Felszólalás adatai

Ebből az egyszerűsített gondolatból következik, illetve társul vele az, hogy az adóbevétel, az adó beszedése történik azért, mert arra a közösség rábólint, mert olyan célokra fordítódik majd az a beszedett adó, amire a társadalomnak igénye van. Hogy ez aztán hogyan történik, erről annyiféle elmélet és annyiféle tapasztalat van, jó mégis egy-két általános gondolatot fölidézni azért, hogy kevésbé legyünk nyugtalanok a tekintetben, hogy jól csináljuk-e vagy pedig nem. Különösen pedig az állampolgárok, az adófizetők szerte az országban hogyan érezzék, érzik magukat: jól csinálják ezek a törvényhozók, akik ebben döntenek?

Ilyen gondolatok fűzéséhez egyik hasznos gondolat az, hogy az adózás az egyfajta újraelosztás. Újraelosztása a jövedelemnek, a vagyonnak. Azt, ahogy az emberek szervezik az életüket.

(15.30)

Az újraelosztás-fogalom honnan is ered? Onnan, ha arra gondolunk, hogy az emberi tevékenységek szándéka, célja termelés és fogyasztás. A termelés-fogyasztás folyamatában emberek megtermelnek dolgokat, ezért jutalmul bért, jövedelmet kapnak. Ha a munkához való hozzájárulás jutalma, a bér annyi, mint amennyi a megtermelt érték, akkor mondhatjuk, hogy az egyfajta piaci egyensúly, és mindenki annyit kap, amennyit megérdemel. Azonban a gyakorlatban sokszor úgy van, hogy valamiféle eltérés van ettől a, mondhatnánk, hogy ideális egyensúlytól, elosztja valahogyan a társadalom a jövedelmét. Ehhez az elosztáshoz kinek van legtöbb hatalma? Hát az Országgyűlésnek. Ez az az intézmény, amelyikre ez a szerep ráruházódik különböző szinten: az Országgyűlés maga és persze az önkormányzati és egyéb testületek is számba jönnek itt.

Az adózás, annak a kincstári vagy közületi jövedelemnek a begyűjtése aztán történhet különböző szempontok vagy különböző folyamatok alkalmazásával. Az egyik lehet - kívánatos volna - a méltányosság, úgy, hogy valamiféleképpen annyira adóztatnak meg a polgárok és mindenki, hogy az méltányos, igazságos; különböző más szavakat használhatunk. A másik pedig, amit igen gyakran hallunk, az adózóképesség, ki mennyit képes adózni, és itt kerülnek elő azok a szempontok, hogy progresszív vagy arányos, vagy különböző más fogalmak, hogy a gazdag fizessen többet, nemcsak többet, hanem arányosan is többet. Az alacsony jövedelmű, ha fizeti 20 százalékát a jövedelmének, a nagy jövedelmű vagy vagyonú pedig fizessen 40, 80 vagy hány százalékot. Különböző tapasztalatok vannak, és ezek különböző elméletekben szűrődnek le.

Ami miatt érdemes nekünk ezzel behatóan foglalkozni, tisztelt Országgyűlés, és végiggondolni, mert a társadalom hatásfoka és jóérzése nagyrészt attól függ, hogy hogyan érzik az emberek, hogy mennyi adót fizetnek, és mennyi járandóságuk, mennyi hasznuk vagy jóérzésük származik ebből. Az adóteherről, amit az előbb említettem, a méltányosság vagy valami más szempont - de aztán az mire fordítódik? Persze hogy mi adózásról beszélünk, a témánk az, és nem pedig a költés, az elköltés oldala, mégis, a kettő annyira összefügg, hogy majdnem lehetetlen egyiket a másik nélkül tekinteni. Ugyanis az adó, a be nem szedett adó - azt értem alatta, amikor adókedvezményt kap valaki, valami, és kevesebb annak a személynek vagy intézménynek az adókötelezettsége, mint másnak, mint az állami vagy a társadalmi átlag. Itt van egy újraelosztás, egy kedvezményezése valakinek.

