Felszólalás adatai

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amikor mi itt a szocialista frakcióban elhatároztuk, hogy részesei leszünk a válságkezelésnek, vállaljuk, hogy végigcsináljuk ezt a küzdelmet, akkor azt is tudtuk, hogy nemcsak a rövid távú változtatásokat kell fölvállalnunk, hogy nemcsak a pillanatnyi tűzoltás a feladatunk, hanem nagyon sok olyan intézkedést is kénytelenek vagyunk meghozni, amelyek szerkezeti változásokat jelentenek, amelyek előremutatóak, és amelyek mellett pontosan tudtuk, hogy mérhetetlen nagy népszerűségvesztés következik be. Mégis vállaltuk, mert úgy gondoltuk, hogy ez egyszerűen egy történelmi feladat, ami alól nem bújhatunk ki.

A sok-sok hosszú távú intézkedés közül most engedjék meg, hogy mindössze egyet emeljek ki, és ez a gyesnek a három évről két évre történő csökkenését jelenti, amelyet felvállaltunk. Felvállaltuk azért, mert ismerjük az idevonatkozó adatokat és szakirodalmat, hogy tudomásul kell venni: nem azokban az országokban születik több gyermek, ahol a klasszikus családmodell található, az otthon tartózkodó anyuka, aki nem áll munkába - ilyenek a déli államok általában -, hanem ott van magasabb gyermekáldás, ahol az édesanyák munkaerő-piaci helyzete stabil, akik ha akarnak, visszamehetnek dolgozni. És amikor elhatároztuk, hogy ezt meglépjük, azt is hozzátettük, kedves képviselőtársaim, hogy pontosan tudjuk, önmagából attól, hogy három évről két évre csökken a gyes, még nem oldottuk meg a problémát, hanem ez legkevesebb egy háromelemű feladat, amely emellett még megkívánja azt, hogy a gyermekek számára megfelelő nappali ellátásról tudjunk gondoskodni, és természetesen arról, hogy az édesanyáknak legyen hova visszamenni dolgozni, ha szeretnének. De mindig csak a csökkentésről beszélünk.

Én most kérdezem miniszterelnök urat, hogyan állunk ezzel a másik két lábbal: a napközbeni elhelyezéssel és a munkába állással.

Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)