Felszólalás adatai

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt számvevőszéki Alelnök Úr! Az Állami Számvevőszék kötelessége és jogosítványa az államháztartási törvény és a költségvetés előírásainak, változásainak véleményezése. Ezzel szemben a zárszámadás részletes feldolgozásakor az Állami Számvevőszék a kormány késedelmes adatszolgáltatása miatt sem az államháztartási törvény, sem a 2001-2002. évi költségvetési törvény módosításáról szóló jelentését nem tudta elénk beterjeszteni.

A Számvevőszék a diplomáciai stílus és a magyar nyelv színességét, árnyaltságát bizonyító finomságokkal minősítette az elmúlt tíz év és az elmúlt három év gyakorlatát. Idézem: "A zárszámadási ellenőrzés tízévi tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás, elszámolás terén elsősorban a Kincstár létrehozásának köszönhetően van javulás." Ebből az egy mondatból kiolvasható az, hogy az elmúlt tíz év e téren történt változásaiból legnagyobb jelentősége a Kincstár létrehozásának és a kincstári munka javításának van, de a mondatból az is kiolvasható, hogy a gazdálkodás, elszámolás terén van javulás, azaz mutatkoznak kedvező jelek, de nem arról szól az ÁSZ-jelentés, hogy javulás van, azaz általában is kedvező véleményeket lehet megfogalmazni.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1994 és 1998 között a szocialista-szabad demokrata kormányzat az 1992-94 között kialakult, öröklött válságos helyzet felszámolásával, a költségvetési rendszer kialakításával, a Kincstár létrehozásával, az addig külön kezelt alapok integrálásával, a nyugdíjrendszer két hosszú év munkájának gyümölcseként való stratégiai átalakításával nyugodtan vállalhatja a gazdaságtörténészek értékelését. Arról a válságról beszélünk, tisztelt képviselőtársaim, amely 1992-ben indult a Kupa-program elvetésével, gyorsult fel 1993 és 1994 között, és e három év alatt 9 milliárd dollár nettó adósságtöbbletet eredményezett.

(12.10)

E 9 milliárd dollár nettó többletadósság értékeléséhez azt is hozzátenném, hogy akkoriban az export éves összege 8 milliárd dollárt jelentett, és az értékeléshez pedig azt tenném hozzá, hogy nem a beruházási javak többletimportjával alakult ki ez a kedvezőtlen árumérleghiány, hanem egyértelműen az export közel 2 milliárd dolláros visszaesésével, és az import, elsősorban a fogyasztásicikk-import közel egymilliárdos bővülésével. Ekkor, mint említettem volt, a szokásos évi exportteljesítménye a magyar nemzetgazdaságnak 8 milliárd dollár volt, és 1995 nyarára a nettó államadósság teteje közel nettó 25 milliárd dollárt tett ki. Tehát több mint hároméves teljes exportbevétel lett volna ahhoz szükséges, hogy a nettó államadósságot vissza tudjuk fizetni.

Ma, az 1997 után beindult kedvező folyamatok hatásaként, és ebbe beleértve természetesen a szocialista-szabad demokrata kormány mellett a mostani Fidesz-kormány teljesítményeit is, hiszen a gazdaság alapvetően folyamatosságot biztosított e téren, kialakult az a kedvező helyzet, hogy ma már 30 milliárd dollár az éves exportteljesítményünk, és ez azt jelenti, hogy 3-4 havi exportbevételből képesek lennénk visszafizetni a teljes nettó államadósságát az országnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Orbán-kormány az elmúlt három évben nem tudott hozzáadni ezekhez a tartalmas intézkedésekhez illő érdemi, pozitív változtatást; annál inkább igyekezett, és e téren sikerrel is járt sajnálatos módon, a parlament szerepkörét, ellenőrzési lehetőségeit csökkenteni, közmegítélését rontani, ezzel közvetve saját hatalmát, központosító szándékait mind a költségvetés kidolgozásával, mind pedig az osztogató módszer kialakításával és alkalmazásával bebetonozni. Egy azonban biztos: ahol a költségvetési politika gyakorlati vitelében az osztogatás az úr, ott legalább ekkora mértékben fosztogatnak is, hiszen elosztani csak azt lehet, amit az állampolgárok megtermeltek, adóként, járulékként, díjként megfizettek. A legnagyobb veszély mégsem a forint, hanem az az érzés, hogy úgy tetszik, ma a boldogulás kulcsa már megint nem a tisztességes munka, hanem a fontos emberekkel való kapcsolat, a bennfentesség és a féligazságok sulykolása. Ráadásul a Fidesz-kormány rossz példával jár elöl, konkrét törvénysértésekkel mutat rossz példát az állampolgároknak, és kockára teszi a Magyarország gazdálkodásáról alkotott, alapvetően pozitív közvélekedést is.

