Felszólalás adatai

DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a Független Kisgazdapárt nevében összevonjam a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetését az Állami Számvevőszék véleményével, és együtt értékeljem azokat. E helyről ismételten szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék munkatársainak azt a tisztességes, korrekt, gondos munkát, amelyet végeztek, és azokat a javaslatokat, amelyek segítségével szerintük és szerintem is előrelépést lehetne elérni az egészségügyben, a társadalombiztosításban.

Szeretném ezt az alkalmat megragadni arra, hogy ne dicséretektől hemzsegő beszédet tartsak, hanem inkább az előrehaladást, az előremutatást sürgető reformokat magam is sürgessem, és megpróbáljak egy-két gondolatot kifejteni, hogy milyen irányba kellene haladni az egészségügy fejlődésének, fejlesztésének, mire kellene odafigyelni az egészségügyi kormányzatnak.

El kell mondani, hogy a Független Kisgazdapárt ezt a törvényjavaslatot támogatni fogja, mindannak ellenére, amit el fogok mondani. Támogatjuk annak ellenére, hogy a törvényjavaslat egyes stratégiai és sok-sok taktikai elemével nem értünk egyet. Nehéz helyzetben vagyok, mivel egy évvel ezelőtt ugyanezen törvény 1998. évi tárgyalásánál a következőket mondtam: "Örömmel fogadjuk azt a tényt, hogy az Egészségbiztosítási Alap költségvetése végre reálértékben emelkedést mutat, de az emelkedés mértékét elégtelennek tartjuk." Kénytelen voltam most saját magam idézni, de ha nem tettem volna, attól tartok, hogy képviselőtársaim tették volna ezt meg, és ez egy kicsit kínosabb lett volna. (Bauer Tamás: Így van!)

Mit mondhatok most, amikor reálértékben emelkedés nincs? Például a gyógyító-megelőző ellátások kiadásainak 2000. évi előirányzata 358 milliárd forint. Ez az előirányzat az 1999. évi eredeti, a céltartalék-, valamint az évközi zárolásokkal csökkentett előirányzaton alapszik, és azt 6,4 százalékkal haladja meg. Kedves Képviselőtársaim! Ez azt jelenti, hogy az előző évi reálérték megtartásának esélye kicsi. Hogy legalább a tavalyi szinten maradjon a gyógyító-megelőző ellátások értéke, minden, jelenleg még csak jósolt feltételnek hiánytalanul kell teljesülni.

(9.30)

Néhány gondolatot áldoznék a mai magyar népegészségügyre. Köztudott, hogy Magyarország népegészségügyi válsággal néz szembe, amelynek következményei hosszú időn át meghatározzák a költségvetés stabilitását és a gazdaság teljesítményének egészét. A magyar népesség egészségügyi állapotának romlása növelte a szakadékot Magyarország és az Európai Unió között, és ez a szakadék tovább szélesedik. A népesség romló egészségügyi állapota amellett, hogy fokozza az egészségügyi kiadásokra gyakorolt nyomást, egyéb közvetlen és közvetett költségekhez vezet, amelyek a munkaerő produktivitásának csökkenése miatt jelentkeznek. A döntés-előkészítők és mi, döntéshozók azzal a kihívással nézünk szembe, hogy javítani kellene az egészségügyi szolgáltatásokat és a népesség egészségügyi állapotát. Ugyanakkor el kellene kerülni a költségrobbanást és a hatalmas hiány kialakulását.

