A felszólalás szövege:
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt egytized Ház! Szeretnék egypár szót megemlíteni a szakértőkről, amit Osztolykán Ágnes képviselő asszony mondott. Remélem, hogy ezek a szakértők nem abból a pénzből lettek finanszírozva, amit a most szép csendesen a vitát hallgató MSZP-s kormány a hátrányos helyzetű integrációs pedagógiai programban részt vevők támogatásából nyúl le, mert alapvető taktikája az, hogy ezeket a szegény gyerekeket, családokat, illetve a rájuk fordított pénzt is megpróbálja valamilyen módszerrel visszaszedni. És a fő ludas az a társaság, aki most így szépen nézi, hogy egymást hogy marjuk, hogy próbálunk ebbe a cigánykérdésbe belemenni, és cigánykérdést csinálni, holott itt gyakorlatilag "három h"-s gyerekek közül kerülnek ki.
Gondolom, sokan tudják, hogy mit jelent az a "három h". Az egyik hátrányos helyzet a szülők miatt lehet ezeknél a gyerekeknél, a másik az anyagi helyzetük miatt, a harmadik pedig a liberális oktatáspolitika miatt. Tehát ettől van ez a sok nyolc év alatt felgyülemlett "három h"-s gyermek, illetve ez a rendszer. Sajnos, ezekből a támogatásokból a mi intézményünknél is 13 millió forintot használunk ilyen gyermekek integrálására, de kötelező jelleggel megmondják azt, hogy ebből kinek, milyen szakértőnek kell pénzt visszafizetni, aki ellenőrzi ezt a programot. Nem én választom ki, hanem aki ezt ellenőrzi. Nálunk van pénz, van forrás, pedagógusok képezve vannak, de ennek ellenére azt el kell mondanom, hogy ezeknek a gyerekeknek a többsége nem él a lehetőséggel.
A kormány másik egyéb ilyen intézkedése, hogy pénzért próbálja rávenni az óvodás gyerekeket, hogy óvodába járjanak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Most nézzük meg, hogy melyik a jobb rendszer. Itt nem akarjuk odaadni a pénzt, csak akkor, ha jár az intézménybe, illetve a felhasználását szabályozni...
Köszönöm szépen. Elnézést, hogy indulatos voltam. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tiszazugi képviselőként fontos számomra a mezőgazdaságra, vízgazdálkodásra épülő munkahelyteremés. Térségünkben több kiváló szakember tevékenykedik - többek között közös ismerősünk, dr. Vinczeffy Zsolt is -, akikkel együtt kérem a véleményét az általunk vázolt munkahely-teremtési lehetőségek megvalósíthatóságáról.
A Tisza mellett 96 természetes víztározó van, amelyeket használni lehetne. Ha a Tisza mentén újabb 6-8 víztározó épülne, soha nem lenne árvíz. Ezek befogadóképessége a Balaton vízmennyiségével lenne egyenlő - azaz másfél milliárd köbméter -, illetve 7 darab Tisza-tó. Milyen előnyökkel járna mindez? Nem lenne több árvíz, s nem kellene árvízvédelem, legalábbis ilyen formában. 200 ezer hektáron lehetne öntözéses zöldség- és gyümölcstermelést folytatni, ez 50-60 ezer embernek és családnak adna közvetlen megélhetést. A Tisza mentén fokozottan hátrányos helyzetű térségek vannak, amit részben fel lehetne számolni. A tározók mellett több ezer hektáron megemelkedne a talajvízszint, ami egyéb kultúrák termesztését is biztonságosabbá tenné. A víztározókban megvalósítható lenne az egyik legmagasabb szintű mezőgazdasági tevékenység, a halászat. Fellendülne a turizmus és az ebből megélők száma. Nagyrészt visszaállna egy olyan élővilág, ami a Tisza szabályozása előtt volt, így ezek a tájak versenyképesek lennének a szafarikkal - idézőjelben.
A víztározók által öntözött 200 ezer hektár összes zöldség- és gyümölcstermelése évente és fejenként 60 kilót adna minden lakosunknak. Az állam bevételei: évi átlagos 15 milliárd árvízvédelem megtakarítása, évi 15 milliárd bevétel az értékesített öntözővízből, 50-60 ezer új adózó megjelenése, 10-15 ezer ember állami támogatásának okafogyottá válása, 100-150 ember másodlagos bevétele közvetetten, illetve adótöbblete, a környék infrastrukturális és turisztikai fejlődése, az egészségesebb étrend kialakulása révén egészségesebb munkaerő kialakulása országos szinten. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Kérdésem pedig az lenne, hogy középtávon lát-e módot ezen lehetőségek kihasználására, hasznosítására.
Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm megtisztelő válaszát. Térségünk szakértőivel szívesen együttműködünk önnel. Az elmúlt nyolc évben természeti és politikai katasztrófa - zárójelben: MSZP kormányzása - sújtotta az országot. A két katasztrófa közötti különbség, hogy a természet azt próbálja visszavenni, ami az övé volt, az MSZP pedig azt, ami az embereké. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) A természet munkahelyet, megélhetést teremthet, az MSZP munkanélküliséget teremtett. (Közbeszólások az MSZP soraiban.)
Államtitkár úr, használjuk ki a Tisza adta lehetőségeket, csökkentsük ennek segítségével a munkanélküliséget, az árvizek és az MSZP által okozott károkat, bár az utóbbit sokkal nehezebb lesz, mint az árvíz utáni károkat helyreállítani.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások és taps az MSZP soraiban.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Épp egy elnyújtott pedagógusnapi rendezvényről jövök, ahol engem is pedagógusként búcsúztattak. Én is úgy döntöttem, hogy a képviselői munkával nem tudom összeegyeztetni ezt a munkát, viszont nem is ez a lényeg, hogy búcsúztattak, hanem az, hogy azzal küldtek el ide, hogy küzdjek értük, és az ilyen és ehhez hasonló intézkedéseket támogassam, és segítsem a munkájuk olyan irányba való terelését, ahol inkább a gyerekekkel tudnak többet foglalkozni, mint hogy a papírmunka vigye el a munkájuk legnagyobb részét.
Mivel ennyire elég egyértelmű, rövid és velős maga a javaslat, nehéz lesz nem utalgatni egymásra, de ezt gyorsan fogom megtenni. Ez az említett módosítás 2006-ban új munkaszervezési módszert határozott meg, a kéthavi tanítási időkeret kialakítása megszervezésének kötelezettségével. Bár a hatálybalépést követően több esetben történtek apró változtatások, ezek sajnos csak tovább bonyolították az iskolai adminisztrációk sorát. Tehát nemhogy még könnyítettek volna rajta később, hanem tovább nehezítették.
Szeretnék kitérni arra, hogy az előző kormány Hiller miniszter úr asszisztálásával, a liberális oktatáspolitikájával teljesen tönkretette az oktatási rendszerünket, és a jelenleg tárgyalt, valamint az ehhez hasonló intézkedésekkel a pedagógusokból iskolatitkárok tömegét nevelte ki, kiemelve őket a gyerekekkel való tényleges szakmai munkavégzésből. Gyakorlatilag a jelenlegi pedagógusok a munkaidejük több mint egyharmadát e megnövekedett adminisztrációs terhekkel való bajlódásokkal töltik el. A képviselőtársaimmal együtt a pedagógusok ezrei kerestek meg minket azzal, hogy terjesszük a parlament elé e rendelkezés lehető legrövidebb határidőn belüli törlését. A megnövekedett adminisztrációs terheken túl indokként jelezték, hogy igen negatív hatással van a munkavégzésre. A jobbikos képviselőtársam is említette, hogy milyen munkákat nem lehet elszámolni túlmunkaként, és ha ez egy rendes kötelező óra terhére történt, akkor gyakorlatilag teljesen - hogy mondjam - térítésmentesen, társadalmi munkában dolgoztak, amit meg is tennének természetesen, ha tisztességes fizetésük lett volna. Ezenkívül természetesen jelentősen, azt lehet mondani, ezzel együtt jelentősen lecsökkentette a kifizetett túlórák mértékét, gyakran feleannyit kaptak meg, mint a korábbi rendszerben az előző számítási móddal, viszont a munkát ugyanúgy elvégezték.
