Felszólalás adatai

DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy Béki Gabriella képviselő asszony szólt az egészségügyről, méghozzá meglehetősen nagy amplitúdójú beszédben. Azért maradtam a helyemen, mert szeretném, ha látszanának a szabad demokrata nagy tömegek mögöttem, akik az egészségügy ostorozásában élen járnak (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Bauer a nagy tömeg!), és az állítólag általunk bitorolt sajtóban időnként azt olvasom, hogy kereszteket rajzolok az Egészségügyi Minisztérium ajtóira, kirúgom a dohányosokat, és négyfelé vágom őket, most pedig azt hallom, hogy nem tartatjuk be a törvényt. Akkor nem tudom, hogy miről szól ez a történet. De egyébként is, azt a nagy amplitúdójú megközelítést, amit önök az egészségüggyel szemben alkalmaznak, nem tudom mire vélni.

A miniszterelnök úr a beszédében szólt az egészségügyről. Egy dolgot emelt ki, a legfontosabb dolgot: a népegészségügyi programot.

(16.40)

Magam ennek nagyon örültem, hogy nem ment a részletekbe, az egyáltalán nem baj. Az egészségügy rendkívül bonyolult, nagyon sok tényezőjű, sokismeretlenes egyenlet, aminek az elemzése talán nem is lett volna szerencsés a miniszterelnöki bevezető beszédben.

Szeretném elmondani azt is, hogy pánikkeltés folyik az egészségügyben, olyan, mint a lépfene-problémával kapcsolatban. Amikor négy héttel ezelőtt felhívtam a figyelmet arra, hogy az Egészségügyi Világszervezet nekünk is tett egy átiratot, amelyben kérte, hogy hívjuk fel a figyelmet erre a dologra, másnap azt olvastam - megint csak az általunk birtokolt sajtóban -, hogy gázálarcban rohangászom, üldözöm a lépfene-baktériumokat és riogatom a népet. Négy hét alatt bebizonyosodott, hogy ezekről a kérdésekről beszélnünk kell, és kellő józansággal és önmérséklettel kell beszélnünk.

Megkísérlem most néhány percben elmondani azt, hogy az egészségügyben mi történt - azért történtek pozitívumok. Megváltani nem tudtuk a világot, és ezt Nagy Sándor képviselő úrnak is mondom. Nem azért sorolok fel néhány dolgot, mert csodát műveltünk, hanem azért, mert abból a mély szakadékból, amelybe '94-98 között került az egészségügy - ismétlem, 30 százalékot elveszített a működtetési forrásaiból -, abból a gödörből kijött, és elkezdett egy olyan építkezést, amit lehet nem észrevenni vagy akarni nem észrevenni, de attól az építkezés megkezdődött.

Magam nagyon nagyra értékelem, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár a minisztérium irányítása alá került, hiszen ezzel az egészségpolitika a megvalósítás eszközrendszerét kapta meg.

Szeretném jelezni, hogy nem akadt el a sürgősségi betegellátás programja, igenis folytatom, amit elődöm megkezdett. Ebben az időszakban három év alatt 16 új mentőállomás létesült, 9 továbbinak az alapkövét tettük le. A mentőgépkocsik beszerzésére 1700 millió forintot fordítottunk. Ma az ország 75 százalékában 15 percen belül kiérkeznek a mentőkocsik; nálunk sokkal gazdagabb országokban nincs ilyen helyzet.

A háziorvosi működtetésijog-, praxisjog-privatizáció kérdését továbbvittük. (Dr. Vojnik Mária közbeszólása.) Először az egészségügy történetében megjelent az eszköz alapú amortizációelszámolás bevezetése az alapellátásban. Az alapellátás definitív ellátásra történő felkészítése folyamatosan történik, az emberek elégedettek az alapellátás nyújtotta szolgáltatásokkal. Közvélemény-kutatások igazolják, nem árt erre is figyelni.

Szeretném jelezni, hogy bérkérdésekben is előreléptünk. Nem csodálatos, grandiózus mértékben, de nem szabad leértékelni az egyszeri bérjuttatást tavaly vagy a 20 százalékos béremelést, vagy azt, hogy most 50 ezer egészségügyi dolgozónak nő havi 9-10 ezer forinttal a bevétele. Nekik ez nagyon fontos. Megint azt mondom, hogy még nem elég, de lépésről lépésre tudunk előrehaladni. A nővértovábbképzést ingyenessé tettük, a nappali képzésben ösztöndíjat vezettünk be. Folyamatban van a védőnők munkájának az elismerése, rendezése.