A Magyar Köztársaság 2000. évi zárszámadása a sokat kritizált gyakorlat hű tükreként törvénytelenségek sorát tartalmazza. Az államháztartási törvény 12/A. §-ának (4) bekezdése utolsó mondatát idézném: "A letéti számla forgalma nem számolható el költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként." Ezzel szemben az Orbán-kormány kormányhatározattal 95 milliárd forintot helyezett el december utolsó napjaiban különböző letéti számlákra, és számolt el költségvetési kiadásként.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Kormányzat! Ideje lenne ma már megtanulni, hogy mi a különbség a pénzforgalmi szemlélet és az eredményességi típusú szemlélet között. A költségvetésből gazdálkodó önkormányzatok és a kormányzat pénzforgalmi szemléletben köteles a számlaadásait vezetni, ez pedig azt jelenti, hogy ameddig a gazdálkodási köréből, tulajdoni köréből a kiadás nem történik meg, addig azt el nem számolhatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az áfatörvény pontos szabályokat ír elő az adózó polgárok magatartására vonatkozóan. (Babák Mihály: Ti már csak tudjátok!) Igen. Ugyanakkor a 2000. évi áfa pénzügyi forgalmát vizsgálva egyértelmű, hogy az APEH számára 45 nap a megszabott visszatérítési kötelezettség, rugalmas alkalmazásával az utolsó havi pénzforgalom a reálisnál, a szokásosnál, az indokoltnál 50-70 milliárd forinttal kevesebb.

Szeretném önöknek megmutatni azokat a grafikonokat, amelyeket egyébként az APEH bulletinjéből másoltam ki, ami arra mutat, hogy a gazdaságnak vannak racionális mozgásai; ezeket a mozgásokat a törvények ugyan befolyásolják, de attól még a gazdaság, hűen saját magához, nagyjából azonos tendenciákat követ. Például a személyi jövedelemadó nettó pénzforgalmának havonkénti alakulása tökéletes tükröt mutat 1999-ről 2000-re. Ugyanakkor pedig akkor, amikor az értékesítés és a beszerzés tendenciája szintén a gazdaság racionalitását mutatja, tehát változatlan volt az értékesítés folyamatos növekedése, az általános forgalmi adó nettó pénzforgalmának havonkénti alakulása egy helyen, a 11-12 hónapból egyetlenegy helyen, az év végén nagyban megtörik. És ez abban az évben fordul elő, amikor az ÁSZ úgy fogalmazott, hogy a forgalmi adó többletének a 30 százalékát az áfatörvény változásai eredményezték, magyarul: az áfatörvény a befizetők és a visszaigénylők számára kedvezőtlenül alakult. Tehát ez az egyértelmű visszaesés nem vezethető vissza törvényhozási enyhítő akciókra. (Babák Mihály: Miről beszél? Milyen enyhítő akció?)

Az APEH 2000-ben 11 hónapot az előző évekhez hasonló módon bírált el, míg az utolsó hónapban a novemberi belföldi értékesítés és a fogyasztás növelése ellenére a várhatónál 50-70 milliárd forinttal kevesebb áfabevételt ért el. Ez nyilván csak úgy volt lehetséges, hogy az APEH a visszatérítési igények elbírálását felgyorsítva, az abban az évben 30 napról 45 napra megnövelt határidő lényeges csökkentésével bírálta el és fizette ki ezeket az összegeket. Ez nem törvénysértés, de az áfaadatok tudatos torzítása.

Ha a visszautalás idejét 2000-ben jogszabályban 30 napról 45 napra kellett növelni, akkor éppen az év végén - amikor kevesebb munkanap volt, hiszen decemberben általában 16 munkanap van, szemben az összes többi hónappal, ahol általában 20-21 munkanap van - vagy a 45 nap sok, vagy 2000 decemberében a kontroll gyengült, ami szintén különböző gondolatokat gerjeszthet elő a dús fantáziájú képviselők számára. Ha csak ezt a két tételt, a letéti gazdálkodást, a letétek alkalmazását és az áfabevétel mesterséges csökkentését veszem figyelembe, akkor is megállapítható, hogy a tényleges költségvetési hiány a realitásokat nézve a kimutatottnál mintegy 150 milliárd forinttal kevesebb lenne. Konkrét törvényt sért a kormány az általános tartalék ez évre vonatkozó mértékének 2,5 százalékra, 97,6 milliárd forintra való felemelésével.

