Felszólalás adatai

Többször elmondtuk - sajnos nem elégszer, hogy eljusson mindenkihez -, hogy az ősbűn 2001-ben az első Orbán-kormányhoz köthető, amely lehetővé tette a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 210. §-ában, hogy a bankok egyoldalúan módosítsák a hitelszerződések lényeges feltételeit, mint a kamatot, költséget és a többi. Utána természetesen igazából 2006-tól szökött föl ez a tevékenység, már a balliberális kormányzás időszaka előtt, de nem akarok ebbe újra belemenni, elég sokan megtették itt korábban is. Mindenesetre óriási felelőtlenség volt, amivel a magyar polgárokat a saját képviseletükre hivatott magyar állam és kormányok hagyták felelőtlenül teljesen kifosztani és kiszolgáltatottá tenni.

(13.30)

A mostani törvényjavaslat - és beszéljünk erről -, ami egyfajta árfolyamgát második verzió, sajnos minden reményünk és az önök reménye ellenére változatlanul nem oldja meg ezt a problémát, csupán elhalasztja. Ugye, 2017-ig teszi lehetővé az árfolyam-különbözet felgyűlését egy gyűjtőhitelszámlán, és utána az a számla kamatostul zúdul a szerencsétlen adós nyakába, akik közül egyre többen nem tudják fizetni jelenleg sem a terheket. Tehát mintha a fuldoklóknak bedobnánk egy darab törött uszadékfát, hogy akkor abban kapaszkodjon meg, de aztán ez szépen át fog ázni vízzel, és azzal együtt merül el még mélyebbre ez a szerencsétlen fuldokló.

Nátrán Roland államtitkár úr a gazdasági bizottság ülésén azzal védte a tervezetet, hogy így lehetőséget kap a magyar kormány, hogy a sokkal kedvezőbb forinthitelre alapozva beavatkozzon a folyamatokba, és a rendelkezésére álló fiskális és monetáris eszközökkel úgy erősítse a gazdaságot és tegye stabillá ezt az árfolyamot, hogy ne okozzon már a továbbiakban tovagyűrűző problémát. Hát az éppen tegnap elfogadott EU-paktum fényében, amikor látjuk, hogy napról napra, lépésről lépésre veszti el Magyarország a teljes gazdasági és állami szuverenitását, ennek következtében mondunk le fokozatosan pont ezekről az életbevágóan fontos, először a monetáris és most már a fiskális jogokról is lassan, ami a költségvetésre vonatkozik, akkor ez finoman mondva megkérdőjelezhető kijelentés.

És hogy hogyan alakul az árfolyam a közeljövőben? Hát nem úgy tűnik, sajnos, hogy a magyar gazdaság rohamos növekedésnek, a forintárfolyam pedig drasztikus csökkenésnek indulna. Úgyhogy az, hogy mi fog történni, most még nyitott, de félő - és ez a Jobbik álláspontja -, hogy még nagyobb válságba és még mélyebb gödörbe, recesszióba zuhanhat bele nem csupán Magyarország, de a világgazdaság.

Az, hogy - ahogyan Volner képviselőtársam is kiválóan rámutatott - átváltottak az emberek forintkamatra, arra a forintkamatra, amit kartellszerűen, indokolatlanul emeltek meg a bankok, a jelenlegi helyzetben igazából nem csökkentette a terhüket, és az egész magyar gazdasági növekedésnek - és erre nagyon fontos rámutatni - a legfőbb és legsúlyosabb problémája, hogy ez a fajta hiteltörlesztési kötelezettség elszívja a likviditást, tehát a szabadon áramló pénzeszközöket a gazdaságból. Ezért nincs ma pénz Magyarországon. Ezért nem lehet beruházásokat indítani, ezért nem tudnak fizetni az emberek a szolgáltatásért, nem tudnak árut vásárolni, mert minden megtakarított pénzüket kénytelenek a banki adósrabszolgaság miatt behordani a Krőzusnak és letenni ott, és a bankok - és erről is számtalanszor beszéltünk itt jobbikosok - ezt a pénzt kiviszik utána az országból, és ezáltal is csökkentik még a reményét is a gazdaság felépülésének és fellendülésének.

