Felszólalás adatai

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az emberi társadalom történetével szinte egyidős az a törekvés, hogy a közösség tagjaira vonatkozó legfontosabb adatokat az irányítást végzők valamilyen formában rögzítsék. A rendszeres személyi nyilvántartás Magyarországon 1563-ban kezdődött, és az anyakönyvezés sokáig az egyházak tevékenységéhez kapcsolódott.

A modern polgári jogállamiság kiépítése irányába vezető folyamat elemeként került bevezetésre 1895. október 1-jén a polgári házasságkötés és az állami anyakönyvezés. Az állami anyakönyvezést elrendelő 1894. évi XXXIII. törvénycikk úgy rendelkezett, hogy a születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyilvántartására és tanúsítására kizárólag a törvény értelmében arra hivatott közegek által vezetett állami anyakönyvek szolgálnak. Az első anyakönyvi törvény mintaként a Franciaországban érvényesülő centralizált rendszert vette alapul, amelyet Svájc, Németország és más európai államok is követtek. Az állami anyakönyvezés bevezetése óta eltelt több mint 110 év tapasztalatai azt mutatják, hogy olyan rendszert sikerült létrehozni, amely mindenkor biztonsággal elégítette ki a polgárok és az állam alapvető adatigényét.

Az anyakönyvezés alapvető céljai ma is megmaradtak, a biztonságos adattárolás mellett azonban mind újabb célkitűzések jelentek meg, amelyek a rendszer megújítását indokolják. Az európai államok közül egyre több vezeti be az elektronikus anyakönyvezést, felhasználva a technikai fejlődés adta új lehetőségeket.

Hölgyeim és Uraim! A Magyar Köztársaság alkotmánya elismeri az ember olyan elidegeníthetetlen és sérthetetlen alapvető jogait, mint a házasságkötéshez, a névviseléshez, valamint a személyes adatok védelméhez való jog, és rögzíti, hogy e jogokat törvényben kell szabályozni. Az anyakönyvi nyilvántartás az ember személyiségi jogaival igen szorosan összefüggő, a családjogi törvényen alapuló közhiteles nyilvántartás, amelyen valamennyi egyéb, az állam által vezetett személyi nyilvántartás is nyugszik. Az anyakönyvi nyilvántartás a születések, a házasságkötések, a bejegyzett élettársi kapcsolatok és a halálesetek adatait, valamint az azokban bekövetkezett változásokat, például a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontását, a névváltoztatást vagy a családi jogállás rendezését rögzíti.

Az anyakönyvi eljárásról szóló törvényjavaslat az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendeletet korszerű, új törvényi szabályozással kívánja felváltani. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályaival való összhang megteremtése mellett a törvényjavaslat célja, hogy az anyakönyvi eljárásban érvényre juttassa az ügyfélközpontúság és a szolgáltató közigazgatás követelményeit, továbbá a nyilvántartási tevékenység során hasznosítsa a modern technika vívmányait.

A törvényjavaslat kiemelt célja az elektronikus anyakönyv megteremtése. A komplex elektronikus anyakönyvi nyilvántartás kiépítése és adatokkal történő folyamatos feltöltése lehetővé teszi, hogy a jelenleg széttöredezetten kezelt anyakönyvi nyilvántartás egységes, megnövelt szolgáltatóképességgel rendelkező rendszerré váljék. Az anyakönyvek vezetése több mint 110 éve létező, igen jól szervezett, klasszikus közigazgatási tevékenység. A rendszerrel szemben támasztott követelmények azonban az utóbbi húsz évben jelentősen megváltoztak, mivel ezen időszakban jelentős társadalmi, politikai, gazdasági változások mentek végbe, amelyek az anyakönyvezés folyamataira is hatással vannak. Mind európai uniós, mind hazai vonatkozásban az e-közigazgatás megvalósításának egyik alappillére a hatósági nyilvántartások elektronizálása, amelynek köszönhetően csökken az ügyfelek ügyintézési terhe, valamint gyorsul és egyszerűsödik az ügyintézés.

(10.20)

Az anyakönyv mint alapnyilvántartás elektronizálására azonban mindeddig nem került sor, ami számos ügytípus esetében jelentősen növelte az ügyfélre nehezedő ügyintézési terhet, valamint az ügyintézés idejét. Anyakönyvet továbbra is a születésekről, a házasságkötésekről, a bejegyzett élettársi kapcsolatokról és a halálesetekről kell vezetni, és az anyakönyv vezetését továbbra is a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetője, valamint a hazai anyakönyvezésért felelős szerv végzi. Jelenleg a születési, házassági és halotti anyakönyvek vezetése fizikailag mintegy kétezer településen történik, a körjegyzőségi székhely településeken egyszerre több település anyakönyveit is vezetik. A magyar állampolgárok külföldön történt anyakönyvi eseményeinek magyarországi anyakönyvezésére, a hazai anyakönyvezésre központosítottan kerül sor.

A törvényjavaslat célja a szolgáltató közigazgatás követelményének az anyakönyvi eljárásban történő érvényre juttatása, az anyakönyvi rendszer hagyományainak és a modern közigazgatás vívmányainak összehangolásával az állami alapnyilvántartás hatékony és korszerű működésének biztosítása, valamint mindezeket támogatandó az elektronikus anyakönyv megteremtése.