Miért kedvezményezhetünk valakit adójutalommal? Egyrészt azért, mert a termelést fokozhatja ez, ösztönzőleg fog hatni, az emberek többet dolgoznak, vagy jobban csinálják, többet tanulnak. A másik szempont itt lehet a méltányosság: azért, mert valaki olyasmivel foglalkozik, vagy olyan érdemei vannak, amit a társadalom kíván megjutalmazni. Tehát eljutunk odáig, hogy az adózás elméletének a vizsgálatánál azzal találkozunk, hogy az adórendszer és annak a működtetése ösztönzi vagy lassítja a társadalmat.

Itt mi, tisztelt Országgyűlés, ebben a Házban hányszor egymás szemére hányjuk, vagy hányszor megdicsérjük egymást azért, mert az adórendszer, a Kincstár által beszedett jövedelmek a hatásfokot, a méltányosságot emelik, vagy pedig az ellenkezőjét, a társadalom lelkületét erodálják - hogy mondjam ezt? -, rozsdásítják és lassítják. Van olyan adózási rendszer ebben az országban is, és a történelemből országokban és társadalmakban látszik, ahol az adózás olyanná válik, hogy nem ösztönöz, hanem a lustaságot fokozza, mondhatnám, hogy ösztönzi.

Amikor mi itt befejezzük ma ennek az adózási vitának a folyamatát, jó lesz, ha úgy megyünk majd tovább a részletes vitába, amikor módosításokkal vagy egyéb hozzászólásokkal alkalmunk lesz ezt tovább alakítani, véglegesíteni, hogy tudatában vagyunk ezeknek az általános fogalmaknak. A törvényhozó persze hogy a kormány ellenőrzője és törvények hozója. De ami a törvényhozásban elhangzik, tisztelt Ház, jó, ha ennek tudatában vagyunk. Ami ebben a Házban elhangzik, annak több a hatása, mint az, ami beíródik egy-egy törvényi paragrafusba, mert azoknak a törvényeknek az alkalmazása holnapután, egy év múlva vagy ötven év múlva nagyon jelentős mértékig függ attól, hogy hogyan olvassa majd akkor a törvény végrehajtója, alkalmazója, a kormány vagy valamilyen testület. Az a mondás milyen jó, ha emlékszünk rá időnként, hogy a kormánykodás idején a végrehajtó gyakran kerül vagy kellene hogy gyakran kerüljön abba a helyzetbe, hogy kívánja megtudni, hogy mi a törvényhozó szándéka. Mert amit leírunk, az olvasható, és azt hisszük, hogy az kőbe vésődik, de nagyon gyakran értelmezés dolga lesz az, hogy minek tűnik, és majd az alkalmazása.

Tehát most, amikor mi az általános vitában ezeket a fogalmakat átgondolhatjuk teljességükben, és léphetünk tovább, készülhetünk a részletes vitára, jó, ha magabiztosak vagyunk a tekintetben, hogy miért is és hogyan csináljuk, miért is hat és alakítja a kormányzást és a társadalom közérzetét az újraelosztás folyamata, megérteni, hogy miből származik, mennyi az, és mi annak a hatása. Mert van olyan forint, amelyik elköltve többet tesz vagy kevesebbet tesz. Mint ahogy a gulyásnak az ostora is, ahogy pattogtatja, néha nagyobbat pattan, néha kisebbet, kevesebbet pattan. Szóval ezek a hasonlatok jók lesznek arra a részletes vitában, hogy tovább tisztázzuk és tovább kiegészítsük, amennyiben szükség van, ezeket a gondolatokat.

Amit a kormány idehozott, az egy alapos házi feladatnak a következménye, amiben jó adag szakszerűség és jó adag jóakarat van, és lehet, hogy néha naivság vagy tájékozatlanság benn marad, na de hát azért vagyunk itt kormányoldal, ellenzéki oldal, hogy ezeket megnézzük, és egymásnak néha a tányérjára rakjuk, néha pedig kisegítsük abban, hogy a többől több lesz. Igen, ha jobban odafigyelünk, akkor több lesz belőle.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

(15.40)