolyabb szakmai előzményeket, a vizsgálatokat, hatásvizsgálatokat, tanulmányokat. Csak két említésre méltó kiragadott példa: az egyik a bérfelzárkózás kérdése. A kormány jövőre átlagosan 3 százalékos bérnövekedést lát megvalósíthatónak. Vajon elég lesz ez a versenyképes bérek biztosítására, ha tagok leszünk? Aligha. A regionalitás kérdése: a vidékfejlesztésben a városok fejlesztése kimarad, Budapest szerepe erősödik akkor, amikor a vidékfejlesztési regionális programokkal éppen az aránytalanságok kiegyenlítését kellene elősegíteniük. És sorolhatnánk tovább az észrevételeket.

Az alapkérdés az, hogy milyen hosszú távon fenntartható növekedési pályában gondolkodhat az ország, és melyek ennek az alapösszefüggései. Ki kell választanunk az irányt, és ennek utána kell arra a kérdésre válaszolni, hogy hogyan segíthetné elő a mindenkori kormány és az Európai Unió e tervek megvalósulását. Az MDF álláspontja szerint a kormány és az ellenzék közös felelőssége, hogy hazánk milyen gazdasági és milyen társadalmi, valamint morális állapotban csatlakozik a Közösséghez. Ehhez mérten kell vizsgálnunk az előttünk fekvő költségvetési tervezetet is.

Tisztában vagyunk azzal, hogy szigorú fiskális, pénzügyi, gazdasági követelményrendszernek kell megfelelni az uniós csatlakozásnál. Tisztában vagyunk azzal is, hogy bár a kormány programjában fejlődés- és esélyegyenlőség-pártinak vallotta magát, le kell számolnunk egy illúzióval, mégpedig azzal, hogy soha nem tér vissza a megszorító csomagok réme, a Bokros-csomag réme. Ez a költségvetés a megszorítások költségvetése. Sorra-rendre visszaköszönnek azok a tendenciák, amelyek 1994-ben, '95-ben és '96-ban jellemezték a büdzsét.

(15.30)

Pedig ha valamikor, akkor most valóban növekedési pályára állhat a gazdaság és növekedési pályára állhat az ország. Röviden néhány példa arra, hol látjuk jelentkezni, felbukkanni a megszorításokat.

2003-ban az előcsatlakozási PHARE-, ISPA-, SAPARD-programok, -projektek keretében megvalósuló fejlesztések támogatják a csatlakozási folyamatot. Ahhoz, hogy Magyarország versenyképes legyen az Unió többi tagországával, elengedhetetlenül fontosnak tartjuk a vidékfejlesztést és a mezőgazdaság versenyképessé tételét. Nem látjuk ebben a költségvetési tervezetben biztosítottnak a célok eléréséhez szükséges forrásokat.

A magyar mezőgazdaság versenyképes termelékenysége a családi gazdaságok versenyképességétől függ. A költségvetésnek jóval nagyobb összegeket kell biztosítania ahhoz, hogy ezek a kis- és középvállalkozások eredményesen tudják igénybe venni a forrásokat. A Magyar Demokrata Fórum a módosító javaslataival természetesen támogatni fogja ezek emelését. A családi gazdaságok a zálogát jelentik a vidék munkaerő-megtartó és eltartó képességének. Módosító javaslatainkkal ezt kívánjuk kifejezni. A SAPARD-programokban való részvételünk sikere nagy részben ezen is múlik.

A környezetvédelem és az infrastruktúra fejlesztése alapvető követelmény, ha azt szeretnénk, hogy hosszú távon versenyképes, a befektetők számára vonzó legyen Magyarország. Ezért meglepő, hogy például az autópálya-építésre szánt összeg az előző évinek kisebb része, a tavalyi több mint 70 milliárddal szemben alig haladja meg az 50 milliárd forintot. Pedig az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásához biztosítani kell a megbízható feltételeket, ennek egyik elengedhetetlen eszköze az autópálya-építés, de talán a források átcsoportosításával ez is megoldható.

Tisztelt Ház! Magyarország várhatóan 2004. január 1-jén csatlakozik az Európai Unióhoz. Ezzel jogosulttá válik az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjainak támogatására. Ezeknek az alapoknak a célja az, hogy a tagállamok és a régiók közötti fejlettségi különbségek csökkenjenek. Ahhoz, hogy Magyarország és a többi fejlett tagállam, valamint régió között a meglévő különbség fokozatosan felszámoltassék, a hazai politikai és gazdasági döntéshozóknak, így a költségvetés-tervezet benyújtóinak is szem előtt kell tartaniuk azt, hogy esélyegyenlőség nélkül nincs eredményes csatlakozás.

A 2003. évi költségvetés-tervezet, úgy tűnik, már abban az állapotban került elénk, hogy ez a nagyon jelentős cél valahol a Pénzügyminisztérium és a parlament között elveszett, eltűnt. Nem látjuk biztosítottnak ugyanis a pedagógusbérek, nem látjuk biztosítottnak a nyugdíjak, nem látjuk biztosítottnak a pályakezdő fiatalok életlehetőségeinek növelésére szánt összegeket, illetve ezeket a forrásokat. Nem elég a szándék, azt valóra is kell váltani. Az Unióhoz ugyanis nem egy megfoghatatlan, behatárolhatatlan tömeg csatlakozik, hanem az ország és vele az egyes emberek. Számukra kell biztosítani az életminőség javulásához elengedhetetlen feltételeket.

Szomorú, hogy a kormány ismét szűklátókörűen ítéli meg a gazdaság helyzetét, teljesítőképességét. Restrikciós politikájával arról a növekedési pályáról téríti le az országot - ha ez így marad -, amelyre az előző kabinet állította.

Az MDF az esélyegyenlőség talaján álló csatlakozás híve, és ezt a költségvetésnek, ennek a tervezetnek is tükröznie kell. Ennek érdekében, vagy úgy is mondhatnám: erre kényszerítve a kormányt, kívánunk a módosító javaslatainkkal hozzájárulni ahhoz, hogy egy kiszámítható, jól tervezett és tervezhető, az esélyegyenlőséget a gyakorlatban is biztosító költségvetése legyen az országnak. Az utolsó olyan esztendő áll előttünk, amikor tehetünk valamit azért, hogy az ország kondíciója, erőnléte, a magyar gazdaság versenyképessége olyan állapotba kerüljön, hogy esélyünk legyen az eredményes csatlakozásra - ez nemcsak a kormányoldal felelőssége. Én örömmel hallottam az előbb SZDSZ-es képviselőtársam hozzászólását, aki szintén kritikai hangokat hallatott a költségvetés tervezetével kapcsolatban; és örömmel hallottam Áder János frakcióvezető úr mondatait, aki segítséget ajánlott ahhoz, hogy ezt a költségvetést olyan állapotba hozzuk, hogy valóban az ország érdekeit, a csatlakozás minél jobb feltételeit szolgálja.

A Magyar Demokrata Fórum ebben a formában nem tartja elfogadhatónak ezt a költségvetés-tervezetet, de ha okos kompromisszumok születnek, ha a kormányoldal befogadja azokat a módosító javaslatokat, amelyek valóban elősegíthetik, hogy ez a költségvetés az ország helyzetét az uniós csatlakozás idejére javítsa, akkor azt hiszem, nagy lépést teszünk afelé, hogy 2004 a magyar jövő esztendeje legyen. Ehhez kérem a kormányoldal megértését, kérem a befogadókészség vagy a befogadóképesség tanúsítását, és ha ezt megtesszük, akkor a parlament jól fogja teljesíteni a kötelességét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)