Az államháztartási törvény tényszerűen, taxatíve a 25., 26. §-ában egyértelműen rögzíti 2 százalékos mértékben az általános tartalék maximális értékét, és ez adott esetben 78 milliárd forint, azaz 20 milliárddal kevesebb, mint azt a törvényhozó, illetve a kormány előterjesztésében jóváhagyatni szeretné. Tehát ha ez a kormányzó többség ezt a 2,5 százalékot megtartja, megszavazza, szembekerül az általa elfogadott államháztartási törvény vonatkozó paragrafusával. Ráadásul, a kormány a csatolt indokló részben leírta, hogy az általános tartalékot mely területekre kívánja felhasználni, de érdekes módon mégsem akarja e felhasználásokat még a zárszámadás részeként sem megtárgyalni.

Az államháztartási törvény (Babák Mihály közbeszól.) még az egységes államszámvitel bevezetési időszakáig a pénzügyminiszter kötelezettségévé teszi az állami vagyon kimutatásnak, értékelésének kidolgozását és a zárszámadás keretén belüli alkalmazását; a kormány ennek a részletes kialakításával adós maradt. Ha egy vállalkozás járna úgy, hogy nem rendelkezne vagyona korrekt kimutatására alkalmas több tucat szabályozással, szabályzattal, jó számvitellel, vagy kiadásai, bevételei a vállalkozás részrendszereiben eltérő adatokat tartalmaznának, vagy a kockázatok értékelésére nem rendelkezne belső szabályzattal, és a nyilvánvalóan beváltásra kerülő kezességeket, garanciákat, hitelnyújtásokat nem biztosítaná tartalékképzéssel, ha a kötelezettségátvállalásokat csak adósságai között kívánná kimutatni és kiadásként nem mutatná be, akkor alighanem hosszú ideig állampénzen lakna és étkezne a vállalkozás gazdasági vezetése.

Tisztelt Képviselőtársaim! A beszámoló a valósággal ellentétesen rózsaszín képet fest a követelések behajtásáról is. Az előterjesztés szerint az APEH követelései 59 milliárd forintos csökkenéséről adnak számot.

(12.20)

Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy a felszámolások, csődeljárások, végelszámolások során meg nem térülő követelésállomány mintegy 132 milliárd forint értékben leírásra került, akkor a valós helyzet azt mutatja, hogy a lejárt, de még behajtható követelések állománya az 1999-es 207 milliárd forintról 280 milliárd forintra, tehát több mint 79 milliárd forinttal nőtt. Ez az értékelés helyes mutatója, tisztelt képviselőtársaim.

Külön figyelmet érdemel a Magyar Fejlesztési Bank felkészítése a kormányzat sajátos gyakorlatára. A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvény tárgyalásakor kétségeinket, kritikai észrevételeinket megfogalmaztuk. Ezek jogossága igazolódik be a zárszámadás MFB Rt.-t érintő részében. A 31. § részeként a Magyar Fejlesztési Bank - forrásbeszerzés céljából - külföldről és belföldről felvett hiteleinek együttes állománya 2001-ben év végével elérheti a 480 milliárd forintot, a következő év végére az 500 milliárd forintot. Ehhez társul a harmadik fél javára vállalt, készfizető kezességből származó 300 milliárd forintos forrás.

A hab a tortán, hogy a külföldi hitelekhez kapcsolódóan a kormány árfolyam-garanciát vállal az év végével 100 milliárd forint, a következő év végével 200 milliárd forint értékben. Ez a három tétel ezermilliárd forint, mely összeg nagyságrendje megfelel az éves nemzetgazdasági beruházások egyharmadának. Az MFB Rt.-ről szóló jogszabály - mint emlékszünk - azt is előírja, hogy az állam köteles az MFB veszteségét a jogszabályokban előírt saját tőkeszint biztosításának mértékéig automatikusan megtéríteni. Ez azt is jelenti, hogy ha ez az ezermilliárd forint, ami az éves nyugdíjak másfélszeresét is jelenti, jelentős részben olyan projektekre kerül elszámolásra és finanszírozásra, amiből előre lehet tudni, hogy a bank számára komoly veszteség fog jelentkezni, akkor ezt a veszteséget is a magyar állam fogja megtéríteni.

