Felszólalás adatai

DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak önök előtt fekvő T/1659. számú törvényjavaslatában foglalt költségvetés sarokpontjai az államháztartási törvény előírásainak megfelelően a gazdaságpolitika általános feltételrendszeréhez, a jogszabályi kötöttségekhez igazodó költségvetés-politikai iránymutatás alapján kerültek megállapításra.

A benyújtott törvényjavaslat szigorú, de végrehajtható költségvetést tartalmaz. A társadalombiztosítás pénzügyi alrendszerének bevételi főösszege 1718 milliárd forint, kiadási főösszege pedig 1759 milliárd forint, tehát 41,4 milliárd forint összegű hiányt tartalmaz. Ez elsősorban az Egészségbiztosítási Alapnál jelentkezik.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak hiánya az államháztartás teljes hiányán belül 9,4 százalékot képvisel. A tervezett bevételi és kiadási előirányzatok realitását megalapozzák az 1999. évi tendenciák is. Az idén megvalósított jelentős társadalombiztosítási járulékcsökkenés meghozta a várt eredményt. A vállalkozók a járulékot egyre inkább megfizethetőnek tartják, egyértelműen nőtt a befizetési fegyelem. Ezt tanúsítják az első-harmadik negyedévi kincstári pénzforgalmi adatok. A járulékbevételek és hozzájárulások teljesülése az egészségügyi hozzájárulási befizetések nélkül az időarányossal megegyező.

A tapasztalati adatok szerint az utolsó negyedévben a befizetések nőnek, az előirányzatok teljesülésével számolhatunk tehát annak ellenére, hogy az APEH behajtási tevékenységét csak a második félévben tudta hangsúlyozottá tenni, és a járulék-folyószámlák rendezése sem hoz várhatóan akkora eredményt, mint amekkorát jövőre várunk majd tőle, és nyilvánvalóan nem fogja elérni azt, hogy az elvárt tőketartozást mindenki befizesse.

Az egészségügyi hozzájárulás bázisévi teljesülésénél gondot a százalékos egészségügyi hozzájárulás jelent az idén, ahol mintegy tízmilliárd forintos elmaradással számolunk.

Jelentős elmaradás van eddig az idei egyszeri vagyonértékesítésből származó bevételeknél is. A jelenlegi információk alapján azonban joggal remélhetjük, hogy az év végéig a tervezett 53,7 milliárd forint összegű bevétel teljesíthető, sőt talán túlteljesíthető is lesz.

A 2000. évben a tb-alapok bevételei 1564 milliárdról 1718 milliárdra, 10,1 százalékkal nőnek, a kiadások pedig 9,2 százalékkal nőnek majd. Ebben benne van az állami költségvetéstől kapott, összesen 153 milliárd forint támogatás is, amelyből 36,3 milliárd a jövőre induló gyermekgondozási díj kiadásait fedezi.

A társadalombiztosítási költségvetés kiadásai között a legnagyobb tétellel a nyugdíjak szerepelnek. Az idei, átlagosan 14,3 százalékos, de az átlagosnál kisebb nyugdíjaknál ezt lényegesen meghaladó nyugdíjemelés azt eredményezte, hogy az eddig eltelt időszakban a nyugdíjak vásárlóértéke, reálértéke rendkívül gyorsan, több mint 4,5 százalékkal emelkedett. Ezt a tendenciát jövőre is folytatni kívánjuk, s az önök előtt fekvő tervezetben szereplő, a nyugdíjtörvényeknek megfelelő 8 százalékos átlagos nyugdíjemelés a tervezett 6,3 százalékos infláció mellett 1,7 százalékos reálérték-emelkedésnek felel meg.

A teljes nyugdíjemelés költségvetési kihatása 90 milliárd forint. Ez azt jelenti, hogy az átlagos nyugdíjak havi 2400-2500 forinttal emelkednek majd.

