Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr, Miniszter Úr és idefigyelő Képviselőtársaim! Már a délelőtt folyamán több oldalról bizonyították a felszólaló képviselők, hogy az oktatás mennyiségi fejlesztése egy ponton túl a minőség rovására megy. Ezzel kapcsolatban én már nem sokat szeretnék itt szólni, de azt azért szeretném megjegyezni, képviselőtársaim és miniszter úr figyelmébe ajánlani azt az elgondolkodtató eredményt, amit egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat hozott. E szerint a 15-64 évesek körében a magyar diplomások szövegértelmezési tudásszintje 22 ország közül a leggyengébb. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a 15-64 évesek körében a magyar diplomások szövegértelmezési tudásszintje 22 ország közül a leggyengébb, és körülbelül a többi ország középfokú végzettségű népessége tudásszintjének felel meg.

Azt hiszem, hogy ez a tény aláhúzza azt, hogy bizony a minőségi problémák jelentkeznek a felsőoktatásban. Ezen lesújtó eredménynek számtalan oka lehet. Én csak néhány okra kívánok rámutatni.

Közrejátszhat ebben a hallgatók alacsony motiváltsági szintje, ugyanis az anyagi boldogulás és a tudás nem mindig van összhangban egymással Magyarországon. Az oktatás túlzott szakosodása is előidézheti a negatív eredményt. A délelőtt folyamán képviselőtársaim már szóltak arról, hogy a túlzott szakosodás milyen negatív eredményt hoz létre, erről így, késő este nem szólok. A felsőfokú oktatási intézmények túlzott szakosodása akkor talán nem jelentene gondot, ha oda minden esetben magas szintű általános műveltséggel felvértezve kerülnének a hallgatók.

Az általános műveltség szintje a jövőben kulcskérdés, mert tények igazolják, hogy a szakmaváltást gyorsan csak megalapozott műveltséggel lehet valóra váltani. Hiába tervez egy mérnök egy nagyon jó mozdonyt, ami 280-as sebességgel seper, ha rossz az alap, amelyen a mozdony halad, akkor ezt a gyorsaságot nem lehet elérni. A széles körű kitekintést biztosító általános műveltségre elsősorban természetesen a pedagógusoknak van szükségük. Emellett a minőség javítása azt is megköveteli, hogy az oktatók rendelkezzenek olyan személyiségjegyekkel, amelyek nélkül nem lehet eredményes a nevelés, az oktatás. Ilyen személyiségi jegynek tartom én a kreativitást, amely megköveteli a problémaérzékenységet, a szellemi mozgékonyságot, az eredetiséget és a rugalmasságot. Ilyen személyiségi jegynek tartom a lényeg gyors felismerését, az igaz értékek közvetítését, a jó előadókészséget, a szép magyar beszédet, a gondolkodás örömét, a szelektálni tudást és nem utolsósorban a jó humorérzéket. A személyiségi jegyek közé tartozik az igazságosság, és nagyon fontosnak tartom a hallgatók tiszteletét is.

Konfucius a következőket mondta: az eszményi tanár irányítja diákjait, de nem húzza őket maga után; megnyitja előttük az utat, de nem viszi el őket a célhoz.

Ha egy egyetemi oktató vagy középiskolai oktató hajót akar építeni, akkor nem kell összedudálni a hallgatókat, hogy gyűjtsenek fát, hanem meg kell szerettetni velük a végtelen tenger gyönyörűségét. Mindez vágyálom addig, amíg a tanárok anyagi és erkölcsi elismerése köztudottan nem megfelelő. Erről a délelőtt folyamán már sok képviselőtársam szólt.

Néhány évvel ezelőtt az egyik empirikus vizsgálat sajnos hazánkban a tanárokat és az egyetemi oktatókat nem előkelő helyre rangsorolta, és jóleső érzés volt egy másik vizsgálatot olvasnom, amely szerint Japánban a tanárok a foglalkozási presztízsrangsorban magasan az első helyen vannak.

Polonyi István és Tímár János egyetemi tanárok rámutattak arra, hogy az 1951. évi ár- és bérreform igen alacsony szintre szállította le a tanárok kereseti arányait, és ezen arányok a mai napig is érvényesek.

(20.40)

1990-től még kedvezőtlenebb az anyagi elismertség. Szociológiai vizsgálatok igazolják, hogy a dolgozók az anyagi helyzetüket a hasonló végzettségűek életnívójához hasonlítják. A rendszerváltás óta a versenyszférával szemben ez igen kedvezőtlenül alakult a felsőoktatásban dolgozók körében. Ilyen körülmények között csak vágyálom az, hogy mindegyik egyetemi, főiskolai katedrán kiváló személyiségjegyekkel és megalapozott tudással rendelkező tanárok tevékenykedjenek.

Engedjék meg, hogy ennek kapcsán a saját életutamra hivatkozzam, amiről már délelőtt szóltam. Másodállású docensként tevékenykedtem, és egy középiskolában dolgoztam, de nem mentem át főállásba a felső szintre azért, mert a középiskolában túlórákkal, különböző jutalékokkal lényegesen többet kerestem, mint ha a felsőfokú oktatási intézményben dolgoztam volna.

Jelentős elmaradás van a fejlett országok tanárainak a jövedelméhez képest is. A kormányok hiába próbálkoznak a felsőfokú oktatásban dolgozó tanárok névleges bérének emelésével - erről már délelőtt a vita után néhány szót váltottunk a fideszes képviselőkkel -, ha a versenyszférában még nagyobb lehetőség van a bér növelésére, így kevés kiváló képességű oktató marad egyetemi oktatói státusban. Szóltam azonban arról is a délelőtt során, és ezt most is szeretném megemlíteni, hogy nagyon jó lenne visszaszívni a kiváló gyakorlati tudással rendelkező szakembereket az egyetemi katedrára, de ilyen bérarányok mellett ez nagyon nehéz.

Mindezek miatt az oktatás jelentős mennyiségi fejlesztése a minőség rovására megy. A 2001. évi felsőfokú felvételiknek a korábbi évekhez viszonyított jóval gyengébb eredményei azt mutatják, hogy a csökkenő felvételi követelmények ellenére is a jó képzettségű érettségizettek állománya erősen kimerülőben van. Az oktatás, így a felsőoktatás színvonalának a csökkenése, különösen a tudásalapú társadalom hajnalán, veszélyezteti a gazdasági növekedést és ezáltal a fejlődést, ugyanis a termelékenység fokozása elképzelhetetlen jól képzett dolgozók nélkül. Ha a gazdasági növekedés nem szinte kizárólag a termelékenység növekedéséből fakad, hanem a termelési tényezők bővülő bevonásából is, akkor a képzett munkaerő szűkössége sokkal nyilvánvalóbbá válik. Ez a szűkösség pedig rontja a termelékenység színvonalát, így a megalapozott növekedést is. Ezért nélkülözhetetlen a felsőoktatás olyan fejlesztése, amely elsősorban a minőség elsődlegességét biztosítja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Néhány fideszes képviselő beszélget.)