Felszólalás adatai

Hogyha a jelentést magunk elé vesszük, egy-két elembe azért tételesen nem mentem bele, azokba az értékelésekbe, kritikákba a vezérszónoki beszéd műfajánál fogva, amit most gyorsan el szeretnék mondani. Van egy negyedik fejezet ebben a jelentésben, ami nem kevesebbről szól, mint a büntetés-végrehajtási intézetekben elkövetett bűncselekmény-sorozatok, azoknak a viszonylag alapos feldolgozása történik itt meg. Hiszen mi történt itt? Az előállított fiatalokat, akiket futószalagon előzetesbe vágtak a bizonyos botrányos nyomozóbírói döntéshozatalok során... - amely nyomozóbírók mai napig a helyükön vannak, és a mai napig emlékszem arra a kerületi ügyész asszonyra, Palásti Mártára, aki, úgy tudom, szintén a helyén van, aki, hogy mondjam, vérben forgó szemekkel követelte, mondjuk, éppen az én ügyemben a padon ülő 18-20 év körüli egyetemisták azonnali előzetesbe vágását, merthogy bűnismétlés veszélye áll fenn esetükben. Ezeknek a fiataloknak, miután bevágták őket előzetesbe, egészen elképesztő Canossa-járáson kellett végigmenni, és ezt szépen feldolgozza a jelentés. Tehát hihetetlen módon kínozták, alázták meg őket, térdepeltették vagy éppen falnak támasztott fejjel kellett terpeszben állniuk - ez az a bizonyos északír kínzási mód, amit a britek alkalmaztak -, és utána verések, kínzások, megalázások, magánzárkák. Volt olyan esetem, ahol több hetet töltött a fiatalember egy sötét magánzárkában, és amikor kérte, hogy valami emberi lehetőséget kapjon arra, hogy mit tudom én, legalább olvasni tudjon, bedobtak neki egy Lenin-kötetet, hogy "művelődjél, fiú, művelődjél köcsög", hogy egészen pontosan idézzem a megnyilatkozást.

(21.10)

Itt a büntetőeljárási állomány, a büntetés-végrehajtási dolgozók tömege követett el bűncselekményt. Ez lelepleződött.

Én elhoztam az egyik büntetés-végrehajtási dolgozót október 3-ára, az emberi jogi bizottság azon ülésére tavaly, ahol megvitattuk a jelentést - tartalmazza egyébként a jelentés könyvkiadása (Felmutatja.) nagyon korrekten ennek a jegyzőkönyvét -, aki elmondta az utána tartott sajtótájékoztatón, hogy igen, arról volt szó, hogy a parancsnokok, Boglyasovszky Csaba és a többiek arra utasítottak minket, hogy "igenis, itt most törlesszetek, gyerekek, tanítsátok meg nekik azt, hogy itt nem lehet viccelni ezzel a hatalommal", és ez meg is történt. Tömeges megverés, tömeges megaláztatások, a zárt láncú kamerarendszerek felvételei eltűntek, noha mindent felvettek nyilvánvalóan.

És most jön a megdöbbentő rész, és ez az, ami minket nagyon bánt, és higgyék el, hogy nem azért, mert mindig haragszunk, hanem egyszerűen azért, mert úgy gondoljuk, hogy tűrhetetlen az, hogy a Gulyás Gergely által tett nagyon korrekt feljelentés alapján, ami a vizsgálóbizottság munkáját összegezte, egyetlenegy büntetés-végrehajtási dolgozót, sem parancsnokot, sem beosztottat nem vontak felelősségre, hanem egy nyomozást megszüntető határozat született, ismeretlen elkövetőre tekintettel, annak ellenére, hogy van egy koronatanú, aki a Hír TV-ben is elmondta, és bárhol elmondja most is, hogy milyen körülmények között, hogyan vették rá őket arra, hogy ezeket az embereket ott, a büntetés-végrehajtási intézetekben megkínozzák, bántalmazzák.

Mehetnénk tovább is, mert a büntetés-végrehajtási bírók vagy a nyomozási bírók közül, akik ezeket az előzetessel kapcsolatos döntéseket hozták, nem tudok arról, hogy egyetlenegyet elmozdítottak volna a helyükről. Tudom, hogy ez a bíróság mint igazságszolgáltatási ág önálló feladata lett volna, az akkori bírósági vezetők és a mostani bírósági vezetők közös felelőssége, hogy ezek az emberek soha az életben ne dönthessenek előzetes letartóztatásról. Hiszen a mai napig ők hoznak döntéseket, a mai napig születnek ilyen justizmordok, amikor úgy hosszabbítgatnak meg előzetest, mondjuk, bűnismétlésre tekintettel vagy a bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel, amikor abszolút nem megalapozott, sem eljárásjogi, sem anyagi jogi szempontból.

