Felszólalás adatai

Most adódik a kérdés, hogy valójában mit is szeretne a kormány tenni, hiszen az elmúlt három esztendő arról szólt csupán, hogy félmegoldásokat félmegoldásra halmoztak, sikertelenebbnél sikertelenebb kísérletek voltak arra, hogy hogyan lehetne a devizaalapú hitelezésből fakadó problémákat megoldani. Mindez abból fakadt, hogy nem a gyökerénél kezelték a problémát, hanem mindig csak a következményeket próbálták valahogyan helyretenni.

Az LMP által javasolt megoldáscsomagnak a lényege az, hogy nem a devizaalapú hitelezésből fakadó problémákat, hanem magát az alapproblémát kezeli, jelesül: nemcsak a mi véleményünk, de nagyon sok szakember, illetve már más politikai oldalon lévő emberek szerint is a devizaalapú hitel egy hibás termék. Hibás termék mivolta nemcsak a kölcsönnek az alapvető fogalmába ütközik - hiszen egy olyan devizát folyósítottak, amely valójában lehet, hogy a valóságban csak másodpercekig létezett -, hanem abba is, hogy az árfolyam-különbözetet teljes egészében ráterhelték a fogyasztókra úgy, hogy a legtöbb esetben nem is volt róla szó a szerződésekben. Ezért gondoljuk azt, hogy van egy olyan, polgári jogon alapuló viszony két fél között, amelyből fakadó következmények nem az állam felelősségét kell hogy terheljék, és nem is azon adófizetők felelősségét, akik kimaradtak ebből a dologból. Hiszen jogosan mondják azt nagyon sokan Magyarországon, hogy kérem szépen, ők nem kerültek bele ebbe a slamasztikába, ne az ő adójukból akarják őket megmenteni. Ezért azt gondoljuk, hogy van egy olyan megoldás, a jogi út, amely valójában tényleg a bíróságokra vezet, de nem feltétlenül szükségeltetik az, hogy perek tömkelegét tárgyalják a bíróságokon. Hiszen a kormányzat - apró zárójel: ritkán dicsérem a kormányzatot, de ez most jó lépés volt tőlük, amikor csökkentették annak az adóját, hogy a bankok elengedhessék a tartozásokat - megtette ezt a lépést, akkor a következő lépés az, hogy a bankok valóban engedjék el a tartozások egy részét. Márpedig amikor fenyegetve vannak perrel vagy el is indultak a peres eljárások, akkor sokkal, de sokkal nagyobb a nyomás arra, hogy peren kívül a két fél megegyezzen, és azt mondja az adós, hogy ennyit még nyögvenyelősen, de ki tudok fizetni, a bank azt mondja, hogy legalább akkor még ennyire a pénzemnél vagyok. Tehát csökken a teher, mindenki jobban jár, és nem is kellett bevonni az ügyletben nem érintett adófizetőket.

Én azt gondolom, hogy itt van egy olyan lehetőség a gordiuszi csomó átvágására, amire csakis most van lehetőség. Minden válság egy nagy reform lehetősége is egyben. Én azt gondolom, hogy a devizaalapú hitelkrízisnél volt egy olyan térre nyíló ablak, amely megteremthette volna a szociális alapú bérlakásrendszernek az alapjait. Akkor hoztuk a nemzeti ingatlanalapról szóló javaslatunkat, amit a kormányzat lesöpört, helyette létrehozott egy eszköztelen eszközkezelőt, illetve egy olyan ócsai szellemparkot, ahova senki nem kíván beköltözni. Most lehetőség van arra, hogy valóban jogállami úton a bíróságok előtt álljanak ki a szerződésükért a bankok, ha valóban úgy gondolják, hogy igazuk van, és a bíróságok előtt álljanak ki az adósok azért, hogy azoknak a szerződéseknek meg kell-e állni a bíróságon, tehát hogy úgy ne lehessen adóst kiköltöztetni, hogy nem mondja ki a szerződésről a bíróság, hogy az megállja a helyét a magyar jogrendszerben. Én azt gondolom, hogy ha ezen az ajtón, ezen a kapun nem lép most be a magyar kormányzat, akkor az fog folytatódni hosszú évekig, ami eddig folytatódott: folyamatosan csak a következményeket akarják kezelni, de a gyökérok ott marad, és ezért nem halad előre az ügy megoldása.

Köszönöm szépen.