Elfogadhatatlannak tartom azt a nézetet, hogy amennyiben a pedagógus "csak" versenyre viszi a gyereket, tanulmányi kirándulást szervez a részükre, zenei hangversenyre kísér, kötelező orvosi felülvizsgálaton, fogászati ellenőrzésen felügyeletet lát el, számára óradíj nem fizethető. Bizonyára önök is egyetértenek azzal, hogy a tanóra megtartása sokkal egyszerűbb és szakmailag is sokkal élvezetesebb lenne számunkra, de mivel a fent említett feladatok elvégzését is ránk hárítja a törvény, amit természetesen szívesen vállalunk, illetve a tehetséggondozást, nem tartjuk etikusnak ezek miatt anyagi hátránnyal sújtani a nemzet napszámosait.
Az oktatási bizottság ülésén csoda történt. Fideszes képviselők többször kérték, hogy az előző kormány képviselői a hibák elismerésével kezdhetnék a felszólalásaikat. Hiller István talán elsőként az előző kormányból ezt megtette. Elismerte, hogy az akkor általa is aláírt javaslat nem váltotta be a reményeket, így támogatja annak eltörlését. Azt is jelezte, hogy ha kormányon maradnak, akkor valószínű, ők is hasonló ilyen javaslatot nyújtottak volna be. Szerencsére ezzel nem kell fárasztania magát, megtesszük helyette.
A kormányunk számos területen az adminisztráció csökkentését hirdette, tegyük ezt mi is a közoktatás területén az előttünk álló javaslat támogatásával.
Köszönöm, hogy megtiszteltek türelmükkel. (Taps a Fidesz soraiból.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Ferenczi Gábor képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy arra az esetre értettem a fogászati meg egyéb tanulmányi kirándulásoknak a nem kifizetését, amikor egy osztályfőnöki óra keretében elrendelik, hogy menjen el, egy kötelező óra kiesik, mert nem tartotta meg, hanem helyette elvitte a diákokat, de ebben az esetben kiesett neki egy kötelező órája, holott egy olyan feladatot látott el, amit rábíztak.
Egyébként pedig Gúr Nándor képviselőtársamnak mondom, hogy ez a közoktatási törvény életbe lépéséig egy átmeneti rendelkezés. A közoktatási törvényben további pozitív elemek lesznek komplexen úgy, hogy ez egyéb szabályozókkal, kisebb rendeletekkel helyre lesz téve, és egységes szerkezetben lesz.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SÁGI ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság a mai ülésén tárgyalta az előttünk lévő törvényjavaslatokat, és az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot 22 igennel, 4 tartózkodással, valamint a központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartja. A részleteket Rogán elnök úr ismertette, és megfogadva a tanácsát, rövidre fogom a mondandómat, hogy önök minél hamarabb megszavazhassák.
Köszönöm türelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
SÁGI ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát a bizottságunk is megtárgyalta.
A javaslatban 102 törvény módosítása, illetve hatályon kívül helyezése szerepel, ezen belül 46 plusz 1 törvény a bírságbevételek központosításának témakörét érintette, 13 törvény módosításával pedig a Munkaerő-piaci Alap nevének megváltoztatására tettek javaslatot, ekörül zajlott a vita, illetve a hozzászólások.
A bizottságunk 18 igen és 8 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A jövő évi költségvetés terve stabil, kiszámítható, feladatközpontú költségvetés képét mutatja (Mozgás. - Az elnök csenget.), amely az ország pénzügyi-gazdasági védelmét szolgálja. A célként kitűzött kevesebb államadósság és az alacsonyabb költségvetési hiány az euróválságtól való távolodást jelentheti. Ennek megvalósításával csökkenhet Magyarország kiszolgáltatottsága, pénzügyi kitettsége.
Az uniós tagállamok sorsa ma attól függ, hogyan tudják kezelni az államadósságukat. Azok az országok, amelyeknek 2012 végén nagyon magas lesz az adósságuk, az összeomlás szélén fognak táncolni, azok pedig, amelyeknél reális lehetőség az államadósság-csökkentés, elrugaszkodhatnak. Bízom benne, hogy ezen utóbbiak közé tartozunk majd mi. Ennek szellemében alkottuk a költségvetés tervezetét és a mostani törvénymódosítási javaslatokat.
A megváltozott európai gazdasági klímában új célkitűzéseknek kell eleget tennünk, de mindennek ellenére nem mondunk le a korábbi céljainkról, az új munkahelyek teremtéséről, a stabil gazdaság megteremtéséről, a nemzetközi tőkevonzó képesség megőrzéséről.
A 2012-re tervezett költségvetés, úgy vélem, mindezt lehetővé teszi, de csak akkor lehetünk igazán sikeresek, ha az államháztartási egyensúly mellett társadalmi konszenzuson alapuló belső elkötelezettség is kialakul mind a költségvetés, mind az ezt követő törvénymódosítások tekintetében; mert a 2012-es év költségvetési tervezete csak egyéb törvények módosításával valósítható meg. Ezen törvénymódosításoknak mind egy közös célt kell szolgálniuk: a jövő évi költségvetés megvalósításának irányába kell mutatniuk.
Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy személyes kéréssel forduljak önökhöz a 2012-es költségvetést megalapozó törvények módosításának általános vitája kapcsán. A Tiszazug képviselőjeként és az Országgyűlés oktatási bizottságának tagjaként úgy érzem, kötelességem felhívni a figyelmet, a döntéshozók, vagyis az önök figyelmét jövőnk zálogaira, az ifjúságra és a vidékre.
A 2012-es költségvetés elfogadásakor és a kapcsolódó törvénymódosítások megalkotásánál kiemelt figyelmet kell fordítanunk ezekre a területekre. Szem előtt kell tartani érdekeiket, amikor értekezünk a tömegközlekedésről, munkavédelemről, állattenyésztésről, természetvédelemről, halászatról, horgászatról, épített környezetünkről, tankönyvpiacról, agrárpiacról, és sorolhatnám az előttem levő törvénymódosítási javaslatok szinte összes pontját.
Napjainkban sok szó és politikai nyilatkozat hangzik el a falu, a vidék gazdasági-társadalmi felemelésének szükségességéről. Mindnyájan érezzük ennek fontosságát. Szándék van a gazdasági támogatásra, a biztonságos élet megteremtésére, a hagyományok megbecsülésére. A törvények módosításakor kiemelt figyelmet kell fordítani a helyi értékek védelmére.