Automatikusan adódik a kérdés, hogy vajon nem lenne-e korrektebb és következetesebb az az eljárás, mely szerint a nyilvánvalóan meg nem térülő beruházásokat az állam már a megvalósításkor kiadásként figyelembe venné, nem pedig majd 5-10 év múlva a következő kormányok terheként, más felelősségének időszakában kezességbeváltásként vagy hitelátvállalásként elszámolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzatok az Állami Számvevőszék jelentése szerint 2000-ben bevételüket a bázishoz képest 3,8 százalékkal tudták csak növelni, kiadásaik 11,9 százalékos többletével szemben. Ha figyelembe vesszük az infláció 10 százalékos alakulását, akkor reálértéken a helyi önkormányzatok közel 10 százalékkal kevesebbel gazdálkodtak, mint 1999-ben.

Ha nincs munkahely, tisztelt képviselőtársaim, magas a minimálbéren foglalkoztatottak aránya, a helyi vállalkozók tőkeszegények, szegény az önkormányzat, és még az uniós pályázatokhoz is hiányzik a saját erő, nő a lakosság, a vállalkozások, a beruházások helyzetének, alakulásának, kilátásának eddig sem kicsi különbsége. Ez a többszörösen hátrányos helyzet oka, alapja, jele és eredménye. Akkorák ma már, tisztelt képviselőtársaim, a differenciák ebben az országban, hogy e téren - a szociálpolitika terén például vagy a gazdaságpolitikában - sommás megítéléseknek nincs helyük.

De van, ami túlteljesült, tisztelt képviselőtársaim. Szintén az Állami Számvevőszék anyagából idézem, hogy az APEH illetékességébe tartozó adó az előző évi tényhez képest 20 százalékkal nőtt, a VPOP által beszedett bevételek 2000-ben szintén 20 százalékkal haladták meg az 1999. évi összeget. A folyó áras GDP 15,5 százalékos emelkedését figyelembe véve ez az átlagterhelés 2000-ben közel 4,5 százalékkal haladta meg a tervezetett.

A jövedelemcentralizáció az 1999. évi bázishoz képest minimum 2 százalékkal nőtt. Ami még több túlteljesítés, tisztelt képviselőtársaim: aki vette magának a bátorságot, és elővette az 1997. évi zárszámadást, és összehasonlította a 2000. évi beszámolással (Babák Mihály közbeszól.) - igen, de szívesen rendelkezésére bocsátom önnek is -, az azt is megtalálhatta ebben, hogy 1997-ben az államtitkárnak minősülő vezetők száma 11 fő volt, ma 24 fő; a helyettes államtitkárnak minősülő vezetők száma 35 fő volt, ma 66 fő; főosztályvezető, 11005-ös besorolással 634 fő volt, ma 821 fő; helyettes főosztályvezető ebben a kategóriában 607 fő, ma 754 fő.

Ebben a három évben 138 százalékos volt az infláció. Ehhez képest a központi apparátusok bértételeiből emelnék ki hármat. Az államtitkárok 264 százalékkal keresnek többet, a helyettes államtitkárok 298 százalékkal keresnek többet, és a főosztályvezetők 12005-ös besorolással 220 százalékkal keresnek többet. (Tállai András: Most beszélj a sajátodról, az országgyűlési képviselőkről! Arról is beszélj! - Keller László: Mi az? Zavar? - Tállai András: Mondja el a sajátját is!) Szeretném ehhez hozzátenni, hogy a köztisztviselői törvény életbe léptetése előttről van szó, tehát ehhez képest nyilvánvalóan ez még további kiadásokkal jár.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány szokásos sikerpropagandájának része a lakástámogatási rendszer működése. A valóság azonban ennél lényegesen színesebb. A Fidesz választási kampánya, kormányprogramja kidolgozásakor megígérte a választópolgároknak, hogy a lakásépítés feltételrendszerét gyökeresen, mindenki számára kedvezően átalakítja. Két és fél évig e téren semmilyen változtatásra nem került sor, ennek megfelelően az állampolgárok lakásépítési törekvéseiket mélyhűtőbe helyezték. A szocialista-szabad demokrata kormány kormányzása alatt, négy év alatt 102 313 lakás épült, különösebb csinnadratta nélkül. Ha a Fidesz-kisgazda-MDF-kormány legalább ennyi lakás építéséről akarna 1998 és 2001 között számot adni, mint ami a lényegesen rosszabb körülmények között '94 és '98 között nekünk sikerült, akkor idén 41 ezer lakást kellene átadnia, amire ugye nem sok esély van, sajnos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vitatja senki sem, hogy az ország gazdasági állapota alapvetően kedvező. Azt azonban jogosan kérdezzük meg a Fidesz-kormánytól, hogy miért nem érzékelhető a gazdaság általános javulása a Fidesznek oly kedves 30-35 éves, az átlagnál magasabb jövedelemmel rendelkező fiatalokon kívül, aminek egyébként a típusa itt a parlamentben, a Fidesz-padsorokban ülve nyilvánvaló többségben van, miért nem érzékelhetők ezek az általános javulások az ország egyéb területein és a másik 8 millió állampolgár számára.

