Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/9934. számú törvényjavaslat kapcsán Orbán Balázs előterjesztő szájából zene volt füleimnek hallani, amikor is előadta, hogy bizony a 2015-ös változtatás a függő hatályú határozatok vonatkozásában nem váltotta be a hozzáfűzött reményt. Mindig öröm ilyet hallani, mert ez egyben saját maguk kritikája is. Ugyanis ha megnézzük az akkori parlamenti üléseken a felszólalásokat, akkor láthatjuk, hogy az ellenzéki képviselők már akkor is figyelmeztették az előterjesztőt, hogy ez mennyi bonyodalmat fog okozni a közigazgatásban. Az ügyfelek nem fogják érteni ennek jelentőségét és hasznát, viszont óriási költséget fog jelenteni.

(14.10)

Most mit hallunk? Hogy félmilliárdjába került ez az adófizetőknek. Ilyenkor azért megkérdezném, hogy ki fogja ezt a kárt kifizetni, hiszen ezt egy felelős kormányzatnak már akkor látnia kellett volna, ha magától nem, legalább a figyelmeztetések során.

Újra egy salátatörvény fekszik előttünk. Megnéztem, az elmúlt egy év tíz hónapban, amióta ez a ciklus zajlik, ez közel a tizedik közigazgatási tárgyú salátatörvény-módosítás. Elgondoltam, hogy ha valaki egy szakdolgozatot vagy egy PhD-t írna a negyedik Orbán-kormány közigazgatási tárgyú törvényalkotásáról, akkor igen gazdag anyagot kapna arról, hogy a keszekuszaság és a követhetetlenség milyen uralkodó.

Azt is látjuk, hogy általában a salátatörvények azért kerülnek a Ház elé, mert valamifajta magasztos cél az általános indoklás, és aztán mindig az ördög a részletekben rejlik; természetesen ebben a javaslatban is találunk számtalant. Örülök annak, bár ezt nem mondta ki államtitkár úr, de szavaival kifejezte, hogy az Orbán-kormány se tévedhetetlen, sőt újra sikerült jó pár százmilliót feleslegesen elkölteni, és a közigazgatás rendszerében a függő hatályú döntések vonatkozásában zűrzavart kelteni. Én üdvözlöm mindig, ha valaki belátja a tévedését, most ezen ritka események részesei voltunk.

Ez a javaslat 49 törvényt módosít. 15 percben egyébként lehetetlen is ezeket részleteiben kommentálni, de azért megtaláltam itt is a részleteket, az ördög részleteit ebben a javaslatban is, és ezekről szeretnék egypár gondolatot megosztani.

Az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezetről szóló jogszabály, ebben újra meglátjuk ezt az elképesztő, „ma sem tudom, ki találta ki” című intézményt: országos szinten a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal az, aki szakhatósági véleményt ad ki akkor, ha 400 négyzetméteren felüli kereskedelmi építmény esetében funkcióváltás történik, és ennek engedélyezése az ő diszkrecionális joguk. Persze látjuk egyébként, hogy Hajdú-Bihar megye olyan mértékben kormánypárti, hogy például a büntetőügyekben az összes politikailag érintett ügyet is a Debreceni Törvényszék tárgyalja. Tehát úgy tűnik, hogy Hajdú-Bihar megye kormányhoz való hűsége minden szakterületen olyan módon érvényesül, hogy tulajdonképpen egy ilyen „kormány kinyújtott keze” szerepet játszik.

De mi az, ami még ebben a javaslatban elfogadhatatlan? Az 57/C. § (2) bekezdése azt mondja, hogy úgy módosítja a hatóság szakhatósági állásfoglalásának kérdését, hogy 60 nap helyett 75 nap alatt adható ki, és újabb olyan könnyítéseket tesz a hatóság számára, hogy szinte korlátlan ideig húzni tudja az eljárást, mire döntést hoz, pedig az indoklás szerint itt a könnyítés volt a célja a kormánynak. El nem tudom képzelni, hogy ezekkel az új módosításokkal ez be fogja a hozzá fűzött reményt váltani.

Számomra továbbra is elfogadhatatlan  és azt kell mondanom, hogy a kormány komisszárjai azok, akik a kormányhivatalok útján az egész közigazgatási engedélyezési eljárást uralják , egyáltalán nem tudom elfogadni, hogy a jegyző kezéből ezt a jogkört ki kellene venni. Úgyhogy  ha egyébként a javaslatra igent szavaztunk volna  ez az egyik fontos módosítás, ami miatt biztosan nincs szüksége az önkormányzati hivataloknak arra, hogy kormányhivatali kézi vezérléssel legyenek működtetve. Egy jegyző is pontosan, tisztességesen, a jogszabályok, az életviszonyok és a méltányosság alapján ezeket a döntéseket meg tudta volna hozni.

Az is a javaslatban szerepel, az a bizonyos téma is, hogy hogyan történik a 400 négyzetméter feletti építmény rendeltetésének változtatása kereskedelmi rendeltetésre.