Az elmúlt 20 évben kettészakadt a vidék és a város. A vidéki és a városi magyar emberek közötti szakadék egyre mélyül. Észre kell vennünk, hogy a magyar vidék nem az éppen ott élő emberek magánügye, hanem a magyarság kulturális öröksége, közös kincsünk, amelynek fennmaradásáért, megőrzéséért, ápolásáért felelősséggel tartozunk. A vidéken élő emberek, köztük a fiatalok sem lehetnek másodrangú állampolgárok. Egy erős Magyarország minden polgára, éljen akár a fővárosban, akár egy parányi kis településen, azonos lehetőségekkel kell hogy bírjon a mindennapok területén.
Sok évnek kellett eltelnie és egy válságnak bekövetkeznie, hogy felértékelődjön hazánkban a mezőgazdaság, ezáltal a vidék szerepe. Ma már kitörési pontként tekintünk az agráriumra.
(14.20)
A mindenkori kormánynak, nekünk képviselőknek, nemcsak abban van felelősségünk, hogy az Európai Unió által biztosított támogatási formákat a lehető legteljesebb mértékben kiaknázzuk - különösen a fiatal gazdák versenyképességének biztosítására -, hanem a hazai törvénykezés is minden rendelkezésre álló eszközzel támogassa a vidék fejlődését és a fiatalok jövőjét. Afelől nem lehet kétségünk, hogy a fiatal generáció országunk jövőjét határozza meg.
A tehetséggel való gazdálkodás, vagyis a tehetségek felismerése, kiteljesítése és az ország számára való megtartása mindannyiunk közös felelőssége, össztársadalmi, stratégiai érdek, fontos nemzetgazdasági tényező. Ahhoz azonban, hogy tehetséges fiataljaink ne a külföldi karrier lehetőségét válasszák, olyan hazai környezetet kell teremtenünk, amelyben a jövő generációja megtalálja a számítását. Külföldi tanulmányok, kutatás, munkavégzés fontos része a széles látókörű, valóban világszínvonalú magyar tudományos elitképzésnek, ám a külföldi tevékenységnek eszköznek kell lennie és nem célnak az ifjú tudósnemzedék számára. Ennek eléréséhez egy előrelátó, átgondolt hozzáállásra van szükség.
A gazdaság fejlődése nem lehet öncélú, csak akkor van értelme, ha a társadalom érdekét szolgálja. Szeretném tisztelettel kérni még egyszer a képviselőtársakat, hogy a törvényalkotó munka során tartsák szem előtt a vidék és az ifjúság érdekeit, hiszen bennük a jövőnk.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy egy személyes élménnyel kezdjem. Néhány napja fültanúja lehettem három fiatal ismerősöm beszélgetésének, egy 29, 27 és 22 éves alkotta a triót. Az érettségi élményeket idézték fel, de az eszmecsere kezdett a bábeli zűrzavarhoz hasonlítani. Sehogy nem tudták ugyanis összepasszítani a közös érettségit, az egyetemi felvételit, a pontduplázást, a felvételit kiváltó emelt szintű érettségit. Rá kellett jönni, hogy bár korban igen közel állnak egymáshoz, mindegyikük máshogyan érettségizett, másként számították ki a pontjait a felsőoktatási felvételin.
Az elmúlt években aligha volt olyan év, amikor nem változtak az érettségi és felsőoktatási felvételi szabályok. Kár azon vitázni, melyik volt a legjobb, a legigazságosabb rendszer, csupán az bizonyos, hogy az állandó változás bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot szült. A diákok nem építkezhettek a korábbi évek tapasztalataira, nem volt viszonyítási alapjuk, nem tudták, hol van az origó, ingoványos talajon kellett helytállniuk.
De hadd osszak meg önökkel egy másik személyes példát is az elmúlt évek köznevelési visszásságaiból, Fiatal, tanult, olvasott barátomnak idéztem a Kincskereső kisködmönből. Kiderült, beszélgetőtársam nem olvasta Móra Ferenc regényét, pedig mindannyian tudjuk, ez egy kötelező olvasmány. Amikor megkérdeztem, miért, a felelet az volt, hogy kiskorában elvették a kedvét az olvasástól, és csak felnőtt fejjel érzett rá az irodalom szépségére. Számos okot kereshetünk rá, hogy miért nem olvasnak a mai fiatalok, az azonban tény, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nemhogy bevezetné az olvasás szépségébe a diákot, inkább elrettenti őket attól. Az olvasás, az olvasottság pedig minden műveltség és multikulturális társadalom alapja.
Ha jelenleg így a nem éppen befogadóbarát oktatás ellenére egy diák valamilyen tantárgyat mégis különösebben megkedvel, az oktatási keretek nem adnak kellő lehetőséget tehetsége kibontakoztatására. Fizikát kedvelő ismerősöm hagyományos iskolai keretek között nem tudta kielégíteni tudásvágyát. Ahhoz, hogy természettudományos ismereteit bővítse, külön szakkörre kellett járnia, amely szüleinek félévente 21 ezer forintjába került. De mindenki számára ismert tény, hogy aki csak megteheti, magánúton tanul nyelveket, annak ellenére, hogy az órarendben szerepel a nyelvoktatás. Nem kérem, hogy tegyék fel azok a képviselőtársak a kezüket, akiknek van iskoláskorú gyermekük, és nem jár semmilyen fizetett különórára, de gyanítom, nem soknak lenne a keze a levegőben.
Felteszem tehát a kérdést: jó-e hazánk közoktatása? Megfelelő-e az az oktatás, ahol pénzért kell különórákat vásárolni, mélyítve ezzel a társadalmi szakadékot, ahol a gyerekekkel nem szerettetik meg az olvasást, ahol a fiatalok nem tanulnak a művészetekről, a vizuális, az audiális és a környezeti kultúra nem képezi az oktatás alapját? Megfelelő-e az a nevelés, ahol az esztétikai, erkölcsi szemléletünk alapjait a piaci mércék, az egyéni sikerek, az időszerű divatirányzatok, valamiféle hagyomány formális miszticizmusa képezi? A válaszom egyértelmű nem.
Az ellenzék egy része szerint az új köznevelési törvénnyel az elmúlt 20 év vívmányait akarjuk most eltörölni, az MSZP oldaláról volt ilyen megjegyzés. Én sokkal inkább úgy érzem, az elmúlt 20 év hiányosságait pótoljuk, és lefektetjük egy olyan köznevelés alappilléreit, amelyek biztos alapot nyújtanak a felnövekvő generációk számára.
Tisztelt Képviselőtársak! Tanárember vagyok, közelről láttam az oktatási rendszert, amely eddig nem megfelelő minőséget hozott, esélyegyenlőtlenséget teremtett, és fenntarthatatlan volt. A csőd közelébe jutott önkormányzatok finanszírozási problémái a minőségi oktatás terét szűkítették. Ha az oktatásnak financiális gátakat szabunk, a jövő Magyarországát korlátozzuk. Meg kell tehát teremtenünk azt a környezetet, amelyben a jövőbe invesztált befektetés a leginkább megtérül.
Az elkövetkezőkben a kormány 100 milliárdos többletforrás bevonását tervezi az oktatásba, ennek csupán egy része annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy olyan pedagógusokat állítunk a katedrára, akik rugalmasan, a tanulók igényeinek megfelelően közelítenek a megoldáshoz, akik ötletgazdagok, és egy témát több oldalról is megközelítenek, megszerzik a tanulók bizalmát, és könnyen kapcsolatot teremtenek a divergens gondolkodású gyermekekkel, biztosítják a fiatalokban a kreativitás alapcsírájának kibontakozását. Ehhez olyan presztízst és financiális feltételeket kell biztosítani a pedagógusoknak, amelyek a pályát vonzóvá teszik; jelenleg sajnos távolról sem az. Javíthatunk azonban ezen, ha emeljük a fizetésüket, még akkor is, ha ezzel a munkaidő is növekszik. Stabillá tesszük a fizetések folyósítását, hiszen az állam utalná a pedagógusok bérét, a minőségi teljesítményt pedig, ahogyan a versenyszférában, elismeri.
