Felszólalás adatai

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is ehhez a vitához szeretnék hozzászólni.

Azt gondolom, elfogadható az az álláspont, amit az államtitkár úr mondott, hogy a korrupció a rákbetegséghez hasonlít, amely a szervezetet felemészti; lehetne hasonlítani az AIDS-hez is, amely a szervezet immunrendszerét teszi tönkre. Ugyanakkor vitába szállnék azzal, ha már ennél az orvosi analógiánál tartunk, hogy ezt a betegséget tűzzel és vassal kellene gyógyítani, hiszen ha olyan gyógymódot alkalmazunk, amely hamarabb idézi elő a beteg halálát, mint maga a betegség, akkor nem sok jót tettünk a beteggel. Lehet, hogy ha valaki választhat, hogy még tíz évvel tovább éljen, inkább ezt választja, mint hogy rögtön megszűnik a betegsége, de az élete is. Ezért azok a gyógymódok, amelyekről beszélünk, valóban komoly megfontolást igényelnek.

Arra is figyelemmel kell lennünk - Répássy képviselő úr azt mondta -, hogy nagyon jó lenne, ha a közvélemény vagy a köztisztviselők megtudnák, hogy van feljelentési kötelezettségük. Előtte az államtitkár úr azt mondta, hogy ma is van ilyen feljelentési kötelezettség, ma is létezik. Szankció is létezik a feljelentési kötelezettség elmulasztására, erre helyesen utalt az államtitkár úr. Ma is elveszíti az állását, aki elmulasztja ezt a feljelentési kötelezettséget. Legalábbis ha a törvény érvényesül, akkor ennek kellene történni. Tehát ma is, ha kiderül egy hivatalos személyről, hogy nem jelent fel olyan bűncselekményt, amelyről tudomást szerzett, ez hivatali kötelezettségszegés, és valamifajta - bár lehet, hogy nem veszíti el az állását - jogkövetkezmény járul hozzá. Ha jól értem a jogalkotó szándékát, úgy ítéli meg, ez a fenyegetettség, hogy esetleg elveszíti valaki az állását, nem eléggé nagy fenyegetettség ahhoz, hogy hajlandó legyen feljelentést tenni. Nem tudom, minek alapján ítéli meg ezt így a jogalkotó, de nyilván így ítéli meg.

Itt persze rögtön felvetődik egy olyan morális kérdés, hogy vajon a jogalkotó vállalja-e annak az üzenetnek a közvetítését, hogy ma a magyar állam számára a bonbonos korrupció nagyobb veszély, mintha például rablás kísérletéről szerez tudomást valahol a munkahelyén (Dr. Répássy Róbert: Nem igaz!), vagy ha például egy nemi erőszak elkövetésére szerveződik egy csoport, és erről tudomást szerezve nem jelenti fel, ez munkaügyi fegyelmi - ha a bonbont nem jelenti fel, akkor az bűncselekmény. Ugye, ezeket a dolgokat egymás mellé kell tenni. Érdemes végiggondolni, hogy a többi esetben miért nem kell büntetőjogi szankció, ha itt kell.

Ha a képviselőtársaim, Répássy Róbert és mások úgy gondolják, hogy a parlament nyilvános vitáján kell tudomást szerezni a közvéleménynek arról, hogy mi fog történni, akkor azt hiszem, hogy ez a vita bizonyos értelemben félrevezette a közvéleményt. Félrevezette azért, mert az államtitkár úr azt mondta, hogy ha egy hivatalnok meghallja, hogy a szomszéd hivatalnok korrupciós pénzt fogad el, akkor keletkezik a feljelentési kötelezettség. Közben a kormány támogat egy olyan módosító indítványt, Répássy Róbert indítványát, amely viszont úgy szól, hogy csak akkor, ha hivatalos eljárása során szerez tudomást. (Dr. Csákabonyi Balázs: Így van!) Tehát az, amit az államtitkár úr mondott, nincs összhangban a kormány által támogatott módosító indítvánnyal. Ugyanis ha én ülök a szobámban és akaratlan fültanúja vagyok egy beszélgetésnek, az nem minősül hivatalos eljárásnak, tehát az nem az én hivatalos eljárásom. Az van a törvényben, hogy az a hivatalos személy, aki hivatalos eljárása során hitelt érdemlő tudomást szerez. Tehát a környezetemben zajló beszélgetés nem az én hivatalos eljárásom. Az én hivatalos eljárásom az, ami az én ügyem, ami rám van kiszignálva, amivel én foglalkozom, legalábbis ebben az értelmezésben. Akkor mit jelent ez a szűkítés, akkor miért tesszük bele, ha nem ezt jelenti a hivatalos eljárás? Tehát jó lenne, ha világossá tennék, hogy mi a jogpolitikai szándék.

De azért érdemes elidőzni egypár pillanatra azon a dilemmán is, amelyre az államtitkár úr utalt, hogy majd a bíróság eldönti, hitelt érdemlő volt-e a tudomás vagy nem. Ez két szempontból kell hogy elgondolkoztassa a jogalkotót. Az egyik szempont az, hogy amíg a bíróság el nem dönti, elég hosszú idő eltelik adott esetben előzetes letartóztatásban, vagy nem tudom, milyen szankció hatása alatt; adott esetben az a hivatalos személy, aki ellen folyik a büntetőeljárás, előléptetésnél, jutalomnál egy-két évig nem kerülhet sorba, majd két év múlva kiderül, hogy nem volt hitelt érdemlő a tudomás, tehát a feljelentési kötelezettséget elmulasztó hivatalos személy nem követett el a bíróság szerint bűncselekményt; azt a két évet, ami eltelt így az eljárás hatálya alatt, a kötelező - mit tudom én - károkhoz hozzá kell írni.