A jelenlegi intézményrendszer nincs arra felkészülve, hogy megküzdjön ezzel a kihívással. A gyógyszerköltségek növekedése folytatódik, pedig sok kísérlet történt és történik ennek megakadályozására. Jelenleg is túlzott kapacitások állnak rendelkezésre a kórházi ágyakból, és a berendezések, az ágyak, a gyógyító személyzet is egyenlőtlenül oszlik meg. A kórházak nem kellően hatékony finanszírozási rendszere oda vezetett, hogy gyorsan nőtt a csúcstechnológiával folytatott kezelésekre fordított összeg. Gyakori, hogy a kórházak manipulálják elszámolási rendszerüket úgy, hogy túlzó jelentéseket adnak a diagnózisokról és az eljárásokról bevételeik növelése érdekében. A szolgáltató hálózat rendkívül kiegyensúlyozatlan, a kórházi betegellátás és szakorvosi kezelés javára. Ugyanakkor a szektor hosszú távú kezelést, illetve gondozást nyújtó intézeti lehetőségek, például krónikus ágyak hiányától szenved. Kevés a szakképzett, diplomás kórházi ápolónő. Az alapellátás és a prevenció csökkenő költségvetéstől szenved.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy az egészségügyi ellátásért való felelősséget túlnyomórészt az önkormányzatokra ruházták, és a helyi önkormányzatoknak gyakorta hiányos az elképzelése az egészségügy menedzseléséről, mivel az egészségügy helyi kiadásainak 90 százalékát az egészségügyi alapból és a központi kormányzattól származó juttatásokból finanszírozzák. Az egészségügyi alap nem rendelkezik olyan törvényi felhatalmazásokkal, hogy mint a szolgáltatások vásárlója, a minőség ellenőreként léphessen fel. Jelenleg az önkormányzati kórházak költségtúllépései, az irracionális beruházási és munkaerő-ellátási elvek miatt gyakran hozzájárulnak az egészségügyi alap hiányához, de csekély hatással vannak a népesség egészségügyi állapotára. Ösztönözni kell az önkormányzatokat arra, hogy csökkentsék túlzott kapacitásukat, és erősítsék a helyi kórházi menedzsmentet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézésüket kérem, hogy látszólag eltávolodtam a törvényjavaslat szűkebb témájától, de ezt a pár perces kitérőt, elemzést szükségesnek tartottam. A most elhangzott rövid helyzetelemzés, értékelés alátámasztja, hogy a két nagy működő rendszer, a nyugdíj- és az egészségbiztosítási rendszer alapos megújításra szorul. A rendszerek bevételi oldalán komoly előrelépés történt. Megkezdődött a járulékfizetés magas mértékének csökkentése, az arányosságra való törekvés. Jelentős döntés az adók és járulékok beszedésének egy helyre való összpontosítása és az adórendőrség működésének kezdete. De mind a finanszírozó, mind az ellátórendszerek reformja késik. Az elmúlt év a tervezést volt hivatva előkészíteni. Bízunk benne, hogy jövőre a stratégiai elképzelések konkrét terv alakját öltik, és 2001-re elkezdődhet a konkrét tervek megvalósításának előkészítése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az egészségbiztosító mai költségvetési terveivel foglalkozva a pozitívumok tudomásulvétele és nem túlhangsúlyozása mellett néhány, általam stratégiai hibának tűnő ténnyel foglalkozzam. Az eddigiekből kitűnik az ellátó egészségügyi rendszerek szerkezetátalakításának szükségessége. Ezen szerkezetátalakítás lényege ma az ellátások tömegének a lakosságközeli, alacsonyabb költségszintű ellátási formák felé terelése. A drága költséghelyet ma a kórházak jelentik, az olcsót a jól működő alapellátások és a járóbeteg-ellátásnak az a része, amely a kórházaktól függetlenül működik. A jelen finanszírozási rend a kórházakat minél nagyobb teljesítmény elérésére sarkallja. Így a kórházak által működtetett járóbeteg-szakellátás, sőt a kórházi orvosok által működtetett magánorvosi szakrendelések sem törekednek a definitív, olcsóbb ellátásra, hanem a drágább, a kórházi ellátás felé terelik a betegek tömegeit. Ezzel kettős hatást érnek el: jelentősen drágítják az ellátást, másrészt a betegekben erősödik a tudat, bajukra csak a drága kórházakban találhatnak gyógyírt. Ez a folyamat öngerjesztővé válik, fokozza a drága ellátás felé irányuló igényeket, amit a költségvetés nem képes a felfokozott igényeknek megfelelően kielégíteni. Ez a kielégítetlenség politikai tényezővé válik, és akadályozza a reformok életbelépését.