Tavaly kétéves költségvetést fogadtunk el. Ebből a 2001. év előirányzatait az előttünk levő zárszámadási törvényjavaslat módosítani kívánja. Módosítania kell, mert az általunk is tudva várt, egyáltalán nem meglepő adó-többletbevételeket a kormányzat különböző célokra már elígérte.

Közbevetőleg néhány kérdés: az osztogatott személyi juttatások a magasabb inflációra hivatkozva kerültek megígérésre és folyósításra. A magasabb árszint a továbbiakban is megmarad. A juttatások többsége azonban nem épült be a bértarifarendszerbe, a besorolásokba, és ezért úgy gondolom, az egyszerű juttatásokkal nem lehet tartós hatású inflációs törekvéseket csökkenteni, ellentételezni. Nem vitatva a célok szükségességét, még megfogalmazódik bennünk a kérdés: vajon csak akkor kell-e az előirányzatokat módosítani, a reális mértékre megemelni, ha a kormány már el is költötte ezeket a pénzeket különböző ad hoc adomány jellegű juttatásokra, vagy pedig a mindenkori költségvetés tételeit a valóságnak megfelelő mértékben, szükséges mértékben, de mindkét évre vonatkozóan előre tudatosan, józanul felmérni és az előirányzatokat módosítani?

A 2001. évi többletbevételekkel kapcsolatosan benyújtott felemás megoldással az a furcsa helyzet állt elő, hogy 2001-re, tehát erre az évre 843 milliárd forint szja-bevétel várható, míg jövőre, 2002-re ezt legalább 10-12 százalékkal indokoltan meghaladó érték lenne várható és reális, mégiscsak 830 milliárd forinton maradt az előirányzat. Ebből azt lehetne leszűrni - ha ez így lenne igaz, nyilvánvalóan nem igaz -, hogy a Fidesz-kormányzat azzal számol, hogy 2002-re mintegy 8-10 százalékos reálbércsökkentés valósul meg, nominálisan is csökken az szja.

(12.30)

Még különösebb az áfabevétel várható összegének alakulása. Ez évre a költségvetési törvényjavaslathoz képest 1290 milliárd forintra nő a bevétel, aminek a túlteljesítése is reálisan várható. A fogyasztás 5 százalékos bővülése, az áremelkedés 6 százalékos mértéke mellett és ellenére jövőre az előirányzat a növekedés helyett csökkenést tartalmaz.

Nyilvánvaló, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek az indokolhatatlan, alacsony bevételi előirányzatok kész helyzetet teremtve csak akkor fognak a felhasználási céllal együtt a helyükre kerülni, ha a Fidesz-kormányzat 2002 első felében tavaszi hadjárata során különböző csoportoknak, rétegeknek, területeknek kegyúri jogkörével, stílusával élve felkínálja. (Domokos László: Felháborító!) Szerintem is felháborító, de nem a beszéd, hanem a Fidesz stílusa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a zárszámadás törvényeket sért, értékelésében nem garantálja a valós adatokat, egyik évről a másikra átcsoportosít olyan jelentős összegű bevételeket, ami az összehasonlíthatóságot alapjaiban megkérdőjelezi. Értékelési-számviteli szempontból az ÁSZ jelentése szerint sem felel meg a mérlegvalódiság követelményeinek, ezért a minden idők legjobb költségvetésének zárszámadása minden szakmai vélemény szerint elfogadhatatlan.

Köszönöm a kitartó képviselők figyelmét. (Taps az MSZP soraiban.)