Felszólalás adatai

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr, bár a vita folyamán egy kicsit váratlanul ért, hogy ennyi előre bejelentett felszólaló lép vissza, és Szalay Gábor, ha jól látom, itt is van, de akkor majd cserélünk szerepet. Én megrökönyödéssel, rossz érzéssel hallgattam végig, most már második napja, az adótörvényről szóló vitát. Úgy ítélem meg, hogy a képviselők, akik ebben a kérdésben felszólaltak, nem a probléma megértéséből, hanem parciális érdekérvényesítésből szóltak és veszekedtek egymással; a dolog lényegesen bonyolultabb.

Nincs olyan közgazdasági tankönyv, amely nem írná le, hogy adót szedni úgy, hogy a társadalom azzal egyetértsen, annyira lehetetlen, mint libákat tollfosztani anélkül, hogy gágogjanak. Pénzt veszünk el azoktól, akik jövedelmet szereztek, központi célok végrehajtása érdekében. Nyilvánvaló, hogy akit megrövidítünk ezzel a jövedelmével, az panaszkodik, nem ért egyet, és jobb adórendszert javasol, amely számára kedvezőbb. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet Magyarországra még inkább érvényes, mint általánosságban, hiszen egy súlyos visszaesést éltünk át, ami a jövedelmeket lényegesen csökkentette, és a jövedelemelosztásban olyan arányváltozásokat hozott létre, amelyeket a társadalom csodálatos módon elfogadott, és nagyobb ellenállás nélkül elfogadott, de ez nem azt jelenti, hogy egyetért vele, vagy szereti, vagy kedveli ezeket a jövedelemváltozásokat. Örülni kell annak, hogy ebben a nagyon nehéz alkalmazkodási időszakban a magyar társadalom olyan pozitív képet nyújtott magáról, hogy nem zavarta meg a gazdaság rendbe hozásának folyamatát.

Ebből a gondolatból következik az a lényeges kritikai megállapításom, hogy adókról beszélni a költségvetési kiadások tárgyalása nélkül gyakorlatilag nem lehet, mert az adó egy teher, a költségvetési kiadás a társadalom szempontjából lehet előnyös, lehet kevésbé előnyös, és lehet nagyon előnyös, de itt van egy olyan dolog, amit költség-haszon elemzésnek szoktak nevezni, és amely elvégzése nélkül nem lehet elmondani, hogy melyik adóteher fenntartása vagy akár növelése, vagy mérsékelt csökkentése mellett foglal állást a magyar parlament. Hiba, hogy ez a két dolog nem egyszerre van előttünk, hogy olyankor tárgyalunk adók részletkérdéseiről, amikor a kiadási költségekről még nem tudunk.

Van még egy harmadik állításom is, amely az adórendszer általános tulajdonságával kapcsolatos, hogy az adóirodalom elismeri azt, hogy olyan adó, amelynek nincsenek költségei, és csak hasznos, az tulajdonképpen csak a telekadó, ennek van egy nagy irodalma, ami ellen ugyancsak jelentős érveket hoznak fel. A telekadó, értékalapú telekadó bevezetése nagyon ellenőrizhetetlen, és nagyon sok konfliktus bázisát teremti meg, mert azon, hogy mennyit ér a telek, perek százával, ezrével, sőt ennél nagyobb számával is vitatkozni lehet, és zavart lehet kelteni. Olyan telekadót bevezetni, amely abból a szempontból hasznos, hogy a telektulajdonos nem tud a telkével spekulálni, és nem tudja kihasználni az infrastrukturális szolgáltatások növekedéséből való hasznát, ez a telekadó pozitív mondanivalójának a lényege, és ezzel áll szemben az a másik tényező, hogy ugyanakkor a bevezetése nagyon sok konfliktust teremt, és a konfliktusok kezelése nagy társadalmi kárt is okozhat.

Ezenkívül van még egy adó, amelyről az adóirodalom azt mondja, hogy nincs negatív hatása, ha nem is olyan pozitív, mint a telekadó, ha eltekintünk ettől a konfliktusteremtő képességétől, ez pedig az általános forgalmi adó, akkor, ha az egységes, mert akkor minden fogyasztást egyformán terhel. Itt is felmerül egy igazi adminisztratív probléma, hogy nem egy fázisban termelődnek meg a termékek és a szolgáltatások, és ez egy bonyolult szolgáltatási adminisztratív munkát követel, amelynek megint vannak hasznai és bevételei, de az összes többi adó nyilvánvaló és mindenki által ismert módon kárt okoz, valakiket valamilyen tevékenységtől visszafog, korlátoz, nem ösztönöz.

Van még egy fontos ilyen megjegyzés, amit nem veszünk tudomásul, ez pedig az, hogy társadalmi szolidaritási kérdéseket, egyértelműen úgy ítéli meg az adóirodalom, nem az adókból kell biztosítani, hanem az adók által beszedett pénzből kell biztosítani, és célirányosan kell felhasználni, tudva, hogy kit akarunk támogatni, és mikor. Ezekkel a gondolatokkal a jelenlegi előterjesztés ellentétes irányzatokat támogat, és ez nagyon nehézzé teszi azt, hogy támogatni lehessen.

Még egy ilyen általános kérdést szeretnék már felvetni, ez nem az adózásra vonatkozik, hanem az adózás jelenlegi helyzetére. Mindenki elismeri, hogy a gazdaság egyensúlyi állapotban van, és viszonylag gyors növekedési pályán van, ami jó. Ugyanakkor én hangsúlyozni szeretném, hogy messze vagyunk attól, amikor a pozitív eredmények elismerése az egyedüli jelentős tényező, amit a jelenlegi gazdasági helyzetről mondhatunk. Annak a 20 százalékos GDP-visszaesésnek, amelyet végigéltünk az előző évtized elején, nagyon súlyos hatásai vannak ma is. Ezek közül csak kettőt emelek ki. Az egyik dolog az, hogy a gazdaság rengeteg területén a fejlesztések, a beruházások színvonala alacsony, a strukturális átalakulás nem kellő ütemben halad, és a pozitív eredményeket alapjában véve, sajnálatos módon, de hála istennek, a multinacionális tőke, a külföldi tőke generálja elsősorban.

(15.10)

A magyar magántőke zömében vergődik. Itt alá szeretném húzni azt az állításomat, hogy ez nem egy kis- és középvállalati probléma - bár nyilvánvaló, hogy a multinacionálisok nem a kis- és középvállalatokban vannak elsősorban érdekelve, hanem a nagyvállalatokban, de hát a nagyvállalatoknál a statisztikai átlagban ez kevésbé jelentkezik. De hogy magyar tulajdonban lévő vállalatok az átalakulás tizedik éve után is még nagy számban vergődnek, és ezek között nagyvállalatok is vergődnek olyan értelemben, hogy a saját amortizációs költségüket nem tudják fedezni, ez zavart okoz. Nagyon nagy baj van azzal, hogy a szolidaritási problémákat nem tudjuk kezelni, a jövedelmek szétesnek, és az infrastrukturális beruházások állapota is gyenge.

Mindez azt jelenti, hogy nem lehet egyik napról a másikra nagy adóváltoztatásokat létrehozni, de ez messze nem azt jelenti, hogy azok a kérdések, amelyekről a parlament vitatkozik, indokolatlanok lennének. Mindezekben a kérdésekben, a szolidaritás kérdésében, a támogatások módjának kérdésében, a magyar tőke fejlesztésének ügyében rengeteg részletjavaslatot kell megfogadnunk ahhoz, hogy az előterjesztett javaslatból egy elfogadható javaslat legyen, az SZDSZ véleménye szerint.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)