Nem igazak azok az ellenérvek a nyugdíjrendszer ellen, és nem mondanak igazat azok, akik azt állítják, hogy a tervezett nyugdíjemelés reálértékét a magasabb infláció majd csökkenteni fogja. Vagy nem tudják, hogy mit mondanak, vagy tudják, csak nem ismerik az 1997. évi LXXXI. törvényt, amelynek 62. § (5) bekezdése szerint "ha az infláció és a nettó átlagkereset a tervezettnél magasabb lesz, a nyugdíjakat az év második felében január 1-jétől visszamenőleg korrigálni kell. (Bauer Tamás: Még jó, hogy betartják a törvényt!) Bármilyen lesz tehát az infláció, a nyugdíjasok az eredetileg elhatározott 1,7 százalékos reálérték-emelkedést meg fogják kapni.

Való igaz, hogy a nyugdíjasok által az elmúlt tíz évben méltánytalanul elszenvedett reálérték-csökkenést ez a két éven keresztül tartó folyamatos növekedés csak részben tudta kárpótolni. Kijelenthetem azonban, hogy ez a kormány nem fogja megismételni azt a nyugdíjvásárlóerő-csökkentést, amely 1995-96 során oly nagy mértékben sújtotta a nyugdíjas-társadalmat. Tisztában vagyunk azzal, hogy mai jólétünk megteremtésében óriási szerepet játszott a 3,4 millió nyugdíjas döntő része, a gazdasági növekedés eredményeiből őket kizárni teljes mértékben igazságtalan lenne.

A nyugdíjasokat a korábbi esztendőkben ért sérelem egyike azoknak a fontos elmaradásoknak, amelyeket orvosolni a kormányzat kötelessége. Az 1999-2000-ben, két év alatt több mint 6 százalékos reálérték-emelkedés az, amelyet a gazdaság jelenlegi helyzetében el lehetett érni, és mint azt az önök előtt fekvő tervezet is tartalmazza, 2001-ben és 2002-ben ez a vásárlóérték-emelkedés tovább fog folytatódni. Sajnos, ennél nagyobb emelésre részben azért sincs módunk, mivel a központi költségvetés a magánnyugdíjpénztárakba átlépők miatti járulékkiesés miatt így is 69 milliárd forinttal támogatja a nyugdíjalapot. Ezt a támogatást a költségvetés jelenlegi helyzetében nem tudtuk növelni, ezért kellett a kötelező magánnyugdíj-pénztári hozzájárulást a korábbi 6 százalékos szinten tartani.

A törvények azonban lehetőséget adnak arra, hogy bárki egyénileg ennél magasabb magánnyugdíj-pénztári hozzájárulást fizessen; 10 százalékig emelhető a magánnyugdíj-pénztári hozzájárulás. Ezen túl lehetőség van önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulásra is, amihez adókedvezmények társulnak. Nyitva áll tehát mindenki előtt az út az egyéni nyugdíj-takarékossághoz.

Az egészségügyi gyógyító-megelőző ellátás kiadásainál összességében az idei előirányzathoz képest 6,4 százalékos növekménnyel számolunk. Ez a költségvetés az egészségügyben mutatkozó feszültségeket alapvetően nem tudja mérsékelni, de a 13. havi bér mellett 8,25 százalékos bérnövekedéssel számol, 5 százalékos személyi juttatás mellett, amihez az egészségügyi szolgáltatók a foglalkoztatás hatékonyságának növelésével járulhatnak hozzá.

(8.10)

Az a tény, hogy a több mint 13 milliárd forinttal mérsékelt gyógyító-megelőző zárt előirányzat az egészségügyi ellátást 1999-ben úgy tudta biztosítani, hogy a betegellátás színvonala, hozzáférhetősége nem romlott, azt mutatja, hogy ezek a százalékos növekedések elegendőek a jelenlegi színvonal fenntartására. Elkerülhetetlennek tartom azonban a jövőben az egészségügy reformjának továbbvitelét és az egészségügyi kiadások átalakítása mellett azok növelését.

