Felszólalás adatai

A közigazgatás jóságának, illetve hatékonyságának a kérdését régebben a közérdek és a magánérdek szembeállításának jegyében, újabban pedig az eredményesség és szakszerűség szembeállításának jegyében szokták felvetni és megválaszolni.

Az első felfogás szerint a közigazgatás jóságának, illetve hatékonyságának a kritériuma a közérdek érvényesítése, és ennek keretei között az a probléma, hogy mi a jogos magánérdek területe, és hogyan kell az illetéktelen magánérdeket visszaszorítani.

A másik felfogás szerint a közigazgatással szemben két alapvető követelmény áll fenn: a jogszerűség és az eredményesség, és a probléma megfelelő egyeztetése. Ebbe az elgondolásba belejátszik a közérdek-magánérdek szembeállítása is, mert általános feltételezés szerint a jogszerűség követelménye elsősorban a magánember védelmét jelenti a közérdek eredményes érvényesítése során őt érő esetleges érdeksérelmekkel szemben.

A KDNP álláspontja szerint a közigazgatás gyökeres átalakítása tovább már nem odázható, hiszen az átlagpolgár lépten-nyomon azt érzi, rendetlen országban élünk. A rendetlenséget számos esetben az állam és ezen belül a közigazgatás is generálja. Ennek egyik alapvető oka az, hogy a XXI. század magyar közigazgatásának mind ez idáig nem volt a társadalmi folyamatok elemzésén alapuló igazi stratégiája.

Több mint két évtizeddel a politikai rendszerváltás és a piacgazdaság kialakulása után például még mindig nem világos, hogy hol vannak az állami közszolgáltatás határai. Mára a közérdek a magánérdekkel szemben értelemszerűen háttérbe szorult.

Egy demokratikus keretek között működő piacgazdaságban a két érdek kényes egyensúlya egyébként sem jön létre automatikusan. A racionalitást és a moralitást is egyaránt kifejező és fenntartani képes állami működés előfeltétele viszont a közérdek tartalmában való minimális társadalmi és politikai konszenzus megteremtése. Ennek hiányában nálunk a társadalom valamennyi tagja a szabályszegésre és a felelősség elhárítására rendezkedett be.

Ám a nagy rendetlenségben senki nem érzi jól magát, úrrá lesz a bizalomvesztés, és általános közérzetté válik a biztonsághiány.

Az alapvető cél tehát, tisztelt képviselőtársaim, megtalálni a közérdek és a magánérdek közti ideális határt oly módon, hogy az állam a kényszerítő hatalmát a magánszféra tiszteletben tartásával csak a közérdek védelme érdekében érvényesítse.

Kaotikus és értékválságos helyzetben a közigazgatás reális és átfogó stratégiai reformja nem alakítható ki, ezért örvendetes, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat általános indokolásában értékelvű célkitűzések is szerepelnek. A változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes, a nemzeti érdekeket előtérbe helyező állami közszolgáltatási rendszer megalapozását kívánja szolgálni a törvényjavaslat, egy olyan közszolgáltatásét, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai korszerű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgálják.

(3.30)

A megváltozott világrendben a hatékony közigazgatás működésének változatlanul alapvető feltétele maradt a tiszta, világos, kiszámítható és átlátható felelősségi viszonyok jogi feltételeinek megteremtése és azok következetes érvényesítése, valamint egy hosszú távon tartható életpályamodell kialakítása.

A magyar közigazgatás fejlesztését szolgáló Magyary Zoltán közigazgatás-fejlesztési program a közigazgatás megújításának kiemelt területeként határozza meg a tisztviselői kar megújítását, a magas szintű szakmai ismeretekkel rendelkező személyi állomány és új életpályamodellek kialakításában. A Magyary-programban megfogalmazott közszolgálati életpályamodellnek a hatékonyság és a teljesítmény alapelveit is meg kell valósítania. A KDNP álláspontja szerint olyan életpályamodellre van szükség, amely megőrzi a karrierrendszer előnyeit, tehát a kiszámíthatóságot, stabilitást, de lehetőséget nyújt a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodásra is.

Örvendetes, hogy a törvényjavaslat kiemelt célnak tekinti továbbá az eddigi széttöredezett, belső koherenciáját nagyrészt elvesztő közszolgálati szabályozás stabilizálását és egységesítését, valamint az új munkatörvénykönyvnek az új közigazgatás személyi állományára is irányadó szabályainak beépítését a közszolgálati joganyagba. Ennek érdekében az új törvényi szabályozás magában foglalja a jelenlegi köztisztviselői és kormány-tisztviselői törvény, valamint az új munka törvénykönyve szabályait. Az egységes szabályozáson belül azonban megmarad a kormánytisztviselők és a köztisztviselők között szükséges differenciálás is.

Összességében tehát megállapítható, hogy napjainkra indokolttá vált az új közszolgálati életpályamodell és arra építkező új közszolgálati törvényi szabályozás megalkotása, ezért a T/5002. számon benyújtott törvényjavaslatot a KDNP támogatásáról biztosítja. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)