Láttuk Budaházy György esetében is, két és fél évig tartották előzetesben egy koncepciós per alapján, és utána rájöttek, hogy mégiscsak házi őrizetben kell őt tartani. Most már heti két órát tölthet szabadlábon Diósd területén például, tehát ilyen komolyan tágul a szabadság köre. De nyilvánvaló első pillanattól fogva, hogy ott sem volt indokolt, és itt sem volt indokolt az előzetes.

A rendes bírák, akik Dukán Dániel esetében a gyorsított eljárásban, statáriális eljárásban két év, hat hónap börtönbüntetést szabtak ki, tényállásszerűen arra a cselekményre, hogy egy palackot vagy egy követ állítólagosan a rendőrök felé dobott. Az sem bizonyosodott be, hogy dobott, nem is azzal a kezével dobta, hamis vallomást tettek a rendőrök, akik egyébként fedett nyomozóként vegyültek el a tömegben. Ez a bíró meghozta a döntését, két és fél év börtönt, letöltendőt szabott ki. Másodfokon lett két év, enyhítés. És az a Dukán Dániel, akire szabták a 2006, őszi semmisségi törvényt, aki a mintaértékű ember volt, aki a mai napig is - tényleg meghajtom a fejem előtte, hogy milyen keményen kitart - folyamatban van a feljelentés, amit tettünk az ügyében a bántalmazó rendőrökkel szemben. Mert jól megverték utána, természetesen a fejét a földbe verték, és úgy kínozták meg. Illetve a mai napig folyamatban van a kárigényének az elbírálása, és a mai napig folyamatban van a kegyelmi mentesítése. Dukán Dániel a mai nap is egy elítélt ember, két év börtönre ítélt ember, noha bebizonyosodott, hogy hazudtak a rendőrök, és semmit nem követett el.

Sok még a tennivaló. A rendőri vezetőkről már beszéltek a kollégák szélesebb körben, de tényleg az összkép az, hogy egyetlenegy rendőri vezetővel szemben még vádat sem emeltek. Ezért mondtam azt, hogy az ügyészségnek itt történelmi, súlyos felelőssége van. Azért egy kétharmados többség bizalmából megválasztott legfőbb ügyésze van most Magyarországnak 2010 decembere óta, és úgy gondolom, hogy megbocsáthatatlan az, és nem tudom elfogadni, amit Varga István képviselőtársam, nagyra becsült képviselőtársam mondott, hogy tudomásul kell venni, hogy ennyire futotta. Hát, nem vesszük tudomásul, hogy ennyire futotta. Senki nem fogja ezt tudomásul venni, és azok sem, akik igenis akár ilyen esetet, mint Patay képviselőtársam szenvedett el, hogy egy étteremben lettek szenvedő alanyai, tehát kvázi nem harcosként, az utcán találkoztak szembe rendőrgumibottal, könnygázzal vagy gumilövedékkel, de mégiscsak tudják, hogy mi történt itt. Az igazságtétel vágyát nem lehet ezektől az emberektől elvonni.

Szeretnék még néhány mondatot mondani arról a hiányosságról, amit a jelentésben abban a körben találunk, hogy az úgynevezett embervadászatokról viszonylag szűken beszél. Azért ne felejtsük el, hogy a szeptemberi események, amiket szerencsésen vizsgál a jelentés, szeptember 18-ától kezdődően, de inkább 19-én, tehát a TV-székházostrom bosszúja következett el. A Blaha Lujza téri csata, amikor az MSZP-székház előtt szerettek volna tüntetni a tüntetők, akiket kiszorítottak onnét, kutyás rendőrökkel, lovas rendőrökkel támadták őket, majd pedig szisztematikusan szórták szét, aprították őket a városban, és ejtettek foglyokat döntő mennyiségben, több száz embert. Ott történtek ezek a Magyar Rádió-székház udvarán történt bántalmazások, ahol egyszerűen gyűjtőtábornak, kínzókamrának használták ezt az intézményt. A Magyar Rádió vezetőjének a felelősségét sem látjuk megállapítva, mint ahogy Rudi Zoltán felelősségét sem látjuk fennforgatni, aki a médiatörvény szabályait megszegve tagadta meg a petíció ismertetését, amit a tüntetők szerettek volna közzétenni arról, miért gondolják azt, hogy kormányváltás kell Gyurcsány Ferenc hazugságának lelepleződését követően.