Úgyhogy nem oldódott meg sajnos ezzel a probléma, hanem ugyanúgy szembe kell vele nézni, és ugyanolyan problémát fog okozni pontosan ez a forintkamat is, ami - tegyük hozzá - Simor Andrásnak, az MNB elnökének az ámokfutása, nem tudjuk még meddig tarthat. Azt kis örömmel kellett nyugtáznunk, hogy a legutóbbi alapkamat-emelés a monetáris tanács tagjai számának megemelése miatt már nem sikerült neki. Mert minél jobban emelkedik az alapkamat, akkor már ezeket az amúgy is magas forintkamatokat természetesen tovább fogják emelni.

A jelenlegi árfolyamrögzítésben azért egy meglepő fejlemény, amit óriási sikerként aposztrofálnak, hogy a bankok gyakorlatilag lemondanak a befizetett összeg kamattörlesztésre jutó árfolyam-különbözet gyűjtőhitelszámlán való kamatozásáról. Hát ez egy jó dolog, persze a tőkerész után fizetendő árfolyam-különbözet azért meg fog jelenni ezen a gyűjtőhitelszámlán. Ez egy pozitív fejlemény, csak elgondolkodtat, hogy vajon miért tették meg ezt a nagyvonalú gesztust. Vajon mégis igazunk van-e nekünk, jobbikosoknak, amikor elmondjuk, hogy ez az egész devizahitelezés vagy devizaalapú hitelezés - hogy pontos legyek - gigantikus átverés és blöff volt. Ahogy Volner János számtalanszor és adatokkal alátámasztva idézte föl önöknek is a PSZÁF jelentését, ahol világosan látszik, hogy tényszerűen nem került olyan devizaalapú forrás bevonásra a magyar pénzintézetek számára, ami utána kikerült hitelezés formájában a gazdaságba, az embereknek mint hitel, akkor ezt nehéz megindokolni mindenféle izzadtságszagú magyarázatokkal.

A helyzet nagyon egyszerű: itt ténylegesen forintot hiteleztek, és az egész árfolyam-különbözettel való játék az a blöff, és arra szolgál, hogy lehúzhassák a hetedik bőrt is a kifosztott és tönkretett magyar lakosságról. Úgyhogy valószínűleg a bankok ezért tudtak ilyen engedékenyek lenni, hogy a kamattörlesztésre eső árfolyam-különbözetet akár el is engedjék. És milyen megható az a fajta siránkozás, amit hónapok óta folytat az egész bankszektor, és hozzájuk kapcsolódva a gazdasági pénzügyi hetilapok és szakma, hogy a magyar bankrendszert ekkora és ennyi ezer milliárd meg annyi ezer milliárd veszteség érte.

Ez a veszteség, amit ők így állítanak be, csak egy jövőre szóló esetleges elmaradó bevétel, egy elmaradt haszon, amit a római jog óta lucrum cessans néven ismerünk, és a polgári jognak is az egyik alaptétele. Itt nincs semmiféle ténylegesen realizált vesztesége a bankszektornak, itt annak a fajta luxusprofitnak az esetleges csökkenése került törvényben is rögzítésre, amit ők a legszebb álmaikban már előre láttak. És milyen érdekes, hogy ilyenkor ténylegesen előre látják, hogy hogyan fog majd a forint/euró, forint/svájci frank árfolyama változni, és amikor pedig a szerződést kötötték a szerencsétlen emberekkel, akkor meg azt mondták, hogy nagyon stabil lesz ez az árfolyam, hát ne izguljanak, igazából nincs semmilyen érdemi kockázat, aminek ők ki lennének szolgáltatva. Akkor még nem tudták, hogy hogyan fog változni, most viszont tudják, és nagyon várják is, hogy számukra megint szüljön és a pénzeszsák fialjon.