Az igazán elhivatott pedagógusok ma sem csupán a kötelező 22 órát dolgozzák le. Tapasztalatból tudom, hogy azok, akik nem mint munkára, hanem mint hivatásra tekintenek a tanári pályára, szabadidejükben versenyeket szerveznek, szakköröket indítanak, korrepetálást vállalnak, kiállításra, múzeumokba viszik a tanulókat. Az új törvényben a pedagógusok munkaóráinak megállapítása szerepel a tantermen kívül végzett nevelőmunka számára, és elismeri, hogy az oktatás a csengővel nem ér véget.
A fiatal generáció oktatása, nevelése országunk jövőjét határozza meg, a sikeres nemzet az európai jóléti állam előőrsének kulcskérdése, hogy milyen alapot biztosítunk a gyermekeinknek. A tehetséggel való gazdálkodás, vagyis a tehetségek felismerése, kiteljesítése, az ország számára való megtartása mindannyiunk közös felelőssége, össztársadalmi, stratégiai érdek, fontos nemzetgazdasági tényező. A jelenlegi út tovább nem járható. Eltökéltek vagyunk abban, hogy olyan köznevelési rendeletet alkossunk, amely megteremti a gyermekek elméjének kiteljesedését, a jövő Magyarországának polgárai számára olyan kognitív és erkölcsi alapot biztosít, amelyre a nemzet bátran építkezhet, s akkor valójában kijelenthetjük, Magyarország megújul.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Évek óta húzódik a hazai szakképzés rendszerének az átalakítása. Az idén végre olyan fordulóponthoz érkeztünk, amelynek eredményeképpen hamarosan elindulhat egy olyan rendszer, amely jó a szakmát tanulóknak, a vállalkozásoknak és az országnak is. Az előző rendszer fenntarthatatlanságát kár lenne részleteznem, a rövid felszólalásom nem ad erre keretet, csupán egy számomra megdöbbentő statisztikát ismertetnék. Az előző évben minden 100 beiskolázott tanulóból 70 fő végezte el a szakiskolát, és csupán 21 fő tudott az ezt követő kilenc hónapban a szakmájában elhelyezkedni. Elég rossz ez a hatásfok. A társadalom túlzottan akadémikussá vált. Mindenki törekszik a magasabb iskolai végzettség felé anélkül, hogy vizsgálná a kérdés társadalmi hasznosságát és az elhelyezkedési lehetőségeket, ezért minden erővel erősíteni kell a szakmai életpálya megismertetését, és vissza kell állítani a szakmunkás-tevékenység társadalmi presztízsét. A munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzési rendszert kell kialakítani.
Ha a munkanélküliek iskolázottsági összetételét tekintjük, akkor a nyolc általánost el nem végzettek körében 75 százalékos munkanélküliségről beszélhetünk, a nyolc általánost befejezettek között is magas ez az arány, 40 százalék fölötti, a szakmunkások körében viszont már "csak" 25 százalék. Még ez is nagyon magas. Nincs más út, mint hogy a hatékonyabb és minőségibb szakképzésre helyezzük a hangsúlyt. A szakképzés rendszerét nem lehet egyik napról a másikra átalakítani. Fel kell azonban ismernünk a változás szükségességét, és időben meg kell tennünk azokat a lépéseket, amelyek egy jól működő szakképzési rendszer kialakításához szükségesek.
Bízom benne, hogy a törvénykezés lehetővé teszi és hamarosan elindulhat a duális képzés, amely a gyakorlatigényes szakmákban a gyakorlati képzésre helyezi a hangsúlyt, és arra, hogy a diák szakképzettként a piacon jól használható tudással léphessen ki az oktatás rendszeréből. A duális rendszerű képzés gyakorlatorientáltabb lesz a jelenleg érvényben lévő két plusz kétéveshez képest, ahol az első két évben csak az alapképzés és a pályaorientáció várja a diákokat. Az új rendszerben a tanulók az első évet a tervek szerint tanműhelyben töltik, ahol az eddiginél nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlati oktatás, majd gazdálkodó szervezeteknél tanulószerződés formájában folytatják gyakorlati ismereteik gyarapítását. A modell lényege, hogy jelentősen emelje a gyakorlati órák számát nem csupán a tanműhelyekben, hanem a bevont vállalkozók képzőhelyein is.
A szakképzés reformjának egyik legfontosabb vezérlő elve a gazdaság fejlődése kell legyen. A szakképzés feladata a sikeres gazdaság munkaerő-piaci igényeinek kielégítése, az egyén számára karrierlehetőség biztosítása. A képzés nem lehet öncélú. Ott, olyan létszámban, olyan szakmában és olyan tartalommal kell képezni, ahogy a gazdaság igényli. A munkaerőpiacon jól értékesíthető tudásra van szükség.
(12.40)
A jól működő szakképzés a vállalkozóknak is érdeke, hiszen a leendő munkavállaló magas színvonalú kiképzése hosszú távon hasznot hoz munkaadójának. Éppen ezért fontos, hogy a tanuló élet közeli helyzetben tanulja meg a szakma fortélyait. Már a képzés ideje alatt integrálódni kell a termelési folyamatba. Az új rendszerrel szemben elvárás, hogy magasabb legyen az átadott tudástartalom, mind elméleti, de még inkább gyakorlati szinten; ellenőrizhetőbb legyen a képzési-oktatási színvonal. A szakképzés ezáltal közelebb kerülhet a vállalkozók, cégek munkaerőigényeihez. A képzés igazodni fog a munkaerőpiac elvárásaihoz.
A legnagyobb eredmény mindenképpen az eladható, piacképes tudás lesz. Eredményre, tapasztalatra azonban csak az első lezajlott képzési ciklus, három év után számíthatunk, de bízom benne, hogy a törvény beváltja majd a hozzá fűzött reményeket.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Országgyűlési képviselőként állok most itt, de számos önkormányzati tapasztalatom is van, jó és rossz egyaránt.
A készülő új önkormányzati törvénnyel szeretnénk az önkormányzatok minden jó tulajdonságát megtartani, ugyanakkor szeretnénk a hibákat kiküszöbölni. A közel 3200 önkormányzat közül mintegy 1200 csőd közeli állapotban van. Ez több mint az önkormányzatok egyharmada. Ezek az önkormányzatok csak vegetálnak és nem képesek hatékonyan ellátni feladatukat. Az 1990-től érvényben lévő önkormányzati törvénynek mostanra lejárt az ideje.
Az önkormányzatok feladatai az elmúlt 21 évben folyamatosan csak bővültek, a feladathoz azonban forrás nem társult. Jó gazda módjára próbálták ugyan a feladatokat finanszírozni, de ehhez erőn felüli teljesítésre volt szükség. A működési költségek fedezésére gyakran hitelt kényszerültek felvenni, kötvényt, részvényt kellett kibocsátani. Azt már csak zárójelesen jegyzem meg, hogy ezek zömében devizahitelek voltak, amely a válság következtében tovább súlyosbította a nehézségeket.
