Felszólalás adatai

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel a nemzetgazdaság elért dinamikája eredményeként a költségvetési politikát nem kell alapvetően egyensúlyteremtő folyamatoknak alárendelni, a gazdasági miniszter úr szavait idézve: "a pénzügyi diktatúrát felváltja a gazdasági tervezés". A szándékot jónak tartom - kár, hogy az előterjesztett határozati javaslatból és a mellékelt tájékoztatóból erre nem lehet következtetni. A gazdasági tervezés meglátásom szerint egészen más.

Költségvetési szempontból az egyik legérzékenyebb reálszféra, az agrárgazdaság szemüvegén keresztül kerestem az összefüggéseket a valós folyamatok, a költségvetés hároméves irányelvei és az azok megvalósítása érdekében kilátásba helyezett intézkedések között. A feladat nem volt könnyű, hisz az államháztartás előirányzatának funkciói között találtam az egyetlen direkt utalást, amely szerint a kiadási oldalon a vidékfejlesztést, az infrastruktúra-fejlesztést az agrártámogatási rendszerrel összehangoltan, kiemelten kell kezelni az ország elmaradott területeinek felzárkóztatása, az ott élő polgárok esélyegyenlőségének javítása érdekében.

Azért is egyetértünk a célkitűzéssel, mert az elkövetkezendő három év gazdasági kimenetele, az európai uniós csatlakozási tárgyalások évtizedekre meghatározhatják az agrárium mozgásterét. Figyelmeztető jel azonban napjaink valósága, hogy az ez évi költségvetésben kiemelten kezelt agrártámogatásnak mi a valóságtartalma.

A miniszterelnök úr által emlegetett 50 százalékos támogatásnövekedés mellett a minisztérium sorra függeszti fel az egész évre meghirdetett támogatási lehetőségeket, amit a gazdálkodók természetesen érthetetlenül fogadnak, mert nem tudják a tevékenységüket hetente hozzáigazítani a kapkodó szabályozásokhoz. A támogatás rendszerében jelentős arányváltás történt a versenyszféra szereplői rovására.

(16.40)

Ennek következtében az utóbbi három év rendkívül kedvező beruházási trendje meg fog törni, a piaci szereplők technológiai felzárkózásának esélye jelentősen romlik. 1996-ban még 29 milliárd forint mezőgazdasági beruházásról beszélhettünk, 1998-ban ez 76 milliárd forintra növekedett. A beruházások visszaesése elfogadhatatlan, tisztázni kell végre, hogy melyik agrárkoncepcióra fog épülni a költségvetés. Enélkül ugyanis ötlethalmazok mentén, céltalanul folyik az adófizetők pénze.

A vidékfejlesztés és az agrártámogatási rendszer összhangja nem jelenti a funkcionális rendszerek összemosását, az önkényes pénzosztogatást. Az árutermelő mezőgazdaság a versenyszféra része, amelyet külön kell szabályozni és támogatni a szociális vagy foglalkoztatási célú agrártevékenységektől. Ha ez nem így történik, az agrárgazdaság költségvetési egyenlege tovább romlik, mert egyre többen kerülnek át azok csoportjába, akik a költségvetéshez semmilyen formában sem tudnak hozzájárulni, de támogatásra igényt tartanak. A kormány pedig következetesen hajlamos a tömegigények kielégítésére, a népszerűség megvásárlására. Az agrártámogatások mai elosztásából ez a következtetés vonható le, és szeretném megjegyezni, hogy ez az út járhatatlan.

Azzal is számolni kell, hogy az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi aktívuma ez évben 4-500 millió dollárral fog romlani. Ennek oka elsősorban az étkezési búza exportárualapjának szinte teljes hiánya és a konzervipari kivitel drasztikus visszaesése. Felhívom a figyelmet, hogy a második félévben sor kerül az európai uniós társulási megállapodás felülvizsgálatára, azzal a nem titkolt brüsszeli céllal, hogy az aszimmetrikus áruforgalmi kedvezményeink helyett az agrárkereskedelem liberalizálására, a kölcsönös kedvezmények növelésére fordítsuk a hangsúlyt. Ezt azért is javasolják számunkra, mert a csatlakozási sokk ezáltal elkerülhetővé válna.

