Készült: 2024.04.26.05:14:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

117. ülésnap (2020.04.07.), 182. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:01


Felszólalások:  Előző  182  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ellenzéki oldalon jobbikos képviselőtársaim érzésem szerint felismerték azt a történelmi felelősséget, hogy a mi ellenzéki szerepünk, súlyunk alapjaiban változott meg néhány nap alatt. Nagyon nehéz ez sokaknak, hiszen adott esetben tíz év rutinja után kell pár nap alatt átállni egy újfajta szerepkörre, de mi az, ami történt a koronavírus okozta járványhelyzetből kibontakozó válság első napjaiban? A kormányzat béna kacsaként 7-10 napon keresztül nem igazán találta a helyét a válságkezelési folyamatokban, majd Orbán Viktor egy belpolitikai vitát gerjesztve kormány és ellenzéki oldal között a politikai irányítást visszaszerezte, a megoldási csomagokkal, az értelmesekkel és érdemiekkel viszont adós maradt. A mai napon jutottunk el oda, tehát több mint egy hónappal az első regisztrált betegséget követően, hogy egyáltalán a kieső munkabérek pótlásának a kérdése felmerült, és a mai napig nem tudjuk a részletszabályok hiányában azt, hogy Orbán Viktor és csapata milyen vállalást tett. Azt látjuk, hogy részmunkaidősök esetében azzal a feltétellel, hogy semmiképp nem maradnak otthon, 70 százaléknyi kipótlást vállal a munkaadó és az állam valamilyen megosztás szerint. Az is egy forgatókönyv, hogy a 70 százalék 70 százalékát vállalja majd Magyarország. Nekünk sokkal egyszerűbb megoldásunk van minderre, ez pedig az MMA. Nem a kevert harcművészetekre gondolok, a kedvenc sportágamra, mert bár hozzám közel áll, sokaknak nem mond semmit ez a mozaikszó, hanem a magyar munkahelyvédelmi alapra, amelynek álláspontom szerint minden kieső munkabér 80 százalékát garantálni kell a következő hat hónapra, függetlenül attól, hogy megvan az álláshely vagy nincs meg. Ha még megvan, akkor is szavatolni kell ezt a magyar családok érdekében, ha pedig nincs meg, akkor is átmeneti jelleggel biztosítani kell a korábbi bevétel 80 százalékát. De azt is látjuk, hogy miközben a kormányzat egy politikai látványpékséget üzemeltetve jövő évben odaadott kis nyugdíjszeletekkel igyekszik megnyugtatni a társadalmat, lehetnének olyan azonnali megoldáscsomópontok, amelyek adott esetben pénzbe se kerülnének, vagy nem olyan sokba, mégis óriási megnyugvást hozhatnának széles társadalmi körök számára.

Első körben azt látjuk, hogy miközben egy dicséretes hiteltörlesztési moratóriumot elrendeltünk, a Jobbik ötlete nyomán szerencsére ez megvalósult, ha nem is pont olyan formában, mint mi akartuk, de azért valami lett belőle, és ezt értékeljük, mégis azt látjuk, hogy a végrehajtói letiltások a kisnyugdíjakon és a legalacsonyabb fizetéseken is rajta lehetnek 33, illetve 50 százalékos mértékben több tartozás esetén, ez pedig tarthatatlan. Egyrészt tehát a letiltásokat kell megszüntetni, másrészt itt az a pont álláspontom szerint, amikor a magáncsőd intézményét újra lehetne gondolni, és elérni azt, hogy normális feltételek mellett azok, akiknek most ellehetetlenült az anyagi helyzetük, tudjanak hova fordulni, és a magáncsőd intézménye tekintetében anélkül, hogy pénzügyi gondnokság alá helyeznék őket, szavatolni tudjuk, hogy tudnak kenyeret tenni a család asztalára. Ennél fontosabb biztosíték most nincs.

Felmerül egy elbocsátási moratórium igénye, főleg az esetben, hogy ha biztosítjuk, kipótoljuk a kieső munkabéreket, cserébe ezért elvárható lenne, főleg ha adó- és járulékkedvezmény is jár, hogy a munkaadó lehetőleg ne bocsássa el tömegesen a munkatársakat. A közszférában, úgy gondolom, ez evidens, tehát aki közszférában dolgozik, ott egyszerűen meg kell tiltani a leépítéseket, de még a multiszféra kapcsán is asztalhoz kell ülni, és el kell érni, hogy az itt működő, óriási profitrátával dolgozó multicégek igenis őrizzék meg ebben az évben legalább a munkaerőt, és ez ne lehessen vita tárgya.

Harmadsorban pedig azt is látom, hogy egészen máshogy kellene a Magyar Nemzeti Bank profitjára is tekintenünk. Én egy dicséretes jelenségnek tartom, hogy miután hét vagy nyolc éve mondogatjuk a parlamentben, hogy az ott keletkező nyereséget osztalék formájában be kell fizetni a költségvetésbe, most végre megmozdult valami, egy korábbi minimális tétel után most egy nagyobbat befizet az intézmény, és ez felhasználható lesz a válságkezelés során. Egyértelműen arra kapacitálom Magyarország Kormányát, hogy ne az államadósság gerjesztése által, hanem inkább a monetáris politikán keresztül avatkozzon be. Nyilvánvaló, hogy arra a modern kori pénznyomtatásra  és nagy idézőjelet tessék erre tenni  gondolok, amelyet a nyugati világ nagyon sok országa alkalmaz most, de leginkább a kieső munkabérek kipótlása az az út, amelyen keresztül a foszladozó szociális védőhálót végre el kell kezdeni visszaépíteni.

(20.50)

Úgy gondolom, ellenzéki képviselőként be kell látnunk, történelmi felelőssége van minden egyes megválasztott országgyűlési képviselőnek ebben a Házban ebben a kérdéskörben, mi pedig állunk e felelősség elé. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  182  Következő    Ülésnap adatai