Felszólalás adatai

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A modern állam című fejezet két kérdéskörével szeretnék foglalkozni, a jogalkotás és a szűkebb értelemben vett jogalkalmazás, az igazságszolgáltatás kérdéseivel. 1990 óta visszatérő probléma, és mindig, amikor a kormányprogramot, kormányprogram tervezetét olvassuk, akkor mindig felmerül, hogy túl sok a jogszabály, illetve felmerül a jogszabályok színvonala, időnként az alkotmányosság kérdése, a túlszabályozottság kérdése, és mindig elhatározzuk, hogy a következő ciklusban ezen változtatni kellene. A kevesebb, de minőségi jogszabály című rész arra tesz ígéretet, hogy lényegesen csökkentjük azokat a bürokratikus terheket, amelyek a vállalkozásokat, az állampolgárokat sújtják, megteremtjük a minőségi jogalkotás feltételeit, és egy kiszámítható, átlátható, biztonságos jogi környezetet teremtünk.

Az első lépések az előző ciklusban az én véleményem szerint a közigazgatási eljárási törvény megalkotásával megtörténtek. Lényeges lépések voltak ezek. Egy ügyfélbarát törvényt tudtunk teremteni, számos területen a közigazgatási eljárás korszerűbb lehet e törvény alapján.

Van azonban egy olyan feltétel, amelyet szintén megpróbáltunk megteremteni, ez az új jogalkotási törvény kérdése. Miután a jogalkotási törvény is a kétharmados törvények közé tartozik, ehhez konszenzus kellett volna. A legnagyobb sajnálatomra ezt nem tudtuk megteremteni, pedig az új jogalkotási törvény sokkal jobb feltételeket tudna teremteni ehhez a bizonyos minőségi jogalkotáshoz, hiszen csak példaként mondanám: az érvényesség, hatályosság kérdését, a jogszabály-előkészítés nyilvánosságát, a dereguláció feltételeit biztosítaná.

A másik kérdéskör, amellyel foglalkozni szeretnék, az igazságszolgáltatási reform folytatása, a szolgáltató igazságügy megteremtése.

(20.00)

A rendszerváltás óta az első teljesen befejezett reform az az igazságszolgáltatási reform volt, amely a Horn-kormány tevékenységéhez fűződik, és amely ugyan '98 és 2002 között megakadt, hiszen amit feles törvényben szabályoztunk, azt az Orbán-kormány idején mindent leállítottak; 2002 után lehetett folytatni és befejezni ezt a reformot, amely átölelte az igazságszolgáltatás teljes spektrumát, hiszen a szervezeti kérdéseket, a bírói, ügyészi jogállás, javadalmazás kérdését éppúgy magába foglalta, mint az eljárási törvények módosítását, az ügyvédekre vonatkozó szabályokat és az igazgatás kérdéseit.

Ami még ránk vár, az az eljárások gyorsításának a kérdése, a minőségi ítélkezés feltételeinek további erősítése, az igazságügyi szolgáltatások körének kiterjesztése. El kell érni azt, hogy annál a rengeteg peres ügynél, ami Magyarországra jellemző, és sok nálunk fejlettebb országra nem, megpróbáljuk a peres eljárásokat helyettesítő eljárásokat előtérbe helyezni, hiszen teljesen felesleges, hogy minden kérdésben bírósághoz kelljen fordulni.

Részben ehhez kapcsolódik a nép ügyvédje intézményének továbbfejlesztése, ami hasonlóan az igazságszolgáltatási reformhoz az én szívemnek roppant kedves, hiszen Vastagh Pál képviselőtársammal még 2001-ben mi kezdeményeztük, és kísérleti jelleggel az ország számos területén megvalósítottunk egy ingyenes jogi tanácsadást. Erről aztán törvény született, meg is kezdtük ezt a munkát, nagyon jók a tapasztalatok. A következő időszaknak valóban az a feladata, hogy részben az eljárásokra, a perbeli képviseletre is ki tudjuk ezt terjeszteni, részben pedig eljusson az ország minden területére, kisebb településekre is, ne csak a megyeközpontokba. Úgy gondolom, hogy az a jelszó, amit mi annak idején kitaláltunk, hogy a jogállam is mindenkié, ezzel fog valójában megvalósulni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)