Az előző egészségügyi kormányzat szerintem helyesen ismerte fel a kórházi ellátás túlsúlyát, és stratégiailag helyes döntést hozott, amikor a kórházi kapacitás szűkítésébe kezdett. Az azóta eltelt pár év is elegendő távlati értékelésre. Az egyértelmű kudarc oka több tényező figyelmen kívül hagyása volt. Nem számoltak az előbb vázolt politikai elégedetlenséggel, amely a reform sikerét részben megakadályozta. A helyes stratégiai elgondolást rosszul megválasztott taktikai, talán sakknyelven szólva, rossz lépéssorrend akadályozta meg. Előbb kellett volna a krónikus ágyak, az ápolási osztályok kapacitását növelni, az otthonápolás és az ápolási otthonok feltételeit segíteni. A felsoroltaknál jelentős magántőkét lehetett volna bevonni a folyamatba. Végül a háziorvosi rendszer további segítését folytatva valóban alkalmassá kellett volna tenni szakmailag megalapozott és megfelelő eszközökkel végrehajtott definitív ellátásra. Meg kellett volna teremteni a járóbeteg-szakellátás és a háziorvosi praxisok praxisközösséggé való összeolvadásának lehetőségét. Így elérhetővé lett volna, hogy a kórháztól független praxisközösségek képesek legyenek a definitív ellátásra és a betegáramlás irányán fordítani tudjanak. Ha ez legalább részben sikerül, akkor a betegek a hatékony és olcsó alapellátás, járóbeteg-ellátás irányába áramlanak, megszűnik az öngerjesztő költségrobbanás, és az elégedetlenség megszűnik politikai tényezőként működni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottakat nem lépte meg a jelenleg ellenzéki, előző kormányzat. De mindnyájan tudjuk, hogy nem lépte még meg a jelenlegi egészségügyi kormányzat sem, de még lehetősége van ezen lépésekre. Nem szerepel jelentős pénz sem az Egészségügyi Minisztérium, sem a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetésében a reformok végrehajtására. Ebből az is következik, hogy lényeges reformlépésekre nem számíthatunk a következő évben sem, mivel szerkezetátalakítást csak anyagi ráfordítással végezhetünk. (Bauer Tamás: Elég baj az!)

Ha tovább taglaljuk a reform irányába teendő lépéseket, nem hagyhatjuk szó nélkül az úgynevezett irányított betegellátásnak nevezett modellkísérletet. Ez a rendszer egyes fejlett országokban már jól vizsgázott. Itthoni bevezetésekor a legfontosabb tényező háttérbe szorult. Az idő szorítása miatt csak a jól fejlett infrastruktúrával rendelkező nagy intézetek teljesíthették időben a pályázat feltételeit. Ilyen feltételekkel csak a nagy kórházak rendelkeztek. Így a reformkísérlet, modellkísérlet nem képes az eredeti célt szolgálni, a betegek olcsóbb ellátási hely felé irányítását, hanem ellenkezőleg, a kórházat arra használták, hogy a saját működési nehézségeik megoldását segítsék ezzel.

(9.40)

Az Állami Számvevőszék ellenőrzési megállapításai szerint a kísérletben részt vevő szolgáltatóknál az egészségügyi kiadások felhasználása nem követhető nyomon, és nem ellenőrizhető megfelelő szabályozás hiányában. Tehát magyarra lefordítva, kissé előkészítetlen és elkapkodott volt a kísérlet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy továbbra is a reform irányába történő intézkedéseket, fedezetet keressek a 2000. év költségvetésében. Sajnos, a szerkezetátalakításban kulcsfontosságú szerepet játszó alapellátás nem kap segítséget ebben a költségvetési javaslatban. Míg a gyógyító-megelőző ellátás finanszírozása talán megközelíti összességében az infláció mértékét, de az alapellátás ennek mélyen alatta marad, ennek egyharmadát sem éri el. Összesen 600 millió forintból kell megoldani a definitív ellátást, a hatékony prevenciós munkára történő elemek bevezetését, és emellett a praxisok számának emelkedésére is ebből a 600 milliós többletből kellene a pénzt biztosítani. És érdekes ellentmondás, hogy megjelöli célként a költségvetés, hogy az eddig elért finanszírozási színvonal nem csökkenhet. Csoda lenne, ha kevesebb pénzből emelkedne a finanszírozás színvonala. Ez lehetetlen!