Az egészségügyben mutatkozó feszültségek teljes körű feloldása, a kívánatos egyensúly elérése a mainál lényegesen nagyobb gazdasági teljesítmény mellett lehetséges csak. Emiatt célszerű hosszabb távú, a kormányzati cikluson túlnyúló programok kialakítása. A kedvezőbb helyzet elérése elsősorban az életviszonyok, az életszínvonal javításával, a szociális biztonság növelésével, az életmód és környezet átalakításával lehetséges. Ezen túl szükséges az egészségügyi intézményrendszer működési hatékonyságának növelése, az egészségügyi szolgáltatások iránti társadalmi igények szakmailag eredményes és költséghatékony kielégítése is.

A finanszírozási rendszer átalakítása is sürgős feladat. A szabályrendszer felülvizsgálata megkezdődött, célja a teljesítmény-finanszírozás káros mellékhatásainak csökkentése és a strukturális átalakulást jelentő, korszerű ellátási formák térnyerésének elősegítése. Az amortizáció fokozatos beépítésével a társadalombiztosítási finanszírozásba szintén egyetértek. Ez a mai szerkezet átalakítását igényli, megvalósulása az egészségügy mai felhalmozási kiadásait fedező források terhére történhet meg. A műhelymunkák folynak, és reményeim szerint a döntéseket követően az intézkedések eredményeképpen a gyógyító-megelőző ellátás reálértékvesztése megállítható, illetve növekedéssé fordítható át.

A gyógyszertámogatás előirányzata 2000-ben 135 milliárd forint. Az utóbbi években a gyógyszer-támogatási előirányzatot rendszeresen tíz-, az utóbbi két évben húszmilliárd forinttal túllépték, ez volt jellemzője általában az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyhiánya kialakulásának. Az előirányzat tartása érdekében tervezett intézkedések jellemzően minden évben elmaradtak, illetve jelentős késéssel, szerény eredménnyel zárultak.

A kormány az alapok 1998. évi zárszámadásáról szóló törvényjavaslat keretében az eredeti előirányzat 18,1 milliárd forinttal történő emelésének parlamenti jóváhagyását kezdeményezte. A gyógyszerkeret zárttá nyilvánítása mögött az a kormányzati szándék állt, hogy megtörjön az előirányzat-túllépés eddigi tendenciája, és megtörténjék a társadalombiztosítási támogatási és a közgyógyellátási rendszer évek óta napirenden lévő korszerűsítése.

Ha ez nem is tud teljes mértékben megvalósulni, azt viszont mindenképpen eredményként kell megítélni, hogy fokozottan érvényesült a szabályozás átalakításáért való tárcafelelősség. A kormány több alkalommal határozatot hozott az év közepén, vagy az év közben megvalósítható változásokról, a támogatási rendszer átfogóbb alakítását, az új szabályozás bevezetését 2000. január 1-jében határozta meg.

A támogatási rendszer megújításánál követelmény, hogy a lakosság és a gyártó, forgalmazó cégek számára egyaránt átlátható, hosszabb távon a stabilitás jegyeit magában foglaló, az egészségpolitikai célokkal összehangolt, hatékonyan működtethető, mérsékeltebb lakossági terheket eredményező és a piaci viszonyokra épülő legyen. Olyan gyógyszer-támogatási rendszer kialakítása tehát az elvárás, amelyben nem fognak növekedni a lakosság által fizetett gyógyszerárak, de az ellenőrzés és a felhasználás racionalizálásával a jelenleginél hatékonyabb gyógyszerellátás érhető el.

Végezetül, nem vitatva, hogy a benyújtott törvényjavaslat kiadási előirányzatai, különösen az Egészségbiztosítási Alap esetében valóban rendkívül feszítettek, kérem önöket, hogy a benyújtott javaslatot fogadják el. Úgy gondolom, hogy ez reális és megvalósítható.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)