Felszólalás adatai

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megtartóztattam magam a kétperces vitában való részvételtől; ha szabad ezt a műfajt használni, egy bővített két percben, néhány perccel hosszabban szeretném kifejteni a véleményemet ezzel kapcsolatban.

Ha szabad így kifejeznem magam, egy rádióvitában megtanultam, hogy Rubovszky György képviselőtársam jól ismeri ezt a törvényt, és azt is tudom, hogy Halász János alelnöktársam a társadalmi szervezetek bizottságában többnyire a lehetőségek határain belül a konszenzusért dolgozott, velem együtt. Arról szeretnék néhány szót szólni, hogy valóban miért tartanám fontosnak, hogy valamilyen konszenzussal tudjunk e törvényjavaslat ügyében dönteni.

Azt hiszem, hogy amikor piacgazdasági körülmények között az állam bármilyen formában ingatlanokat vagy akár csak kezelői jogot von el, ingatlanokat lényegében díjmentesen ad át, akkor valamilyen módon mindig gondolni kell arra, hogy klasszikus piacgazdasági keretek között ez nem az állam feladata. Az állam nincs abban a helyzetben, hogy ingatlanokat elvegyen, politikai döntéssel átcsoportosítson. Az elmúlt negyven év és a kilenc éve meg nem hozott döntések következtében most szükségszerű ezt a lépést meghozni. Azonban kívánatos, hogy ez ne politikai diktátumnak látszódjék, és senkiben ne maradjon az a gondolat, gyanú, vagy esetleg éppen remény, hogy egy újabb kormányváltásnál majd újabb ilyen változás történik, és az ingatlanokat újra átcsoportosítják, és ez a folyamat vég nélkül folyik.

Ezért gondolom azt, hogy valóban nagyon helyes lenne a módosító indítványok mentén egy elfogadható változatnál kikötni, és akkor nyilvánvaló, hogy az azt megszavazó pártok a jövőre is kötelezettséget vállalnak abban a tekintetben, hogy ezzel ezt a kérdést lezárják, remélhetőleg örökre.

A szakszervezetekkel kapcsolatban több képviselőtársam nem említette meg, de hadd emlékeztessek még arra is, hogy a szakszervezetek - bármilyen furcsa is, ez az államszocialista rendszer egyik nagy paradoxona - legalább annyira vesztesei voltak a '48-ban kialakult államszocialista rendszernek Magyarországon, mint például az egyházak, azzal a különbséggel, hogy a szakszervezeti tagok, munkások pénzeiből épített művelődési otthonokért a szakszervezetek nem kaptak kárpótlást, szemben az egyházakkal. Az utóbbit természetesen helyeslem, és nem az ellen említem meg ezt, hanem pusztán kifejezem, hogy nagyon sok szakszervezeti ingatlan a munkavállalók, a kisemberek pénzéből épült, '48-ban állami tulajdonba került, és ezért azóta sem kaptak kárpótlást. Ilyen értelemben tehát a tulajdonba adásuk mindenképpen indokolt.

Az, amit többen említettek már, Béki Gabriella és mások is beszéltek róla, tulajdonképpen a szakszervezetek kezelték, használták ezeket az ingatlanokat, a tulajdonos az állam volt. Ez egy olyan furcsa tulajdonos volt, hogy kis túlzással, ha az erkély leszakadt, akkor a tulajdonos nem törődött vele, hanem azt mondta, hogy aki lakik benne, az oldja meg, fizesse ki a fenntartást, az ő felelőssége az állagfenntartás biztosítása. A világon mindenütt a tulajdonnal kötelezettségek járnak együtt, ezeket a kötelezettségeket, feladatokat az állam - nem a Fidesz-kormány egyébként, hanem a mindenkori változó kormányok által képviselt állam, többek között a mi államunk is négy évig, ha szabad ezt a csúnya kifejezést használni, nem gondoskodott a jó gazda gondosságával a tulajdonról - az azt használó szervezetekre hagyta.

Nyilvánvaló, hogy ők egy olyan korban, amelyben a szakszervezetek, a munkavállalók amúgy sem voltak valami fényes helyzetben, olyan anyagi eszközökkel biztosították az épület fenntartását, amelyet meg tudtak szerezni a törvényes kereteken belül, természetesen nem olajszőkítéssel például, hanem azzal, hogy néhány irodahelyiséget bérbe adtak, és ami ebből befolyt kicsinyke pénz, abból fizették a festést vagy az életveszély elhárítását.

Azt gondoljuk, hogy ezt mindenképpen figyelembe kell venni, és nem szabadna, hogy az állagfenntartás és az épület korszerűsítése kizáró ok legyen a tulajdonszerzésnél. Amit Pál Béla képviselőtársam mondott a sztrájkalappal kapcsolatban, talán már nem mindannyian pontosan így értelmezzük. Kétségtelen tény, hogy a szakszervezetek fenntartották ezeket az ingatlanokat, döntően és elsősorban ezért nem szabadna őket kizárni a tulajdonszerzésből.

A módosító indítványokat látni fogják a képviselőtársaim, és még vitatkozunk róla a Házban. Köszönöm figyelmüket.