Reményeink szerint egy hónapon belül a tisztelt Ház elé kerül a háziorvosi teljes privatizációval foglalkozó törvényjavaslat. Nem kívánok előre vitát nyitni nehezen kezelhető törvényi háttérről. A jelen költségvetés tervezete nem tartalmazza azt a beígért 5-6 milliárd forintot, amely a háziorvosi praxisok ingó és ingatlan vagyonának amortizációját fedezné. Ezen összeg hiányában felelőtlenség lenne privatizációról beszélni. Beszélhetünk a privatizáció folyamatának megindulásáról, és a háziorvosi társadalomnak be kell érni a valódi tulajdonba vétel helyett egy virtuális, tamagocsiszerű privatizációval, amely sok mindenben hasonlít a valósághoz, de valójában csak játék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az ÁSZ véleményét elfogadva az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásairól az ÁSZ szavaival mondjak véleményt. Idézem: "A költségvetési törvényjavaslat 358 milliárd forintos előirányzatát összességében nem tartjuk megalapozottnak, mivel nem láthatók a tervezésnél érvényesített, megszorításokat ellensúlyzó, intézményi belső tartalékokat feltáró, működésük hatékonyságát növelő intézkedések." Ez az, amiről eddig tíz percen keresztül beszéltem, egy mondatban összefoglalva.

Néhány szót szánnék az egészségügyi kiadások jelentős részét kitevő gyógyszertámogatásra. Ha a számokat nézzük, a helyzet valójában kedvezőtlenebb, mint egy évvel ezelőtt. Az 1999. évi valós gyógyszertámogatás meghaladta a 141 milliárd forintot. A 2000. évre vonatkozó előirányzat 135 milliárdot szán a gyógyszertámogatásra. A Független Kisgazdapárt nagyon szeretné, ha az alultervezettnek tűnő előirányzat elegendő lenne, és ez az egészségügyi kormányzatnak rendkívüli sikerét jelentené - nagyon drukkolunk.

Az Állami Számvevőszék mind bevételi, mind kiadási oldalon aggályosnak ítélte a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetését. A bevételeknél a bázisadatok körüli bizonytalanság okozza a legnagyobb gondot. Nagy gondot jelent, hogy nem lehet megjósolni, hogy a járulékbeszedési hatékonyságát mennyire lesz képes növelni az APEH. Még nagyobb gond az, hogy nem látható, nem tudható, csak becsülhető, hogy mennyi az a járulékhányad-összeg, amely eddig nem folyt be. Tehát nem tudjuk, hogy mennyit, mikor, és milyen arányban sikerül behajtani. De egyet tudunk biztosan, konkrétan meghatározva, ezt tudjuk a költségvetésből: mennyi jutalom üti a markát az APEH apparátusának, ha bizonytalan nagyságú kinnlevőségből bizonytalan nagyságú tartozást behajt. Az Állami Számvevőszék javasolja a kormánynak, hogy dolgoztasson ki olyan, az APEH járulékbehajtási tevékenységét értékelő és ösztönző feltételrendszert, amely tényleges teljesítményjavuláshoz, nem csupán egyes - behajtási hatékonysággal kevésbé összefüggő - előirányzatok túlteljesítéséhez köti a jutalmazást. Azért mint orvosnak, egészségügyben 30 éve dolgozónak el kell mondani, hogy ennek a jutalomnak, és csak a jutalomnak a nagysága ötszörösét teszi ki az egészségügyben kialakult béreknek. Ehhez nem kell kommentár!

Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt változatlanul fenntartja azon véleményét, hogy az 1997-ben közmegegyezés nélkül megszavazott nyugdíjtörvény stratégiai alapjairól a tisztelt Ház rendezzen vitanapot, és keressük a megegyezést a jelenleginél jobb törvény megalkotására.

A Nyugdíjbiztosítási Alap 2000. évi költségvetésével kapcsolatban közel sincs annyi aggályom, mint az egészségbiztosítással. A nyugellátások emelésénél 2000-ben kerül sor első ízben a tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 30-70 százalékos arányú súlyozott átlagának az alkalmazására, s ennek következtében a nyugdíjkiadások az előző évihez viszonyítva átlagosan 8 százalékkal emelkednek. Ez az arány az egészségügy reálkeresetének emelkedéséhez nagyon magas, a megélhetéshez nagyon szerény emelkedést biztosít.

Összegezésül hadd zárjam beszédem az Állami Számvevőszék megállapításával; csak az összegzés: "Mindezek alapján az egészségügyi alap helyzetét kérdésesnek tartjuk, ugyanis nem zárható ki, hogy a tervezettnél magasabb összegű hiány fog bekövetkezni."

Megköszönöm türelmüket. Köszönöm. (Taps.)