Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása kapcsán elgondolkodtam, és arra a megállapításra jutottam, hogy az, ami az utóbbi időszakban itt bent az Országgyűlésben történik  és ez a törvény is idetartozik, ezek közé , a mi magatartásunk megalázó. Megalázó azok számára, akik lehet, hogy éppen most, ebben a pillanatban küzdenek valakinek az életéért, és próbál ő maga is életben maradni. Megalázó, ha azokra gondolok, akik épp most vesztették el a munkájukat, és két gyerekről kell gondoskodniuk. Azért megalázó, mert ők azt hiszik, abban a hiedelemben vannak, hogy itt arról beszélgetünk, és arról vitázunk és abban próbálunk döntést hozni, hogy hogyan tudjuk az ő működési kereteiket jobbá tenni, és azon gondolkodunk, hogy hogyan tudjuk az elkövetkezendő időszakban az ő életüket könnyebbé tenni.

Ezzel szemben mit tapasztal? Ezzel szemben azt tapasztalhatja, hogy politikai és anyagi haszonszerzés vezeti azokat, akik ilyen előterjesztéseket tesznek itt az Országgyűlésben. Tudják, akkor, amikor az ember elindul egy ilyen képviselő-választáson, és utána egy szűkebb közösség, 70-80 ezer ember megválasztja országgyűlési képviselőnek, akkor nagyon büszke erre, hogy ezt az eredményt elérte. És én most itt állva nagyon szégyellem magam. Azért szégyellem magam, mert nem tudok megfelelni nekik. Azért, mert önök nem hagyják, hogy megfeleljek az ő igényeiknek. Itt, a parlamentben ma azokkal a kérdésekkel kellene foglalkozni, és azokat kéne megvitatnunk, melyek az emberek érdekeit szolgálják. Azt érzékelem, hogy itt most nem erről van szó.

De rákanyarodva erre a törvényjavaslatra, azon gondolkodtam, hogy mi értelme van ennek a törvényjavaslatnak ilyen formában történő megtárgyalásának. Azért van különös jelentősége a formának, mert ez egy salátatörvény, és azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy ha egy ilyet tárgyalunk, akkor nyilvánvalóan rengeteg témában kéne valamilyen módon egyetértésre jutnunk. Önök, amikor ezt előterjesztették, hajszálpontosan tudták, hogy ebben semmifajta egyetértés nem lesz, mert nem is lehet. Mert ötven olyan kérdés van, amiben egyet kéne értenünk, és ez nyilvánvalóan nem lehetséges.

Én tehát arra gondolok, hogy maguk tudatosan választották ezt a formáját ennek az előterjesztésnek. Nem nagyon érdekli önöket, hogy nekünk erről mi a véleményünk. Az sem nagyon érdekli, hogy mit is mondunk mi erről. Ez is egyfajta megalázó helyzet, de nem hiszem, hogy előrébb vinné bárkinek is az ügyét ez a történet.

Azt gondolom, hogy azok a törvények, melyek most itt születnek, ebben az időszakban, saját hatalmi mámoruk, hatalmi tobzódásuk mementói lesznek. Fogunk rá emlékezni. Említettem, hogy ez egy salátatörvény. Salátatörvénynek sem akármilyen. Gyakorlatilag a kaszaélezéstől a dűznikerekítésen át a vagyon szétherdálásáig mindenről szó van ebben az ötven szakaszban, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz.

Mindezek ellenére, hogy ilyen tág körben tartalmaz különböző javaslatokat, az általános indoklás csak a függő hatályú döntések jogintézménye megszüntetéséről szól, szinte csak azzal foglalkozik. Emlékszem, 2016-17-ben, akkor, amikor ez a törvényjavaslat itt volt bent a parlament előtt, már akkor jeleztük, hogy ez értelmezhetetlen, zavart és értetlenséget fog okozni a lakosság körében. Egy általánosan felkészült, intelligens ember számára gyakorlatilag ez a jogintézmény és annak levezénylése, ennek az átélése értelmezhetetlen. Államtitkár úr is utalt itt néhány gondolatban arra, hogy végzett jogászként azért ez okozott neki is gondot. Akkor is jeleztük ezt, hogy ezzel probléma lesz. És most eljutottunk három vagy négy év után oda, hogy ezt fölismerjük, és megpróbálunk ezen változtatni.

Amire gondolnunk kell, az az, hogy állampolgárok ezrei szaladgáltak, miután kaptak egy ilyen levelet. Állampolgárok ezrei szaladgáltak különböző ügyvédekhez, hogy úristen, mi történt, mit kell most csinálnom. Nyilván önök is tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen szaladgálás nem ingyen van. Nyugodtan megállapíthatjuk: önök kárt okoztak a magyar állampolgároknak, tudatosan.

