Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a vitát, szeretném megköszönni a vitának a hangnemét, mert amikor birtokpolitikai kérdésekről beszélünk, az mindig nagyon éles kérdéseket hoz elő. Ha belegondolunk a magyar történelembe, a birtokpolitikai kérdések mindig nagy rendszer-átalakulások után következtek be, mindig óriási társadalmi és gazdasági változásokat is hoztak maguk után, és mi is így vagyunk most: a ’90-es évekbeli rendszerváltozás akkori birtokpolitikai döntéseinek bizonyos részeit tudjuk most lezárni az első lépcsőben, és még jövünk, két-három hét múlva itt lesz a parlament előtt a közös osztatlan megszüntetéséről szóló törvénycsomag (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Jaj, de jó!), amellyel lezárjuk a ’90-es években megnyílt földpolitikai kérdésköröket. Nagyon kényes, nagyon nehéz kérdéskörök ezek, nagyon nagy felelősséggel kellett hozzányúlnunk ezekhez a kérdésekhez is, és ezért én nagyon hálás vagyok önöknek, hogy ellenzékiként is, kormánypárti képviselőként is megfogalmazták azokat a kérdésköröket, amelyek kinek-kinek hangsúlyosabban vagy kevésbé hangsúlyosabban az előterébe kerültek. Köszönöm szépen ezt önöknek még egyszer.

Néhány hozzászólásra hadd reagáljak olyan téren, hogy be kell vallanom, nem volt olyan színes fantáziám, hogy bele tudjak képzelni oly dolgokat, amelyeket egy-két képviselőtársunk felvetett. Isten látja lelkem, a jó szándékot a törvényben, hogy eszünk ágában nem volt azokkal a kérdésekkel foglalkozni, amelyeket egy-két képviselőtársunk megemlített és felvetett. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Annak viszont nagyon örülök, hogy szinte kivétel nélkül mindnyájan hangsúlyozták azt, hogy nagyon sokan technikai jellegűnek tartják, értik, érzik a benne megfogalmazott szándékot, és hogy nagyon sok részét támogatni is tudnák. Magyar Zoltán képviselőtársam is mondott olyan mondatot is, hogy valódi problémát old meg a törvény, valódi problémát old meg maga a törvény.

Természetesen több kérdéskör is felvetült, amelyekkel kapcsolatban akár magyarázattal is tartozom a tisztelt Háznak. Amit mindenki felvet, és amit mindenki számonkért rajtunk, az a mintagazdaságoknak a kérdése, és úgy tesznek, minthogyha nem értenék teljesen, hogy miről is szól ez. A minta  mint ahogy látszik is belőle  nem az egész magyar mezőgazdaságra jellemző, nem az egész magyar birtokpolitikára jellemző, hanem azt a szerepet kell hogy betöltse a mintagazdaság, mint amire hivatott.

Hiszen mit is jelent maga a mintagazdaság? Hogy élen jár, hogy olyan technológiai fejlesztéseket hoz létre, hogy úgy vesz részt az egyetemi felsőoktatásban, hogy úgy vesz részt a kutatás-fejlesztésben, ami valódi mintákat szolgál, hogy úgy tudja segíteni a gazdatársadalmat, hogy olyan beruházásokat hajt végre, amelyekkel a legszélesebb kört ki tudja szolgálni, mert az alapanyagát, a nyersanyagát, amit megtermelnek a gazdák, azt ő a feldolgozóüzemében fel tudja dolgozni  tehát egy teljes körű mintával tud szolgálni.