Voltak embervadászatok október 24-én hajnalban is. A Ferenciek téri blokád feloszlatását követően, Horváth János képviselőtársam említette Tátraaljai Péter esetét, aki október 24-én hajnalban az Erzsébet hídon sétálgatott, naivan, kanadai-magyar állampolgárként azt gondolta, hogy a rendőrök ugyanolyanok Magyarországon, mint a kanadai rendőrök, tehát az embereket szolgálják. Legalábbis akkor ez nem így volt, nem akarok általánosítani, ezt mindig el kell kerülni, hiszen a rendőrök döntő többsége azért van az állományban, hogy a rendet védje, és sokszor őket is bosszantja az, hogy adott esetben ilyenekre használták őket, vagy pedig hogy nem üldözhetik a bűnt hatékonyan, mert őket aztán később nem vonják felelősségre a bűnelkövetők, sőt inkább őket vonják felelősségre. A lényeg az, hogy őt csúnyán megverték valóban a rendőrök. Azt hazudták a rendőrök, hogy például őket kővel dobálta háromszáz... Az Erzsébet hídról támadó rendőri alakulatot Tátraaljai Péter nyakkendős kanadai üzletemberként kővel elkezdte hajigálni az Erzsébet híd közepén. Ilyen hazugságokra vetemedtek a rendőrök tömegesen.

Az akkori ügyészi vezetők - többszöri meghallgatáson vettünk részt, több bizottságban - még az előző ciklusos bizottságban is elmondták, hogy ilyen mennyiségű hamis rendőri vallomással és jelentéssel még soha nem találkoztak. Tehát igenis hivatalból fennáll a vélelem, hogy a rendőrök hazudtak arról, hogy milyen intézkedéseket követtek el.

Mit akarok mondani az embervadászatról? Azt, hogy utána, amikor feloszlatták a barikádot, szétverték a barikádot, az egész belvárost lényegében emberek vadászatával foglalkozó rendőrök lepték el. Én a rádióforgalmazási adatokat láttam, és itt, a Házban is már idéztem egy felszólalásomban, napirend előttiben, hogy "ejtsetek túszokat, majd utólag lepapírozzuk, menjetek utána, kerítsetek körbe mindenkit, ne hagyjátok őket elmenni" s a többi, s a többi. Gyakorlatilag, azt mondom, hogy ez már emberiesség elleni bűntettet is kimerítő kategória, de mindenképpen megalapozza viszont a terrorcselekményre vonatkozó, nagyon helyes megállapítását a Balsai-jelentésnek. Igenis ezek a rendőrparancsnokok, akik ilyen utasításokat adtak ki, valóban túszejtő akciókat hajtottak végre. Nagyon helyesen mondták, őszintén mondták a belső forgalmazásban. Nyilván nem számítottak rá, hogy valaha eljutunk oda, hogy ezeket megvizsgálhassuk, és most itt, a Ház előtt beszélhessünk erről. Csak abban bíztak ők akkor, hogy nem lesz felelősségre vonás, és ebben, úgy tűnik, hogy alappal bíztak.

Ugyanis mi a legaggasztóbb és legproblematikusabb rész? Maga a jelentés is leírja, hogy közeleg az elévülés ideje, hiszen az úgynevezett kisrendőri bűncselekmények ötéves elévülési idejűek voltak, a parancsnoki bűncselekmények is, viszont a terrorcselekmény 10-től 20 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, tehát az nem évül el, viszont sokkal nehezebben bizonyítható.

Ami egyértelműen megtehető lett volna, és meg kellett volna tenni, az valóban az, hogy gőzerővel ráállítani, egy elkülönült ügyészi egységet létrehozni, amely szisztematikusan, kiemelt ügyként foglalkozva göngyölte volna fel. Nem túl könnyű feladat, hiszen fedezték egymást a rendőrök. A kisrendőrök, a nagyrendőrök, mindenki próbálta egymás hátát fedezni, egy zárt láncolatot alakítani, és bebizonyítani azt, hogy egy úgynevezett "sün"-be bekerült és megvert fiatalember, mint Kőszegi Zsolt, a Magyar Rádiónál szeptember 19-én, mindegyik rendőr azt hazudta, hogy "nem én voltam". De valaki csak megverte, csak eltörte az állkapcsát, csak szétrúgta a fejét majdnem!