Sokan most kezdik, egyesek folytatják a törlesztést, amely elviselhetetlen terheket ró, főként a kisebb települések, falvak önkormányzataira. A forráshiány minőségi romlást okozott az infrastruktúra, az oktatás, a kultúra és számos más egyéb területen, elmélyítve ezzel a vidék és a város közt húzódó szakadékot. Személy szerint mindezért én az előző kormányt teszem felelőssé, amely a feladatok mellé forrást nem rendeltek, ugyanakkor hagyták, hogy az önkormányzatok kontroll nélkül zálogosítsák el önmagukat.
Ezt a kialakult helyzetet kívánjuk a mostani új önkormányzati törvény segítségével orvosolni. Az új törvény tiszteletben tartja a hazai önkormányzati hagyományokat, hiszen mi mindig is fontosnak tartottuk az önkormányzatiság elvét. Fontos hangsúlyozni, hogy nem fognak önkormányzatok megszűnni. Tisztázzuk az önkormányzatok feladatait, számos terhet leveszünk a vállukról, hatáskörükben lévő feladatokat, a feladatok színvonalas teljesítéséhez ugyanakkor segítséget nyújtunk. A helyi önkormányzatok ellátandó feladatai maradnak többek között: az óvodai ellátás, az egészségügyi alapellátás, a településfejlesztés, de számos államigazgatási hatósági feladat a kormányhivatalok kezébe kerül.
Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy így a felszólalás végén az új törvényjavaslat egy olyan részletét emeljem ki, amelyben személyes az érintettségem.
Egy olyan településen lakom és olyan térséget képviselek, ahol hosszú idő óta visszatérő, megoldhatatlan probléma kommunista utcanevek megváltoztatása. Martfű város turizmusa az elmúlt években rengeteget fejlődött. A természeti szépségeink ellenére azonban az odalátogatók egyik kedvenc fotótémája az utcanévtáblák. Viccelődve fotózzák Lenint, Münnich Ferencet, Ságvári Endrét. Számos élcelődő riport, kisfilm született a témában a 2002-2006-os választási ciklusban, mégis elbukott egy, ezek megváltoztatását célzó helyi javaslat a képviselő-testületi ülésen. Gondolom, ez máshol is megtörtént.
A 2010-es választások után személyesen kértem dr. Enyedi Mihályt, Tiszasas község jegyzőjét, Negrai Csongort, martfűi Fidelitas-elnököt, valamint Vantara Gyula képviselőtársamat, hogy dolgozzuk ki a kommunista utcanevek megszüntetésével kapcsolatos javaslatot. A 2011 márciusában elkészült dokumentumot előzetes egyeztetésre benyújtottuk a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz, amely így bekerült az önkormányzati törvény tervezetének módosító javaslatai közé. Az elmúlt fél évben a módosító javaslathoz több képviselőtársunk, valamint KDNP-s fiatalok is csatlakoztak, segítve a végleges forma kialakítását.
Bízom benne, hogy a javaslat elfogadásával feloldódik az a disszonancia, hogy a XX. századról szóló történelemkönyvek fekete lapjain szereplő nevekkel utcanévtáblákon is találkozhatunk. Nem kell és nem is szabad a múltat elfeledni, de emléket inkább azoknak állítsunk, akik megérdemlik.
A módosító javaslat természetesen tartalmazza az általános illetékmentességet arra az esetre, amikor közterületi névváltoztatás miatt kell hatósági igazolványt cserélni, így a lakosoknak, vállalkozóknak még csak anyagi terhet sem fog jelenteni, hogy ezentúl ne kelljen szégyenkezniük, ha előveszik lakcímkártyájukat, és azon a kommunista diktatúra emlékét őrző elnevezés szerepel.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Köszönöm a szót ebben az ismétléses előadásban.
Hazánk versenyképességének alapja a fiatalok helyzetbe hozása. Mindent meg kell tennünk azért, hogy társadalmi hovatartozásuktól függetlenül megvalósíthassák álmaikat azok, akik hajlandóak tenni is ezért.
Ennek alapja a jól működő, igazságos felsőoktatási rendszer. Hazánknak innovatív, művelt és hozzáértő fiatalokra van szüksége. Az ilyen fiatalok felfedezése, kiteljesítése és különösen megtartása közös érdek, nemzeti jelentőségű stratégiai ügy, amelyben különösen nagy felelősség hárul az oktatáspolitikára, jelen helyzetben pedig a törvényhozásra. Hiszen az elkövetkező évek, évtizedek felsőoktatását ez a törvény fogja meghatározni, amelyet most megalkotunk.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az oktatásügyet újjá kell építeni, méghozzá úgy, hogy a korábbinál jóval hangsúlyosabb szerepet kell szánni a minőségre. Hazánkban 2006-ban indult általánosan az úgynevezett bolognai rendszerű, többciklusú képzés. Az egységes, osztatlan képzésről való átállás sajnos nem egy átgondolt stratégia mentén valósult meg Magyarországon. Sok esetben a korábbi, tíz féléves képzést elvágták a hatodik félév után. Az első hat félév anyagát alapképzésben, a maradékot mesterképzésben kezdték el oktatni. Az alapképzésben a hallgatónak a gyakorlati tudást kellett volna elsajátítani az adott területen, hogy a munkaerőpiacon alkalmazni tudják azt, míg a mesterképzésben már a kutatás felé mutató, mélyebb elméleti ismeretekre kellett volna szert tenniük. A logika szerint mesterszintre csak egy szűkebb réteg lépett volna, ám a finanszírozási rendszer az intézményeket az irányba terelte, hogy minél több hallgatót tartsanak meg a mesterképzésben is. Szükséges tehát a struktúra újragondolása.
Tisztelt Képviselőtársak! Mindenki tisztában van vele, hogy többségünk azért tanul, hogy a jövőben minél sikeresebb legyen. A felsőoktatásban részt vevő hallgatók elsődleges célja az értékes diploma, az alkalmazható tudás és a szükséges kompetenciák megszerzése.
A munkaerő-piaci elhelyezkedés eredményessége több tényezőtől is függ. A legerősebb hatást a végzettségnek lehet tulajdonítani. Az adatok alapján hazánk a tudásalapú társadalmakhoz hasonlóan a felsőfokú oktatásban végzett fiataloknak biztosítja legnagyobb arányban az elhelyezkedést. A tanulmányaikat befejezettek körében a legkisebb arányú munkanélküliség a felsőfokú végzettségűek körében tapasztalható. Annak ellenére, hogy az adatok alapján a diplomások a legversenyképesebbek ma a munkaerőpiacon, még mindig probléma a pályakezdők munkanélkülisége.
A diplomások elhelyezkedési lehetőségeire nagy hatást gyakorol a szakmai gyakorlat. Azok, akik az iskola mellett rendszeresen gyakornokoskodnak, több mint kétszer olyan gyorsan el tudnak helyezkedni, mint azok, akik csak a kötelező gyakorlaton vesznek részt.
Felsőoktatási intézményeinknek a vállalatokkal és a munkaerőpiaccal való egyre aktívabb kapcsolata a nemzetközi versenyképesség záloga. Az Európai Unió is célul tűzte ki a szakmai gyakorlatok minőségi rendszerének kiépítését és az elismerésük egységesítését. Az egyetemek kutatási tevékenységének lépést kell tartania a világ élvonalával, ugyanakkor a felsőoktatás közszolgálat, amelynek az intézményekben a jelen és a jövő nemzedék érdekeinek kell megfelelniük.