Na most, azt kell mondjam, hogy a magyar állam is hálával és köszönettel tartozik a mintagazdaságoknak. Miért is? Mert azt a pénzt, amit az államnak kellene az adófizetők pénzéből betennie, hogy ezek a beruházások megvalósuljanak, azt a magánszektor beteszi, és megcsinálja helyettünk  és ez az, ami óriási lehetőség a mi számunkra a fejlődés irányának a növelésére. Hiszen gondoljunk bele: egy öntözési beruházás csak a legkisebb volumenben is, ha csak néhány száz hektárról beszélünk is, 5 milliárdos tétel, annak a megtérülési ideje nyilván nem néhány év, hanem annak hosszabb idő kell. Egy nagy feldolgozóüzemnek a megépítése, az a beruházás, annak a megtérülése megint csak nyilván nem néhány év, hanem sokkal több év; és nem kőbe vésett szabály, hogy 50 év. Adható! A miniszter megítélheti úgy, meghosszabbíthatja azt az időtartamot, ha olyan beruházás miatt igénylik annak a meghosszabbítását. Tehát egyáltalán nem automatikus és nem kőbe vésett tételekről beszélünk.

(13.20)

Tehát azt mondani, hogy a családi gazdaságok felől elfordult a kormányzat a sokkal nagyobb gazdaságok felé, ez teljességgel téves gondolat. Minden erőnkkel azon vagyunk, minden egyes pályázattal, amit hirdetünk, azon vagyunk, hogy pontosan a családi kis- és közepes gazdaságokat hogyan tudjuk megerősíteni.

Ha nézték a tárca törvényalkotási szándékait, amikkel idejövünk, láthatják sorra ezeket az ütemezéseket, csak meg kell oldani a kardinális kérdéseket. És itt most többen felvetették, hogy miért is pont a koronavírus-járvány közepette jövünk elő ezzel a törvénnyel. Azt kell mondjam önöknek, hogy eszünk ágában nem volt ezzel a törvénnyel a koronavírus-járvány idejére készülni. Megvolt a menetrend; egy teljesen természetes, normális időszakra készültünk, és úgy voltunk vele, hogy ez az első lépés, majd mögé jön a közös osztatlan megszüntetése, majd jön a családi gazdaságoknak az örökléssel és a hasonló dolgokkal kapcsolatos kérdésköre, amely a működését és a gazdaságos továbbélését segítheti az egész kérdéskörnek.

De ha már itt vagyunk ebben a helyzetben, akkor is helyt kell állnunk, és nyilván más szemüvegen keresztül kell megnézzük ezt az egész törvényt. Azt kell lássuk benne, hogy ha volt valamikor nagyon nagy szükség arra, hogy pontosan megcsináljuk ezeket a birtokpolitikai rendezéseket, ha volt valamikor szükség arra, hogy megerősítsük a kis- és közepes vállalkozásokat, ha volt valamikor szükség arra, hogy bizony a mintagazdaságok alatt, mellett, bennük megerősítsük azokat a nagyberuházásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a minőségi élelmiszert a legmagasabb fokon, önellátásban tudjuk a legnagyobb áruházláncaink polcára is odarakni, akkor bizony pontosan jókor van itt a törvény, mert ráirányítja a figyelmünket arra a veszélyre, hogy mennyire nem lehetünk kiszolgáltatottak a külföldi beszállítóknak; mennyire fontos az, hogy a hazai élelmiszeripart megerősítsük. Erről is szól gyakorlatilag ez a lehetőség.

És innentől már jönnek azok a részletkérdések, amelyekről nekünk beszélni kell. A szociális földprogramot felvetette Magyar képviselőtársam is, Font képviselőtársam is sorolta az adatokat, de az a helyzet, hogy 3322 hektárt adtunk oda egyszer, majd most zárult le, nem is olyan régen 750 hektárnak a teljes díjmentes vagyonkezelésbe adása az önkormányzatok számára, pontosan azért  és megkérdezték, hogy miért most , mert mindennek üteme van. Mert a földnek hol van a legjobb helye? A gazdák kezében. Ott van a legjobb helye, hogy megélhetést, biztonságot, vidéki megmaradást szolgáljon az emberek számára. Majd azon embertársainknak, akik szociálisan rászorultak, akik a munkából kiestek, akiknek az önellátása veszélyben van, akkor tegyük lehetővé, hogy az önkormányzatok a szociális földprogramon keresztül, közfoglalkoztatás keretében tudjanak olyan területekhez jutni, ahol meg tudják valósítani ezt a tevékenységet, el tudják látni a közkonyhát, a szociális intézményeket, az iskolákat és hasonlókat azon terméssel, ami ott van.

