Felszólalás adatai

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt azt szeretném rögzíteni, hogy valószínűleg abban valamennyien egyetértünk, hogy egy kormányprogramnak az a legfőbb jellegzetessége, vagy amit leginkább elvárhatunk tőle, az, hogy rögzítse a politika általános követendő irányát, hogy tükrözze azt a víziót, azt a világos tudást, hogy tisztában van a kormány azzal, hogy mihez kér felhatalmazást. Ha így nézzük ezt a programot, akkor nem lehet vele bajunk.

Természetesen más a helyzet, ha azt gondoljuk, hogy ennek tartalmaznia kell a gazdaságpolitikai alapvetést, egy konvergenciaprogramot, a rövid távú kiigazítást vagy egyensúlyteremtő lépések sokaságát és minden mást, amit egyébként ilyenkor szeretünk megfogalmazni.

(19.00)

Van még egy lényeges kérdés, mert a mai napon nagyon sokszor felmerült, a választási program kérdése. Nem kívánom definiálni a választási programot, azt azonban szeretném rögzíteni, hogy azt a típusú alapot, erkölcsi vagy politikai alapot, ami ahhoz kell, hogy most ezt a kormányt ismét és ismét, és megint és megint szembesítsük azzal, hogy a választási programban az van és ez van a kormányprogramban, nos, ezt az alapot a Fidesz emlékezetem szerint '98-ban elveszítette. Ő beszélt akkor arról először, hogy más a választási program, és más a kormányprogram.

Szeretnék még egy dolgot világosan megfogalmazni az elején, illetve amilyen rövid az idő, most már a vége felé. Azt ugyanis, hogy többünk szerint egy bölcsebb és felelősebb politikai magatartás az, ha készek és képesek vagyunk kimenni, hátat fordítani egy olyan politikai csapdának, amelyet egyébként a politikai erők egymásnak állítottak fel azzal, hogy egy választási kampányban olyan ígéreteket licitáltak egymásra, amelyekről tudták akkor is, ők is, hogy nagyon nehezen megvalósíthatóak, a saját ígéreteikről és egymás ígéreteiről úgyszintén. Valószínű, hogy értelmesebb szembenézni az ország reális helyzetével, azzal a kihívással, amelyet számunkra ez a helyzet jelent. Megjegyzem, ez nem önmagában kihívás, hanem egy óriási lehetőség.

Erről szerettem volna még önöknek beszélni pár percben, hogy igazából európai uniós aspektusból a helyzet lényege számomra mégiscsak az, hogy azzal az óriási történelmi lehetőséggel, amit az Unió számunkra 2007 és 2013 között külső forrásként, a magyar gazdaság egy sokkal gyorsabb felzárkóztatásához külső eszközként számunkra ad, nos, a nagy kihívás és kérdés, hogy tudunk-e élni ezzel a lehetőséggel, vagy sem. A mostani kormánynak ez az alapvető és történelmi kihívása, és ez olyan kihívás, amelyet nem megválaszolni, nem jól megválaszolni nagy, mondhatni, történelmi bűn. Szerintem ez a kormányprogram, amit beterjesztett a miniszterelnök úr, erre a kihívásra egy reális válasz. Reális és valóságos válasz. Nem tudom, észrevették-e, de én kiolvastam belőle, tizenkét éve képviselő vagyok, nagyon sok kormányprogram vitáját végigéltem, én is vitatkoztam sokszor, de azt látom, hogy az itt rögzített változások mélysége és iránya nem összemérhető az eddig kormányprogramokban rögzített változásokkal. Olyan országreformot ír le, olyan államreformot ír le, amely valószínűleg az egyedüli lehetséges út ahhoz, hogy ezzel a történelmi eséllyel, amelyet számunkra, Magyarország számára az Unió és a politika most kínál, élni tudjunk.

Azt szeretném, ha ehhez a kihíváshoz vagy ehhez a szituációhoz valamennyien fel tudnánk nőni, és ehhez képest tudnánk megítélni azt, hogy mi a dolgunk ebben az országban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)