Eljutottunk oda, hogy egészen a miniszterig kerül föl például az, ha egy 420 négyzetméteres éttermet akar valaki kereskedelmi tevékenységben működtetni, egészen a miniszterig kell felmenni engedélyeztetésért, hogy az a funkcióváltás, az a funkciókialakítás megtörténhessen. Hát, elnézést kérek, itt mindig a demokráciáról beszél a kormányzat. Komolyan Orbán Viktor fogja eldönteni, hogy 400 négyzetméter felett egy kereskedelmi egységet lehessen működtetni?! Ez a javaslat ugyanis ezt tartalmazza. Miért kell ezért egy miniszterig felmenni? Tehát visszahozzuk a pártállami viszonyokat? Ráadásul egy miniszter által működtetett bizottságnak  tehát még egy bizottságot is hoznak létre, ez a nem tudom, hányadik gittegylet  az emberek mindennapjaiban, vagyis jelen esetben a gazdálkodó szervezetek mindennapjaiban uralmi pozíciót kívánnak adni.

A következő fontos kérdés a 2006. évi LIII. törvény, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások kérdése. Itt egy új 11/C. § új (5) bekezdése születik, ahol is azt mondja, hogy ha ilyen beruházás telkére átnyúlik a szomszédos ingatlanon álló építmény, akkor ezen építmény tulajdonosát bontásra kell kötelezni. Hát, azért én így elképzeltem ezt a szituációt! Mondjuk, 80 éve áll egy építmény, amely nem tudjuk, milyen okból, de átnyúlik egy másik területre, és akkor hirtelen így 80 év után azzal szembesül a tulajdonos, aki esetleg nem is vette ezt észre, mert nem tanulmányozta a telekkönyvi viszonyokat, nincsenek kerítések, nem történt meg soha egy olyan hatósági aktus, amellyel ezt ő felismerhette volna, majd egyszer érkezik egy követelés, hogy bontsd a házat. Hát, ez óriási!

(Dr. Lukács László Györgyöt a jegyzői székben dr. Varga László váltja fel.)

Nem értem: ha már azt mondta Orbán Balázs államtitkár úr, hogy a természetes életviszonyokhoz, a könnyítéshez kívánják a szabályokat igazítani, akkor ezt a szituációt nem szimulálták? Miért nincs benne a javaslatban alternatíva? Ugyanis tudjuk jól sokan, hogy vannak olyan telekhatárhelyzetek, hogy ha átnyúlik egy építmény, akkor az ahhoz illeszkedő földterületet telekrendezéssel hozzá lehet csatolni, így akkor tulajdonképpen nincsen közösen birtokolt terület, és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházást is meg lehet valósítani, nem kell bontani, és a tulajdonos nem kerül ilyen iszonyatos helyzetbe. És azt hisszük, a javaslat könnyít, mert esetlegesen, ha erre nem kerül sor, akkor valamifajta egyszerűbb eljárás követi ezt a problémát, de nem, betereli a bírósági rendszerbe. Hát, elképzeljük, egy ilyen per meddig tart?! Ha én arra törekszem, hogy a nemzetbiztonsági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások minél hamarabb, hatékonyan meg tudjanak épülni, akkor bizonyára nem olyan helyzetet teremtek, hogy ha a felek nem tudnak megállapodni, akkor egy bírósági út legyen ennek a vége, mert akkor a gyorsítás és az eredeti cél teljesen elvész.

Ezért én már most kérem Orbán Balázs államtitkár urat, javasolja, hogy beszéljék ezt meg még egyszer, amíg ennek a szavazására nem kerül sor, hogy legyen alternatíva az, hogy ha a jogszabályok megengedik, és a teleknagyságok olyanok, akkor az átnyúló épülethez illeszkedő vagy ahhoz szükséges földterület hozzácsatolható legyen ahhoz a területhez, és ezáltal a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás telke annyi földterületet bír továbbra is, hogy az eredetileg szándékozott épület elhelyezhető; legyen meg legalább ez az alternatív javaslat. Higgyék el, én tényleg azt szeretném, hogy ha már ez a cél, akkor ez működjön is.

A következő téma az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról szóló 2008. évi XCIX. törvény. Hát, ez elfogadhatatlan! Ugye, napi vita Eszenyi Enikő és társai problémái, az önkormányzattól államhoz kerülő színház finanszírozása, az elmúlt időszaknak ez egy komoly kérdése. Na de attól, hogy állami költségvetésből történik a támogatás, és esetleg az állam működteti tovább, el tetszenének mondani, hogy a felügyelőbizottságban öt főből miért kell hogy három valamifajta miniszteri küldött legyen? Ne tessenek haragudni, azért ez a művészvilág!