És itt mindig meg szoktak állni, és én itt szeretnék egy nagyon fontos dolgot mondani, amit most a koronavírus árnyékában megint végtelenül hangsúlyossá kell tenni. Nem szabad itt megállnunk, mert nemcsak az az érték, amit ott előállítunk, hanem az a tudás, amit megtanulnak ezek az emberek, hogy hogyan állítsuk elő. Mert ha van valamikor fontos hangsúlya annak, hogy az önellátásnak mekkora szerepe van, hogy a kertjeinket újra fel kéne ásni, újra be kéne vetni, most pontosan az a hét van, amikor a leginkább alkalmas az idő a veteményezésre. Nincs jobb lehetőség arra, mint amikor egy ilyen vírusveszélyhelyzet van, amikor ráirányul a figyelmünk a sérülékenységünkre, a gyengeségeinkre, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a kertjeink megművelése. És azon dolgozunk, hogy aki rászorult, hogy tudunk adni neki vetőmagot; hogyan tudjuk elősegíteni, hogy rávegyük őt arra, hogy igen, a saját biztonsága érdekében azt a rejtett erőtartalékot, hogy több százezer hektárnyi kert van ma Magyarországon műveletlen, ott a kertekben, amikben most éppen lehet, hogy gyep vagy fű van, azok helyett hogyan ássuk fel a kertet, és hogyan legyen megfelelő zöldség vagy éppen gyümölcs a saját önellátásunkra.

Amit aztán Varga képviselőtársunk felvetett: mintagazdaság, integráció, alulról jövő vagy felülről vezérelt dolog. Nem mehetünk el mellette anélkül, hogy persze, mit szeretnénk, és mi volna az ideális, ami szerencsésebb történelmű országok gazdaságfejlesztésében meg is tudott valósulni, hogy alulról jön. Ez a legtermészetesebb. Fogjunk össze  mindenki a fölöslegével , és építsük meg a feldolgozóüzemet, az egész felvásárlóhálózatot, majd aztán az értékesítési láncokat is szerezzük meg Ennél biztonságosabb és jobb dolog nincs a világon.

Csakhogy nekünk volt egy olyan sajátos történelmi helyzetünk, amikor a kollektivizált mezőgazdaság működött, amely nem tette lehetővé azt, hogy megerősödjön az a generáció, amelyik ma létre tudná hozni ezt. Tehát muszáj felülről vezérelni, muszáj valahova pénzt tenni bele  akinek van elég tőkeereje ahhoz, hogy meg tudja szervezni az egészet , mert nincs benne.

A rendszerváltási következmények mivel jártak együtt? Azzal jártak együtt, hogy hány család tönkrement, hány embert átvertek azzal, hogy integrációba kényszerítették. Mekkora bűncselekmények és mekkora tragédiák történtek az emberek életében! Odaveszett a bizalom, mert annyiszor be lettek csapva az emberek. Muszáj!

És ha megnézik a baromfiszektort, nagyon jól integrált, biztonságban van. A sertéságazatunk is egyre inkább kezd működni. Hála istennek, a hajtatott növény, a kertészet is most már egyre inkább integrációban működik a tészeken keresztül. Látszik az, hogy csak a szervezett keretben lehet jól előremenni, az adja a biztonságot és a termelői hátteret.

Akkor, amikor képviselőtársunk, Z. Kárpát Dániel felveti, hogy persze a kígyóuborka és a paprika kapcsán nézzük meg, hogy honnan jön…  most. Igen, mert a miénk még nincs kész, még kell egy hét. Tehát amikor én a nagy áruházak képviselőit bekérettem, és beszéltünk arról, hogy mi történik itt, akkor az történt, hogy a termelőink sírtak azon, hogy már az üzletekben látják a kígyóuborkát. Csak amikor az áruházak kérték a kígyóuborkát, nekünk még nem volt, de jövő héten már lesz. És azt a reményt tudom megfogalmazni, hogy a megrendelések meg is érkeznek a nagy áruházak és a kiskereskedelmi láncok részéről, és a hazai primőr végre helyet talál.

