Felszólalás adatai

Ezek a szankciók, úgy érzem, a diktatúra megjelenését jelentik itt a parlamentben is, annak a diktatúrának, amit önök az elmúlt két évben folyamatosan építenek ki a társadalom minden ágában. Hiszen eddig nem volt szükség szankciókra? Most, hogy az igazság kimondása, a nyílt beszéd a Jobbikkal bekerült a parlamentbe, szükség van szankciókra? Merthogy azt senki nem gondolja komolyan, hogy itt nem másról lenne szó, mint hogy ezt elsődlegesen és elsősorban a Jobbik ellen hozták, tehát ellenünk. És nem is a tettek miatt, amire önök hivatkoznak, hanem a szavak ellen hozták. Mert az elmúlt két évben sem tudnak önök olyan momentumot mondani, amit itt Szekó József fölemlegetett, bár azért emlegette föl, mert az ő városában és az ő képviselő-testületi ülésein és környékén hasonló fizikai atrocitások történek az elmúlt időszakban. Abba nem akarok belemenni, hogy ezt ki okozta, de hogy ő részese volt, az biztos. Itt a Házban nem volt ilyen fizikai atrocitás, nem tudom, miért kell ilyenre hivatkozni. Egyértelmű, hogy ez a szankciórendszer a szavak ellen irányul, az ellen, hogy ne lehessen kimondani az igazságot még itt, az Országházban sem.

Tehát nem ezért vagyok szomorú, hiszen ezért is szomorú lehetnék, és fölsorolhatunk még nagyon sok hibát, nagyon sok olyan dolgot, amivel nem értünk egyet. Sorolhatnánk folyamatosan ezeket a dolgokat. Azért vagyok szomorú, mert siralmas ez a látvány most itt, jelen pillanatban, ami ennek a törvénynek a tárgyalásánál itt a szemünk elé tárul, hogy ennyien ülnek bent a parlamentben. Hiszen ez az a törvény, ami rólunk szól. Ez aztán abszolút rólunk szól, a mi munkánk körülményeit és szabályait határozza majd meg a jövőben, tehát minden egyes képviselő, a kormánypárti képviselők is a saját bőrükön fogják ezt érezni. Ha nem most, mert azt ne felejtsék el, hogy amit most meghoznak törvényeket, azok önökre vonatkozni fognak akkor is, amikor ellenzékben lesznek, majd akkor érezni fogják önök is a saját bőrükön azt, hogy ez milyen jó törvény volt, amit hoztak.

Tehát azt mondom, hogy azt a munkát fogja ez a törvény majd segíteni vagy gátolni, amely munkát azért végezhetjük, mert a választók erre hatalmaztak fel minket. Ez az érdektelenség szól egyébként a választóknak is. Hiszen a választók azért küldték be ide a képviselőket, hogy minél jobb, minél hatékonyabb munkát végezzenek, ennek megvannak a szabályai, megvannak a keretei, ezekről a szabályokról, ezekről a keretekről kellene most itt vitatkozni, kellene ütköztetni az érveinket, kellene elmondani, hogy önök hogy gondolják. És kíváncsi vagyok: azokat a képviselőket, akik most nincsenek itt, és ők fogják eldönteni majd a kétharmad birtokában a szavazatukkal a szavazás eredményét elsődlegesen, őket nem érdekli? Őket abszolút nem érdekli, hogy itt miről van szó?

Itt lett volna a lehetőség, hogy kitárgyaljuk ezeket a szabályokat, és hogy megalkossunk egy olyan törvényt, ami hatékonyabbá tehetné a munkánkat, ami kijavítaná azokat a hibákat, amelyek eddig is megvoltak, és eddig is tapasztalhattuk, eddig is találkozhattunk azokkal a hibákkal. Itt lett volna a lehetőség arra, hogy most összeüljünk, megbeszéljük, esetleg hosszabb időszakban, még talán a bizottságokban vagy bármilyen egyeztetéseken ezeket kitárgyaljuk, és alkossunk végre egy olyan Házszabályt, alkossuk végre egy olyan törvényt, amely valóban segíti a képviselők munkáját, amely valóban kereteiben és szabályaiban arra törekszik, hogy minél hatékonyabban tudjuk végezni ezt a munkát. És ekkora érdektelenség kíséri ezt a törvénytervezetet!

Ebből látszik az, hogy valószínűleg az időpont sem a legmegfelelőbb, valószínűleg tényleg jobb lett volna, ha esetleg több napig lehetett volna erről tárgyalni. Én csak remélni tudom, hogy amikor nem a saját sorsunkról, nem a saját magunkat érintő szabályokról döntünk a munkánkhoz kapcsolódóan, akkor már nem lesz ilyen érdektelenség. Mert ugye, ez azt vetíti előre, hogy amikor más emberek sorsáról döntünk itt törvényekkel, akkor vajon ugyanennyire érdekli a képviselőket, mint most, a saját magukra érvényes szabályok meghozatalánál?

Úgyhogy én emiatt nagyon szomorú vagyok. Arra biztatom az előterjesztőket, hogy gondolják végig még egyszer, főleg azért, mert nagyon-nagyon sok hiba van benne, mert nagyon-nagyon sok olyan pontatlanság van, ami a jövőben is problémákat fog okozni. Gondolják át, hogy esetleg ezt a törvényt, amit egyébként meg kell hozni, csak nem ilyen formában, vonják vissza, és alkossunk egy ennél sokkal jobb törvényt, amit el lehetne fogadtatni. Én erre biztatom önöket, remélem, hogy önök is belátják, hogy ez nem a legmegfelelőbb, nem a legjobb, és elsődlegesen a szankciók miatt pedig maximálisan egy parlamentáris diktatúra bevezetését vetíti előre, amit Magyarországon önök az elmúlt két évben folyamatosan próbálnak a társadalom minden egyes területén, minden egyes szegmensében megvalósítani. Most elérkezett ide, a parlamentbe is. De azért mondhatom ezt még most, mert lehet, hogy a következő alkalommal, amikor ilyen őszintén próbálok majd beszélni, akkor kivezettetnek a teremből.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)