Megszüntettük az ágylábtörvényt, amely, ha nem is verte szét az ágazatot, de szerencsétlen strukturális változásokat hozott benne. Ma szakmai szabályokkal alakítjuk a kapacitást, a kötelező egészségbiztosítás szükségleteihez adekvát módon. Ezt is érdemes észrevenni, persze ehhez szakmailag felkészültnek kell lenni, hogy valaki megértse, a kapacitást hogyan lehet szabályozni közgazdasági és szakmai módszerekkel.

A népegészségügyi programról már volt szó. Tíz év alatt valóban európai paraméterek közelébe emelhető a magyar népegészségügy mutatórendszere, de csak akkor, ha ki-ki önmaga is jó példával elöl járva támogatja ezt a programot. Az első két évben a népegészségügyi program költségvetése megvan.

Szeretném jelezni, hogy megállapodtunk a gyógyszergyártókkal, először az egészségügy történetében. Ennek a hároméves megállapodásnak egyenes következménye, hogy nem emelkednek a lakossági terhek olyan mértékben, mint akár az infláció vagy ahogy azt a korábbi években láttuk.

Átszerveztük a teljes vérellátást, ma vérbiztonság van az országban, és egész Európa figyelte azt a folyamatot, amikor is az állami felelősség a nemzeti önellátásnak ebben a nagyon fontos szektorában megvalósult, kiteljesedett.

Ingyenessé tettük a fogmegtartó kezeléseket, még egyszer hangsúlyozom, hiszen sok ember számára fontos ez.

Kiterjesztettük a koraszülött-szállítást, az életveszélyes állapotban lévő újszülöttek szállítását. Ezzel évente négyszázszor 65 egészséges évet nyerünk, négyszáz kisgyermeknek tudjuk megadni az egészséges élet esélyét.

Stabilizáltuk a finanszírozási rendszert. Nem tudok erről már részletesen beszélni, de miközben önök katasztrófát kiáltanak, ne felejtsék el, hogy a fekvőbeteg-finanszírozás teljesítményegységéhez rendelt díjtétel januárban 87 ezer forint volt, az év közepén 90 ezer lett, most 95 ezerre emeltük. Ezek nagyon jelentős változások, ha nem is jelentenek megváltást az ágazat számára, de a működőképesség fenntartása szempontjából fontosak. És most nemcsak a fekvőbeteg-ellátás, hanem a járóbeteg-ellátás és a krónikusellátás finanszírozási díjtételeit is emeltük.

Megint hozzáteszem, hogy ez még nem elég, tehát nem azt akarom mondani, hogy most már minden rendben van, de a törekvést észre kell venni, és a lépésről lépésre történő javítást is. Az egészségügyi reform nem abból áll, hogy ma lefekszünk, kigondolunk valamit, holnap fölkelünk, és akkor van egy reform. A reform ezekből a lépésekből áll, és ezeken a lépéseken keresztül valósul meg.

Az egészségügyben a jogszabályokat az európai jogrendhez harmonizáltuk. Az elmúlt három évben 248 új jogszabály született az egészségügy területén. Szabályoztuk a kémiai biztonság nagy kérdéskörét. Nem sorolom fel, egészen a klónozás betiltásáig, ami most áll elfogadás előtt - kormányrendelet-tervezet -, nagyon sok aktuális kérdésben végeztünk jelentős szabályozási tevékenységet.

Végül azt szeretném mondani, hogy természetesen nem halasztható tovább az egész ágazat nagy konszolidációja. Mi pontosan tudjuk, hogy az épületeink egy része leromlott, bár 35 milliárdnyi fejlesztési forrás, rekonstrukciós forrás, címzett támogatási forrás áramlik be az egészségügybe, de az épületek állaga - döntően régi épületekről van szó - leromlott. Az orvostechnológiát is meg kell újítani, éppen ezért készülünk el október végére azzal az ágazati konszolidációs programmal, amely egy hatalmas forrásigényű, nagy program, de azért készítjük, hogy a 2003. éves költségvetésben ennek az első lépcsőjét, legalább 150-200 milliárdnyi forrást meg tudjunk fogalmazni. Ehhez kérem az önök támogatását is.

És egyáltalán kérem azt, hogy ne csak támadások, belegyalogolások, a depressziós rosszhangulat-keltés, a politikai tőkekovácsolás vélt vagy valós hibákból történjenek, hanem szeretnénk, hogyha ebben a nemzeti ügyben, amit az egészségügy jelent, az ellenzék is értő módon támogatná a kormányt azokban a törekvésekben és erőfeszítésekben, amelyekről most csak nagyon röviden tudtam szólni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)