Nagyon nehéz feladata van a nyomozásnak, de azért ennyire nem nehéz, hogy mondjuk, egy Bene Lászlót, egy Gergényi Pétert ne lehessen beazonosítani. Beazonosították már, csak hogy mire várnak a vádemeléssel, mondja már meg nekem valaki! Azonosító jelvények nélkül mentek a rendőrök az utcákra, tehát ezt a rendőrparancsnokok tudtával, belegyezésével tették. Ez már bőven elöljárói intézkedés elmulasztása, bőven kimeríti a bűncselekményt; ugyanúgy, hogy nem rendszeresített vadászfegyvereket, nem rendszeresített lövedékeket használtak. Több ezer lövedéket lőttek ki, válogatás nélkül, és ezek a lövészek büszkén a facebookon és itt-ott még hivalkodnak is azzal, hogy hány embert lődöztek meg, és milyen alpári módon lőtték ki Nagy László és a többiek szemét.

(21.20)

Végül, de nem utolsósorban szeretnék arra utalni, hogy benyújtottunk néhány módosító javaslatot képviselőtársaimmal, és szeretném, ha ezeket támogatnák. Egyrészt a Balsai-jelentés valós tartalmának Országgyűlés elé juttatása és támogathatósága, elfogadása érdekében élnénk azzal a lehetőséggel, amit felajánlott államtitkár úr, hogy holnap délutánig írásban előterjesztjük azokat a tételes pontokat, amelyeknél úgy látjuk, hogy a benyújtott Balsai-jelentés és a könyvkiadásban megjelent Balsai-jelentés között különbség van az utóbbi javára. Szeretnénk, ha a valós tartalomnak megfelelően a határozati javaslat kiegészülne ezekkel. Illetve van még néhány tétel, amit megjelölnénk. Például a 2006. szeptemberi mérleg is nagyon csekély mértékben van meghatározva. Néhány ember bántalmazásáról beszélnek, miközben tudjuk jól, hogy szeptemberben nagyon sok embert bántalmaztak.

A másik oldalról viszont nyújtottunk be módosító javaslatot arra vonatkozóan, hogy az Országgyűlés fejezze ki azt az óhaját, hogy a 2006 őszén az állami szervek részéről elkövetett jogsértések felelőseinek felelősségre vonása mielőbb történjen meg tisztességes eljárás keretei között, ésszerű időben, különös tekintettel arra, hogy a több mint fél éve tett feljelentések ellenére a mai napig egyetlen magas beosztású rendőrt vagy politikust nem állítottak bíróság elé. Szeretném, ha bekerülne ez a határozatba.

S végül, de nem utolsósorban szeretnék utalni még egyszer a közkegyelemre mint egyetlen valódi megoldásra azon áldozatok terhére, akiket elítéltek és le kellett ülniük a büntetést, vagy felfüggesztett büntetés terhe alatt nyögnek, vagy éppen szabálysértésre büntették őket. Ez majd a mai napi másik, szintén előttünk levő törvény tárgya lehet. Azt hiszem, a legjellemzőbben talán az áldozatok vallomása adja vissza az egész helyzet hangulatát. Dukán Dániel szavaival zárnám a felszólalásom, aki a következőt mondja: "Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy egy demokratikus jogállamban a XXI. század európai uniós Magyarországában ilyesmi megtörténhetett. Nem tudom, hogy valaha is ki tudjuk-e heverni ezt az igazságtalan sérelmet és meghurcoltatást a családommal. Ez a szörnyűség egész életemre rányomta a bélyegét. A jogállamba vetett hitünket veszítettük el. Reménykedhetünk-e bármilyen változásban? Fogja-e ezt valaha valaki orvosolni?" És a költői kérdésre megadnám a választ: nekünk kötelességünk, hogy orvosoljuk, hogy igazságtételt szolgáltassunk. Ehhez kérem az önök, minden képviselőtársam segítségét. Mi ezt minden körülmények között, ahogy eddig is, készek vagyunk megadni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)