Felszólalás adatai

Mondok néhány példát ezekből a valótlan állításaiból. Azt mondja, hogy fokozatos forráskivonás valósult meg a közoktatásban. Igen, a megelőző kormányzati ciklus 8 éve alatt. Ha megnézi a jövő évi költségvetési tervet, akkor láthatja jól, hogy a korábbihoz képest 112,8 százalékos emelkedés van a közoktatás támogatásában. Kérdezem, mi ez. Ez forráskivonás? Ez forrásbővítés, ha a számok nyelvén tudunk.

Azt mondja, hogy ezer pedagógus bére csökkent. Képviselő asszony, nem olvassa a nyilatkozatokat, a híreket? Nincs azzal tisztában, hogy ezekben a napokban folytatódott, illetve befejeződik az a pedagógusbér-kompenzáció, ami pontosan azt akadályozza meg, hogy sokan legyenek olyanok, akiknek a jövedelme csökken. Ennek eredményeképpen csak olyanoké fog csökkenni és csak az összjövedelmük, akik mértéktelenül magas túlórát láttak el, és ezért megkapták joggal a bérüket. De az idén nem lesz ennyi túlórájuk, tehát ennyivel fog csökkenni. Ezért ez sem igaz.

Azt mondja, hogy megnövekedtek a munkaterhek. Mutasson rá, kérem, egy olyan munkafeladatra, amit a pedagógusnak ettől a tanévtől végeznie kell, és a korábbi években nem végzett. Ez nem megnövekedett munkateher, hanem szabályozott munka, amit a pedagógus-életpályával együtt bevezettünk. Azt mondja, hogy túlterjeszkedő Nemzeti alaptanterv. Ön is tudja, hogy ez év szeptember 1-től indult el az új Nemzeti alaptanterv szerinti tanítás. Ahhoz, hogy erről adatokat, tényeket, információkat szerezzünk, el kellene telnie néhány hónapnak, de legalábbis egy-két évnek. Én csak megismételni tudom azt, hogy a 250 szakember által összeállított Nemzeti alaptanterv jóságában és megvalósíthatóságában mindaddig hiszek, amíg az ellenkezőjét a gyakorlat vagy nagyon komoly kutatás nem bizonyítja be.

Azt mondja, hogy elmulasztottuk a pedagógusmunkát segítők béremelését. Ez sem igaz; 2015-től van beütemezve. Szegregáló ön szerint a Híd-program? Akkor a pedagógiai ismereteit egy kicsit fel kellene frissíteni, ugyanis a Híd-programnak pont az a lényege, hogy egyéni fejlesztéssel segítsük hozzá azokat a fiatalokat vagy az általános iskolai végzettséghez, vagy a szakképzésbe való bekapcsolódás lehetőségéhez, akik idáig ezt valamilyen oknál fogva nem tudták elérni. Ez épp hogy az esélyteremtés.

És sorolhatnám még az állításait, amiket mind cáfolni tudok, de kettőnk között ez lassan már olyanná kezd lenni, mint a süketek párbeszéde. Mert ön valóban újra és újra elmondja ugyanezeket a valótlanságokat, én pedig nem tudok mást tenni, mint hogy megpróbálom türelmesen, akár pedagógus módjára, de tételesen megcáfolni ezeket.

(9.10)

Végül jó alkalmat teremtett arra, hogy itt a tévéközvetítés révén az ország nyilvánossága előtt elmondja az LMP programjának alapelemeit.

Azt mondja, hogy többet kell költeni az oktatásra. Ezt osztom, osztjuk mi is, de azért a politika a realitás művészete is; ön is itt él, ebben az országban, és pontosan tudja, hogy nincs olyan ágazata a magyar társadalomnak, amelynek ne volna szüksége több pénzre. Az, hogy a magyar társadalom elérte azt, hogy jövőre 112,8 százalékkal többet tud fordítani a közoktatásra, óriási eredmény, és ez a tendencia reményeink szerint folytatódik.

Végül azt mondja, hogy ki akarja dobni a központosítást. Ezt lefordíthatom úgy is, hogy ki akarja dobni az államot, márpedig a modern demokráciákban az államnak fontos szerepe van. A választópolgárok választják meg a parlamentet, amely a kormányt megválasztja, és igen, a kormány minden társadalomban, minden országban azt a központi hatalmat, szándékot képviseli - a választók bizalmából és nem valamiféle önmaguk által való felkentség jogán -, ami mindannyiunk közös érdekét szolgálja.

Majd még folytatjuk ezt a vitát, nem bízom benne, hogy az újra és újráról lemond. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)