Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ha egy országban nagy a jólét, akkor ott erős a gazdaság. Ha erős a gazdaság, akkor ott nincs kéthavonta megszorító csomag, akkor nem riogatják az embereket azzal, hogy újabb csomagok következnek, és nem riogatják azzal sem, hogy mit vesznek el tőlük, akkor nincs adóemelés.

Az előttünk fekvő vékonyka füzet, mely Gyurcsány Ferenc kormányprogramja, nyolc oldalt szentel a gazdaságnak, munkahelyteremtésnek, vállalkozásoknak. Nem sok, de ettől akár még lehetne jó is.

(10.20)

Ám, ha valaki elolvassa a nyolc oldalt, “Lendületben az országö helyett inkább az jut eszébe: lendületben a PR.

Mit is ígér Gyurcsány Ferenc kormányprogramja? Erős, stabil gazdaságot, kiszámítható növekedést, egyensúlyőrző gazdaságpolitikát. Ahhoz azonban, hogy ezeket az önmagukban üres szavakat értelmezni tudjuk, érdemes egy kicsit magunk mögé pillantani, érdemes visszatekinteni arra, hogyan is kerültünk, hogyan is jutottunk idáig. Hiszen az a sodródás, az a kétéves céltalanság, kilátástalanság, ami az eddigi gazdaságpolitikát jellemezte, az az alapja mindannak, amit ma a kormányprogram előttünk lévő anyaga tartalmaz.

Ha visszapillantunk magunk mögé - nyilván egy önálló vitanapot is megérne -, föltehetjük a kérdést: hogyan kerültünk abba a helyzetbe, hogy a csatlakozó országok éllovasából, éltanulójából a futottak még kategóriájába kerültünk? Hogyan lehetséges, hogy az euró bevezetésének az ügyében két év alatt négy évet vesztegettünk el? Emlékezzenek, 2002-ben még 2006 volt a céldátum, most a 2010-et is meg kell erősíteni a kormányprogramban. Hogyan lehet, hogy északi szomszédunk, Szlovákia, amely jóval rosszabb gazdasági indulóhelyzetből látott a csatlakozásnak, megelőzött bennünket? Hogyan lehet az, hogy ha ma egy külföldi befektető, beruházó Európában akar valahol telephelyet, vállalkozást indítani, nem teszi meg azt, hogy ne menjen el Szlovákiába, és ne nézzen körül, miközben Magyarországon ezzel ellentétes folyamatok vannak? Hogyan lehet az, hogy két év után magasabb az infláció, magasabb a pénzromlás mértéke, több a munkanélküli, jóval magasabb az államadósság mértéke, mint 2002-ben? 1 millió 200 ezer forint jut mindenkire fejenként ebből az államadósságból. Hogyan lehet az, hogy két esztendeje, még a kormány 2003-as és 2004-es, teljes egészében saját felelősségének tekintett évében is, a hiány mértéke nem tarható?

Nos, először talán erre a kérdésre kellene válaszolni ahhoz, hogy reális és valós kormányprogram szülessen. A hitelesség, a szavahihetőség teremtheti meg csak azt a bizalmat, ami egy ilyen kormányprogramhoz szükséges. Mindezekkel tehát azt hiányoljuk, hogy újra elmarad a tükörbe nézés, helyette maradnak a PR-szlogenek, maradnak a tartalmatlan és üres mondatok, amelyek éles ellentétben állnak az elmúlt két évben követett gyakorlattal.

Mert mit is ígért Gyurcsány Ferenc? Egyensúlyőrző gazdaságpolitikát, az államháztartási hiány és az államadósság csökkentését. Szép ígéret, csak ne ismernénk a 2003-as és 2004-es helyzetet, amikor ködösítések, mellébeszélések, csodavárások után mindig az derült ki, nem tarthatók a prognózisok, nincs kormányzati ember, aki megmondja, mekkora is lesz a hiány mértéke. Hadd idézzem Draskovics Tibor 2004. február 9-én, miniszteri meghallgatásán mondott mondatait: “Én leszek az első, aki megmondja, nincs kezünkben a 4,6 százalékos hiány. Reális deficitcélt kell kitűzni, ez az a bizonyos 4,6 százalék.ö Igen, ez teljesült augusztusra, és nem ő volt az első ember, aki ezt megmondta.

De nézzünk más területet is: a privatizáció kérdése. Mit ígér most Gyurcsány Ferenc? Folytatódik a privatizáció. Nos, ettől félünk, miniszter úr. Önök a kormányváltás óta eladták a korábban még állami tulajdonú Postabankot, a Konzum Bankot (Dr. Magda Sándor: 12 állami gazdaságot!), eladták az utolsó, tőzsdén jegyzett, magyar tulajdonú gyógyszergyár részvényeit, eladták a Mahart hajóit, eladták az agrártársaságokat (Dr. Faragó Péter: Meg ti a 12-t!), igen, igaza van, képviselő úr, a bólyit is eladták, az állami gazdaságot saját maguknak, eladták a Dunaferrt, eladták a MOL állami részvényeit, és a sort lehetne hosszan folytatni. (Dr. Magda Sándor: Hol a 12?)