Néhány elemével szeretnék foglalkozni ennek az ötven szakasznak. Az egyik  merthogy része volt az eredeti előterjesztésnek  a polgármesterek jogait és hatáskörei gyakorlását jelentősen csökkentő védelmi bizottságok előzetes véleményéhez kötő rendelkezés. Azt gondolom erről, hogy ez volt az első kísérletük az önkormányzati választások átírására. Az önkormányzati választásokat rengeteg helyen az ellenzéki jelölt nyerte. Ez egy kísérlet volt arra, hogy ezeket az eredményeket valamilyen módon megpróbálják átírni. Azt tapasztaltam, hogy az az elemi erejű felháborodás, ami ezzel kapcsolatban volt, az önök  hogy Vejkey képviselő úr szavaival éljek  hogy is volt ez, mit csinált? (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Beakasztott.) Igen, ennek beakasztottak, tehát nem sikerült ezt végrehajtaniuk. De azt látom, hogy kellően gyorsan tudtak erre reagálni, és most már azt látom, hogy nem ezt a módszert választották, hanem megpróbálják anyagilag ellehetetleníteni az önkormányzatokat.

Nem gondolják végig, mit csinálnak. Az, aki az önkormányzatokat bántja, aki az önkormányzatoktól von el pénzt, az az emberektől vonja el, az önök választópolgáraitól. Nem fogják érteni, hogy mit csinálnak önök. És amikor majd rádöbbennek, akkor szerintem pontosan fogják tudni, hogy hogyan kell majd ezt követően szavazniuk.

A következő, amivel foglalkozni szeretnék, ha jól emlékszem, az a sokat emlegetett 42. §, ami a Városligettel kapcsolatos. Tudják, ebben jelentős szerepe van a hitelességnek. Nagyon szép szó. Szép magyar szó. Kifejezi az egész ügy lényegét. Az a hiteles, aki a korábban ígérteket betartja. Az hitelessé válik. Hitelt adunk neki, hogy a legközelebbi megszólalásánál is ha valamit ígér, azt elhisszük. Önök nem hitelesek ebben az ügyben.

A miniszterelnök saját szavait nagyon sokszor idézték ebben a teremben. Azt ígérte, hogy semmi olyat nem fog tenni, ami a budapestiek akarata ellen van. Most pedig itt látjuk, hogy egy valóban olyan intézkedésre készülnek, ami az ő saját korábbi kijelentésével ellentétes, és ellentétes egyébként az emberek, a budapestiek érdekeivel.

Elhangzott itt ennek kapcsán egy kisebb vita, hiszen államtitkár úr azt ígérte, hogy itt a zöldterület és a zöldterülettel összefüggő beruházásokról szól ez a szakasz, ami ezt próbálja szabályozni. Államtitkár Úr! Akkor miért nem ez van leírva? Ha ezt írták volna le, nem lenne vita. Ezzel szemben mi van leírva? Az van leírva, hogy ezt a jogintézményt, amit a fővárosi önkormányzat gyakorol, önök úgy, ahogy van, felülírják, teljes egészében. Tehát nem az van leírva oda, hogy a zöldterületek és az ahhoz kapcsolódó beruházások végrehajtása érdekében. Nem ez van leírva. Minden ilyen esetre vonatkozik. Általános érvényű jogszabályt hoztak, tehát az, amit ön mond, hiteltelen, államtitkár úr. Hiszékeny vagyok, de még én sem hiszem el azt, amit ön mond. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

A következő ilyen szakasz a színházakkal kapcsolatos. Hiába a megegyezés, azt érzékelem, hogy önöknek minden kell. Egy népmese jut erről eszembe; államtitkár úr amúgy is szokta értékelni, ha népmesei motívumokat szövök ebbe. Bizonyára ismeri a kisgömböc meséjét. Tudja, mi jut nekem eszembe a kisgömböcről és a meséről? Önök. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ezt már többen mondták.  Dr. Orbán Balázs: Mesélje el, képviselő úr!) Önök. Tömött magába, tömött magába a kisgömböc mindent, minden az övé, mindent ő akar, és minden az övé lett. És mi lett vele? Szétrepedt. Azt gondolom, hogy ez a veszély önökre nézve fennáll.

(16.00)

Az, ami még engem foglalkoztatott, miután elolvastam ezt a törvényjavaslatot, az ingatlanok kérdése. Sokan egészen pontos jogi megfogalmazással is elmondták azt, hogy ez miképp és hogyan értelmezhető. Nekem csak az tűnt fel, hogy most már nemcsak az van, hogy ingyenesen tulajdonba adunk ingatlanokat, azt már nem is vizsgáltam, hogy most abszolút, totálisan fideszes az egész alakulat, akik ezt megkapják, hanem hogy felhalmozott tartozást, és ezt a tartozást is átvállalja az állam. Azt gondolom, azért veszélyes ez a történet, mert legközelebb odajutunk, hogy mi fogunk érte fizetni, hogy ingyenesen megkaphassa. Számomra elfogadhatatlan ez az ingatlanokkal való gazdálkodás, amit inkább szétherdálásnak neveznék.

És itt egy hozzászólás kapcsán felmerült az, elterjedt, hogy ezt éjszaka nyújtották be. Ha jól tudom, akkor a miniszterelnök-helyettes úr nevével van fémjelezve ez a törvényjavaslat, és éjszaka nyújtották be. Úgy is lehetne mondani, talán nem sértő, elnök úr talán engedi, hogy úgy lapátolták össze, mert ez az 50 szakasz nem törvényalkotás, ezt összelapátolták úgy, ahogy van.

Tehát a jövőben én csak remélni tudom, hogy a miniszterelnök-helyettes úr az éjszakáit alvással tölti, és nem ilyen javaslatoknak a benyújtásával, mert azt gondolom, így talán mindannyian jobban járunk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki sorokból.)