Sajnos, hogy ehhez továbbra is asszisztál bizonyos szinten a magyar kormány, és bizonyos körülmények arra vezetik, hogy érdemben ne lépjen föl olyan határozottsággal a banki és pénzügyi lobbi ellen, mint ahogy szükség lenne rá. Orbán Viktor világosan megüzente a sajtónak is az Egerben tartott frakcióülésük kapcsán, hogy a bankokhoz most már nem lehet nyúlni, őket most már eleget bántották. Hát nyilvánvaló, érezzük mi is azt a példátlan nemzetközi nyomást, amivel egy szuverén magyar államot akarnak letiporni, nyilván el tudjuk mi is helyezni ezt a kijelentést, hogy mire is gondolhatott. Sok érdeket megsértett a bankokra kivetett különadó, ami ugyan különadó, de itt is elmondtuk már korábban, hogy ha a bankok csak megfizették volna mindig a normál társasági adót, és nem a profitjukra vetve 6-7 százalékos éves átlagos mértékű társasági adót fizettek volna, akkor nem lett volna szükség semmilyen különadóra, és nem jutott volna Magyarország sem ilyen kilátástalan körülmények közé.

De beszéljünk arról, amit legfájóbban nem old meg, még annyira sem, hogy elhalaszt csak öt évvel - vagy kitolja a problémát - ez a törvényjavaslat. Ez pedig a legkiszolgáltatottabb, legreménytelenebb helyzetben lévő magyar embereken való segítés. Itt azokról van szó, akiket ez az árfolyamgátat szabályozó törvény is kifejezetten kizár a törvény hatálya alól. Mégpedig, akik 90 napot meghaladó lejárt követeléssel rendelkeznek, vagy akiknek az ingatlanát már árverezés alá vonták. Ők kifejezetten ki vannak zárva, és eddig egyetlenegy kormányzati intézkedés sem született az ő helyzetüknek a megoldására.

(13.40)

Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert mindig elmondják, hogy fokról fokra és több csomagban oldják meg a devizahitelesek problémáit. Az ő problémájukat nem oldotta meg senki, és ezért volt, hogy az elmúlt időszakban szinte heti rendszerességgel vetett önkezével véget az életének egy-egy ilyen teljesen kétségbeesett és reményvesztett ember.

Az eszközkezelő szintén méreténél és a beléruházott tőkeállománynál fogva nem lesz alkalmas ennek a problémának a kezelésére, de ott is, még akin segítene is, a hitel helyett valami bérfizetésre szükség lesz, és vannak, akik már olyan helyzetben vannak, hogy erre is képtelenek.

Hivatkozott arra korábban az államtitkár úr a bizottsági ülésen, hogy a Bankszövetséggel kötött decemberi megállapodás részeként majd a 90 napot meghaladó, lejárt tartozással rendelkező emberek számára lesz egy olyan lehetőség, hogy forintosítják a devizahitelüket, sőt még a 25 százalékát el is engedik a tőkeállománynak. De azóta sem történt ez ügyben előrelépés, hozzátéve, hogy valószínűleg, akik eddig nem tudták fizetni, könnyen lehet, hogy a forintosított és egyébként nyilván nem kis kamattal megállapított új törlesztőrészletet sem fogják tudni fizetni.

De mondom és hangsúlyozom, nem tettek érdemi előrelépést ebben az ügyben, pedig itt tényleg minden nap késedelem már olyan bűn, amit nem lenne szabad megengedni önöknek.

A közszférában dolgozók pozitív diszkriminációja a törvény kapcsán ambivalens érzéseket szül bennünk. Egyetértünk azzal, hogy mindenkit, így a közszolgákat is ki kell rángatni ebből a helyzetből, de a végletesen polarizált magyar társadalomban újabb érdeksérelmeket fog okozni a devizahitelesek között is, hogy azt mondják, azoknak miért kedvezőbbek a feltételeik - rajtuk meg miért nem segít senki - azért, mert állami alkalmazottak. Tehát ilyen szinten sokkal üdvözlendőbb lenne, hogy akár a banki terhek növelésének a kontójára ugyanazt a kedvezményes kamattámogatást - ami a BUBOR, a budapesti bankközi alapkamat, mínusz három százalék, plusz gyerekenként egy-egy százalék - kapja meg, és tegyék lehetővé minden devizahiteles számára, hogy hozzájusson.

És végül, de nem utolsósorban visszatérve, amivel elkezdtem az egészet, szükség lenne, hogy végre tegyenek rendet, és töröljék el a '96-os Hpt.-törvényből az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét, amire Z. Kárpát Dániel képviselőtársammal módosító indítványt is nyújtottunk be, és amit pont e héten söpörtek le például a fogyasztóvédelmi bizottságban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezt kérem, oldják meg, mert enélkül az egész területet nehéz lesz rendbe tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)