Nem véletlenül írtam levelet minden egyes kiskereskedelmi lánc vezetőjének, és ajánlottam a figyelmükbe azt, hogy nemzetstratégiailag is és nemzetbiztonságilag is kiemelkedően fontos az, hogy a kereskedelmi láncokban magyar áru legyen ilyen helyzetben, hiszen a határok átlépése és a szállítási nehézségek bizony megélhetési problémát vetnek fel nagyon sok embernek, amiért kikapok. De nem véletlen az, hogy harcolok azért, hogy nyissuk újra a piacokat, mert valahova a hazai terméket el kell juttatni, és valami olyan képmutatást látok ez ügyben, amit muszáj szóvá tennem.

Lehetetlen az a képmutatás, ami történik a piacnyitás ügyében, mert aggódunk az emberekért. Persze, de az embereknek meg kell vásárolni az alapvető élelmiszereket. Ha nem a piacra mennek, hol tudják megvásárolni? Egy zárt légterű, kicsiny üzletben. Az jobb és biztonságosabb, mintha egy szabad légterű piacra mennek? És még mindig nagyon sok önkormányzat még mindig ellenáll. És újra és újra el kell mondani, jön a húsvét, ott vannak a húsosok és azok a kézműves termelők, akik hagyományos húsvéti termékekkel foglalkoznak és ilyeneket állítanak elő. Sok ezren fognak csődbe menni, ha nem tudjuk megnyitni a piacokat, és nem tesszük ezt lehetővé.

És mondok rosszabbat: jönnek a palántások, amelyek az egész nyári zöldségtermeléshez szükségesek a kiskertekben, és nincs lehetőségük máshol, mint ott a piacon árusítani. Tehát hangsúlyosan kérem újra az önkormányzatokat, nyissák meg a piacokat, tegyék lehetővé a biztonsági intézkedések mellett, hogy az emberek oda tudják vinni a portékájukat, és mások pedig meg tudják venni azokat, mert a helyi gazdaság erősítéséhez nélkülözhetetlen mindaz, ami ott történik.

Visszatérve képviselőtársaim hozzászólásaira, Vadai Ágnes képviselő asszony felvetésére: igen, az ágazati megsegítő javaslatokat keresi. Az egy másik helyen hangzott el éppen, hiszen a kormány dolgozik azon, hogy a gazdaság újraindítását hogyan lehet megtenni, és mik azok a lépések, amelyekkel nekünk kell foglalkozni.

Én azt hiszem, hogy mindazt, amit az agrártárca a mezőgazdaságért és az élelmiszeripar szereplőiért tehet, erejét megfeszítve mindennap teszi. Azért megyek én is termelőről termelőre, ágazati szinten meglátogatva őket, hogy biztosítsam őket az együttérzésünkről, az együttműködésről, feltérképezzük azt, hogy miben segíthetünk, és megköszönjük nekik azt a helytállást, amit nap mint nap tesznek, mert azt hiszem, hogy a köszönömre és a „miben segíthetek”-re mindig szükség van ebben az ágazatban. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) Hiszen ha most nem vetünk, akkor a későbbiekben nem fogunk tudni aratni, ez nagyon-nagyon fontos.

(13.30)

Nagyon megfontolandó és nagyon jó választ adott a képviselő asszony arra a kérdésre, hogy mit is tekintünk mintagazdaságnak. Kiváló, hogy létfontosságú rendszerelem legyen. Igen, úgy kell rá tekinteni, én is így tekintek. Tehát nem lehet olyan mintagazdaság, amely a maga területén nem létfontosságú rendszerelem. Köszönöm szépen ezt a hozzáadott értéket, ezt a továbbiakban vinni és használni is fogjuk, mert nagyon-nagyon fontos.

