Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága mint első helyen kijelölt bizottság többségi szavazattal - nem titok, a kormánypárti képviselők szavazatával - a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta, és javasolja a tisztelt Háznak a törvényjavaslat elfogadását.

Mintegy három és fél órás vitát folytatott a bizottság a törvényjavaslatról. A hátralévő négy és fél percben természetesen nem tudom ennek a vitának valamennyi aspektusát érinteni, én három olyan témakört említenék, amely körül különösen heves volt a vita.

Az egyik fenntartás a törvényjavaslattal, illetőleg a törvényjavaslat intézkedéseivel kapcsolatban az volt, hogy túl gyors a törvényjavaslat bevezetése, túl hirtelen kívánja a bolognai rendszert és az egész ehhez kapcsolódó rendelkezésköteget ráereszteni a magyar felsőoktatásra.

Tisztelt Ház! A bizottság többségi véleménye azonban az volt, hogy ha elfogadjuk azt, és legalábbis szavakban senki nem vitatja, hogy a Bolognában elfogadott rendszer valami jó dolog, ha elfogadjuk azt - amint ezt a miniszter úr is említette a bevezetőjében -, hogy a világ vezető, a világ legjobb felsőoktatási intézményeinek 80 százaléka a bolognai megállapodásban rögzített angolszász típusú modellben működik, akkor a bizottság úgy gondolta, hogy minden olyan késlekedés, amely ennek a bevezetését, ennek az ésszerű és biztonságos bevezetését a későbbi jövőbe tolja ki, minden ilyen késlekedés káros, hiszen annak a magyar hallgatónak, leendő magyar értelmiséginek a versenyképességét kockáztatja az Európai Unióban és a világban, akiért voltaképpen az egész felsőoktatást működtetjük.

A másik kifogás a túl radikális átalakulás volt. Számos képviselőtársunk hangoztatta, hogy tulajdonképpen ha ezt a törvényjavaslatot a benne foglalt határidőknek megfelelően végigvisszük, akkor néhány éven belül Magyarországon egy vegytiszta angolszász típusú képzési, felsőoktatási rendszer fog működni, nem adva helyet a magyar felsőoktatásban meggyökeresedett, hagyományos duális főiskolai, egyetemi képzési struktúrának, illetőleg nem hagyva lehetőséget arra, hogy a virágozzék minden virág elve alapján működjenek ezek a felsőoktatási intézmények, és a piac válassza ki közülük azt, amelyik a legsikeresebb.

A bizottság többsége azonban úgy látta, hogy ezzel az érvvel szemben is alkalmazható az előző ellenérv, az tudniillik, hogy ha igaz az - és 33 európai ország 1999-ben erre az igazságra építve fogadta el azt a bizonyos nyilatkozatot -, hogy ez a rendszer, ez az angolszász szisztéma a világban tapasztalható kihívásokra érzékenyebben, gyorsabban, jobban tud reagálni, akkor értelmetlenség volna a magyar felsőoktatásban a hallgatók egy kisebb vagy nagyobb részét megfosztani az ebben rejlő lehetőségektől.

És harmadjára az autonómia kérdésköre körül forgott sok vita. Az irányító testületek létrehozását, illetőleg működésének szabályozását több ellenzéki képviselőtársunk a felsőoktatási autonómia megszüntetéseként értékelte. A bizottság többsége azonban úgy látta, hogy az irányító testület, szenátus kettéválasztásában, a gazdálkodási és az akadémiai kérdések eldöntésének szétválasztásában nem az egyetemtől, annak jelenlegi döntéshozó testületeitől vonja el a jogkörök többségét, hanem az államigazgatástól, a minisztériumtól. Amit pedig az irányító testület valóban a jelenlegi döntéshozó testülettől von el, annak helye van, hiszen az autonómiának természetes korlátja az adófizetők pénzével való (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) célszerű és ellenőrzött gazdálkodás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván a következőkben még számos vitakérdést ki fogunk bontani, én ezt a hármat találtam a legfontosabbnak a bizottsági vélemények alapján.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(12.20)