Én elhiszem, hogy azt szeretné a kormány, hogy a pénzköltésekben legyen keze, szeme, füle, ezt elfogadom. Mondja azt, hogy egy embernek, a kormányzat által delegált személynek kell lennie egy felügyelőbizottságban. De három? Csak nem arról van szó, hogy van egypár ember, akinek pozíciót kell adni, mert még nem kapott eleget, amit elvárt? Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ez másként történik, ugyanis, ha a felügyelőbizottságban bármikor is akár egyetlen személy is szabálytalanságot észlel  nem kell hozzá három, elég egy , akkor ő kezdeményezi a vizsgálatot, ő kezdeményezi a megállapítást, és egyetlenegy felügyelőbizottsági tag is jelezhet a fenntartónak vagy a finanszírozónak, hogy gyerekek, ez nem jól működik, és nem kell ahhoz három.

(14.20)

Úgyhogy nagy tisztelettel én tényleg nem gondolom, hogy ilyen pórázon kellene tartani ezeket az intézményeket csak azért, mert az állami költségvetésből történik a finanszírozásuknak egy jelentős része.

És különösen a jelen szituációban, amikor a színházak iszonyatos bevételtől esnek el, színészek tömege bevétel nélkül maradt. Tehát pont most, a koronavírus-járvány kellős közepén egy ilyen szabályt idehozni, nem mondom azt, hogy túlzó, de nem elegáns. Most pont arra kellene törekedni, hogy a nagyvonalúság működjön. Tehát amiben eddig a kormányzat túlzottan szigorú volt vagy túlzottan a saját érdekeit akarta érvényesíteni, most abból adjon le. Én arra kérem a jogalkotásban résztvevőket, hogy a mai bejelentésekhez illeszkedve, ami elkezdett valamerre elmozdulni az emberek érdekében, pont ezzel a szellemiséggel kezeljük kifejezetten ezeket az ügyeket, mert érzékeny társadalmi csoportról van szó, fontos társadalmi csoportról van szó, Magyarország kulturális, társadalmi életében fontos tényezőkről van szó, és semmiképpen ne éreztessük velük azt, hogy a bizalmatlanság az uralkodó.

Aztán jön a Városliget. 2013. évi CCXLII. törvény, 42. § ebben a törvénycsomagban. Ennek a törvénynek a 12. §-át úgy módosítja, hogy ha változtatási tilalom van, az a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásoknál nem működik. Egy vicc jutott eszembe, ami arról szól, hogy az első pont az, hogy a férjnek mindig igaza van. A második pont pedig: ha a férjnek még sincs igaza, akkor az első pont érvényesül. Tehát ez a három bekezdés, ahogy ezt megfogalmazták, ez gyakorlatilag a klasszikus vicc leképezése.

Én azt gondolom, bár való igaz, hogy Orbán Balázs államtitkár úr az előterjesztésében hangsúlyosan kiemelte, hogy miket nem szeretnének megépíteni, és inkább a zöldfelületek biztosítása, illetőleg a diverzifikált természeti környezet kialakítása érdekében tették meg a javaslatukat a Városliget további fejlesztése érdekében  én megmondom őszintén, szoktam hinni Orbán Balázs államtitkár úrnak (Bangóné Borbély Ildikó: Én nem!), és el akarom most is hinni, amit mondott. És meg kell hogy mondjam, ha nem így lesz, hát, számonkérem. Tehát erről tudnám biztosítani. (Z. Kárpát Dániel: Nem lennék a helyében!) Nem biztos, hogy annyira megijed tőle, de hátha számít.

Aztán érkezik ennek a javaslatnak az 50-54. §-a. Ez a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány részére a vagyonjuttatás. Megmondom őszintén, fontosak ezek az intézmények, Terror Háza, XX. Század, XXI. Század, Kommunizmuskutató Intézet, Habsburg Történeti Intézet, minden, tehát mindent kutatunk, mindenünk van ennek az alapítványnak az égisze alatt. Egy fontos kérdés az, hogy ebből megtudtam, hogy van neki díjtartozása. Tehát egy törvény kellett ahhoz, hogy megtudjuk, ez az alapítvány nem fizet díjat rendesen, sőt van valamifajta feltöltési kötelezettsége, azt sem. Úgyhogy milyen érdemes volt bejönni ebbe a parlamentbe, és ezt a javaslatot elolvasni, mert ilyen fontos kérdésre választ kaptunk, hogy tartozása van, méghozzá az állami költségvetés felé.

Megmondom őszintén, ha ezeknek az intézményeknek, intézeteknek az elmúlt időszakbeli szakmai és társadalmunk számára fontos feladata nem torkollott volna bele mindennapi politizálásba, azt mondom, hogy adjunk nekik mindent, de nem tudom ezt mondani, mert ők sajnos az utóbbi években nem a rendeltetésük szerint végzik a munkájukat. Úgyhogy nagy tisztelettel köszönöm a figyelmüket. És alig csúsztam át a 15. percen.

További szép napot kívánok! (Taps az ellenzéki padsorokból.)