Vonjunk egy mérleget! 2002 májusa óta önök körülbelül 450 milliárd forintnyi állami vagyont adtak el; 450 milliárd forintnyi vagyont, amely megfelel a főváros, Budapest teljes egészéves költségvetésének. Joggal kérdezhetnénk meg csendben: mire tetszettek ezt a pénzt költeni? Mire költötték ezt a befolyt pénzt? Mi lett belőle? Mi valósult meg? Szeretnénk ezt tudni, hogy most az az újabb ígéret, hogy folytatódik a privatizáció, ne egy baljóslatú ígéret legyen előttünk.

Vagy van itt más ígéret is: könnyítünk a vállalkozók helyzetén. Ismerős mondat, sokat hallottuk az elmúlt két esztendőben. Nos, az elmúlt két évben úgy könnyítettek a vállalkozók helyzetén, hogy 22 alkalommal emelték a vállalkozók adóit; a cégautók adóját duplájára, innovációs járulék bevezetése, ökoadó, energiaadó, cégbejegyzési illetékek emelése és így tovább. Most kezünkben van a már 2005-ös adójavaslat, újabb emelésekkel. Hiszen mit is találunk benne? Az osztalékadó 25 százalékra emelését, a telefonadó újabb változatát mobiltelefonokra, illetékköteles üzletrészöröklést, emelkedő illetékű részvénytársasági és kft.-cégbejegyzést. Vagy önök szerint vállalkozóbarát lépés, ha 5 ezer forintról 10 ezer forintra emelik a vállalkozói igazolvány kiadását? Vagy önök szerint vállalkozásbarát lépés, ha az üzlet működési engedélye után jövőre 10 ezer forintot kell fizetni az eddig kért 5 ezer forint helyett? Ez lenne a vállalkozói terhek könnyítése? Nos, tisztelt Ház, azt gondoljuk, talán nem egészen erről kellene beszélni.

Az előttem szóló Lendvai Katalin elmondta, hogy munkahelyek, munkahelyek... (Közbeszólás: Ildikó!) Bocsánat, Lendvai Ildikó, elnézést, frakcióvezető asszony. A mondandója lényegén ez nem változtat. Elmondta, hogy munkahelyek, munkahelyek és munkahelyekre van szükség ahhoz, hogy a gazdaságban stabil növekedés alakuljon ki. Frakcióvezető asszony, kétségkívül igaza van, ezt mi is hasonlóképpen gondoljuk, de szeretnénk megkérdezni: honnan lesznek munkahelyek? Miből teremtődik Magyarországon munkahely? Abból, ha az állam vagy a kormány, vagy a közszféra teremt újabb és újabb munkahelyeket? Ebből lesz munkahelyteremtés?

Az elmúlt évek gyakorlatát az jellemezte, hogy 30 ezer fővel megnövelték a közszférában dolgozók létszámát, irreálisan magas terheket rakva a vállalkozók nyakába. Ez az út járható önök szerint? Nos, úgy gondoljuk, hogy nem. Valóban, a vállalkozói terhek csökkentése, igazi vállalkozásbarát környezet megteremtése lenne az, amire a vállalkozásoknak szükségük lenne.

De hogy ne mondják, hogy csak a rosszat vesszük észre ebben a kormányprogramban, szeretnék egy pozitívumot is kiemelni, egy őszinte mondatot. Gyurcsány Ferenc ezt írja: “A kormány fenn kívánja tartani a szigorú és takarékos költségvetési politikát. Ez a feltétele annak, hogy csökkenjen az infláció, mérséklődjön az államháztartás hiánya és az államadósság hazai össztermékhez mért aránya. Így csökkenthetők a kamatok.ö Eddig az idézet, tisztelt képviselőtársaim. Lefordítom önöknek: ha csökken a hiány és az államadósság mértéke, akkor csökkenhet a kamat is. De önök éppen ezzel ellenkezőt állítanak már hetek óta, éppen az ellenkezőjét cselekedik az MSZP-s képviselők, amikor leszavazzák a jegybank beszámolóját. Javaslom sürgősen módosító indítvány benyújtását a kormányprogram ezen szövegéhez. Igen, először kell csökkenteni az állam túlköltekezését, az államháztartási hiány mértékét és az államadósságot ahhoz, hogy a kamatok is csökkenjenek, és ezek segítsék a vállalkozókat abban, hogy valóban munkahelyek teremtődjenek, és ezek a családok számára megélhetést, biztonságot nyújtsanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy történelmi példával hadd zárjam! 1792. június 6-án koronázták meg Budán Ferenc osztrák császárt magyar királlyá. A krónikák feljegyezték róla, hogy Ferenc király legkedvesebb foglalkozása, tevékenysége az volt, hogy az általa aláírt okmányokat személyesen kötötte át különböző színű szalagokkal. Nos, a mai kormányprogram vitájában sajnos azt mondhatjuk, ha csak a gazdasági részt nézzük meg: ezen a kormányprogramon még a színes szalagok sem segítenének. Nemmel fogunk rá szavazni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)