Felvetette az egyházi iskoláknak a kérdéskörét…, az egyházaknak a földhöz jutását, és rögtön el is szóltam magam, mert a válasz pontosan ez, az egyházi iskolák kérdésköre a válasz rá. Hiszen több olyan kezdeményezés is történt, ahol egyházi fenntartásba kívánnak átvenni mezőgazdasági szakközép- vagy szakiskolákat is, és természetesen ahol a mezőgazdasági szakiskolához tartozik a terület, ezt szeretnénk a számukra továbbadni, hogy a gyakorlati teendőket el tudják végezni.

A növényházak kérdéskörénél is azt kell mondanom, hogy jól megfontolt, előre elhatározott szándék szerepel a törvényben  mert mivel szembesültünk? Azzal szembesültünk, hogy óriási nehézség… Először a stratégia az volt, hogy önellátónak kell lennünk a primőrben, nem lehet, hogy importáru érkezzék, hanem a magyar termék legyen itt. Ugyanakkor mivel szembesülünk? Azzal, hogy az egy nagyon nehéz és nagyon tőkeigényes beruházás. Ha mindezt még egy csomó járadékkal és nehézséggel is terheljük, akkor egyszerűen elriasztjuk a befektetőket attól, hogy jöjjenek és segítsenek ezt megvalósítani. A kikönnyítése a növényházak építésének pontosan az a cél volt, hogy a primőrtermelést tudjuk támogatni, segíteni; a ki nem mondott célunk az, hogy megduplázzuk a jelenlegihez, a mostanihoz képest.

Többen aggódtak a védett természeti területek kérdésköréért. Azt kell mondanom, ez pontosan arról szól, hogy kötelezve vagyunk arra, hogy a gazdáktól vásároljuk vissza azokat a területeket, amelyek védettek, hogy a védettségi szintet meg tudjuk őrizni, és ezeket természetesen vagyonkezelésben a nemzeti parkok számára adjuk át. Erre keresünk pénzügyi forrásokat, és ezt fogjuk lehetővé tenni, hogy ez megtörténjen. Tehát nem az történik, hogy eladjuk, hanem az történik, hogy azon területeket, amelyek húsz éve már védettség alatt vannak, de gazdai használat alatt vannak, és ők szakszerűen kezelik, a nemzeti parki kollégák ellenőrzése mellett minden szabályt betartanak, attól miért kellene visszavásárolnunk és a nemzeti parki kezelésben tartani, hanem akkor hagyjuk ott a gazdánál, mert ott jó kezekben van: be tudja tartani azokat a szabályokat, minden egyes előírást be tud tartani. Nincs nagyobb érdekközösség, mint egy gazda kezében tartani azt a területet, amit már legalább húsz éven keresztül teljességgel, biztonsággal fenntart. Azt mondom, hogy csak a művelés alól kivett védettet lehet eladni, egyébként csak csere lehet, védett földet nem lehet egyáltalán senkinek sem értékesíteni. 9 ezer hektár védett szövetkezeti föld megy egyébként a nemzeti parkoknak a vagyonkezelésébe. 9 ezer hektár szövetkezeti föld megy a nemzeti parkok védelmébe!

Kérdezték tőlünk azt, hogy hogy áll a közös osztatlannak a kérdése: ez egymillió darab közös osztatlan ingatlant jelent, 2,4 millió hektárral, és 3,5-4 millió embert érint. Ez egy óriási történet. És gondolják el, hogy ezek mellett csak 150 ezer földműves van. Tehát akkor, amikor a törvényes történetek jönnek, ezért van nagy különbség, hogy amíg 3,5-4 millió érintett ember van, addig 150 ezer a földműves. Tehát itt kell nekünk rendbe tenni ezeket a kérdéseket.