Fontos hangsúlyozni, hogy az ügyfél ügyeit több helyen, az illetékességi szabályok rugalmasabbá tétele következtében sok esetben minden települési önkormányzat anyakönyvvezetőjénél intézheti. Az eljárás elmozdul az egyablakos ügyintézés irányába, a közigazgatás intézményei - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseire is figyelemmel - számos eljárási cselekményt egymás között, a háttérben végeznek el, ahelyett, hogy az ügyfélnek több hatóságot kellene az ügyében felkeresnie.

A törvényjavaslat új alapokra helyezi az anyakönyvből történő adatszolgáltatás szabályait. E körben kiemelendő az ügyfeleket legszélesebb körben érintő anyakönyvi kivonat kérelmezésére és kiadására vonatkozó szabályozás. Az anyakönyvi kivonat kiállítását a törvényjavaslat szerint bármelyik anyakönyvvezetőnél lehet kérni; ez különösen kedvező a lakóhelyet váltó ügyfeleknek. A központi elektronikus anyakönyvi nyilvántartás létrejötte ennélfogva csökkenti az ügyfelek ügyintézéssel járó terheit, idő- és pénzráfordítását, utazási idejét.

Az egységes szolgáltatás elvének megfelelően a kistelepülésen élők, valamint a nagyvárosok lakossága számára a szolgáltatott információk minősége és mennyisége megegyezik, és ugyanazon idő alatt válik elérhetővé. A központi elektronikus anyakönyv várhatóan egyszerűsíti a polgári eljárások igényérvényesítését is, könnyebben megtalálhatók például az ismeretlen örökösök vagy a perbeli jogutód, így egyes bírósági és hatósági eljárások ideje is csökkenhet.

A törvényjavaslat egyértelmű ügyféli adminisztratív tehercsökkentést hajt végre, amelynek hatására csökken az állampolgárok által az érintett ügytípusok során az ügyintézésre fordítandó idő. Amellett, hogy ez növeli a közigazgatás hatékonyságát, erősíti annak szolgáltató jellegét is. A dokumentumok elektronikus kezelése és továbbítása megkönnyíti és lerövidíti a munkafolyamatokat, amelynek következtében az adminisztrációs feladatok, az adminisztráció során felhasznált papír alapú dokumentumok mennyisége is csökken. Hosszabb távon az anyakönyvezés teljes elektronizálása révén a papírszükséglet visszaesése okán csökken a környezeti terhelés is.

Az anyakönyv elektronizációjának végrehajtásához szükséges személyi feltételek rendelkezésre állnak. Az elektronikus rendszer kialakításának költségeit pedig az Európai Unió által az elektronikus közigazgatás operatív programban biztosított 1,6 milliárd forint támogatás fedezi.

A nyilvántartások korszerűsítése tükrében a törvényjavaslat módosítja a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényt a lakcím-bejelentési eljárás biztonságosabbá, valamint egyszerűbbé tétele érdekében. A lakcím-bejelentési eljárás során a szállásadókat érintő visszaélések, a tulajdonosok tudta nélküli fiktív lakcímbejelentések a bejelentési eljárás biztonságosabbá tételével visszaszoríthatóak. A bejelentés biztonságát a szállásadó védelmében növeli az új szabályozás, amely ugyanakkor adminisztratív tehernövekedést csak az ügyfél kérelmére eredményez.

E rendelkezések között alapvető fontosságú a címnyilvántartás kiegészítése, a hatásköri és illetékességi szabályok újragondolása, valamint az alapvető szabályok törvényi szintre emelése. A címnyilvántartás bővítése a tulajdonos tudta nélküli lakcímbejelentések megelőzését szolgálja. A címnyilvántartás illetékességi szabályainak átalakításával lehetővé válik, hogy a lakó- vagy tartózkodási helytől függetlenül a bejelentkezés bármelyik települési önkormányzat jegyzőjénél a jelenleginél biztonságosabb és egyben a lakosság számára egyszerűbb módon kezdeményezhető legyen. Ennek korlátja mindössze az, ha a cím a címnyilvántartásban nem szerepel, amely esetben a cím meglétének helyszíni vizsgálata is szükséges lehet, ezért a jövőben is a lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti jegyző jár el. A továbbiakban tehát a tulajdonos vagy haszonélvező szállásadó erre irányuló külön nyilatkozata esetén a lakcímre úgy lehet bejelentkezni, hogy a bejelentkezéskor a bejelentkezővel együtt a szállásadó személyesen megjelenik, avagy a szállásadó az ügyfélkapun keresztül előzetesen adja hozzájárulását a bejelentkezéshez. Nyilatkozat hiányában a bejelentés a korábban fennálló eljárás szerint történik, kiegészítve azzal a lehetőséggel, hogy a tulajdonos vagy haszonélvező szállásadó a bejelentkezésről értesítés küldését kérheti. Azzal, hogy a szállásadói korlátozás címnyilvántartásban történő rögzítésére irányuló eljárás a szállásadó kérelmére indul, és a hozzájárulás megadásának módját a szállásadó maga választja meg, az adminisztratív terhek vállalása során megfelelően érvényesül a tulajdonosok, szállásadók önrendelkezési joga.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűléstől a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)