Országos szinten arra kell törekedni, hogy olyan képzési kínálat alakulhasson ki, amely találkozik a hallgatók és a munkaerőpiac igényeivel. A finanszírozásnak és a keretszámok megállapításának is ezt kell ösztönöznie, nem pedig elhajolni a különböző lobbiérdekek felé. A diploma értékének egyik legjobb fokmérője, hogy hogyan alakulnak a friss diplomások elhelyezkedési esélyei. Ennek nyomon követése a jelenlegi törvényben is rögzített, de a rendszer intézményenként eltérő módszerrel és sikerességgel valósul meg. Úgy vélem, célravezető lenne egy országosan egységes pályakövetési rendszer megalkotása. Az ebből nyert adatok később a keretszámok megállapításánál is irányadóak lehetnek.
A hatékony felsőoktatási rendszer megalkotásához egy előrelátó, átgondolt hozzáállásra van szükség. Tehát kérem a tisztelt képviselőtársakon túl a szakmai és civil szervezetek képviselőit, hogy egyéni, pillanatnyi érdekek helyett a hosszú távú, globális érdekek vezéreljék őket. Ez mindannyiunk érdeke.
Örültem, hogy a parlamentre tegnap reggel óta lassan leszálló vörös ködben is sikerült végre szót kapnom. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget. Igaz, hogy nem voltam itt, de Novák Előd képviselőtársamat szeretném tájékoztatni a kommunista utcanevekkel kapcsolatosan, hogy új képviselőként most először van lehetőségem egy ilyen kezdeményezésben részt venni. Korábban Martfűn és környékén többször is próbáltuk ezt a helyzetet rendezni. Sajnos ott olyanokkal ültem együtt, akik nem voltak ebben partnerek. Tehát jelezném, hogy az önkormányzati törvény módosításával 2012. június 30-ig minden önkormányzatnak rendeletet kell alkotni, figyelembe véve azt, hogy kommunista utcanevek, illetve ezekhez kapcsolódóan közterületek, közintézmények elnevezése nem lehet. Ha ez bekerül a kormányhivatalokhoz, és ott mégis maradnak benne ilyen utak, akkor a kormányhivatal velük szemben felléphet.
Tehát teszünk lépéseket, próbálunk megvalósítható lépéseket tenni, és remélem, hogy lesz is eredménye.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Lehet, hogy be vagyok lassulva, és nem jól fejeztem ki magamat, de én mondtam egy konkrét dátumot, ameddig meg kell a kommunista utcaneveket változtatni, utána pedig bárkinek joga van erre a törvényre hivatkozva... (Közbeszólások: Nincs hang!) Tehát az a lényeg, hogy június 30-ig a rendeletet meg kell alkotni úgy, hogy nincsenek benne ezek a kommunista utcanevek. A kormányhivatalnak egy bizonyos határidőn belül meg kell néznie, fel kell hívnia a figyelmét az önkormányzatnak.
Lehet, de most demokráciában élünk, tehát ilyen szempontból azért én azt gondolom, hogy önök pont azt kérték, ha jól tudom, önöknek is több településen a képviselői nem tudták elintézni, hogy a kommunista utcaneveket lecseréljék, és itt lesz egy törvényi háttér, amit önök is meg tudnak lovagolni, idézőjelben.
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Mi is volt a célunk, amikor elfogadtuk a szakképzésről szóló törvényt 2011-ben? Az, hogy olyan szakképzési rendszert teremtsünk, amely jó a szakmát tanulóknak, a vállalkozásoknak és az országnak is. Olyat, amely a gyakorlatigényes szakmákban a gyakorlati képzésre helyezi a hangsúlyt, amely megalapozza a munkatevékenységbe ágyazott szakmatanulást, és amely biztosítja, hogy a diák szakképzettként, a piacon jól használható tudással léphessen ki az oktatási rendszerből. A törvény elfogadásával létrejövő duális képzés legfontosabb eleme, hogy a vállalatoknál folyik a gyakorlati képzés jelentős része. Az eredményeket majd csak néhány év elteltével tudjuk mérni és a valódi következtetéseket levonni, de a szakképzési törvény elfogadásával, úgy vélem, megtettük az első lépést a hosszú úton.
A törvény eredeti szövege szerint a 2012-2013-as tanévtől kezdve tanulószerződéssel a 10. és 11. évfolyamos szakmunkástanulóknak van lehetőségük, hogy profitorientált alapokon működő vállalatoknál töltsék a gyakorlati képzési időt, felkészülve ezzel az iskola utáni évekre. A most benyújtott törvénymódosító javaslat lehetővé teszi, hogy már a 9. évfolyamos tanulók is piaci körülmények között gyakorlatozhassanak, tovább fokozva ezzel a gyakorlati képzés hatékonyságát. Az eddigi magyar szakképzési rendszer túlzottan elméletorientált volt, a vállalkozásoknál folyó gyakorlati képzés háttérbe szorult. A tavaly elfogadott szakképzési törvény és a most benyújtott módosító indítvány azonban lehetővé teszik, hogy a tanulók piacképes tudást szerezzenek, és elmélyült szakmai tudásukkal visszaállítsák a kétkezi munka becsületét.
Fontosnak tartom azonban, hogy az általános műveltség megszerzésére a szakképzésben tanuló fiataloknak is legyen lehetőségük. Az általános műveltségnek és a korszerű szakmai ismereteknek ki kell egészíteniük egymást. Jelen törvénymódosítás lehetőséget, illetve szabad kezet ad a képző intézmények számára, hogy eldönthessék, milyen mértékben kívánják a gyakorlati szakmai tárgyakon felül a Nemzeti alaptantervben meghatározott ismereteket átadni. Ez egyben felelősség is. Bízom benne, hogy a szakképző iskolák vezetése tud majd élni a lehetőséggel, és tapasztalataik hozzásegítik őket ahhoz, hogy megfelelő arányban osszák meg az óraszámokat általános ismeretek és szakmai tudás között.
Úgy vélem, hogy a törvénymódosító javaslat elfogadásával a törvény még inkább azt a célt szolgálja, hogy javuljanak az új rendszerben végzők elhelyezkedési mutatói, közép- és hosszú távon pedig javuljon a foglalkoztathatóság. A szakképzés reformjának egyik legfontosabb vezérlő elve a gazdaság fejlődése kell hogy legyen. Azonban a szakképzés nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kérdés is. Feladata a sikeres gazdaság munkaerő-piaci igényeinek kielégítésén túl az egyén számára karrierlehetőség és tisztes megélhetés biztosítása. Ennek szellemében készült a törvény, ez a módosító javaslat, és bízom benne, hogy ennek szellemében fogják alkalmazni is azt.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Párttársaim! Tisztelt nagy tudású Kollégák! 22 évet töltöttem a tanári pályán, 17 évet ebből igazgatóként, így engedjék meg nekem, hogy tapasztaltnak mondhassam magam a témában. Jól ismerem az iskolák, a diákok, a pedagógusok problémáit. A parlament oktatási bizottságában már két éve azon dolgozunk, hogy ezeket minél hatékonyabban megoldjuk, és az oktatásügyet olyan pályára állítsuk, amely egyszerre szolgálja a diákok, a tanárok és a haza érdekeit.
Látom, MSZP-s kollégáim is törték a fejüket az ügyön. Örülök, hogy legalább most eljutottak idáig, mert a 8 éves kormányzásuk alatt, úgy tapasztaltam, nemigen foglalkoztatta önöket az oktatáspolitika reformja. Ez időszak alatt ugyanis az oktatás színvonala soha nem látott mélységekbe süllyedt. Jó lett volna, ha nemcsak most, hanem 2002 és 2010 között is stratégiai fontosságú ügyként aposztrofálják az oktatáspolitikát, és nem vonnak ki milliárdokat az ágazatból. Amikor valami hiba van a gépezetben, és ezt nem lehet tovább leplezni, önök két dolgot szoktak tenni: elkezdenek felesleges feladatot generálni, növelve ezzel az adminisztrációt, a bürokráciát, vagy beszélnek róla, hogy elkendőzzék, nem találják a megoldást.
