Felszólalás adatai

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanazt tudom elmondani, mint amit az előttem szóló képviselőtársaim (Moraj a kormánypártok padsoraiban.): méltánytalan ez az eljárás, hogy egy ilyen jelentőségű ügyet több mint tízórás szavazás után vett a Ház napirendjére.

Nem csodálom egyébként, hogy tisztelt képviselőtársaim ennyire zajonganak, hiszen elevenükbe tapintott ez a törvényjavaslat; pánikszerű kiárusítása folyik ma a magyarországi, még meglévő jelentősebb vagyontárgyaknak, és ez a törvényjavaslat pontosan azt célozná meg, hogy erre a kiárusításra, bármilyen kormány is legyen majd az elkövetkezendő időkben, ne legyen lehetősége. Ne legyen lehetősége akkor sem, ha úgy jár, mint a jelenlegi kormány, hogy az elhibázott gazdaságpolitikája eredményeként minden egyes forintra szüksége van, hiszen már-már kritikus méreteket ölt az eladósodottság, a költségvetési hiány, és valamilyen módon ezekből a bevételekből próbálják a különböző hiánylukakat foltozni.

Ez az indítvány tehát arról szól, hogy az elkövetkezendő esztendőkben a parlament kétharmados többsége kelljen ahhoz, hogy bármilyen vagyont… Bármennyire is mosolyog Kuncze képviselő úr, tudom, ő legszívesebben talán az egész országot eladná, pénzzé tenné (Folyamatos zaj a kormánypártok padsoraiban.), de reméljük, ez a törvény majd lehetőséget biztosít arra, hogy ezt bármikor - bármilyen kormány is lesz - ne tehesse meg.

Úgy látjuk, és úgy gondoljuk, hogy a stratégiai területeket, illetve a közszolgáltatást végző cégeket ugyanúgy, mint ahogyan Nyugat-Európában is egyre több példa van erre, igenis állami tulajdonban kell tartani (Az elnök a csengőt megkocogtatja.), és nem lehetséges, hogy egy rossz kormányzati politika áldozatává váljanak. Ezért mi támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. (Taps az ellenzék padsoraiban.)