De mi van akkor, ha a hivatalos személy feljelentést tesz, tehát dilemma elé állt, ahogy az államtitkár úr jól vázolta ezt a helyzetet, ott a dilemma: tegyek-e feljelentést vagy ne. Most világos lesz a helyzet, feljelentést kell tenni. Megteszi a feljelentést a hivatalos személy, majd kiderül, hogy félreértett valamit, nem is volt semmilyen korrupció - akkor őellene elindul hamis vád miatt az eljárás? Tehát ő mérlegeljen, és csak veszíteni tud a dolgon, mert ha olyankor jelent fel valakit, amikor nem volt igazi alapja a korrupciónak, csak félreértett valamit, félreérthetően szerzett tudomást a dologról, akkor hamis vád miatt felelősségre vonják; ha nem jelenti fel és utóbb valamiért lebukik az illető, akkor viszont megindul az eljárás.

Én azt gondolom, hogy mindezek a megoldások azt a veszélyt idézhetik elő, hogy a hivatali légkör elképesztően megromlik. Tehát tulajdonképpen a börtönszindróma jön létre, amit a pszichológusok elemeznek, hogy csak a másik kárára lehet előrejutni, és el kell döntenem azt, hogy a másik feljelentése révén én megmentem-e magamat. Szerintem nem véletlen az, hogy ezt a hivatali feljelentési kötelezettséget nem sok helyen erőltetik a világon, mert érzik azt, hogy ez nem a kooperáció irányába hat.

Ráadásul szólni kell arról a tényről is, hogy Magyarországon a korrupciónak nagyon nagy történelmi hagyománya van; Kiss Gábor szavaira szeretnék utalni. Nem a szovjet megszállás alatt jött létre, a kuruc kor óta ismert, hogyan kell a hatalomtól elrejteni az adót és ehhez hasonló dolgokat. Tehát ez egy tradíció, és ilyen tekintetben, mondjuk, a Németországban vagy Amerikában - ezek más tradíciókra épülő országok - bevált intézményeket sem biztos, hogy ugyanúgy lehet itt használni. Csakhogy a korrupciónak van egy olyan része, amely nem hivatali kötelezettség megszegése. Gondoljunk bele abba, hogy egy több száz millió forintos beruházásnál az a körülmény, hogy a hivatalnok az ügyet a beérkezéstől számított öt napon belül vagy harminc napon belül intézi-e el, óriási jelentőségű lehet. Ha a harmincadik napon intézi el, akkor sem szeg kötelességet, hiszen a törvény előírja a harmincnapos ügyintézési határidőt. Tehát önmagában azzal, hogy az ügyintéző előrevesz egy ügyet, már előnyben részesíthet valakit, miközben nem sértett jogszabályt, nem sértett kötelezettséget, szoros értelemben vett előnyben sem részesít, hiszen utólag el tudja magyarázni, hogy ez egy könnyebben elbírálható ügy volt, azért vette előre.

(12.00)

És ez az, ami nagyon nagy mértékben működik, és ezen a helyzeten ez a javaslat az égvilágon semmit nem fog változtatni. Azon sem fog változtatni, ami az ügyvédek gyakorlata, hogy bonbonnal, virággal elérik azt, hogy nem kell a sort a fogadóórán végigállni - mert különben jöhet az ügyvéd úr, leszakíthatja a 436. sorszámot, és majd jövő héten kedden délelőtt visszajöhet -, ez kijáródik. Biztos, hogy ez korrupció? (Dr. Hende Csaba bólogat.) Hogy az ügyvéd soron kívül bejut egy hivatalba, ez korrupció? (Dr. Hende Csaba: Igen.)

Ha az, akkor érdekes világ fog bekövetkezni, amikor ezeket megállapítják. Ugyanis lehet, hogy ez nem jó így, de ma a magyar társadalom döntő többsége így működik. Ezen lehet változtatni, de én kétlem, hogy azzal lehet változtatni, hogy a hivatalos személyeknek feljelentési kötelezettséget írunk elő. Azzal lehetne változtatni rajta, ha például rövidítenénk az eljárási határidőket, tehát minden hivatalnoknak öt napon belül el kellene intézni az ügyet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és sorolhatnám azokat az anyagi feltételeket, amelyek az ügyintézést gyorsabbá teszik. Amíg hiány van, addig sajnos ezek a területek is elő fognak kerülni.

Előny az, hogy ha... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Igen, elnök úr, pár pillanat múlva befejezem. Előny az, ha én előreengedek egy kollégát vagy egy ismerőst a sorban, és utána ő is előre fog engedni a sorban engem az ő hivatalában? Ez is korrupciós cselekedet, és ezt is fel kell majd jelenteni?

Azért mondtam ezt el, tisztelt államtitkár úr, tisztelt Ház, mert azt gondolom: lehet, hogy több kárt okozunk, mint aminek az elhárítására törekszünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ-frakció soraiban.)