(14.00)
Amikor kezükben volt az irányítás, az első utat választották. Most, hogy erre nincs lehetőségük, megpróbálnak okosakat mondani a témában, de sajnos csak üres frázisok pufogtatásáig jutnak. Azt kell hogy mondjam, egyik sem célravezető. Munkájuk eredménye, hogy kormányzásuk idején, papíron minden úgy ment, ahogy a nagy könyvben meg van írva, a valóságban azonban egy-egy pedagógus egyéni képességei és elhivatottsága határozta meg, hogy merre van az előre, és hogyan jutunk oda. Ha a csillagok szerencsésen álltak, ebből még jó dolgok is kisülhettek, azonban az egységes, jól átgondolt oktatáspolitika nem alapozhat a csillagok állására. Mi, a Fidesz-KDNP-frakció olyan oktatást szeretnénk most megalapozni és a működését biztosítani, amely betartható, fenntartható, és nem csupán papíron létezik.
(Földesi Gyulát a jegyzői székben dr. Stágel Bence váltja fel.)
A napokban rábukkantam az önök oktatási vitaanyagának nevezett írására. Örömmel kell tudatnom önökkel, egyetértünk. Az anyaguk csupa olyan közhelyes, általános megállapítást tartalmaz, amellyel nem lehet vitába szállni: esélyegyenlőség, fejlett pedagógiai módszerek, társadalmi és gazdaságpolitikai célok. Nem tudom, létezik-e ember Magyarországon, aki ezeket ne akarná. Kinek ne lenne fontos a versenyképesség, az innováció, a kutatás-fejlesztés vagy éppen a képzetlen tömegek foglalkoztatásának elősegítése, átképzés, továbbképzés, felnőttképzés által. A kérdés csupán az, hogyan.
Sajnos, ebben nem tudom, mennyire értünk egyet, hiszen míg a mi eszközeink, amelyekkel a célok elérése felé haladunk, világosak, sajnos ugyanez az önök programjáról nem mondható el. Nem derül ki, hogyan képzelik annak az oktatáspolitikának a megalkotását, amely biztosítja a pedagógusok megbecsülését, amely egyenlő feltételeket teremt, és csökkenti a gyermekek közt lévő társadalmi különbségeket, amely olyan és annyi szakembert képez, amilyenre szükség van a hazai gazdaságban, növelve ezzel a foglalkoztatást, csökkentve a munkanélküliséget, amely csökkenti az itthon megszerzett tudás külföldre vitelét és hazán kívül való kamatoztatását, és sorolhatnám még, sok ugyanis a probléma.
Nekünk van elképzelésünk, hogy ezeket miként oldjuk meg. Javaslom, vitázzunk akkor, amikor önöknek is lesz érdemi válaszuk arra, hogyan. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
SÁGI ISTVÁN, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizottságunk a mai napon tárgyalta a módosító javaslatot, s kormánypárti igenekkel, 1 ellenszavazattal, valamint 3 tartózkodással tárgysorozatba vettük, valamint általános vitára alkalmasnak tartottuk a javaslatot. A törvényjavaslat aktuális problémákra kínál megoldási javaslatokat, és rettentően pozitív az is, hogy az előterjesztő fogadókész további javító megoldásokra, amivel élni is kívánnak a bizottság tagjai.
Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Fidesz soraiban.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Rövid leszek. Szeretnék lehetőséget kérni arra, hogy a módosító javaslatokat az ülésnap végéig lehessen benyújtani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A kérdés az, hogy a mai ülésnap végéig...
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): A holnapi ülésnap végéig.
ELNÖK: ...mert én úgy tudom, hogy a bizottságban a holnapi ülésnap végéig kérték.
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Igen, a holnapi ülésnap végéig. Köszönöm szépen.
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tudom, hogy a Szombat esti láz már véget ért, meg amúgy is hétfő van, de engedjék meg, hogy én is kapcsolódjak a 6. § (11) bekezdéséhez és a tánchoz egy kicsit megerősítve, illetve figyelembe ajánlani még más szempontokat is az előterjesztőnek.
Azt gondolom, hogy - ahogy államtitkár asszony is mondta - valóban a néptánc is meg általában a táncok egy olyan sport, ami rendkívüli módon fejleszti a gyermekek fizikai állóképességét. Régóta ismerkedem a tánccal, és ha szabad idekapcsolni, több táncosokat masszírozó masszőr is azt állította, hogy ilyen izomzattal, mint a táncban rendelkeznek, más sportolók sem nagyon vetekedhetnek. Tehát ennek a sporttal való összekötését abszolút helyesnek tartom.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a művészeti iskolával való együttműködéssel köti össze a javaslat a mindennapos testnevelést. Ez, ahogy az előterjesztő is elmondta a bizottságban, egyfajta minőséget biztosít. Hogy miért? Azért, mert a művészeti iskolákat az elmúlt időszakokban szelektálták, megfelelő feltételeket írtak elő nekik, és ezeket tudják biztosítani.
Most egyrészről itt elhangzottak, hogy nincsenek meg a mindennapos testnevelés feltételei, de feltételezem, hogy ha a művészeti iskolával együttműködne, aki valamilyen formában eddig is ott volt az intézményben, annak a feltételét már a korábbi törvény miatt, a korábbi minősítések miatt is teljesítenie kellett, így egy olyan lehetőséget biztosítunk, ahol a feltétel adott. Tehát egyrészt nem célszerű ezt a lehetőséget kizárni. Természetesen itt is tovább bővíthetők még a feltételek.
Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a művészeti iskolák ott, ahol nem az iskola végzett művészeti oktatási tevékenységet, eddig is együttműködtek az általános iskolákkal. Nagyon sok helyen komplett osztályok választották ezt a lehetőséget, és működött ez a néptáncban és a táncok különböző műfajában. Itt szeretném azt behozni, hogy a néptáncot többen próbálták egy kicsit alacsonyabb szintben feltüntetni. Én úgy gondolom, hogy a művészeti oktatás keretében egy olyan tantervi követelményt is támasztottak, ami, azt gondolom, nem teszi lehetővé azt, hogy egy nem megfelelő minőségű oktatás kerüljön bevezetésre.
De emellett szeretném megemlíteni azt, hogy ha lehetősége van az előterjesztőnek, az egyéb táncoknak azon műfaját, amit művészeti oktatás keretében, illetve a művészeti oktatás keretében az alapokat megadva verseny-, tehát sportági alapokat is megadva a művészeti oktatásban, egyéb táncokat is valamilyen módon próbáljunk beletenni. Teszem ezt a javaslatot azért - illetve erre kétféle változatban teszek javaslatot az előterjesztőnek módosítás formájában -, mivel az általam ismert közegben több mint 3500, közel tízezer egyéb táncot is oktató intézménnyel állok kapcsolatban, ahol jelezték az iskolák, hogy eddig is együttműködtek. Az idei évben is voltak olyanok, hogy magának a művészeti oktatásnak a tánc műfaját - és ez a néptánc, társastánc, rock and roll, hip-hop, s a többi, modern táncot sorolhatnánk - beszámították a mindennapos testnevelés kezdeténél, tehát a lehetőség adott volt.