A szimmetrikus kedvezmények bevezetése vagy a stratégiai termékkörök kereskedelmének teljes liberalizálása 2000 közepétől rendkívül kedvezőtlenül hatna a külkereskedelmi mérleg további alakulására. A külkereskedelmi feltételek szimmetriája csak akkor fogadható el számunkra, ha a termelési normatív és jövedelempótló támogatásokban nincsenek többszörös különbségek. Amíg ez fennáll, a belső támogatások különbsége okán a versenyfeltételek egyenlőtlenek, ez tehát nem fogadható el. A csatlakozásig az áruforgalmi feltételek aszimmetriáját meg kell tudnunk tartani, vagy számolni kell az agrárgazdaság további jelentős leépülésével.

Az adó- és járulékrendszer kilátásba helyezett módosítása a mezőgazdaságból élőket mint alacsony jövedelmű réteget negatívan érinti. Két elemet külön is kiemelnék ezekből. Az áfa kedvezményes kulcsának 12 százalékról 14 százalékra történő emelése önmagában is az agrárválság elhúzódását eredményezné. Ez az intézkedés ugyanis az élelmiszereket érintené leginkább. A vásárlóerő-növekedést az áfanövekmény emésztené fel, így a belföldi kereslet tovább stagnálna. Az élelmiszerek relatív alulértékeltsége egészen a csatlakozásig fennmaradna, ellehetetlenítve a gazdálkodók alkalmazkodási lehetőségét az EU értékrendszeréhez, a technológiai felzárkózáshoz való alkalmazkodásról nem is beszélve. A földadó ismételt bevezetése abszolút logikátlan lépés lenne egy évvel a normatív földhasználati támogatás intézményesítése után. Az önkormányzatok forrásbővítésére más megoldást kell keresni. Annak ugyanis nincs értelme, hogy az állam egyik zsebébe gyűjti, a másikból pedig ugyanarra a célra folyósítja a pénzt.

Végezetül arról szeretnék szólni, hogy az agrárgazdaságnak ki kell lépni az infláció féken tartásának funkciójából, mert az európai uniós csatlakozás időpontjára reménytelen helyzetbe kerül. Könnyű volt ezt a szerepet rákényszeríteni, mert a belső szükséglet fölött termelt. Elég volt a külpiacra jutás támogatásának mérséklése, máris tartós kínálati piac alakult ki belföldön, ami azt eredményezte, hogy '90 óta a mezőgazdasági termékek áremelkedése fele volt a termeléshez szükséges ipari termékekének. Ez a folyamat éves szinten több mint 50 milliárd forint ároldali jövedelemveszteséget jelentett a mezőgazdasági gazdálkodóknak, ami összességében 800-1000 milliárd forint nagyságrendre tehető, de a jövőre nézve ennek hatása ennél is súlyosabb. A teljesen torz árrendszer hamis információkat nyújt a gazdálkodóknak tevékenységük helyzetéről és a termelés fejlesztéséről is.

Az előttünk lévő hároméves költségvetési irányelvek az EU-csatlakozásra való felkészülés pénzügyi hátterének koncepciója is, nemcsak a Fidesz hároméves terve. A kívánatos pályához való hozzáhajlítást nem rovom fel hibaként, de az a feszültség, amelyet a valós folyamatoktól való eltérés eredményez, csak akkor nem vezet töréshez, ha a további intézkedések ehhez a kijelölt pályához illeszkednek, ebbe az irányba ösztönzik a reálgazdaságot is. Sajnos az agrárszabályozás 1999. évi folyamatai nem ezt mutatják. A forrásai kimerülőben vannak, de pártépítésre és a Fradira ennek ellenére futja belőle.

Az agrárárak az előző év első negyedévéhez képest még nominálisan is több mint 5 százalékkal estek, az ágazatban dolgozók pedig kezdenek ráébredni, hogy a paraszt nem polgár, és ha így folytatódik, nem is fog azzá válni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)