Többen felvetették az 50 ezer forint/aranykorona kevés voltát. Én ezt betudom annak, tisztelettel, hogy mindig lehet eggyel többet ígérni, igazuk van. A 4 ezerhez képeset 50 ezret adni szerintem a mai árakon teljesen rendben van. Ha belegondolunk, hogy egy 20 aranykoronás föld egymillió forintot jelent akkor hektáronként, és gyakorlatilag a 20 fölött már mind másfél millió forint, teljesen piaci ár az a történet is. Hozzáteszem, ezek olyan tulajdonok, amelyek soha nem voltak az ember kezénél, csak ígérvény volt a számukra. Tehát itt most ezeknek az embereknek, akiket ez érint, egyben egy nagyon komoly lehetőség, egy nagyon komoly összeg fog a kezükbe beérkezni.

Apáti képviselő úr vetette föl, hogy egyszerűsíteni kell a bejegyzéseket, határidőt csökkenteni. Igen, teljességgel igaza van, támogatható. Szeretném a figyelmét felhívni arra, hogy a törvény is rendelkezik arról, hogy internetes kifüggesztést fogunk most már alkalmazni, hiszen sokkal életszerűbb, sokkal könnyebben meg tudják az emberek nézni, és ez egészen jó lesz.

Vitatkoznék, bevallom, az erdő helyett szántó kérdéskörön, hiszen mindarra a szándékra, arra a társadalmi elvárásra is, amely itt a vírusjárvány előtt megfogalmazódott, a klímaválság kérdése, az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéskörök, mindre egy jó válasz az, ha az erdősült területeink számát növeljük. És nem csökkenteni szeretnénk, hanem minél inkább növelni, hogy azon gyenge termőképességű területeinket, amelyek vannak, inkább erdősült területekké nyilvánítsuk, mint hogy azokkal kevesebb probléma legyen.

Felmerült a kérdés Steinmetz képviselőtársamnál és Z. Kárpát képviselőtársamnál is, hogy mi lesz a gazdákkal, munkaerőhiány és a többi. Azt kell mondanom, hogy pont azért indította az agrártárca a Munkaszüret nevű honlapját, hogy összehozza a munkavállalókat, akik munkát keresnek, azokkal, akiknek pedig el kell végezni a szezonális vagy idénymunkát. Egyszerű biológiai időponthoz kötött kérdésről van szó; amit nem végzünk el most, azt nem lehet elvégezni. Való igaz, hiányoznak a külföldről érkezett idénymunkások, de jól szervezettséggel, azt kell mondanom, a szükség elve alapján meg kell találnunk azokat az embereket, akik pedig munkát keresnek, és ezt segíti ez a Munkaszüret nevű honlap, hogy összehozza a keresletet és a kínálatot. Ezért kötöttünk partnerségi együttműködést a roma önkormányzatok vezetőivel, hogy össze tudjuk hozni az ott megjelenő szabad munkaerő-kapacitást is, és ezért kérjük a szolgáltatószektorban dolgozókat és minden olyan ágazatban dolgozókat, akik most a munkájukat elveszítették, de szeretnének dolgozni, szeretnének fizetéshez jutni, a megélhetésüket biztosítani, hogy az agráriumban van idénymunka, van szezonális munka, van biztos megélhetés.

Végezetül, hadd köszönjem meg még egyszer mindnyájuknak azt, hogy együtt gondolkodhattunk ilyen súlyos és nehéz kérdésről, és nagyon hálás vagyok azért, hogy ez az együttgondolkodás tud bennünket segíteni és erősíteni abban, hogy mindazt a birtokpolitikai rendezést, ami még hátravan e törvény kapcsán is és a következőkben is, az idén le tudjuk zárni, és úgy tudjuk 2020-at majd zárni, hogy azt tudjuk mondani, hogy mindazt a rendszerváltozáskori örökséget, terheltséget, amit a birtokpolitikában megörököltünk, az idei esztendővel lezárjuk. Köszönöm mindnyájuknak, hogy ehhez a munkához hozzájárulhatunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.  Szórványos taps a Jobbik soraiban.)