Nekünk, illetve az érintetteknek ez segítene abban, hogy most az iskolaigazgatók a törvényértelmezésnél sokszor gondolkodnak, hogy a tánc beletartozik-e a mindennapos testnevelésbe, lehet-e ezt az együttműködést folytatni. Ez, ha ezt a táncot kicsit teljesebbé tesszük, bővítjük, egyértelművé teszi, hogy ott, ahol igény van rá, ahol a feltételek adottak, és ahol megfelelő színvonalon lehet ezt megszervezni, akkor más tánc formájában is ezt meg lehessen tenni.
Egyetlenegy problémát mind a néptánc, mind az egyéb táncok vonatkozásában látok, de biztos vagyok benne, hogy nem ennek a törvénynek a keretében, de egy másik törvény keretében szerintem kezelnünk kell, és szerintem a törvényalkotó erre hajlandó is lesz. A művészeti iskolákkal való összekapcsolódásnál a tandíjfizetés és a nem fizetés: ha beszámoljuk a mindennapos testnevelésbe, legalább azt a lehetőséget biztosítanunk kellene a művészeti oktatást folytató intézményeknél, hogy adott esetben ne szedjenek tandíjat azon oktatás után, amit a mindennapos testnevelésbe beszámítanak.
Amiért kicsit lobbizok itt az egyéb táncoknál is, csak szeretném jelezni, hogy egyébként is ezeknél az egyéb táncoknál a művészeti iskolát egy alapnak nevezem, és mint a társastáncnak a versenytánc mint sportági formája is megvan, az alapokat adja meg, és a törvény c) pontja eleve azt mondja, hogy versenyszerűen sporttevékenységet folytató igazolt... Tehát az igazolt versenytáncos, aki visszavezetve a művészeti oktatás keretében ismerkedett meg a tánccal, az eleve megkapja ezt a mentességet. Ez egy picit tisztázza meg bővíti ezt a lehetőséget. Úgyhogy én az együttműködésemet ajánlom fel az előterjesztőnek, hogy ha nem is pontos a beadott módosító javaslatom, de ezt formázzuk, hogy ezeket a további javító lehetőségeket be tudjuk építeni a törvénybe.
Köszönöm szépen az előterjesztőnek, hogy benyújtották ezt a javaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SÁGI ISTVÁN, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A fogyasztóvédelmi bizottság hétfőn tárgyalta a törvényjavaslatot. A vita során elhangzott, hogy ez a törvény 2014. január 1-jétől él, ad elég felkészülési lehetőséget a bevezetésre, és fontos volt hangsúlyozni, hogy a szociális temetés a rászorulók által választható és nem kötelező.
Több szakértőt meghallgattunk, illetve államtitkár asszonyt is. Az ellenzéki részről vita kerekedett, amivel mi ott nem értettünk egyet. A bizottság 12 igen és 3 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm a szót. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)
SÁGI ISTVÁN, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Bizottságunk a mai napon megtárgyalta a kivételes sürgősségi eljárásban elénk terjesztett törvényjavaslatot, azt összevont általános és részletes vitára alkalmasnak találta 13 igen és 6 nem szavazattal. A nem szavazatok ellenzéki és független képviselőktől származtak. Hogy az ellenzéki képviselőknek mi volt a kifogása a törvényjavaslattal kapcsolatban, feltételezem, a vitában el fogják mondani. A kormánypárti képviselők részéről egy-két gondolatot majd én is a vitában szeretnék megosztani.
Szeretném jelezni, hogy a bizottságunk fogalmazott meg a kormány részére egy-két módosító javaslatot, amivel szeretnénk még jobbá tenni a jelenleg benyújtott törvényt. Még egyszer: a bizottságunk általános és összevont részletes vitára alkalmasnak találta a benyújtott törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Az, hogy szünetet tartottunk a bizottságban, nem azt jelentette, hogy azon tanakodtunk, hogy támogassuk vagy ne támogassuk a törvényjavaslatot, hanem van ennek az eljárásrendnek egy szavazási módja, és szerettünk volna olyan módosító javaslatokkal élni, ami egyben is megállja a helyét és megszavazható. Ezért a módosító javaslatok befogadhatóságát, illetve hasznosságát próbáltuk mérlegelni, és eszerint alakítottuk az ülésen - ezt képviselő úr is látta - a módosító javaslatainkat.
A bizottsági ülésen a kormány, az előterjesztő jelen lévő képviselőinek az indokai szerepeltek, hogy a törvény benyújtásának milyen okai vannak, és ezek között államtitkár asszony is említette az átjárhatóságot. Iskolaigazgatóként volt alkalmam megtapasztalni ezt a problémát. Láttam gyerekeket iskolát váltani, a saját gyerekemnek is volt része abban, hogy egy nyolcéves általános iskolai ciklusban három iskolába is járhatott. Most is, a mai gazdasági viszonyok között is gyakran előfordul, hogy a szülők munkahelye változik, intézmények között, települések között vált, és egyértelmű volt, hogy az eltérő tankönyvek, az eltérő minőségek, a tanterv eltérő elosztása az évek között, a különböző alternatív oktatási módszerekben volt egy káosz, és egy iskolaváltásnál gyakorlatilag kiestek részek, illetve a minőségből adódó problémák is felmerültek.
Láttam és tapasztaltam, hogy a tankönyvkiadók milyen gyakorlattal éltek a tankönyvpiacon való nagyobb szerephez jutásban. Nem feltétlenül arról szólt a tankönyvszerzés minden tankönyvkiadó részéről, hogy milyen jó minőségű könyvet adok, meg ezt adok, meg azt adok. Jutalékról szólt, tehát pénzről szólt az egész. Megpróbálták rávenni a tankönyvfelelősöket, hogy ebből tanítsatok, abból tanítsatok, ilyen kedvezményt kaptok, és az esetek többségében a kedvezmények és az ár határozta meg, s nem a minőség, hogy mit választottak.
Azt gondolom, azzal, hogy a fenntartó az esetek többségében, az intézmények többségénél az állam lett, a fenntartónak határozott célja volt a törvényekkel is, hogy a minőség irányába mozdul el, hogy egységesen egy minimumminőséget mindenki megkapjon. Ez nem azt jelenti, hogy annál többet nem lehet, meg valahol valakinek az oktatásban rosszabbul kell teljesíteni, hogy mindenki egy szinten legyen, hanem az alacsonyabb szinteken lévők is egy minimális szintre feljöjjenek, és ennek elengedhetetlen része a minőségi tankönyv. Engem kevésbé izgat az, amit képviselő úr mondott, hogy a szerzőket milyen kár éri. Izgat, de ennél számomra sokkal fontosabb az, hogy ha jó a tankönyvkiválasztás, ha kevesebb, de jobb minőségű tankönyv kerül a piacra, abból választanak, és garantáltan nem lehet mellényúlni a minőségnek, akkor a gyermek mit kap, illetve a fenntartónak ez mennyibe kerül.
(22.10)
Ha ezek a szempontok érvényesülnek, hogy olcsóbbat, minőségibb tankönyveket kapunk, és az átjárhatóság biztosított, akkor azt gondolom, hogy ez a rendszer jobban fog működni, itt is jobban fog teljesíteni. Megfontolásra javaslom államtitkár asszonynak a bizottság által benyújtott módosító javaslatokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és megköszönöm, ha adott esetben tudna is erről állást foglalni.
Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a Fidesz padsoraiban.)